Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-13 / 284. (1911.) szám

MOZAIK ltja: Zólyomi Dezső Budapest, december 11­Á magyar parlamentet — mint ismeretes — mostanában a házszabályrevizió foglalkoztat­ja. Napok óta folyik a vita afelett: kell-e szi­gorítani a házszabályt, avagy nem? Megkér­dezem Örífy Imrétől, a revízió előadójától, miért van tulajdonképpen szükség a házsza­bály re vízióra. — Azért, — feleli őrffy, — mert a magyar parlamentnek a többi modern állam parla­mentjénél is többet kell dolgoznia, hiszen a Trianon utáni helyzete lényegesen több pro­blémát vet fel. • — Azután azért van rá szükség — mondja, — mert mint minden állam törvényhozásában, nálunk is a törvényhozó testület elő kerülő ügyek úgy mennyiség, mint minőség tekinte­tében nagy változáson mentek át és ez a válto­zás a világ minden parlamentjében lehetet­lenné tette az eddigi tárgyalási rend fentar- j fását. — A revízió negatív oka pedig — folytatta j őrffy, — az, hogy az eddigi házszabály J korlátlan egyéni felszólalási jogot adott, — az j általános vitánál még az időtartam tekinteté- j ben is, amit a jövőben fentartani nyilván- j valóan lehetetlen. És végül a jelenlegi rész- j letes tárgyalási renden is változtatni kell, már j csak azért is, mert az ötletszerűen felvetett j gondolatok és indítványok feletti azonnali í döntés ódiumát felelősségérzéssel bíró politi­kus nem vállalhatja. Már pedig ez a mai ház­szabály mellett sokszor megeshetik. — Ha a világ közvéleménye csak kevéssé is ismerné a jelenlegi házszabályt, csöppet sem csodálkoznék, hogy annak sürgős megvál­toztatását napirendre tűztük. — Ezek a revízió okai és ezek mögött kár rejtett, vagy titkos célokat keresni. Igazán nem kell olyan fantasztikus hipotézisekhez nyúlni, mint például a királykérdés, amelyek­ről a magyar közvélemény jól tudja, hogy annak bel- és külpolitikai feltételei még nin­csenek meg. Ezzel a felfogással szemben az ellenzék ter­mészetesen a házszabálymódositás felesleges voltát hangoztatja. Azt, hogy miért nem kell revízió, Friedrich István rejtette ki előttem, mondván: — A házszabálymódositás szerintem első­sorban azért nem kell, mert az ország sokkal súlyosabb feladatok megoldását várja, mint a házszabályok szigorítása. Amikor az egész ország elsősorban a gazdasági problémák el­intézését sürgeti, akkor rossz hatással van a közvéleményre, ha a törvényhozás parlament­technikai kérdésekkel tölti az időt. — Másodsorban azért nem kell, mert az egész revíziót egy esetleg netán bekövetkez­hető obstrukeió réme ellen tervezik, pedig ilyesmiről a magyar parlamentben szó sem lehet. Nem akad képviselő, aki többórás be­szédre, vagy pláne technikai obstrukcióra vál-; lalkoznék. Sőt inkább az a bajunk, hogy par­lamentünk nem elég eleven és nem tölti be elég hathatósan azt az irányitó feladatot,! amelyre a nemzet életében hivatott volna. Az a cél pedig, hogy a parlament elevenebb és aktívabb legyen, a házszabályrevizióval nem érhető el. : — Ezért időszerűtlen a revízió és ezért fe­lesleges is. A krónikás pedig szerényen és tisztelettel­jesen megjegyzi, hogy a bajok kutforrása az, hogy nincsen a világnak még egy parlament­je, amelyik annyit üléseznék, mint a magyar. Ha — ngy mink más államokban — a parla­ment egy esztendőben mindössze csak három hónapig- ülne együtt és ezzel lehetővé tenné a miniszterek számára az alkotó munkát, sa­ját tagjai számára pedig a polgári élethivatás fokozóttib-etÖltését, — altkor nem kellene ma a ház^tóiy^zfgoritáá kérdésével foglalkozni. Persze,'ebben az esetben nem lehetne annyit —beszélni7^7* ' ........ • .. . Most is, hogy benézek a terembe, las­san, vontatottan, részvétlenül, — mint valami olajfolyam — lomhán és nehezen folydogál a bázszabályvita. Brády Ernő, a demokrata be­szél. Egyszerre csak megüti a fülemet egy név: a Hodzsa Milán neve. Bródv Hoazsára hi­vatkozik a házszabályrevizióról szóló vitában és felolvassa az akkori Hodzsának egy beszé­dét. A magyar parlamentben tudniillik 1908 tavaszán is folyt egv házszabálymódositó vita. És abban résztvetl Hodzsa Milán, a bácsalmá­si kerület akkori képviselője. És 1908 már­cius 3Í-én — szószeri nt — a következőket mondotta: — Nagy örömmel csatlakozom mindazok­hoz az indítványokhoz, amelyek abból a célból adattak be, hogy az indítvány (Nagy Emil indítványáról volt szó) elvégre is ma­gyarosabb alakban módosíttassák át. Azt hiszem, hogyha a Ház többsége csatlakozni fog az előttem szóló képviselő urnák (Bozó- ky Árpád), valamint Bella Mátyás és Popp Csicsó István képviselő urak magyarosító stilári- módosításaihoz, akkor remélem, hogy sikerülni fog az indítványt a magyar nyelvtannak és stilisztikának megfelelő tormába önteni, talán még magyarul is meg­fogalmazni. Hod'Z’-a Milán mint magyar nyelvőr! Mégis csak történnek csodák a világon! 4? Es mialatt a lőrémben itw padsorok oWRt ANNA ES AZ ANYJA Irta: MÁRAISÁNDOR Budapest, december. Anna szegény mamája vonult fel a rémre- gény során s csendesen, megrendültén sirdo- gálni kezdett szegény Feuer ném, mikor meg­mutatták neki Anna szomorú salját, ruhada­rabjait. Csendesen sirdogálbak a teremben még a nőnemű, álhirlapirók ás, miikor a szü­lők denmedfen és apai,ikusan a fájdalomtól, harag és gyűlölet nélkül, fásultan és kétség- beesetten elmondtak a báró kérdéseire, amit tudtak Annáról és Béláról. Megdöbbentően keveset tudtak Annáról és Béláról, össze­tört, meggyötöri, fájdalmukban összevissza hurcolt embereik, két nagyon csendes ember a nagyon csendes Attila-uteából, mit tudhattak ők az egészről, Erdélyi Béláról és Annáról? Annuska egy napon hazajött és sirt, könyör- gött, hogy ad janak neki hetvenmil'Mót, külön­ben nem veszi el feleségül az, akit szeret, egy csodálatos ember, Erdélyi Béla. Anna mamája megijedt és csálitott és elment tele­fonálni Feuer bácsinak, aki sóhajtott a tele­fonba s aat mondta, jó, jó, majd meglátjuk, csak nyugtasd meg Annát Nekik az volt a legfontosabb, hogy Anna megnyugodjon, majd kölcsön veszik azt a pénzt, az idők rosszak, 70 millió sok pénz, majd valahogy előterem­tik, csak te ne sírj, Annácslsa. S eljött Béla s Feuer bácsi előterem tette a hetvenmilliót, az egyik szobában negyvenötöt odaadott Bé­lának s huszonötöt odadugott Annának s még ötszáz pengőt külön s a mama apró kelen­gyedolgokat rakott össze, csak Anna ne sír­jon és Jegyen boldog. S aztán Anna beült egy taxiba Bélával s elmentek és lakást vettek egy szállodában s elkezdődött Anna házassá­ga. S a szülők otthon maradtak, csendesebben jártak a szobákban, csendesebben ültek le ebédhez, az a furcsa szakadék, amit az élet robbant azon a kis szigeten, ami a család, ha elmegy egy leány a házból, ott volt a szobák­ban s csendesen beszéltek arról, hogy Anna is férjhez ment, a hetvenmilliót majd vissza­fizetik valahogy, összehúzzák magukat, csak .Annácska boldog legyen ezzel a Bélával. Egy finom ember. Ki tudja, talán partiét csinál Annuska, — Bélának valami gyára van. Vagy bérszántója? Dehogy, mondta szegény Feuer papa, autókereskedő, mutatott valami írást. De mégás, talán bérszántója van... Ezen hal­kan vitatkoztak, kellett, hogy vitatkozzanak, mert Anna apja ma se tudta a bíró előtt, hogy mivel foglalkozik igazában a veje? . . . ők nem voltak könnyelmű szülök", de­hogy is, szegények. Csak gyengék voltak, mert Annuska sirt. Mit értettek ők egy ilyen Er­délyi Béláiból, hetvenniiilioból s mit értettek szegény Annából, aki. színpadon játszik és nyugtalan és valahogy7 egészen más mind a kettő, Béla és Anna, mint ők voltak fiatal ko­rukban, Feuer bácsi, és Feuer néni? Nem igen lehet, érteni Bélát és Annát, oly nyugta­lanok, hotelben laknak, mindig mászkálnak éjjel s ihetvenmiiiliő nélkül el se vette volna Annát, ki. érti ezt? —. lehet, hogy ez ma igy divat. Ki kívánja szegény Feuer nénitől, hogy megértse Annát, aki könnyen sirt, — ők csak azt tették, amit tehettek, amit minden szülő megtesz, ha egy finom ur, egy gyáros — vagy bérsaántó? — megkéri leányuk kezét, előte­remtették a kívánt hozományt s ha Anna be­teg lett, Feuer néni csendesen elment hoz­zá a hotelbe és fogta a gyerek homlokát, azt a lázas, szavaló, forró és nyugtalan gyermek- fejet, ami tele volt színpaddal és Bélával és regényes dolgokkal. Nem, ők nem felelő­sek, szegények . . . Csak abban a csendes, el­sírt vallomástételiben, ahogy ez a szerencsét­len asszony elmondta, amit Annáról és Bélá­ról tudott, benne volt az a rettenetes távol­ság és szakadék, armi ugyan örök a generá­ciók között, de talán soha ilyen életveszé­lyesen meredek nem volt, mint ebben az idő­ben, mikor Erdélyi Béla hetvenmilliót kapóik I Feuer bácsitól . . . Olyan meredek ez a sza­kadék, halálosan meredek, hogy szédül, aki föléje hajol. Halálosabb a miiIstatti szaka­déknál, nem jó beléje nézni. Ki a vádlott és ki az áldozat, ki mer ítélni erről ebben a perben, ami a háború után apák és gyerme­keik között folyik? Ez az, amiről nem tudott Anna mamája, mikor nézett a taxi után, ami tűzhelyet alapítani szállította Annát és Bélát egy hotelbe. „K ÉV E“ — Vajdasági költők antológiája — Irta: GYÖRYDEZSŐ „mert moöt öl tetem el a téboly mákonvos, magtalan, tündérszép virágait a hasznos, trágyás, egyenes bácskai barázdákba." (Bácskai éjjeL) Az erdélyi antológiák után, a szlovenszkói anto­lógia ntán, most végre megérkezett a vajdasági magyar költők antológiája is. A „Kéve". Olyan a külseje, amilyen a belseje. A eimlap szinte naptárszerüen primitív és semmitmondó, de a tipográfiája ízléses, modem, tetszetős. Vég­eredményében csinos könyv. — Ez áll a tartalmá­ra is. Sok benne a primitív és semmitmondó vers, de sok benne a modem, szép és jó vers? is- Van benne vagy busz olyan vers, amiért érdemes voft kiadni ezt az antológiát. Egy száz oldalas könyv­ben az elég. Tehát Vajdaság és Bácska magyar költői meg­szólaltak és bemutatkoznak. Egy-egy nevet már ismertünk közülők, ha a laikusokig nem is Jutott el errefelé a hírük. Sőt — épp e lap hasábjain — már arról is beszámolhattam, hogy egynémely dologban megelőztek és leifőzték bennünket, Szlo- venszkón küzkődő magyar írókat: ott van például a Vajdasági írás című tisztán irodalmi lap, ami hetenként jelenik meg. Ez már olyan valami, ami­vel mi még nem rendelkezünk. * Az összbenyomás a 14 költő antológiájának átolvasása után végeredményben kedvező. Csuka ! Zoltánnak, aki az antológiát összeállította, az elő­szóban elmondottal megmagyarázzák, hogy ez a I könyv „formában, gondolkozásban és írásmódban* ; egészen különböző írókat, sőt különböző értékű I tehetségeket fog össze. „<Az emberi hiúságnál na- ! gyobb volt a jótakarás, az irodalmi irányok el- | választó falainál nagyobb volt a közös veszedelem: ! a vajdasági közönség álmossága és sokszor bizony - prüdsége is, amellyel itteni értékeket nem akar észrevenni, csak azért, mert itt vannak, egy leve­gőt szívnak velük." Ennek a közöny-frontáttörésnek szelleme lengi át az egész próbálkozást. Ezt írja meg szépen a már fenn idézett „Bácskai éjjel" cimü versében Szent elek y Kornél is: „Nem kérdem szabad-e, helyes-e józan, hizlalós, értelmes dolog-e álmodni bércekről, buzátían bércekről, sasokról, fényekről. Páriáról, csodák ni... Éjjel van, horkol a dagadt disznóhizlatd. a százláncos gazda gutaütötten emészti a* esti vinkót meg a paprikást, mialatt ón spanyolul tanulok, Hölderlint vagy Rimband-t forgatom elbűvölten sápadtan, lázasan, szikkadt szemekkel." De árián „hirtelen kibújik a könyvek mögül, kisiet az ólszagu éjszakába" és nevetve, kárőrven- dően, a siker érzésével elülteti a magyar irodalom tündérszép virágait a bácskai trágyáé barázdákba. Hogy ezt a vertet ennyire kiemelem, annak egy­szerű oka van: ez at egyetlen vers, amelyikben az a levegő, az a világ érződik, amelyik el­különbözik minden más magyar levegőtől és világtól: Bácska, a Vajdaság levegője és világa. Amit ilyen zárt viszonyok közt élő irodalomban beszélnek a szónokok, kint a folyosón élénk az élet Az egyik csoportban, amely Vasa Jó­zsef népjóléti miniszter körül támadt, Pafeots József évődik a miniszterrel. — Ugylátszik, kegyelmes uram, ti igen hosszú időre rendezkedtek be! — mondja ne­vetve Pakots. — Honnan veszed ezt? — kérdi Vasa. — Onnét, hogy Klebelsberg a nyolcoszfá- lyu elemiről tett nyilatkozatában azt mondja, hogy hét esztendőn át lesz, ideje előkészítem ezt a reformot. Ez az önbizalom ... .. Hja úgy! — kacag fel Vasa. — Megnyug­tatásodra mondom, hogy velem ennek az el­lenkezője történt meg. Eljött hozzám egy ál­lamtitkár és arra kéri, hogy egy bizonyos in­tézmény számára a tárcám terhére nagyobb fcszqgfft állítsak be. Mondom nefcjv M pa jtás, de én ennyi pénzt egy összegben nem adhatok, hanem három évre felosztva állítom majd be a költségvetésbe." A barátom meg­nyugszik az elintézésnek ebben a formájában, de megkér, hogy vigyem talán mégis az ügyet a minisztertanács elé és az ország közállapo­táról szóló jelentésben terjesszem a dolgot a Ház elé is. „Hm — nézek rá — te ugylátszik attól félsz, hogy már a második részletet nem kapod meg!" — Hát bizony, kegyelmes uram, nem le­hessen tudni, hogy és mint lesz -- feleli, az államtitkár. — Látod, igy vagyunk azzal a hosszú kor­mányzással moqdja széles mosollyal V»ss és vele nevet: a többi is, kormány párti, ellen­zéki és újságíró egyaránt. i928 december 12, mégis csak legjobban keres es akar az eanbcav különösen a bemutatkozáskor. Nem ennek a név­nek vagy földrajzi fogalomnak a hangoztatását istenőrizz, de magát a külön vajdasági levegőt Érdekes és jellemző, hogy ez az egyetlen ilye® vers az antológiában. 4? A tizennégy író nagyjából két csoportba oszt­ható: tehetségesek és kevésbé tehetségesek. Ezek. közt sok az epigonizmusra émlékeztető vonás és bizony, az Ady-utánzás is. A tehetségesek szinte kivétel nélkül a szabad­versben élik ki magukat, a legjellemzőbb saját­ságuk közösen ez a Kassák által meghonosított forma és a szociális érzésnek, a nagy É-vel irt. emberinek erős kidomboritása, úgyszólván egyed­uralma. Árui nem baj, sőt van idő, mikor erre nagy szükség van. De nem lehet szó nélkül hagy­ni azt, hogy a vajdasági kisebbségi sorsban élő magyarságnak nem emberi, de speciálisan nem­zeti, azaz magyar élete: és ennek a vajda-.ági magyar életnek egyetlen szinc és hangja se kap egyenes kifejezést a kötetben. Vagy ez volna a vajdasági magyarság életének jellemző vonása: hogy nem mer, rtem tud, vagy nem lehet ott erről a magyar életről beszélni, írni? Valószínűnek keli tartanunk, hogy az ottani po­litikai viszonyok miatt a kisebb számú magyar­ság sokkal kevésbbé öntudatos, sokkal kevésbbé szervezett és erős, és igy sokkal Kevésbbé tehet neki magyar sorsával nyilvánosan és irodalom­ban foglalkoznia. S ez Ián magyarázhatja azt, hogy az irók is ennek a kényszerhelyzetnek hatása alatt állhatnak. Ez azonban részben igen furcsa fényt vet rájuk. — Én például nagyon kerestem a vajdasági magyar lelket és azt mondom, csak ebben a negatívumban találhattam meg, ha ugyan ez az. (Nagyon hálás lennék, ha a „Kéve" írói erről a kérdésről felvilágosítanának és megmon­danák az igazi okot Sajnos, személyesen lemenni hozzájuk ma iróemöernek itt sincs módja hozzá. Meg kell maradni a hideg papir szálainál) Így aztán feltűnő, hogy mikor egyetlen bácskai és Bácskával foglalkozó vers van, vagy egy tucat foglalkozik Párissal és a külfölddel. Az általános kép tehát az „Ember" jegyét, mu­tatja, ennek megfelelően sok antimiliturista, hu­manista, szociális tendenciát, szinte programvers- szerüen, sőt sulyosabb, Kassákos hatással és tipográfiával is itt-ott, amit lehetett Kassáknak, de nem illő uj tehetségekhez. 4c Pedig van itt egy pár határozott, nagy értékű, izmos és szimpatikus tehetség: gyerünk csak át rajtuk a kötet sorjában. Hogy csak a legkiemel­kedőbbeket említsük néven: Csuka Zoltán, akinek Benzin és ember vér, meg Az eggyékapcsoló kenyértelenség eimü versei a kötet igaz értékek Fekete Lajos, akinek a neve már a mi határainkon is túljutott, a aki egyike a legérde­kesebb tehetségű fiatal magyar irőknak. Vassal és fohásszal. Gonosz cselédek házai, Tavaszi regge­lek, Találkozásom Józsefekkel, Csők bontó szavak a lányhoz című versei egy hatalmas tehetség do­kumentumai. Mikes Flórisnak Ének tizenhat évről és tizenhat óráról és Üzenet a Háború mamájának cimü versei tűnnek föl s ígérnek jót Senteleky Kornélnak már említett veree mellett a Barátom a szamár, és Hajnalban kis állomáson versei emelkednek ki az átlagnivón jóval magasabbra s nyerik meg az olvasót erős tehetségének. Végül a szintén régebbről ismert Tamás István, aki talán a legtüzesebb temperamen­tuma versekkel szerepel, akik a legtöbbre hiva­tottak elánjával állja a versenyt s egyéni versei, Páris bulevardjam, Versek, Vak ember, Intés a kedveshez. Figyelmeztetés, egy pompás erőe tehet­ség bizonyítékai. A nőiről: közt G e r g e I y Boriskát beli kiemel­nünk. A kötetet Ambrus Balázs, Debrecseni József, Ferenczy György, Földi Ilonka, Galambos Margit, Haraszti Sándor, Ko- váts Antal és Somogyi Pál versei egészítik ki 4c Egy ilyen kis ismertetés és maga egy antológia sem, nem lehet hivatva arra, hogy értékítéletet, döntő végzést adjon, ki ér sokat és ki ér semmit. Ez nem is volt a célunk. A jó húsz vers olyan jó, hogy mindent kárpótol- — A kérdéseinkre sze­retnék a* autentikus feleletet megkapni, és ebben a reményben bajtársi szeretettel üdvözöljük a „Kévét" ée íróit e kívánunk nekik sikert, ki­tartást, megbecsülést Megérdemlik. v .. , j Hasaké Vilmes, Universum HL . . .....................* . , , K6 117.­V........................................ „ . Ke 117.— VI.................... . Ké 117— VI I. ............................................Kő 117.,— : VI II.................................................................Ki, 91.- J IX. . K£ 9L­X....................................................Ke 65.— Megrendelhető a P. Jf. H. könyvesboltjában Praha II., Panská 12. III. f W P«A«SW l|„ JA Vodiotovi a BAR ; R ESIRBNCE Hxluump m v ,^Vi_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents