Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-21 / 291. (1918.) szám

2 e ^m<TAT^A^cmri-HlRLA> A képviselőház karácsony elől ff utolsó ülésén megszavazta a magánaikalmazottak nyugdíjbiztosítását és kiadta Tukát Frága, deoerober 20. A képviselőház ma torija karácsouyelőtLi utolsó ülését és ezzel a Rudolf hiúm kapui minden valószínűség sze­rint január végéig, esetleg február elejéig be­zárulnak. A házelnökség január 9-én ugyan ülést tart, de ezen az ülésen csakis technikai kérdésekkel, azaz az uj parlamenti épület tor. véve] fog foglalkozni. A legközelebbi plenáris ülést írásban fogják egybehívni. A maii ülésen megszavazta a képviselőház a magánálk almo­zol kik nyugdíjbiztosításáról szóló törvényja­vaslatot és" utolsó pontként szerepel Tuka mentelmi ügye. Minden jel arra vall, hogy a kormányban és a kormányelnökJielyetlesé- nek személyében újév előtt semmiféle vál­tozások nem fognak bekövetkezni. Meglepeté­sek ugyan nincsenek kizárva, mivel holnap a minisztertanács ülést tart és talán Srámek mint mLniszíereLjiökhe!yeLles visszaadja meg­bíz sál, de ezt a parlament folyosóin nem tarlják valószínűnek. Megszavazzák a magánalkal- mazottak nyugdíjbiztosításai Windirsch maga kérte kiadatását és a képvi­selőház igy is döntött. Elstner, Sletka, Had- blick és Ch-iouba kommunista képviselők mentelmi jogát a ház nem függesztette fel. Macek Pál agrárius képviselőt, aki egy pozso­nyi földhitelintézet elnöke volt, az állam- ügyészség a büntelőtörvénykönyv 70, 355, 350, 361. 362 és 363. paragrafusaiba ütköző büncselekmétnnyel vádolja és ezen az alapon kérte kiadatását. A képviselőház a kiadatás melleti szavazott. Kiadták még linken kom­munista képviselőt. Tukát kiadják Ezután Ha Ha agrárius képviselő, min t a mentelmi bizottság előadója stri csönd mel­lett beterjesztette Tuka Béla ügyében a meri-1 leírni bizottság jelentését. Tuka a mentelmi ügy tárgyalása előtt eltávozott a teremből. | I Miikor a parlamentben vádat emeltek Tuka ellen, maga Tuka felszólalt, hogy ezekre a vádakra majd a kompetens hatóságok, tehát a bíróság előtt fog felelni. A mentelmi bizott­ság e kijelentéssel egyetért, művel a vádak, amelyekkel a pozsonyi ügyészség Tukát gya­núsítja, igen súlyosak. Így a köztársaság el­leni ármánnyal, forradalmi ténykedéssel és katonai kémkedéssel vádolják. Az ügy és Tuka saját személye érdekében is szükséges, hogy ennek az eljárásnak szabad utat enged­jenek és ezért a mentelmi bizottság javasolja Tuka Béla kiadatását. A ház vita nélkül a szocialista szavazatokkal egyetemben a ki­adatás mellett szavazott. A képvise’ől'áz többsége ezután elutasította számos ellenzéki interpelláció sürgősségét. Majd az elnök bejelentette, hogy a mandátu­mától megfosztott Kuhicskó Mihály kommu­nista képviselő helyére Balázs József csapi mezőgazda sági munkás kerül. Az elnök ez­után záróbeszédében rámutatott arra, hogy a képviselőház a jubileumi évben hatvan­két plenáris ts 160 bizottsági ülést tartott, míg az elnökség negyven ötször ülésezett. Eb­ből látható, hogy a képviselőház nagy mun­kát végzett. Az elnök ezután ünnepnapi jókí­vánságai mekeit az ülést berekesztolte. A legközelebbi ülést írásban fogják egybehívni. Az angol király harca éleuel-halállai A kép visel őház mai ülését délelőtt tizen­egy óraikor nyitotta meg Malypetr elnök. Mi­után a magánaikalmazottak nyugdijbiztositá- sáról szóló javaslat felett a vitát még tegnap este befejezték, felolvasták a több mint há­romszáz módosító Indítványt, majd a két elő­adó megtartotta záróbeszédét. Ezután szava­zásra került a sor. A képviselőház többsége első olvasásban elfogadta a törvényjavaslatot. Egyes paragra- íuso.cai az ellenzék is megszavazott. Második olvasásban azonban csak a többségi fáitok szavaztak a javaslat mellett. A képviselőház ezután áttért a mentelmi ÜgyeK tárgyalására. Az első meiue.und ügy Hruáka kommunista képviselő ügye volt- Burián kommunista képviselő tiltakozott az ei.en, hogy a képviselőház csak a kommu­nista képviselőket adja ki. A többség a ki­adatás melleU szavazott. Ezután a ház Vvin- dlrsch, a Bánd dér Landwirle klubelnökének mentelmi ügyét tárgyalta, akit becsületsértés miatt ’ kértek ki. A mentelmi ügy tárgyalása Borán Windirsch felszólalt és előadta, hogy 3927 októberélten a vonaton konlroverziája támadt Uujek Ferenc rózsahegyi kapitánnyal ez ablaknyi lásból kifolyólag. A kapitány szemtelenségnek mondta azt, hogy ő be akar­ta csukni az ablakot. Windirsch igazoltatni akarta a túsz lel, de a kapitány erre nem volt hajtandó, sőt ellenkezőleg őt jelentette fel be­csületsértésért, mert állítólag a következőuet jelentette volna ki: „Maga egy hős, de ha nem igazolja magát, akkor gyáva lickó**. Ötödik György betegségének e!s9 kimerítő leirása A betegség öt fázisa — Nehéz, de biztos javulás? London, december 20. A királyt kezelő or­vosok hétfőn délután rendkívül pesszimista- hangú orvosi jelentést adtak ki. A király köz­érzete egyáltalában nem volt kielégítő. A la­pok erre elvesztették nyugalmukat és egyik­másik orgánum a királyt már „csaknem ha­lottnak44 tartotta. A király orvosai, hogy a pá­nikot elkerüljék, ma reggel részletes és ki­merítő orvosi jelentést adtak ki, amelyben a tegnapi visszaesést csak átmenetinek minő­sitik. A közérzet azért rosszabbodott, mert a királynak nem adtak többé aliatőszert. hogy zökkenő nélkül áttérhessenek a besugárzási gyógymódra és a helyi masszázsra. A kimerítő jelentés szerint a betegség első fázisában tényleg általános infekció támadt, amelyet nem tudták kellőképpen lokalizálni. Kezdetben a király csak köhécselt és a mell­hártyán egész minimális gyulladás támadt. A bakterológiai vizsgálat azután pozitív strep- tococusleletel állapított meg. A központi ideg­rendszer a rendkívüli ingerlékenység szim- ptomáit mutatta, miközben a király közérzete rosszabbodott. A láz emelkedett, amihez az is hozzájárult, hogy a be eg kifejezett kíván­ságára az orvosok kezdetben nem vonták el a királyt a munkától, aki mindennap nénin hősiességgel végezte el államférfiul teendőit. A betegség első fázisának vége felé a gyulla­dás a hashártyára is átterjedt. A betegség második fázisának kezdetén az általános vérmárgezés szimplomái egyre erős- bödtek. A nyelv" kiszáradt és megrepedezett 1 és a király néha deliriumba, majd teljes ki­merültségbe esett A betegség képe ekkor körülbelül olyan volt, mintha a király súlyos tífuszban fe­küdt volna három-négy hétig. A veszedelmet nagyban fokozta, hogy akut szivgyöngeség lépett föl és a király "állandó lélegzési zavarokkal küzdött. A. harmadik fá­zisban a láz csökkeni és a mellháriyagyulla- dás lokalizálődolt. A bakterológiai vérvizsgá­lat negatív eredménnyel végződött. Az infek­ció és a deliriumos állapotok alábbhagytak. December 8-ika körül a hőmérséklet ismét hirtelen emelkedni kezdett s a jobboldali tü- dőcsucs, meg a hashártya közölt folyékony váladék képződött December 12-én végre meg lehetett operálni a beteget és a narkózis­ban — kloroformot, oxigént és élhert hasz­náltak — e! ávülithatták a tüdőabcesszust Az eltávolított fekély ugyanolyan jellegű volt. mint a tizennégy nappal előtt a vérben talált streplococusok. Az operációval befejeződött a betegség negyedik fázisa. A jelenlegi ötödik fázisban az orvosok első­sorban az infekció fokozottabb lokalizálá­sára törekedtek. A beteg lecsökkent vitalitása és a gyulladás természete rendkívül lassúvá és körülményes­sé telték a gyógyítást. A geunykeletkezés vég­re csökkent s az operációs mezőnyön most már uj egészséges szövet keletkezik. Az uj 9£ SÜL nr rw A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARN0 JÓZSEF (38) A sbalonmunka, melyet már hetek óta vé­geztek. most sehogyan se haladt. A börtön* falak közzé szorított öt embert megcsapta a kinti Levegő és ez a legyintés tűrhetetlenné tette számukra a benti életet. A négy fogoly úgy nézte szabad ni is váró társát, mint egy vendéget, aki még itt van kö­röttük, de percek múlva már útjára megy, hogy sohase térjen vissza közéjük. Friedmann már alig is érezte börtönlakó­nak magát, — öt már nem zavarták a zárka­problémák: nem érezte mumusnak a fogház- őrmestert, akinek hangos kiabálása behallal- szott a folyosóról és nem örült a szivarnak, ami a szájában lógott, hiszen néhány óra maivá már kinti trafikban annyi szivart ve­het magának, amennyit akar , . . Az öt embert szörnyen untatta a munka, de mégsem szakították meg ezt beszélgetéssel, hiszen egyiküknek sem volt mondanivalója. 'Mindegyikük a maga külön, egyéni életét él­te a börlönsablónban s most mindannyian a kaját szabadulásukat képzelték el. Végre elkövetkezett az ebédidő: abbahagy­ták a munkát. A folyosóról edénycsörömpö- lés zaja hallatszott be, — megkezd -dött uz ebédek széthordása. Elsőnek Ménessi és Da- rimovics kaptak ebédet, — ők fogházkosz- tot ettek. Néhány perc múlva megérkezett Alpár csomagja is: egy hatalmas ételhordó. Végül behozták Szentessi ebédjét is. Fried­mann, — ma először. — nem kapott ebédet. A kövér emberből, mikor az ételek széthor- idása befejeződött, szavakban virágzott ki az öröm: — IVztosan szabadulok . . . A feleségem már tudja: nem küldött ebédet, — én ma már otthon fogok ebédelni! . . . Izgatottan járkált fel s alá a zárkában, majd csomagolni kezdett, összehajtogatta a fehérneműjét, összerakta a mosdószereit, vé­gül „végrendelkezni*4 kezdett,­— A szivarokat persze itihagyom magánál, Ménessi ur: ossza széjjel a barátai közölt a nagyírodáu, mert itt a zárkában senki se szi­varozik ... A gyorsfűzői se viszem magam­mal: az urak jól hasznát vehetik, mert az enyém nagyobb, mint a Szentessi űré . . . Mikor mindennel elkészült, leült az ágyra és megszólalt: — Mondják el az urak, hogy mit akarnak... Elintézek kint mindent . . . fia akarják, el­megyek a családjukhoz . . . Vasárnap majd bejövök beszélőre s hozok cigarettákat is . . . Alpár szólalt meg elsőnek: — Kedves Friedmann ur, ha volna olyan kedves . . . írok egy levelet, juttassa el a megadott címre ... Nem szeretném cenzú­rázta tni . . . — Kérem, — vállalkozott a feladatra Fried­mann, — ezer örömei . . . Szentessi száján fanyar mosoly jelent meg: — Börtöntestvériség, — gondolta el, — a burzsoá niost szolgálatot tesz a proletariátus­nak ... A diák biztosan egy elvtársa szá­mára fontoskodik össze üzenetet . . . DarLmovics diszkréten elhúzta Friedmannt és haLk hangon beszélt neki valamit. — Azt hiszi, hogy kér valamit? — fordu1! kedélyesen Alpárhoz Ménessi, — én inkább azt hiszem, hogy még egyszer utó’jára ©1- mo>ndja neki titokban, hogy milyen nagy fiú volt ő odakint és hogy milyen ártatlanul ke­rült törtön be. — Nagy pech neki, hogy Friedmann szaba­dul, — replikázoli a d ák, — ő hallgatta lég­idre! mesebben a meséit. — Vájjon ki jön a helyére? — tette fel a megválaszolhatatlan kérdést Ménessi. ólmos lassúsággal mull az idő. Az öt fogoly úgy érezte, hogy már végtelen órák múltak el az ebéd óta. Mindannyian érezték a kint: nincs szerszámjuk, mi le­mérné az időt . . . Már hetek óta eszükbe se jutott az óra hiánya: sohasem volt szüksé­gük arra, hogy tudják mennyi idő múlt el a napból. A fogház életbeosztása pontos óramű volt, — itt nem fordultak elő perces késések sem, pedig számukra nemcsak a percek, de az órák se voltak nagyon fontosak. A reggeli- osztás jelezte, hogy megkezdődött a nap: el lehet kezdeni a munkát . . . Mikor a város tornyaiban delet harangoztak, vette kezdetét az irnokséta, aztán az ebédelésre került a sor. Délután ötkor volt a második séta, — ezután uzsonázhatott, akinek volt miből. Este hétkor ‘az őrmester ráfordította a kulcsot a vasajtó- ra, Ilyenkor már tudták a rabok, hogy ismét elmúlt egy nap: kezdeni lehet az alvást, — ha tudnak aludni ... Most a három órát vár­ták, Friedmann szabadulásának idejét, de semmi se jelezte, hogy milyen messze vau még ez az idő. A fogházé let óra szerűsége csak bizonyos órákat jelzett: reggeliosztás — reg­gel hat óra; irnokséta — déli tizenkettő; ebédosztás — délután egy; második séta — délután öt; zárás — este hét; — hogy mikor van délután három óra, nem mutatta semmi. Friedmann arcát vérvörösre színezte az izga­lom. A nagydarab ember fel s alá futkáro- zott a zárkában, majd végihevert az ágyon és a fehér plafont bámulta. Egész testét lázba- hozta az idegesség: nem tudott mihez kez­deni, — a fogházban töltött, eddigi időt nem érezte olyan végtelen hosszúnak, mint ezeket a perceket, melyek az ebéd óta peregtek le. Végre Ménessi megszánta a vergődő em­bert: —- Átmegyek a nagyirodára, — szólalt meg, — megkérdezem, hogy hány óra van... líóua alá kapott egy tömkönyvet éa .kiment J928 december 21, péntek. szövetek vitalitása emelése céljából naponta ultraviolet sugarakkal, kvarc- és higany lám­pákkal besugárzásokat végeznek. A besugár­zás hatását a fehér vórsejtek számolásával eh lenőrzik. Minden elője! arra mutat, hogy a besugár­zások remi kívül kedvezően hatnak. A betegség gyógyítása később is rendkívül körülményes és lassú lesz, de a veszedelmes fázis elmúlt és újra komolyan remélni leltet a király íölépülésében. A legveszedelmesebb aggasztó küzdelem mindenesetre végétért. Magyarok a Daily Mail „ÍOOO világ fair esség “-e között London, december 20. A Daily Mail 1929-os évkönyve három millió példányban ker.ili a könyvpiacra. A könyv ezer nevet tart -hi a/.ó életrajzgytijtemény, amelyben korunk legkie­melkedőbb egyéniségeinek rö\ id életrajza van felsorolva. Az ezer világhiresség közé öt ma­gyar név került: Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István gróf miniszterelnök, Andrássy Gyula, Appo­nyi Albert és Molnár Ferenc neve, ezzel Magyaország erősebben van reprezentál­va a galériában mint Franciaország kivételével bármely más európai nemzet Az évkönyv közli a magyar kormányzó élet­rajzát, majd igy jellemzi őt: Szilárd, kaiu.’ás karakter, kinek nagy szerepe volt a liábor i és forradahnaksujtotta Magyarország talpraállitu­sába n. Bethlennel kapcsolatban mint nagy világpoli­tikai sikert jegyzi fel a Mussolinival kötött ba­rátsági szerződést. Andrássy Gynla politikai és diplomácia? ^ze- replétséiről beszámolva, egy utol mint kiváló po litikai és történetiről is méltatja a magyar po­litikust. Apponyi Albertról mint nagy kulturpolitikus- ról, korunk egyik legkiválóbb szónokáról a nemzetközi jogi kérdések kiváló szaktudósáról emlékezik meg. Molnár Ferencet mint a leghíresebb magvar drámairól és novellistát vették be a vilá,rhm s- ségek közé. Ismertetik karrierjét, sikereit, fel­jegyzik róla, hogy nevét egyformán ismerik mind az öt világrészben. Az évkönyv második feléből igen érdekes adatokat tudunk meg Anglia pénzügyi helyze­téről. Megtudjuk, hogy Anglia vasútja egy- milliárd font tökével, 30.000 lokomoth val, 200.000 alkalmazottal dolgozik, megtudjuk, hogy India 360 milliónyi bemziilött lakossá át 280.000 fehérember „őrzia Anglia számára és megtudjuk többek között azt is, hogy az uj yórki érsek személyében most nevezték ki Anglia első szocialista érsekét. RlnTizciAink é« Olvadóink Heveimébe! ^3 Magyar. ola-i, jugoszláv román vizu- mok illetve iillcvelck meghos^zabbitá^a ▼ó<rcft méltézta <nnak útleveleik**! a P. M. íl. pozsonyi kindéhivntntálioz, Rrati- slava, Grösstinz-ii. 3G. I. címre bekül­deni. A többi államokba szóié vízumok moRszerzését * prágai kiadóhivatal: üT*l’rahi II.. I’anská >ire 12 III., eszközli "Spg a zárkából. A foglyok Izgatottan vártáik vissza­érkezését. — Ne legyen olyan izgatott Friedmann ur, — biztatta Szentessi a kereskedőt, aki már reszketett az idegességtől, — már csak né­hány perc lehet hátra . . . — Tudom, tudom, — köszönte meg a vi­gasztaló szavakat Frledtnami, de kezeivel iz­gatottan dobolt az ócska faasztalon. Percek'g hallgattak. Friedmann úgy érez­te, hogy Ménessi már órák előli LnduT e! és türelmetlen szemekkel figyelte a wisajtót. Az őrmester szava váratlanul reccsent fel a folyosón: — Irnokséta! Friedmannból úgy bugyborékoltak fel a szavak, mint egy hisztérikus zokogás: — öt óra van! . . . Három sajnákozó szempár meredt feléje. A szerencsétlen ember gutaütöll mozdulat­lansággal ült az ágyon. — Elutasították a kérvényt ... — mor­moltja maga elé, — elutasították a kérvényt... Szentessi leült mellé az ágyra. Vigasztalni próbálta: — Talán holnap, Friedmann ur . . . Talán holnap ... Ne hagyja el magát . . . — Elutasították! — siránkozott a kétség- beesés. — Meg lehet felebbezni, — bizonykod tt erőllen hangon Szentessi, — az ügyvéd bizto­san meg is felebbezte. . . Jöjjön sétálni Frtod- mann ur. — Nem megyek . . . Nem tudok . . , —. gyámoltalankodott a nagydarab ember. Ménessi jött vissza, ő is megpróbálkozott a vigasztalással: — Nézze, Friedmann ur, — talán néhány nap múlva ... Egy őr nyitott be a zárkába: — Az uraik nem mennek sétára? ' (Folytatjuk.^

Next

/
Thumbnails
Contents