Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-03 / 2. (1925.) szám
2 mJWffiM-MAGfeARHIRMJ? 1929 8, tmUt&rtZk. A „magyarbarát" agráriusok és ludákok ütötték el a milliós magyarságot a kinevezés utján betöltendő országos képviselőtestületi tagságoktól A Lidové Noviny is helyteleníti a magyarság meKfizéséft — Folyamatban a járási képviselőtestületek „szaktagiainak" kinevezése Prága, január 2. Az országos képviselőtestületek „szalagjainak** kinevezése a tör- téneimi ország-ok németjeinél is általános elégedetlenséget szült. A lapok megállapítják, hogy a kinevezések következtében az országos kép v i se lö les tőletek munkája lehetetlenné válik s rámutatnak arra is, hogy a németeket Csehországban nem tizenegy, hanem tizenhárom tag illette volna meg, Morvaországban pedig nem öt, hanem hah A három milliónyi szudétanémetek jogos panaszuk melleit azonban mégis kaptak német kinevezett tagokat, mig & milliós szlovenszkói és ruszinszkói magyarság és németség részéről egyetlenegy tagot sem nevezlek ki. Ez az eljárás azt mutatja, hogy a kormánypártok még osak a látszat kedvéért sem mutatnak hajlandóságot a ezlovenszköi magyarsághoz és németséghez való közeledésre, hanem pro vokál ive mellőzték azt a két kisebbségi nemzetei, amely számbeli, gazdasági és kulturális erejénél fogva számottevő tényező Szlovenszkóm és Ruszinszkóban. A magyarságtól csak az állami kötelességek lojális teljesülését követelik, ellenben mlni- m!i;s jogos aspirációit sem r esneklátják. Ez a politika a Ieghibás&bb és a legillojá- Idsabb. Ezt maga a cseh Lidové Noviny is beismeri, amikor a következőket Írja: Szemrehányást tesznek a kormánykoalíciónak, hogy nem neveztetett ki Szloven- 9? 'ón egyetlenegy magyart vagy németet, jóllehet ez bizonyos okokból nagyon is okos dolog lett volna. Csak azt csinálta, amit a Indák Slovák már a karácsonyi ünnepek előtt irt, hogy a két vezető kormánypártból fognak ki- novezni szakembereket g csak könyörüle- icss'rből lesznek majd tekintettel a többi , pártokra is. ’A Slovák ka'f-ácsouy eTötti jóslása tehát bevált. vagyis most bebizonyosodott, hogy a két legerősebb kormánypárt: az agrárpárt és a szlovák néppárt legnagyobb ellensége a magyarságnak. VésSöék emlékezetükbe ezt a tényt mindazok az éltévely-edett magyarok, akik a december 2-ikí választás alkalmával az agráriusok „magyar** agitátorainak beugrottak és a csehszlovák Hodzsa-pártra szavazlak. Az agrárpárt, amely magyar és zsidó vok- eokra pályázóit, most a kinevezések alkalmával bebizonyította, hogy a magyar és zsidó szavazatokra csak azért volt szüksége, hogy a szlovenszkói magyarság ellen hasz- ná’ha&sa föl erőgyarapodását. Az országos képviselőtestületekbe való kinevezések megtörténte után még hátra van a járási képviselőtestületi tagok egyharmadának a kinevezése. Egyes lapok jelentései szerint már számos „szakembernek** kkézbesitetíék a kinevezési dekrétumot, de tekintettel arra, hogy az egész köztársaság területén körülbelül húszezer embert kell kinevezni, Prága, január 2. A Lidové Noviny érdekes Ciliiket közöl Ruszínszkóróh A cseh néppártiak és a nemzeti demokraták a választáson kapcsoltak az agráriusokkal és azok agrár ab dó szövetségeseivel, de a két zsidóellenes párt nem kapott mandátumot. Ennek máris megvan a visszahatása s most Volosinék < éles harcot kezdtek Rozsypal ellen s azt állítják, hogy az agrárpártra leadott szava ml okát olyan fenyegetésekkel kényszer,lelték ki, hogy ellenkező esetben a községek nem kapnak erdőt, legelöl és szubvenciói. Volosin pártjának hivatalos lapja, a Sloboda szószerint ezeket irja: „Ha Ruszimzkóban az egész hivatali apparátus és valamennyi korcsmáros kénysze- ritette a népet, hogy az agráriusokra szaa tömeges kinevezés még késik. Kiváncsiak vagyunk, hogy a járásoknál tekintetbe veszik-e legalább a helyi viszonyokat, avagy olt is a két domináló párt önzése fog felülkerekedni s az agrárpárt és a szlovák néppárt, amely oly éles választási harcot vivott egymás ellen, most a „kis“ húsosbazekakal, a járási képviselőtestületeket is a két párt- „szakemberei** fog’alják el és csak kegyből, mutatóba neveztet ki itt-ott máspáríiakat is. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság ilyen „kegyre** nem reflektál, hanem a leghatározottabban követeli, hogy a járási képviselőtestületekbe számarányához képest a magyarság két pártja által előterjesztett tagokat nevezzék ki. Ungvári jelentések szerint a ruszinszkói országos képviselőtestület január 10-én fogja tartani első ülését. vazzon, úgy senki sem beszélhet meggyőződésről és tiszta választásokról.** Ugyanez a lap Rozsypal diktatúrájáról, klikkjéről, Potemkin-falvairób az agrárpárt fele- lősségrevonásáról ir és végül ezeket mondja: Vegye át a vezetést egy olyan ember, aki minden téren igazságos, aki szereti az igazat és respektálja a törvényeket s akkor a jegyzők és korcsmárosok által kikényszeri- tetl sok ezer szavazat egyszerre néhány tucatra csökkenne ... A Lidové Noviny ehhez hozzáPüzi: E koalíciós párti nyilatkozathoz, amely beillene bármely legellenzékibb lapba is, egy nemzeti demokrata támadás is csatlakozik. A demokrata párt egyik lapja újévkor ezeket irta: „A ruszinszkói kormányrezsimet visszautasítjuk, mert nem konszolidálja a szlávokai. A nemzeti demokraták a legnagyobb hibát abban a 138 ruszinszkói cseh iskolában lát- jdk, amelyeket nagyobb részi olyan községekben állítottak fel, ahol nincsen cseh gyermek. Mindezekből látni, milyen óriási az elkeseredés Ruszinszkóban az agrárrezshn eLlen s a kormányhü nemzeti demokraták és néppártiak is kénytelenek harcba szállni a mai ruszinszkói kormányrezsim ellen. Kérdés, hogy lesz-e ennek a fellépésnek gyakorlati eredménye is? Vass József a sajtó nemzeti jelentőségéről Budapest, január 2. A Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete vasárnap délben a többi újságíróin térni óuy társaságában testületileg tisztelgett a Nyugdíjintézet elnökénél^ Vass József dr. népjóléti és munkaügyi uii- Vnisz'ternél, hogy az ujságirótársudaiom újévi üdvözletét tolmácsolja elnöke előtt. Az újságírók nevében Salusinszky Imre, az Újságírók Szanatórium-Egyesület elnöke mondotta az üdvözlő beszédet, amely apológiája volt az újságíró „apóstoli“ munkájának. Vass József dr. miniszter nagyszabású válaszában többek között a következőket mondotta: — Amikor nálunk arról van szó, — természetesen nem akarok politizálni — hogy a kormány hatalma túlteng, hogy mindenhatóság ga annyira megy, hogy a függő egyéniségek ' száma szinte ijesztően szaporodik, akikor magyarázatként szembeállítom ezzel azt a másik tényt, hogy a magyar társadalom nem ébredvén fel saját rendkívül nagy feladatának öntudatára s nem végezvén el ezeket a feladatokat- természetes, hogy a gondoskodó kormánynak nem szabad ölbetett kézzel nézni© azt, hogy ezek a fontos munkaterületek gondozatlanul maradjanak. A társadalom öntudatát fel keld ébreszteni. Már most ki legyen ennek felharsonázója? Sem a templomi szó- székesem az egyetemi katedra, sem a parlament magas mivolta nem aikalms arra, hogy a társadalomban az öntudatot eme helyes irányban fel tudja ébreszteni. Egyetlenegy eszköz vau erre s ez a sajtó, amely a maga ezernyi harsonájával, milliárdnyi ólomkatonájával, a gondolatnak eme apró gyalogosaival elmasiroz minden magyar léleknek kapujához, be is megy rajta, mert hiszen ólom i'kle van, tud tehát kopogtatni még a zárt kapukon is. — A sajtónak tehát ez az ijesztően nagy fontossága van a nemzeti öntudat kiépítésében. Mindenekelőtt egy dolog kell, hogy kiépüljön a társadalom lelkében, miül az öntudat első fundamentuma’ a nemzeti egyetértés és együttérzés, hogy ebből ezután a nemzeti egység gondolata fel tudjon épülni és meg tudjon erősödni. Voiosinék és a nemzeti demokraták állást felfaltuk Rozsmi msiíitszkői feififfiiirezsiiiie elless A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye irta: JARNQ JÓZSEF '45) — Mi a foglalkozása? — Napszámos vagyok. — k.öla van itt? — öt napja. — El van ítélve? ■ — Nem, nagyságos ur... Ártatlan vagyok. Lopással vádolnak ... — Házimunkás lesz. Szentesei gépiesen jegyezte be a könyvbe: — Kovács András, vizsgálati fogoly, házimunkáé lesz a III. emelet jobbszárnyán. Az j.riber nézte: munkása re, melyen feketén ©ö téliéit a napok óta nem vágott szakáll. — juopás vádjával került börtönbe, ártat- lanr "k mondja magát, — mint minden ki, aki először van itt... Vájjon ártatlan-e csakugyan?... Vagy lopott?... Nem mindegy?... A gondnok tovább ment. Most a második ember szólalt meg: — Nagyságos godnok ur ... Én is munkát szeretnék... A gondnok ezurós szemekkel nézett az olőtte álló emberre: — Maga már volt itt? Miért? —Lopás... — vallott egy gyámoltalan szó. — És most mtért van itt? — Megint lopás ... A lm húszéves fral alcímbe r 'állít a gondnok előtt. Szén'ess :n végign vitait a fájdalom: már írn^odczor van itt... Gerő szavai futottak ecrébe: ..vissza kell jönni!**... Beszélni szere*ett votea a viasza'érő emberré!. de a szavakat vtpsz?par?ncoorta a fo"^á7ÓegyeVirn: jmkí üt nem szabad be-z^nj. <5 írnok, gép, — beV<ryz5 c°ak a fövi vök kéréseit és a válaszokat, melyeket ezekre a gondnok ad. — Mikor szabadult? — kérdezett tovább a gondnok. — Két hónap előtt... — Nem kap munkát! A gondnok tovább ment. Szentesei reszkető kézzel irta: — Csermák Gyula, visszaeső, vizsgálati, zárkán marad. A fiatalember szemében gyűlölet máglyá- zott. Szentesei érezte, hogy ez a fogoly, ha tehetné, rávetné magát a gondnokra és megfojtaná. Nem tudta visszafojtani a fellóduló szavakat, megszólalt: — Ne essen kétségbe... Talán máskor... Hálás jő^mibeirsaomek köszönték meg a szavait. Ekkor már a harmadik fogoly beszélt: — Nagyságos gondnok ur... beteg a. feleségem — itt a levél — tessék megengedni, hogy kimenjek — egy őrrel — vagy két őrrel — akár megvasalva is — tessék megengedni — gondnok ur, ha Istent ismer — A gondnok arcán szomorúra szaladtak a ráncok. Szenteli ujjongott: ember!... — El van ítélve? — íven. öt hónapra ... — M°nnyi vau hátra? — Kilenc hét — Tessék megengedni... — Fegyelmije nem volt? Csodálkozó szemek felelték. Az eeyszerü ember nem értette meg a „szakszerü“ kérdést. A gondnok rögtön észre is vette ezt, — magyarázkodva kérdezett tovább: — Itt, a fogházban, külön nem volt büntetve? — Nem, — gvámoTlaTankod!ak a könyörgő szemek, — én jól viszem masaim ... Szentesi kezei ökö1be szőrűitek: — ötvenéves férfi... Átdolgozott élét utón — Igen, átdolgozott élet urán. — hbze.i kérgesek, durvák a kezei — Most itt áll © könyörög, mint egy kia iskolásfiu — p,ö jól viseli magátt“ — Tragédia — vagy humoré szk ? A gondnok pár pillanatig gondolkozott, aztán megszólalt: — Holnap délután kimehet — Egy fogház- őrrel — Civilruhában — Vasalás nélkül — Szentessii jegyzett: — Brovios Mihály, elitéit, feleség© beteg, holnap délután kimehet, egy fogházőrrel, civilruhában, vasalás né'kül. Alig tizenhatéves fiúcska szólalt meg: — Nagyságos gondnok urnák alássan jelentem. munkát szerelnék. — Hány éves vagy? —Tizenhat... múltam ... — Nem lehet. Továbbment. Szentesei az elkomorodó gyermeket nézte: — Mii követhetett el ez a gyerek? A gondnok nem is kérdezte... Érezte, hogy most kegyetlenek voltak a humánausTtak szánt paragrafusok: „fiatalkorú nem kaphat munkát 1“ ... Jegyzett: — Bubnik Géza, fiatalkora, zárkán marad. öreg részke'őhangu ember nlázatoekodott: — Könyörgöm, nagyságos gondnok ur, tessék megengedni, botrv itt maradjak... Szentesei megdöbbent: mi ez?... Érezte hogy a szive vadul kalapál: Góró szavai megint kísértenek. — ember, aki bent akar maradni a fogházban ... Feszülten figyelt A gondnok nemértő csodálkozással kérdezett: — Nem értem... mit akar maga? — miié1 tek három esztendőre — Az őrmester uir mondta, hogy ki formák száüü°ni Várra — Nikéim itt van a csodádom — Soha többé nem látom őket ha ki°zá!l!tának — Nekik nincs pénzük, hogy a beszélőkre oda ut'°zz?nak utánam... v Szén lessí valamennyire megnyugodott: — Tehát nem a fogházban akar benmaradul, hanem itt akar maradni, ebben a fogházban ... A gondnok kelletlen ridegséggel tagadta meg a kérés teljééi lését: — Nem lehet. Látszott az arcán, hogy teljesíteni szeretné a kérést, — de megint útját állják a paragrafusok: „hosszú időre elitéit fogoly nem maradhat az ügyészségi fogházakban**. Szenteseinek arcába szökött a vér: gyámolta'an, öregség-szán tolta arcot látott maga előtt, melyre kiült a szenvedés és a gond. Beírta a könyvbe: — Ilnuser Károly, elitéit, kiszállítandó. Aztán lopva odasugta a fogo’ynak: — Legyen nyugodt: elintézzük!... Továbbment. Először történt, hogy szabálytalanságot vállalt magára: bűntársa lelt egy fogolynak, — ki akarja játszani a focházsza- bályznlot! Tudta, hogy ha összejátszik Lantossal, a szállitóirnokkal, egy kis „hanvag- sággal“ akár egy évig is húzhatják az öreg kiszállitúrát... Izgatott volt: nem mer* az öreg fogoly szemébe nézni... Félt a hálálkodó pillantásoktól — fé'.t • hogy a szemek, ölelkezése el fogja árulni a kis összeesküvést. Most roseztekintetü suhauc kezdett beszélni: — Nagyságos gondtnok ur, munkát szeretnék. — Miért van itt? , — Zeebmetszés. — Büntetve volt? — Nem. — Foglalkozása? — Cipész. Egy fogházőr megszólít: — Nagysápas gondnok ur. nem mond ?r"V zat ez az ember... Volt ez már ?H* emlékszem rá... Varga Kálmánnak hívják! (Folytatjuk.)
