Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-18 / 15. (1938.) szám
Mai ssámunk 12 oldal Mai ssámunk 12 oldal VIII. évf. 15. (1938) szám * Péfll&GSC 1929 január 18 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÖi és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága íl„ Panská uHce negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: nnUiihni nrmilnnir* ^ *** eme,e^ Telefon: 30311 — Kiadó* évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: potUlKai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Tehavonta 38Ke. Ejjye* szám ára 1*20 Ké DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁC/J GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap. Praha Ki áll közöttünk? Szlovenszkó, január közepe. A napokban egy európai műveltségű, előkelő gazdasági pozíciót betöltő cseh férfiú fordult meg elsőizben városunkban és hivatalos, üzleti tárgyalásainak keretén kívül alkalmat keresett arra, hogy a magyar társadalom egy-két vezető tényezőjével is kapcsolatba jusson. Idáig személyes tapasztalásból nem ismerte a szlovenszkói lapokat és mindazt, amit viszonyainkról tudott, a cseh sajtó torzító tükrén át látta. Őszinte bevallása szerint ez a kép teljesen hamis volt és most mintha hályog esett volna le a szeméről, belátja, hogy Prágában még a vezető tényezők sem ismerik és nem Ítélik jól meg a helyzetet, a legnagyobb elfogultsággal kezelik a magyarság problémáit és ezt végzetes kormányzati hibának tartja. Struccpolitikának lehet minősíteni azt, hogy Prága hivatalosan egyáltalán tudomást sem akar venni a magyar kisebbségi kérdésről és a csehszlovák állam hivatalos nemzetiségi politikáját leegyszerűsíti a cseh és német nemzet viszonyának rendezésére. Mindenesetre a cseh-német kérdés gyökeres megoldása lényegesen elősegítené a konszolidációs munkát, de még nem tetőzné be, hátra volna ugyanis a többi kisebbségekkel, elsősorban a magyarsággal való megegyezés. Ezt már az állam földrajzi helyzete is kategorikus imperativuskőnt Írja elő. Nem lehet negligálni azt a tényt, hogy Középeurópa gazdasági föütőerének, a Duna vonalának legfontosabb szakaszán, ott ahol a Duna forgalmi jelentősége tulajdonképpen kibontakozik, ahol a folyó könyökben való megtörése egyesíti a bécsi medencéből, a cseh katlanból és a kárpáti szorosokból délnek vezető utakat, a magyar nemzet állama terül el. Aki a Balkánra és a közeli keletre akar eljutni, annak tisztában kell lennie azzal, hogy életérdeke kívánja meg, miszerint a magyar állammal való viszonya rendezett és biztos alapokon nyugvó legyen. Ennek a célnak elérése érdekében még áldozatoktól sem szabad visszariadni s a józan politikának minden eszközzel azon kell dolgoznia, hogy a megegyezést előmozdítsa. Azt kell művelni, ami összeköt, nem pedig, ami elválaszt. Tagadhatatlan, hogy a magyar kisebbség sorsának negligálása, vagy rosszindulatú kezelése az a legsúlyosabb akadály, amely a két szomszédos ország viszonyát kezdettől elmérgesitette. Aki tehát ennek a viszonynak rendezésére törekszik, ne higyje, hogy diplomáciai jegyzékváltások utján célhoz juthat. A magyar kisebbségi kérdés becsületes rendezésével automatikusan bekövetkezik az az állapot, hogy a két térhálóiéi minden lelki akadálytól mentesen ülhet le a zöld asztalhoz és vitathatja meg mindkettőre egyformán életbevágó problémáit. Tárgyalásunk folyamán azonban ez a vezető közgazdasági szerepet játszó ember őszintén beismerte azt is, hogy a prágai mentalitás nem olyan irányzatú, hogy hajlandó volna a magyar kisebbségi kérdés maradék nélküli megoldására és ami veszedelmesebb, nincs sem gazdasági, sem politikai, sem intellektuális csoport, nincs közvélemény, amely kedvező befolyással kényszerítené a kormányzatot, hogy ebben az irányban orientálódjék. A helyzet tényleg az, hogy még azok a jóindulatú körök is, amelyek szívesen mozdítanák elő az egész köztársaság üdvét szolgáló megegyezést, nem ismerik a magyar kérdést. A napokban alkalmam volt Rádl professzornak a cseh-nérnet viszonyról szóló tanulságos könyvét áttanulmányozni és ebből látom, hogy a magyar kérdésben ő is tájékozatlan. Értékes az a kívánsága, hogy az államnak elő kell mozdítania a nemzetiségi kultúrák fejlődését, a kisebbségi nyelvek szabad használatát. Sző szerint ezeket Írja: „A magvar nyelvet és kultúrát is nagyon fontosnak kell tartanunk a mi szempontunkból és a kormánynak ezt is támogatnia kell. Sűrűn kell megadni az alkalmat arra, hogy magyarul támogassunk és ifjúságunknak lehetővé kell tennie, hogy az iskolában megismerkedjék a magvar kultúra Dániában nem közlekednek a vonalok, Németországban évtizedek óta nem tapasztalt erejű hóvihar dühöng Etsülyedt hajók — Veszedelemben Kopenhága élelmezése — A szörnyű léli viharok következménye — Berlin, január 17. Az európai kontinens és partvidék fölött c napokban óriási hóvihar dühöng, amely a Keleti tenger környékén nagy károkat okozott. A vihar észak felől húzódik dél felé. A forgószél a kontinens belsejében annyira meggyöngült, hogy e vidéken hamarosan a fagyási időszak régével kell számolni, A közeli napok jelentős hőemelkedést hoznak s a tem- peratura bizonyára a nulla pont körül fog stabilizálódni, vagy lehet, hogy egy-két fokkal följebb is. Berlinben ma reggel —9 fokot mértek. Ugyanolyan hideg volt Középnémetország- ban is, ahol a hóviharok több helyen megakasztották a forgalmat. A hegyvidéken, a sportterületeken mindenütt igen magas a hó. A Taunus fölött tegnap borzalmas forgószél veknit végig, amely nagy károkat okozott az erdőségekben és a falvakban. Münchenben két nap óta szakadatlanul havazik és az uccákat méteres hó borítja. A vasúti forgalom mindenfelé megszenvedte a hóvihart s a bécs—berlini vonalon például a gyorsvonatok csak többórás késéssel közlekedhettek. Stettin, január 17. A hatalmas hóvihar szakadatlanul tart. A rügeni és stralsundi keskenyvágányu vasút beszüntette a forgalmat. A birodalmi vasutak csak nagy nehézségekkel és jelentős késéssel tudják föntartani a forgalmat. A nyílt tengeren lévő hajók közül többen S. 0. S.-jeleket adtak le. A kikötőkbe több megrongálódott hajót vontattak be. Kopenhága, január 17. A hóvihar hétfő óta egész Dániában lehetetlenné tette a vasúti forgalmat. Szavahihető emberek véleménye szerint évtizedek óta ncg* dühöngött Hollandiában ily borzalmas hóvihar. Az utakon kétméteres a hó, úgyhogy sem kocsival, sem autókkal nem lehet közlekedni. A berlini gyorsvonat Nastvodnál megszakította útját s az utasok kénytelenk voltak az éjszakát e kis városban tölteni. A hóvihar számos kisebb hajót elsülyesztett. Egy norvég gőzöst a szél sziklához csapott sa hajó a szó legszorosabb értelmében kettétört. A huszonhatfőnyi legénységet csak rendkívüli crőmegfeszitések árán sikerült megmenteni. Grenaa kikötőjében tizenkilenc őrhajó elsülyedt. Több kikötővárosban a tengervíz elárasztotta a mólókat s a házakba is behatolt. Számos hajó, vitorlás és automobil sorsáról nem érkezett jelentés. A vihar a nap folyamán megenyhült. Ko- penhágát tegnap nem tudták tejjel ellátni, mert a tejet szállító vonatok is megakadtak a nagy hóban. Amanullah utódját is elűzik a trónról? Egy egyszerű vizhordó fia lesz Afganisztán ura — A felkelők Kabul felé vonulnak — London, január 17. Az Afganisztánból érkezett legújabb jelentések szerint Kabul vidékén súlyos harcok dúlnak. Brachai Saquao, a fölkelők vezére, elérte Kabult és pillanatnyilag azzal van elfoglalva, hogy a megmaradt királyi csapatokat szétugrasz- sza. Jólinformált körök értesülése szerint Inayat Ullah, az uj király személye veszedelemben forog és valószínű, hogy a fölkelők vezére, egy egyszerű vizhordó fia, az öt millió afgán teljhatalmú uralkodójává válik. Ezzel kapcsolatban arról is jelentés érkezett, hogy Omar Khan herceg, aki Al- lahabadban (Brit India) élt számkivetében, de a fogolytáborból megszökött, a fölkelők táborában tartózkodik. Omar Khan, akinek öt bátyja is számkivetésben él, Ayub Khan- nák, a hires aígán trónkövetelőnek fia. Annakidején, amikor Ayub Khan megtámadta az angolokat és az angolok 1880-ban megszállták Kabult, az uralkodó családot túszként magukkal vitték. Az indiai kormány a még mindig fogságban lévő öt testvért Burmába deportálta, hogy ne szabadulhassanak meg Omar Khanhoz hasonlóan. Mcgbizható jelentések szerint egy jól fölfegyverzett páncélos repülőgép a fölkelők kezébe került. A fölkelők egy-két napon belül föltétlenül elfoglalják az afgán fővárost. Az ország lakosságának véleménye szerint Afganisztán urlakodója ebben az esetben Brachai Saquao lenne, nem pedig Oinar Khan, aki ugyancsak a fölkelőknél tartózkodik. A határvidékről érkezett jelentések szerint néhány újabb törzs is föllázadt Afganisztán jelenlegi uralkodója ellen és Kabul felé indul, hogy támogassa Brachai Saquaot. előnyeivel." Nyomban azonban rezignáltan teszi hozzá: „Persze, ez a kívánság nálunk népszerűtlen, pedig végrehajtása az államra nagyobb előnyt jelentene, mint mindpn magyar ügynek kényelmes visszautasítása." Az első jóindulatú hang ez, amely — hacsak egy tudományos könyv emelkedett szellemű lapjairól is — a cseh táborból a magyar kérdésről megszólal. Azonban meglehetősen naiv szempont az, amely egy ilyen évtizedekre terjedő fokozatos felvilágosító munkától várja az idillikus nemzetiségi béke bekövetkezését. Nem olyan korszakban élünk, amelyben generációkra terjedő határidőkkel dolgozhatnánk és úgy az állam érdekéből, mint a magyarság szempontjából szükségesnek érezzük, hogy a magyar kérdés komoly formában felvettessék és megoldásra találjon a politikai élet fórumán. Ezzel párhuzamosan természetesen nagyon hasznos és üdvös lenne Rádl eszméjének gyakorlati megvalósítása, erről azonban szintén nem a magyarságnak kell gondoskodnia. Ez az esztendő a kisebbségek esztendejének ígérkezik azáltal, hogy a genfi márciusi tanácsülésen először kerül beható tárgyalásra a kisebbségi kérdések egész komplexuma. Illúziókban nem ringatjuk magunkat, jól tudjuk, hogy nagyon szűk és göröngyös az ut, amelyet a kisebbségi kérdésnek meg kell tennie a népszövetségi tárgyalások labirintusában. De how ez a kérdéskomplexum a hatalmi ügyek elintézése mellett polgárjogot, nyert a világ parlamentjében, hasznos intésül szolgálhat azoknak a kormánvoknak, amelyek megoldatlan kisebbségi kérdésekkel állanak szemben, hogy komoly igyekezettel segítsék elő Európa legfőbb bajának orvoslását. Végtelen erkölcsi tőkét jelentene minden nemzetiségi állam kormányának, ha elintézett nemzetiségi viszonyokkal vonulhatna fel a világ nyilvánossága előtt. Prágában azonban bagatellizálják a magyar kérdést. Mintha nem léteznénk, úgy tesznek- vesznek a vezető és felelős tényezők. Sokszor elmélkedtem erről a kérdésről és végül is arra a szempontra kellett jutnom, hogy valaki közöttünk áll, valaki elállia az útját annak, hogy a magyar kisebbség ügye megoldásra kerülhessen. Nemcsak az az averzió, amelyre Rádl professzor céloz, nemcsak a cseh közvélemény tájékozatlansága, esetleg ellenséges érzülete, hanem valami pozitív tényező, amely tevékenyen avatkozik be és teszi ezt a jövőben is, ha Prága valahogy meg akarná keresni a magyarsághoz vezető utat. Aligha tévedek, ha ezt a közbönöket egy kasztban látom. Nem egy nemzetben, nem annak egy társadalmi osztályában, hanem abban a háromszáz-négyszáz főt kitevő kasztban, amely 1918 végén nem annyira tehetsége és kiválósága, mint inkább a sors kedvezése révén a husosfazékhoz jutott, a hatalmat kisajátította magának, azt uzurpálja és görcsösen ragaszkodik hozzá, féltékenyen őrködik, nehogy a kaszt privilégiumának sáncait bárki is áttörje. Évekkel ezelőttt egy angol lapban cikk je- I lent meg a szlovenszkói viszonyokról. Ebben olvastam azt a találó megállapítást, hogy Szlo- venszkó az ügyvédek köztársasága. Az éles- i szemű cikkírónak feltűnt az, hogy a teljhatal- * mu miniszter — akkor Dérer volt — ügyvéd, ügyvédek a zsupánok, a kormánybiztosok, a zsíros stallumok betöltői mind. Vegyünk hozzájuk néhány orvost és egyéb intellektuelí és megismerjük azt a kasztot, amelyet szerencse fiává tett az uj helyzet és rettegve gondol arra, hogy Szlovenszkó igazgatásában a magyarsággal megosztozzék. Fél a magyar intelligencia képességeitől. Számtalan eset volt rá, hogy magyar eszmét, magyar munkaerőt és magyar tehetséget kisajátítottak céljaik elérésére, a magyar szellemi erőt szóval szívesen használták fel, de a kaszt kínai falait féltékenyen őrzik. A szlovák és a magyar nemzet ellentétéről beszélni ostobaság. Ezer éven át békében szántott egymás mellett a magyar és szlovák földmives, testvéri egyetértésben dolgozod LAUFER $., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 2S-22.
