Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-06 / 279. (1906.) szám
2 ^mgGaT-A\\Q-fcajR--HlRIiAP *928 december 6, esti törtök. iíaik tekinteni, amelyből büvészi mutatványokkal mindenféle tárgyat Jai lehet húzni, tojást, madarat, esetleg béfkegal&m bot, sőt egy góbicst is, amelyről azt mondják, hogy süket! Briapd a továbbiakban a rajnai kiürítés kérdéséről beszéli. Szerinte Locarnóban és Genfben nem a ki- ! ürítést, hanem a megszállás humanizálását határozták el. rA kancellár szerint Németországnak meg van az a joga, hogy az azonnali kiürítést követelje. —* Én azt feleltem, hogy jogi szempontból mi nem követelheti és Anglia az ón álláspontomat fogadta ed. Azt ajánlottam, hogy^ a jogi fölfogásról térjünk át a politikai fölfogásra, mert így könnyebb eldönteni a kérdési. Elhatároztuk a jóváifcéteM bizottság megalkotását és több hónap óta folynak a tárgyalások a helyzet enyhítésére. Reméljük, hogy a kérdést hamarosain általános megelégedésre elintézhetjük. Azt mondják, hogy túlzottan optimista vagyok? Nem. Eddig is na^ dolgok történtek már és tudom, hogy holnap még nagyobbak fognak történni! Briand végre a lefegyverzés kérdéséről nyilatkozott. Elismerte, hogy & lefegyverzés kérdésében a legutóbbi időben a hatalmak rendkívül kínos helyzetbe kerültek. A francia—angol flotta'kompramisszum csak védelmi eszköz-. A szerződés leszállítja a francia tengerészeit#-kiadásokat ugyanakkor, amikor az Egyesült Államok versenyfeow venke- zésében hadügyi kiadásait hajt miliárdról fezre emelte. A külügyminiszter beszéde végén az olasz kérdésről is megemlékezett Franciaország és Olaszország diplomatái most azon fáradoznak, hogy barátságos szerződést kössenek a két állam között. Briand szerint akármi történik, Franciaország és Olaszország között aem kerülhet sor háborúra. Franciország soha nem tagadja meg alaszbarátságát. ,.Az olasz lapok fulerőse® fogják föl a mi baráti intelmeinkéit és úgy reagálnak rá, ahogy valóban nem volna szabad." A beszéd jelentfis hatása Briand kamarai beszéde ismét a francia külügyminiszter óriási és átütő győzelmét jelentette. A sajtó újból a kiváló államférfin szónoki tehetségét dicsőíti, de ugyanakkor bölcs és világos politikáját is. Általában három főpontot különböztetnek meg a nyilatkozatban. 1. A Briand ét Poinearé közötti teljes megegyezést, amelyet a miniszterelnök maga is elismert tegnap. 2. Franciaország tárgyalási készségét, amellyel bármikor megkezdi a rajnai kiürítésre vonatkozó tárgyalásokat, természetesen minden spekuláció nélkül és csak a jóvátételi probléma igazságos megoldása után. 3. Briand határozott óvását a csatlakozási propaganda ellen. A Maiin szerint Briand tegnap ugyanngy hangsúlyozta a rajnai kiürítés jogi alapjának teljes hiányát, mint tegnapelőtt az alsóházban Chamberlain. Briand külpolitikája a kamarában föntartásnélküli tetszést , váltott ki. A külügyminiszter tegnapi többsége lényegesen hozzájárult Poinearé kormányának megszilárdításához. Egyszóval sem Franciaország, sem Németország számára nincs más lehetőség, mint a locarnói politika folytatása. A Matintól az Ere Nou- velleig Briand-t minden lap „a kibékülés nagy művészének" nevezi, aki azonban nem mint apostol, hanem mint diplomata beszél. Az angol munkáspárt Chamberlain ellen London, december 5. Chamberlain angol külügyi államtitkár az alsóház tegnapelőtti ülésén bejelentette, hogy a németek nem támaszthatnak jogigényt a rajnai kiürítésre. A külügyi államtitkár beszéde az országban mindenfelé visszhangot keltett s mig a konzervatív lapok elégedetten veszik tudomásul, a munkáspárti orgánumok hevesen támad ják. A Daily News szerint Poinearé álláspont jának formális elismerése megadja Francia- országnak azt a jogot, hogy akár 40- -50 évig megszállva tartsa a Rajna-vidckot. A lap neon érti, hogy miért robbantotta föl Chamberlain ezt a bombát pontosan a jóvátételi probléma körül támadt vita kellős közepén. Anglia úgy vélte, hogy a külügyi államtitkár felgyógvulása után végre megszabadul a végzetes francia befolyástól, elfelejti, hogy szeren Briandt, hogy kitünően őszéi franciául és hogy a francia politikusok szemében az angol nemzeti ideált képviseli, ügy látszik azonban, a hipnotikus trance- állapot, amelybe Briand ringatta Ch iciber laint, mindmáig megmaradt. A külügyi államtitkár nyilatkozata provoká- lóíag hatott Németországban és még a '‘ra i- cia-angol flottaszerződésnél is kedvezőtlenebbül hatott. Chamberlain kényre-kedvre megadta magát a francia államférfiak hízelgéseinek. December 15: elsfi jóvátétel! bizottsági ülés Páris, december 5. Poinearé miniszter- elnök tegnap délután újabb konferenciát tartott Parker Gilbert német jóvátételi biztossal. A beszélgetés másfél óráig tartott. Tartalmáról hivatalos kommünikét nem adtak ki, de a reggeli lapok egyhangú véleménye szerint kizárólag a szakértők függetlenségéről és a jóvátételi bizottság szerepéről volt szó. Ezenkívül a két amerikai gzakértö személyében és hatáskörében is megállapodtak. A megbeszélésnek különösebb jelentőséget nem kell tulajdonítani. Az Excelsior értesülése szerint a jóvátételi bizottság december 15-én tartja első ülését g ezen az ülésen adja ki az egyes országok szakértőinek meghívólevelét is. Az olasz-francia feszültség fejleménye Milánó, december 5. Briand kamarai nyilatkozatát Olaszországban szkepszissel fogadták. A ruszinszkói magyar pártszövetség vezérkarának bajtársi üdvözlete a választóközönséghez Ungvdr, december 5. ' A választási harcoknak vége. Itt állunk eredményekkel a kezünkben, melyek azt igazolják, hogy a ruszinszkói őslakosság gerinces, nemzetének erényeihez hü, el nem tántorítható része, ismételten megállta helyét azon a porondon, melyre e választási küzdelem közepette kihívták. Ezek az eredmények azonban azt is igazolják, hogy táborunk örvendetesen megnőtt, számban gyarapodott és a testvéri összefogás erősebb lett, bizonyságául annak, hogy az igazság és jog — ha attól önmagunk el nem távolodunk, illetve arról önként le nem mondunk, — előbb, vagy utóbb győzedelmeskedni fog! A decemberi ?-iki választásokon ismét egy lépéssel haladtunk előre. Harmincháromezer őslakos és magyar érzi magát egy hatalmas táborban, bátorításául a félénkeknek, biztatásul a csiiggedöknek és reménységül a lemondóknak. Kötelességünknek tartjuk azonban, hogy e nagy küzdelem után bajtársi szeretettel szorítsuk meg kezeteket, nemzethü üdvözlettel közeledve hozzátok, akik ezekben a nehéz időkben, szétszóródottan városokban és kicsi falvakban, a mindennapi kenyérgondokkal küzdőn is, kitartottatok mellettünk, igazoltátok a mi önvédelmi harcunk jogosságát és politikánk szükségszerűségét. Szeretettel üdvözlünk benneteket és köszönetét mondunk mindnyájatoknak ezért az önzetlen t- mondhatnék önfeláldozó — támogatástokért, mert hiszen ez ád nekünk is erőt. a további | küzdelemre és kitartásra! Az a tudat ád erőt, hogy nem vagyunk egye- j dűl magunkra hagyatottan, hanem a hátunk mögött harminoháromezer léleik áll egy szívvel, egy lélekkel! Amikor ezért a támogatásért köszönetét mondunk Nektek a nagy nemzeti közösség nevében, egyúttal ráirányítjuk figyelmeteket « Ruszinszkói Magyar Ellenzéki Pártszövetség nyolc esztendős múltjára. November 30-án múlt nyolc esztendeje, hogy ezt a Szövetséget létre hoztuk s büszkén állíthatjuk, hogy ez a Szövetség, mint egy hatalmas váröv, azóta is rendületlenül állja úgy a prágai kormány, mint a velünk ellenséges pártok ostromát. Azért kérünk Benneteket, akik e pártszövetség fen tartásával példaképül szolgáltatok az őslakos és magyar egység megteremtésében, ezután is őrizzétek meg és ápoljátok ezt a szent szövetséget! Őrizzétek meg s építsétek ki minél szélesebbé, mert el kell jönni egyszer annak az időnek, amikor ebben a Szövetségben minden ruszinszkói őslakos benne lesz, hogy ott menedékei, erősséget és oltalmat találjon; valamint, hogy e nagy hatalmas egység erejével közös ügyünket diadalra vigye! „Egységben az erő!" Ez a jelszó lebegjen mindig szemetek előtt és amikor most ismét tanúságot tettetek szabadságunkhoz és függetlenségünkhöz való ragaszkodástokról, ápoljon Titeket az a testvériség továbbra is, amely egykor mindnyájunkat összehozott! Most, amikor ismét kettővel több őrt állítottatok oda, Hokky Károly és BiménfáLvy Árpád dr. megválasztott országos képviselő- testületi tagok személyében, e szövetségi vár- öv bástyáira, kívánjuk, hogy Isten áldása legyen az ő munkájukon, valamint Isten áldása kisérje a Ti jószándéku tetteiteket is és jutornázza meg nemzetetekhez való ragaszkodás- tokát! Ezt kívánjuk a Ruszinszkói Magyar Ellenzéki Pártok Szövetsége nevében, bajtársi üdvözlettel: Kerekes István dr. a Rusz. Kér. Szoc. Párt politikai elnöke. Korláth Endre dr. pártszövetségi ügyvezető Egry Ferenc a Rusz. Magyar Nemzeti Párt elnöke. A francia-olasz viszonyról mpndottakat általánosságnak tekintik s addig nem fontolhatnak hozzá állást, amig a szép szavakat tettek nem követik. A feszültség a francia külügyminiszter nyilatkozata ellenére egyre növekszik. Nap- ról-napra több olasz küldi vissza Francia- országba francia rendjeleit és háborús kitüntetéseit különösen a Modugno-pörben hozott ítélet miatt. Mint ismeretes, ebben a pörben Párisban egy fasiszta konzul antifasiszta "vílkosát főin: nI tették. A Corriere della Sera szerint Francia- országtól Rómában mindenekelőtt az antifasiszta mozgalom erélyes letörését várják. Ha ez megtörténik, akkor a két ország között elsimulnak á konfliktusokra vezető ellen- i tétek. A Képes Két előfizetési dija Praha II., Panská 12. sz. III. emelet cimre küldendő BÖRTÖM A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye irta: JARNO JÓZSEF (28) — Nagyon jő híreket hozott! — lelkesedett Friedmann. — Az üzletet nem pecsételték le, — tovább vezeti az asszony. Ha maguk tudnák, milyen nagyszerű nő a feleségem! Egyedül vezeti az üzletet . . . és főz . . . nekem minden nap küld ebédet . . . kérdez- tette is, hogy mit akarok . . . Mialatt az ügyvéddel beszéltem, kint sétált az uccán . . . Neki nem lehet bejönni, csak vasárnap . . . De beintett az ablakon . . . Úgy szeret engem és olyan szép . . . — No és az ügyével mi van? — érdeklődött tovább Darimovics. — Hát, — borult el egy percre a kövér, mosolygó arc, — bizony nem a legjobban mennek a dolgok . . . Nem akarják visszavonni a feljelentést ... Az ügyvéd mondta, hogy meg fog próbálni mindent . . . Nagyon ügyes ember . . . Hanem az asszony! Még majdnem gyermek és maga vezeti az üzletet.. Szegényke itt sétált már egy órája a börtön előtt, hogy egy percre láthasson . . . — No, lesz az jobban is! — jegyezte meg fáradtan a diák, aki ezeket a szavakat nem is annyira vigasztalónak, mint elhaUgattatónak szánta, őt nagyon zavarta már a fecsegés: szeretett volna nekikezdeni a detektivregény olvasásának. A kereskedőből most keserűség csordult elő: — Lesz jobban! De mikor?! fin nekem itt kell rothadnom, mig az a szerencsétlen asz- szony dolgozik! . . . S hogy néznek szegénykére az emberek: börtönben van az ura . . . Szegényke . . . Borzalmas lehet neki ... fis ki tudja, meddig? . . . Pedig én nem is csináltam semmit . , . Mindenki ezt; csinálta: több papirt vettem, mint amennyire pénzem volt ... A felek pénzéért is vettem . . . Hányán csinálták ezt s — gazdagok lettek! . . . Miért éppen én?! Zokogás tört elő belőle s nagy, kövér teste úgy rázkódott, mintha az egész ember csak egy nagyranőtt iskolásgyermek lenne, kit tanítója korholásad keserítettek el. — Ne essen úgy kétségbe Friedmann ur — vigasztalta a zokogó embert Darimovics — mással is megtörténik ez . . . Látja, ón előkelő hivatalnok voltam ... Már szép hatásköröm volt a minisztériumban s rövidesen elő is léptetlek volna ... A főnököm mindig azt mondta: „Persze, ha mindenki olyan hivatalnok lenné, mint ön, Darimovics ur, akkor másképpen menne a munka ..." A legjobb társaságokban forogtam, előkelő barátaim voltak és úgy éltem, hogy csak! ... Na és látja: nem követtem el semmit, mégis börtönben vagyok . . . Hamis vád miatt ... fin mondom magának, Friedmann ur, — hamis vád miatt! . . . Friedmann Iassan-lassan megnyugodott. A diák, már senkivel sem JtÖrődve, komoly érdeklődéssel olvasta a detektivregéuyt és fülére tapasztotta két tenyerét, hegy Darimovics fecsegése ne zavarja az olvasásban. Ménessi szuszogása lassanként horkolássá erősödött. . . . Szentessi úgy érezte, hogy egyedül van, — végtelenül egyediül ... A magárahagyott- ság érzése még kegyetlenebbül feküdte meg agyát, mint odafent a magánzárkán. Nézte a négy embert, akivel közös zárkába parancsol, ta a börtön és érezte, hogy semmi köze sincs ezekhez . . . Menekülni szeretett volna: a zárkaajtó nyitva volt ... De már érezte, hogy a börtönajtón akkor se lehet kimenni, ha nem fordít rá kulcsol az őr . . . XI. Az imokséta belepte a fogházudvart. Az írnokok nem úgy sétáltak,, mint a szürke épü-1 let többi foglyai, — ők az épületben „szabadok" voltak ... A sétájukra nem vigyázott fogházőr, nekik nem kellett végigcsinálni a félórás szakadtai an és szótlan körsétát: beszélgethettek, megáLlhattak, csoportokba verődhettek . . 0 Szentessé egy kopaszodó, javakor beli férfivel sétált, Gerővel, a második emelet osz- tályirnokával. Beszélgettek, — azaz Gerő beszélt: — Tudja, Szentessi ur, keserve® sors ez a mienk ... fin egy ostoba ballépést követtem el . . . Kártyáztam, vesztettem és a veszteséget a bank pénztárából fizettem ki , . . Gondoltam, hogy másnap visszanyerem. Nem nyertem vissza . . . Többet vettem ki, — tudtam, hogy egyhamar nem lesz revízió. Aztán egyezer már vissza is nyertem mindent... Akkor egy hétig nem volt kártya a kezemben. Aztán megint kivettem pénzt . . . Nagyou beleusztam . . . Körmömre égett a revízió. Másfél évet kaptam, de még nem jogerős... Ha jogeiös lesz, ki visznek Vácra, vagy Szegedre, a Csillagbörtönbe ... Ott még minden rosszabb, mint itt .. . Pedig még csak hét hónapot töltöttem le . . „ — Tizenegy hónapot kell még leülnie? — borzadt meg Szentessi. — Igen . . f Az első hónapok kerservesek voltak, most már megszoktam, — csak éjszakák ne lennének . . . Éjszaka nem tudok aludni: gondolkozni muszáj . . . Arra gondolok, ami volt, meg arra, ami lehetett volna... Arra még csak gondolni se merek, hogy mi lesz . . . — Nincsenek szülei? — szakadt fel a részvét Szentessiből. — Nincsenek . . . Csak egy bátyám van.... — Meg szokta látogatni magát? — Nem. A kopaszodó ember a fejebubjáig elvörösödött. Szentessi érezte, hogy olyan témát i érintettj melyet nem lett volna szabad megbolygatni. Most nem tudta, hogyan tegye jóvá a jóakaratu kérdéssel elkövetett hántást, — hallgatott Percekig mentek szótlanul egymás mellett. — Mikor már egy hete itt voltam, — szólalt meg hirtelen Gerő, — azt hittem, hogy a bátyám nem tud a letartóztatásomról . . . Nem jött be hozzám ... Nem tudtam, hogy az újságok irtak-e a dologról vagy nem ... Itt az ember nem olvashat újságot . . . Kiüzentem a bátyámnak, hogy látogasson meg engem a börtönben . . . írtam egy levelet . . . Megint hosszú hallgatás következett. Szentessi megkockáztatta a kérdést: — És nem jött be? — Nem . . . Visszairt, hogy semmiféle testvére nincsen és én alighanem tévedtem a levél címzésében. — Gazember! — horkant fel Szentessi. — Dehogy ... — marta meg magát kegyetlen szavakkal Gerő, — a gazember én vagyok! . . . — Séta fel!— kiáltott le az egyik emeleti ablakból az őrmester. Megint együtt volt az öt ember. Egy hete voltak együtt a kis zárkairodában és már valamennyien utálták egymást. Semmi közük nem volt egymáshoz, nem voltak közös ismerőseik, nem volt közös gondolatuk, öt különböző életből jöttek, hogy hajszálig egyformán éljék napjaikat és — a sétákat kivéve — ne ra beszélhessenek más ember ekel, csak egymással. Az első nap, amit együtt töltöttek, örömeket hozott: mindegyikük elfáradt már a hallgatásban, nvit rájuk parancsolt a magánzárka és társaság, embertárs voltak egymásnak, amikor együvé kerültek. De aztán jöttek a hajszálra egyforma napok és ezek unalmat hoztak magukkal. Az unalomból szép lassan előnőtt az undor: utá’ták egymást. (Folytatjuk.)
