Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-20 / 17. (1940.) szám
6 1929 január 39, honit keü tenni. De a kérdés rendkívül komplikált, felette kényes és nagy óvatosságot kivan — hangzik a felelet. — Meghajtok a német diplomácia hajlékonysága, kitartása, találékonysága előtt, amellyel ezt a kérdési a nemzetközi érdeklődés előterébe tóit a. Nyilvánvaló, hogy ez a nagy nép minden áron vissza igyekszik szerezni azt a helyet, amit a háború előtt Európa térképén elfoglalt és a kisebbségi kérdést csak eszköznek tekinti Da-nzig, Felső-Szilézia visszaszerzésére és az Anschluss megvalősi- tásám. Krédés azonban, hogy ez a módszer a békét vagy a háborúi szolgálja-e? A kisebbségi jogorvoslat terén a népszövetségre még sok feladat vár, . de másrészt a kisebbségeknek sem szabad védelmi ük kérdését területi változtatások propagandaeszközévé tenni. Egyáltalán minél kevesebb propaganda esik meg egy-egy kisebbségi petíció körül, annál nagyobb az eshetőség arra, hogy a népszövetség azt zavartalanul és .érdemileg is elintézheti. Azonkívül a kisebbségeknek óvakodmiok kellene minden apró-cseprő ügyben és minduntalan a nép- szövetséghez fordulni, mert ez a népszövetséget mindinkább fásulttá. teszi ezen fontos probléma ránt. így cselekedtek például a sziléziai németek, akik a tanács elé vitték például azt a panaszt, hogy a kis God Józsefnek egy órát kelil gyalogolnia, amíg iskolájához elér. Itt közbe akartam szakítani az illusztris professzort, de meg se várva folytatta: — Tudom, hogy mit akar kérdezni. Hogyan lehessen a magyaroknak bizalma a Népszövetségben, amikor még a békeszerződések végrehajtásai irnti kérésüknek se adva helyet, mint az optáns-ügyben és amikor a jelenlegi eljárási rend. mellett módjában sincs, hogy a magyar kisebbségek panaszait a Tanács ele vigye? Ugy-e, ezt akarta kérdezni? Bizonyos, hogy a magyar kisebbségek helyzete sokkal súlyosabb, mint pl. a felső sziléziaii németeké, leiknek védelméről egy külön lengyel-német megegyezés s állandó bizottság gondoskodik és akiknek képviseletében a Német-birodalom benn ül a Tanácsban. A jelenlegi eljárási rend mellett a magyar kisebbségek szinte hermetikusan el vanncűc ütve a népszövetségi jogorvoslattól. Ezért is újra hangsúlyozom, hogy valami reformra 1 szükség van. A „kisebbségi bizottság** problémája v— Mi a védőmén ye Professzor woafc, aki ; mint Franciaország volt képviselője a Népszó-1 vétségnél kitünően ismeri a genfi szellemen j — Kocsit kertls, fiam, pár jóravaló lóval — ajánlotta vejónék —, mert azok több tisztességet tudnak, mint a ti olajos szekereitek, nem rontják annyi bűzzel a levegőt. Aztán, tudod, én bolondja vagyok a szén állatnak. Ámbátor, ahogy eddig tapasztaltam, a pestiek ugyan gyatra csikónevelők lehetnek, mert az uccán alig látná szemrevaló, tisztességes paripát. De hát arról te nem tehetsz. No, merre menjünk? — tette még föl a kérdést, mikor j kocsira ültek. — Kihajtunk az Állatkertibe. — Majmot nézni? Van abból, öcsém, iltt a városban elég. Másvalamin kezdjük. — Megtekintünk talán egy-két múzeumot... — Meg panorámát, uuy-e? — tette hozzá leMcsinylőleg az após. — Van különben itt panoráma elég. Nézd, Béla fiam, a sok kirakatot! Kiváncsi volnéfk igazán, mi marad a ti zsidalitoknak a boltjukban, ha egyszer mindent kitesznek az ablakba? Hidd el, az igazi magyar kúria, ha kívül nem is mutat, belül annál többet ór. És látod ezeket a sétáló asz- szonyokat? — Látom. — Mondd, édes vöm, marad-e ezeknek igazi ünneplőjük odahaza, ha már doílogtévő napökon is a legszebb ruhájukat aggatják magukra? Választ nem várt, hanem a kritika csak úgy dőlt az öregből Miután a miniszteri titkár a fél városban rneghordozta, a végén a színházban kötöttek ká, ahol a fiatal asszony már várta őket sárga selyemruhában és beültek szén közösen egy páholyba. Bélyi Bódi kicsit körülnézett, de már annyira fáradt volt, hogy ásítani kezdett. A primadonna legszebb nótáit fújta, de az öreg a fejével csak nagyokat bicewtett hozzá: pillái lecsukódtak és csöndesen horkolni kezdett Nem volt mit tenni, Sátoryné szelíden megbékítő az öreget és azt tudakolta tőle: — Papa, talán haza mennénk? — A bizony, szivem, számból húztad ki a szót éppen, — riadt föl Bélyi Boldizsár s mindjárt a kabátja után nyúlt. — Elhigyjé- tek, többel is ér odahaza lefeküdni, mint eoe- kot itt hallgatni. Készen vagytok? Gyertek hát, no! És mentek. — Nem párán csőfala, papa , lefekvés előtt még pár harapást? — ajánlotta a menyecske még a kocsiban. — De bizony, Eb "lka, — kezdett lolkeeedni az öreg. — A tagadóját m otíM, most vernem Kuíttírpoliiikm teendőink írta: Flachbarth Ernő ér. ii. Az „Uj Auróra'4 most megjelent 1929. évi kötetében Flachbarth Ernő dr.-nak a fenti eim alatt hosszabb tanulmánya jelent meg, amelynek fontosabb közérdekű részeit két részben mi is leközöljük. Az első részt múlt vasárnapi számunkban hoztuk, s alább közöljük a második, befejező részt. A legnagyobb igazságtalanság volna art állítaná, hogy a szloveusaikói és ruszánstzfcói magyarság az elmúlt évtized alatt csak a filítako- zásban lelte az örömét, ellenben semmivel sem bizonyította be, hogy a közművelődés terén építeni, alkotni is alkar. A sízilovenszlkói és rmszinszkói magyarság élőbb sohasem élt kisebbségi életet és ezért természetes, hogy az államiordulait után bizonyos időnek el kellett telnie, amíg más, régi kisebbségek példaadása és saját keserves tapasztalatai alapján megtanulta azokat a módszereket, amelyek segítségével az uj viszonyokhoz alkalmazott kulturális szervezetét kiépítheti. Néhány év óta csöndes, de annál serényebb munka folyik ezen a téren is, amelynek eredményeként ma már készen áll országos fcűliturszervezérteink kerete, amely immár lehetővé teszi, hogy na- gyobbszabásu tervek megvalósításához is hozzáfoghassunk. Vessünk tehát egy rövid pillantást a legfontosabb szervezetekre. Sok utánjárás után és állandó követeléseinknek. eleget téve, a kormányhutóságok néhány hónappal ezelőtt végre jóváhagyták a Szlovenszkói Magyar Kulturális Egyesület alapszabályait és amikor e sorok megjelennék, ez az egyesület, melytől nagyon sóikat várunk, már meg is kezdte rendkívül áldásosI nafc ígérkező munkáját. Tiz esztendeig tartott, ' amig a magyarság kiverekedhette azt, hogy közművelődésének országos szervezetét a kormány megengedje. A Sz. M. K. Ik, melynek székhelye Jókai szülővárosa, hatalmas programmal kezdi meg útját és föladatait itt még nagy vonásokban sem lehet ismertetni, mert annyira gazdag tervekben és célkitűzésekben. Az óvodák létesítésétől az egyetemi ifjúság gondozásáig s az iskolán kívüli oktatástól a" csehszlovákiai magyar tudományos intézet létesítéséig mindent magában foglal, ami közművelődésünk ügyével valamiképpen is összefügg. Hogy azok a célok, melyeket, az egyesület megalapítód maguk élé tűztek, meg fognak-e valósulni, az természetesen elsősorban alttól függ, hogy a magyar társadalom át- érzi-e ennek az intézménynek óriási jelentőségét és lehetővé teszi-e anyagi megélhetését. Lebegjen a szemünk előtt a csehszlovákiai németek példája, akik nemzeti kötelességüknek tartják, hogy a Kulturverbandba belépjenek és koronánként adják össze a föntartásához szükséges milliókat s akkor nekünk is meglesz az a büszke elégtételünk, hogy a magunk erejéből teremtjük meg azokat az intézményeket,' amelyeket az állam megtagad tőlünk. Nemes és szép munkára vállalkozott a Magyar Asszonyok Munkaegylete is, mely a magyar női társadalmat szervezi meg az önsegély és nemzeti kötelességtőljesiités jegyiben. Ez az egyesület értékesen kiegészíti az Sz. M. K. E.-nek már megindult működésiét. Nemzetünk mai szomorú helyzetében a magyar nők, de főként az anyák hivatása talán még a férfiakénál ás szendébb, ment tőlük függ, hogy mi-j iyen szellemben nőnek föl. gyermekeink és j miként alakúd lei. a magyar jövő. A családi ott- J hon valóságos mentsvára ma a nemzeti gon- j doJaitnaik. Az anyák többet tehetnek a ©* zes tért, mint akár a legkiválóbb politikusok! Az elmúlt esztendőben hagyták jóvá ft hatóságok a Magyar Dalosszövetség alapsTabé- lyait is. Ez az egyesület, amelynek szervezete már teljesen készen áld, összekötő kanocs városaink eddig önmagukra hagyatott dalárdái között és hivatva van arra is, hogy a magyar dal szeretettét minél szélesebb körben elterjesszék. ügy tudom, hogy már ebben az esztendőben megrendezik a csehszlovákiai magyarság első dailosünnepélyót. Hogy az ének, de különösen a magyar nóta mennyire áthatja és összetartja a lelkeket, azt fölösleges bővebben fejtegetni. A bécsi Sclmbert-ünnepség nyomán támadt politi.k:ai hullámokról mindenki hallott. A szepesi németek évenként rendezett dalosversenyeimek mély hajtáséit közvetlen tapasztalatokból ismerem és meg vagyok győződve, hogy a magyar dalosoknak évenként, mindig más városban tartandó ösz- szejövetelei eltörölő etetlen nyomokat fognak hagyni az egész vidék magyarságának lelkében. Pünkösdkor alakult meg Rimaszombatban a Magyar Társadalmi Egyesületek Országos Szövetsége, amelynek célja az, hogy kaszinóinkat, társalgási és olvasókörei ükét közös akcióra serkentse. Ezek az egyesületek az elmúlt évtizedben a magyar társadalom valóságos borzvárai voltak, ahol a vidéki városok inaevarjai összebújtaik,•amig odakünn zúgott és tombolt a vihar. Most, hogy már a legnehezebb éveken túl vagyunk, elérkezett, annak az ideje, hogy hajdan virágzó társadalmi életünknek ezeket a megmaradt szí- ebeit a z egyesülésben és kölcsönös támogatásban rejlő' v ed elem mel m egeir ősiijsük. Ha a „legutóbbi esztendők kulihír állás mozgalmairól. teljes képet akarunk rajzolni, nem szabad megfeledkeznünk arról a nrr-v akcióról. amely a magyarság nagy jövőjének: az egyetemi és főiskolás ifjúság anyagi és erkölcsi támogatását tűzte ki céljául. A magyar ifjúság a forradalmat követő években ugyDandurand kanadai miniszter Javaslatáról, j amelyet Sfresemann a legközelebbi ülésszakon | fel akar vetni: egy Kisebbségi Bizottság felál- : litásáról ? — Ha csak egy újabb hivatal felállítását'ól ; volna szó, — hangzik a felelet — az könnyen j menne. Genfben úgyis a bürokrácia korma- ; nyoz s az nem nézné rossz szemmel kormányzati tevékenységének kiterjesztését. Hogy ez soklcal előbbre vinné-e a kisebbségek ügyéi? Lehetséges. Azt mondják, hogy a Kisebbségi Bizottságot a Gyarmati Bízott- \ ság mintáiéra kellene megszervezni. De tud- i j-a, mivel öli az idejét ez a Gyarmati Bizottság? Azzal, hogy vájjon joguk van-e a zsidóknak székeket vinni magukkal a jeruzsá- lerm Panaszok Fala elé. Vagy hogy joga van-e a vasúttársaságnak fekbért számítani fel pénteken a muzulmánok csomagjai után, amely napot tudvalevőleg igazhitű muzulmánnak meg keit szentelnie. Amiként szombatot a zsidóknak és vasárnapul a kereszté- nyeknek. Ha ert'e a Kisebbségi Bizottságra is csak ilyen csepürágás várna és nem c nagy problémák eldöntése, akkor bizony kár volna felállítani. , , — De a Bizottság felállításának, amint Osusky párisi csehszlovák követ Lugán-obam annyira sietett megjegyezni, leomohj akadályai varrnak. Milyen kisebbségekkel foglalkozzék ez a Bizottság? Minden állam kisebbségével? Ebbe a nagyhatalmak setnsnl esetre se mennek bele. Hiszen elég, ha valamely éUatmra alkalmazzák a kisebbségi védelmi intézkedéseket, hogy azonnal kisebbségi csoportok nőj jenek ki a föld alól. Azonkívül a kisebbségek védelméről külön szerződések intézkednek, amelyeket a Népszí- vétségnek aligha voin-a mcdjáóan egyoldalúan megváltoztatni. Másrész! kétségtelen,- hogy a mai- helyzeten, különösen a magyar kisebbségek védelmének megfelelő hiánya miatt változtatni kell. Talán az volna a leghelyesebb. ha a Népszövetség jogot adna minden tagállamnak (él neinesak mint jelenleg a Tanács tagjainak), hogy faji kisebbségének az ügyét a Népszövetség elé vigye. — Ez már igen nagy haladás Lenne és végül is veget vetne annak az igazságtalanságnak, hogy mig a német, vagy zsidó kisebbségek ügyében a Népszövetséghez lehet fordulni, a magyar kisebbetek panaszai nem juthatnak el Geofbe, vagy esetleg Hágába. csak észre, mennyire belémhapa szkod ott az éhség a hosszú buta zailámboiájsunik közben. Azt hittem, elfáradtam, pedig csak az ápiitus gyötör. Főzz, fiam, valami okosat hamar, mert én nagy pusztításba kezdek mindjárt. Fiaskó borotok is lesz, remélem? — A javából, ipamunam. — Akkor hát mulatunk egyet, drága gyerekeim. S az öreg, kinek az imént még zabszemmel kellett volna kitápászlani a szemét, most ne- fcielevenedett, mint kárász, mikor a vízbe dobják. A vacsora ' már készen várta őkét. Bélyi Bodddrzsár alaposan bepakolt belőle, majd pipára gyújtott és mindenáron ki akart könyökölni az ablakon. — Hát nem pihenne te inkább, papa? A színházban vettem észre, mennyire fáradt, — tapogatózott a leánya. — Ha pipát adtatok volna a kezembe, obt sem lettem volna fáradt, édes gyerekem. Most azonban már nekii peredtem egészen. Te lefelehcisz, mi meg Bélával pipaszó mellett fumigáiljuk darabig még az éjszakát. Úgy is lett. A fiatal asszony magukra hagyta őkét, az öreg meg nemsokára bodor íüetfelhőkéit fújt bele a csöndes őszi éjszakába. A titkár ur pedig mellette szopta, a szivarját. Hongot sem szólt egyik sem. — Milyen különös a fi holdvilágotok, Béla! — bontotta meg végre is a hosszú csöndet i Bélyi Boldizsár. — Más talán, mint amelyik Aligán viliág:- ; tott ipamunanmak? — tette föl némi kelletlen hangúrnyalattal a kérdést Sábory Béla. —- Hogy más-e? art nem merném éppen állá tani, fiam — paffantott az após —, de hogy mifelénk sokkal barátságosabb képet vág, azt bízvást elhiheted nekem, édes öcsém. Nálunk, tudod, megáll, mint a egyek fönn a tiszta égen, jóformán észre sem venni, hogy valahogy mégis csak baktat; nálatok meg — nézd, amott La! — folyvást bujkál a felhők között, mint a bomlott mókus az erdőben. Aztán meg másik föltűnő dolog ás van mellette. — Micsoda? — Különös, hidd el, hagy Pesten szál kutya sem ugatja a holdvilágot. Vagy talán kutyátok sincs? — Dehogy nincs. A kutyaadő városunk tekintélyes bevételi forrása. — Hát akkor miént nem ugatnak a bestiák? Hogy ennyi ember közt még a kutya is megromlik, igazán nem értem. Pedig az est véli pipálás gyönyörűségéhez úgy hozzátartozik, hogy kinn az éjszakában valami husz-liar- minc eb voniibson, mint az igazi pincegazdasághoz a havonkénti borkóstolás. És még valamit. Merre vannak fiielétek ti békák ilyenkor? — A békák? — szörnyülködött él a miniszElső szlovák ékszer-, arany-& ezüstös ár YiiflaJdonosolts ROSTIG VESIVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kö befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszköziünk tért titkár. — Igenis, hogy a békák. — Nekünk ólján nincsen. Most már az öreg riadt föl a szörnyülködés hangján: — Micsoda? öcsém! Békátok nincs? — Nincs, — kötötte meg magát a vő. — Tyüb, az ál-dóját is, gyerek! Miért nem mondtatok nekem ezt előbb? — rázta Bólvi Bódi erős fölindulással a pipaszári — Jaj nekem! — De hiszen, papa, lia annyira utána van a békacombnak, hozathatunk, amennyi csalt kell Abban nem lesz hiba. Pesten minden# kapni. — Csak nekem ne beszélj! — legyintett az öreg a taplót hamar elfeledted, veszem észre. De azt is megmondhatom, hogy nekem a béka nem az asztalomra keik Hát még mit? Az csak hadd kuruttyoljon ott, ahol van. Hanem brekegjen, ha egyszer béka, azt akarom, igenis. De hogy tinekték békátok nincs, az igazán nem fér a fejembe. Azért nem tudtam, mi hibázott nekem az imént. Mert a pipa békakunittyoiás nélkül megint nem ér kutyát sem ugv esteliden, azt én mondom. Azért ne haragudj, fiain, nem tehetek róla: abban nőttem föl és a Balaton partja körűi olyan szépen koncerteznek! Jaj, öcsém, alig egy napja vagyok nálatok és azok az ostoba állatok úgy hívunk, húznak vissza amelilé a szép, nugvogó tó mellé! Etelka ugy-e lefeküdt már? Jobb is, ne szólj neki. De neked megmondom: én holnap utazom. — Papa! — fakadt ki a vő keserű szemrehányással. — Nincs békátok, punktum. S látod, édes fiam — fogta szinte könyörgésre a do^ot Bé’rt ^rtdizsár —, te tudod, nálunk annyi van odahaza, mint a bűn s ha este nuyajtónak a sokféle nótájukra, az különb élvezet., elhigyjátek, mint mikor a ti primadonnátok egymagára nyúzza a nótát. Én nem tehetek róla. Haza kell mennem, fiam ... És hasztalan volt minden könyörgés, Bélyi Boldizsár még lefekvés előtt becsomagolta minden pipáját * másnap útnak észen állított be a reggelihez. Ott uj tortúra kezdődött számára: a fiatalok megint nekiestek, marasztalták, kérték rimámkodtak néki; de az öreg a békákra valló bivalikozáissal, szilárdan kitartott elhatározása mellett. Elment. A pipáit is vétte — cwik « szivét hagyta vibum. r
