Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-23 / 293. (1920.) szám
10 ^RAGAlMAG^ARHrRTjíŰP Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén ff Kül- és belföldi mesterek eredeti alkotásai. HuJJotCflUII Kívánságra kőrutamon beírni atás bárhol. Ouboviczky, Nyitra. Karácsonyi látogatás Neumann Teréz vérző sebeinek rejtélye még mindig megoldatlan — Bíborosok és egyetemi tanárok az extázisbán vonagtó leány körül — Neumann Teréz még mindig nem eveit egy falatot és nem ivott egy korty vizet —■ Kiküldött munkatársunk beszámolója — Konncrsreuth, karácsony hete. Századunk, a repülőgép és a rádió korszakának misztikus, középkori rejtélye Neumann Teréz esete. Egy kis bajor faluban egy szegény szabó leányának Látomása volt. Megje lent előtte a Megvált tó és Szűz Mánia. A leány extázisba esett, keze-lába vérezni kezdet1 azon a helyen, ahol Jézus Krisztust keresztire- íesziteíték s azóta nem eszik, nem iszik, csak buzgón imádkozik. Az eset hallatlan föltűn ést keltett az egész világon. Eleinte mindenki kételkedve fogadta a hint, később hisztériát emlegettek azok a bölcseik, akik mindenre tudnak magyarázatot, de végül is döbbent hallgatásba menekültek, amikor különböző orvosi bizottságok, egyetemi tanárok és pszihiáterek jelentették ki, hogy semmit sem tudnak fölfedezni, ami kézzelfoghatóan megmagyarázhatná e kóros állapot okát. Azóta hosszú hónapok, sőt évek teltek el és Neumann Teréz még mindig nem eszik, nem iszik, látomásai vannak és id önkiül vérzik a krisztusi sebekből. A kis Konnersreuth világhír esség lett és a földkerekség minden tájáról ellátogattok oda a hiivők. akik a jelenséget földön!üli csodának tartják és a hitetlen Tamások, akik a saját szemükkel akarnak meggyőződni a — csalásról. Akárhogy is áll a dolog, annyi bizonyos, hogy úgy a hívők, mint a hitetlenek mély benyomással és meghatottsággal távoznak Konnersreuthból. Hóviharban Konnersreuth felé Konnersreufalinak nincsen vasútja. Wald- Sasseuben kell kiszállnia annak, aki Neumann Teréz szülőfalujába akar jutni, A nürnbergi vonatból alig néhány utas száll ki a kicsiny állomáson. Egyesek karácsonyfát cipelnek, miig mások tekintélyes csomagokat szorongatnak a hónuk alatt, ajándékot hoztak a városból a faluba. Nagy, nehéz pelyhekben hull a hó. A kijáratnál automatikusan nyújtom a jegyemet és egy darabig tanácstalanul állok az uccán. — Konnersreuth? — feleli a kérdésemre egy vasutas —, autóbusz visz oda és tiz perc múlva indul a posta elöl. — Még idejében érem el a nehéz vasláncokkal fölszerelt alkalmatosságot, megváltom a jegyem és helyet foglalok az autóbuszban, mely nagy lármával indul Konnersreuth felé. A hó egyre jobban hull s az utat alig látni. A zsúfolt kocsiban két pap utazik. Az egyik idegenből jött, a másik helybeli lehet. Hosszú, bokáig érő reverenda van rajta és oly különös alacsony, fölhajtót! szélű keménykalapot visel, amilyenben a filmek francia abbéit szokták ábrázolni. A csodáról beszélgetnek, de a motor bugása miatt csak egyes szófoszlányok jutnak a fülemhez. A megállóknál meg elhallgatnak. Valami különös, megmagyarázhatatlan érzés vesz erőt rajtam, amint a puha hóban közeledünk Konnersreuth felé. Kora délután volt, de a nap már leáldozott s a fáknak, meg a domboknak olyan egészen különös volt az árnyékuk. A behavazott fák száraz gallyam kidülledt szemű varjak néztek a ziháló autóra s elkároglák magukat. Sötét volt, csak a hó világított, amikor a kennersreuthi posta előtt megálltunk. A postamester átvette a leveleszsákot, átadott egy kis csomagot a soffőrnek s az autó már ment tovább azzal a három utassal, aki beszállt a megürült kocsiba. — Szállás után néztem és szemem egy vendégfogadó feliratán akadt meg a szomszédos ház falán. Bementem az ivóba. A fűtött szoba jóleső melegénél három m esiterem be rí éle itta a sörét az egyik asztalnál. Kemény berlini kiejtéssel köszöntőm őket s letelepedem a szomszédjukban. A „Gu- ten Tach“-hal inkognitómat akartam megőrizni és csak későn jöttem rá, milyen hibát követtem el, mert itten misem gyűlöletesebb a porosz beszédnél. A társaság elhalkult ja a szól. csöndesen isszák söreiket a félliteres, nikkeífödclü kan csókból és csak lopva vetnek rám eigy pillantást. A vendéglős szó nélkül elém átüt egy hasonló ivóeszközt és elém teszi a vendégkönyvet, amikor megtudja, hogy éjszakán át nála álaarolk maradni. Amikor a könyvből megállapítja, hogy nem vagyok porosz, barátságosabban néz rám s ennek okát nem is titkolja. Konnersreuthban hisznek, de nem beszélnek Neumann Terézről Odakint megszólal az esti harangszó s idebent, mint egy varázsütésre, néma csönd lesz. Mindönki keresztet vet ég néhány pillanatnyi mély áhítattal imádkozik. A füstös, sörszagu korcsma egy pillanatra templommá változik és a szentképek előtti olaj mécsesben misztikusan lobban a láng... A harangszó véget vet a korcsmázásnnk. A vendégek még kin örp énük marad éksöreiket, fizetnek és haza mennek. Hat óra van, ami itt már késő estének számit s egyedül maradok a vend égi őssel. Elmondom neki, hogy magyar újságíró vagyok, aki azért jöttem .ide, hogy meglátogassam az immár világhírű Neumann Terézt és Írjak róla az olvasóimnak. A barátságos arc elkomorul és válasz helyett kérdez: — Van-e engedélye az urnák a regensbur- gi püspöktől? Nincsen? Akkor bizony nem látogathatja meg, mert Neumann Teréz csak a püspök ur írásbeli engedélye alapján fogadhat látogatót. Érrel ne.m tudtam s mondom, hogy csak mondjak valamit: — Majd fölkeresem a plébános urait, elmondom neki, mi járatban vagyok, ő majd talál megoldást számomra. — Csak akkor próbálkozzék, ha ajánlást hozott magával a plébánosától, mert a mi Másnap, vasárnap reggel több szerencsém volt. Az emberek beszédesebbek lettek,,és sikerűit megtudnom a következőket: Neumann Teréz még mindig nem táplálkozik és ünnepnapok körül kezén-lábán és szemén vérzik. Látomásai vannak és ilyenkor érthetetlen nyelven, a hozzáértők szerint óhéberül beszél. Legutóbb december 8-án esett extázisba. Mária szeplőtlen fogantatásának ünnepo volt és Münchenből Faulhaber bíboros jött el hozzá. Neumann Teréz a bíboros kíséretében jött haza a templomból és lakásán ismét bekövetkezett a csoda. A leány szemén, tenyerén, szive helyén és lábán vérezni kezdett. A bíboros az egész éjszakát az önkívületben levő lány ágya mellett töltötte, azután eltávozott, de rövid idő múlva ismét visszajött és délelőtt hosszan elimádkozott Neumann Teréz szoTisztelendőnk másképpen nem tehet semmit az érdekében. — Ábrándít ki az optimizmusom bőL Megkérem, hogy legalább ő mondjon valamit az utóbbi napok és hetek történetéből, de nem akar kötélnek állni. Azt mondja, semmi újat sem tud, Neumann Teréz ép nem úgy viselkedik, mint annakelőlte. Ennél többet 1 nem tudok kivenni belőle. Fölkeresem a plébánost, — határoztam el magain az első kudarc után és röviddel rá becsöngoltem a papiak ajtaján. Egy kendős cseléd nyit ajtót, aki közli, hogy a tisztelendő ur a templomban van és gyóntat; gyónás után pedig tüstént lefekszik. Amikor Neumann Teréz felől érdeklődöm, nem válaszol, hanem az ajtóra erősített cédulára mutat és bezárja a kaput. A zseblámpa fényénél a következő írást betűzöm ki: Na-dcn lelkész Neumann Teréz-ilvvhen csak kivételesen és egészen fontos esetekben délután 2 órakor fogad. Máskor nem. Továbbmegyek egy házzal, azaz kettővel ment a második házban világosságot látok. Vendéglő. Koraierereuth egyetlen mondáin" helye, ahol női kiszolgálás van. Igaz, ho.gy a píncénnö kounersreutbi divat szerint öltözködik, ami hosszú hajat, magasszáru cipőt, fekete harisnyát és á’lig begombolt blúzt jelent; de a hely mégis mondainnek számit, amit az bizonyít légi óbban, hogy a konners- reulhi arany ifjúság itt fogyasztja ugyanazt az édeskés bajor sört, melyet már a másik fogadóban volt alkalmam megkóstolni. Neumann Terézrői itt sem sikerül sóikat megtudnom, csak annyit, hogy naponta háromszor megy a templomba ■és ilyenkor szívesen áll szóba a helybeliekkel, de idegenre rá se pillant. Itt mondták meg. hagy a templomban sem lehet megközelíteni mert elkülönített helyen van a térdeplője, ahol átszellemült imáit rebegi. Egyebet nem silceyülfa megtudnom és hét órakor, amikor miár a „mondáin"* hely is kiürült, hazamentem a szállómba s mondhatom, őszinte pesz- szimizmusssl feküdtem az ágyba. Ekkor nem hittem, hogy valaha is közelébe juthatok Neumann Teréznek. bájában. A lány önkívületi állapotában ismét héber szavakat mondott. A konners- reuthiak szerint ilyenkor felelni is szokott az ezen a nyelven hozzáintézett kérdésekre, sőt legutóbb a clewclandi püspök spanyol nyelven föltett kérdéseire spanyolul felelt, noha éber állapotában csak németül tud. Amikor nincsen önkívületi állapotban, nagyon keveset alszik. Néha csak egy órát naponta, de sohasem többet három óránál. Rengeteg levelet kap a világ minden tájából, naponta több százat, de nem válaszolja meg őket. Számos látogatója van. Többnyire papok és orvosok jönnek hozzá, de minden látogatója mélyen megrendülve távozik az eddig meg nem fejtett csodától. Atyja szegény szabómester, Beszélgetés az öreg Neum mnéval és találkozás Terézzel 1928 december 23, va»árn*p. akinek tiz gyermeke közül a harmincéves Teréz a legidősebb. A család elutasít minden ajánlatot, ami a csoda anyagi kamatoztatását célozza, a látogatóktól sem fogadnak el ajándékot és éppen olyan szegénységben élnek, mint annakelőtte. Kis házuk van a templom melletti piactéren. Földszintes ház. csak a középső részére húztak egy emeletet. Szürkészöldre van meszelve, csak az eresz és az esőcsatorna zöld színe élénkíti kissé. Az ajtaján ugyanolyan cédula van, mint a papiakon. Ennek ez a szövege: Neumann Terézt csak a regensburgi püspök e’őzetes Írásbeli engedélye alapján lehet meglátogatni Ha állapota megengedi, akkor déli 1 és 'A2 óra közölt fogad. Egyébként kérjük a tisztelt közönséget, hogy templomba, vagy a papiakba vezető utján ne terheljék megszólítással és azzal, hogy követik. Erős elhatározással megfogom a kilincset és beinyltok a házba. Tiszta, csinos előszobába jutok. A falakon néhány szentkép, egy feszület; ez aiz egész disz. Hangos „Grüss Goit'‘-tál köszönök, mire valahonnan hátúiról előkerül e,gy ráncosíképü öregasszony, Neumann néni, a Teréz anyja. Egyszerű, feketarühás, fekete- kendő® öregasszony. Kötény van rajta, mert a konyhából került elő, ahol ebédet főzött a családnak. Elmondom, mi járatban vagyok s hogy nem tudtam arról, ho^v csak püspöki engedéllyel szabad ellátogatnom hozzájuk. Magyarázom, hogy külföldi vagyok és nincsen annyi időm hogy bevárjam a kérvény elintézését. A jóindulatú matróna őszintén megsajnál, de — amint mondja — még sem tehet semmit az érdekemben, mert a püspök ur haragját találná kivívni, amit a világ minden kincséért sem tenne meg. i — Sok baj volt a látogatókkal — mondja —, különösen az újságíró urakkal volt baj, mert nem az igazságot Írták meg, hát ő most már igazán nern tehet semmit egy újságírónak az érdekében sem. Különben is csak a tisztelendő ur jogosult arra, hogy a sajtót informálja. Ha akarom, keressem föl a tisztelendő urat, mert őneki főznie kell az ebédet. — Csak nem a Teréz részére?! — jegyzem meg futtában; mire kissé haragosan, de azért jósággal a hangjában felel: — Ugyan, hiszen nem eszik a lelkem már évek óta egy falatot sem. — Hát alszik-e sokat? — Alig alszik valamit is. — Ha nem eszik és nem is alszik, van-e ereje dolgozni? — Nem dolgozik az, kérem — hangzik a nehezen menő beszélgetés során a felelet —, csak imádkozik egész>nap. Ennél többel már nem igen lehet tőle megtudni. A toronyóra tizet üt, mire kiszakad belőle a sóhaj: — Jézusom, mindjárt dél lesz cs nem les* ebéd! Látom, hogy nem megyek sokra, elköszönök. Elmanőben még megmutatja leánya frissen takaritott szobáját. Egvszerü szoba. Szeníképek, feszület és temérdek virág. Azután már tessékel is kifelé. * Éppen végei ért az isteinÜszt^yt. A templomból jönnek kifele a hívők. Feketébe öltözött emberek szélednek szét a szélrózsa minden irányába a szűzi fehér havon. Két pirospozsgás arcú, falusi eleganciával öltözött Neumann-testvér, Teréz húgai, tisztogatják magukról a havat és gondos 'lábtörlés után bél énnek a házba; azután Neumann-papa érkezik és végül réveteg nézéssel a sápadt arcba esett fekete szemében megérkezik Teréz. Fekete kendőjébe erősen bebugyoláltan lépi át a szülői ház küszöbét. Utolsónak kijön a templomból a tisztelendő ur is. Fekete reverendája szinte rikit a fehér hóban. A szembejövők mélyen megsüvegclik: — Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus! — Mindörökké, ámen!... Ternyei László. Fizessen elő a mr HpiS ilif-FS i>t;UUUtUii XViVíiáJA 1 ct>ouura varok sor rali
