Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-23 / 293. (1920.) szám
1928 december 23, vasárnap. ■BeeöetoB<r«'vWfjfi5. ^R^gyvvAfitoRBáiajtfr ilyen ügyes vagy! No de azért még tokáira fogtok ezzel a masinavail a felhők, közé emel!* fcedni! Csutanának jól is egeit a Rokoska elismerő beszéde, meg haragudott is értté. Úgy látszott, ha-™- egyesek fcevesiliiik a dicsőséget! Ráadásul még Viítetyel, a kövér kofa is hozzászólt a dologhoz: — Bizony, tanár ur, igaza vau, a motor a fontos. Szó, ami szó, ügyesén meg vaui ez fabrikálva, de akikor dőlne éli, hogy mit ér, ha motor is volna benne. Így én csak játéknak látom az egészet! 'Csutora erélyesen kelt Védelmére a gépnek: — De kérem, hiszen ez a legfontosabb, a gép kiszámítása és fölépítése! — Igaz, igaz -r- makaeskodott Viletyal , de az én fiam csak első gimnáziumba jár, mégis olyan ügyes apró repülőgépet csinált a Zászlónk útmutatása szerint, hogy gumival hajtja a csavart és föl .is tud szálllni- Dohát az is csak játék!... Azért mór dóm, hogy ez a tietek ugyanaz, csakhogy nagyban! Az emberek bólongattak a Vijietyel szavaira. Kezdték megszökni a gépet, hát előálltak a kifogásokkal is. — Könnyű egy kicsit! — magyarázta valaki és szárnyánál fogva megrázta a repülőgépet. — Azt hiszem, hogy a levegőben föl- bor ülna! Muszka Jani odasugiia Csittoránaik: — Vigyük viasza a hangárba, Árpi. Fejezd be az előadást! De Csutora áiróa ezekben a sorsdöntő pil- ikmatokbam magánt csodálatos változáson ment át. Emlékszünk,, miképpen szenvedett a Szekeres kudarcai alatt?! Nohát most körülbelül azt érezte, amit akkor! Nem, esz nem lehet, hogy így végződjék! Ha most visszatalják a széna-pajtába, az embereik csalódottan fognak szétoszotud. Azt fogják mondani, hogy az egész nem kuni oly dolog, kár voffit kijönni! Már most is mindent ráfognak a motorra, hogy mivel az hiányzik, az egész nem ér semmit! Az emberek már kezdtek odébb menni és másról beszélgettek. A fiuk közül is azok, akik nem szerették Csutorát, gúnyosan kezdtek ránézegelni. ' Az óra csak most. ütött igazában! Valamit tenni jkeHleiít, hogy minden jóm forduljon s a szépen indult dicsőségei visszahódithaesra a maga számára. — Csutora csak egyikét percig habozott és máris éudffcá, hogy miit kell tennie. Most érkezett igazán döntő pillan-ata elé életének. A kockát földobta, csak á-z ügyességén múlik, hogy kedvezően forduljon meg! Harsányan, elszántan kiáltotta el magát: — Mélyen tisztelt közönség! A főszám csak most következik, Szánt-szándékíkail van a végére hagyva! Tessék arra menni a domb oldalára és toétfélől elhelyezíkedni! Maga iis odaszailadt a Galambos-tető végéhez, ahol a hegy lankás lejtőben folytatódott, Éz a lejtő szelíden kezdődött, de aztán merészebb esésben folytatódott. Télen kitűnő ród- lipályául szolgált a kisebb gyerekek számára. — Erre, erre — kiáltozta az izgailointól. vörösen Csutora —erre tessék állni, e-irne ni! Maga rendezte el az embereket a bosszú lejtő két oldalán. Aztán visszafutott a repülőgéphez. Ott K orpás Jőzéi mesáílli iotto: — Te, Árpi, csak nem akarsz leereszkedni a dombról?! Az veszélyes... Tovább nem folytathatta, mert Csutora ráorditott: ■ — Csönd! Mindenki a helyére! Azt. c-sinál- i:i, amit parancsolok!! Megfogták kétfelöl a gépet és a tető szélére tolták. Csutora beleült és jobban a fülére mzta a nyulszőrsapkát. Ka di n bők bácsi sietett feléje: — Mit csinálsz kis Csutora?! Nem engedé- yezem, felborulod magáidnak! Édesanyja szaladt majdnem sírva a gép •elé: — Árpáikéin, ne próbáld meg, kitöröd a íyakadat! Csutora semmit sem hallott és nem látott iérrimiit. Csak azt tudta, 'hogy minden áron, xa törik, ha szakad, de neki repülnie kell! Hátra intett Muszka Janinak, Korpásnak és i többieknek és megfogta a kétágú kormányt, írnél a gépnél még nem kerék volt a kor- nány, hanem két. fogó. Ezekkel most Csutora neglibegtette a gép két szárnyát. — M-ostü — oirditotita és a fiuk a meredek izéién neki engedték az alkotmányt. Gumival diát ott két kereke simán gördült a lekaszáli lejtőn. A sebessé vált levegő megcsapta a Csutora íréit. A vér megpezsdült az ereiben, a diadal larsonái zengeni kezdtek a fülében. Behunyta a szemét és egész bensője ezt da- oliba: Repülni, repülni!! Éljenzést hallott, hatalmas, egetyepp Idiabá- ást. A gép elrohant az éljenző, integető diátok melllett. .......... , A lanllcás lejtőt hamar befutotta és a mere- lekebb részhez érkezett. Eddig simán ment, xagyokat szökkenve a biztos talajon. Most neki ugrott és szinte felröppent i le- .'egőbe. Rohant, mint a njegvadulí sárkány.- így nagyobb gödörben megbotlott és a. leve-1 'őbe repült! < . ő Csutora behunyta a szeméi és a fmaiityu- íoz kapót!,. Megrántotta őket és nagyot neve- j Mt. Csyda történik! A gép motor nélkül is.) repül! TeMu még néhány kört is le fog írni a levegőben! A gödörből a levegőbe szóikként a gép, de ugyanekíkor bukfencet is vetett. Csutora si- koiltott egy nagyot és a hengerbuckázó masina ülésébe tapadva, borzasztó bukfencezéssel rohant lefelé a lejtőn. A domb aljában, pozdorjává törve, megáldott végire a gép. Csutora a roncsok alatt behunyt szemmel, eszméleittenül feküdt. A nézők már akkor szaladni kezdtek utána kétségbeesett kiállozással, amikor az első bukfenceit vetette. Kihúzták Csutorát a romok alól. Édesanyja hangosan sírva, jajgatva emelte a karjaiba. Végiül kinyitotta szemét a pálkozdi repülés szeiiyncsétleu hőse és keserves könnyekre fakadt. A dicsőséget, reményei ■pusztulását, az összetört gépeit jobban siratta, mint bevéirzatt fejét, amelyben annyi konok, elszánt, érdekes gondoltat szüjetétt mag. $zászeg've feküdt aztán a puha fűben s a fiuk i#aái szerétettel, sajnálkozva álloltáli körül.' Viletyel, aki értett q.z ilyesmihez, még- állapiítótta, hogy a karja is eltört. Nagy sokára kocsit hoztak a legközelebbi majorból és azon szállátották be a városba balsorsra jutott aviatikusunkat. 15737r-I_H—1928. Közvetlen személy- és teherszállítás az Egyesült Államokba, Kanadába, Dél-Amerikába, Ausztráliába és Uj-Zéelandba. Express gőzös európai és amerikai postával : UAJEST1C 56621 tonna, OLYMPIC 46439 tonna HOMERIC 35531 tonna. Továbbá az: Adriatic, Baltié, Cedric, Albertit, Laurentic, Ceramic, Regina, Doric, Calgaric, Megantic, Suevic, Runic, Medie, Vedic stb. Bármilyen információval szívesen szolfái, Írásban is a WHITE STAR LINE Praha, Václavské nám. 66. Sürgönyeim : Homeric, Praha. Telefon 234—8—2 A XlX-ik század vizitkártyái Irta: $(rúdyQyula Sobriék — . i. .. Mintha évele óta nem történt volua semmi a Bakonyban, hololt azelőtt annyi, minden történt jött, hogy egy századévig megélhetnek róla a magyarok. Talán elhallgatott volna az erdőzugás, amelytől nem tudtam aludni éjszakánként, miután éppen akkor látogatóban voltam várpalotai nagyanyámnál, született ns. Rádiós Máriánál, akinek mindig gondja volt arra, hogy a várpalotai Rádiósokat össze né keverjék más Rádiósokkal, — Mi. ha akarnánk: könnyen kimutathatnánk a családunk eredetét 'Negyedik Béla koráig. A királlyal jöttünk az adriai szigetekről. Sajnos, azóta néni láttunk tengert. Se vizet. — Hát a Balaton? kérdeztem várpalotái nagyanyámat. — Kis fiirdőviz, — legyintett az idős hölgy. — Kisfaludy is inkább a hegyeket szerette. Igen, igy volt. itt a bakonybeli Várpalotán nem igen imponált a macskaugrásnyira lévő Balaton. Nem kellett volna nagyon sokáig menni, talán csak a legközelebbi hegyig, hogy megpillanthassuk a Balaton halképü szendergését; de Radics Mária előnyben részesítette a látványosságok közül a nagyságos, teli holdat, amely őszutó idejében, az utolsó szőlődomb! szüretek: már hálkuló, haldokló, de a végleges befejezéstől ttiég óvakodó várpalotai szüretek idején Csodálatosan jött fel az ebédutáni órákban. Mintha ez lett volna az élét igazi célja: a ma-' lomkeréknyire növekedett vörös hold, amely, csodálatosan, félelmetesen, emberfölötti nagyságban bujt elő a novemberi ködből és egyszerre- csak. ott állott a keleti égboltozatán, mintha valami rendkívüli utazásból tért volna vissza- És a hold ijesztő délutáni megjelenésekor egyidejűleg felhangzott az a bizonyos bakonyi erdőzugás is, amelyet az itten születettek tán nem is hallanak, de az, aki először akarna itt szenderegni, ebéd és. vacsora közötti órában, nekiterpeszkedve az ebéd izeinek, fűszereinek, élményeinek gyomros megemésztéséhez: az bizony fülelni kezd az erdőzu- gásra... Istenem, mi lesz itt, ha az óramutatónak eszébe jut magányos, egyediilvaló éjszakát jelenteni! # — Szeretem, bőgj'- féled a Bakonyt, —- dicsért várpalotai nagyanyám, amikor nyugtalanságomról panaszkodtam. — Nem is volna gitt, ha a Bakony közepén csak azzal álmodna az utazó, amivel akár egy-egy miskolcsi szállodában, is álmodhat. — Például? — kérdeztem unokás engedelmességgel. — Például egy rőf kolbásszal, amely az orrodból nőne, felelt nagyanyám, aki vénember koromban se feledkezett meg a családi állás tekintélyéről.----Igen, néhány év előtt szolt, igy nagyanyám, köze lebb a száz esztendőhöz, mint távplabb; a kommunista, korgó Pestről menekedve jöttem a bakonybeli rejtekhelyre, a kis Várpalotára, mert emlékezetem szerint závaros időkben legjobb elbújni az erdőben. És nagyanyámat a domboldalon lévő fehér földszintes ház ablakánál találtam ebédután. Pápaszem nélkül egy Balsac-regényl Olvasott. Meghallgatott s igy szólt: —- A mészáros a szomszédunkban lakik, húsra tehát bármikor szert tehetünk. Ami a bort illeti: azért már kissé messzibb kel! menni: A Louesos- ba, a présházba, a pincébe, a cséndikába, a hegybe ... Vagy tudom is én, hová; hol tartogatja a fösvény Radics Jancsi á boromat. Aztán gondolt egyet az idős hölgy, mintha a fösvény Radics Jánost (testvéröccsét és vagyonkezelőjét) nem tartaná elég megbizhaió vendég-1 látónak. — Különben — kxólttos begyürte á lapot a regény-könyvben — azt; hallani,: hogy vau itt most valami hpsfszühaju, ézurkos1 kis su£?térle.gény, aki az idevalósi kommunistáknak parancsol. Azt mondják, cédulára ad bort terhes asszonyoknak vagy öregeknek. Dé hát én. nem fordulhatok hozzá, mert se terhes, se öreg nem vágyók. Radics Jancsi eközben bejépétt a szobába és olyan süketen állott, miftt az" óraszefkezetből kipenderült kakuk, amely a maga pillanatát várja., Radics Mária szája már nem mozgott, pedig mindig vigyázott szája mozgatására, mint rendszerint azok a dámák, akik életüknek szebbik felét páholyfüggöny mögött, zsalugáfer, fátyol vagy’ legyező mögött töltötték. Mondom, szája már annyira sé mozgott, mint egy szellő ingatta, hervadt falevél, — ugyanezért Radics Jancsi, a lég- süketebb ember, akivel ebben az életben találkoztam, idejét látta annak, hogy megszólaljon: — A Loncsos kulcsa nálam van! — és egy akkora kulcsot mutatott, amellyel egy egész várost be lőhetett 'volna zárni. # így, nagyanyám és testvéröccse, Radics Jancsi védelme alatt elmúltak olyan idők, hogy osak azon vettem magam észre, hogy a hold megpirosodott, a Bakony félelmetesen zúgott, az esték elviselhetetlenül busán jöttek, már alig ebédután, mikor az étel fűszerét az ember még szájában erezné s ugyanakkor kellemetesen szeretné az ócska kanapén jótékony lutri számokkal, de még jótékonyabb . fehérnépekkel álmodni, akik talán már egyebet sem tesznek álmainkban, mint szilvafákra másznak mezítelen lábbal és együtt r engedőnek a gyümölcsös gályákkal... Nem, — sehogy se jöttek az álmok, mintha valahol elveszítettem volna horgonyaimat, amelyekkel kikötöttem életem hajójával itt-ott, ahol akartam, búvóhelyeken, szinte vidáman tilinkózgatva, mert az emberek nem tudják, hogy mit álmodom róluk. Nem jöttek a lószőr-párnából álmok, ahol bizonyára sok jeles tajtékpipát vagy szivarszivó-szipkát szívtak cseresznyebarnára azok a bölcs Rádiósok, akik akkor sem érezték az élet kedvezőségét, amikor már csak annyi teendőjük volt, hogy egy tajtékpipa végleges kiszívását, kifüstölését befejezzék. A pipát- eltették a gyűjteménybe, rendbe sorakoztatva a pipákat azok számára, akik majd .háladatlapul nem becsülik meg az ősök buzgól- kodását... v-*- Tévedsz, unoka ur, — mondta nagyanyám, ujjatlan takaritókesztyüjét le’nuzogatva kezeiről, mert szeretett választékos lenni, még családi beszélgetések közben is. — Valami tévedés van itt, mert dédapád, aki az én apám és ennek a Radics Jancsinak az apja volt: nem nagyon szeretett he- veré&zni. Utazni szeretett, ö volt a leghíresebb fuvarosgazda a Dunántúlon, pedig elhiheted, hogy éppen elegen foglalkoztak ezzel a mesterséggel, amikor még nem járt vonat. Ennek a Radicsaak huszonnégy fogata.is járta az országutakat, a postaállomásokat, a Bakonyt még abban az időben is, amikor a félszemü Vay, aki itt Sobri Jó-ka neve alatt betyárkodott. azt hitte, hogy ő parancsol az országutakon, a postaállomásokon, a Bakonyban. Nem ő parancsolt, hauem a dédapád, az én apám, ennek a Ivén Radics Jancsinak az apja, mert a te dédapád maga ugrott fel a fuvaros- kocsi Rákjára, mikor azt Ijezdte hallani, hogy az országutakon, a sűrűségekből megszólougatják a kocsisait ismeretlen emberek. Igen, felugrott a bakra, — mondta nagyanyám, kezével félig elf- födve száját, mert nagy mulatságát lelte abban, hogy a .,hallgatózó“ Radics Jancsi szája mozgásából se találhassa ki mondanivalóit. — Tehát nem volt ideje tajtékszivarszipkák alapos kiszívására. — Felugrott a bakra! — szólalt meg most színtelen, ércleien, pakfon-hangou Radics Jancsi és megszólalásával megint darab időre azt a gyanút ébresztette fel nagyanyámban, hogy csak színleli a süketséget. Negyvennyolcban kezdte, mikor nem akart elméuni honvédnek. (Pedig hát nem nagy kunSzt volt Radics Jancsinak kitalálni ezt a mondatot, amelyet bizonyára elégszer elmondott nagyanyám százesztendős koráig.) # Radics Jancsi, miután megszólalásával zavarba ejtette, nagyraüveltságü, dániáskodó, mágnásos bajlárjdóságu nagyanyámat, aki természetszerűleg j azt követelte tőle, hogy az ajtónál álljou meg, mini I valami cseléd, amig nem kap engedőimet a hely- j foglalásra: — áz áxtra Radiői? Jancsi szavai után' kivonult: á Top egoénak nevezett szőlődombon lévő orésüázbá. Meg kell adni, hogy az öreg, mielőtt : eitiilnt volna a ház'ól, mindenféle titkos jeleket j adott nekem, amelyekből megérthettem volna a 'magamért A bajsza balszáuuyát húzogatta huzamosabb ideig. A ballába térdét rázogatta. A balkezével a hátát vákargata. Alattomosan köhögött Aztán váratlanul elkáromkodta magát, mintha keresne valamit és nem találná. Nagyanyám lenézte a titkolózó dolgokat — Ezeket Pesten tanulta Radics Jancsi, — mondta megvetőleg. — Amikor Thaisz kapitány korában konstábler volt a Gyep-uccában. Igaz, Radics Jancsiban mindig volt valamely hajlandóság az előljáróskodó, a hivatalos modorú emberek magaviseletére. A helybeli piacon mindig úgy nézett a csirkés-kofára, mintha valamely rablógyilkos&ággal gyanúsítaná. Hát Jancsi elszökött. Most már nem bízhattam senkiben, aki megment a pirosködös hold és az erdőzugásos, álmatlan éjszaka elől. (Nagyanyám estve külön, magának való, grófnői életet élt; senkit sem bocsátott szobájába, még a barátnőjét se.) Mit csináljak most azzal a történettel, amely Radics Jancsi közbeszólása folytán ott fejeződött be, hogy az illető (dédapám) felugrott a bakra, amikor a betyárok a cserjésből fütyörészni kezdtek a kocsisaira. Az ilyen betyár-fütty a maga csalogatásával, muzsikásságával, cigányosságával már sok országúti embernek megzavarta az eszét, jó példái ennek azok az utonjárók, akik valahonnan vándorlegényi tarisznyával idultak, aztán egyszerre csak nem akartak tovább menni, amikor a betyárok a sűrűségből rájuk Rittyentettek. Tudhatta mindenki, hogy a bakonyi megállás, után már csak egy stáció következik: a veszprémi börtön udvarán ácsolt akasztófa. Mégis odafülelt a betyárfüttyre a szép csárdásné, akit netn hagyott békében az ördög; vándorlegény, aki éppen a szegénység kihajló gallya csábi tgatásai elől menekülne; — szédült fuvaros, aki alvó utasait arra felé viszi, amerről a betyárok fütyülnek ... De a dédapám felugrott a bakra, amikor Vay (az ál-Sobri Jóska) legényei erre kergetőz- tek, mintha csak játszadozásra hívnák a fuvarosokat. Felugrott a bakra.... És az erdőzugásos, pirosholdas, félelmetes éjszaka nem folytatta tovább a történetet, akármint forgattam magamban a lehetőségeket, amikor a tapasott, hervadt, őszi levéllé fonnyadt párnákon elképzeltem magam gyapjukereskedőnek, aki portékát szállít Becsből Győrbe, vagy tudom is én hová, valamerre Ra- dicsot ajánlják neki a dunántuli fuvarosok közül, amig a gyapjukereskedő pénzesövóvel, szárnyas kabátjában, elszánt fővegében, éles szemtekinteté- vel egy forspont-állomáson várakozik, amig a bakonyi útnak nekiindulna. Ilyen lehetett az őszi éjszaka akkor is, mert hiszen történhetnek mindenféle változások a világban: az éjszaka, az erdőzugásos, vörösholdas, rettentő, szivbéniió éjszaka nem enyhül, nem enged, nem omladozik az emberek akaratára. A bagoly huhog tán valahol? Vagy kósza léleknek van valami keresnivalója itt az elsiketült, régi házban, ahol senki se értheti meg az unoka félelmét, amellyel ama régi, rejtelmes bakonyi éjszakákat féli... Talán éjfél lehetett, az óra nem ketyegett, de a százesztendős asszony mégis megszólalt zárt szobájából : — Mit félsz a Bakonytól? — kérdezte parancsoló, hideg hangon, mintha valamely cselédjével beszélne. 'to Nem 'történt semmi, csak havazni kezd. Érzem a derekamban. A sötét, végtelenbe sötétlő ablakhoz léptem. Valóban fehérlett odakünn a beláthatatlan éjszaka. Mintha uj hangja támadt volna az őszies erdőzugásuak, amely mormogva, szinte csatavesztetten távolodott, amint ez éjszakán a tél megérkezett Várpalotára. Vozári Dezső: GROTESZK Egyre rövidebbek a napok, tél van, egyre hosszabbak a napok nélküled, nem szeretsz, a városok felett ül a köd. Irgalom! Fáradt vagyok, illatod kutatom, merre vagy? Este lesz s lámpásomban nincs se olaj, se áram. Idegen vágy dőzsöl bájaidon rőt alkonyi órán. Léggömbként hajt a fellegek felé síri varázslat, a fellegek közt egyre messzebb jársz, messzire, vagy tőlem és folyton messzebb. Szállj, szállj a halvány elemek között. Itt agyők, emlékeid sepergotem keserves szavakkal. Fájsz, de már csak azt tudom, hogy létezel.
