Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-20 / 290. (1917.) szám

6 í928 december 20, csBfihrtBk. Orökségi pert isiéit a Habsburg-ház ellen Ferenc Józsei állítólagos Ha Prerauban bakkant fel az elhunyt császárhoz hasonlító „örökös** A meghódítón kassai közönség ,, Kassa* december 19. A kmsrn főiskolai hall gat ók diákmenzáinak javára vasámmp este rendezeti hangverse­nyen és szavalóestén — úgy éreztem — Mécs László és Kassa közönsége megszerették egymást. Ez pedig nagy szó. Aki ismeri Kassa közön­ségét, az tudja, hagy hideg közönség, amely csak nagynehezen melegedik fel. Vasárnap este azonban ennek az ellenkezőjét tapasztal­tam. Mikor Grosschmid Géza ár. szenátor, a, pompás sikerű estély kezdeményezője a pó­diumra lépett és szivei és észt egyaránt meg­győző meleg szavakban ismertette az estély anyagi céljait, Kassa közönsége úgy gondolat­ban, mint érzésben csakhamar egynek érez­te magát vele. Ez volt azután az est hangulat- alapja. A Schalkház nagyterme ezen az es­tén a leglelkesebb tapsviharoktól volt han­gos. Mécs László, akit Kassához nemcsak roko­ni szálak fűznek, de aki ebben a városban járta középiskoláit is, az ő szerény, közvetlen modorával midjárt a kezdet kezdetén valóság­gal összebarátkozoü a publikummal. Az az emelkedett hangulat, ami a Szakmáry Magda zongora- él énekmüvésznö, valamint Hemerka Mary zongoraművésznő kitünően előadott hangverseny számai alatt keletkezett, egyszeribe közvetlenné melegdett> amikor Mécs László a dobogóra lépett. Ez a közvet­lenség azután mindvégig megmaradt, úgy hogy a végén valósággal családiassá vált. Kém igen tudok rá ugyanis példát, hogy az előadó művésznek a közönség soraiból diktál­ták volna a szavalandó költeményeket. — Mécs bácsi még — hangzott fel egy ké­rés az első sorokból. Így szavalta el a költő a programmon kívüli parancsolj fenség“-et. — „Emberek vagyunk“ — kérte valaki a közönség köréből. És igy tovább ,ugy hogy Mécs maga sem tudott már eleget tenni a kívánságoknak. £ Mécs László babérkoszorút kapott. A közön­ség megtapsolta. Egyszer, kétszer, háromszor. Mécs zavartan forgatta a koszorúi. Mit csinál­jon vele? Esetlenül szaladt le a pódiumról. NeNm neki való a babérkoszorú. Elég ha — szeretik őt .. . Azt, hogy Kassa közönsége megszerette Mécseb a szünet közben tapasztalhattam. Va­lósággal megrohanták, a kezét rázták, autog­rammal kértek tőle. Nehéz feladat ennyit kér­désre feleletet adni. Kielégítőt, mosolygót. Mécs bírta . . . Valaki )iagy meggyőződéssel mondotta, egy szünet közben: ez a költő verseivel megtalál­ta az utat szivünkhöz, mert mindenkihez van egy lelkes szava: anyákhoz, apákhoz, leányok­hoz, fiukhoz, szegényekhez és gazdagokhoz, hitetlenekhez és hívőkhöz . . . Ebben a kol­lektivizmusban van az 6 legnagyobb sikere. Mindenki a maga költőjének valllmtja . . . Aláírom. Ahasverus. — A jugoszláv király negyvenéves. Belgrádból jelentik: Hétfőn ünnepelte Jugoszlávia Sándor ki­rály 40-ik születésnapját. Az országban minde­nütt ünnepi istentiszteleteket és katonai diszem- lékeket tartottak. A zágrábi ünnepség lefolyása elé belgrádi politikai körökben nagy aggodalom­mal néztek, minthogy attól tartottak, hogy a de­cember elsejei tüntetések újból megismétlődnek. Az aggodalmak azonban fölöslegeseknek bizo- i nyúltak, a lakosság nem vett részt az ünnepé­lyeken és házaira a horvát zászlókat rakta, a ha- j tóságok ünnepe és a szerb zászló ellen azonban nem tüntetett. Ragujában azonban összetűzésre és lövöldözésre került a sor horvátok és szer- bek között. — A pápa a Nobile-expedicióról. Rómából je- ! lentik: A pápa megnyitotta a Nuovi Licei uj aka- j démiai évét. Az ünnepélyen három tábornok és : több akadémikus, köztük Nobile tábornok is részt- \ vett. Gianfranceschi lelkész, a Gregorián-egyetem rektora, aki Nobile északisarki expedíciójában is résztvet/t, beszédet tartott, amelyben az expedíció tudományos érdemeit vázolta és Olaszország há­láját fejezte ki Norvégia, Franciaország, a Szov­jet-Unió, Svédország, Finnország és mindazoknak, akik a hajótöröttek segitöakciójában resztvettek. A pápa megelégedéssel emlékezett meg az akadé­mikusok munkájáról és csodálkozásának adott ki­fejezést, a hatalmas sarki-expedícióért és annak eredményiért. Beszélt az emberi szolidaritásnak csodálatos példájáról, amely ennél az alkalomnál is kifejezésre jutott és hangsúlyozta az északsarki vállalkozás felemelő nagyszerűségét, amely kivál­totta az egész világ csodálkozását. Olmiitz, december 19. Az elmúlt nap dél­előttjén nemmindennapi látogatója volt a pre- raui rendőrségnek. A rendőrfőnök hivatalá­ban megjelent egy 64 év körüli férfi, aki nemcsak szakállviselete, hanem fiziognőmiája és testalkata meglepően hasonlatossá tett az elhunyt Ferenc József császárhoz. A frappáns hasonlatosság az első pillanatban szavát vette a rendőrtisztviselőnek, aki csak akkor fordult kérdéssel látogatójához, amikor felocsúdott meglepetéséből. Az elhunyt császár alteregója a rendőrtisztviselő kérdésére elmondta, hogy ő Slovecsek Adolf volt pincér és vendéglős s a szembetűnő hasonlatosságnak nagyon is kézenfekvő magyarázata van, mert ö Fe­renc József császár természetes gyermeke. Ezt a legnagyobb határozottsággal állította és származásáról különböző iratokat mutatott meg a rendőrtisztviselőnek. A továbbiak so­rán elbeszélte, hogy édesanyját nem ismerte, mert csecsemő korától egy Mauser Anton ne­vű földműveshez adták ki nevelésre. Ausz­triából Dalmáciába került és három évtizeden át ott pinccrkedett. GdozeTban egy francia földmives Ősrégi teletne bukkand a birtokán. A tudósok meg­ái Lapátolták, hogy a talált tárgyak legalább husizezreinévesek. A tudósok más része azon­ban kétségbe vonta a tetet valódiságát. Azt áillitó'titák, hogy a gtezeűi földműves csem­pészte he azokat a földjébe, hogy pénzt kö­pessen velük. A tetet ugyanis ellentmond annak az elfogadott teóriának, hogy Közép­éé Északeurópában a római civilizáció elter­jedése- előtt csak barbárok éltek. A nean­dervölgyi koponya se sokkal idősebb, mint a glozeli telet, mely tehát azt bizonyítja — ha valódi —, hogy húszezer évvel ezelőtt 1892-ben Bécsbe jött* hogy felkutassa szüleit. Senkitől sem tudott felvilágosítást kapni, amíg össze nem akadt keresztapjával, aki azután elmondta neki származása hiteles tör­ténetét. Midőn megtudta, hogy ő a császár ter­mészetes fia, kihallgatásra jelentkezett Ferenc Józsefnél, de egyetlen egyszer sem bocsátották az uralkodó elé, hanem minden esetben na­gyobb pénzösszeggel küldték el. A pénzösszegből egy vendéglőt vásárolt, meg- vagyonosodott, majd ismét mindenét elvesz­tette. Ekkor hazajött szülőföldjére, Csehszlo­vákiába, ahol nyomorúságosán tengeti életét. Újabban elhatározta, hogy a Hábsburg-házzal szemben örökösödési igénnyel lép fel s a per megindításához szükséges anyagi esz­közöket kéregetésből szerzi meg. Az elhunyt császár állítólagos fia Prérau városától ötven koronás adományt kapott, azzal a feltétellel, hogy fantasztikus meséjével együtt eltávozik a város területéről. épp úgy volt, minit ma, midőn a Föld né­mely részén nagy civilizáció vau, míg Uj- gumeában még teljesen primitív- vadembe­rek élnek. A neandervölgyi ember még kö­zel állhatott az, állathoz, mig máshol már magas kuliura virágozhatott A tudósok két táborra szakadlak és a harc — a glozellsták és antiglo-zel!sitik között: —- azóta szüntelenül folyik. Most újabb mozzanatához érkeztünk: Mint Parisból jelenítik, Söderman svéd: piroffesz- szor, a gioaeliísták svéd vezére, ma közölte a nyilvánossággal annak a svéd tudományos vizsgálatnak eredményét, amelyet a svéd' Pateobo'fcan iikai és Terméeaetraíjzi Intézőt ■tudósai hajtottak végre a glozeli teleteken, amelyeken állítólag az agyagba gyúrva új­kori növényi gyökérrészek voltak. A vizsgá­lat eredménye szerint a kérdéses tárgyak­ban nyoma sincs jelenkori növényi anyagok­nak s i gy semmi sem szól az ellen, hogy a tárgyaik valóban prohisztórikus eredetűek. Ennek kapcsán Deperet, a francia Akadé­mia tagja és a lyoni glozelisták vezére érde­kes előadásban fejtette ki a lyoni -egyete­men, hogy a glozeli letetek kéteégkivM 20.000 év előtti emberi kultúra nyomait mu­tatják. Hogyan ünnepelte Moniparnasse Hiúsága a százhároméves faggyú- gyertyát ? Páris, december. A Montparnasse-on ismét hejehujázott az ifjú­ság. Volt karnevál, tánc, mámoros jókedv, mert bármit is jegyeznek föl Páris krónikásai, azt az egyet kénytelenek elismerni, hogy amig ifjúság van a Montparnasse-on, addig a jókedv itt nem hal meg. Okot a táncra, a karneválra, mindig ta­lálnak a Montparnasse-on. Csak úgy, mint ná­lunk a sírva-vigadásra. A montparnassei ifjúság például a mostani virágos, jókedvű farsangi mu­latsággal a komoly tudományokat, ünnepelte és ha kissé furcsa módon is, az elismerés zászlaját hajtotta meg egy rég elfelejtett öreg ur emléue előtt. Három év óta minden évben lezajlik ez a vi­dám ünnep a Montparnasse-on, amelyről a hiva­talos világ nem szokott tudomást venni, mert ugyan kit érdekelhet ma, a villamosság korszaká­ban, — hogy most volt százhárom esztendeje an­nak, hogy a siralom völgyében tántorgó lelkek szomorú, sötét éjszakáin először lobbant föl a faggyugyertya révedező lángja. A százhárom éves gyertyát ünnepelte Montparnasse ifjúsága és azért ilyen jókedvűen, ilyen diákmódra, mert az, aki a pislákoló, hunyorgató mécsek között botorkáló emb # iséget a gyertyafénnyel megajándékozta, nem is ezzel a találmányával lett hires, hanem mathuzsálemi korával, — annyi évet ólt, ahány esztendős ma a gyertyái — és a mindvégig meg­őrzött ifjú kedélyével. Chevreul apó. így hívták a faggyugyertya feltalálóját, akinél népszerűbb csak kevés volt a Quartier Latin diákjai között. Chevreul apó a gyertya feltalálásával aratott er­kölcsi sikeren már Tégen túl volt, amikor a Szaj­na partján két sous-ért árulta eredeti müvét. A mü fogyott, hogyne fogyott volna, amikor az a sokatigérő elme volt: Hogyan lehet száz évig él­ni? A régi krónikások följegyzik Chevreul apóról, hogy 1803-ban, tizehétéves korában került bizo­nyos Vanquelin nevű ur laboratóriumába, mint 66- gédpreparatőr. Egy nap Vanquelin Rouen váro­sából kapott egy befőttes üveget, amelyben va­lami zsiros anyag volt. Hogy kitől jött a csomag, nem tudta, a mellékelt levélben mindössze annyi állott, hogy a zsiros anyagot, a tudomány érde­kében, analizálja. A tudós félretette a befőttes üveget, tartalmával együtt és feléje se nézett töb­bet. Egy év telt el, amikor a lim-lomok között rá­bukkant az ifjú Chevreul és észrevette, hogy a massza közepén valami sárgás anyag kristályoso­dott ki. Chevreulnek csak hosszú évek után sike­rült az anyag összetételeit megállapítani és csak 1823-ban tudta a stearint izolálni. Két évvel ké­sőbb, Gay Lussac segítségével elkészült az első faggyugyertya. Chevreul először Franciaország­ban, majd hat hónappal később Angliában szaba­dalmaztatta találmányát. . A legelső gyártmányok nagyon kezdetlegesek voltak és csak Milley és Maland további kisé: lé­tezései után, 1836-ban, készült el az első darab abból a gyertyából, amely ma is forgalomban van. A dicsőség természetesen mégis csak Chevreul apót illeti meg és ezt elismerték annakidején a j'francia tudományos társaságok is. amikor 1852- | ben a Société d‘Encouragement kémiai diját, t’i- ! zenkétezer frankot, Chevreul apónak ítélték oda. A gyertya, a tökéletesítés után. Franciaország­ban kitűnő pénzforrásnak bizonyult. 1870-ben, J araikor Franciaország nekilátott a gyertyagyár- | fásnak, mindjárt az első évben ötmillió 700 ezer i frank jövedelemre tett szert, és a jövedelem fo- i kozatosan emelkedett egészen évi tizenkétmillió I frankig. 1875-ben volt Franciaországban a gyer- ; 1 yagyártás virágkora. Kétszáz gyár foglalkozott vele s egy év alatt harmincmillió kiló gyertya ke­hit ki belőlük, amelyből hárommillió kilót száíli- - attak ki keletre. Ma közel háromszáz gyertyagyár működik anciaország területén, a produkció azonban nap- 1-napra csökken. Az elmúlt évben már csak 11 iHió kiló volt az eredmény, ennek is háromne- d részét a francia gyarmatokra szállították, a háromszáz gyárnak ért bevétele alig haladja ■g a négymillió francia frankot. A gyertyát is elérte a találmányok közös sorsa, íigöíte a petróleum, a gáz, a villany. A jókedvű montparnasso-i ifjúsággal együtt azért emlékez­zünk meg mi is róla, hiszen koporsónk melleti mégis majd a gyertyák fognak silbakolni. Balra fönt: A paraguayi hadügyminisztérium — Jobbm fönt: Bolíviai csapatok La Plaz felé indulnak —- Balra Iont: Bolíviai tartalékosok bevonulnak — Jobbra lent: Paraguay gárda-gy alogságia A Prágai Magyar Hir lap 1929-évi na®f képes naptárát máre-héten küldjük szét előfizetőink- és olvasóinknak Valódiak a glozeli és húszezer ép-.előtti emberi kmUmrm nyomai! műiéi fék T — Söderman svéd tudós legújabb megállapításai — Iliiéi vásárló lágyéi kap , ,,, , . ™ ^ ^ 5 vasárnaptól december 16-tól de­e*y erődet Fenn, |T§ 1111IJ1 f |f | ccmb,r 24-ig tekmtet nélkül arra, Rudolfplalz márkájú üli is.MfiM lí sLaA ^ ífc hogy milyen összegben vásárol a 1 D pgjiei PoisöiiY' SÜ Jfe m ükÉ yÉf t§ mvebses,íbs&so u. a. sas, alatti iSSaísserápasSiásáB&an.

Next

/
Thumbnails
Contents