Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-07 / 280. (1907.) szám

2 <WW<M-/V\AOJfcAR-HÍRIíAI> i928 december?, péntek. Imeriki résztvesz a Dawes-terv revíziójának mMúmtárgyalásain valószínű, hogy Benes külügyminiszter le­mondása esetién mint megbízott vállalja Csehszlovákia képviseletét a népszövetség ülésein. Parlamenti körökben már Benes utó- dáról is beszélnek. Az egyik verzió szerint a legkomolyabb jelalt Osusky párisi követ, a másik szerint viszont Chvallkovsky berlini köveit. Harmadik helyre Kroffca meghatalma­zott ininisiztert emlegetik. Az agrárpárt elnöksége tanácskozik Az agrárpárt elnöksége ma egész nap ta­nácskozott s főképpen a Benes-af fórral és az ezzél kapcsolatos kormányrekonstrukoió kér­désével foglalkozott. Hir szerint az agrárpárt küldöttséget küld a köztársa­sági elnökhöz, hogy az államfőt is meg­győzze Benes helyzetének tarthatatlansá­gáról Az agrárpárt Benes-eHenes akciója a jelek szerint sokkal szélesebb koncepciójú kezde­ményezés, mintsem az első pillanatra látszik. Az akció egyúttal Srámek miniszter-elnökhe­lyettes hatalmi pozíciója ellen is irányuljak! pillanatnyilag a status quo hive. Az agrárok nem félnek a helyzetnek olyatén való kiéle­zésétől, hogy tavasszal esetleg újabb nemzet­gyűlési választások legyenek, mert a válasz­tástól csak újabb erősödést remélnek, viszont Srámek irtózik a választástól, mert csak to­vábbi veszteségre számíthat A Právo Lidu mai száma különben azt az érdekes kombinációt közli, hogy a képviselő­ház legközelebbi üléséig SvehLa lemond és helyébe uj miniszterelnök lép, vagyis meg fog szűnni az eddigi Srámak-féle provizó­rium. A választások gondolatának fölvetése egyébként a szocialista pártoknak is kedves. Ezzel az érvvé* maguk i® hajlandók Benes tá­vozásába beletörődni, mert igy Benes a nem­zeti szocialista párt élére állhatna és mint a párt listavezetője, újból a parla­mentbe kerülhetne s most már mint tör­vényhozó foglalhatna helyet a választások után megalakítandó kormányban, amelybe a nemzeti szocialistáik már előre je­lentkeznek. A belvzet annyira komoly és kuszáit, hogy a nemzeti demokrata körök véleménye sze­rint Benes lemondása már vasárnapig meg­történik. A legjobb kávéfőző a legszebb ajándék O. DUSCHINSKY BRATISLAVA Köztársaság-tér 11 Páris, december 6. A Maiin jelentése sze­rint a Dawes-terv revíziójára vonatkozó, kü­szöbönálló tárgyalásokon Amerika részvétele egészen bizonyos. Parker Gilbert Podnearéval folytatott be­szélgetésében kijelentette, hogy az amerikai kormány egy ankéten, amelyen ö maga is résztvett, semmiféle ellenvetést nem támasz­tott az amerikai szakértőknek á szakértői ta­nácskozásokon való részvétele ellen. A wa­shingtoni kormány azonban világosan kifeje­zésre juttatta, hogy ezzel kapcsolatban sem­Lcva, december 6. {Saját tudósnitónkitöl.) A P. M. H. annakide­jén besaámo’it Ilancsz Emid rimaszombati já­rási főnöknek és Drobny János pozsonvi ág. ev. l-eéíkészmek magyarellenes kirohanásairól és azokat a legélesebben elítélte. Smid Ist­ván rozsnyói evangélikus Mkész most a szílo- vesnszkói magyar evangélikus közvélemény­nek ad hangot az Evangélikus Lap holnapi számában megjelenő nvilit levedben. melyet a szlovén szkot evangélikus püspökökhöz ad- resszál. A nyílt levél igy szól: „Főtisztelemdő Püspök Urak! A magyar evangélikus közvélemény kínos érziéssel és fájdalmas megdöbbenéssel vett tudomást Hanesz Emil vofit tiszolci lelkész­nek, most a gömör-kishoniti egyházmegye vi­lági fölügy előj ének Nyurián és Rimaszombat­ban a jubileumi ünnepélyeiken elhangzott, gyűlöletre és üldözésre szító szavairól, — nombevésbé jogos megütközéssel értesült Drobny János pozsonyi lelkésznek, az ©te­temes lelikészeigyesület elnökének vágujhelyi cikkében foglaltakról. Mind a kettő lellkészem-ber. Igaz ugyan, hogy Hanesz Emil a szerény, becsületes ke­nyeret biztosító Luther-köpenyt jól jövedel­mező járási főnökségért levetette magáról, bizonyságot tevén, hogy az Urnáik e szolgája többre becsülte a politikai hatalmat, mint az isten igéjének hirdetését. Lehet az is, hogy megérezte, hogy oly gyülöletteiM. szeretetlen, i — magyart és zsidót a pusztulásba is beker- getni kész lelkűiéitől Isten oltára elé, vagy templomi szöszeiére lépni, amely a szeretet és béke, a megbocsátás evangéiiurnának a prédikálására van főtavaivá: eyveues szent­ségtörés. Ha ez a föltevés igaz, akkor becsü­letes dolog volt otthagyni a lelkész} munka- mezőt, ahol a gyűlölet vad virágainak nin­csen helye, de akkor mi keresnivalója van miféle felelősséget nem vállal magára. Sem ■közvetlenül, sem közvetve nem akarja lekötni magát azon tézisek által, amelyeket a két amerikai szakértő a tárgyalások alkalmával képviselni fog. Ezért az amerikai kormány a szakértőket sem ki útra választja, sem ki nem nevezi és azt javasolja, hogy a repará- ciós bizottság eszközödé ezt a kiválasztást. Parker Gilbert e felvilágosításai után a Ma­iin nem kételkedik a washingtoni kormány pozitív válaszában. mégis az egyházi élet terén? Miért fogadta el az egyházmegyei fölügyelői állást? Lehet-e az egyházmegyei fölügyelőnek, habár politikai tevékenysége keretében is olyan igéket hallatnia, melyek az evangé­likus egyház tanításaival, a hitünk alapját képező evangéliummal homlokegyenest el­lenkeznek? De Drobny ur lelkész ma is, még pedig Szlo- venszkó fővárosában, a szlovák nemzeti élet és gondolat centrumában tölt be leik eszi ál­lást. Nem őt kérdem meg a vágujhelyi szo­morú szereplésre vonatkozójáig, hanem a püspök uraikhoz bátorkodom a kérdést in­tézni: 3íeg van-e már a fegyelmi vizsgálat indítva Hanesz Emil egyházmegyei fölügy elő . és Drobny János lelkész urak ellen az evan­gélium szellemét sárba tipró, magyargya- lázó kijelentéseik miatt? Ha még eddig nincs megindítva: miért nincs? Egyed Aladár ©Ilon siették fegyelmit indí­tani, meg is büntették azért, mert azt mon­dotta: „először magyar vagyok, azután evan­gélikus". Vájjon az ellen, aki egyenesen evangoliiumeltenes, — nem kellett voína-e nyomban a megtorló lépéseket megtenni? Egyed Aladár nem tagadta meg az evan­géliumot, csak hátrább tette, nemzeti érzése mögé helyezte. Nem mondom, hogy helyes volt. De mii azután mentesíteni nem lehet, aki az egész evangéliumot elveti s papír- rongynak nézi, merrt a szeretetről, megértés­ről, krisztusi békességről szóló tanításaira fittyet hány. Püspök ural?, várja, kínosan várja a vá­laszt a magvar közvélemény. Előre is beje­lentem s nyíltan megmondom, hogy itt kitérésnek s hallgatásnak helye nincs. Kínosan várja a magyar evangélikus közvé­Megindftlák’S m egyházi fegyelmi vizsgálatot a magyargyalázó Hanesz Emil és Drobny János lelkész ellen? Smid István rozsnyöi ev. lelkész nyílt levele a sslovenszkdi ev. pOspOkOkhOz lemény a választ! Sokkal jobb véleménnyel vagyunk egyelőre egyházi fekcbbségelnk iránt, semhogy föltenni mérnök, hogy a két ur nyilatkozata fölött esetleges napirendre- téréssel szabad kezet engedne a harag, ovíi- lölet és szeretelilenség hirdetésének az egy­ház szent testén belül s nem éreztetné meg keze súlyát azokkal, akik soviniszta elfogult­ságukban, elvakult gyűlöletükben az Annás és Karfás asztaltársaivá lettek.11 Felhívás A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának elnöksége figyelmez­teti a tagokat a következőkre: A vasuti-jegy-kedvezmények föltételei ugyanazok most is, mint voltak tavaly.* Egészévi vasúti jegyre igényjogosultak azok az újságírók, akik valamely politikai napilapnál belsömunkatársi minőségben alkalmazva vannak és már legalább két éve a szerkesztőség kötelékébe tartoznak. Féláru jegyre jogosító igazolványt kap­hatnak a politikai hetilapok felelős szer­kesztői. A kérvényeket a szerkesztőségek állít­ják ki ég a kiadótulajdonos nyilatkozatot ad arról, hogy az összes vasutügyi kom­münikéket, amelyek a közérdekre fontos­sággal bírnak, ingyen fogja leközölni lap­jában. Minden kérvényező köteles az ál- lajnrendőrségtől vagy a járási hivataltól újságírói ténykedésének igazolását mellé­kelni. A hetilapok felelős szerkesztői azonkívül még lapuknak egy példányát is mellékeljék. Felszólítjuk a szindikátus tagjait, hogy kérvényeiket a mellékelt igazolványokkal együtt a lehető leggyorsabban küldjék be titkárságunknak, hogy az a szlovenszkói kérvényeket Pozsonyban az országos hiva­tal sajtófőnöke által is láttamoztassa és még ez év végéig a jegyeket megszerez­hesse. A jegyek árai a postaköltséggel együtt, valamint egy fénykép is, a titkár­ság címére (Kopper Miksa, Praha II, Pan- ská ul. 12, II) küldendők. A vasutügyi minisztérium átirata értel­mében kedvezményes újságírói vasúti je­gyeket csakis ez év végéig adnak ki » ezt a határidőt semmi körülmények között meg nem hosszabbítják. (Hivatalos. Kérjük lap­társainkat a közlemény szives lefcözl ősére.) Kabarén — Restaurant LUCERNA Igazgató: Rolf Wagner Szenzációs műsor I Beléptldi! Ki 6 __ Kezdete 9 órakor 8 zenekar SÖR.TÖI1’ A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta; JARNO JÓZSEF ;? (29) Az első napon még elég ligetiek voltak ah­hoz, hogy betartsa-nak egymással szemben bi­zonyos társadalmi formákat. Ezek a társadafl- mi formák udvariasságot parancsoltak, de az örökös együtfclót gyorsan lemorzsolt szavaik­ról minden udvariasságot. Ez elviselhetetlen­né tette a helyzetet: ahhoz, hogy barátokká le­gyenek, idegenek voltak, de az együttlét nem engedte, hogy ténylegesen idegenek marad­janak. Alpár, a diák, a maga butaság által körül­határolt intellektusában, íelsöbbrendu ember­nek képzelte magát és nagyon rikoltó már- tirszinekkel akarta érdekesre mázolni a sor­sát Emberfeletti embernek éTezte magát, ki egy jövendő társadalmi rendért vállalt márti- riumot és elvárta volna, hogy börtöntársai a szenteket megillető tisztelettel hódoljanak neki. Ezt nem kapta meg. így aztán lassan­ként mindenkit meggyülölt s martirnekibuz- dulásaiban — jobb vigaszt nem találva — ei- morogta magának: — Mindez csak azért van, hogy súlyosabb legyen a kereszt ' Friedmann a kérődzőbarmok végtelen tü­relmével tűrte a börtön álmos levegőjét, ms- ki nem voltak problémái, neki nem fájt a más baja, jókedvű és kedélyes volt, — ha nem ju­tott eszébe a kinthagyott világ . . . De vala­hányszor hasagondolt, hisztérikus zokogások rázták meg elhájasodott testét. Bárgyú öm­lengésekkel emelte Istenné a feleségét és jó­étvággyal fogyasztotta az ételeket, melyeket az asszony küldött. Szinte úgy látszott, hogy nála az étkezés is istentisztelet, mellyel bál­ványának, feleségének adózik, — a főző Isten­nek. Friedmann szeretett beszélni is & mert ilyenkor Szeutessi volt a legíürelmesebb hall­gatója, — feléje húzott egy kicsit. Méneseivel valami magyarázhatatlan titkos közösséggel ér­zett, de társának előélete, a „prius",* elvette a kedvét a túlságos barátkozástóí. Danimovles tökéletesen hivatalnok tudott maradni itt is. Ménessiben már nem a rovott- muítu gazembert látta, de a — főnököt s nagy széles mosolygásokkal kedveskedett neki. Nem vette már sértésnek azt sem, ha „főnö­kétől" oídal.barugó szavakat kapott jutalmul, ő tulajdonképpen mindenkit gyűlölt, de ked­ves volt mindenkihez. Nála ez nem is jelen­tett változást, ő kint is ilyen volt, — rajta ke­veset változtatott a börtön levegője. Ménessi nem abból a világból jött, mint a társai, ő itt a börtönben — otthon volt. Fölé­nyeskedett a társaival, mint ahogyan a fog­házőrökkel és vizsgálóbirákkal is vállvereget­ve beszélt. Tudta, hogy a „fre jer‘‘-zárkában mindenki visszaborzad a „mult“-jától és eb­ben a szerepben nagyon tetszett magának. „Link“ volt és szeretett volna még sokkal „linkebb“-nek látszani, mint amilyen. Valami veleszületett undor élt benne a „becsületes emberek társadalma" iránt s nagy elégtétel­lel érezte, ha ez az undor viszonzásra talált. Szentessi végtelen magányosságban érezte magát a négy ember között: egyikhez se volt semmi köze. Gennyes gunysebek szakadoztak benne, látta társainak félszeg ostobaságát és valami különös érzékkel, mely a börtönben ébredt fel benne és mely a műit felé is mű­ködött, érezte, hogy a nőfaiakon s vast aj tókon túl ugyanolyan emberek szaladgálnak, mint amilyenek itt vannak körülötte, —csak a kin­tiek jobban, óvatosabban kendőzik el a lel­v ,Prius' alatta rovottmuitu emberek előéle­tét ismertető lapokat értük, mélyek a rendőr­ség bűnügyi nyilvántartójában vannak elhe­lyezve. A jfflssznyeívben a. „prius" 'magát az előéletet jelenti. (Az irő megjegyzése.) küket. Alig merte bevallani magának, hogy börtöntársain keresztül ismerte meg az uccá- kon szabadon szaladgáló, hivatalokban láza­san robotoló, asszony elé kutyamódra hu- nyászkodó, lógó nyelvvel pénzt kergető és mindenfelé készségesen alkalmazkodó em­beri nemet. Az első napokban uj volt számára ez a megismerés. Egy uj, végteleuül keserves filo­zófia ébredt életre benne és egészen másnak, egészen újnak látta a kinti életet is, ha a mé­teres falakon keresztül figyelt feléje. Egész lé­nye egy gúnyos grimasszá torzult: a belene­velt gondolatok, hitek, nézetek, felfogások úgy estek ki belőle, hogy végtelen üresség maradt a helyükön. Néha megrémült önmagától és kinti kiszó­lásokkal igyekezett hűteni magát: — Kialakult bennem a börtönzárka-világ- szemlólet! — Átértékelem a világot, mert a régi, — a kinti, — értékelés szerint értéktelenné let­tem! Nagy emberundorok fakadtak fel benne ős ő úgy érezte, hogy az ut, melyet jár, az eon- bergyülölethez vezet. Néha rajtakapta magát, hogy visszaesett a gyermekkorába, — ilyenkor hites zsoltárok buzogtak fel benne. Gyakran lapozgatott a bibliában is, amit egy fogházőrrel hozatott be magának. Érdeklődve olvasgatott a sűrű so­rokkal telenyomatott könyvben, de a gúnyos mosolyokból, melyeket az emberek felé vicso­rított, bőven juttatott a szent igéknek is. A nap legnagyobb részét gondolkozva, töp­rengve töltötte el. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy megindult — az emberszere­tet felé. Az utat, melyet meg kellett járnia, keservesnek érezte: az emberszoretet felé a megértésen keresztül kell menni és a megér­té® a legfárasztóbb, leggöröiigyösebb ut . . . Vasárnap Friedmann ment először beszélő­re. A négy ember, aki a zárkában maradt, iz­gatottan készülődött. Mindenki várt látogatót. Másodiknak Szentessit szólította az őr. Mohó sietéssel igyekezett lefelé a lépcsőn s a szeretet, melyet az anyja iránt érzett, vas­tag sugarakban tódult a szája felé. Végre megérkeztek a beszélőterembe. Szen- tessi tárgranyitott szemekkel kereste az any­ját, de nem látta sehol. A beszélőszobában tartózkodó embereket észre se vette: szemei csak egy arc meglátására voltak beállítva. Meglepetten rezzent össze, mikor közvet­len közelében szólalt meg egy férfihang. — Szervusz, István! Meg se ismersz! — Dehogynem, fanyalgott barátságos arcki­fejezést erőltetve magára Szentessi, — szer­vusz Gyuri. A látogató Tárnoky György volt, — az az ember, akit odakint leginkább érzett barátjá­nak Szentessi: munkás, napokat és hejehujás éjszakákat töltöttek együtt, — baráiok vol­tak . . . Szentessi most nem nagyon örült. Kényel­metlenül érezte magát: ő az édesanyja látásá­ra készült, szeretet-patakok buzogtak fel ben­ne, simogató anyaszemek tekintetében akart fürödni, gyermek akart lenni, aki gondtalan, szav&k-nélküli panaszkodással tárulkozik ki — s most a kényszerűséget érezte: férfinek kell lennie . . . Nagyon messze érezte magától Tárnokyt, akitől a vasajtó mögött töltött két hát végte­lensége választotta el és csodálkozott a kö­zelségen, ami Tárnoky szavaiból kapott felé­je. Az érzékei beleszoktak a végtelenbe és nem tudták felfogni a pirinyó röwdséget, melyet odakint két hét jelent. Csodálkozott, hogy a barátja úgy beszél, mintha csak tegnap váltak volna el. — Jól nézel id, — állapította meg Tárnoky. Szentessi idegenül bólintott. (Folytatjuk.),

Next

/
Thumbnails
Contents