Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-30 / 296. (1923.) szám
10 A büntettek városa A esikágói gonosztevők szervezete Csíkágó, december 28. A messzi CsikágőbóL, amelynek három millió lakosa van, már sokszor nagy rablások, szörnyű gyilkosságok és ijesztő bombamerényietek hírét hozta a táviró. A legutóbbi két évben a varos üzleti negyedében nem kevesebb mint 760 embert gyilkoltak meg, tehát minden napra, jutott egy gyilkosság és ezeknek a nagyobbik része kiderítetlen maradt A bűntetteknek csak mintegy huszonkét százaléka került a bíróság elé, a többit mint titokzatos ügyet kezeli a rendőrség, amely tehetetlen a gonosztevőkkel szemben, aminek különlegesen érdekes a -magyarázata. Ha az ember bejárja ezt az üzleti városrészt, olykor-olykor észreveszi, hogy a bűnök tanyáján Jár. Ha például betér valamelyik bankba, hogy a csekkjét beváltsa, azt látja, hogy a kapusok töltött revolverrel őrködnek; ha a páncélterembe megy, még ha maga az igazgató is kiséri, két. lépésnyire állandóan egy szolga jár a nyomában, aki nem is egy, hanem mindjárt, két revolvert szorongat a kezében és ha gépkocsi áll meg a bank előtt, egészen bizonyos, hogy a soffőr alaposan föl van fegyverkezve, úgy ahogy mindenki fölkészül az esetleges támadás el’en, ami éppen az üzleti negyedben, az úgynevezett „loop“-ban napirenden van. Az újságok pontos jelentést írnak a támadásokról és mindannyiszor hírül adják, hogy a gonosztevők rendkívül óvatosan végzik munkájukat. Kitünően céloznak, legtöbbször valóban csak a kiszemelt áldozatot találja el a golyójuk és mindig jóé'őre gondoskodnak, hogy egérutat kaphassanak. Aki ellen valami támadás történt, aligha remélheti a merénylő üldözését, mert senki nem mer a dologba beavatkozni, a rendőrök üldözése ellen már eleve biztosítják magukat a gonosztevők. Mindezt érthetővé teszí az a körülmény, bogy Csikágó a gonosztettek egy egészen sajátságos faját ismeri, azt tudniillik, amely egészen körülhatárolt, kis területet érint és a közönséges polgárt nem bántja. Ezeket a gaztetteket a bérelt zsoldosok szervezett bandái követik el, mint minden nagy városban, Csikágóban is vannak nyilvános házak, játékbarlangok. Ezek tiltva vannak. Ezekhez járul még az hogy Csikágóban, mint egész Amerikában, tilos az alkohol, amit azonban mégis nagyon keresnek. Ilyenformán Csikágóban három fontos üzletág tiltottan működik és tulajdonosaik védelemért nem kérhetnak birói segítséget, ha például alkoholt lopnak el tőlük vagy a betörők más valamint visznek el, vagy ha a szerződést, amelyet kötöttek, nem 'teljesíti az üzletfél, károsodni azonban mégsem akarnak, védelemre föltétlenül szükségük van, tehát maguk teremtettek maguknak külön rendőrséget Ez a rendőrség csupa mindenre elszánt, vesze- de'mes fickóból alakul, akik megvédik kenyéradó gazdájuk törvénytelen üzletét és gondoskodnak arról, hogy az alkoholespmpészők mindenike a maga kijelölt kerületében továbbadhasson az alkoholon. Az ismertebb csempészők, amjnő például A! Capone, állandóan maguknál tartanak egy-két ilyen „rendőrt". Ezek, mivel a „törvénytelenül" eljárót nem állíthatják bíróság elé, mert. annyira még nem szervezkedtek, hogy saját bíróságuk is legyen, az üzletmenetei zavartalansága érdekéhen öklükkel dolgoznak és ha ezzel nem érnek célt, revolverhez, kézigránáthoz, sőt bombához nyúlnak. Ennek a „rendőrségnek" a tevékenysége többnyire csak a bűnöst sújtja, de a kívülálló polgárt nem érinti. Természetes, hogy mindezeken kívül Csikágő- ban is sűrű a közönséges rablás, de más városokkal ellentétben Csikágóban ez is szervezve van, szinte tudományosan meg van alapozva. Égész nagy apparátus arra szolgál, hogy kitudja, mikor és hol szállítanak nagyobb pénzösszeget. Ámbár minden ilyen pénzszállítás megfelelő fedezettel történik, a pontosan ki tervezett rab’ó- támadások rendszerint sikerülnek. Azok, akik még csak újoncok a gonoszlevő-ipar terén, eöté- tebb uccában megtámadják a gyanútlan embert és revolverrel pénze és órája átadására kényszerítik. Csikágóban éppen ezért azt ajánlják mindenkinek, hagyja otthon az aranyóráját és csak olcsó, dolláros órát dugjon a zsebébe. Ezek a rablótámadások rendszerint vértelenül folynak le. Az újságok napolta bírt adnak róluk, de csak nagyon ritkán lehet azt olvasni, hogy lövöldözésre került sor. Csikágó polgárai energikus fellépést kívánnak a gonosztevőkkel szemben, de a politikusok jobban félnek ezektől a bandáktól, mint a válasz- tőiktől. .A polgárok ezért külön védőszervezetet alakílottak, de időnként ezt is megfélemlítették a gonosztevőszervezetek. Amikor 1928 tavaszán hihetelenül megszaporodtak a politikai merényletek, a polgároknak e magán-szervezete uj elnököt választott Azóta valamivel keményebben és határozottabban lépnek föl a gonosztevőkkel tízemben, de valami nagy sikerről nem lehet beszélni ma sem. — A szorgalmas törökök. Angoráiból jelenük: Az elmúlt három hónap folyamán az állami tisztviselőkön és a hadseregen kívül sok százezer diák tamilba meg az uj ábécét. Egyedül Sztaambui] városában több mint kétszázezer ember hallgatta azokat a tanfolyamokat, amelyeket húsz éven felüli személyek részére tartottak. A közoktatásügyi minisztérium megtette a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a legközelebbi, időben újabb négyszázezer férfi és nő tanulja meg az uj török ábécét. Az áíbéoé elterjedését legjobban az mutatja, hogy egy uj, latinbetűkkel szedett .könyviből kétszázezer példányt nyomataik. A magyar jövő — a magyar ifjúság a nemzeti életben Irta: Ivánfy Géza Mi még vagyunk, az élet delelőjén állunk, s szemünk még látja a gyerek, ifjú élet csendes lankás halmait, de latja már azokat a ma- gasbanyuló hegyeket is, amelyek a feíhőka- tap alatt már a tél derét, havát hordják. Itt állunk a válaszúinál, egyik kezünk még majdnem fogja a gyerekember kapaszkodó kezét, a másikat már mi nyújtjuk az öregeknek, hogy segítsenek, följebb, följebb. Talán mert a középen állunk: a pelyhedző állu ifjú titá- I nők és a korban megszürkült öregek között, értjük meg legjobban mindakettöjüket. Bizony ficánkoló csikó az ifjúság s bizony aggá- lyoskodók az Öregek. De hadd ficánkoljon a Fiatalság, az Élet, a Jövő, s hadd zsörtölődjenek a Nesztorok. Mindkettőnek joga s oka vau ahhoz, amit tesznek. Az Úristen úgy teremtette az embert, hogy öröme is legyen, bánata is, hite is legyen, kétkedései is legyenek, remény is fütse, de látogassa meg néha a kétségbeesés is, futkározzon virágot ringató réten fehérszárnyu pille után s tapossa lábát véresre sziklauton sötétszárnyu gonddal nyakában. Keresse az igazságot a hamisságok között s találja meg a megnyugvást a nyugtalanságok zaklatásai közepette. Tudjon kérni, hogy adni is tudjon, tudjon szólni, hogy hallgatni is tudjon, pihenjen, hogy cselekedni tudjon, engedelmeskedjék, hogy parancsolni tudjon. És legyen gyerek, ifjú, ficánkoló csikó, hogy majd hámba fogva huzni tudja a férfikor szekerét és meg nem roggyanjanak lábai az öregkor lassan döcögő kordája előtt se. Nagyon is igy volt ez a mai Öregek rövid- nadrágos korában s igy volt még a mi korunkban is, és nagyon, nagyon jó volt ez igy. A mai fiatalság életéből valami kimaradt a mi fiatalságunkból: egy véres háború és vesztett háború gikszert csinált a fejlődés ritmusában. A magyar jeunesse d'oréból az érett kornak komoly játékát megjátszó kis öregek — fiatalos szívvel. Ha talán egészen beleroppantak volna a hivatalos akadémikus kor podagrájá- ba, nem lenne velük annyi baj. így azonban, ahogyan ma gondolkoznak és tenni, cselekedni akarnak és tudnak, beleestek a szófogadat- lanság vétkébe, amelyet belőlük éles szóval szeretne olyik öreg ur, vagy az öreg urak sültjéhez obiigát hátgörbüléssel csatlakozó nem egészen öreg urak is kiverni. Bizony, a mai fiatalság semmiképpen sem húzza föl a cugoscipőt, de a nagytöbbséget képező komolyabbja lábát shimmy-cipő sem ék- teieniti, jó, viharerős bagariában járják útjukat s mintha hallani lehetne lépéseiket^ dobban a járásuk, koppan a talpuk az élet simább aszfaltján, de katonás marsuk reng az élet göröngyösebb utjain is, féríilépések ezek, nem gyerekekéi. A magyar jövő: a magyar ifjúság ma türelmetlenebb, hamarabb, majdnem próbatréning nélkül kell lefutnia az életverseny futószámait, a nagy akadályversenyt A régi jő időkben akkurátosan ki volt szabva a gyerekszoba, a tanuló évek korszaka, a gyereknek játszani kelleti, a tanulónak tanulni. A hintaíovat, a hajasbabát, a stúdiumok költségeit a jó szülők szerezték be, úgy kistaffirozták az ifjú embert, hogy ma a férjhezadott leányokat sem menesztik gazdagabb garderobbal útnak. A jőszülők az újdonsült ügyvédfiuknak tán még perlekedő feleket is, az in spe orvosprofesz- szoroknak tán még pácienst is szereztek. A mérnököt elhelyezték a vasútnál, a gyárakban, a tanár is kapott valami helyettesi állást, korrepetitorkodhatott, a fiatal papnak is jutott hely valami zsíros paroehián, eklézsián. A gazdászból tiszttartó, inspektor lehetett az uradalmaknál, sok-sok jogász megyénél, városnál helyezkedett el, a kereskedelmista kapott helyet nagy áruüzletekben, bankokban s fütyörészve vezette a saldo-kontikat s viselte a King Eduárd habos nyakkendőket, divatot kreálván s lengőhaju leánykák szivét rabolta. Aki megakadt a matúra után, nem tudta melyik pályát szeresse jobban, beállt államköltségen freiwilligernek, ha volt benne valami az ajacciói ügyvédgyerek talentumából, karácsonyra már szalutáltak is neki — sötétben. Itt aztán gondolkodhatott egy évig, hogy merre menjen a civiléletben. A kisebb iskolások négy középiskola után beálltak diurnistának s legkorábban kóstoltak bele a házasságba s megéltek asszonyostól, gyerekestől, vagy elmentek a kadétiskolába s négy év múlva hosszú karddal feszítettek végig a fö- uccákon, lehetett belőlük kapitány, ezredes, még generális is. Vagy elmentek a tanítóképzőbe, felsőipariskolába, más szakiskolákba s 18—20 éves korukban kenyeret kerestek s ha nem is nagy szeletet, de reményük lehetett, hogy idővel kalácsra is futja majd. De nemeseik az iskoláik magasabb osztályait elvégzettek jutottak állításhoz. Az elemi iskoláit végzettek, alkar falusi, városi gazdategény volt, akár mi más, 21 éves korában beállított katománalk, 3 évig mii. gondja sem volt, hacsak az ©imzeitmars nem, vagy az őrmester ur waf- fenrockja gombjainak ragyogása. Ha tanult a katonáé veik oltott, akár benn is maradhatod a csapatnál, vagy az irodában, ahogy má hívtuk őket: ezentjánoskenyérka/rdos weíterdie- nendérnek. S amikor már beleunt a sok kaptákba, temérdek ausweiis-. befebl-űrásba, csak folyamodott a pénzügyhöz, törvényszékhez, meg sok egyéb hiivtaitaflhoz, áBatra intézményhez, kaptak utána. A sok iskolát nerp igen szerető gyerekifju- gágüak is jutott hely. Cipész, csizmadia, asztalos, pék, meg sok-sok másfajta mesterségü majszítram uram odavette maga mellé őket inasnak, aztán itt-ott bizony sámfával!, meg egyéb becsületes iparos rekvizátummaií beuie- verte a mesterséget, hogy álmában is cipőit foltozott, kulcsot reszeilt, ropogós szairvacsokait sütött. Vagy elment boltosinasnak és a sok „kérem -ailássam, miit tetszik" medlleitt dolgozott és tanult, S ha tegénysoirba került, nem a munkaközvetítőn keresztüil. jutott tiisztessége- sen fizetett munkaalknlomh oz s munkához, hanem becsületes kezemunkájávail, mert rá is szükség voilt. És a sóik-sok száz- és ezerféle foglalkozási ág föHsaivott mindenkit, aki dolgozni tudott és alkart abban az Igen-égen nagy rendben tartott üzemben, amelyet akkor Magyarországnak hittünk. Hová juthat a mi magyar jövőnk, a ma magyar fiatalsága? Valamennyi, nemcsak az akadémikus ifjúság, ment ezeken fölül még száz, ezer, (tízezer, százezer testi, várja, féli a jövendőt a szülőkkel együtt, akik közül nem egy, de száz, ezer ácsom? a nagy éleí-uton, talpal, kór, könyörög, követel állást, kenyeret magának s családjának. Az akadémikus ifjúságot ne féltsük. Ezek az uj magyar arcok, amelyeket kipiirosit a nemzethüség szent hevülete, de szemeik nem topádnak a múlton meddő könnyhulilatással, ezek előre s maguk körül néznek. Nem füstölik az áldozat tömjénjét a maradiségok oltárán s letépik róla a takarót, amely befödte a látásra teremtett szemet, hogy maguk is, a körülöttük állók is belenézhessenek az életbe, amely megkérgesáti a kezeit, keményíti a szivet és rágja, marja a szivet, agyat, ők már tudják, hogy az élet nem parádé. Az öregek eddig csak róluk beszéltek, a magyar társadalom csak velük törődött, azért is vette észre, hogy uj utakon jár, azért a néki juttatott áldozatos segítségen fölül a régi tempós meg- dorgálásokait is tűrni kénytelen. Rájuk nagy hivatás vár és ők már tudják ezt, a maguk jövőjét készítik elő a nemzet életében. De amüly tudatosan, éHetufcairatosain indul neki az akadémikus ifjúság a magvar jövendőnek, ugyanezt a tudatos, tervszerű, racionális, a faktumokból kiinduló gyakorlati éüetbölceele- fet kel vezető eszmévé tenni a többi ezer, tízezer, százezer magyar ifjú nevelésénél is. A nemzet halhatatlansága sorában nem veszhet ed egy generáció sem, s a nemzet jövendője nemcsak a tudományos stúdiumot végző afcademisto, hanem az a nagytömegű magyar ifjúság, melynek tagjai ott magolják a conju- gációt a gámtiáziumok padjaiban, szedegetik az ismeretek virágait a polgári iskolákban, a kézműves mesterségek szerszámaival ott dolgoznak hajnaltól estig majdnem pihenés nélkül a kisipari, gyári műhelyek munkapadjai mögött, toiípaílnak reggeltől napestig a boltok pultja mellett, könyvet vezetnék, irógépez- neik, (korrespandáinak a bankok, bürök helyiségeiben, tartják az eke szarvát, vagy őrzik a nyájait. Mind, valamennyi magyar ifjú, a magyar jövő, a mi nagy nemzeti örökségünk: nemzeti létünk várományosa s kisebbségi sorsunk továbbhordazója. Mindenütt, az élét minden megnyilvánulási helyén, minden pályán egészséges, haladó szellemű, tanult, müveit .ifjúságra, cselekvő, tettnek ész uj arcú magyarokra van szükségünk. A kollektív nemzeti életben joga van imndettikmek az élet naposabb oldalára kerülni, nemcsak azoknak, akik a nagy ombervásárban könyökkel törtetnek, vagy emberméttóságihoz nem fiii-lő kézcsókoló alázatossággal, hizelkedéssel, urambátyámos protekciókkal tudnak csali, vagy akarnak érvényesülni. Hej, de sok érték, magyar gyöngyszem veszett ed századokon át s még ma is ezek miatt! A n-emzetvédő munka dandárjának ide kell jutni, hogy a nemzeti értéfcgyarapitó munka tettekben, ne csak szavakban nyilvánuljon meg. „Valamely nemzetnek a maga védelmében naggyá és halhatatlanná tételére a legnagyobb rész nevelése a föltétel. Aki nemzete megmaradását és szabadságát óhajtja, annak arra kell törekednie, hogy az ifjúság nevelése tökéletes tegyen", írja Széchenyi Naplójában. Tudományukban erős, diplomás emberekre van szükség nemcsak a lateiner pályákon, hanem mindenütt: az iparos-, a kereskedőpályán, a földművelés terein. Tudatosan a nemzeti kollektivumhoz, annak minden talpalatnyi helyéhez is ragaszkodó nemzedékre, melynek tagjait nem felekezeit, születés, csak a nemzeti erőt gyarapító munkahelyek természetes és szükséges különbözősége választ el egymástól, hogy minden apró munka, mint kicsiny vérerek fusson a nem- zettest szivébe, karokat edzve, agyat tisztítva, léiket lelkesítve. S a nevelésen hul fíl kell kezdeni az oLhelyezkedós szervezését, nemcsak az akadémikus ifjúságnál, de az egész magyar ifjúságnál, falun, városban, végig a magyar végekem. Ez a munkaiközösség talán megteremtheti a mosryar egységet. Jut itt munka mindenkire, csak váltatja, végezze iis, érdemes szent munka: a magyar ifjúságért, akik itt jönnék a lábunk alatt, nyo1928 december 80, ▼aggraag. mákodnak előre, bízva, remélve hittel, de két* ségbeeséssed is, ha közüket meg nem fogjuk s amiről ők neim tehetnek, elmaradottságukat mi pótolni, ismer ©likőrüket szélesbitem s az emberi méltóság és önérzet beléjüknevetésé vei tudatos nemzotfcesfivérekké tenni nem tudjuk, vagy nem akarjuk. Legyen igaza Széchenyinek e nemes nemzet mentő munka után, amint a Kelet Népében írja: Ti vagytok meghiva egy sarjadék népéit megmenteni; merjetek, nagyok lenni, ti, kik valami jobbra vagytok meghiva, kik egy szebb jövőnek lehettek urai: ma^ar ifjúság, magyar jövendő! Javítóintézet a s'zinpadon Berlint lázba hozta L&mpelnek, a volt javítóintézeti nevelőnek drámája Berlin, december 27. Egy fiatal német költő egyik színháztól a másikhoz vándorolt darabjával, de mindenütt ugyanazt a választ kapta: „Sajnáljuk, ilyesmi nem kell a közönségnek." A fiatal irő már majdnem feladta a hasztalan küzdelmet, amikor összetalálkozott, néhány meg fiatalabb színésszel. Nagy berlini színházak kis színészei voltak ezek, akik érezték, magukban a tehetséget, a hivaiotíságot, az erőt, de a sztárok árnyékában nem jutottak tovább két-háromszavas szerepeknél A fiatal költő és a fiatal színészek nagyot és merészet határoztak el. A legismeretlenebb berlini színház helyiségét kibérelték egy délelőttre és megmutatták, mit tudnak együtt A matinénak sikere volt, a darab átkerült egy másik színházba, vasárnap délelőttre és csoda történt. Az ismeretlen és névtelen színészek játéka, a soha elő nem adott színdarabbal együtt felkavarta Berlin színházi életét, a legnagyobb színházi szenzációvá lett. Tudniillik a „Revolte im Erziehungshaus"-ot —* igy hívják Lampel-darabját — már nem délelőtti matinén adják, hanem sorozatos előadásokban Barnowsky „Theater in dér Königgrátzerstrasse"- jában. Lampel a háború sebesült tisztje, ma harminc* négyéves- Néhány hónapot mint nevelő töltött a» egyik német javítóintézetben. Darabja költői ri« port Egy javítóintézetről szól, de összesüriti a társadalomból kivetett fiatalok minden nyomorát szenvedését, lázadását. Ez a tömörités, a sok j«» lenségnek három felvonásban való koncentrálás* okozza, hogy egyesek túlzottnak, túlságosan általán ositónak találják ezt a kegyetlen írói munkát amely nem leplez, nem színez, nem aranyozza meg hamis romantikával hőseit, hanem vádol és ítél Tizenhattól huszonegyéves fiuk a „Revolte im Erziehungshaus‘‘-nak hőeei. Húszán, vagy; huszonöténI A javítóintézeti növendékek egyforma piszkos zubbonyában tárják fel tragikus sorsukat A játék mindenik színész számára él=> mény. Hiszen maguk is ép annyi idősek, mint azok, akiknek mártiriumát drámává formálta a költő. Ha a régi elméletek szerint való cselek-! ményt keressük, meg kell állapítani, a Revoltej im Erziehungshausnak nincs cselekménye. Kenetteljes álpedagógia, háromévtizedea gyötrelme# munkától vad kegyetlenségre keményedet! lelki durvaság, könnyelmű nemtörődömség lázadásba! kergeti a javítóintézet ifjú rabjaiL Az eredmény,, amit elérnek, csak annyi: egy javítóintézetiéi kevesebb lett. ők maguk javarészt a börtönbe kerüL nek. De tehetetlen barátjuk, az egyik fiatal nevelő — Lampel saját magát irta még — megígéri, hogy világgá kiáltja szenvedésüket És a nevelő ígéretét Lampel, & költő, megtartotta. Kiáltás e* a darab, a bűnt nemző elfogultság, eltévelyedés sekhez vezető szexuális rabság ellen, egy égés* bűnös rendszer ellen, amely csak az ütésre és rúgásra alkalmas nevelési objektumot látja a társadalom fiatal kivetettjeiben és nem a$ érzői, megtiport, szeretetre szomjas embert Lampel javítóintézeti növendékei javarészt nem bárányok, ó nem. Durvák elveteraedettek, hazugok, bűnös szenvedélyektől terheltek, de a hamis pá'oszt nem tűrő, kíméletlen realizmus ellenére övék a költő minden részvéte. A legegvszerübb eszközökkel csodálatos előadást épilett ki a rendező. Tiz nap és tiz éjszaka készültek Lampel színészei premierjükre- És ez a tiz nap elég volt ahoz, hogy bebizonyítsák^ átérzett igazság többet ad és jobban kell a huszadik század úgynevezett cinikus közönségének, mint a sikert kiagyaló üzleti számítás. A huszadik kihívás után egy magashomloku, bricseszes fiatalembert hurcolnak a gyerekszinészel: a függöny elé, Lampel. a költő. Később beszé'getf.nk vele. Elmondja, hogy még három darabját fogja szinrehozni ez a társulat. Rab a fogházőrhöz: Nem hagyná kissé nyitva az ajtót, hogy friss levegő jöjjön a cellába?.
