Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-18 / 15. (1938.) szám
1929 január 18, péntek. ^I^GAlMACiVAP-HlRIiAg ——^■■■«■■——É Nihotaj Nihotajevics nagyherceg temetése A Prágai Magyar Hírlap számára irta: HUNGARICUS VIATOR Cannes, január közepe. „Sic transit glória mundi" Ha tizen egy-üzenőt év előtt, — mondjuk valahol Brest-Litowsk vagy Kowno ostrománál búcsúzott volna el ettől az árnyékvilágtól, százezrek kísérték volna utolsó útjára, — a cainnesi temetés résztvevőit nem becsülöm többre háromszáznál. Igaz, az oroszofk „oréme de la orém"-je szorongott itt ma körülöttünk a oannesi orosz kápolna aranyos kupolája alatt. Három és fél hosszú óráig fairt a ceremónia, van időnk nézelődni s főleg elmélkedni. Mennyi világismert s ismerős alak. 1918 június 23-án láttam utoljára őket együtt a Krimiben, Láváddá, a cár fehérmárvány palotája közelében, Alexander Mihajlovios nagyherceg aidcdori parkjában. Hagyjuk itt néhány percre Oonmest, a temetést, a hosszusza- ká'llu papok százegyedszer éneklik immáron a komor ,,Hosipodi pomiluj“,t, három lépésnyire mellettem szemimellátiható idegességgel feszeng a már nem fiatal Pétain tábornok — repüljünk vissza tíz évvel a múltba. Históriává kezd már merevedni körülöttünk minden maroknyi csapat, mely itt-ott megmaradt, eleven, még él, — a „legnagyobb idők tanud“ fogynak, vesznek, késő lesz velük szemtől- szembe állni, ha végképp eltűnnek. Csak röviden mesélem el, de nagyon idekívánkozik az orosz generalisszámus temetésére. ♦ 1918 tavaszán Vilmos császár katonái voltak urai a Kriminek. Az odesszai német had- seregpiarancsnokság engedélyével s Belitska Sándor osztrák-magyar vezérkari főnök ajánló levelével zsebemben nekivágtam egyik legmerészebb útiamnak, fel fogom keresni a Krímben internált orosz cári famíliát s meginterjúvolom őket. — Ki van zárva hogy közelükbe juthasson, — ijesztgettek a pesszimisták. — Ha törik, szakad, megcsinálom, — biztatott saját optimizmusom. Az aknáitól még alig kitisztított Fekete Tenger veszedelmekkel teli hullámain nyomorult katonai szállító hajón indultunk Odesszából Sebasztopolba. Január 15-én jelentkeztem von Galilwüitz tábornoknál, Sepastopol korlátlan hatalmú katonai kormányzójánál. Rövid eszmecsere után rendibe jöttünk. Német ordonánc kíséretébe® Jaltába utazom, telefonon máris bejelentenek a cári család őrzésére kirendelt német parancsnoknál, tőle fogom személyesen megtudni a nagyhercegek melyikéitől kapok kihallgatást. A többi már gyerekjáték s ment is, mént a karikacsapás. Jál iába n, egy órányira a bolsevüká határtól, kissé bizonytalan ugyan a helyzet. A város tele kémekkel, a német katonai őrszemek közül éjjelente nem egyet puffamtamak le a szomszédiból átlopódzó bolsevikáek. A németek által lefoglalt s katonailag őrzött szállodában kaptam azonban lakást s igy egyelőre biztonságban éreztem magamat. Két napig kellett várakoznom, amíg a nagyhercegekkel rendbehozlák a dolgot. ÍId ugyan legszívesebben Nicolaj Nicolaje- vicstől kértem volna audienciát, a németek azonban felvilágosítottak, hogy Mária Feodo- rovna, az anyacárnő s Nicolaj generalisszimus annyira német-ellenesek, hogy inkább teljes visszavonul tságban töltik szomorú fogságuk napjait, semhogy háborús ellenségeik közül eggyel is szóba álljanak. A cár öccse, Alexander Miibjaj’ovics nagyherceg azonban szívesen fogadja látogatásomat, vasárnap reggel 9 órától rendelkezésemre áll. A szombati nap végét türelmetlenül vártam persze. Egy-két hete, hogy a cárt és szü- kebb családját a tőlünk aránylag nem is messze fekvő Jekaterinburgban meggyilkolták, szomorúan érdekes lesz a család legkö- ze’ebbi rokonságával minderről s egyebekről tárgyalni. A szombat délutánt vásárlásokkal akartam agyonütni. Két-bárom tatárüzlet volt akkor még nyitva, a többinek áruját „kivásárolták" már a németek. Pompás öt«;éteres afgán szőnyegre alkudtam egy kopaszfejü, ravasz tatárral, ötezer rubelnél kezdte szerdán, szombaton már ezerre másztunk le. A sötét bolthelyiség nyitott ajtaja elé cipeltük a szőnyeget, a rásütő napsugár fényénél gyönyörködtem biborsóiét szinpompájában. Magas ur állott meg a bolbajtó ©lőtt: — Hol lak ük itt kérem a közelben egy francia fogorvos? — kérdezte orosz nyelven. — Magam is idegen vagyok, — válaszoltam abban a reményben francia nyelven, hogy az előkelő megjelenésű öreg ur így jobban megéri,. — Ha óhajtja azonban, az öreg tatárt majd megkérdezem. Ám, ha nem veszi alkal- mvtlankodásnak, ön mint orosz valószínűleg jobban ismeri az itteni mostani árakat, megéri ez a szőnyeg az ezer rubelt? Észrevehető szakértőiemmel vette kezébe a szőnyeg végét az idegen s körültapogatva, kézlegyintéssel válaszolt; — Gondolkodás nélkül vegye meg. Sofckal- ©okkail többet ér. Csak a mai rendkívüli körülmények kényszerithették a kereskedőt, hogy ilyen potom pénzért adjon túl áruján. Közben a kereskedő is előjött, az idegen 1 unnak megadta a kért felvilágosítást, miagam pedig nyugodt lélekkel vásároltam meg a szőnyeget. — Majd csak valahogy hazahozom. S szerencsésen haza is hoztam. * Másnap, vasárnap reggel katonai autóval száguldó ltunk Ai-Todorba. Az orosz Riviéra pazar júniusi pampája tárult elém, az erdei ut egy-egy tengerre tekintő kanyarulatánál. A iivádiaá márvány palotánál persze megáilapodtumk. Német őrség állott a főbejárat előbt. Habailmais cár! Mennyivel semmibb lettél annál a szegény würtemibergii bakánál, aki frissen, egészségesen tekint a ráomló nap meleg fényözönébe, s dehogy is gondol arra, hogy ez a százszobás tündérkastély csak egyike volt a te számtalan palotáidnak, ő rá pedig otthon talán csak egy kis vaeok vár, ha ugyan élve éri meg a háború végét. Olajfaerdőik s szőlőhegyek változatos zöldje között rohan velünk a gép. Ai-Todorbae Bol- dareff tábornok, Alexander Mihajlovios nagy- herceg főudvarmestere fogad. -Még betartják az udvari ceremóniát, az egykor érvényben volt udvari etikett a nehézk értés törvényénél fogva még intern ál tságuk szűkös körülményei között sem akadt meg, bár maga Alexander nagyherceg a legtermészetesebb és közvetlenebb modorú gentleman, aki két és félórás együttlótünk ideje alatt nyíltan, okosan, egyszerűen beszélget mindenről, körülvezet kis szőlőgazdaságában s nem titkolt szomorúsággal magyarázza: — Lássa, ennyim maradit meg minden vagyonúmból. A krimi bornak azonban ma igen nagy az ára, ai-toóort szólőbiríokom jövedelmiéből élünk valamennyien. Pedig vagyunk még vagy harminca® a fiaimiliáiból. Alig enged szóhoz jutni. Kédezni szeretttem volna s helyettem ő kérdez: — Tudnak-e biztosat a cár és gyermekei meggyilkolásáról? Nekünk semmi részletet sem árulnak el német őrzőink. Pedig hát képzelheti a felséges asszony, Mária Feodorovuia kétségbeesését, miég mindig nem bírja elhinni fia pusztulását, — Látható volna-e, ha csak tisztes távolból is, a Felséges Asszony? — kérdezem. — Véletlenül .éppen ma igen könnyen. Misére indulunk a park kápolnájába pont ti zen- kettőikor. Bartholdt hadnagy majd elkísérheti, álljanak majd a kápolna bejárat közelébe, délben valamennyien ott leszünk. Felejthetetlen élmény! Még a háború befejezte előtt, két héttel a cár meggyilkolása után a Románálf-család harminc tagját s élőkelő kíséretét — históriai csoport — két lépésnyire előttünk felvonulni látni! S ki irná le meglepetésemet, a tegnapi jaltai idegenben, akivel szőnyegemet vizsgáltattam, Nicolaj Nicolajevics nagyherceget ismertem fel Kísérőim, Bartholdt német hadnagy világositoíit fel... — Ki az a magas ur a felséges asszony oldalán? — kérdeztem hirtelen. — Nem isimer rá, eleget láthatta képen, igaz, azóta a bolsevikiekre valló tekintettel megváltoztatta szakállviseletét, Nicolaj Nico- lajeviios nagyherceg, a generalisszimus. S a többiek: András, Péter, Vladimír nagyhercegek, továbbá Rasputin világhMiedt gyilkosa, akivel késeibb megismerkedtem s Amerikából együtt jöttünk az Aquitánia hajón, — Jousisoupof'f herceg s felesége, Iréné nagyher- cegné, s még egy csomó feltűnő szép nő, ud- varhö'igyefc, udvarmesterek, ki emlékeznék a sok névre s last bút nőt least, talpig gyászban a legiszániailomraméiltóbb anya, Mária Feodorovna, az utolsó orosz cár anyja. * S most újra itt látóim az egész díszes társaságot. Az orosz Riviérán tűz és fél év előtt, a francia Oamnesban ma. Csak kelten hiányoznak: az anyacárnőt Ko- penhága mellett temették el a nyáron, a ge- neralisszimus itt fekszik a koporsóban. S még szövik tovább színes álmaikat ■ ezen az álmodozó orosz előkelők. Újabb és újabb cárjel öltöket álliitanaik fel, el-eljátszák néha a régi ceremóniás komédiákat, matgukra húzzák, igaz, itt-ott már kopottas régi egyenruháikat, felrakják csillogó rendjeleiket s aztán hazamén nek egyszobás lakásaikba s egy időre isimét „csendes, halk a szívverés". De mintha kokainnal kábították volna magukat, ma csillog a szemük, egyenes, büszke a tartásuk, temetnek « mégis boldogok, mert színházat, játszva, régi szép idők fény özönét látják magú,km ömleni s elfelejtik egy napra a csúnya, pénztelen gondot. Talán félhavi kosztjukból spórolták meg, szájuktól vonták meg, de mindegyikük virággal érkezett. Egyetlen orosz sem jött üres kézzel a temetésre. Koszorúk, csokrok garmadával. Finom vonásu, kopottas külsejű öreg dámák legalább két-három szál rózsát szorongatnak reszkető kezükben, félve, könnyezve tipeg egyikük a kápolna felé: — Excusez madame, reservee paur la fSámliié royale. — tolja vissza udvariasan egy rendje les alak a legibensőbb bejárat elől, ám észreveszi s feléje siet a koporsó mellől egy őszszakállas ur, karját nyújtja s a koporsó lábához vezeti az öreg dámát. Ki volt az egyik, ki volt a másik, a nagy némaságban kitől kérdezhettem, volna meg? A szegény asszony három szál virága azonban a francia köztársaság hatalmas koszorúja mellé került. S illatuk italán keresztülhatolt a koporsó hármas fedelén ... Egyenruhás s fekete civilbe öltözött, mint bús karácsonyfák, csillogó rendjelekkel sűrűn te'eaggatott tekintélyes külsejű öreg urak tartanak disz őrséget a magasra felágyazott katafiaik körül. Látni, hogy fegyelmezett katonák, akárcsak húsvétikor a szent sir mellé kivezényelt bakák, merev mozdulatlanságban végzi önként vállalt kötelezettségét mindegyik. Hátuk mögött azonban ott áll a tartalék, az öregebb urakat tűz percnyi időközökben sietnek felváltani, egyetlen egyet láttam csak elszódülaii, — később tudtam meg, — a 81 éves Cheremeteff gróf volt, valamikép oou- sin-ja a Romanoiff nagyhercegeknek. * Kiev-beri régi orosz barátom, Gátitzi® Szer- gej herceg, aki a kápolnába szóló jegyem megszerzésében is segítségemre volt, kétórai fárasztó ácsorgás után kis mellékajlón a templom karzatára vezet. — Itt mindenekelőtt kipihenjük magunkat s részletes névsort is diktálhatok, — mondja kedv es egv s zer üsóggel. Más ülőhely hiányéiban két sarokba dobott faragott szentre telepedünk, elő a notesszel, ki mindenki vau ott lenn egy rakásban ? A helyzet elég szokatlan, ugyebár, furcsa tán? Ott lenn: a Romanoffok utolsó néhány mohikánja, Moszkva, Péter vár idemenekült legfelsőbb százai, a sokmilliós hadsereg megmaradt elitje s a „hü szövetségesek" reprezentánsai, itt fenn, pókhálós, poros zugban régi Oroszország egyik leggazdagabb mágnása, — Moszkva közelében 400.000 holdja volt a Gálitzánefcne'k, ma szürke templom egere, — hungunicus viator-nak az orosz Gótlhad Alma- naoh-t mondja tollba. Tehát, semmi sorrend a rangban, írom gyorsan, ahogy diktálja: Péter és András nagyhercegek, Anasztázia, Militza nagyhercegnők, született montenegrói királyi hercegnők, az olasz királyné nővérei, ApreleFf tábornok, a volt orsz hadsereg kombattáns tisztjeinek elnöke, Sbael de Holstein báró, Ohereme- íeff Dimitri gróf és Gaiiizi® Sándor herceg, — ez utóbbiak az elhunyt rendjeleit s kardját tartják kárson ypárnán, Romanovsky Szergej herceg, Leuehtenbeirg hercege, nővére, Heléiu hercegnő és Fyszkiewicz Istvánná grófné: Ni- oolaj nagyherceg mostohagyermekei, Danilo montenegrói herceg és felesége szül. Meok- lenöurg hercegnő, Bakénberg Anna hercegné, született montenegrói hercegnő, Péter és Xénia montenegrói hercegi gyermekek, Román Romanoff herceg és felesége s gyermekeik, Nikolas Roinanovics herceg és Martna Románévá hercegnők, Miklós görög királyi herceg, Obolenski herceg, Jonssonpoff és Gortsa- coff hercegeik, Oheremeteff Dimitry herceg felesége, szül. Worottitzofif-Daischikoff grófnő, Ga- Mtzin Péter herceg, Soumarokoff-El s top Púimé grófné, G ugari ne Ama tőle és Wlarti- már hercegek, Koutousoff gróf, Scheir- bateff herceg, Wolf'f báró, Kotzebue tábornok, Péter nagyherceg szárny segédje, Kropotkine, Koutziiepoiff, GouleviMi, Golovime, Scallon, Loukomsky, Dobriomsky és Joudenitieh generálisok, Michael Kroupensky, az orosz mon- arch isták Uniójának elnöke, Toundoutotff hercegné s bátran mondhatjuk, hogy satöbbi, satöbbi, mert a kilenc pontos s zárt koronák oly tömege szorongott odalenn, hogy csfk udMOS T VEGYE MEG! WBU» Nagy világtörténetet ÍCÍ351"- boltiár helyett féláron csak SIS 17©" ---ért. La punk könyvosztó ltjában. Portó 6—S Ke vari bálon, királyválasztáskor, vagy a Gótikában találhatunk belőlük egyszerre többéit * Tíz óra negyvenkor három rendjeless órláa a kápolnákért bejárata felé siet. Az alpesi gyalogezred tizenkét kürtöse disz- riadót fuj. Egyszerű orosz katona tépett zászlót emel a magasba. A francia köztársaság képviseletében Pé- tain marsall 'érkezik hatalmas kísérettel. A három óriás a koporsó fejéhez kiséri. Gyászruba, csillogó rendjelsor alatt büszkén dobban az orosz szív: a hatalmas respublica megbecsüli a bukott nagyságot. Becsülheti is! Ha Nicolaj nagyherceg nem kerget milliókat a rnazuri tavaik haüáilmocsarai közé, Marae nem született volna meg s talán Potsdamban s nem Versadllesben diktálták volna a béke- szerződéseket. A cári trónt, egy országot, egy romlott, de hatalmas nemzetet dobtak oda áldozatul, hogy a gall kakas tovább kukorékolhasson Európa szemétdombján s fino finálé: Amerika megkap ja uzsorák ölesemének kamatait. Russia pedig: Requiesoat in pace! * A legnagyobb események közvetlen közelében is születnek kicsinyes, apró nüanszok. Napóleonról jegyzi meg egyik életrajzírója, hogy valamely nagy csatája reggelén orrán csúfító pattanást fedezett fel. Ütrakész futárok várták szobája, ajtaja előtt a császár személyes rendelkezéseit. Ám Napóleon, - mintha semmi sürgősebb dolga nem volna, zsebkése élesre fent pengéjével maga végzett történelmi nevezetességű orrán sikerült operációt ... Már tódult a kápolnából kifelé a gyászoló közönség, Kodak ómmal a kápolna kertjéből vezető ut közepére helyezkedve igyekeztem megörökíteni a nagy jelenetet, — fejedelmi sarjuk vitték vállukon a koporsót — a kordon mögül valaki súgva nevemen szólát: — How do you do? Rév látott kedves arc mosolyog felém. Húsz év előtti angol nyelvmesternőan, Miss Therése Dyrham szól ormát türelmetlenül: — Hogy kerül ide? Micsoda meglepetés! Papot-csapot a szó szoros értelmében faképnél -hagyva átbújok a kordonon s őszinte örömmel üdvözlöm sok év előtt látott, kedves barátnőmet. A fotografálás elmaradt, a tömeg miatt később sem volt már lehet ?é~es, Misis Therése Dyrham 1^1 kén szárad tehát, hogy7 cikkemet illusztrálatlan bocsátom útra. — Beaulieu, Hotel Heremilage, dönt forgat, please, — au revoir — búcsúzik s amerikai gazdáival egy csodaszép Rolls Rovc bársonyos párnái között tűnik el szemeim elől az idők vasfogaitól alig érintett finom kis alak .. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes heti!ap;a a Képes Hét meoielenik nvnden hét csütörtökién RÁDIÓMŰSOR SZOMBAT PRÁGA: 11.15 Gramofon. 12.30, 16.30. 19.00 Hangversenyek. 18.00 Német előadás és hírek. 20.00 Gollwell vigestje. 22.25 Kávéházi tánczene. — POZSONY: 18.00 Gyermekmesék. 18.15 Gramofonzene. 19.00 Prágai műsor. — KASSA: 12.00 Harangszó a Dómból. 12.05 Hírek. 12.15 A szalon- zenekar hangversenye. 17.30 Egy óra a gyermekeknek. 20.10 és 21.05 A szalonzenekar hangversenye. 22.00 Magyar sajtóhírek. — BRÜNN: 12.30 Hangverseny. 1.4.30 Az olmü'.zi terménytőzsde jelentése. 17.55 Német dalest. 19.00 Könnyű zene. 20.00 Gohvell vigestje Prágából. 21.15 Norvég zene. 22.25 Tánczene Prágából — BUDAPEST: 9.15 és 9.45 Kurina Sírni cigányzenekara. 9.30 Hírek. 12.00 Déli harangszó és hírek 12.20 A Te- mesváry-Kerpely-Polgár trió hangversenye. 1300 Pontos időjelzés. 14.30 Hírek. 16.15 Bak István felolvasása: önfegyelem és fegyelmezetlenség. 16.45 Hírek. 17.10 Megyery EPa írónő felolvasása: Farsang Nizzában. 17.40 Gramofonzene. 19.30 Gyorsirási tanfolyam. 19.30 Stranszky Aranka hangversenye. Zongorán kísér Polgár Tibor. Műsor operaáriák. 20.00 Másfélórás könnyűzene, vezényel Polgár Tibor. 20.40 Hírek. 21.30 Mocsá- nyi Lász’ó és Lakos Tibor hangversenye, zongorán kísér Polgár Tibor. 22.30 Hírek és a ping-pong világbajnokság hírei. 22.50 Farkas Jenő cigány- zenekara a Spolarits-kávéházból. — BÉCS: 15.20 Bölcs Náthán, Lessing drámája. 19.30 Ceiestino Sarobe. 21.15 A mosónők bálja, vig farsangi tréfa. — ZÜRICH: 16.00. 17.15 és 19.17^Hangversenyek. 18.30 és 22.10 Gramofonzene. 19.(XI Harangjáték. — LONDON: 22.35 Kabaré. 2Jftö Tánczene. — BERLIN: 20.00 Hangverseny. Tt.OO Strindberg. 22.30 Tánczene. — STUTTGART: 20.15 Sváb-est. 22.30 Tánczene. — LEIPZIG: 19.30 Az álarcosbál, Verdi operája. 22.30 Tánczene. — BRESLAU; 20.00 A windsori vig nők, vigopont. — MÜNUHEN: 20.00 Vig est és tánc. — HAMBURG: 28.05 Strauss hangverseny. — LANGENBERG és KöNIGSBERG: 22.30 Tánczene. — FRANKFURT: 20.15 Kedélyes est és tánczene. — RÓMA: 17.30 és 20.45 Hangversenyek. — NÁPOLY: 17.10 és 21.02 Hangversenyek. 22.00 Komédia. — MILÁNÓ: 16.30 Hangverseny. 21.00 Operaelőadás. — ZÁGRÁB: 17.00 Tánczene. 20.35 Ariaesl. 22.10 Könnyű zene. — KATT0W1TZ és KRAKó: 16.00 Gramofon. 20.30 Hangverseny Varsóból. 22.30 Tánczene.
