Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-08 / 281. (1908.) szám
19?® doccTObw 8, MwJwi ygflETWil^WB bet be ismét a külügy miniszteri székbe. A Benes-konfliktus élénken foglalkoztatja a sajtét. A Národm Politika inad vezércikkéiben azt ®rja, hogy a belpolitikai helyzet kiéleződött rA kormánytöbbség e heti munkájával kifejezésre juttatta ama szándékát, hogy tovább aka-rja vezetni az állam ügyeit. Ha személyi •változásokról szó is lehetne, miről Svehla miniszterelnök dönt, ez a kormány irányéiban nem fog változási hozni. A választások eredménye nem ad alapot egy másirányu kormány alakítására, mivel az ellenzék annyira nem egységes, hogy sem többséget, sem pedig kormányt nem alkothat Az ellenzéki pártok, főleg a szocialisták, bizonyára éles harcot fognak indítaná azzal a céllal, hogy a belpolitikai munkát annyira megnehezítsék, hogy 1929. év tavaszán a kivezető ut csak a parlament feloszlatása és az uj választások kiírása lehessen. A belpolitikai élet tehát igen nyugtalan lesz mindaddig, amíg a kormány és a többség kategórikiusan ki neon jelenti, hogy nincs uj helyzet és nem is lehet A Lidové Növény idézi Fuchs Alfréd dir. cseh néppárti publicistának a cikkét, amely a néppárti Nasimeoben jelent meg. Fuch3 állást foglal az ellen, hogy a cseh néppárti sajtót a Venkov fiókjaként akarják felhasználni. A cseh néppártnak Benes külpolitikája ellen nem lehet semmiféle kifogása, legfeljebb a cseh nemzeti szocialistáknál vállalt pozícióját kifogásolhatja. De erről már tudtuk akkor, amikor a kormányt összeállító Mák. A pártnak semmi köze a személyes ellenié telihez s Fuchs a legélesebben elitéli azt, hogy a cseh néppárt sajtójába is belevigyék a személyes harcot, melynek a politikához semmi köze. A Pravo Lidu a Yenkovnak irt válaszában megállapítja, hogy tényleg uj helyzet állott elő. Az agráriusok kormányválságot akarnak előidézni. Uj választást akarnak, de ezt nem merik nyíltan kifejezésre juttatni. Remélik,• hogy az uj választás biztosítaná az agrárpártnak elsőbbségi helyzetét a pártok között s szerelnék, ho-gv a cseh néppártnak a tartományi választáson szenvedett vereségét a nemzetgyűlési választáson Sramekék újabb veresége pecsételje meg. Ezért akarják a mai rezsiméi szétrobbantani és az uj választásokat kikényszeríteni. Csakis ez lehet az agráriusok Benes-elleni kampányának rugója, a külügyminiszter azonban marad és ebben maguk az agráriusok sem kételkednek. A nemzetgyűlési választás után az agráriusok békét kötnek Benessel és elejtik Kra- márt Sramekkel együtt. A légionárius Národná Osvobozeni védelmébe veszi Benest és rámutat arra, hogy a Venkov által ma hirdetett „tarthatatlan helyzetet" az agrárpárt vezére, Svehla miniszterelnök idézte elő, aki tudatában volt annak, hogy éppen Benos képes sok létfontosságú kérdést eredményesen elintézni, mint amilyen volt például a V a Ilkái mai való viszony rendezése. Az agrárpárt nagyon jól tudja, hogy a kormánytöbbség mai összeállításában nem soká maradhat meg s éppen ezért gonPrága, december 7. A parlament folyosóin a beszédtéma mostanában kizáródag a nemzeti szocialistáiknak és az ag nári usoknak rendkívül kiélésedét! harca körüli mozog. A harc Benes külügyminiszter személye körül tombotl, aiká tízéves külügyminisatersége ideje alatt még nem édit át ilyen kritikus óráikat, mint mostanában, amikor az agráriusok egy csoportja teljesen élére áldiiitotfa a kérdést és capilis demkmüot követel. Az örökké mozgó és tevékeny külügyminisztert hívei és sajtója tíz év adat! annyira rekílamirozták, hogy las- sankimt köztudatba ment át az a hit, mintha Benes nélkülözhetetlen volna és őnólkülle a csehszlovák köztársaságot külpolitikai irá- nyozásál>an zökikenés érné. Valóban, kormányok lettek és kormányok mentek, a törhetetlen energiájú Benes azonban állandóan kezében tartotta a külügyek vezetését. A választások tették ismét aktuálissá a Benes-problémát. Benes egy nagy ellenzéki pártnak, a csehszlovák szocialista pártnak vezető tagja, ennek ellen őre azonban miniszteré a potlgéiri koalíciónak és Így az az alkotmányos életben szokatlan jelenség állott elő, hogy egy ellenzéki pártnak exponált embere kormányban üli, miig pártja éles és késhegyre menő harcot folytat a kormányzat ellen. Az bizonyos, hogy a koalíciós pártokon belül nagyon sok ellensége van Benes külügyminiszternek, azonban idáig minden ellene .inán yuiló akciót sikerült leszerelni éppen a Benes nélkülözhetetlenségére vadó utalással. Hivatkoztak arra, hogy a népszövetség kom- plükállt gépezetét senki annyira nem ismeri, mint Benes, senkinek nincsenek olyan kapcsolatai a Quai d‘Orsay-ved és a Foreign Office-szál, mint neki és ő a leszerelést előkészítő bizottságnak elnöke is. A választási harc szenvedelmei ez alkalommal azonban a külügyminiszter körül is föLcsaptak. Hiába hangoztatták a koalíciós táborból, hogy a választásoknak ninos politikai jelentősége, belsőleg mindenki tisztában volt vele, hogy a rá- iasztótömegek tulajdonképpen a kormány- rendszer fölött tartanak Ítéletet s ezért népgyülésefcen s a pártsaj tóban rendkívül éles harc folyt, amely sokszor személyes motívumokból táplálkozott és igy került ütközőbe Benes személye is. Vihar egy pohár vízben, mondhatnék. A Benes-krízist egy vezércikk .tette aktuálissá, dőlni kell a karmánytöbbség kibővítésére. A szocialista pártok azonban nem hajlandók ebbe a koalícióba lépni s igy nem marad más hátra, mint az uj helyzetet uj parlamenti választásokkal megoldani. A Benes elleni attak, ugylátszik, siettetni akarja a kibontakozást. amely a Venkóvnak a választás vasárnapján 'megjelent számában látott napvilágot. Ennek a vezércikknek születés érőd nagyon érdekes kulisszatitkokat rebesgetnek a parlamenti folyosókon. A választás etlőttí szombaton a Ceské Sdovo rendkívül éleshangu vezérciíldket int, amelyben szokatlanul erős hangnemben támadta meg az agrárius pártot, amely — szerinte — a teljes állami hatalmat ki akarja sajátítani. Szombaton díszes vadászat folyt le Podébradban, amelyen sok agrár párti korifeus, köztük Borán képviselő, a párt országos főtitkára és Vozeniilék, a földhivatal eiLnöíke is rósztvett. A sikerült vadászat után vidám lakoma következett, amelynek folyamán Berán képviselő átlapozta a szombati prágai lapokat. Ahogy a Ceské Slovo vezércikkét kezdte olvasni, a haragtól bíborvörösre gyűlt ki az arca. Az az ellenszenv, amely idáig is fölgyülemlett benne a külügyek vezetőjével szemben, most egyszerre kirobbant. A telefonhoz rohant és fölhívta a Venkov szerkesztőségét. Állítólag ő maga nyomban telefonba diktálta mondanivalóját, amely a szerkesztőség némi megfésülésében másnap vezércikkénpen jelent meg a Ven- kovban és ez a vezércikk idézte azután elő a haixot. Állítólag a cikknek utolsó és legsúlyosabb bekezdése, amelyben a Venkov bejelenti, hogy az agrárpárt a történtek után a nemzeti szocialistákkal ée Benessel megszakítja a társadalmi kapcsolatot is, nem Berán képviselőtől való, hanem ezt Vrány főszerkesztő, az agrárpárt intransigens Fronta- csoportjának bizalmi embere és a lap korlátlan tekintélyű diktátora fogalmazta meg. Benes még ágyban feküdt, amikor a vasárnap reggeli lapokat szervírozták neki és ágyban érte őt a bomba. Az agrárius vezérlap támadása állítólag igen elkeserítette a külügyminisztert és a választást követő első minisztertanácson előterjesztette az affért, kijelentve azt is, hogy elégtételt kér a Venkovtól. Sűrű tárgyalások indultak meg. A Fronla-kliiikk aggresz- sziv föllépése igen kényes helyzetbe juttatta az agrárpártot, mert amennyiben az agrárpárt teljes mértékben a lap mögé áll és a vezércikk álláspontját magáévá teszi, abban az esetben a kormány válsága és a koalíció válsága elkerülhetetlen, ha pedig dezavuálja a Venkovot, abban az esetben párt válság következik be. Az agrárpárt elnökségi ülésén ■tárgyalta a kényes problémát, a pártelnök- ség köszönetét mondott a sajtónak a választá- sok alatt kifejtett buzgóikodásáént. A cseh-i szlovák szocialista párt elnöksége szintén hasonló álláspontra helyezkedett pártsajtójá-* val szemben és födvouul/baík a harcnak ésa felék. A helyzet igy kiélesedvén, latolgatná kezd-: ték a következményeket és Masai-yk elnök is közbelépett. Magához kérette Siandket, az agrárius klub elnökét, aki tegnap hosszabb kihallgatásra jelent meg az elnöknél. Állítólag olyan kompromisszum jött létre, hogy a két vezető pártlap kölcsönösen elégtételt ad egymásnak. A kiegyezés módozatairól a jövő héten tárgyalnak és döntenek. A koalíció nyolcas bizottsága különben mai ülést tartott, amelyen a választások után eLóf állott belpolitikai helyzetről tárgyaltak. A Bencs-kérdés egy általán nem került szó* ba és ebből kitűnik, hogy a közvetlenül nem érdekelt koalíciós pártok a kérdést egyelőre a nemzeti szocialista és ax agrár mm ük <m xw R Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARNO JÓZSEF (30) =— Tudod, senki se hiszi, hogy bűnös vagy, — csapó bt elő a melegség Támokyból, —minden nap várjuk, hegy ki gyere . . . — Igazán? — kérdezte vérteden érdeklődéssel Szentessi. — Természetesen. Olyan váratlanul jött ez az ostoba dolog, mint egy villámcsapás. Szamárság az egész, nem érdemes ennyire elhagynod magad miatta . . . Szent ess iiből egy pillanatra előcsapott a letagadott ember: — Gyuri, én azt hiszem, sohasem fogok már nevetni 1 Tárnoky megdöbbenve kapta fel a fejét. A hangon, ahogyan az a pár szó felszakadt Szentessi bői, meg kellett éreznie, hogy feneketlen mélységek vannak a banális kifakadna mögött. Valami vigasztalót, valami barátit szeretett volna mondani, de szinte nem is tudta szavakra nyitni a száját. Hallgatott és esztendőknek érezte a pillanatokat. A két férfi egyszerre gondolta: — Milyen hosszú, milyen végtelen, milyen végevárh atatlan ez az öt perc .. . Mindketten szerettek volna tulienni már az időn, moly ebbe a fehérfalu szobába zárta össze őket. Végre Szentessi szólalt meg: ■— Ti hogy vagytok odakint? Tárnoky nagy felszabadulással őrölt meg a kérdésnek: beszélhetett, szavakkal gyilkolhatta a csendet. Érezte, hogy kevés érdeklődésre számíthat, de tudta, hogy a szavak valamennyire mégis rövidítik, szűkítik az időt. Szinte hadarva kezdett referálni: — A hivatalban semmi újság . . . Minden megy a maga utján. Téged Kárpáthy helyettesit. Ügyes fiú, de hol van ő tőled! A főnök már százszor emleget naponként . . . Gi- záék zsuroznak. Kétszer voltam náluk. Az uzsonna mindig nagyon jő, — de a társaság!... Förtelmesek! Ernő eljegyezte magát ... A menyasszonyát nemigen ismered: valami vidéki liba, — persze nagyon gazadg . . . Kell is: Ernőnek, tudod, sok az adóssága. Péter bácsi ugyanúgy él, mint azelőtt. Ünnepnapokon nem issza le magát, — de mostanában nagyon ritkák az ünnepnapok . . , Fenéknél szüreten . . , Szentessi figyelmetlen figyeléssel hallgatta a beszédet. Néha elmosolyodott, de általában úgy hallotta csak a hangokat, mintha ezek végtelen messzeségből jönnének. Aztán már csak a szavakat hallotta, de az agya már nem dolgozta fel ezeket, nem tudott figyelni, — a beszélőszobát nézte és figyelte a különös színjátékot, mely ott pergett le a szemei előtt. A szoba egyik sarkában Friedmann beszélgetett a feleségével. Friedmanné, — fekete- hajú, magas asszony, — az ura mellére simulva gagyogott. Messziről érzett rajta, hogy Pest sikátor uccáinak valamelyikéből, férje pénzének segítségével, emelkedett fel a Lipótváros szalonjáig. Minden mozdul alá bán ott titkol ódzott a selyemruha mögé bujtatott múlt, mely még itt, a fogházírodában is előkelőséget parancsolt reá, — hiszen semmi előkelőség nem éor fel azzal az előkelőséggel, mely egy szurtoeruhában töltött gyermekkort és egy külvárosi szatócsüzletet akar letagadni. Friedmann hűséges kutyaszemekíkel bámulta az asszonyt és nem fogyott ki a kérdésekből : — Nem dolgozói túlsókat fiacskám? Meddig vagy az üzletben? Fáradt vagy-e nagyon? Az asszonyból becsületesen dolgozó, napestig robotoló ősök nyíltsága kacagott fel: — Ugyan! — de aztán a selyem ruha vissza- parancsolta a Gellért-hegyi étterem five o olook-jairiak hangját, —csak szörnyen unalmas naphosszat az üzletben ülni! A munka is nagyon sok, — ezért tegnap már fel is vettem egy uj segédet . . , — Majd jó lesz megint minden! — Ígérte hálákodó hangon Friedmann, — de ne dolgozz túlsókat . . . Nemsokára kijövök . . . Az asszony ideges mozdulattal nézte meg a karjára csatolt aranyórát. Friedmann észre se vette ezt a mozdulatot, — meleg pillantásokkal simogatta végig az asszony karcsú, magas alakját. Szent ess iben fel parázslóit a düh: — Vájjon ki várja odakint ezt az asszonyt, hogy még az ötperc végét se tudja kivárni!?... A válasz ott tolakodott a gondolat mögött: — A szeretője! A szeretője! Szeretett volna odarohanni Friodmanmhoz, aki a maga kövér becsületességében semmit se vett észre és szerette volna látásra rázni ezt a nagydarab embert: — Nem látod: megcsalnak! Te itt rohadsz a börtönben és leeszed a szived: „mit csinál az asszony?" — ezalatt a feleséged erős férfikarok ölelésében feledkezik íróiad és az üzletediől . . . Ember, nem érted, mit jelent ez: „van már uj segéd!"? . . . Nem látod, hogy azért kellett börtönbe kerülnöd, hogy más férfiaknak öltözhessen kívánatosra a i bűnnel szerzett pénzből az a kifestett nérnber, Nézd: egy életet átdolgozol érte, amint egy* egy életet dolgoztak át érte egy homályos ktílvárosi szatócsboltban az apja és a nagyi apja is . . . S mindez csak azért volt, hogy] ő ilyenre „sikerüljön" . . . Nem érted, meny nyi izzadság árán került testére a selyem-* ruha? Már nézi is az órát, hogy el ne késsem valahogy a rendezvousról . . . Nem tudta tovább nézni ezt a két emberig elfordította az arcát. A pillantása most az aj-i tóra esett, melyen magasraemelt fejjel, a! mártírok mindenre elszánt pillantásával a* arcán lépett be Alpár, a diák. Reá egy rövidrenyÍrott hajú leáuy vára-, kozott, akinek egész külseje vadul rikoltozta: — Nézzétek! Én kommunista vagyok! Én egyenes leszármazottja vagyok az orosz d á'k- lányoknak, akik bombával a kezükben harcoltak a zsarnokság ellen, a népért, a szabadságért . . . Alpár lassú mozdulatokkal magához vonta és megcsókolta a leányt. Minden mozdulatán látszott az igyekezet, hogy minél martirabb mártír képet mutasson. Szentessi gúnyos mosollyal állapította meg, hogy ez az ember boldog lenne, ha láncraver- ten, fegyencruhában, kopaszranyirt fejjel és szuronyos őrök kíséretével jelenhetett. volna meg az „elvtársnő" előtt. Aleány szerencsére nem vette észre a ,.nü- anszkü 1 önbsegeiket‘‘, melyek az oroszországi börtönöket megkülönböztetik a királyi ügyészségek fogházaitól és azzal a szent áhítattal nézett fel Alpárra, amilyennel parasztasz- szony ősei nézhették valamikor a kereszt utak feszületjének vérző Krisztusát. (Folytatjuk.) 9yom © r ' é s b é § t i $ z t i í é h a t á $ a p ár a 11sí'n. ^ áz fgmándit ne tévessze üsszc másfajta feestiüvizzell Kapható mindenütt fals és nagy üvegben. Sdíinidíhausr kúíváilalat Komárom. , *
