Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-07 / 280. (1907.) szám
2 <WW<M-/V\AOJfcAR-HÍRIíAI> i928 december?, péntek. Imeriki résztvesz a Dawes-terv revíziójának mMúmtárgyalásain valószínű, hogy Benes külügyminiszter lemondása esetién mint megbízott vállalja Csehszlovákia képviseletét a népszövetség ülésein. Parlamenti körökben már Benes utó- dáról is beszélnek. Az egyik verzió szerint a legkomolyabb jelalt Osusky párisi követ, a másik szerint viszont Chvallkovsky berlini köveit. Harmadik helyre Kroffca meghatalmazott ininisiztert emlegetik. Az agrárpárt elnöksége tanácskozik Az agrárpárt elnöksége ma egész nap tanácskozott s főképpen a Benes-af fórral és az ezzél kapcsolatos kormányrekonstrukoió kérdésével foglalkozott. Hir szerint az agrárpárt küldöttséget küld a köztársasági elnökhöz, hogy az államfőt is meggyőzze Benes helyzetének tarthatatlanságáról Az agrárpárt Benes-eHenes akciója a jelek szerint sokkal szélesebb koncepciójú kezdeményezés, mintsem az első pillanatra látszik. Az akció egyúttal Srámek miniszter-elnökhelyettes hatalmi pozíciója ellen is irányuljak! pillanatnyilag a status quo hive. Az agrárok nem félnek a helyzetnek olyatén való kiélezésétől, hogy tavasszal esetleg újabb nemzetgyűlési választások legyenek, mert a választástól csak újabb erősödést remélnek, viszont Srámek irtózik a választástól, mert csak további veszteségre számíthat A Právo Lidu mai száma különben azt az érdekes kombinációt közli, hogy a képviselőház legközelebbi üléséig SvehLa lemond és helyébe uj miniszterelnök lép, vagyis meg fog szűnni az eddigi Srámak-féle provizórium. A választások gondolatának fölvetése egyébként a szocialista pártoknak is kedves. Ezzel az érvvé* maguk i® hajlandók Benes távozásába beletörődni, mert igy Benes a nemzeti szocialista párt élére állhatna és mint a párt listavezetője, újból a parlamentbe kerülhetne s most már mint törvényhozó foglalhatna helyet a választások után megalakítandó kormányban, amelybe a nemzeti szocialistáik már előre jelentkeznek. A belvzet annyira komoly és kuszáit, hogy a nemzeti demokrata körök véleménye szerint Benes lemondása már vasárnapig megtörténik. A legjobb kávéfőző a legszebb ajándék O. DUSCHINSKY BRATISLAVA Köztársaság-tér 11 Páris, december 6. A Maiin jelentése szerint a Dawes-terv revíziójára vonatkozó, küszöbönálló tárgyalásokon Amerika részvétele egészen bizonyos. Parker Gilbert Podnearéval folytatott beszélgetésében kijelentette, hogy az amerikai kormány egy ankéten, amelyen ö maga is résztvett, semmiféle ellenvetést nem támasztott az amerikai szakértőknek á szakértői tanácskozásokon való részvétele ellen. A washingtoni kormány azonban világosan kifejezésre juttatta, hogy ezzel kapcsolatban semLcva, december 6. {Saját tudósnitónkitöl.) A P. M. H. annakidején besaámo’it Ilancsz Emid rimaszombati járási főnöknek és Drobny János pozsonvi ág. ev. l-eéíkészmek magyarellenes kirohanásairól és azokat a legélesebben elítélte. Smid István rozsnyói evangélikus Mkész most a szílo- vesnszkói magyar evangélikus közvéleménynek ad hangot az Evangélikus Lap holnapi számában megjelenő nvilit levedben. melyet a szlovén szkot evangélikus püspökökhöz ad- resszál. A nyílt levél igy szól: „Főtisztelemdő Püspök Urak! A magyar evangélikus közvélemény kínos érziéssel és fájdalmas megdöbbenéssel vett tudomást Hanesz Emil vofit tiszolci lelkésznek, most a gömör-kishoniti egyházmegye világi fölügy előj ének Nyurián és Rimaszombatban a jubileumi ünnepélyeiken elhangzott, gyűlöletre és üldözésre szító szavairól, — nombevésbé jogos megütközéssel értesült Drobny János pozsonyi lelkésznek, az ©tetemes lelikészeigyesület elnökének vágujhelyi cikkében foglaltakról. Mind a kettő lellkészem-ber. Igaz ugyan, hogy Hanesz Emil a szerény, becsületes kenyeret biztosító Luther-köpenyt jól jövedelmező járási főnökségért levetette magáról, bizonyságot tevén, hogy az Urnáik e szolgája többre becsülte a politikai hatalmat, mint az isten igéjének hirdetését. Lehet az is, hogy megérezte, hogy oly gyülöletteiM. szeretetlen, i — magyart és zsidót a pusztulásba is beker- getni kész lelkűiéitől Isten oltára elé, vagy templomi szöszeiére lépni, amely a szeretet és béke, a megbocsátás evangéiiurnának a prédikálására van főtavaivá: eyveues szentségtörés. Ha ez a föltevés igaz, akkor becsületes dolog volt otthagyni a lelkész} munka- mezőt, ahol a gyűlölet vad virágainak nincsen helye, de akkor mi keresnivalója van miféle felelősséget nem vállal magára. Sem ■közvetlenül, sem közvetve nem akarja lekötni magát azon tézisek által, amelyeket a két amerikai szakértő a tárgyalások alkalmával képviselni fog. Ezért az amerikai kormány a szakértőket sem ki útra választja, sem ki nem nevezi és azt javasolja, hogy a repará- ciós bizottság eszközödé ezt a kiválasztást. Parker Gilbert e felvilágosításai után a Maiin nem kételkedik a washingtoni kormány pozitív válaszában. mégis az egyházi élet terén? Miért fogadta el az egyházmegyei fölügyelői állást? Lehet-e az egyházmegyei fölügyelőnek, habár politikai tevékenysége keretében is olyan igéket hallatnia, melyek az evangélikus egyház tanításaival, a hitünk alapját képező evangéliummal homlokegyenest ellenkeznek? De Drobny ur lelkész ma is, még pedig Szlo- venszkó fővárosában, a szlovák nemzeti élet és gondolat centrumában tölt be leik eszi állást. Nem őt kérdem meg a vágujhelyi szomorú szereplésre vonatkozójáig, hanem a püspök uraikhoz bátorkodom a kérdést intézni: 3íeg van-e már a fegyelmi vizsgálat indítva Hanesz Emil egyházmegyei fölügy elő . és Drobny János lelkész urak ellen az evangélium szellemét sárba tipró, magyargya- lázó kijelentéseik miatt? Ha még eddig nincs megindítva: miért nincs? Egyed Aladár ©Ilon siették fegyelmit indítani, meg is büntették azért, mert azt mondotta: „először magyar vagyok, azután evangélikus". Vájjon az ellen, aki egyenesen evangoliiumeltenes, — nem kellett voína-e nyomban a megtorló lépéseket megtenni? Egyed Aladár nem tagadta meg az evangéliumot, csak hátrább tette, nemzeti érzése mögé helyezte. Nem mondom, hogy helyes volt. De mii azután mentesíteni nem lehet, aki az egész evangéliumot elveti s papír- rongynak nézi, merrt a szeretetről, megértésről, krisztusi békességről szóló tanításaira fittyet hány. Püspök ural?, várja, kínosan várja a választ a magvar közvélemény. Előre is bejelentem s nyíltan megmondom, hogy itt kitérésnek s hallgatásnak helye nincs. Kínosan várja a magyar evangélikus közvéMegindftlák’S m egyházi fegyelmi vizsgálatot a magyargyalázó Hanesz Emil és Drobny János lelkész ellen? Smid István rozsnyöi ev. lelkész nyílt levele a sslovenszkdi ev. pOspOkOkhOz lemény a választ! Sokkal jobb véleménnyel vagyunk egyelőre egyházi fekcbbségelnk iránt, semhogy föltenni mérnök, hogy a két ur nyilatkozata fölött esetleges napirendre- téréssel szabad kezet engedne a harag, ovíi- lölet és szeretelilenség hirdetésének az egyház szent testén belül s nem éreztetné meg keze súlyát azokkal, akik soviniszta elfogultságukban, elvakult gyűlöletükben az Annás és Karfás asztaltársaivá lettek.11 Felhívás A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának elnöksége figyelmezteti a tagokat a következőkre: A vasuti-jegy-kedvezmények föltételei ugyanazok most is, mint voltak tavaly.* Egészévi vasúti jegyre igényjogosultak azok az újságírók, akik valamely politikai napilapnál belsömunkatársi minőségben alkalmazva vannak és már legalább két éve a szerkesztőség kötelékébe tartoznak. Féláru jegyre jogosító igazolványt kaphatnak a politikai hetilapok felelős szerkesztői. A kérvényeket a szerkesztőségek állítják ki ég a kiadótulajdonos nyilatkozatot ad arról, hogy az összes vasutügyi kommünikéket, amelyek a közérdekre fontossággal bírnak, ingyen fogja leközölni lapjában. Minden kérvényező köteles az ál- lajnrendőrségtől vagy a járási hivataltól újságírói ténykedésének igazolását mellékelni. A hetilapok felelős szerkesztői azonkívül még lapuknak egy példányát is mellékeljék. Felszólítjuk a szindikátus tagjait, hogy kérvényeiket a mellékelt igazolványokkal együtt a lehető leggyorsabban küldjék be titkárságunknak, hogy az a szlovenszkói kérvényeket Pozsonyban az országos hivatal sajtófőnöke által is láttamoztassa és még ez év végéig a jegyeket megszerezhesse. A jegyek árai a postaköltséggel együtt, valamint egy fénykép is, a titkárság címére (Kopper Miksa, Praha II, Pan- ská ul. 12, II) küldendők. A vasutügyi minisztérium átirata értelmében kedvezményes újságírói vasúti jegyeket csakis ez év végéig adnak ki » ezt a határidőt semmi körülmények között meg nem hosszabbítják. (Hivatalos. Kérjük laptársainkat a közlemény szives lefcözl ősére.) Kabarén — Restaurant LUCERNA Igazgató: Rolf Wagner Szenzációs műsor I Beléptldi! Ki 6 __ Kezdete 9 órakor 8 zenekar SÖR.TÖI1’ A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta; JARNO JÓZSEF ;? (29) Az első napon még elég ligetiek voltak ahhoz, hogy betartsa-nak egymással szemben bizonyos társadalmi formákat. Ezek a társadafl- mi formák udvariasságot parancsoltak, de az örökös együtfclót gyorsan lemorzsolt szavaikról minden udvariasságot. Ez elviselhetetlenné tette a helyzetet: ahhoz, hogy barátokká legyenek, idegenek voltak, de az együttlét nem engedte, hogy ténylegesen idegenek maradjanak. Alpár, a diák, a maga butaság által körülhatárolt intellektusában, íelsöbbrendu embernek képzelte magát és nagyon rikoltó már- tirszinekkel akarta érdekesre mázolni a sorsát Emberfeletti embernek éTezte magát, ki egy jövendő társadalmi rendért vállalt márti- riumot és elvárta volna, hogy börtöntársai a szenteket megillető tisztelettel hódoljanak neki. Ezt nem kapta meg. így aztán lassanként mindenkit meggyülölt s martirnekibuz- dulásaiban — jobb vigaszt nem találva — ei- morogta magának: — Mindez csak azért van, hogy súlyosabb legyen a kereszt ' Friedmann a kérődzőbarmok végtelen türelmével tűrte a börtön álmos levegőjét, ms- ki nem voltak problémái, neki nem fájt a más baja, jókedvű és kedélyes volt, — ha nem jutott eszébe a kinthagyott világ . . . De valahányszor hasagondolt, hisztérikus zokogások rázták meg elhájasodott testét. Bárgyú ömlengésekkel emelte Istenné a feleségét és jóétvággyal fogyasztotta az ételeket, melyeket az asszony küldött. Szinte úgy látszott, hogy nála az étkezés is istentisztelet, mellyel bálványának, feleségének adózik, — a főző Istennek. Friedmann szeretett beszélni is & mert ilyenkor Szeutessi volt a legíürelmesebb hallgatója, — feléje húzott egy kicsit. Méneseivel valami magyarázhatatlan titkos közösséggel érzett, de társának előélete, a „prius",* elvette a kedvét a túlságos barátkozástóí. Danimovles tökéletesen hivatalnok tudott maradni itt is. Ménessiben már nem a rovott- muítu gazembert látta, de a — főnököt s nagy széles mosolygásokkal kedveskedett neki. Nem vette már sértésnek azt sem, ha „főnökétől" oídal.barugó szavakat kapott jutalmul, ő tulajdonképpen mindenkit gyűlölt, de kedves volt mindenkihez. Nála ez nem is jelentett változást, ő kint is ilyen volt, — rajta keveset változtatott a börtön levegője. Ménessi nem abból a világból jött, mint a társai, ő itt a börtönben — otthon volt. Fölényeskedett a társaival, mint ahogyan a fogházőrökkel és vizsgálóbirákkal is vállveregetve beszélt. Tudta, hogy a „fre jer‘‘-zárkában mindenki visszaborzad a „mult“-jától és ebben a szerepben nagyon tetszett magának. „Link“ volt és szeretett volna még sokkal „linkebb“-nek látszani, mint amilyen. Valami veleszületett undor élt benne a „becsületes emberek társadalma" iránt s nagy elégtétellel érezte, ha ez az undor viszonzásra talált. Szentessi végtelen magányosságban érezte magát a négy ember között: egyikhez se volt semmi köze. Gennyes gunysebek szakadoztak benne, látta társainak félszeg ostobaságát és valami különös érzékkel, mely a börtönben ébredt fel benne és mely a műit felé is működött, érezte, hogy a nőfaiakon s vast aj tókon túl ugyanolyan emberek szaladgálnak, mint amilyenek itt vannak körülötte, —csak a kintiek jobban, óvatosabban kendőzik el a lelv ,Prius' alatta rovottmuitu emberek előéletét ismertető lapokat értük, mélyek a rendőrség bűnügyi nyilvántartójában vannak elhelyezve. A jfflssznyeívben a. „prius" 'magát az előéletet jelenti. (Az irő megjegyzése.) küket. Alig merte bevallani magának, hogy börtöntársain keresztül ismerte meg az uccá- kon szabadon szaladgáló, hivatalokban lázasan robotoló, asszony elé kutyamódra hu- nyászkodó, lógó nyelvvel pénzt kergető és mindenfelé készségesen alkalmazkodó emberi nemet. Az első napokban uj volt számára ez a megismerés. Egy uj, végteleuül keserves filozófia ébredt életre benne és egészen másnak, egészen újnak látta a kinti életet is, ha a méteres falakon keresztül figyelt feléje. Egész lénye egy gúnyos grimasszá torzult: a belenevelt gondolatok, hitek, nézetek, felfogások úgy estek ki belőle, hogy végtelen üresség maradt a helyükön. Néha megrémült önmagától és kinti kiszólásokkal igyekezett hűteni magát: — Kialakult bennem a börtönzárka-világ- szemlólet! — Átértékelem a világot, mert a régi, — a kinti, — értékelés szerint értéktelenné lettem! Nagy emberundorok fakadtak fel benne ős ő úgy érezte, hogy az ut, melyet jár, az eon- bergyülölethez vezet. Néha rajtakapta magát, hogy visszaesett a gyermekkorába, — ilyenkor hites zsoltárok buzogtak fel benne. Gyakran lapozgatott a bibliában is, amit egy fogházőrrel hozatott be magának. Érdeklődve olvasgatott a sűrű sorokkal telenyomatott könyvben, de a gúnyos mosolyokból, melyeket az emberek felé vicsorított, bőven juttatott a szent igéknek is. A nap legnagyobb részét gondolkozva, töprengve töltötte el. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy megindult — az emberszeretet felé. Az utat, melyet meg kellett járnia, keservesnek érezte: az emberszoretet felé a megértésen keresztül kell menni és a megérté® a legfárasztóbb, leggöröiigyösebb ut . . . Vasárnap Friedmann ment először beszélőre. A négy ember, aki a zárkában maradt, izgatottan készülődött. Mindenki várt látogatót. Másodiknak Szentessit szólította az őr. Mohó sietéssel igyekezett lefelé a lépcsőn s a szeretet, melyet az anyja iránt érzett, vastag sugarakban tódult a szája felé. Végre megérkeztek a beszélőterembe. Szen- tessi tárgranyitott szemekkel kereste az anyját, de nem látta sehol. A beszélőszobában tartózkodó embereket észre se vette: szemei csak egy arc meglátására voltak beállítva. Meglepetten rezzent össze, mikor közvetlen közelében szólalt meg egy férfihang. — Szervusz, István! Meg se ismersz! — Dehogynem, fanyalgott barátságos arckifejezést erőltetve magára Szentessi, — szervusz Gyuri. A látogató Tárnoky György volt, — az az ember, akit odakint leginkább érzett barátjának Szentessi: munkás, napokat és hejehujás éjszakákat töltöttek együtt, — baráiok voltak . . . Szentessi most nem nagyon örült. Kényelmetlenül érezte magát: ő az édesanyja látására készült, szeretet-patakok buzogtak fel benne, simogató anyaszemek tekintetében akart fürödni, gyermek akart lenni, aki gondtalan, szav&k-nélküli panaszkodással tárulkozik ki — s most a kényszerűséget érezte: férfinek kell lennie . . . Nagyon messze érezte magától Tárnokyt, akitől a vasajtó mögött töltött két hát végtelensége választotta el és csodálkozott a közelségen, ami Tárnoky szavaiból kapott feléje. Az érzékei beleszoktak a végtelenbe és nem tudták felfogni a pirinyó röwdséget, melyet odakint két hét jelent. Csodálkozott, hogy a barátja úgy beszél, mintha csak tegnap váltak volna el. — Jól nézel id, — állapította meg Tárnoky. Szentessi idegenül bólintott. (Folytatjuk.),
