Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-19 / 16. (1939.) szám

— Tani tónöválasz tás. Losonci tud ásít áak Írja: A dósánál rámái katolikus iskolaszék a római kaitoMíkus iskolánál nyolcadik tanerőül Nagy Zsuzsa fütekpüspöikd tanait ón őt választotta meg.

xx Bécsi világfésülésen két aranyéremmel kitüntetett speciális tartósondoláló és hajfestő fodrászszalon. Deutsch József, Bratislava, Kecske-ucca 7. Telefon 26—62.

— Szőlővessző. Sima, piros Dallawáre, nie- Jye.t sem újítani, sem permetezni nem kedd, koránért), igen bőtermö, bora zödides-fedi-ár, magas szeszíotou és 'kteldemes aatmattu. Kapható Kamyó Anita! termelőn él, Ipolyság (Sahy).

xx Dr. Berger Alfréd fogorvos. Praha. PremysloTská 26., Bio Flóra mellett. A legmodernebb fogtechnikára berendezett rendelőben fogad egész nap. Szlovenszkóiaknak kedvezmény.

xx Étvágytalanság ellen igyon Cigelka- István gyógyvizet! (12.)

1929 január 19, wombot.

— A hadirokkantak szövetségének közleménye. A következő értesítés közlésére kérték föl lapunkat: „A „Druz&ina" hadárolkíkant'' szövetségének központi vezetősége, Pozsony, nevében értesítem a hiaitóságofoait, vala- mimt az összes tagokat, hogy Magyar János volit kassai kerületi titkárt 1929 január létől kezdve a „Druzsáina" szolgálatából elbocsátották s így nincs többé joga a hatóságoknál a Druzsiina nevében interveniálni. Kassán hivatalos órákat ezentúl minden hónapban kétszer tartunk: minden hó első hétfőjén és a 15-dike utáni első csütörtökön. Filmedmeztetjük különösön a vidéki tagokat, hogy ezeken a na rokon forduljanak a kerüiieiti titkársághoz (Ko- sáce—Kassa, Fő-ucca 29.). ahol Raíksányi po- zsonyi kerüiieiti tiitkár fog hivattiados órákat tartani. Tagsági dijakat nincs senkinek jcra a tag-okitól átvenni. Minden tar*1 köteles a központtól positán kanott csekkem a tagdíjat Pozsonyba 'küldeni. Harha János s. k., központi revizor."

Beszterce osímmu

Mik sí.’ hiáimén dramatizált regénye c Vígszínházban Ma: MOLNÁR JENŐ /

Budapest, január 18.

Harsány! Zsolt, „A vén gazember" és „A Noszly-fiu esete Tóth Marival" című bűbájos M'ikszáth-regényekneik éwv oly szellemes, mint szerencsés színpadi átültető je, fogadalma ellenére, ismét dramatizált egy Mikszáthot. Fogadalma ellenére, mondom, mert maga Harsán yi inon dobta e sorok írójának hogy „most már aztán elég volt a Mikszáth átírásokból!" Szerző tervez, színház végez. A Vígszínház úgy találta, hogy nem elég. A Vig- szinliáztól nem lehet rossz néven venni, hogy Mikszáttira gondol és maikkal álmodik, hiszen olyan bő uralás sehol se volt két év előtt, mint ami’yent a Nosaty-fiu hozott neki, az egyetlen magyar darab, amelyről köztudomású, hogy ötször-baitszor is megnézték a jobb módú szim- házrajongók. Ha Mikszáth kell, adjunk Mikszáthot s a kitűnő Harsányi Zsolt addig bolyongott a halhatatlan palóc mosolygó betű- erdejében, mígnem e<*y terebélyes tölgy árnyékában találta magát. . Beszterce ostroma". Sugaras, bájos, amellett furcsán anachronisz- tikus, bolondos egy história! Hogy a havas- fe-jü Pongrácz István gróf aiz ő szedett-vedetit nedeczi „hadseregével" elindul Beszterce városa ellen és ostromot vezényel, mert a vár fölfogadott „úrnőjét", a zsolnai ripaestársulat mindenes primadonnáját megszöktette egy szegény besztercei báró. Van ennél édesebb, mulatságosabb dolog a világon? Lehet-e vájjon edlleraitállná a bűvös mesemondó aranyos humorának, huncut ötleteinek, pajzán fantáziája cikkcakkos kalandozásának? Vedd kezedbe a könyvet, mélyedj el benne, jöhet aztán ebéd ideje, vacsora ideje, — háromszor is hívnak már s neked még mindig Estelán, Pruzsiinszkyn, Blázyn, meg a Pongráczokon jár az eszed. Olyan nagy bűvész az a Mikszáth, hogy még a szakácsaiéd se bir vele. Ez pedig nagy szó a gyomor-kultusz szent hazájában...

És 'most előttünk a színdarab. Nini, az a bolondos Pongrácz István gróf, mintha nem is lenne olyan bolondos. Inkább szánalmat keltő. Hogyan? Mikszáth írásaiból olyan don- quikotei derű csapolt felénk, olyan szelíd meleg áramlás, hogy észre se vettük: hiszen ez egy közénk tévedt, köztünk felejtett bolond. Egy drága, csókolni valló öreg bolond, akiit szeretni kell, mert mindnyájunkban van valami a kis és nagy bolondságokból. Hogy is mondja az amerikai? Nem józan ember az, akinek legalább egy rögeszméje nincsen. És lám, itt, hogy szemközt áll velünk a színpadon, hogy testté vált a figura, mintha valami szürke magas fal húzódna föl köztünk.... vagy csak inkább a fegyelmezett higiéniánk óhaja, hogy ez a fal gyorsan föllép üljön éis eltakarja előlünk a szerencsétlent ? ... Lehet. Sokainknak az volit az érzése, hogy szegény Pongrácz Istvánt sürgősen fcényszerzubbonyba kell huzni és az elmegyógyintézetbe szállítani. Miért? A régi drámai igazság igazolódott be ismét: a színpad sokszorosan, milliomszorosan nagyit. Ha regényben olvasom: „ez a bolond Pongrácz", az más, mint amikor színpadon látom, hogy ez a bolond Pongrácz tényleg, valóságosan bolond. És hát kiít érdekelnek egy bolond ember dolgai?

Tessék csak figyelni. Pongrácz István gróf 1912-ben (mert a dramatizáltt vígjáték, vagy harminc esztendővel előbbre hozta a történés időpontját) az ősi nedeci várban, szabályos középkori formaságok közt, meghirdeti a háborút Beszterce ellen. Miért? Mert az ő vár- uraokéul szegődtetek ripacsdiváját egy besztercei fiatalember elvitte magával. Mindez igen körülményesen mordódilk el és történik meg a színpadon, a nézőtér fájdalmas rész- vétlensége m-eiI/Leitlt. Hiszen ide nem második és harmadik fölvonás kell; ide sürgősen doktor kel, meg ápolóik kellen,elk, akik az öreg grófot lezuhanyozzák. De nem! Ért ellát elrabolták, Besztercének lakóin! kell. És Mik- száthnak is, amiért dramatizálták. És a derék Harkányinak is, amiért szót fogadott a Vígszínháznak, de főleg a közönségnek keli! lakaim i.

A második fői! von ás Zsolna város polgármesteri hivatalában játszódik le. A szépséges kis Polliba, aki árván maradit és egy iszákos rokona gyámsága alá került, Tarnóczy Emil (szintén rokona) halálosan beleszeret. Pótlóval komiszul bánik a gyámja, beleveti magát a vízbe. Kihúzzák és a polgármester szobájába viszik. Harsányi rendkívül ügyes kézzel ide- tereli! az egész társaságot. Megjelennek a pipacsok és további működési engedélyt kérnek a polgármestertől. Nincs engedély! — förmed rájuk a podeszita. — Elég volt a pumpálásból! De jön Pongrácz István gróf a „se,rögével". Átvonulási engedélyt kér Zsolnán. A főkapitány toporzékol, mert a katonai helyőrség parancsnoka (szintén egy Pongrácz gróf) kedélyesen fogja föl a dolgot. A bolond gróf várából megugrott Lengyel menekült (Pruzsinsaky, a darab legbriLMánsabb alakja), urát elárulva, azt a tanácsot adja a polgármesternek, hogy a színészeket öltöztessék föl Beszterce város kegyelmet kérő békekövetipnek s hogv minél komolyabb színezete legyen a dolognak, ajánljanak föl túszt is. Ki legyen a túsz? Természetesen Estella kisasszony, az -elszakítétiéit „vámrnő". Megérkezik a bolond gróf és ismételt könyörgésekre „pardont ad" Beszterce városának. Esteillát azonban nem tudja elvinni, mert a bárójával kereket oldott. Ehelyett Pólót kapja, aki már mint Tarnóczy Emil menyasszony-jelöltje, a gyámja erőszakosságaitól való félelmében önként megy túsznak a nedejpi várba.

Mozgalmas, érdekes második fölvonás. Csak érezzük, hogy minden akció mögött egy képtelen elgondolás, lehetetlen színpadi téma és eilfogadhatiaíflian főszereplő áll Nem kapcsolódunk bele a játékba, hidegen hagy ostrom és vórtiöirvénysaék, békedelegáció és megadás, szökteítés és viizbeugrás, szerelem és viszomt- s.zeirelem. Csodálatos a színpadi relativitás! Ami a legigénytelenebb, négyszemélyes darabban lólegzeitálilliitóain megragadó, itt, ebben a színes kavargásban csak üres mesterségbeli fogás. Mikszáth az oka? Nem. Harsányi az oka? Nemi. Az felél érte, alki a ..Beszterce ost- romá“-t színpadra vallónak Ítélte. Mikszáth zsenije’ még a dairabból is felénk szárnyal, Harsányi drámai tehetsége szikláikat görget papirmasé-talapzatom. A színészek is (egy-két kivétellel]) elsőreindüeík. A közönség jóhiszemű. Nem tehet róla, nem tudja valóságként fölfogni eigy megzavarodott fejű ember hadviselési mániáját, mert nehéz is józan ésszel az ilyesmit megérteni. Meg aztán: ez a Pongrácz gróf, úgy látszik, nem is egészen olyan bolond. Csak tán akkor, ha — Hamlettól szólván — „íelszél fuj". Mert például a harmadik fölvonásban egészen okosan beszél a szép Polli vail, akiit örökbe is akar fogadni, vaJlószinü- leg, hogy „megpukikassiza" a famíliáját. Okosan cselek szilé akkor is, amikor Tarnóczy tartalékos huszárhiadmagy egy császár mainő ver fedezete alatt „megszállja" a nedeci kastélyt és fogolynak nyilvánítja a grófot. A „bolond" öreg gróf hirtelen magára rántja a huszánka- pitányi uniformisát és most ő diktál a megszeppent Tamóczynak. Éá mégis megbolondul. Est ellát, ha előkerüli, le fogja nyaíkaafcat- ni... Ezt hajtogatja, csak azért, hogy Pólót ne kelljen kiadnia. De végül is megtörik. Póló bevallja, hogy Tarnóczyit szereti. És azzal végződik a játék, hogy a nedeci vár kürtösed meghirdetik az „udvari" népnek: ..A méöftó- ságos gróf urnák tovább méllitóztatiik aludni." Távéi a viliágtól, a repülőgépes, gázbombás, tenigeraiattjárós, rádiós kultúrától.

... És a közönségnek nem mélltóztatiik tovább aludni. A közönség fölébred és ráébred arra a szomorúan kijózanító valóságra, hogy más a regény-Mlkszátlh és más a dráma-Mik- száth. Amit Harsányi Zsolt nagy tudása, átütő színpadi érzéke, kiompoziitiv tehetsége a dramatizálható regényekből kihozott, az állandó értéke marad az irodalomnak. De a nem dramatizálható regényekből sem ő, sem Hevesi Sándor nem sajtolhat; ki mást, mint fájdalmas csalódást.

T>RAC<ArAWáAR-H!RLAI>

9

A Vígszínház előadása ezúttal nem volt egységes. A naiva hiánya okozta ezt. A fiatal és sugárzóan szép Zombory Mercedes kisasz- szony nem naiva, Póii szerepe pedig ilyen színésznőt kíván. De Zombory Mercedes szerintünk még arra sem érett meg, hogy akár mint drámai szende (akinek, úgy látszik, alkalmasabb) nagyobb szerepekhez jusson olyan előkelő művészegyüttesben, mint a vigszin- házi. Zombory Mercedesnek még igen sokat ke irtain nini és — 'talán nagy vidéki szinpado- fcon — gyakorlatozni. Somlai Artbur Pongrácz grófja nem lehet étit jobb, mint maga a szerep. Vad fődül orkán ásaiiit mégis inkább élhettük neki, mint a pathcilógikus eüllágyuláso- kait. Góth Sándor ,,a mi lengyelünk" alsíkjá- ban remek vollit. Történelmi erejű, hűségű és humora arckép. Páratlanul eredeti, elmés, muilaitlíiaitó. Felesége, Kertész Ella, mint Esitélilia a kómikum rikító száméit Ízléssel raiktia föl a figurára. Teljes sikere volt. Törzs Jenő, Rajnai Gábor és Mály Gerő kitűnőek, Ujváry Lajos és Sitíkey Irén és a fiaitial Lásizló Miklós vigsffiinhiázii niivón maradiak. A rendezés kampiükálit munkája Góth Sándor mesáenke- zélt dicséri. A szán pad korhű díszletei és a jelmezek látványosságszámba mennek.

... Besztercét nem veibe be Pongrácz István gróf. Beszterce ostromát nem vette be a közönség. Kár volt Harsányi ért, kár volt Zcm- bory Morcé dósért, kár vollt a benzinért.

Kis történet a miklordiiás iontos.ságámt

Érsekújvár, január közepe.

Sok helyes és helytelen dologról esik szó általában nálunk. Á legnagyobb baj, hogy csak szó esik. A tett elitemben rendszerint elesik. Alábbi kis esetem elsősorban ugyan Magyarországot érinti, de alapjában véve min dnyáj unkát, magyarokat.

A nyáron hosszabb időit töltöttem Németországban, hol egy kedves német csatád vendége voltam. Igazán szives — benszülütlt németek nyársat nyelt modorától eltérőiig —, kedves embereik voltak. Az élvezett vendéglátásit illliőntk találtam valamivel viszonozni s karácsony bájéin törtem a fejem erősem, mivel is viszonozzam szeretetnem állóságukat. Adva volt egy öreg dáma és egy öreg ur; — no meg a postai szállítás nehézségei. Tehát csak Olyasvalami jöhetett tekintetbe, ami vám- és keltenie ■ len ségmem-teson jelenthetett

— ha szerény ChrirtkindT-t is volt házigazdáimnak.

Höte-r€ikkcil szemben, még nincs úgy megakadva az ember, — lévén azok iboilyasze- rénységü lényeik, akik minden csekélységnek (ha jó szívvel van adva) örülni tudnak... Isrv liát néhány dehéletkönnyü — természetesen ágaskodván bennem a nemzeti öntudat

— magyar mobivuniókkal díszített selyem vitrtmteritőcsike megfért egy ajánlott levélben s elragadtatást váltott ki úgy az öreg hölgynél, mint — remélem — gyönyörű ezüst bon- bonniiére-jei közölt is.

Igen ám, de most jön a kemény dió: — az öreg ur. Nagy segítségemre volt az a tény, hogy a német öreg ur eredetileg — — magyar volt (vagy 50 évvel ezelőtt) s nagy könyvbarát. Igiaz, hogy a magyar nyelvet az évtizedek hosszú során annyira eilfelejtette, hogy nehezebb fajsúlyú könyveit nem igen tudott olvasni; de hát mire vallók a fordítások? — gondolám isteni naivitással... S íme ezen a ponton ütött jószándékomba az menny- dörgős merniykő. Néhány Ilerczeg-, Mikszáth-, Bíró-könyvön kívül, melyek ajándékozásra nem alkalmas nagyon olcsó kiadásban jelentek meg, csupán Móricz Zsigmond néhány túlontúl rusztikus izü, német gondolkozás Számára érthetetlen s talán még Babits szintén nem mindenki Ízlésének megfelelő misztikus „Gályfikaí!ÍM“-ja jöhetett volna számításba. Lám, hiába zengedeztem diesihimmu- szoikat Germániiánák a modern magyar regén yiirodatom elsőrendű terméked felől, — mikor tettel kellett volna bebizonyitaaiom, hát bizony csak álltam, mint... Igen!

Szerény vélennényem szerint: nagyon jó propaigandacélokat szolligáiinia évenként csak néhány — külföldön ügyesen elhelyezett — szép magyar regény. S nem hinném, hogy ne hozna a magyar intellektusra dicsőségeit — esetleg pengő márkát, frankot is —- a külföldi közönség számára pedig nagy' gyönyörűséget pl. az utóbbi éveik egyik olyan élvezetes könyve, mint Erdős Rémé .Sándorra bíboros"-®, vagy Forró Pál kacér kis réten--e, „GiüMono megtéréséiről? Ki ne élvezné Farkas Pál ,,Sbrigomius"-át, Ferenczi Sári „Vörös doru"-ját, avagy Pékár bájos „Lóid Burtington“-ját? — — sok-sok más jó könyvről nem is beszélve.

De mi is hát pilliamaitnyila-g az összefoglaló eredmény? Az öreg ur ajándék nélkül ma nadt... nekem tejem fölött lebeg egy "em tudom, mi módon leír óvandó tartozás ... s a tudat, hogy de sok tennivaló volna még szellemi kincseink ismertetése körül. Nincs igazam?

Műfordítók — élőre! Tatler.

(•) Kálmán Imre bécsi jubileuma. Becsből jelentik: Január 20 án lesz húsz éve, hogy Bécsben a Theater an dér Wienben először került szinre Kálmán Imre első operettje, a Tatárjárás. Vasárnap délu'án a húszéves forduló megünneplésére a Theater an dér Wien ismét előadja a Tatárjárást. és a zenekart Kálmán Imre fogja dirigálni. A Tatárjárás eddig körülbelül hatszázezer került szinre Becsben.

I IJf

GRAND HOTEL

IMPERIAL

NAGYSZALLODA BUDAPEST VII.,

Rákóczi út 90.

| i

Egy perc a Keleti pályaudvartól,

Elsőrangú családi szálloda,

150 szoba.

Központi fűtés, hideg, meleg folyóvíz a szobákban, interurban telefon. ;

' .... ,

Gyönyörű társalgó helyiségek,

éttermek, irószobák.

Az étteremben mérsékelt árak és

menü rendszer. illj

Kívánatra teljes pensio. Törzsvendégeknek kedvezmény.

^■•;^v?áCT^'^«iSsgi»L£é^aaL^gaBaa»áaá£rö»aiaa sBpsaxtásass £

(*) Dolmányt Ernő uj operájának február 7-én

lesz a bemutatója. Budapestről jelentik: Az Operaház legközelebbi magyar újdonsága Dohnányi Ernőnek „A tenor" cimü háromfelvonásos vig operája lesz. Azoknak, akik Dohnányi Ernő munkásságát figyelemmel kísérik, nagy meglepetés lesz ez az uj opera. Izig-vérig lírai dalmű, tele humorral és kedvességgel úgy a szöveg, mint a muzsika tekintetében. Cselekménye egy vidéki városban játszódik. Az uj Dohnányi-opera február 7-én kerül először szinre. Külföldről már eddig is többen jelentették, hogy eljönnek a premierre.

(*) Tavasszal „Szihózi Vásár" lesz Budapesten. Budapestről jelentik: A színigazgatók szövetségében az az érdekes terv merült fel, hogy Budapesten, amelynek színházi kultúrája,’ dárabirói és színészei világszerte kezdik elérni a megérdemelt hírnevet, tavass?al a más városokban divatozó Festspielekkel egyidőben nagyszabású színházi hetet rendezzenek. Kétségtelenül igen nagy telen- íőségii világpropagandát jelentene ennek a tervnek megvalósítása. Fölmerült az a terv is. hogy a színházi hetet, amelyet Színházi Vásárnak szándékoznak nevezni, bekapcsolják az egyre nagyobb méreteket öltő budapesti nemzetközi árumintavásárba.

(*) A bécsi állami opera fiókot dilit fel. Becsből jelentik: Bécsben az opera és zeneélet terén nagyobb változásokat terveznek. Klemens Kraus, az operaház uj igazgatója újra meg akarja nyitni a Népopera kapuit. Eziránt már komoly tárgyalások indultak meg, amelyeken a wöhringi színházi egyesület is részt vesz. A terv nagy akadályokba ütközik, de Kraus direktor reméli, hogy meg fog birkózni velük. Kraus azt akarja, hogy a wah- ringi Népopera úgy szerepeljen, mint az állami operaház fiókja, ahol könnyeb fajsúlyú operákat játszanak.

(*) Haendl ismeretlen operáját fedezték fel.

Londonból jelentik: A londoni rádióleadóállomás a közeljövőben egy uj Haendel-opera részleteit fogja közvetíteni, amelyet sem Haendel éleiében, sem azóta nem adtak még elő. Az opera cime Jupiter Arbosban és ez az opera mindmáig nem látott nyomdafestéket. Véletlenül fedezték fel egy londoni magánkönyvtárban. Az eredeti kézirat, néhány laptól eltekintve elveszett, de Haendel famulusa feljegyezte az egész operát. Haendel 1739 április 24-én fejezte be az operát, amelyet május elsejéig kellett volna előadni. Hogy az előadás miért maradt el, azt eddig nem lehetett megállapítani. Szakértők véleménye szerint a megtalált kézirat Haendel alkotásainak egyik legértékeseb- bike és egyes magánlevelekből rájöttek arra, hogy Haendel ezzel az operával akarta meghódítani Londont.

(*) A magyar Goethe-társaság Lessing-ünnepe.

Budapestről jelentik: Január 26-án 5 órakor délután a Magyar Tudományos Akadémia helyiségében Lessing születésének kétszázadik évfordulója alkalmából irodalmi ünnepet rendez a magyar Goethe-társaság. Az ünnepel Lukács György v. b.

1.1. elnök nyitja meg. Lenkei Henrik erre az alkalomra irt ünnepi ódáját adja elő. Wildner Ödön dr. „Lessing a mai ember szemében" cimmel tart előadást. Vikár Béla bemutatja Lessing Bölcs Nathanjának uj fordítását.

(*) Reinbardt — Csikágóban. Berlinből jelentik: Max Reinbardt több mint két héttel ezelőtt Lilian Gish társaságában hajóra ült Cherbourgban. hogy Newyorkon keresztül Hollywoodba utazzék. Los Angelos felé utaztában egy napig megpihent Csikágóban és ott Lilian Gish társaságában rövid interjút adott az amerikai újságíróknak. Ezeket mondotta: „Hat film rendezésére szerződtetett

Hollywoodba Joe Schenk. Egy alapos kikötésem volt, hogy teljesen szabad kezet kapja, hogy az én gondolataimat, az én képeimet és az én embereimet vihessen) a vászonra. Ezt a feltételemet teljesítette Schenk és ennek a következménye az, hogy én most itt vagyok. Első filmem meséjét Hugó von Hoffmnnsfhal irta és a női főszerepet. Mimóza szerepét Lilian Gish fogja játszani. Annyit mondhatok, hogy rendkívül nagy kedvem van a filmrendezéshez, amelybe pedig egyszer már — nem nagy eredménnyel kóstoltam bele."

Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a

Képes Hét

megjelenik minden hét csütörtökjén