Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-13 / 11. (1934.) szám
MaanaMB Liszt Ferenc bar átnőjétek, d’Agouli grólmőnek memoárjai tríes: Neuhauer Pál" T^<OTtMÁGÍí^4íTiaSro 1929 Január 18, Kűh és belföldi mesterek eredeti alkotásai. niihnujf^lfy IVIlfif r$l J* Kémes Hét giupOLufull Kívánságra körutamon bemutatás bárhol, ÜUUUf tvjhIG. előfizetési dija Praha ll„ Panské--------1 ........ ................- 12. sz. III. emelet cimre küldendő Ho sszv idei# leije* homály fedte « rend- kívüli asszony életéi, amelynek romantikájába belekapasakodoit a pletyka. Most végre fényt derít erre « nagyszerű sorsra egy könyv: „Marié tfAgovU, rne<moárok“ (Cári íleiszner kiadása JDresda, 1S28). Végre tisztán látjuk ezt az asszonyt életet és asszonyt sorsot, amely minket magyarokat egészen közelről érdekel, mert Liszt Ferenc barátnőjéről, Wagner Cosima anyjáról van szó. Marié von Flarigny volt leányneve; régi francia nemesi család leszdrmazcUju, azonban anyja a hires német Belhmann családból származott a májnameíletti Frankfurtból. Küliurakevere- dét voU az eredmény: racionális francia gondolkodás német töprengéssel, józanság zenei metafizikával párosult. Jó keverék, a legnagyobb eredményekre feljogosító. Rendkívül szeretetreméllócm van leírva a gyerekkor. Kastély, vadászatok, ünnepségek, kisebb-nagyobb kalandok. Mária azután kolostorba kerül, ahol igen szigorúan nevelik, úgy hogy az eddigi szabad élei és a kolostor levegője közt nem tud hidat verni. A fiatal grófnő egy idősebb, szellemes és nagymüveliségü francia tábornokot szeret és hozzá akar menni feleségül. Félénk és gyerekes, nem meri az életei két kézzel megmarkolni és igy önhibájából nem teljesül a kívánsága. A tábornokot szem elül téveszti. Most már dacolni próbál a sorssal és elszántan veti magát bele az életbe. Férfi kell, aki szociális pozíciót biztosit az eddig ingadozó leánynak. A véletlent úgy hívják, hogy d'AgouU gróf. Mát'ia hozzámegy. Ez az elhn- markodoUság azonnal megbosszulja magái. A házasság már az első időben hideg és lelketlen. Az egész élei hétköznappá szürkül, a szavak elhalnak, meri a gondolatok merőben ellentétes világ szemléletűek. Ebben a válságos pillanatban vülthn hasítja ketté az elborult égboltot és e grófnő előtt megjelenik a fiatal Liszt Ferenc, a már akkor is hires zeneszerző, nagyszerű zongora- művész és a párisi szalonok kedvence. A grófnő az első perctől fogva minié (jy el van varázsolva, el van szédülve. ,,Sápadt arc tengerzöld szemekkel, amelyekben olykor misztikus lángok lobbannak és sugaraikat ellenál- Hakdian erővel a szív mélységébe lövik . „ .“ Így tr róla a szerelmes grófnő. Mert Mária az első pillanattól kezdve szereti Liszt Ferencet, fis ez a szerelme szinte mágikus, emberfeletti. Lángoló géniusznak nézi és ott látja ragyogni homloka közepén a lángoló, isteni pecsétet. Ebben az időben hal meg gyermeke, aki hosszú ideig betegeskedett. A grófnő egy darabig nem látja az imádott barátot. Liszt egy hazigversenykörutról visszajön Párisba és most már a gófnő karjcci közé. A grófnőben felébredt asszony elhagyja a házat, a muzsikus mellé szegődik és sorra járja vele az országokat. lUasult szerencse, amely szinte vakít és fáj! Megdöbbenéssel olvassuk ezekben a memoárokban, hogy ez a nagy szerelem miként hordta magában a romlás és a halál csiráit. Bármennyire is bonyolultak ezek a pszichológiai szálak, mégis pontosan követni tudjuk őket, olyannyira igaz és döbbenetes őszinte e za könyv. Mindkét oldalon hiba és bűn —: emberi viszony gigászi követelésekkel. A grófnő néha mégis csak inkább volt grófnő, mint asszony és a tradíció kötelékeit nem tudta széttépni. Vágyott a maga arisztokrata köre után. Máskor pedig annyira felolvadt a zseniális muzsikusban, hogy az egész életet szerelmi idülnek nézte és ez idiü számára le akarta foglalni lisztet, nem gondolva rá, hogy ezen a téren is ,(Kitör a lángész és egei kéru. Liszt nem folcról-folcra emelkedik: meteor, beragyogja az egész világot, amely a szó köznapi és szoros értelmében lábánál fekszik és imádattal néz fel rá. A grófnő ekkor féltékeny kezd lenni a zenei műre, az alkotásokra és felveszi velük a harcol. Mindenre féltékeny: ha Liszt tanítvány adnak leckét ad, ha komponál és ha keresi az egyedüllétet, hogy ábrándozhasson, fis főként a dicsőségre fél lékeny. Liszt pedig nem volt a magány embe re. Szereti a zajos sikert, a túlzsúfolt homgver- sev,ylermet, a nők hódolatát, fis ekkor tör ki d' Agorull gófnőből az arisztokrata. Don Jliánnak nevezi Lisztet és halálos sértéssel hozzáteszi: Don Juan — porcévái. A szakítás elkerülhetetlen. Egy művész oldalán az asszonynak áldozatokat keli hoznia. Ehhez kevés volt benne a német asszony véréből. Francia grófnő létére olyan férfi után vágyott, alc: teljesen felolvad benne, csak öt szolgálja, régilíjnmi francia gavallért akart. [Ászt. a gavallér eme brrögtödöU típusának az URÁNIA Sörgel. müncheni mérnök í millió Mlmnéíernyi földel a Földhözi-lengerhől felszínre hozni Óriási gát a gihraUári kapuban — A huszadik század egy grandiózus technikai terve óriási szélességű csatornával szakítják fel, amely az áramlást nyugatra, s Paeifilmmba terelné.) Sörgel a gát építését úgy tartja keresztülvihető- nek, hogy a Sierra Nevada egy részét évek munkájával Gibraltártól nyugatra a tengerbe süllyesztené. A Földközi-tengernek két végén való elzárása után a víz felületének lassra süllyedése önmagától következnék be. Ez a folyamat azonban olyan hosszadalmas lenne, hogy a természetnek technikai eszközökkel kellene segítségére lenni. Ezért itt Cassel-szivatv- tyukat kellene alkalmazni, vagyis hatalmas szivattyútelepeket kellene építeni, a kiszivattyúzott vizet pedig a Szahara-sivatag vízzel való ellátására lehetne fordítani, tehát egy csapással két legyet ütnének le. A terv keresztülvitele óriási változásokat idézne elő Európa életében. Hatalma* terjedelmű földterületek kerülnének felszínre. Az Adria csaknem teljes egészében eltűnne, Itália és a Halkan között éppen olyan nagysága nj földterület születne, mint aminő maga a félsziget Ezen azonban nem lennének hegységek, mert mint az Adriában végzett mélységi kutatások mutatják, a tenger feneke itt meglehetősen egyenletes. Ezen az újonnan nyert területen virágzó agrikul- tura fejlődnék ki és Európának nj éléskamrája nyílna meg. Ugyancsak létrejönne a barnaszén-korszakban megszakadt kapcsolat Afrika észak-nyugati partvonala és a Pvreueus- meg az Apennin-íélsziget között. Szicília a tuniszi tengeri kapa eltűnésével Északafrikához csatlakoznék és ezen az egy helyen nagyobb darab föld kerülne felszínre, mint amekkora Németország. Az Egeí- tenger csaknem egészen eltűnnék és a Balkán egybefüggne Kis-Ázsiával. A Földközi-tenger mellékén létesítendő erőmüvek egész Európát ellátnák elektromos energiával és az összes vasutakat elektromos erővel lehetne üzemben tartani, mert 15 kilométer szélességben lehetne óriási energiatömegeket nyerni. Mik lennének a Földközi-tenger összezsugorodásának klimatikus következményei? A Földközitenger óriási felülete ma jótékony klimaszabályo- zó és elszigeteli a Szahara hatását a mediterrá- neus Európától. Kérdéses, vájjon az uj földek nem változnának át sivatagokká és Európa egész déli része klimatikus szemponttá)1 ne erezné hátrányát annak, ha a Földközi-tengert kipumpálnák? Azután mi lenne a csodaszép Riviérával, amelynek strandja egyszeriben eltűnnék és a Riviéra összes városai megsinylenék, hogy belső városokká lennének. Mi történnék Velencével, amelynek lagu- uái eltűnnének és idegenforgalmának nagy része megsemmisülne? Trieszt hatszáz kilométerre kerülne a tenger partjától, Marseille, Barcelona, Genua mind jelentéktelen belső városokká zülle- nének, helyükben pedig az uj parton nem fejlődnének ki nagy városok, mert minek egy belső tó partjára kikötő? Ha a Boszporust elzárják, a Fekete-tengerből ás a Kaspi-tóból újra egységes vízfelület lesz és a Don meg a Volga torkolati vidéke között elterülő föld újból tengerré változnék. Az igaz, hogy a kalmüköknek és a kozákoknak ez a. földje agrikulturális tekintetben nem értők, hiszen a nagy orosz éhínségek éppen ezen a vidéken pusztítanak, azonban ez a hatalmas terület tevékeny kulturmunkával könnyebben alakítható át termőfölddé, mint aminő óriási fáradságba, költségbe és kockázatba kerülne Sörgel tervének megvalósítása. Néhány hét óla aw-nzádőe cikkek jelennek meg különösen a német és aa olasz sajtóban arról a fantasztikus tervről, amely egy müncheni német mérnöknek, Hermann Sörgel kormánytanácsosnak agyában fogamsott meg. Hermáim Sörgel a német építészek egyik legkiválóbbika, aki fiatal kora ellenére a szakkörökben általános elismerést vívott ki eddigi munkálkodásával és igy bizonyos, hogyha újabb grandiózus eszméje sokak szemében kivihetetlennek is látszik, ö azt teljes alapossággal és komolysággal gondolta végig. Egyáltalán nem romantikus hajlamú ember, sem Verne Gyulának, sem Wells-nek utópisztikus elképzelései nem hatottak rá. hanem ceruzával a kezében, pontos számítások alapján alkotta meg tervét és komolyan gondol annak kivitelére. A német mérnök nem akar kisebb dolgot végrehajtani, mint ki akarja szárítani a Földközi-tenger medencéjének ®gy róssét és ezzel Európa kontinentális törzséhez hatalmas termőterületeket akar csalóim. A végrehajtandó munkálatok ezenkívül olyan hatalmas erőforrásokat nyitnának meg, amelyek egész kontinensünket elektromos energiával láthatnák el. Amikor a terv nyilvánosságra jutott, annak ellenére, hogy részletei még nem voltak ismeretesek, az olasz sajtóban nagy nyugtalansággal kommentálták Hermann Sörgel eszméjét. A Cor- ríere della Sera hatalmas cikkben számolt be arról, hogy egy német mérnök ki akarja szárítani a Földközi-tengert. „A terv részleteit ugyan még nem ismerjük — irja a. lap, — azonban igy is kényelmetlen érzés vess erőt rajtunk, ha elgondoljuk, hogy egy német dolgozószobában ott ül egy mérnök és olyan terveket vet fel, amelyek egész Európát felizgathatják és ha megvalósulnának, Itáliára igen veszélyesek lennének'4. Elsősorban a terv felvelője helyreigazítja azt a tévhitet, mintha ő a Földközi-tenger kiszárítását tervezné. Az ő terve arra irányul, hogy a mediterráneum víztükrének felszínét bizonyos mértékben lesüllyessze. Ha a Földközi-tenger mélységi viszonyait figyelembe vesszük, a víz felszínének kétszáz méterrel való süllyesztése már hatalmas földterületeket hozna felszínre, mert úgy az európai, mint az afrikai partnak közelében jó darabon a tenger mélysége sehol sem haladja meg a kétszáz métert és csak a medence közepe felé mér a lebocsátott ón 2000—3000 méteres mélységeket, sőt az Ioni- teugertől, meg Görögországtól délre újabban 4400. •tehát valósággal őceánikus mélységeket mértek. A geológiai és hidrográfiai viszonyok ismeretében íruis* már egyszeriben megért he tővé válik, miképpen képzeli el Sörgel mérnök tervének technikai kivitelét. Egyszerűen a gibraltári tengeri kaput és a Boszporust kellene olyan módon elzárni, hogy a felszíni viz beáramlását megakadályozzák. A Boszporus elzárása nem is lenne tulnehöz technikai feladat, annál súlyosabb nehézségekkel kellene megküzdeni a gibraltári tengeri kapuban, mert a gibraltári szoros szélessége átlagban 15 kilométer. Sörgel óriási gátak építésére gondol, tehát magáévá teszi azt a fantasztikus tervet, melyet Amerikában már régebben felvetettek a Golfáramlás elzárására, amennyiben Floridától déli irányban ott is óriási gát létesítésére gondolnak. (A másik eszmét Dominik dolgozta fel Atlanlis chrtü fantasztikus regényében és ez abban áll, hogy a Panama föl.d8zoros kérgét egészen a siAlrétegig A merész terv felvetője ezekre a kérdésekre egyelőre nem ad feleletet,, hanem igyekszik eszméjének propagandát csinálni. Mint mondja, Japánban, Amerikában, Spanyolországban és Oroszországban máris nagy érdeklődés mutatkozik kezdeményezése iránt. A legfontosabb kérdés természetesen az óriási tőke egvbehozása. Sörgel az amerikai pénz piacra számit. Annyit azonban maga is beismer, hogy nemzedékekre szóló vállalkozásról van szó. Technikailag a kivitelt nem tartja különösen nehéznek, ugyanazt a feladatot kell itt megoldani, mint a Walchen-távi erőműnél, csakhogy persze óriási arányokban. Szerinte az eszme sokka! reálisabb, mint azok & technikai kérdések, amelyekkel ma már komolyan foglalkozik a tudományos ‘világ, mint a Golf-áram elterelése, vagy a világűrben I való hajókázás. Véesev Zoltán dr. ellentéte: vulkanikus erejű alkotó művész. Az asszony elsorvad mellette. Három gyerekük születik, akiknek egyike Cosima, Wagner Richard későbbi felesége. Mária grófnő elvesztette lába alól a tradíció talaját, egész élete meginog és Liszt béklyójává lesz, nyái'spolgár, akitől a művész szabadulni törekszik. A grófnő visszatér Párisba és újra irodalmi szalámi nyit. Most azonban e tragilcus szerelem mégis gyümölcsöt hoz. A fájdalom ugyan erősem megrendítette, de meg is tisztitolta és belső, szunnyadó erejét felébresztette. A grófnő a filozófiába és a tudományba veti magát bele. Most már élestől látó, pontosan értékelő, szabod ember. A visszatérés azonban /éheletUo?. „Ha megtanultuk a megktU önhöz tét ást, rendszerint késő!“ — irja ebben az időben fáj- dalmasm. Dániel Stem álnév aktit leezd irogatni. Ezekben az írásokban egy finom, önur almos, lehiggadt ember áll előttünk. Vérbeli nemesség helyett a szellem nemese. Mosolyogva tekinl vissza éleiére: a szerelem mégis csak jó és szép volt! Keresztül kellek rajta esnie, mint a tűzkeresztségen: Az ellentétele harmomkvsan feloldódnak. így látjuk a m.emoáü'okon keresztül egy küzdelmes és ingadozó, de diadalmaskodó lélek rajzát. Előharcosa roll ő azoknak az asz- szony oknak, akik a magukkirivta szabadságol akarják: a jövő asszonyt/pasát rajzolja elérnie a maga- életének nagyszerű rojzáml. VASÁRNAP írja: Kosztolányi Dezső Halhatatlanok és halandók A szobr okat a közterek ikontjaiben, au ucoa- sa okokon hamarosan megszokjuk, aztán többé ügyöt se vetülik rájuk. Annyira hozzátartoznak a város mindennapi képéhez, hogy talán csak távolílótük költené némi föfttünést Jelenlétük már nem. Szakadatlanul ott ácsorognak, alrázsálnak az örökké valláság országutján, mint kávéházak előtt a hordárok, vagy templomok pitvarában a koldusok. Azoktól, akik nem szobrok, hanem még mozognak és a hallás utókort jelentik, várják az elismerés alamizsnáját. Ezek oda - odavetnék valamiül a dicső kéregét akiiek. Áz egyik, aki aktatáskával lohol ügyes-bajos dolgai után, bosszúsan dörmög: — Na, jól vtau, jól van, halhatatlanok vagytok. Könnyű nektek. Semmit se kelt dolgoznotok. Nem, minit nekünk. Micsoda egy' hosz- szu tétlenség is lehet az a halhatatlanság, Utat, uraim, utat. A másik kajánul az irők felé fordul: — Szervusztok. Aztán Írjatok. / A harmadik, aki egy csinos szoba leányt ölelget a szobor talapzat előtt, igy fakad ki: —> Ti örökké élitek. Egyelőre azonban hagyjatok mi bennünket is élni, egy kicsit. Tagadhaitailllan, van ezekben a mozdul ottan, merev embereikben valami nevetséges is. Fölöttébb kényeihnolilan má rvúiiy-rneüény ükben, érc-nadrágjukban unalomig ismételgetik azt az egyetlen pózt, mélyet valaha rájuk tukmáltak. Csak a tél hoz bizonyos változásit sivár életükbe. Akkor (leesik a hó. A hó maga a múlandóság. Pár óráig, pár napig tart, "inig el nem olvad. Ennélfogva ellensége a múlhatatlan kiválóságoknak: hozzájuk tapad, eltorzítja arcukat, fehér kendővel köti be fejüket, szakálliul ragaszt állukra, daganatot hasukra. Kifigurázza őket, igen tiszteletlenül. — Nézd — szóltam barátomhoz —, itt van egy államférfi, aki híres volt nemes sas orráról. Most hókupao faevotlt az orra hegyére, olyan pisze lett, mint egy viceházmesler. Orrlyukába bellepotyog a téli eső. Amaz olt szabadelvű politikus volt, gyűlölője minden erőszaknak, minden bécsi szoklaiteszkának. Dörgedelmes beszédeket mondott etllene. A tréfás hó császári vá'lllrortot akasztott vállára, tisztes, polgári kabátja fölé pedig mentét. Ez a költő jégsapkáit visel íejebubján. így beteghez hasoniMt, az idegklinikán. De ennek megvan a maga mély értetnie. A hm gesz ét hűti a tét. Ha időközönként nem borogatnák ilyen jótékony hűvösséggel, lángesze inár régein füstölögve, szikrázva tört volna ki koponyája falából, mint a láva, fölgyujtotba, elhamvasztotta volna ezt a bűnös várost, melynek szemforgató sáli, ostobaságát évek' óta nib vekvő aggatom mail szemléli. Ilyenkor szegény — kissé csnlliliaipodilk ... Fizessen elő a -mm mf Képes Két-re
