Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-05 / 278. (1905.) szám

Legújabb közgazdasági hírek A lengyel ipar fokozott kartellezése. A len­gyel ipar kartellmozgálmai fokozottan erősöd­nek. Jelenleg a lodzi textiliparban dolgoznak a kartell megalakításán Devey amerikai pénz­ügyi ellenőr kezdeményezéséből. Előkészü­letben van továbbá a gombgyárak kartellje s a járműgyárak szindikátusa. (DND.) A kábelolaj vámjának leszállítása. A kábel­gyárak annakidején kérték az úgynevezett kábelolaj vámjának leszállítását, amelyet nem a belföldön állítanak elő, hanem Amerikából importálnak. Ezen követelés ellen állást fog­lalt az ásványolajipar, amely egy ankéten ki­jelentette, hogy az amerikai mintára megkez­di a kábelolaj előállítását. Mivel azonban a belföldi finomítók ezt az Ígéretet nem váltot­ták be, a kábelgyárak most energikusan kö­vetelik a kábelolaj vámjának leszállítását, amelyet nagy mennyiségben kell importál- niok. (MP.) A csehszlovákiai orosz rendelések novem­berben megszaporodtak. A november hónap­ban Csehszlovákiában tett orosz rendelések száma emelkedett. Októberben Oroszország 6 millió korona értékben vásárolt árut és fél- árut, novemberben viszont már 22 millió ko­rona értékben. Ebből a legnagyobb tétel vas­ra esik (390,960.67 dollár), gyári és villanyos­sági gépekre (159,896.07 dollár) s végül gaz­dasági gépekre (122,352.53 dollár). A többi megrendelés hangszerekre, cellulózéra, gumi­ra és ruggyantára szól. (PTTA.) A csehszlovák-olasz kereskedelmi s hajózási szerződés pótegyezményének kiegészítő jegy­zőkönyve. A külügyminisztérium a miniszter- tanács elé terjesztette jóváhagyás védett azon kormányhirdetményét, amellyel ideiglenesen érvénybeléptetik a csehszlovák-olasz keres­kedelmi s hajózási szerződés pótegyezményé­nek kiegészítő jegyzőkönyvét. A kiegészítő jegyzőkön}^ a két fél megegyezése szerint 1928 december 31-én lép életbe. (PTTA.) Az élővad kiviteli illetékeinek eltörlése. Érdekelt körök a kereskedelmi minisztérium­ba azzal az indítvánnyal fordultak, hogy élő fácánoknál és foglyoknál szüntessék meg a kiviteli illetéket, vágy legalább is szállítsák le. A kereskedelmi minisztérium ezt az indít­ványt elutasította, főképpen azért, mert a földmivelésügvi minisztérium az eddigi kivi­teli illetékek fentartásához ragaszkodik. (MP) Magyarország korlátozza gyapoíárubehoza- talát. A magyar kormány, amely az utóbbi időben hatékonyan védelmezi iparát s nagy­arányú intézkedéseket tesz, hogy Magyaror­szágot lehetőség szerint függetlenítse a kül­földtől, reudeletet adott ki, amely azon textil- gyárakat, amelyek valamely kedvezményben részesülnek, arra kötelezi, hogy a szükséges gyapotfonal legalább 60 százalékát magvar fonodáktól szerezzék be. (MP) Január 31-ig jelentkezhetnek kiállítók a budapesti vásárra. A budapesti nemzetközi vásárra, amely 1929 május 4—13. között lesz, január 31-ig lehet jelentkezni a Malii-toknak. Hol áll fenn még a vendéglői lény űzési adó? Csehszlovákián kívül csak még Ausz­triában, Belgiumban és Magyarországom áll fenn a vendéglői fényűzés! adó. ■imuiuiihuiiiii ■!in ■1111*11111ni mi im 11 irimrnnmiim-imrTirrniii RÁDIÓMŰSOR CSÜTÖRTÖK PRÁGA: 11.15 és ‘22.20 Gramofon. — 12.30, 16.30 I és 19.30 Hangversenyek. — 17.45 Német előadás j a színházról. • POZSONY: 16.30 Hangverseny.! — 17.50 Gramofon. —• 19.00 Szimfonikus zene ! Prágából. — KASSA: 18.60 A szalonzenekar hang­versenye. — 19.00 Harangszó a Dómból. — 20.15 . Szavalatok. — BRÜNN: 12.30 Gramofon. — 16.35 Mikulás ajándéka, vígjáték. — 17.45 Német sajtó­hírek; — 19.00 Zenei előadás. — 19.00 Prágai mű­sor. — BUDAPEST: 9.15 és 9.45 Hangverseny. Közreműködnek: Orosz Júlia énekesnő, F. Takács Alice hegedümüvészríő és Radó Erzsébet zongora­művésznő. — 9Í30 Hírek. — 12.00 Déli harangszó, utána zongorahangverseny. — 13.00 Pontos idő­jelzés. — 14.30 Hírek. — 16.00 Unger Ernő dr. előadása a haltenyésztésről. — 16.45 Hírek. — 17.15 Rádió szabadegyetem. Miklós napi ünnep. Bevezetőt Klebelsberg Kunó gr. miniszter tart, — 18.00 Templomi hangverseny a Bazilikából. — 20.00 A m. kir. Operaház zenekarának díszhang­versenye. Közreműködnék Bodó Erzsi és. Szende Ferenc operaénekesek. — 21.35 Pontos időjelzés és hírek. — 21.15 Rigó Jancsi cigányzenekara az EMKE-bő!. — 22.15 Időjárásjelentós. — BÉCS: 11.15, 16.00 Hangverseny. — 20.15 Rigoletto, Verdi operája. ZÜRICH: 20.15 Templomi hangver­seny. — BERLIN: 20.00 Hangverseny. — 21.00 Flótahangverseny. —. STUTTGART: 16.15 és 22.30 Hangverseny. LEIPZIG: 20.00 Egy Tolstoj dráma. — BRESLAU: 20.15 Szimfonikus hangver­seny. _ FRANKFURT: 20,15 Dialektus est. RÓMA: 17.30 Hangverseny. — 20.45 Bellim egy operája. — MILÁNÓ: 20.30 La Grazia, Michetti operája. — NÁPOLY: 21.02 Boccaccio, Suppó operája. — ZÁGRÁB: 17.30 A Balalaika-énekkar hangversenye. — KRAKÓ és KATTOWITZ: 16.00 Gramofon. — 20.30 Esti zene. — 22.30 Tánczene. Kohányi Tihamér halálának 15 éves fordulójára Irtat HUNGRICVS VIATOfí Trocsén, november végén. Ilyen szomorú ősz volt, mint a mai. Egy év vá­lasztott el bennünket a nagy világkatasztrófától. Európa régi csendes, becsületes álmát aludta még, egy XX-ik századbeli világháború borzalmairól és méreteiről halvány sejtelmünk sem volt. A levegő­ben mégis Ott reszketett már valami abból a meg­magyarázhatatlan félelmetes érzésből, ami nagy szerencsétlenségek előestéjén szokta meglepni az emberiséget. Ránk sárosiakra különösen fájdalmas volt ez az 19*13. évi szeptember. Megyénk kiváló fiát, ba­rátunk és rokonunk Kohányi Tihamér holttestét hozták haza Amerikából. Szegény jó Tihamér! Mindig hangoztatta, hogy itt, a hazai földön akar végleg megpihenni. Meny­nyit álmodozott, mennyit tervezgetett valahányszor a jövőről beszélgettünk. Szülőfalujában, ősei vad­regényes fészkében akart régimódi kényelmes szép úri kúriát építeni, ahová öreg napjaira visszavo­nulhat, élete munkája jól megérdemelt gyümölcsét zavartalanul élvezheti. Hiszen szegény egész életén át dolgozott, fára­dott, — mindig másoknak, mindig másokért — Trocsánban majd megirom küzdelmes éle­lem nagy tanulságait, az amerikai magyarság nagy- harcát, — a létért. Mert hisz az én életem az egész magyarság élet-halál harcának tükre — emlegette nem egyszer. Tervei megvalósulását nem érte el, élete utolsó napjait azonban bearanyozta az őszi napsugár, szerető hitves oldalán álmodta át rövid néhány hónapon keresztül azt a boldogságot, melyet mind­nyájan keresünk, hajszolunk, — s oly kevesen találunk meg. » Rokonok, barátok tömege kisérte végső pihené­se helyére Kohányi Tihamért. A pap elénekelte a Circum Dederunt-ot, szentelt víz harmatja lepte el a késői ősz szomorú virágát, tömjénfüst szállta körül a koporsót, s ebben a pil­lanatban, — senki se látta előbb, senki se vette észre, honnan iveit felénk. — messze magasságban hatalmas sas jelent meg felettünk. — A Tihamér lelke... sugtuk öntudatlanul. Vállainkon a családi kriptáig vittük a kopor­sót, s amint lefelé haladtunk a nyirkos lépcső­falak között, a nagy madár messze szállt, a végte­lenség felhői közölt örökre elveszett. S Kohányi Tihamér lelke is messze költözött... Tizenöt év után újból magunk elé idézem, — lelkét? — nem, lelke azóta is fölöttünk lebegett, s az amerikai magyarság szivéből képe sem vesz­het ki soha, — ám oszlik, foszlik, könnyen el is fakulhat idővel. — pedig örök értékű marad ez is —: emlékét. • • Gondosan őrzött ujságlap sárgult leveléről ol­vasom : * Kohányi Tihamér politikai végrendelete Cleveland, 1913 őszén. Holnap temetik a sárosmegyei Trocsánban Kohányi Tihamért, az amerikai Szabadság cí­mű lap szerkesztő tulajdonosának Cleve- landból hazahozott tetemét. Az amerikai ma­gyarság nagy koncepciójú, nemes törekvésű, ragyogó pályafutásu vezető férfiának halála mélyen megrendítette a kivándorolt magyaro­kat, mert az igazságért, az elnyomottakért fanatikusan küzdő Kohányiban soha se csa­latkoztak. Holnapi temetése alkalmából kap­juk az alábbi cikket Kohányi egyik legrégibb munkatársától: Mint uj házas érkezett vissza Amerikából Kohá- nvi Tihamér ezerkilencszáztizenkettő szeptember havában. Azzal a vággyal jött vissza, fiatal felesé­gét hozva magával, hogy most már a rengeteg munka után boldog nyugalmasságban fog élni. Nem igy lett. Nem tudott megnyugodni, újra lázas munkába kezdett, s innen kezdődik hirtelen testi és lelki összeroppanása. Október vége volt, az elnökválasztási politikai kampány foglalkoztatta az egész országot, s e so­rok írója valahol Indiában ós Illinoisban kortes­kedett a magyarok közt Roosevelt mellett, amikor a csikágói pártirodába távirat jött Kohányitól, hogy mi az, hogy a Roosevelt-párt mellett dolgo­zom, s hogy várjam meg Csikágóban Puky Istvánt, régi munkatársát, aki üzenetet visz majd tőle. Másnap reggel meg is érkezeit Puky Kohányitól, de vajmi kevés fontos üzenettel. Annál rosszabb hírrel azonban. Elbeszélte, hogy bizony nem sok ok volt az ő odaküldelésére, Kohányi rettenete­sen ideges, nem lehet vele bírni, ellentmondani meg kész veszedelem. Felesége vette végre rá, hogy valamely ismert hiríi csikágói tanárhoz men­jenek. South Ben.dbe érve, hirtelen elhatározás­sal kiszállt Kohányi és felkereste Bárándy Osz­kár dr. orvos barátját. Az orvos rögtön látta, hogy Kohányi menthetetlen beteg, s teljes nyugalmat, pihenést ajánlott neki. Kohányi feleségének azon­ban megmondta, hogy Kohányi cl van veszve, el­méje lassanként elborul, szervezeté felbomlik. Végre ahhoz a fokhoz jutott a baj, hogy felesége és jó barátja Kováohy György intézkedtek, hogy a Loewenthal-féle szanatóriumba szállítsák és gon­dos ápolás alá vessék. December elején lehivatta magához Horváth Jó­zsefet, a newyorki üzletvezetőjét, s azzal üzent Newyorkba e sorok írójának, hogy jöjjön le Cle- velandba és vegye át a Szabadság szerkesztését. Barátjával, Kováchy Györggyel mentem le a be­teghez. Kohányi eleinte a betegségéről beszélt. Egyszer csak felemelkedett, felült az ágyban, arca szinte átszellemült, s elkezdett reszkető hangon beszélni, amely reszkető hang mind erősebbé vált, s beszélt csaknem egy órahosszat. Ott ültünk az ágya szélén, Kováchy ott könnyezett a szoba sötétebb hátteré­ben. Mindketten éreztük, hogy az az ember, aki oly hosszú időkön át az amerikai magyarság vezé­re volt, halálos betegségének egy rövid szünetében, lelke utolsó fellobbanásában a politikai vegrende- ! letét mondta el nekünk. Megpróbáltunk közbeszólni, megkíséreltük vi­gasztalni őt, s biztosítani, hogy borai még ezek­ről a dolgokról beszélni, meggyógyul ő még, s nem kell neki minket kitaniíani arra, hogy im legyen a jövőben is annak a Szabadságnak az iránya, amelynek ő egész életét szentelte. — Hagyjuk azt, — vágott közbe szelíden, nyu­godtan. — Vannak pillanatok, amikor a beteg em­ber megérzi közelgő végét, s én megéreztem azt. Tudom, hogy soha többé nem leszek az, aki vol­tain, tudom, hogy nem szerkeszthetem én soha többet a Szabadságot és nem vezethetem annak hasábjai által az amerikai magyarságot. Nyűgöd- ! tan fogok meghalni, ha elmondom nektek azt, ami ! a szivemen fekszik, mi az akaratom a jövőre néz- j ve. Ismétlem, azt akarom, hogy a Szabadság mind- í örökre az maradjon, ami eddig volt és ezt aka- ! rom, akármit akarjon bárki is. — Kufárok kezébe, akiknek egyetlen célja a meggazdagodás, nem szabad a lapot adni. Legye­tek hivek a Szabadság tradícióihoz, ha egyszer arra kerül a sor, hogy maradion meg a Szabadság örökre az amerikai magyarság... — itt elcsuk­lott a gyenge szava, kicsordult a könnye, aztán hozzátette... — igen, az amerikai magyarság őr­angyala. Nem tudom, szabad-e egy lapot ahhoz ha­sonlítani, de én megengedem magamnak itt a ha­lálos ágyamon. Sokat, nagyon sokat szenvedtem az életben, szigorúan ragaszkodtam az elvekhez, hát megérdemlek annyit az utánam következőktől, hogy az elveket fentartsák az én emlékezetemre. — Az amerikai magyarságnak nüt üzenjek? — sóhajtott fel kis idő múlva szomorúan. — Ismert az engem és tudja, hogy becsületes vezetője vol­tam, amennyiben vezettem, s lia néha erőszakos, kíméletlen is voltam, bocsássa meg ezt a vétkemet mindenki, aki ellen irányult, mert jóakarat vezé­relt abban is. Isten látja lelkemet, ebben a nehéz, komoly órában, amikor oly közel vagyok a sírom­hoz, igaz hitemre mondom, egy nagy, erős, szer- j vezett és boldog amerikai magyarság volt minden I törekvésem végcélja. Tartsatok össze, segítsétek j egymást és ne feledje e! az amerikai magyar so- j ha, ha száz évig is él ebben az aj hazában és ha ! legőszintébb jó polgára is ennek a fogadott ha- ! zánknak, melynek én is hűséges polgára vagyok, j ne feledje cl az amerikai magyar soha a magyar j szülőhazát, mert jöhet idő, mikor az nagyon ránk- j szorul: az amerikai magyarságra. Én már nem ; érem azt meg, de ti talán igeu. Segítsétek, sze­ressétek akkor, még ha mostoha is volt hozzátok. — írjátok meg, hogy ezt kérette általatok ha­lálos ágyán a haldokló Kohányi Tihamér. Körülbelül ezeket mondta el e sorok írójának ; és Kováchy Györgynek ott a Loewenthal-szanató- j riumban, december tizenötödikén, 1912. évben, ami­kor néhány hétig aránylag jobban volt, s az orvo­sán jtpuzsnq uasonsiSiopT s?[9zaj[ is — Ne feledjétek el, amiket mondtam, — bú­csúzott tőlünk, — mert higgadt megfontolással mondtam azokat és szeretném, ha az egész ame- : rikai magyarság megtudná az én utolsó akarato- j mát. Szenvedése még sokáig tartott. Március tizedi- ! kén, hajnalban hunyta le örökre szemeit. Unott j frázis, elcsépelt szólásmondás legtöbb esetben, amikor rámondjuk az elköltözöttre, hogy szelle­me élni fog tovább is. De nem az, amikor Kohá- nyiról mondjuk el, mert van-e amerikai magyar, aki tagadná, hogy Kohányi fogalommá vált az ame­rikai magyarság legszélesebb köreiben, s ezt a fogalmat, azt a Kohányit nem temettük el; utolsó akaratát ismeri és teljesíteni törekszik az egész amerikai magyarság. Az utolsó üzenetre ezt a vá­laszt küldik Amerika minden magyarjai, s a tro- csáni temető hervadó lombjai talán megsúgják ne­ki, a halottnak. * A trocsáni kriptára sárga levél pereg. Gyönyörű ez a hangtalan szomorú ősz. A dobói park fény- ; veséből hoztam magammal néhány zöldelő ágat. I koszorút se fontam, át se kötöttem, úgy teszem le l a kripta fünőtte lépcsőfokára. A fiatal dobói fenyőfák alatt játszotta élete J gyermekéveit Kohányi Tihamér. Ezekről a fákról * tört piciny ágat, s rejtette keblébe, amikor először í hajóra szállt, — a törzsekké szökkent hatalmas j fákról nyestem én is gályát;, hogy illatuk sóhajként szálljon utána az elérhetetlen messzeségbe. 1 rHlREK^. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA ADRIA: Gérárd brigadéros csodálatos története. (Rod La Roqu.) FLÓRA: A halál hálójában. (Jenny Jugo ée War­ner Krauss.) HVEZDA: Gérárd brigadéros. (Conan Doyle után.) LIDO: A nagy tett szövetségesei. (Orosz film.) LUCERNA: A halál hálójában. (Jenny Jugo.) METRÓ: A sárga város. (Anny May Wong.) SVETÖZOR: Miss Trelawney első szerelme. (Norma Shaerer.) MIKULÁS ELŐTT Megyek este az uccán, minden második kira­kat fenyegetően vörös. Ilyenkor egész ártatlan nadrágtartók és borotvakések is piros reflektor- fényben úsznak, pedig ezeknek igazán semmi közük az esethez. A trafikom is vörös, nem lá­tom rendesen, melyik a világosabb szivar? Fe­hér cérnát akartam venni, de kiderült, hogy itt most minden tulipiros, a boltos nagyon sajnálja, de jöjjek néhány nappal később, akkor már rendben lesznek megint, majd megkeressük a megfelelő szint. Erre évődni kezdtem az eláru­sító kisasszonyokkal, de még mielőtt elmondtam volna a sikamlós viccet, máris egytől-egyig el­vörösödtek. És mindenféle vörös színekbe ütközöm, vörös tócsákba lépek. Már látom, ezzel a buja színnel akarnak az érzékeimre hatni. Pokol, tűz, ördö­gök, — csupa ijesztgetés. És otthon a család el­várja, hogy krampusznak öltözve végezzem kö­telességeimet. Jól tudják, hogy aki ma este ki­lógó nyelvvel, hörögve ós csörömpölve beállít a konyhába, az én vagyok, de nem szólnak, meg­hagyják az örömömet, hiszen tudják, mily fá­radsággal öltözöm fel ilyenkor az első emeleti fülkében, tudják, hogy igazán szerény ördög va­gyok, tulajdonképpen nem is kellene külön fel­öltözködnöm erre a célra, a mindennapi ke­nyérért való örökös loho’ásban úgyis mindig ki­lóg picikét a nyelvem és azért nőnek oly hosa- szura a fogaim, mert folyton sült kacsán jár az eszem. De ki az ördög is hozna mihozzánk valamit, ha éli magam nem gondoskodnék? Kérem, két éve hogyan jártam? A házinester- nénket bíztam meg, öltözne föl ördögnek és hoz­ná be este a dolgokat. Átadtam neki előre a cso­magot, a sok édességet, hát fel is jött, magam is megijedtem tőle, oly kísérteties volt. Letér­deltünk, imádkoztunk egy keveset, aztán látom álh, hogy a gyerekeknek csupa széndarabkákat, meg krumplit osztogat, elvétve néhány almát. Csak vártám, egyszerre-máris menni készült. — Hát a szentjánoskenyér hol van?! — tört ki belőlem. Erre felém sújt a virgáccsal és azt mondja Itnhogva: hamm! — közben forgatja a szemeit, de rémisztőén. Elfogott a méreg. — Az árgyélnsát, engem ne ijeszgesson, hall­ja! Csak nem maga ette meg a fügét, mogyorót, meg a többit, amit ezeknek a szegény gyere­keknek vettem? Itt pofázni kezdett már a saját hangján, mire neki esett az egész család és csúnyán elvertük. Azóta se járt nálunk ördög. „Nem jó az ördögöt a falra festeni, mert meg­jelenik" — tartja a közmondás. Tavaly nem bántam volna, ha kicsit megjele­nik, a gyerekek megint nagyon vártók az aján­dékot. Megpróbáltam hát, fölíestettem az ördö­göt a falra. Egy álló hétig festegettem rajta ti­tokban. de nem jött el mégsem a kutyafiüü. Erre meg kellett elégednünk a festménnyel, melyet ünnepies formák között lepleztem le, ne­hogy magam legyek leleplezve. Ezidén különösen benne vagyok a sok Miku­lás-eseményben. Ma estére különböző egyesüle­tektől felhívást kaptam, hogy ősz főpapnak öl­tözve, vagyis Miklós püspök képében beszédet mondjak a fiatalságnak, utána tánc lesz reg­gelig; a leánynevelőből megkértek, hogy mint ördög jelenjek meg, de legyek felszarvazva, mert ezt a leányok roppantul szeretik; meghív­tak Miklós-teára; Krampusz-bálba, meghívtak tüzet okádni, hűtlen férjeket megverni, gonosz anyóst megijeszteni, (gutaütés esetén magas ho­norárium), ós egy szerelmes barátom felkért Mefisztónak, hogy csábítsam el számára a kis­leányt. De még nem döntöttem e sok csábitó ajánlat között. A családom ugyanis szintén meghívott ma estére Mikulásnak és talán mégis ez a leg­fontosabb. Ennek a családnak igényei varn ak. Már hetek óta minden egyes tagja fantasztiku­san jól viselkedik és ma este vár. Ma este elvár. Jóllehet, ebben a pillanatban még nem tudom, miképp oldom meg ezt a kényes kérdést. Min­denesetre halogatom, ameddig lehet. Holnapig még lehet. Ki is adtam a szigorú rendeletet, hogy ma es­te mind tegyék ki cipőiket az ablakba, reggel benne lesz az ajándék. És titokban a magamét is közibük teszem, mert ugye, hátha ? ... Aa ördög nem alszik ... Nagy Árpád. A iegjeiesetö mspar kél* és külsők eredeti munkáit adja a Prágai Magyar Hírig? 1929. égi nagy képes naptára. é ...8 m^immwmmm„ mm 111,1,1,11 M, iin———■—i—■■■■■■ii—■■—■«—■■■ m iniiain 8, merd*.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents