Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-23 / 293. (1920.) szám

16 1928 december 23, rarórwtp. Színházi tréIák A legnagyobb balsiker — Wilde és a bús fiatal­ember — Capus hősnője — Shaw a zenekritikus Aa a színész, akiről ez a történet szól, nagyon rövidlátó és nagyon szerény. Maga meséli el az alábbiakat: —• Vidéki körúton voltam, szavalóestéket ad­tam különböző városokban. Egy este kimentem a dobogóra, szavaltam-szavaltam, ahogy Isten tud­nom adta, de bármennyire is rövidlátó vagyok, észrevettem, hogy a teremben nem valami sokan vannak. Amikor egy halk lírai költeményt adtam elő, melynél jobban körültekinthettem, láttam, hogy hallgatóságom mindössze egy emberből áll, aki az első sor közepén üldögél. Erre odafordul­tam feléje s udvariasan ezt mondtam: — Kérem, igen tisztelt uram, minthogy egyedül vagyunk, nem akarnék visszaélni idejével s in­kább arra kérem, hogy jöjjön le velem a vendég­lőbe s igyunk meg együtt egy pohár sört. Az ur harsány hangon ezt mondta: — Soha tessék miattam agődni, nagyságos ur. Tőlem beszélhet, akár éjfélig is. Én vagyok a ko­csis, aki ide hozta. Nekem minden percemet meg­fizetik. j& Wilde Oszkár, párisi számkivetése alatt egy este sétálgatott a Szajna partján. Egyszerre meg­pillantott egy szegényesen öltözött fiatalembert, aki fejét lehajtva nézte a folyót. Wilde közeledett hozzá, kezét a vállára tette s testvéri szeretettel szólította meg őt: — ön szomorú? Aj ismeretlen hátrafordult s ámultán felelt: — Nem, kérem. Én borbély vagyok... 0 Capus-nak egy darabjára készültek s az igaz­gató váltig mentegetőzött a vigjátékiró előtt, mert a hősnő szerepét egy protekciós nőre kellett bíz­nia, egy főrészvényes barátnőjére. Capus meghallgatta az igazgató védekezését, aztán igy szólt: — Sohase mentegetőzzék, kedves direktor ur. De ezt nekünk a közönséggel is tudatni kellene. Még pedig mindjárt az első felvonás végén... & Bemard Shaw előtt, egy tehetségtelen hege­dűművész játszott. A ház úrnője megkérdezte a mestert: — Milyennek találja? — Engem Paderewszkyre emlékeztet. — Paderewszky? Hiszen az tudtommal nem hegedűművész... — Ez sem a* — mondta Shaw, hidegvérrel. 0 Miről van sző Chaplin uj filmjében? Charlie Chaplin, akinek Cirkusz-a még csak most járja be a világot, hozzáfogott nj filmjéhez. A nagy film­művész néhány bizalmas barátjának elmesélte, hogy miről fog szólni az uj darab. — Három elegáns úriember, — mesélte — egy jókedvű mu­latozás után találkozik az uccán egy szegény csa­vargóval. Könnyű kitalálni, hogy én vagyok ez a csavargó. Az urak elhatározták, hogy tréfát csi­nálnak és engem magukhoz invitálnak. Elegáns palotájukban fényes cselédség fogad és én úgy érzem magam, mint a paradicsomban. Fényes éte­leket, pompás ruhát és tiszta ágyat kapok. Reg­gel aztán, amikor az urak megpillantanak, nem tudják, hogy’ kerülök oda. Kialudták a mámort és most csak azt látják, hogy* egy idegen semmi­rekellő jutott be a lakásukba. Éppen ki akarnak dobni, amikor az egyiknek az az ötlete támad, hogy talán mégis ott lehetne engem tartani egy pár napig és be lehetne mutatni a társaságnak, mint egy uj barátot. Tulajdonképepn itt kezdődik a burleszk, amelynek a további tartalmát most még nem mondom el. (*) Harraos érsekujvári kiállítása bezárult. Ér­sekujvtárról jelentik: A december 8-án Érsekúj­váron rendezett, kiállítás e napbkban véget ért. A kiállítás érsekujvári viszonylatban nagy ér­deklődést váltott ki. Karmos festőművész és Be- recz szobrászművész meg is érdemelték az érdek­lődést. Kétségtelen, hogy Karmos ma Szloven- szkón fogalom. Nem mindennapi csendéletek, események, mozgások kerülnek ki ecsetje alól, hanem a lélek legtitkosabb gondolatai ,a fantázia hihetetlen gazdasága jelenik meg előttünk cso­dás szinben, pompában és kidolgozásban. Színei keresetlenek és mégis újak, nem kiabálnak és mégis feltűnnek. Karmos a gondolatok, az érzé­sek, a szinek mestere. E kiállításon ismerkedtünk meg a fiatal, tehetséges szobrászművésszel, Be- recz Gyulával. Csak néhány munkájával képvi­selte a szobrászatot, mivel alkotásai a buda- dapesti Műcsarnok most megnyílt tárlatán van­nak. De munkáival igy is bepillantást engedett művészetébe, mely hű, kifejező és valóban szép. (*) Amikor a hadügyminiszter fia rendezi a fil­met. Parisból jelentik: Most mutattak be egy tu­dományos filmet, amelynek a rendezője Jean T’ainlevé, a hadügyminiszter fia. A film premier­je valóban minisztertanácshoz hasonlított. A kor­mány összes tagjai megjelentek, hogy gratulálja­nak Painlevé hadügyminiszternek, de a megjelen­tek sorában, ott voltak majdnem az összes kül­földi követek, továbbá a nevesebb párisi írók. A fiatal Pain’évé filmje szép sikert aratott. japívk Késein FRAKCIÓ PA'R'ÍÜMMCt1 A t€€iSX€BB> KtíVK'A'CS qhy,a /v I^KöS-L BRATá S-LAVA, NYCRG.£S U.-d Február 1-án 15 napon * ÁISSASUT AZAS * UHUI KARNEVÁLRA ÍI. w. gyorsvonat, szálloda ók élelmezéssel 600 pengő Prospektust küld Erzsébet Pensio Budapest, IV., Váci-u. 10. (*) Karácsonyi műkedvelő sainelőadá? Rima­szombaton. A rimaszombati műkedvelő ifjúság december 26-án (karácsony második napján) a „Tatra“-szálloda nagytermében jótékonycélu táno- mulatsággal egybekötött zártkörű bemutató estet rendez, amelyre a Hóvirág'* cimü háromíelvoná- sos daljáték kerül szinre. (*) A dühöngő Hamlet. Évekkel ezelőtt tényleg adott alkalmat és sokan akadtak, akik a színészt megtörtént Angliában, hogy egy színész, mikor Hamlet szerepét alakította, művészi hevületében agyonszurta a függöny mögött álldogáló Polo- niuet. Ez nagy feltűnést keltett, számos vitára védelmükbe vették. Erre az esetre vonatkozik Tristan Bemard szatírája. Azon a napon, amikor Hamlet hires alakitója, Harrey Shavenhin a tragi­kus szenvedélytől elvakulva leszúrta Pólóniust, nagy nyugtalanság uralkodott Londonban. A szí­nészt átadták az ügyésznek, de bebizonyították, hogy művészi örtkivüleiben cselekedett és fölmen­tették. Amikor újra fellépett Hamlet szerepében, a közönség hatalmas tüntetést rendezett mellette. Az első felvonásokat még nagyobb tűzzel játszot­ta, mint egyébkor és mikor a. függönyjelenethez ért, ismét leszúrta Poloniust, akit ezúttal Percy Moanful személyesített meg. A gyilkos színészt ismét az ügyész elé vitték. Most az ügyet nehe­zebb volt elsimítani, de azért másodszor i« föl­mentették, azzal a szigora kikötéssel, hogy ezután nem szabad játszania a Hamletet. Félévig tehát csak nagyon nyugodt szerepeket vállalt, de ez­után számos kérvényt intéztek a minisztérium­hoz, hogy újra eijátszhassa kedvenc szerepét. Az igazgató ekkor Polonius szerepére egy magával meghasonlott életunt színészt szerződtetett és fe­leségének előre évi járadékot biztosított. Az elő­adás napján az igazgatóság az alábbi közleményt tétette be az összes újságokba: Nézetünk szerint a közönség helytelenül bizakodik Harvey Shaven­hin egészségének jobbrafordulá-sában. A rokon­szenves színész pár nap óta ismét nyugtalan. — Természetesen a bemutató estéjén a nézőtér zsu-! folt volt éa a jegyek ötszörös áron keltek el Ai igazgató a gyilkosBági jelenet előtt pár perccel félrehivta Shavenjnnt és igy szólt hozzá: Harvey legyen teljesen nyugodt! De híven az igazsághoz közlöm önnel, hogy az, aki ma Poloniust játsza, torkig van az élettel. Bizonyos vagyok, hogy ma semmi baj sem fog történni, de minden eshető­ségre évi járadékot biztositottajn a színész jővén dőbeli özvegyének. — Ez teljesen kiábrándította Shavenhint. Amikor a színpadra lépett, kedvte- lennek látszott és oly lagymatagon döfte tőrét a függönybe, hogy Poloniuson csak jelentéktelen sebet ejtett. A közönség látva, hogy semmi sze­rencsétlenség nem történt, fütyülni kezdett s a színésznek távoznia kelletét a színről. Nem is játsz­hatta végig a darabot. Másnap a tüntetések meg­ismétlődtek, olyan parázsbotrányok voltak, hogy a rendőrségnek kellett beavatkoznia, amely egy­szer s mindenkorra eltiltotta a színészt attól, hogy Hamlet szerepét játsza. Kétséges, hogy Tristan Bernardnak ezzel a darabbal olyan sikere lesz, mint Shakespearenak a Hamlettól. A POZSONYI MOZIK MŰSORA December 21-től 24-ig: Redoute: A szenzációs tárgyalás. Átlón: Mindent az asszonyért. Tátra: Az ellopott menyasszony. Metropol: Jackie Coogan, a Rántson erőd trombitása. METEOR-MOZGÓ, NYITBA Dec. 24: (Nincs előadás.) Dec. 25: A kentuckei hegyek ős* szörnyetege. Gyönyörű dráma. Rin-tin—tin. Dec. 26—27: A tengerészkadett kalandja. Érdek- feszilő tengerészdráma. (Donglas Mac Lean.) P&ramount-film. A NAGYKAPOSI URÁNIA-MOZGÓ MŰSORA: Dec. 25—26-án: A lonrdesi csoda. (Vallásos.) Dec. 30-án: A fekete nővér. (Világsláger.) ÍCöZ<í A!ZDAS&GP Világgazdasági problémák fi Prágai Magyar Hírlap részére irta: SÁNDOR PÁL országgyűlési képviselő, az ÖMXE elnöke Budapest, 1928 Karácsony. A világháború lezajlása óta az EgyeeiüUt Álamok a.z egész világ bankárija, nála van a világ aranykészletének 50%-a teKba!mos­va. Az Egyesült Államok kormánya büntet­lenül zárihaltja el határait más országok ipar­cikkei élői és írhatja elő az egész világnak, hogy melíkora emberimportot óhajt eltűnni. És azzal az elvvel, hogy ^Amerika az ameri- kaiakó** — eddig jól járt. A gazdasági hatal­mát bő nyersanyagforrásainak, a Taylor- renidsaerii munkamegosztás, imarukaerőkiak- názás következetes végrehajtásának köszön­heti. Lehet, hogy a közgazdászok között kü­lönbözők a felfogások erről, de nem hiszem, hogy a mézetek eltérők (lennének a tekintet­ben, hogy az Egyesült Államok manapság a világ domináló péndhataltma. Financiális ha­talmuk oly nagy, hogy a Federal Bank ré­vén gazdasági kríziseket könnyedén hárít­hatnak él. Ez a bank olyan ellenőrző szere­pet visz, minit Magyarországon a Pénzintézeti Központ. Rnn esetén a többi hatalmas bank teljes erejével áll mellette, úgy hogy baj nem történhetik. Az Egyesült: Államoknak tehát felhőkarcoló módijára szökkent fe.1 há­lálnia és erejének és nimbuszának tudatá­ban, ennek teljeis elösme rését követeli. Er­ire a hatalomra minit örök időkre megdönt­hetetlen sziklára tekint föl az amerikai pol­gár. Ez érdekes jelenség fellett igen előkelő pénzemberekkel szálltaim rí lába annakide­jén, mikor Amerikában tartózkodtam. És feltettem nekik a következő kérdést: Honnan van az, hogy Amerikában az át­lagos munkabér egy vasgyárban, 8 órai munkaidőt véve alapul, napi 6 dollár, inig ugyanez az amerikai Kínában 12 óra mun­káért % dollárt fizet, sőt Indiáiban 3—8 anna a napiibér és nagy a munkanélküliség. Más­felől .rámutattam az amerikai munkás nagy hatalmára, mellyel lehetetlenné teszi, hogy a bevándorlás tekintetében liberálisabb fel­fogás alakuljon Iki. És neon hagytam említés nélkül azt seon, hogy Amerika már kiját­szotta utolsó ütőkártyáját akkor, amikor hal­latlan módon fejleszti iki a részletüzletet. melyet rendesen bankjaik finauis®i.ráznak. Mellékesen utáltaim a rossz ceelédviiszionyrok- ra és a városi polgárság rossz táplálkozásá­ra és nem felejtettem el rámutatni Anglia Kabaréit — Restaurant LUCERNA igazgató; Rolf Wagner Szenzációs műsori Belépődül Ké O.— Kezdete ü Arakor 2 zenekar ama törekvésére, hogy az indiai acélszük­séglet fedezését preferenciái Is vámtételek révén megkaparintsa, amit más hasonló in­tézkedések is fognak követni. Végre úgy mellékesen, nem hangsúlyozó ttan, beszéltem arról is, hogy azok az előnyök, amelyek a jövőben Oroszországtól várhatók, Németor­szágtól (bajosan vehetőik eL Az az igen elő­kelő amerikai pénzember, aki előtt ezeket a •témákat felvetettem, bocsánatot kérve, azzal tért ki a válaszadás elől, hogy neki „engage- ment“-ja van. Ez a pénzember másnap, anélkül, hogy magyarázatát adta volna, be­mutatott Mr. Sámuel Fish-nek, a híres Shi- débaker-auitógyár elnökének, aki a követke­zőket fejtette ki: — Egyedüli versen jriársunk, akitől tartani lehet, a német. Tömeges és racionális gyár­tási módot más nem képes alkalmazni. Az ön argumentációja téves — ás papirost, ce­ruzát véve élő, a következő kalkulációt állí­totta fel, megjegyezvén, hogy Studebakernél az átlagos munkabér csak 5 dollár. Amerikában Európában Nyersanyag X Műnk ab é r 300 % 100 % Általános rezsi 100% 300% Nem kell ‘tehát félnünk a munkabérek ma­gasságától, még 'ha nem is vesszük tekintet­be olcsóbb pénzünket, holott a németek pénze 10%-ba kerül. Midőn utaltam arra, hogy itt valami hiba van, mert 300 'százalék nem felel meg az 5—6 dollár és % dollár, valamint a 8 és 12 órai munkaidőkülönbségnék, rögtön „etnga- gememit“-jeire hivatkozott és másnapra ígér­te érdekes beszélgetésünk folytatását. De bizony hetek teltek el, találkoztunk naponta, beszélgettünk, mosolyogtunk, de ezekről a kérdésekről többet nem beszéltünk. Ugyanezekről a kérdésekről beszélget­tünk Mr. Colonel Metz-oel, egy német erede­tű, .igen szeretet remél té, va lóban dem ofcrait- tikusan gondolkodó úrral, aki 1914-ig New- york városának pénzügyminisztere, talán in­kább hatalmas pénzügyi tanácsadója voíL Úgy hallottam, hogy Newyork város fellendí­tésében Mr. Méta igen nagy érdemeket szer­zett. Mr. Méta igy nyilatkozott: — önnek teljesen igaza van. Amerika je­lenlegi gazdasági politikája rossz útra tere* lődött, ezt megvallom őszintén, ennek, ahol lehet, nyílt kifejezést adok és felhatalmazom önt, hogy ezt közölhesse nevem megemlíté­sével, Amerika hibát követ el a bevándorlás megszórj tárával, imént ezzel lehetetlenné teszi a munkabérek leszállítását és a mun­kásság hatalmának csökkentését De a vá­mok tekintetében is rósz utóm jár Amerika, mert nem lehet más államokkal szemben magasabb vámokat felállítani és ugyanakkor követelni, hogy a mi áruinkat úgy engedjék be ezek az államok, ahogy mi szeretnék. Az amerikai üzemek túlterjeszkedtek a háború alatt és most a vagyonok jórésze holtan fek­szik falakban és gyárkéményeikbem, ame­lyek nem hoznak semmit és nem is értéke­síthetők. Hova vezet ez? Nem tudom, de ag­godalommal nézem a jelenlegi helyzetet. Az amerikaiak rá fognak jönni a helyzet tart­hatatlanságára és akkor változtatni is fognak a jelenlegi káros törvényeken. Csak késő ne legyen. Ez volt az egyedüli vélemény, amely az én érvelésem mellett hangzott el. Pi Isler Gusztáv, a berlini Oommercial und Privaibank volt vezető igazgatója, akinek referáltam ezekről az eszmecserékről, egy amerikai festékgyáiros jelenlétében a kö­vetkezőképpen ny il atko zott: — Évek óta foglalkozom speciálisan ame­rikai ügyekkel. Ismerni véltem Amerikát minden intézményével együtt, önnek abban talán igaza van, hegy Amerikát jelenlegi túltermelése krízis felé sodorja, annál is In­kább, mert a részletfizetésre való eladást is kiaknázta. 80 midii árára becsülöm a részlet- üzlejben kihitelezett tőkét. Ha ebbői 2. mil­liárd el .is vész, mit jelent ez Amerika gaz­dagságával szemben. A krízis talán 1928-ban fog bekövetkezni, de seimimiiesetre sem lesz oly nagymérvű, mint az 1921-iki krízis volt. •már csak azért sem, mert a pénzintézeteik nagy szervezetükkel résen állnak. A bekö­vetkezendő krízisnek azonban jótékony ha­tása lesz Európára, mert Amerika pénz- feleslegei a krízis folytán Eurónában fognak elhelyezést keresni, tehát Európában bő és olcsó lesz a pénz. Arra a kérdésire, hogy miként tud Néniéi­A Prágai Magyar Hírlap ■ JEar-S mk összes régi és új előfizetőnknek ingyen küldjük, ha csomagolási ésportó­W*ÍwWÍ SE költség fejében 5.— ifiöar@ttó£ kiadohivalaíunkíioz ockülciönck. . imiüUiliMyilHHUílllllllUHilllllllUlllűllllliílllllllllllHIIUIIIIIIHIllUllUIUIIIIUIIliJIUIlIMIIiUIUUIUIJIIillllllllliilUIUlUüUIIIIIJIIttUUIttlUHüUlliUIMIWIJI!JUIIUUBÜlUiIUIIWI^^

Next

/
Thumbnails
Contents