Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-16 / 13. (1936.) szám
_2_________________________________________„igy kormánytöbbség, melynek tagjai egymást marják, nem leket munkaképes" Francisor szenátor nyitrai beszámolója a politikai helyzetiről A komáromi keresztényszocialisták a képviselőtestületi kinevezések ellen Nyitra, január 15. (Sajáit tudősM-óníkitőil.) Az országos keresz- tényszocialliisfta párt nyitraá szervezetén dk vezetősége vasárnap rendkívül népes ülést tar- tott Franoiscy Lajos dr. szenátor elnöki ése mellett. Az ülésen alihaitároztáík, h o"y a nyiit- rai helyi szervezet részit vesz a pártnak Pozsonyba február 5-ére összehívott országos kongresszusán. Az ülés kiemelik ed 5 eseménye Franoiscy Lajos dr. szenátor beszámalója volt. — A választások — mondotta a szenátor beszédében többek között — az országos kereszt ényszociailástba pártnak harminchatezer uj szavazatot ered méiveztek. Egy jelerntékértv részét ezeknek a szavazatoknak a szlovák vidékeken kaptuk s ez annak a jele, hogy a szlovák nép kezdi méltányolni programunkat. Természetes is ez, hiszen a mi programunk a legszorosabb összefüggésben áll az egész sZlovenszkéd őslakosság érdekeivé!. Az autonómiáért küzdünk, mert csak az autonómia által tartjuk megvalósíthatónak egyfelől a teljes jogegvenl őséget Szlovenszkó nemzetei között, másfelől az itteni őslakosság kulturális és gazdasági érdekeinek biztosítását. Az autonómiát azonban csak egyesüllt erőveti vivba/tjük ki: szlovákok, magyarok és németek együtt. Azért szükséges az őslakosság közös frontjának megteremtése. A választások alatt már egy jelentékeny lépést tettünk a közös front felé. — A szlováknak, maovarnak, németnek nincsenek ezen a területen ellentétes érdeked. A szlovák meg akarja tartani nemzetisemét, saját nyelvén akar művelődni, számarányának megfelelő mérvben részt akar venni az ország ügyeinek intézésében, meg akarja szerezni anyagi boldogulásának eszközeit, hogy itthon kereshesse meg kenyerét és ne legyen kénytelen idegen országokba és világrészekbe kivándorolni. E végből Mvánjá a szlovenszkói mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek cilymérvü állami támogatását, aminőben a történeti országok közgazdasága részesül; kivárná továbbá fiainak a közhivatalokban és közáflásókban valló alkalmazását, mert enélkül intelligenciájának jövőjét nem biztosíthatja. Mindezt kívánják magukra vonatkozóan az itt lakó magyarok és németek is. Érdekeink tehát közösek és ezért jobb és bölesebb politika itt Szlovenszfcón nem lehetséges, mint az, mely a kér észtén yszociailista párt programját alkotja. Ez az erők egyesítésének politikája a közös nagy célokért. — Bárhogy alakuljanak a viszonyok, Szlo- venszkó lakossága (kénytelen lesz az őslakosok frontját megalkotni az autonómia kivívására, mert enélkül sem nemzeti, sem kul- ituiu.iis és gazdasági érdekednek fejlődését nem biztosíthatja. — A jogegyenlőség hiányának, melyről annyit panaszkodtunk legújabb példáját az országos képviselőtestületbe való kinevezések szolgáltatják. Szakembereket kellett volna oda kinevezni a kultúra, a szociális és gazdasági tevékenység teréről a nemzetiségyarság számarányának meg is felel. A cseh sajtó naigy elégületlenségget tárgyalja, hogy az országos választmányba úgy Blanár Béta dr„ (mint Alapy Gyula dr. bejutott s szemrehányást tesz a csehszlovák pártoknak, hogy pártérdekeiket a nemzeti érdek fölé helyezve egy tagságtól megfosztották a csehszlovák többséget s ezt a tagságot a magyarok kezére játszották. A félhivatalos Cosfcoslovenská Repiiblika azt írja, hogy a két magyar tagság csakis a csehszlovák pártok előkészüiotlenségén©k köszönhető. A jövő megmutatja — úgymond —, hogy vájjon ez a két magyar képviselő alkalmas-e pozitív munkára. Hogy pártjaink az országos választmányban két mandátumhoz jutottak, ez elsősorban az országos kérészt'ényszoeiulista párt és a miagyaT nemzeti párt egységes fellépésének köszönhető, mert a kapcsolás követgek arányára' való tekintettel, de kineveztek párbem bor eket. Ám jó, ha erre az alapra helyezkedtek, akkor a mi pártunknak is legalább két kinevezett tagra lett volna igénye az agrárpárti, vagy a néppárti kinevezések arányához képest. * Hogy egyetlen egy kinevezést sem kantunk, e* szembetűnő igazságtalanság. — A hatalmon osztozkodó pártok megiba- sonJása a választások óta olyan nagy, amilyen még egyszer sem volt A koalíción belül össze vannak veszve az agráriusok a cseh néppárttal, a szlovák néppárt az egész koalícióval, de leginkább Hodzsávai és az agrárpárttal, meg a cseh néppárt bah A koalíción kívül nagy összetűzés támadt a cseh nemzeti szocialisták és az agráriusok között. Nyilvánvaló, hogy egy kormánytöbbség, melynek tagjai egymást marják, nem képes produktív munkát végezni. És tényleg, az egész törvényhozói tevékenység megáldott s a koalíció a parlament munkaprogramját nem tudja megállapítani. — A politikai erkölcs és a közérdek is azt követetné, hogy ne maradjanak meg egy koa- ilicióban olyan pártok, amelyek gyűlölik egymást és egyik a másik ellen dolgozik, együk a másiknak ártani törekszik és tényleg árt is, amikor és ahol csak lehet. Ilyen atmoszférában nem lehet üdvös parlamenti tevékenysétoknaik kü'lön-küíön. Különben az országos választáson leadott szavazatok arányában a szlovenszkói magyarságot a bürokratizmus kizárásával legalább is két mandátum illette meg a választmány tizenkét tagságából. M e-gnyugtathatjuk a félhivatalos lapot, hogy pártjaink országos képviselőtestületi tagjai Sztovenszkó őslakos-érdekeiért, a magyarságért, németségért és a szlovákságért csakis pozitív munkát tudnak végezni és Szlovdiszkó speciális kulturális és gazdasági érdekeit sokkal hivebben képviselik, mint a céh troli zm usban találkozó csehszlovák polgári és csehszlovák szocialista pártok képviselői. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a népes ifiét megjelenik minden hét csütörtökjén A cseh sajtó a csehszlovák pártok vereségének könyveli el a két magyar választmányi tagságot Silovenszkó országos képviselőtestlliefében Prága, január 15. A szlovonszikói országos választmányba, mint ismeretes, pártjaink kiét tagja került .be, amid a szlovanszlkói makettéiben a két pártnak együttesen több maraidékszavazata - volt, mint a csehiszlovák párBÖMTÖM A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARWQ JÓZSEF (56) Az orvosi vizit a rendes képei mutatta: bűn és nyomor, bűn és nyomor , , . A vizit után, mikor az orvos mosakodni kezdett, megszólalt: — Doktor ur, búcsúzni szeretnék . . . — Miért? — örült meg jóságosán az orvos, — szabadul? — Nem . . . Zárkára megyek . . . A nagy keretes szemüveg alól csodálkozó szemek meredtek rá: — Mit csinált? — Újságot találtak nálam ... A csomagommal újságokat hozattam be, — hazudta — és az újságokat egy törzskönyvben dugtam el az irodában . . . Tegnap kutatás volt és Nagy őrmester megtalálta a csomagot . . . — Mindig az a Nagy őrmester! — dohogott az orvos, aztán észrevette, hogy ő hivatalos személy, aki nem ítélheti el a „kötelességét teljesítő" fogházszemélyzetet, hát hozzátette: — miért nem vigyázott jobban? Szentessi megvonta a vállát. Kényelmetlennek érezte, hogy most ennek a csupajőság embernek hazugságokat mondott, de már benne volt a csávában, hát folytatta: — Nem gondoltam, hogy megtalálják . . . — Ejnye, ejnye ... — hümmögött az orvos, — miért olyan elővigyázatlanok maguk... Ha már, olvasta azt az újságot, miért nem hagyta itt az orvosi szobában. Én azt mondtam volna . . . Kt nem kereste volna senki . . , Szentessi érezte, hogy a gallér kegyetlenül szorítja a nyakát. Alig tudott ellenáll and a kísértésnek, hogy megmondja: nem is volt az övé az ujságcsomag, csak éppen magára vállalta a „bűnt", hogy zárkára ne tegyék az őfiszes írnokokat. Mágia wdesaaparanosolita a feltolakodó vallomást, — tudta, hogy ezzel a vallomással elrontana mindent, mert az orvos sietve elmondaná a gondnoknak, hogy hogyan is történt az eset. Az orvos, miközben letette a fehér köpenyt és a kabátját vette magára, még egyre zsörtölődött: — Ilyen ügyet!enség! Zárkára megy néhány vacak újság miatt! Hát érdemes? Különben is, — fordult Szentessihez, — mi a fenének kellett magának az az újság? Hát olyan érdekes az a telenyom látott vacak? Higyje el nekem: sokszor napok is elmúlnak, mig a kezembe veszek egyet és akkor is csak átfutom . . . Olyan fontos magának, hogy újságot olvasson ? — Nem, de , . . — Tudom, tudom . . . Mert el van tiltva! Hiszen szamárság . . . ne . . . nem mondok semmit . . . Szentessi érezte, hogy a doktorból a jóindulat és a szeretet beszél. A korholó szavak mögül kiérződött az ember, aki vigasztalni szeretne, de maga se tudja, hogyan kezdjen hozzá. Az orvos már készen állt az elmenetelre: felhúzta a felöltőjét és kezébe vette a kalapját. Odalépett Szentessihez és a kezét nyújtotta: — Nagyon sajnálom, — akadozott, — majd megpróbálok beszélni a gondnok úrral, hogy vagy egy hét múl va helyezze vissza . . . Rögtön nem lehet, a fegyelem miatt ... De később talán sikerül . . . Biztosan! ... De akkor aztán ne csináljon ilysemit! Ilyen szamárság! Kérdezte volna meg tőlem, hogy mi újság van, —* elmondtam volna magának . . . Elment. Szentessi egyedül maradt az orvosi szoljában. Rendbe rakta a jegyzeteket, aztán kiment a folyosóra és odaszólt az egyik fogházőrnek: — Legyen szives, kísérjen át a gondnoki Irodába. A fogházét csodálkozva nézett rá*, — Az orvosiraok ur kiséret nélkül is átmehet . . . — Csak kisérjen át. Megindultak. Reggel, mikor felébredt, Gerő már nem volt benn a zárkában. Kibújt a takaró alóli és már vizet kezdett meríteni a lavórba a mosakodáshoz, mikor eszébe jutott, hogy semmi értelme nincs a korai felkelésnek: nem kell lemennie az irodába, nincs dolga ... , Visszabujt az ágyba. Korai felkelésekhez szoktatott teste megörült a takaró melegének. Kéjesen nyújtózott el az ágyban és megpróbált újra elaludni. Az álom nem akart visszajönni, de a lustálkodás jól esett. Nyugalmát csak az a gondolat zavarta, hogy most megint végtelen órák és végtelen napok következnek, melyek kihosak lesznek a munkátlan magányosságban. Múltak a percek és Szentessi egyre idegesebbre kínozta magát, a gondolattal: végtelenül hosszú lesz a nap . . . Már kínosnak érezte az ágy puha melegét is: f ebig rótt és mosakodni kezdett. A víz hidege üditőleg hatott az idegeire: valamennyire megnyugodott és törülközés közben már el is határozta, hogy dolgozni fog. Eszébe jutott, hogy a könyvtár jegyzékben látott egy könyvet, melynek „Biblia és tudományi volt a cime. Ez az emlékezés kezdte foglalkoztatni az agyát: — „Biblia és tudó inán y“ — milyen ostobán üres ez a gondolat! Tudomány!? Alpár és Sugár hideg szavai, merev teóriái jutottak eszébe: ezeken keresztül érezte és — gyűlölte a tudományt. — Ostobaság! — gondolta el, — a bibliának semmi köze a tudományihoz. A tudomány nem más, mint rendszerbe foglalása a dolgoknak. | A művészeteket, az elkötést passzív emberek teoriia-korlátok közzé szorították őe ezeket a 1929 janii At 16, szerda. IiQUEüR SbíKQ/)ö 6 RS ^A-ToVARNaor ^A.RüMALIKeRYVC.sPo,3 göMÖRl-RUM-eS-UKORGYAR.R.r _________ ‘I30ZNJAN//V get kifejteni, aminek természetesen a közérdek vallja kárát. Végül a Tulka-eset politikai természetrajzát vázolta találóan Franciscy szenátor, akinek besaámolóbeszédét lelkes helyesléssel fogadta a hallgatóság. A komáromi kor. szét. pártszervezet áilásfogPalása Komárom, január 15. (Saját tudósítónktól.) Az országos keresztény szocialista párt komáromi helyi szervezete vasárnap igen látogatott választmányi ülést tartott, melyen Alapy Gyula dr. helyetitesáiteftte a távollévő helyi pártelnököt. Az eilmök megemlékezett a december 2-án lefolyt közigazgatási választásokról és a pártszervezetekben végzett mim- káról, melyek a párt szavazóinak számát lényegesen emelték, egyuttail fölhívta a párt figyelmét arra a nagy sérelemre, aineily az őslakosságot érte azzal, hogy úgy. a járási képviselőtestületiekbe, valamint az országos képviselőtestületbe is kizárólag a kormány pártjaihoz tartozó egyéneket neveztek ki. A pártszervezet elhatározta, hogy ez ellen tiltakozását fejezi ki és fölszólítja Szlovenszkó összes keresztény- szocialista szervezeteit, hogy ez ellen a törvénysértés és a kisebbségi jogok flagráns megsértése ellen nópgyüléseken, vagy taggyűléseken tiltakozzék. Majd megválasztották az országos pártkongresszuson résztvevő delegátusokat és megejtették a jelölésekéit az országos pártvezető-- ség tagjaira nézve a szervezet taglétszáma arányában. korlátokat elnevezték tudománynak . . . Ho- méros az alkotó művész verssorokba sűrítette az egész görög életet, — ez alkotás volt . . . Aztán jöttek a tudósok, akik megszámolták, hogy hány szót használt Homéros, — milyen volt a szókincse, — és hogy egyes szavakat hányszor használt . . . Ugyanilyen tudomány- spanyolcsizmába húzták a „tudósok" Shakes-. pearet is . . . „Biblia és tudomány" — ez is biztosan ilyen szavakból készült spanyolcsizma, hűvel ykszori tó . . . Mas könyvet kellene inti: „A biblia és az ember" . . . Vagy talán: „Az igazi megváltás" . . . Nem, ezek is ostoba fráziscimek . . . De könyvet kellene írni, mely megmutatná, hogy a biblia nem elavult ósdiság, nem kétezer éves szociológia, de élő valóság, mint ahogyan élő, emberi valóság volt Krisztus is . . . Mire készen volt az öltözködéssel, már meg is érlelődött benne a terv: papírt vett elő és maga elé tette a bibliát. Az „Újszövetséget" lapozta fel és olvasni kezdett: — Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv . . . A hideg betűk lehűtötték a lelkesedését: — Nem . . . nem igy kell . . . Percekig tanácstalanul nézett maga elé, aztán gúnyos mosoly szaladt a szájára. Csendesen morogta maga elé: — A biblia csakugyan tudomány . . . Az éleit, mely ezt a tudományt kitermelte Krisztus volt ... A biblia betűi nem élnek, —- Krisztus él, aki ötezer embert vendégelt meg öt kenyérből és két halból, mert mindenkinek juttatni akart a földi javakból . . . Igen, ez a szimbólum : az öt kenyeret és a két halat, — a rendelkezésére álló földi javakat, — úgy akarta felosztani, hogy ezekből mindenkinek jusson . . . Az élő valóság nem az eva ligeti isták magyarázó szövege, de az a pár inondat, melyekét öle Krisztus beszédeiből papírra jegyeztek . . . 1 (Folytaitjiilk.)
