Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-06 / 279. (1906.) szám
6 1928 űfteemtier 6, eeüttoMk. Jachté ; "11 , _. j ., • Cy Londonban ügy V(arwj0Mníiá^bm lép fel az apjával — Hatalmas sztárgázsU háp} de csak öt dollár zsebpénze vari egy hétre ’é London, december eleje. 'Jackie Cooganv á tizennégyéves amerikai film- Sztár jelenleg a Varieté-színházak színpadán vendégszerepéi. Párisban lépett fel először európai szinpadon, november tizenkilencedike óta pedig a londoni Paíladiúmbán fölytáfja európai turnéját. A lapok már,.előzőleg is, sokat foglalkoztak Jackie Coogan londoni út javai, a megérkezése után pedig egymást. kövei,ték a fényképek .és interjúk. Kezdve a ttok bőgj- a Calais és Dover közti tengeri oton nagypjp peteg- volt, londpni tartózkodásának legapróbb .részleteiig mindent megírtak róla. A közönség nagy. érdeklődéssel várta a leghiresebb gyermekszjnész .'érkezését, a pályaudvaron, továbbá a szálloda és a Palládium előtt nagy tömegek álltak, különösén a fiatalabb leányok vonultak ki sűrű rajokban, hogy jelen lehessenek a megérkezésnél. Akik az uccán vártak rá és akik a privátéletében látták, nem is csalódtak benne. Ezek egy mosolygó arcú, aránylag kisnövésü, de kellemes megjelenésű tizennégyéves amerikai fiút láttak, aki nem különbözött ugyan semmiben sem más, hasonló korú gyerektől, de aki Jackie Coogan, a filmsztár volt. Azok, akik ismerték őt a filméiről, nem kivántak egyebet, mint hogy láthassák őt az életben. Ezek örültek, ha a tömegben a. közelébe tudtak férkőzni és szemtöl-szembe láthatták. Ti- zenhárom-tizennégyéves leányok korukat jellemző nevetgéléssel és lökdöséssel iparkodtak a világhírű gyermekszinész figyelmét magukra vonni, de Jackie ügyet sem vetett rájuk. Őt nem érdeklik a nők. egyetlen szenvedélye a motor és a repülőgép — állítólag gépészmérnök szeretne lenni. A Palládium egy jó közepes variéteprogramban öles betűkkel hirdeti Jackie Coogaímak és az apjának vendégszereplését. Jackie ugyanis az apjával együtt lép fel és ez talán a fellépésének a legnagyobb hibája. Az idősebbik Coogan, a „Dad" kellemetlen megjelenésű színész, nem is színész, — ripacs. Szerepe a cirkusz-szolgáéra emlékeztet, aki a bohóccal kötekedik és akinek azután a bohóc leadja a legújabb vicceit. Igaz, hogy itt nem ő a nagy attrakció, melynek hivatása, hogy a nagy tömegeket vonzza, de viszont kellemetlenül hat, amidőn az apának ilven alárendelt szerep jut ti- zennégyéves fia mellett. A két Coogan számát megelőzőleg részleteket mutatnak be Jackie filmjeiből. Ezután szétmegy a függöny és megjelenik az apjával a híres és ünnepeli; Jackie Coogan. Apa és fia egyformán vannak öltözve, cilinder, fekete zakó, fehér mellény, pepita hosszú nadrág, lakkcipő és sétapálca. A gy e rékszerépekből ismert Jackie Coogan különösen néz ki ebben az öreges öltözeiben. Lámpaláznak a nyomát sem látni, rajta, a hangja és. beszéde érthető, általában meglátszik rajta, hogy van szinész-multja. Kedvesen mozog, táncol, szaval. beszélget az apjával, de mást aztán nem is ; csinál. Egy tizennégyéves gyerektől pedig, pláne ha Jackie Coogan-nek hívják az illetőt, nem elégszik meg a közönség néhány, a szájába adott talpraesett felelettel és betanult szavalattal, ezt bármelyik negyedik gimnazista elő tudta volna adni egy műkedvelő önképzőköri előadás keretében. 'Akinek ilyen sikerei voltak a filmen, azt a szinpadon is komolyabb feladatok elé kellett, volna állítani, mert igy csalódott benne a közönség. Egy ■ilyen jó gyermekszinésznck nem szerep az enfant terrible szerepe. Játszatni kellett volna őt, mint ahogy játszóit a filmjeiben is. Egy rövid egyfelvo- násos darab, vagy valami kis, a számára irt jelenet. amelyben mint kölyök jelenik meg, úgy, ahogyan ismeri és szereti Őt a mozilátogató közönség, I bizonyára sokkal nagyobb sikert jelentett volna számára. így nem kapott több tapsot, mint a varieté-műsor bármelyik száma. Ezt a tapsot sem azért kapta, mert a szinpadon tetszett, hanem ■ ezért. mert Jackie Coogan a neve. Egyes -lapok-szerint hét-százötven, mások szerint ezer fontot fizet ezért a fellépésért hetenkint a Palládium igazgatósága. Jackie-nek azonban csak öt dollár .zsebpénze van egy hétre és ha rosszul viseli magát, még; ezt sem kapja meg. Erdős Reiiée munkál Báró Herefeid GLárissz fűzve 58.50 i Lavima Tarián házassága, I—II. 78.— Santerra, bíboros, X—II. 65.— Az uj sm:j, I—II. 65.— Az éleit MráJlynője, I—II. 78.— Berekesztett utak, I—II. 84.50 f Nagy 8" ,alak, egy kötetben 65.— jj A nagy sikoly,;-: ír--] L, 65.— \ A háriáh • 82.50)' A faeasceg •• ö.. •■.; < . ■ 29.30 j1 A meztelen. í &ft©o» 45.50 | Egy szopeíiiies nyár • 26.—| Nyirfáerdó/ ■ •. . 31.20 j Aoranyveder (.versék.) 19.50 Római napló 1925, I—11. 26.— I Rómán levélek ■ 36.40 ! Egy píMT.r'él alkonyái előtt (versek) 9.8© 1 AssisilwW íMystemiiw.) 9.80;; Megrendeiliető a Prágai Magyar Hírlap könyvosztá-lyánál, P rali a II, Panská 12/III. IRTOM A DOLGOK ERDEJÉT A munka földjébe fúrtam magamat. Eszem a munkái emberek, ebből harapok reggeltől napestig. Most szállnak a percek szélsebesen s ** esti nyugovás úgy jön reám. Mint borogatás, cirógató lányka, ki karon vezet És dadog, csacsog egy más világról. Csak azok ismerik ezt, akik ittak a munka italából; Nehéz bor ez, sokan kiöntik s én mint szikkadt mező iszom a munka cscpp-jcit Mások helyett, magam helyett szekercét faragok életemből És vágom az erdőt, irtom az erdőt, a dolgok erdejét. Valaki valamit elmulasztott, én fölemelem az eldobott szilánkt És forgatom, addig forgatom kezemben, amíg majd egy szer arannyá válik. Mert annyi a munka, csak akarni kell, jobban akarni, Hogy szét ne múljon az életünk enyves, ragadós, rút szavakban. Tamás Lajos. Mwnwmiiwin1 ’■ ■dm.h mij.twptiw Mii tanul a szlovenszkói magyar ifjjuság Magyarországról ? — Szemelvények egy földrajzkönyvhőt — Szíovenszkó, december eleje. Nemrégen ismertettük a tiz éves köztársasági iskolákról kiadott hivatalos brosúrát. Nagyon tanulságos most az ott mondottakkal egybevetni az alábbi szemelvényt, nehány jellemző kivonatot a Krejci-féle földrajzkőnyvből, melyet Hortiűka és Kadleűik dolgoztak át a polgári iskolák III. osztálya számára. A könyv 192.3-as kiadású. Magyarországról szóló fejezete az általános adatok, terület, lakosság, lélekszám stb. után a hegy- és vízrajzzal foglalkozik s a Nagy Alföldről szólva azt mondja, hogy ez „a Duna-Tisza. között fekszik, nem egyforma talajú és mindkét folyó hosszában vannak terjedelmes mocsarak magas nádasokkal benőve és vizimadarakkal benépesítve. Helyenként futóhomokos térségek vannak. Legnagyobbrészt a terület termékeny szántóföld, mely azonban gyakran szenved a szárazság miatt." Hát ezek még nem súlyos, természetű tévedések, ha látszik is bennük az animozitás. Nagykiter- jedésü nádasok és mocsarak, meg futóhomokos területek legfeljebb Széchenyi korában, a Duna- Tisza szabályozás megkezdése előtt lehettek a Nagy-AMöldön. Dehát jobban ,,fest" igy' a puszta", ha minél szárazabb egyrészt, lásd futóhomok, s minél nedvesebb másrészt, lásd: nádasok, bíbicek és mocsarak. Tovább mondja: ,,Helyenként az egész vidék legelőnek, pusztának van hagyva, melyen tavasztól tél beálltáig lovakat és szarvasmarhát, sertéskon (Iákat és juknyájakat legeltetnek a csikósok." Hát\— ilyen értelemben vett „puszta" ma már csak a Hortobágy és a csikósok ugyancsak kikérnék maguknak, ha tudnák, hogy Krejci uram velük sertéskondát meg juhnyájakat is legeltet. Még az öregapjuk is megfordulna a sírjában. Ismét tovább: ..A főfolyók, a Duna és Tisza, Magyarországot csak a középső folyásukban járják." (Könnyebb a májuknak, hogy ezt kihangsúlyozzák a saerzők.) „Szabad folyásukat majdnem egész hosszúságban apró tavak és egészségtelen mocsarak kisérik." Hát ez aztán már vastag hamisítás és nyíltan rosszakaratú. Szóval Magyarország legáldotlabb, legdusabb vidéke amolyan vad, miazmas mocsárvidék, a főfolyók ..szabad" folyása nem ismer sem ármenjesitést, sem csatornázást, sem folyamszabályozást. Vessük csak közbe szeretettel, hogy a magyar Duna-Tisza folyásán, de különösen a Tiszáén miért voltak olyan nagy és súlyos bajok a csehszlovák területen folyó tiszaszabályozási müvek elhanyagoltsága következtében? Miért voltak árvizek és gátszakadások s Ruszinszkó népe miért ordított halálos szorongat!atásban és mindhasztalan .a Latorca, Ung és FelsŐrTisza emlékezetes árvizei idején? Kérdezzük meg azt is. hogy a Duna-Tisza-szabályo- zás, ánnentesités és csatornamüvek nem centen- náriumukat ünneplik-e maholnap? Hja, dehát ez is olyan jól fest a könyvben, vad mocsárfészek Magyarország szive, tanuld meg, „ifjú barátom" ... „A tavak közül kitűnik nagyságra nézve a sekély vizű Balaton." Ennyi. Hja, ha a Balaton Csehországban volna, akkor dithirambusok szólnának róla! Szegény magyar fiuk. honnan tanuljátok meg ti most már, mi az a Balaton, mennyi szépség forrása, milyen drága,-gazdag letéteményese a legszebb, legdaliá- sabb magyar múltnak, nagy idők, nagy emberek emlékének? A magyar teuger! „Magyarország éghajlata szárazföldi. Rövid dermesztő hideg tél . váltakozik hosszú forró nyárral. Jelentékeny különbségek vannak a nappali és éjjeli, hőmérséklet közölt. Nedvessége kevés van. nyáron ritkán esik és csak bő harmat mérsékeli a szárazságot." Lehet, hogy a szerzők szeretnék, ha igy volna, hogy ennyivel is nyomorúságosabb legyen Magyarország élete, node hál’ Istennek ezt csak ők szeretnék, de nem igy van. Eső is van bőven, a tél sem olyan dermesztő, a nyár sem olyan szaharai. Megvannak odaát szépen. Köszönjük a szives jóakaratot. Következik a helyleirás, Budapest főváros. Elismerik, hogy „szépen és modemül épült. Pompás épületek ékesítik, egyetemek, múzeumok, kép- j tárak, stb. Az előbbi magyar kormányok nem j sajnálták a pénzt, hogy más világvárosokkal egy j színvonalra emeljék. Budapest a magyar ipar és i kereskedelem központja. Az ipari üzemek közül kitűnnek a hatalmas gőzmalmok." (Szerényen elhallgatják a kis hamisak, hogy vannak ott hatalmas hajógyárak, mozdony- és gépgyárak, vala- j mennyien európai méretűek és hirüek. Példa I okáért a Ganz-gyárocska. némi óceánon túli szálli- ! táskákkal, olasz vasutak elektrizáláeával és másokkal. Dehát megint jobban fest: pár malom. A magyar az olyan hasadi, csak búza, liszt, csuszára való s azzal kész.) „Budapestre irányulnak az egész országból az í összes vasúti vonalak, most fontos vasúti gócpont." j Mi azt merjük állítani, hogy mindig is fontos gócpont volt. „Jelenleg természetesen jelentékenyen lehanyatlott Budapest jelentősége." Akárhogy keressük, mi erre nem tudunk rájönni. Legfeljebb „hatalmi". szempontból. De kultúra, tudományok, művészetek, humanitárius intézmények terén, a külföld szemében is egyre jobban elismert nagy értékeivel határozottan az ellenkezője áll a fenti nyájas kijelentésnek, mely szintén inkább méla óhajtás volna, semmint meg- 1 lévő igazság. Ismét köszönjük a szives jószándé- í kot, de a külföld véleménye egészen más Budapest- ' röl s ez fontosabb. Már engedjék meg. Ezután következik az ország nagyobb városainak szűkszavú ismertetése, megemlítve az Alföld sok tízezres nagy' falvaik „Szárazság idején a telepek j porban, esős időben a sárban merülnek el. meri j nincs sem kő. sem fa." Ennyi a mondanivalója róluk. Mert ez a legjobban megfelel a céljainak. ! Porfészek, sárfészek. ..Ilyen nagy faluk az oláh határnál Szarvas és Békéscsaba, nemzetiségi vidékek szlovák lakossággal." Hogy ezt a szlovák lakosságot törökdulások után Magyarország maga j telepítette be s minden jóval ellátta s ellátja ma , is, azt már nem érdemes megemlíteni. „Magyarországnak erdeje nagyon kevés vau, j úgy hogy szalmával és szárított trágyával kell tüzelniük." Részünkről a kevés erdő dacára sem hisszük, j hogy Budapest, vagy akár Debrecen, Szeged, Miskolc, szalmával és szárított trágyával tüzelne, kedves szerző ur. A pusztai karámokban igen, dehát ott igazán megfelel az is és bajosan hisszük, hogy az önök havasi pásztorai is angol brikettel tüzelnének a fenyőkéreg-kunyhóikban. „Ásványokban is szegény, valamelyes kőszén terem a Mecsek hegyen és a csehszlovák határvonalon." Igaz, Magyarország érceit, bányáit Csehszlovákia és Ei^lély kapta, de a kis Magyarország hősies erőfeszítéssel és fokozott munkával, mélyebb tudással csodákat müveit s azelőtt meg sem bolygatott területeken számtalan uj bányából hozza fel a föld kincseit, főként a fekete gyémántokat. Szép volna, ha a könyv megmondaná, hogy mindaz, ami most Magyarországon nincs, azért nincs, mert másoknak adták. De a . könyv úgy beszél, mintha ezer éve igy volna minden, amint ma van! Az állattenyésztésről szólva azt mondja a könyv, hogy „az utolsó időben a sertéstenyésztés nem közönséges, mértékben gyarapodott". Szives figyelmébe ajánljuk, hogy a debereceni, szegedi, szombathelyi, kőbányai sertéstenyésztés és feldolgozó-iparok már évszázadosak! „Az ipar és kereskedelem kizárólag a zsidók és j nagybirtokosok kezében van." ! V Krejci bácsi, kérem szépen, én. elárulhatom ön- I nek, hogy a nagybirtokosok iparral és kereskedelemmel egyáltalán nem foglalkoznak Ma-1 gyarországon, annyi zsidó pedig, amennyi odaát í kereskedik és ipart űz, egészen bizonyosan ugyanezt teszi önöknél is, Csehországban. Ne tessék már úgy szeretni azt a Magyarországot s úgy. beállítani, mintha ott csak mocsarak, vad téli éjszakák, csikósok és nagybirtokos iparoneok volnának! „IV. Lakosság. Magyarország lakossága tarkán vegyes. Túlsúlyban vannak a magyarok, akik miat nomádok jöttek az országba és foglalták el azt." Lám, egy kis történelem-namisitás sem árt néha a földrajzkönyvben. Mert a honfoglaló magyarok ugyan nem találtak itt „országot", államnak nevezhető valamit, hanem a maguk fejlettebb érzékévé és arrahivatottságukkal megalapítottál azt éc ezer éves alapokra rakta Szent István. Ezt nem lehet „elírni", Krejci bácsi! „Lakik közöttük sok német, kiket hajdan a magyarok hívtak be, mint telepeseket." (Szép legalább ez az egy beismerés.) „Az őslakosok, mfnt a szlovákok, ruszinok és oláhok eddigelé a határvidékeket lakják. Sok cigány is van az országban." (Jő. hogy nem teszi hozzá: Ez utóbbiak embere- véssel is foglalkoznak, de a csehszlovák állam ideát iskolát is épített már nekik, az oda járók már nem esznek emberhúst.) Szóval az őslakosok közt a magyarok nem kapnak helyet. Ejnye. És hogy „eddigelé" a határvidékeket lakják? Talán később beljebb is szándékoznak? De jön aztán cifrább is: „A lakosság műveltsége jelenleg alacsony fokon áll. (60%-ig analfabéta.)" Ez már azután olyan otromba kiütközése a tajtékzó rosszakaratnak, ami túlmegy minden határon! Ez a „jelenleg" úgy is értelmezhető, mintha a magyarság kulturáltabb része csak ilt élt volna az idecsatolt részeken s ezek elvesztése után a mai Magyarország az általános műveltség legaljára sülyedt. Talán még Montenegróban sincs 60% analfabéta, de Magyarországon van? Krejűi ur, ezt a szerelmi vallomást tudomásul vesszük, de a legélesebben tiltakozunk az ellen, hogy az itt élő, itt tanuló magyar ifjúság leikébe ilyen hazugságokat ültessen! Ha minden áron lelkeket akar mérgezni, vegye a maga társaságából, de ne gyerekek közül s mindenek fölött ne magyar gyerekek közül! Az eddigi mocsarak, csikósok, gőzmalmok, cs lehanyatlott jelentőségek után még azt is el akarja velük hitetni, hogy véreink anyaországa kultúrálatlan, butaságban élő horda? Hatvan százalékos analfabéta? Erejűi ur, mondok valamit! Az a kis Magyarország ma oly kicsi, hogy ha 60%-a analfabéta volna, akkor a magyarságnak még világhíres, elismert és nap-nap mellett világszerte diadalt hozó nagyjai, politikusai tudósai, művészei is valahogy ebbe a hatvan százalékba jutnának, mert engem uccse többen vannak, mint az a. negyven százalék, amit ön a magyarságnak tudásra, kulturáltságra meghagyott! No és a végén a korona, méltóképen felrakva: „A nem magyar nemzetiségeknek nem szabad saját iskolájuknak lenni, hogy7 őket a magyarok szolgaságban tarthassák és elmagyarosithassák." Ilyen szolgaságban vannak századok óta a békéscsabai meg szarvasi szlovákok is, szegény ezer holdasok, akik között a koldus úgy negyven-hatvan holdas, akik ma is anyanyelvükön imádják az Istent, s tanulják a tudományt! Ilyen szolgaságban, és elnyomatásban voltak azok az öreg szlovákok is, itt a mi vidékünkön, akik ma is hálálkodó szóval jönnek el öreg régi magyar köztisztviselőkhöz, akik nagy évtizedek előtt is békében, szeretettel, emberséggel intézték el minden ügyes-bajos, hivatalos dolgukat a saját anyanyelvükön! Mindezek után csakis arra hívhatjuk fel ismét a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságot: Ne feledkezzünk meg arról gondoskodni, hogy a magyar anyák éberen őrködjenek és az otthon szent falai közölt ellensúlyozzák az ilyen „tankönyvek" romboló munkáját. Magyar szülők, magyar anyák, legyetek résen! —yk— o*-ííiíiii-ííi • a hajbetegségek és kopaszodás tökéletes gyógyszere, I ijBSw * a 2. bedörí * I Hi'PSl zsolés után fen mm “e*s“nt.et; akorpadzasr. hajhullást; III MHII I 'ISI a najkepzodest. H ciyui \ j||| ; Ilii Kapható minden drogc- IliS riában, gyógyszertárban . I j llllpl es parfümériában, vala- j I mint a föképviseJetnél. Arak : nagy üveg Ke 60, közép Ke 40, kis Ke 20. j 10 esztendő legnagyobb eseménye, a Prágai Magyar Hírlap 1929. évi if#tjalnii aibsamánsif megjelenése
