Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-22 / 292. (1919.) szám

I

4 RTiAg ................ .............I9?8 | dcctt^hor, 2!jl^ szobát ^

Lu

gano

madártávlatból

Az a kellemetlen záró-akkord, amivel a Népszövetség minden előzetes, körültekintő figyelemmel előkészített ötvenhármadIk ülésszaka véget ért, ha nagyobb bajt nem is, de mindenesetre rossz emléket hagyott a Légár óból távozó politikus-utasok lelkében, ami bizonyos körülményeket tekintetbe véve, emberi és érthető. Ez A végszóra beérkezett lárma, őkölcsapás az asztalra mint point, zavar, rendetlenség, magyarázkodás, — kellemetlenül várat'an és mindem k- előtt programellenes. Emlékezzünk, hogy mennyi gondoskodó udvariassággal, toleranciával, mondhatnám szeretettel rendezték meg ezt a lugano; napsütéses ottartózkodást, mindazok, akik ezt a feladatot magukra vállalták. Tekintettel vo’tak Stresemann egészségi állapotára, ami a kiimát, valamint tekintettel voltak az esetleg zajosan fontosabb kérdések kiküszöbölésére, ami a t; bbi egy begy ült nyugalmát és az általános jóhangulatot illeti. Az időjárás a lapok egybehangzó véleménye alapján példásan kitartott, és a műsor kérdését is sikerült a lehető legelőnyösebb módon megoldani. A irfkgyar-román optáns ügy a közvetlen tárgyalások befejezctlensége miatt magából lemaradt és ez már tiszta haszon. A német rcpará- ció és a Rajna-vidék kiürítése körül csend van, Majd legközelebb megbeszélik. Az általános lefegyverzés, tekintve embiio-állapotát. egyelőre Tiem aktuális. Litvinoff szovjrt-delegátus ug.\an irt ebben az ügyben egy meglehetősen e;ős levelet a Népszövetséghez, de itt a gúnyolódó hang és krakélereskedő rossz szándék egészen nyilvánva’ó é& igy nem is érdemes vele komolyabban foglalkozni.

Marad Bolívia—Paraguay. Litvánia—Lengye’or- szág és a keleti ópium kereskedelem. Távoli íigvek. A litvánok és lengyelek különben is megegyeztek egy időre maguktól Kőnigibcrgken. ezt csak tudomásul kellett volná verni. Hogy Bo’i- viában baj van, az tény, de oda is i.tak már. Az ópium-ügyben is határozatot hozlak. És ez iE en szépen kitartott párhuzamosan a kék éggel egy hétig. Közben az urak kirándultak a kő nyék különböző kilátópontjaira. Érdemes. Mondják, hogy* 1 * *' a vidék gyönyöriL Briand nyilatkozott. Mondja, hogy itt Luganoban megint csak rászokott arra a sokat kárhoztatott délutáni félórácskára, amikor egy rövid, de intenzív álom alapján szisztematikusan elhízik az ember. Ebben zavarták meg szombaton, mikor Zaleszki, lengyel külügyminiszter előhúzva zsebéből több papirost a felső sziléziai kisebbségi üggyel kapcsolatosan, nyugodt arccal gorombáskodni kezdett. Mikor ahhoz a ponthoz ért, amelyben a német kisebbséget és annak , ál- ]ame!lenes“ kihívó viselkedését okolja, mint minden belső baj kezdetéül, Stresemann az aszta’ra ^Csapott és egy pillanatra csend lett. Ez volt minden. Valóban nem sok, de a rendkívüli kőiülmó- nyeket tekintve, elég súlyos. Itt ezen az asztalon nem szokás ok nélkül csapkodni, és ha valaki mégis odacsap, akkor azzal már mondani akar valamit. Az ezt a mozdulatot kísérő jegyzetek, magyarázatokkal ellátva nem hiányoznak sem a német, sem a francia sajtóban. A francia lapok különösen sokat foglalkoznak ezzel az e. erglkus gesztussal. Lassított felvételben adja be o vasóinak, a történelmet citálják, Bismarck öklét és más precedenseket. Utána beszéltek az ügyben pro és kontra, Zaleszki, Stresemann, mig B.iand- ■r.ak sikerült végszóul megállapítani és leszögezni, hogy mindkét félnek, amennyire csak lehet, igaza van és legközelebb Stresemann kívánságára behatóan fog a Népszövetség ezzel cs a kisebbségi kérdésekkel általában foglalkoz' i. Itt Stresemann bizonyára nem marad majd egyedül álláspontja megvédésében, mert ha valami, a ker ez a kérdés talál végnélküli sére’mek tóin ácsaiként segítőtársakat Iíözépeurópa különböző uj állam-alakulatain belül.

A ..Hármak'4, azaz Briand, Stresemann és Chamberlain külön tárgyalásai eredményéül szolgáló kommüniké körül ellentétes vélemények hangzanak fel. Nagyjában mindenki tudta előre az e; töményt, azaz a teljes ercdménytoIe..ségot, mégis mást vártak.

Luganoval kapcsolatban emléknek csak az a bizonyos ököl-ügy maradt meg, rossz utóizül. Különben egyik rész sincs megelégedve. A né.retek elégedetlenek, mert Stresemann ezúttal semmi kézzelfogható eredményt nem hoz haza, pedig ott ezt a karácsonyi meglepetést elvárták volna. A mindig gyanakvó francia lapok B iand-t engedékenységgel, sőt az „Action ITaneaize" kimondottan a francia érdekek elárulásával vádolják. Nagy eredményeket, vagy megelégedést Lugano senkinek sem hozott, llogy nem történt semmi az nem volna baj, mert ez igy is volt tervezve elejétől fogva. De ami mégis történt, az felesleges vö t. Különösen igy ünnepek előtti hangulatban és egy kezdődő uj év küszöbén... Másrészt hol van az a diplomata bőrbe rejtett angyal, vagy ördög, akinek sikerülne mindenki vágyát kielégítői i, egy ilyen nemzetközi intézmény keretein belül, mint a Népszövetség? — Ez a valaki hiányzott a lupa női kaszinó játék-termélicn, éppen úgy, mint az addigi ötvenkét ülésszakon.

—gh.—

— Átadták a díszpolgári oklevelet Cobori nyitrai város búinak. NyLIrui tudósítónk jelenti: A közééimultkon Nyílra város díszpolgárává választott Oo-bori Káro’y városé ír ónak a

Prága, december 21. Illinka András, a szlovák néppárt vezére a bécsi Neue Freie Presse szerkesztője élőit nyilatkozott a szlovenszkói politika problémáiról. Pártjának vereségét az országos választásoknál azzal indokolja meg, hogy a párt nagyon gyorsan növekedett és ezen rövid idő alatt nem tudta fegyelmez- j ni tagjait, úgyhogy a pórt azon funkcioná- j riusai között, akik a parlamentben működnek j ás akik Szlovenszkón vannak, nincs meg a i szükséges kontaktus és

'az egres kérdésekben nincs is meg az egységes párttaktika.,

A vereség főokát az agrárpárt rivalitásában látja. Az agrárpárt erősen agitált a néppárt

Dernő december.

(A P. M. H. munkatársától.) Dermedt, hideg, nyugtalan vonaglásu völgyeken száguldottunk végig Lueskátó! Dernő felé. Ahol leguyugtalanubb az ut hullámzása, kacskaringója, ahol legdenned- tebb a völgy fenék, legvadabbak a kótfeiől Uruyo- suló hegyek: ott fekszik a völgy-könyökben Kis- kovácsvágás, a Csermosnya mén'ének igazi dobja. Háromszáz, nehéz sorsban vergődő magyar lélek kapaszkodik Ut az ősi röghöz, keresi a boldogulás nehéz lehetőségeit. Kicsi, öreg, kékre meszelt viskók, raj'uk araszos vastag már a zsupfedélre rakódott moha, éles zöMen világit a teteje, mintha patina volna valami sok százados bronzon. A parányi, mélyen ülő ab'akokban még fukszia, meg j muskátli elkésett virágai, bent az ablakokon be- ■ lül nagy nagy szegénység. A zöldmohos tetők fölött dühös tolakodásban kergetik egymást a sziklák, a legnagyobbé, a legközelebbi, a 800 méte- ' rés Somhegy toronyfala szédületesen á’l a falu fölött, másik oldalról a Pender-lető, az nyolcszáznal is magasabb. Szinte agyennyomják a pár kicsi kunyhót. A falu lelke, szinte a közepe a malom, a Csermosnya hajtja, no nem sokat jár, most is hallgat nagy-szomorúan, s ha nyelvel is a pit'e, bizony nem az itt termett gabanát őrli. Itt már aztán csakugyan nem terem semmi. A völgy oly mély s éppen egy északi kanyarodéban fekszik, ijesztően rövid Jitt a nyár s ősztől tavaszutójáig a nap egyáltalán 'bele sem tud sütni a fagyos álomban didergő völgybe.

Minden kincsük egy kicsi templom, csak akkora mint egy kápolna, — meg egy kicsi isko’a. az sem sokkal nagyobb. A tanítója — sajnos — llod- zsa .,apánk" híve, de ez a talaj bizony nagyon ,.köves" neki is, nem igen tud magot vetni benne... A kisértő ugyan mindég ott settenkedik, ahol a nyomorúság árnyékába léphet, de a kisko- vácsvúgási magyarok inkább szenvednek, mint magyarok, semhogy csalfa igeietekért eladják a hitüket!

Kiskovácsvágás szenvedi legjobban a Csermos- nya völgyi vasipar pusztulását, mert tisztán a bányákból, kohókból, vasgyárból élt, másból itt nem is lehet é’nl. Jellemző a falu népének élet- j harcban megkeseredett kedvére, hogy mikor egy aranyos szép öreg ház előtt megálltam, faláról lerajzofni a vakolatból rástilizált régi magyar elmert, kijött e’ém egy fáradt, elcsigázott uszorys hogy mondtam, milyen kár, hogy csak ez az egy disz van a falon s a többi lepusztult, pedig az is biztosan szép lehetett, szinte haraggal, de sok-sok keserűséggel felelte rá:

— Tessen máshová menni, ha szebbet teccik. Nálónk már nincs!

Már nincs... Ebben a két szóban benne ég egy egész vergődő nemzedék kesergóse. Már nincs. Nincs kenvőr, nincs fuvar, nincs legelő.

A gyerek azért Ut Is csak gyerek. Négy élvezettel álltak bele rrezit’ábosnn az autó kipufogójának büdös gőzfürdőjébe, miközben azzal riogattuk őket:

— Vigyázzatok, kismagyarok, mer* rúg az a masina, ha közel mentek!

ellen és amellett könyörtelen agHációt fejtett

ki Szlovenszkón a cseh néppárt is.

A szlovák néppárt fiatal nemzedéke meg- fertöződütt a többi pártok példáin és nagy anyagi előnyöket kíván, de Klinika, mint a párt vezére, feltétel nélkül ragaszkodik ahhoz, hogy a néppárt egyetlen tényezője sem törekedhet előnyökre és nem kérhet maradékbirtokot A jövőben, — jelentene ki Kiinka, —

a párt folytatni fogja tisztító munkáját a megbish&íatl&n elemekkel szemben és nem ijed meg semmiféle viviszekciától.

A párt választói megmutatták, hogy ez a tisztulási folyamat szükséges.

Hudák bácsit, a kovácsvágást keresztényszocia- !isták elnökét, akartuk meglátogatni, be vollunk jelentve hozzá, elénk is jött egészen a kis léckapuig. Feltűnt, hogy nagyon komoly s nagyon piros az arca. Aztán szép szóval mentegette magát, horv be nem vezethet a házba:

— Az Isten hozta az urakat, de lessenek meg- bocsájlani. egy kis baj esett közben

—- No ini, az Istenért? — Komolyan aggódtunk. De örvendetes baj volt:

— Hát csak az, kérem, hogy éppen most született egy kis fijam.

— Hü, az Isten tartsa meg, növessze nagyra! Hát ez mán nem baj, hanem öröm, gazduram!

És igaz örömmel szorongásuk meg Hudák bácsi erős markát, az arcáról most kezdett tiinedezni az aggodalom borúja s lassan helyére költözőit az öröm. A konyhaajtóból kileskelt felénk egy öreg néni, biztosan mgyanyó, aki im szintén egy kis onokával lett büszkébb és boldogabb. Megtudakoltuk még, hogy Iiudákné asszony is elég jói van-é, jól, há!‘ Istennek. Fényes pénzét keresett a tárcájában Fejes János, rozsnyói titkárunk, azt küldtük bé szerencsepénznek az uj kismagyar markába, aki nem félt ilyen rettentő nagy sziklák alatt, ilyen rettentő nehéz életharcra születni a csermosnya! Jób falvában. Parányi, virágfürt uj- jacskái hogy knpdoshatnak most a levegőbe s majdan hogy törik itt a kemény, sivár rögöt, hogy betöltsék a nehéz magyar hivatást!

Még egy benzines gőzfürdő a kovácsvágás! ifjúság mezítelen lábszáraira, aztán elbrummog velünk a gép Dernő felé. A szűk völgy egyre jobban szét tárul, szelíd lankák ereszkednek atá a lanyhuló hegyoldalakból, szép termőtalajok mulalkoz1 nak, jobb elet. puhább kenyér. Ped:g nagyot, igen nagyot zökkent Dernő is a múltakhoz képest. 1891-iki népszámláláskor 873 lakója volt. Ma csak hatszázon felül. Amerika, Kanada .. 1890 ben a vasgyár 54.000 mázsa nyersvasat dolgozott fel, bányái 28.000 mázsát termelnek, majdnem 1C6.000 forint érlékben. 170 munkás élt „vaskenyéren". Ma? a legszembeötlőbb Dernő felé közeledve a néhai vyár hatalmas keménye, peremén és koro- názatán olyan szabályos szép sorrendben növöget- nek a cserjék, mintha kertész ültette volna. A vasolvasztó hatalmas, nyok-szögletes tornya ijesztő, üres bolliveivel olyan, mint egy óriási lest kihűlt, utolsó véréi is elhullatott ütőere, a szive itt dobogott benn a földben, a bányákban, a kohók izzó ércében, a csengő bongó géptermekben. A forró érc-vér kifolyt, e’apadt, az érverés megállt, a 6ziv nem dobban többé. A széDraktárak hosszú, fekete falai némán sorakoznak, a gépcsarnok pókhálós, vak, töredezett üvegü áblako-val temetetlen kő- hulla, — szivszoritó az a pár pillanat is, mig elrohanunk a romok melleit. — Mikor a Sajó-völgyén

a Rimamurány vette át az egyeduralmat, Dernőt előbb kibérelte, majd megvette, utóbb beszüntette, mert a vasutvorn'tól távclfekvése miatt a kis telep semmiképpen sem lehetett rentábilis a vasutmenti nagy telepek mellett. A volt vasgyári j munkások rrgy része csa’ádes'ól átkö’tőzött Sál-1

gólarjánba, özdra, szanaszét, az ilthonmaradottak-1

városi tanács három tagjából álló küldöttség tegnap nyújtotta át a di^po'górl ok lóvéiét, I rne’ye' S chilié Gusztáv nyil/rai festőművész ké&úAit.

A gömöri végekről

Kiskovácsvágás és Dernő: a kél véglet - Romhadőlt vasgyát — Viruló magyar kulturház

ból sok még Rozsnyóra is bejár a rimái müvekhez. De híre van a községben — s ezt remegő reménységgel emlegetik, — hogy a Rimamurány valahol. Dernő és Váralja közöl egy uj telepei akar létesíteni 8 akkor fellendül újra Dernőnek ia! Bár úgy lenne.

A falu közepén jól látszik az Andrássy-kastély, va’aha Andrássy György országbíró urnák lábai is tapodlák, aki Széchenyivel Angliában tárgyalt szakértőkkel a pesti Lánchíd terveiről. Fia: Dénes gróf és leányai: gróf Maldeghen Lajosné, meg gróf Széchenyi Aladárné, gyermekségüknek szép éveit élték itt. Ma az uradalom főerdőinérnöke lakja. A község házai elég módosak, de kedvetlenek, semmi stílus rajtuk. Nem baj, no. Fő az. hogy két tau- erős, jó! felszerelt maovar iskolájuk van, közel száz magyar gyerek szedi bene a tudományokat kis koponyájába. A tánitójuk. Dombos Sándor. 35 éve van a községben derék jó magyar ember, a lelke a falu magyar é'etének, világi elnöke a Kato’.ikus Körnek. A Körnek pedig saját külön épü’ele van nem is régi. máris szűk s Isten segítségéve! kibővítik: külön színpadot s öltözőt építenek hozzá, mert ez az épület a Csermosnya völgy magyar kulturéleíének igazi gócpontja. Műkedvelői előadások, felolvasások, o’vasókör. lapok, folyóiratok, rendes és sűrűn lá'ogatott könyvtári órák: szin öröm mindezekről hallani. A Kör ifjúsági elnöke: Ficsór Lász'ó szintén derekas

részt vesz az áMásos munkából.

Itt van a völgy falvainak jegyzői székhelye. A sokat panaszolt passzus ügyekben a jegyző most igen üdvös és mé’iányos ügykezelést vezeteti be, mely a törvényes Tenderezések keretei között nagyban megkönnyíti a falvak népének ügyes- bajos dolgai elintézését.

Nem lehet nekünk rossz néven venni, hogy tiz- tizenöt kilométeres szomjazás után olyan helyet kerestünk, ahol bádogra festett kar nyúlik ke- resz'be az útra és ugyancsak bádogTa festett habos söröskorsót mutogat csalogatónak. A sör kifogástalan. persze Rozsnyóról, a ma már modern német gépekkel dolgozó Rosenblüth-te’eprő’. ahol ördöngős masinák 8—10.030 üveget mcsnak, töltenek. dugaszainak naponként. Az asztal fölött villanylámpa lóg — ezt is Rozsnyó táplálja, amint egész Dernőt is ellátja modern vFágosságga’. Az ablak nyitva, kilátni az üres kuglizcra benne üres üvegek, felborult korsók, az ablakpárkányra felszökken egy nyájas tyuk és bekárál az ab'akon- A vendégszoba üvegajtaján át a kis szatócsboltba lehet kukkanni, megy az is iól. Táncos gazda arról beszél, hegy csak ő 20 mázsa má’nái szállított az őszön a rimaszombat korzervgyárnak. Egy szép régi komód, berakott díszekkel, szomorko- dik a sarokban. Mellett nyílik az ajtó s bejön egy csöndérörmester, kinéz mellettünk egy asztalt, söröl ő is. Másnap már mindenütt s mindenki tudta. kik voltunk, hányán voltunk, minek voltunk s hol vol'unk.

Azt hittem, hogy ez a Csermosnya völgy az Isten háta mögött fekszik. Lehet hogy igen. Le tet, mégsem. Ha ott van is, a csöndér bácsi még -Z Istenke háta mögé is odanéz. De neki köszönhetjük, hogy pár nap múltán e! nem hatalmasod >t; a vakhir, hogy egy politikust megtámadlak a hats- kuliak. Erről a mulatságos epizódról legközelebb, Hárskulról szólván.

Ticby Kálmán.

Köszönetnyilvánítás. A következő sorok közlésére kérték fel lapunkat. A csehszlovákiai egyetemeken tanuló magyar ifjúság diákjóléti inté: mé- nyoi javára december lG-án tartott kassai műsoros estélyen az ügy iránt a legteljesebb megértést és támogatást tanúsított lelkes és áldozatkész közönségnek, — a szivüknek minden sze.etetével közreműködött költőnek -és művésznőknek, — s célt odaadóan támogató Soualkház-nagysá ló részvénytársaságnak, — a rendezés fáradságos munkáját puszta áldozatkészségből mintasze üen végzett Jaschkó Géza urnák, — a hangve:seuy- zongorát díjmentesen átengedett Linkerch-cí-g- nek és az alább feltüntetett bőkezö és jóságos tulfizetőknek hálás köszönetét mond a diákjóléti társadalmi nagybizottság nevében Grosschmid Géza dr. elnök. — Felülfizettek: Csarsky József püspök 100, Pausz Béla és neje 1.028, Csutora asztaltársaság 200, Schell Gyula és neje (Nagyida) ltO, Tescililer Antal dr. és neje (Szepesigió) 100, Kon- rády Lajos prelátus (Kassa) 100, Gombos József birtokos, Kassa 100, Grosschmid Géza dr. s ená- tor és neje 100, Hofímann Arnold, kanonok 80, Tost Barna prelátus 60, Horváth Lajos dr. ügyvéd C6 neje, Jaschkó Géza könyvkén skeuő. MiM*. ner Ferenc könyvkereskedő, Weisor Ernő dr. ügyvéd, Pajor Miklós dr. ügyvéd, Payer E. vin dr. orvos, Elek Imre dr. ügyvéd, Szmietuányi Pál dr. ügyvéd és neje, Liskó és tá.ea bankház, Oe s. 1.1a- eger Lajos nagykereskedő, Steller Árpád közjegyző 50—50. Oclscblaeger Ferenc nagy keresi;o- dő, özv. Bauerneb! Szilárdnó, gyáros, Eötvös Géza aranyműves (Kassa) 40—40. Bródy Frigy emó nagykercsk. neje 85, Palyó Mihály pápai ka ra ás, püspöki titkár (Kassa) 30. Dobrá .szky János esperes (Sóvár) Vitéz Sándor könyvkereskedő, Kessler Ervin gyógyszerész, Darvas Sándor dr. ügyvéd, Bongrácz Rezső igazgató (Kassá) 30 30, Szász Emil dr. orvos, (Tátra ü. cd) 30, Szabó Guiz- táv dr. orvos, Szarvassy LÁszIó dr. o.vos, Hart- rrrann Lajos dr. orvos, Halmi István dr. ügyvéd, Ákos Izsó dr. orvos, Varga Ilus, YVirtsohaitei Ernő nagykereskedő, Stefanovits Béláné májjá zó, Duke Edónó, háztulajdonos, Lenarth Artúr szabó, Özv. Quirsfckl Jánosné háztulajdonos, Körtvó- lycssy Károlynó, özv. Bethlenfalvy Antalné özv. Müller F.ndróné, Blazsovszky Lászlóié (Kassa) 20—20, K. G.-né 21, Veszelits Jenő 15 Egressy L.-né, Köves Károly, Göntzy Gábor rét', cspe .a, özv. Burgcr Lajosné, Kolacskovsíky Elza igazgatónő; Ilöffler Emma igazgatónő, özv. Aug s tiny Eleknó (Kassa) 10—10. Bubelinv 6 és N. N. 1 korona. — Az összjövedelemből. * .,o,o*,í kia’árok levonása után, a jótékony célra 7.C88 ko'rona 90 fillér maradt.

JAP&N rWvRSJTA

PA1&F HM áSc

A IXGSXeBB,

K^VKA'CS OHTJ jL <7*f|pF^ÍO

B ’R-AJ 1 ShiW-A7 N YCR&ES U.-& Hliifca szerint i színfal néppárt vhriszekciót mmiönmagán, ion meg- iiiliiiliü megizEsatatfan elemeitől