Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-16 / 13. (1936.) szám

1929 január 16, szerda. A bécsi esküdtbiróság a gyilkos újságíró bünpetárgyalását A vádlott vallomásában áldozata emlékét gyalázia PurUikáció vagy embervadászai? — A dráma politikai háttere Bécs, január 15. Az a társadalmi és sajtó- életbe^ egyaránt szenzációszámba menő bán- per, amelynek főtárgyalását ma délelőtt kezd­te meg a bécsi esküdtbiróság, a sajtó-etikának ama határkérdéséi körül forog, melynek az utóbbi időik nagy botrányában, így Hanau asz- szony párisi bűnügyi afférjában vezetőszere­pet játszanak. Az a kérdés, milyen kapcsolat létesíthető az újság: szerkesztőségi, közgazdasági és hir­detési rovatai között, egy időbe nvetödött fel a modern sajtó és sajtóorgánumok kiala­kulásával. 'A sajtóetika határainak rigorózus megvoná­sán kívül a közélet és közvélemény vezető té­nyezői foglalkoztak a kiadói és az ujságiróeti- ka normáinak megállapításával is. A modern sajtó berendezkedése azonban annyira bonyo­lult, oly sok szál kuszálódik egybe, annyi ér­dek kereszteződik, hatás és kölcsönhatás vál­takozik, hogy a tünetek s a konkrét esetek egész légiójának egybevetéséből sem lehetett megalkotni az írott, tételes és panagnafusos sajtóerkölcsi kódexet Pöffl bécsi újságíró gyilkos sági bünperében újból éles és tiszta kontúrt kapnak ezek a problémák, de az, hogy ilyen őszinte és nyílt disszkuszió tárgyává lehetett a sajtó­erkölcs, ezért egy embernek életével kellett mefizetnie, Elvi és személyi harc étetre-haíátra Amint előrelátható volt, Pofii Oszkár újság­író gyiiikossági bünpere iránt a társadalom minden rétegéből rendkívüli arányú érdeklő­dés nyilvánul meg. Megérthető ez az inteaziv szinte lázas kíváncsiság, ha figyelembe vesz- szük, hogy a kantor tragédia általános tanulságok mel­lett két ember éleihaláramenö drámai bir­kózását tükrözi vissza. Pöffl Oszkár rövidebb ideig vezetője volt a Neues Wiener Journal közgazdasági rovatá­nak. Ezidő alatt konfliktusba keveredett a szerkesztőséggel, közöttük elsősorban Wolf Brúnóval. Összeférhetetlenségi vádakat emel­tek ellene, korrupcióval gyanúsították meg és mintegy erkölcsi kényszerrel harcolták ki a kiadótu­lajdonostól . elbocsátását. De a lap kötelékeiből való kiválása nem ve­tett véget annak az ádáz személyi és elvi há­borúskodásnak, amely a két újságíró, Pofii és Wolf között mind hevesebb erővel zajlott'. Wolf a legnagyobb nyilvánosság előtt, a bíróság elölt is megisméteile vádjait, ame­lyek közmegvetésnek telték .ki, még. az egyébként laza erkölcsű bécsi sajtóban is, ellenfelét, Poffl Oszkárt. Pöffl előtt bezárultak a szerkesztőségek ajta­jai, nem tudott állásihoz jutni, családjával nyomorba került és mindenért ami baj, szerencsétlenség és nélkülözés az utóbbi időben fejére zudult, ujságirótársát tette felelőssé. Existenciális oka volt arra, hogy elégtételt kö­veteljen, a nyilvánosság, lehetőleg a bíróság előtt Wolf azonban .hallani sem akart sem­miféle elégtételadásról. Továbbra is hangoz­tatta, hogy a bécsi sajtót meg kell tisztinai az olyan ^szerkesztőktől", akik az újságíró toll hatal­mát zsarolásra és többi homályos üzletek nyélbeütésére használják fel. Pöffl szerinte revolverzsumaiiszta volt és eminens kari érdek, hogy kipellengérezzék ég kitaszítsák az újság „ró-torsodul om ból. Vállalta tehát vádjainak bizonyítását s a rá- galmazási per múlt év június 15.-iki főtárgya­lására adatokkal, bizonyítékokkal és érvek­kel felszerelve ment el. Kenyértörésre akarta vinni a végtelenbe nyúló vitákat s jóhiszemű idealizmussal nemcsak Pöfflt, hanem rajta át a bécsi saj- tókorupciót akarta leteriteni. Érv és bizonyUék kellett — revolver De Pöffl is teljes tudatában volt azoknak a veszel eyknek, melyeket ránézve a bírósági tár­gyalás rejtett­fia ellenfelének sikerül vádját bizonyítani s a bíróságtól felmentő Ítéletet kapni, úgy ez egyet jelent az ö legsúlyosabb erkölcsi meg­bélyegzésével. ö is felkészülve ment tehát a tárgyalásra, de nem elleneveket és ellenbizonyitékokai vitt, hanem a kabátzsebében egy hat golyó­ra töltött revolvert, melynek biztonsági zá­rát kinyitotta. A drámai lefolyású és tragikus végű tárgya­lás még élénk emlékezetben élhet az olvasó­nak. A vádlott Wolf Brúnó a bíróság elé lé­pett és emelt hangon jelentette ki, hogy vádjait bizonyítani akarja és fogja is. A bíróság helyt adott a valóság- .üzonyitásá- nak s a panaszos Pöffl Oszkár fakóravált arccal, remegő aj­kakkal várta a reá záporozó vádakat. A lélekzetJojtő izgalmas percekben, amikor Wolf a bíróság előtt hozzákezdett állításainak nuidézést kapott Léderer nagyiparos, Storfer ban­kár, Schusler-Bonnort dr. a postatakarék volt kor­mányzója és Lippkowitz, a Neues Wiener Journal kiadótulajdonosa. szerzett üzletekből 20—30 százalék províziót biztosit neki. „Ő vagy én. . A iötárgyaíás A fötárgyalás akadályokkal kezdődött Éppen a legfontosabb tanuk, Lippkowitz, Léderer és Stor­fer nem jelenlek meg. Az esküdtek kisorso’ásánál Pöffl védője ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen esküdt sem kerüljön ki a bécsi lakosok sorából, így az esküdtszéket kivétel nélkül vidékiekből állították össze. Az esküd'szák megalakulása után az elnök eíőskőlitotta a vádlottat és megkérdezte: — Bűnösnek érzi magát? — Elismerem, hogy megtörtént — hangzott a vád'ott válasza. Azu'án röviden ismerteti élettör­ténetét Egy vasúti tisztviselő gyermeke, már ko­rai ifjúságában érdeklődéssel fordult az irodalom és az ujságirás felé. Először a vidéki sajtó mun­kása volt, majd Bácsbe költözött s a hivatalos „Wiener Zcifung“-hoz. onnan a mi­niszterelnökségi sajtóiredáhez került. A háború kitörésekor önként jelentkezett katonai szolgálatba. A forradalom után szociáldemokraták helyezkedtek el a kormánykerék mellett s ő poiiökai álláspontja miatt nem juthatott többé vissza a sajtóosztályba. Kereskedéssel próbálkozott, de eredmény nélkül. Visszatért az újságíráshoz és felkereste a Wiener Journal kiadóját, Lippkowitzot. Nagyszabású ter­veket tárt eléje, közgazdasági e^ondolásokat, me’yek felvirágoztathatnák a lap üzletet. A kiadó mariévá tette terveit és akceptálta őt, olyan szerződéssel, amely reábizta a közgazda- sági rovat vezetését, egyben üzleti tevékeny­ségre kötelezte, s a közgazdasági rovat révén Három német intett be a eásKsisi kéoviselitestlei váEaszimánvüa bővebb bizonyításához, a panaszoson rendki* vüli izgalom vett erőt. A vádlott előadásában pár pillanat szünetet tartott. Hat revolverlövés Pöffl ekkor halottsápadfcra vált arccal ug­rott fel helyéről, előrántotta zsebéből a revol­vert és egymásután hat golyót eresztett a tőle pár lépésnyi távolságba, gyanutalanul álló Wolf Brúnó testében. A halálra sebzett újságíró egyetlen jajszó nélkül rogyott a fölöse és nyomban kiszen­vedett. A gyilkost a törvényszéki tárgyalóteremben letartóztatták és levitték az ügyészség foghá­zába. A bécsi lapok e-lső oldalait aznap a tár­gyalóteremben lefolyt ujságiró-dráma részle­tei töltötték meg. Vezércikkekben, glosszák- fcan foglaltak a lapok több-kevesebb . bátor­sággal állást a nagyon is kényesre élezett kérdésben. A gyilkosság vádja .. • Midőn a sajtó harci zaja elült, megindult a minden legapróbb részletekre kitér jeszskedó bűnügyi‘"viszgálat, amely csak hosszú hónapok után nyert befejezést. Az ügyészség által ki­adott vádiratban előre megfontolt szándékú emberölést ró­nak Pöffl Oszkár terhére. Felhozza a vádirat, hogy a vádlott a rendőri kihallgatáson, majd később a vizsgálóbíró előtt is ' ,. . ,V /; beismerte, hogy régebb idő óta forgatta fe­jében gyilkosság gondolatát. A szándék előremegfoutaltsága mellett bizo­nyít többek között az is, hogy Pöffl,. aki tiszti rangban szolgált a háborúban, jól értett a re­volver kezeléséhez s igy tudnia kellett, hogy a főtárgyalásra hozott revolver biztonsági zá­ra nyitva volt. De a revolveres merénylet szem- és fültamii egyéb terhelő bizonyitékpk- kai is szolgáltak. Elmondták, hogy midőn Pöffl felugrott helyéről és előrántotta revol­verét, haUhatóan mormogta maga ele: ' Jelzi." (Most.) Mindezekben arra következtetett az állam- ügyész, hogy a vádlott az előre.megfontolt em­berölés szándékával lépett a tárgyalóterembe. Tettének okáról a vizsgálat részletes tényál­lást tár élő. A vádlott vallomása szerint 1923 áprilisában lépett a Neues Wiener Journal szerkesztőségének kötelékébe s már röviddel ezután szemben találta magával Wolf Brunát, í aki a szerkesztőségben azt a vádat emelte ellene, hogy közgazdasá­gi rovatát megnemengedetí módon üzletileg használja ki és hogy bizalmas szerkesztőségi ügyeiket ille­tékteleneknek elárul. A vadaik elbírálására a szerkesztőség egy alkalmi bíróságot delegált, melynek Ítélete azután kényszéritette a ki­adót, hogy Pöfflt elbocsássa. Ekkor még nem gondolt arra, hogy komolyan felvegye a harcot ujságirótársávaJ. Csak később, midőn Wolf egy bírósági tárgyaláson zsaro­lónak és revolver-újságírónak nevezte, lett ellene panaszt rágalmazás és becsületsér­tésért. A gyilkos beszámítható,. • A vizsgálat befejező aktusaként a vádlottat psz;chiáieri megfigyelés alá vették. A szakorvosok megállapították, hogy Pofii a bűncselekmény elkövetési időpontjában épp úgy, mint azolőtt, normális volt, teljes bir­tokában szellemi képességeinek és tetteiért mindenben felelős. A .főtárgyalásra negyven tanút idéztek meg, köztük sok újságírót, valamint , a bécsi pénzügyi éa gazdasági világ számos ismerős tagját így ta­A következőkben a szerkesztőségi légkörről és a személyi viszonyokról beszélt Pöffl. Hangja keménnyé, vádlóvá változik és olyan kifejezésekre ragadtatta magát, amelyek sértik áldozaténak emlékét. Azt állítja, Wolf összeállt egy büntetett előéletű betörővel, aki segítségére voh neki az újságíró- társa ellen indított lelkiismeretlen hajszában. Be­ható részletességgel mondja el az éveken át dúlt harcot, ame’y tönkretette őt és. életét megmér­gezte. Számtalanszor vetődött fel benne a gondo­lat: ..Ö vagy én“. Valahányszor irabb katasztrófák zúdultak rá, ökölbe szorult kezekkel gondolta: „Wolf, ha ón egyszer a kezeim közé kaplak ...“ A kezdet kezdetétől dúlt ez a vinskodás, hiszen alig egy-két nappal azután, hogy a Wiener Jour­nal szerkesztőségébe lépett, Wolf é'es személyi támadást intézett ellene, "mert nem akarta tűrni, hogy „ilyen monarchista érzelmű, kampőskeresz- tes lovag tartozzék a lap szerkesztőségébe." Korrupciós bűnök Az elnöklő bíró ezután a Wolf által hangozta­tott vádakra tereli a szót. Wolf azt áldotta, hogy a közgazdasági rovatvezető rendelkezésére bo­csátott Daimler-autó Camilló Castiglioni ajándé­ka vo*í. Hangoztatta azt is, hogy Pöffl megtámadta rova­tában az Universale bizto.sitó társaságot g a esipke’ődést csak akkor bagrfa óbba. amikor 1 a biztosító a válla’atfal üzleti kapcsolatba lépett. ! Léderer Auguszt bécsi gyáros a saját bevallása. • szerint j nagyobb összevet fizetett a közgazdasági rovat vezetődnek, hogy támadásoktól megkímélje j vállalatát. I Az államügvész ezekből az adatokból arra a meg- ! áPapitásra juh hogy Pöffl a lapnál kél irányban i is teyékenvkedett: mint szerkeszd és mint hir.de- tésszerző. Az Universnl-e biztosító társasággal szem­beni eljárás — szerinte — nem egyéb zsarolás­nál. Pressbureer dr. védő az ügyész beállításával szemben igyekszik az esküdteknek megmagyaráz­ni, hogy a mai saitó bizonvos mértékben függő viszonyban van a bankoktól és a nagyipartól.-A tárgyalás lapzártakor még tart. Prága, január 15. A csehországi országos képviselőtestület ma tartotta alakuló üléséi Kubát. országos elnök etoökleiével, a/k, cseh és német nyelveo nyitotta még az ülést és béjektnteíie, hogy a képviselőtestület 120 tagja közül 115 jelent meg. A kinevezett tagok írásban bejelentették, hogy melyik politikai pár tik tokhoz csatla­koznak- A csehországi országos kéovieelő- testüleitibea a pártok erőviszonya a kúneve zétt tagokkal a következő: Cseh neonzeü szocialista tag van 18, cseh agrárius 19, cseh szoeláMeinidkrata 15, cseh néppárti 9, cseh ipaTospárt/i 7, cseh nemzeti demokrata 6, német agrárius 9, német szoc'álidiemoikrata 9, . néme t kereszt én yszocial ista 7, német ip a- rosparti 2, a Rosche-osoporthoz tartozó 3 és német nemzeti szocialista 2 taggal birn/ak. A jelölés közel két óra hosszat tartott, mivel az egy mar adók tagság fölött a csehek és a németek nem ; tnőlik. mégegyezrni. Végül is a cseh nemzeti demokraták kapcsoltak a< cseh szociáMem okra iákkal és cseh nem­zeti szocialistákkal s igy a tizenkettedik mandátum a cseheknek jutott. A választmányban két-kiét tagságot kaptak a cseh nemzeti szooiakajáik, az agráriusok, a cseh szociáldemokratáik, egy-egy tagságot a cseh iparóeipárti'áík, a cseh néppártiak, a. kommunisták, a német szociáldemokraták, a. német agráriusok és a német keresztény- szocialisták. A csehországi választmányban tehát ki­lenc cseh és három német foglal helyet. A választás után az évyes pártok nevében deklarációikat olvastak fel. . Blanár Béla ér, lemondott - a színpártoló egyesület országos társelnöki tisztségéről Kassa, január 15. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Blanár Béla dr., a pozsonyi országos képviselőtestület első üléséről visz- s&aférv© levelet intézett Keller Imire, a szin­pártoló egyesület ügyvezető igazgatójához, amelyben bejelenti, hogy másirány u elfoglaltsága miatt lemond a szinpártoló egyesület országos társelnöki állásáról. Leveléhez mellékelte a Kassai Újság egyik levelét, amelyet az elnöki tanácshoz kér egy­idejűleg áttenni. Ebben a levélben a Kassai Újság szerkesztősége hivatkozással arra, hogy a szinpártoló egyesület legutóbbi közgyűlésén az elnökség kijelentette, hogy az úgynevezett „belégekbe" minden szinpártoló egyesületi tag betekintést nyerhet, azt a kérdést intézi Blanár elnökhöz, hogy hol tekinthetnék meg ezeket a bel égeket és rögtön azt javasolják, hogy Blanár elnök lakása volna a legalkal­masabb arra, ogy ott az iratok fel legyenek fektetve és abba betekintést nyerhessenek. Ez a levél nyilvánvalóan folytatása annak a kampánynak, amelyet a Kassai Újság meg­kezdett Keller Imre ügyvezető Igazgató éien, akinek pedig a szinpártoló egyesület közgyű­lése a felmentvónyt megadta. Úgy Iá Iszik, hogy Blanár Bélát ez a körülmény indította a lemondásra, mert úgy látja, hogy ez az áldatlan személyi harc a szinpártoló egyesület céljainak elérését lényegesen hátráltatja és miután a két lap harca káro­san befolyásolja a szinpártoló egyesület ügyét, nagy elfoglaltsága miatt nem hajlan­dó tovább a két harcoló fel között az ütköző szerepét játszani. Blanár Béla lemondásának Ilire vii’lámgyoT- sasággaJ terjedt el a városban és mindenfelé megállapítják, hegy Blanár Bélát feltétlenül maradásra kell bírni, - -• mert az ő egyéniség© minden tekintetben ga­rancia arra, hogy a szinpártoló egyesület ügyei helyes irányban fognak haladni. Pafeots Józsefet választottak meg a magyar képtisafiláz tizedik IsipSIswé Budapest, január 15. (Budapesti szerkesz­tőségünk tolefoojalauiiése.) A kép vis előhöz maii ülésének napirendjére a tizedik jer-ző megválasztását tűzték ki,-épp ezért az ülés meglehetősen népes volt. Tizenegy óra irtán nyitója meg az ülést, Zsilvay Tibor eitoölv, el parem tállá Csöngedv Gyula kén viselőt, ciki időközben megható és bejelentette, hogy Tá­rná ssy József képviselő beb'ébe, aki lom on­dóit, Szűcs Istvánt hívlak be Ezután a jegy. zőváúasalást ejteÜMik meg titkos szavazással. j0—intőnek Pekots Józsefet választották inog, aki a leadott 73 szavazat közül 69. szavazatot: kapott. Végül bizottsági előterjesztésekre ke­rült a sor. Az ülés déíii egy órákor ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents