Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-20 / 290. (1917.) szám
1928 december 20, csfltörtSlc. Sarak Bernhardt és a gyászruhás hölgy Dario Nicodem! és a tragika. — Drámai epizód egy szalonban. Dario Nicodemi, az olasz drámaíró, az Árnyék szerzője egy cikkben számol be ariól a látogatásról, melyet a francia tragikánál tett, sok évvel ezelőtt. — Bevezették a szalonjába, mely do’gozószoba, ebédlő is volt s ott várakozott. Ebben a szalonban minden volt: képek, szobrok, vázlatok, csecsebecsék, jelmezek, elszórva a bútorokon, fegyverek, virágok, zeneszerszámok, könyvek, babérkoszorúk, hosszú szalagokkal. Egy törpe japán! asztalkán tea állott, melyet senki sem fogyasztott eL Egy üveges szekrényben legyezők sokadalma, fej- ékek, színházi látcsövek. Hosszú szünet után belépett a tragika. Nagyon magas volt, sovány. — Megint interwiew? — kérdezte fáradtan. — Nőm szeretem. Minden ilyen beszélgetés hazug. Hazudunk a közönségnek, hazudunk maguknak is. Durvasággal, udvariatlan tággal szokta vértezni őszinteségét. Egy próbán, mikor Tristan Berrard kalappal a fején lépett a színpadra, Sarah Bernhardt a kalapját egyezeríien leütötte a fejéről s tovább ment. Színházról, színészekről beszé’gettek, mikor a csevegést egy váratlan esemény törte meg. Egyszerre berohant a szalonba egy drámai és színpadi különös alak: egy hölgy, tetőtől talpig feketébe öltözve, mintegy gyászruhába. Sírva fakadt, Egy pillanatig némán bámult Sarah Boriiba'útra, aztán átölelte őt s keservesen zokogott. A drámaíró zavartan nézett maga köré, nem tudva, hogy mit csináljon, el akart tűnni, de Sarah a feketeruhás hölgy feje fölött intett neki, hogy csak maradjon. Ez a nő egyre lázasabban ölelte a színésznőt, sóhajtozott, könnyezett, tört szavakat rebegett. ilyenformán: — Jaj, drágám... Jaj, drágám... Jaj, te naa-y- nagy lélek ... Kát elutazott... Örökre itt hagyott ... Még búcsút se vett tőle ... É ted?... Húsz évi szerelem után... Azért jöttem, hogy tanácsot adj nekem, hogy haliam a te inteni hangod... Végem van... Bárcsak meghalnék... Bocsáss meg... Nem bírok magammal... Erre a drámaíróhoz fordult: — ön is bocsásson meg nekem.., össze vagyok törve... Sarah most megszólalta — Hagyd kérlek abba. Ez a szó úgy hatott a nőre. valami oetf- csapás. Nem sirt többé. Sarah kihisérta. * >. ismeretlen hölgy szájába dugta fátyola csücskét s úgy távozott a szalonbóL Sarah visszajött. Ezt mondta a drámaírónak: — Színésznő volt. Látta, hogyan játszotta meg a kétségbeesést? Igazán kétségbe van esve. De ő olyan az életben, mint a színpadon. Csupa álá- tosz. csupa hazugság. Akkor is. mikor igazi fájdalom sújtja le. Nem tudja kifc'ezni. Sokat sir. sokat sóim'főzik. Ripacs. Miéit is van annyi színész. aki bármilyen tehetséges is, nem érvényesül? Mert nem érzik az igazi színpadot. És miéit Akik nyomorékon térnek vissza a hatál kapójából •.. Az őngyilkoskísértelek borzalmas következményei Életuntak a lelki boncasztalon — A pozsonyi állami kórház egyik főorvosának érdekes megfigyelései Pozsony december 19. (Pozsonyi szerkesztő sógünklol.) A napilapokban ötsoros bír: „X, Y. tizeunyolcéves háztartásbeli alkalmazott öngyilkossági szándékkal lysolt Ivott. A mentők súlyos állapotban beszállították az állami kórházba. Tettének oka boldogtalan sze- relem.“ Csak ennyi, semmi több. A nagyközönség azután keveset törődik azzal, hogy a továbbiakban mi történik a szerencsétlen életunttal, aki lysollal, lugkővel vagy ehhez hasonló, oiosón beszerezhető méreggel akar véget vetni életének. A nyilvánosság általában azt hiszi, hogy az örnTyilkosjelölt vagy felgyógyul vagy meghal, pedig a két eshetőségen kívül van még egy, amely a legborzasztóbb és ez az, hogy az öngyilkosjelölt ezeknek az olcsó mérgeknek borzalmas hatását egész életén keresztül sínyli. A 1 lurkó ma minden vegyeskereskedésben pár fillérért orvosi recept nélkül kapható, a lysol, kátrányolnj és lúg keveréke szintén. Mindkettő marőlag hat a nyelőcsőre és a gyomorraira. A pozsonyi mentők autója mostanában, amikor a tél miatt nagy a nyomor, gyakran gördülnek be az áll ami kórház szürke épületének nagykapuién. Öngyilkosokat visznek a sebészeti, be) orégvá sz-ati osztályokra. Az orvosságszsgu foVcstkon halkszrvu apácák surrannak el mellettünk. Az ő életük a bétájú po’ós. Kérdezős,;ödé?TÍTikre az cnz'ák-ve- zető e-rve'emi tanárihoz, Kostlivy StarisVv dr. professzorhoz utasítanak, aki szívesen áll na"-' munkáia közepette is rendelkezésünkre how vár WŐV'’ 1 Vyif.1 éprrrí * ú s( ®dk>n ? hozat- intézett kérdésünkre: Milyen követkeynények1-el jár az ön<zvi1i<-es ’nsérlet, ha az méreggel, revolverrel történik. — Pozsonyban és közvetlen környékén elég sok az öngyilkosság, öngyilkos kísérlet — mondotta az orvosprofesszor. — Lvsol nálunk ritkábban fordul elő mint öngyilkossági eszköz, gyakoribb a Tugkőohlat, amelynek srabad árusítsa ellen éppen ml, orvosok küzdünk legjobban. Brdlik professzor, a gyermekkórház vezetője van annyi középszerű, műveletlen ember, aki kitűnően érvényesül a színpadon? Azért, mert megvan bennük a színpadi érzék, mely magával ragad bennünket... TAVASZI ÁRADÁS Dia BETHLEN MARGIT grófnő A folyó óriási szé’ességben, barnán, mocskosán, fodroson, tarajosán, sárga habot és taj'ékot hányva hömpölygőd tova. A két partja az éjszaka lepte alatt eltávo’odolt egymástól, úgy hogy reggelre kelve alig lehetett az egyik oldalról át’átni a másikra. A régi partok helyét csak néhány vén fázta lombkoircnája jelzi, mely mint zöld sziget ál! a mindent elsodrő elemi erő közepén. És mindenféle különös tárgyat ringat, visz, sodor magává’. öntudatlan és mégis o'y céltudatos, vad és mó'tósággal teljes iramában. Szalmaszálat is kí- dönlött. évszázados fatörzsöt, melynek gyökerei, mint torz manók bozontos sörénye, bukdácsolnak fel s alá a viz rohanó árjában. Üres teknő, melynek közepén nóhányhetes maeskakölyök gubbaszt, aggódva figyel a körülötte zajló szokatlan képre. Néha ki'álja apró száját, valószinü’e.g nyávog, de hangját e'nyeli az áradás moraja. Kissé távolabb ga’agonya-ág úszik, telísded tele apró, fehér, csil- lagalaku virággal. Minthogyha havas, zuzmarás ág esett volna a sáros, piszkos földre. A fo’yó pariján ketten állanak: egy fiú és egy leány. A fiú hosszú kezű, lábú kamasz, érellen gömbölyű arcvonásokkal, kissé durva, kissé esetlen mozdulatokkal, még szinte gyermek. A lány vékony, de már gömbölyödő tagjaival, öntudatlanul fakó mosolyával, a jövő minden ígéretével szemében és fiusságában is bájos mozdulataiban — már szinte nő. Az ötödik gimnáziumba járnak mind a ketten. A lány ibolyabokrétát tart kezében és időről- időre arcához emeli e mélyei beszivja illatát, mintha magába akarná szívni az egész tavaszt. Közben a fiúra néz, pajkosan nevetve: — Soha i’yen lusta kamaszt! Kétszer ennyi ibolyám lehetne, ha méltóz'.alnék s gi'.eni! A fiú félig megvetőleg, félig szégyenkezve vont vá’lat. — Az lánynak való.*, virágot szedni. A lány közbevág: — Persze, férfinak csak hőstetteket illik véghezvinni! Orcsz’ánt ölni... meg gyermeket kimenteni égő házból! Csak hát. hogy fi itt nincs kéznél. Jobb is, mert még kipróbálnálak, — teszi hozzá gonoszuL A fiú e’plrul... — Nem hiszed hogy... — Azt hiszem, hogy o’yan lusta vagy, mint a güzü vágja rá a leány. — A güzü?... Ml az a güzü? A fiú nincsen tisztában a sértés nagyságával. — A güzü, az egy nagyon lusta állat. Nagymama mindig azt mondja, ba reggel nem akarok fe’ke’ni: olyan vagv. mint a güzü. De te sokkal güzübb vagy. mint én. Sokkal — teszi hozzá a leány nyomatékosan. — Én nem vagyok güzü. Én nem azért nem szedek virágot..,. Próbáld csak meg---- va’amiért---- valamiért, amiért érdemes.... akkor Ig en — védekezik a fiú. A leány tovább bosszantja: — Persze, oroszlánok! Hát teremts Ide öt oroszlánt, aztán kőzibéjtlk dobom az ibolyát, mint Schi’lerben a kesztyűt és te kihozhatod. — Ki is hoznám, és hozzád is vágnám morogja dacosan a fiú. A leány neveL — Elég lesz öt macska U. TTlrfelen felstkolt: Nézd, egy szegény, egészen pici, ott a teknőben! Nézd csak, nézd hogy sír. és én is indítványt tectern az illetékes hatóságainál, hogy tiltsák be a lugkő szabad árusítását. Sok öngyllkoskisérletnek, gyermekszerencsétlenségnek lehetne ezzel elejét venni. — Úgy a lysoln-ak, iránt a lugicooldatnak borzalmas hatása van. Marólúg hat mindakeltő a nyelőcsőre és a gyom orra lakra. Hónapok és hónapok telnek el, amíg a beteg annyira felépül, hogy szdlárd táplálékot vehet magához. De tejesen egészséges talán sohasem lesz. Nem ritkán uj nyelőcsövet kell operatív módon a tönkretett nyelőcső helyeke illeszteni. Ez a legkomplikáltabb operáció, mert hatnyolc kisebb operációt igényel. Pozsonyban az állami kórházban tiz év alatt talán három ilyen operációt hajtottunk végre. A revo'-veres öngyilkoskisér1 e’ek következménye is sokszor a legborzalmasabb — folytatta Kostlivy dr. processzor. — Égtem itt azokat az eseteket, amikor az öngyilkos fejbelövi macát és rendesein célt téveszt. Sűrűn előforduló eset. hogy a szemidegek pusztulnak el és az életunt vak, nyomorék marad. Hat-nyo’c évig is kezelésre járnak az ilyen szeren cséi’euek. — Nagy baj az nálunk, hogy nincsen elegendő humanitárius egyesület Például nincsen olyan egyesület, amely a szerencsétlen i éle’uutat íeJkeroJa, nincsen felépült öngyilkosokat, istápoló; egyesület, amilyen más n-aigy városokban van. Ha a kórházból kikerül az életunt, a rendőrségen megígér1 telik vele, hogy lelesz szándékúról és ezzel vége. Igen sok ezért a visszaeső életunt. Az örsrvilkossúgi kísérletek után hozzánk korülő betegek túlnyomórészt nők. A nők fogékonyabbak a lelki depressziókkal szemben, mint a férfiak, ezért követ el a reménytelenül szerelmes nő olyan gyakran őn- gyi1 kossá got. Végül megkért a processzor, hogy irtunk a pozsonyi sebészeti klinika túlzsúfoltságáról. Talán az egészségügy! kormány figyelme rá* le r el Ódik és beállítja a költségvetésbe a szükséges fedezetet. — Feltétlenül szükség van egv második sebészeti osztályra — mondotta Kosttivy dr. professzor, aki egyébként tagja Pozsony város képviselőtee!ületének is. — Legutóbb ebben nz ügyben fontos konferenciát tartottak Pozsonyban és azon A fiú odanéz. A teknő megakadt a vízből kiálló vén fűzfa legfe’sőbb gaüyaiban. melyek most mint valami bokrok terülnek el a viz színén. A macs- kakölyök még mindig a teknő közepén gubbaszt, rémültén nézve jobbra-ba’ra. — Ott mély a viz, lehet vagy öt mé’er is és örvény is van — mondja a fiú elgondolkodva. A leány nem figyel rá. — Csónakot kéne szerezni. Hiszen így éhen puszül. Szegény pici, hogy tátja a száját! Tejet kér, nem látod? *— Azt látom, hogy nyávog. De csónak nincs. Meg nem is lehetne betolni a vízbe. Sekély a part. Az árterület — mondja a fiú. A leány lábával dobbant: — Mindent lehet! Csak te nem tudsz semmit, csak oroszlánokat ölni... amik nincsenek! Te... te gyerek! A fiú vérvörös lesz és összeszori’ott öklét a leányra emeli. De hirtelen leereszti, a földre ül. leveszi cipőjét, harisnyáját, ledobja kabátját és szó nélkül belegázol a megáradt folyóba. A leány a csodálkozástól tátott szájjal bámul utána. A viz eleinte csak tódig ór, aztán derékig, most már úszik benne... Milyen messze van az a teknő... nemhogy köze’obb jutna hozzá ... nem. ngy tetszik, mintha inkább távolodna... a ieány lélek- zelét visszafojtva nézi a fiú küzdelmét. Most, most végre elérte, megfogja a teknőt és tolni kezdi maga előtt, vissza a part felé. De Így sokkal nehezebb haladni, minden vizbő! kiál'ó gally beleakad, minden úszó falönk eltériti uljából és felbontással, elmerilléssel fenyegeti a szegény kis cica nevetségesen lapos csónakját... És a fiú is j fáradt már, mind lassúbbakat és rővidebbeket Uök a teknőn... és ott jobbra valami örvény kaArak : nagy üveg Ke 60, közép Ke 40, kis Ke 20. elhatározták egy százágyas uj sebészeti klinikának a lelépiícsét. Az uj kórház a Siollwerck-gyár környékén tenne és szándékunkbna van rádiumáéra piára is berendezkedni. R. J. VÁNDORDAL Irta Láskai Listyák Jenő Testvór, ha csendes órán rád suhan a béke, S hinnéd, hogy a búnak, gyötrelemnek vége, S szeretnél alkonyórán, tiszta napsugárban Lakni szabadon a iényes csodavárban. Elfeledve mindent, mi szennyez és sebez, Ne áltasd magad Vándor, a sorsod nem ez.., S ha néha kedved volna szép vigasztalókra, Csalfa reménységgel csak csalogató! ra, Csak így mondhatod el egyszerű dalod, Vigaszos leveled csak igy Írhatod: — Minek szólni bánatokról, Testvér, mikor benned ég... Hiszen úgyis mindenkinek Van fájílaima, van elég. „. Minek írni vigasztalót, Mikor nincs és nem lehet, Senki, semmi e világon, Mi elvegye könnyedet... Minek Írni csalódásról. Mely megtép és tönkretesz, Minek írni á!tatással: Szép reményed szebbé lesz... Hiszen a kin. a csalódás Sorsa emberfiának ... Tőlük úgysem szabadulhatsz Fogadd őket barátnak ... varog... és a viz sodra mind jobban arra tereli őket A leány kezét szájára szorítja és úgy áll a parton megroggyanó térddel, fé'ig előrehajolva, mintha kívánságának erejével akarná magához vonzani a vízben kiizködőket. Most... most elkapja a forgó a teknőt. Kétszer- báromszor megforgatja, félrebillenti, a viz fölre csap, már-már elmerül, mikor a fiú kikapja belő e a macskakö’yköh Két-három erős lökés és elérte a szilárd talajt- Még ál’áig ér a viz, de lába már óri a földet és néhány pillanat mu’va kimerültén, csapzoltan, de a m.acskakö'yköt diadalmasan tartva karjában — partra lép. A leány a földön térdel. Az utolsó percek izgalmai kimerítették. A fiú ölébe dobja a macskát:' —- Nesze. A leány a didergő áttatka fölé hajlik és simogatni kezdi, puhán, szégyen’ősen, alázatosan. A fíu a földre ül és cipőjét, harisnyáját buzza föl. Azután fe’álk felveszi kabátját' — Jó lesz indulni mert lekésünk az iskolából. A leány engedelmesen megy utána, karján a csapzottszőrü kis cicával, apró rövid kis lépésekkel, melyek igyekeznek a fiú bosszú léceseihez igazodni. Közbe-közbe nagyot sóhajt ée félénken néz féloldalt a szótlanul ha’adó fiúra. Ahogy a macskakölyköt klsleányosan szőri1-a magához, akárcsak egy babát, ijedt, aggódó arcocskájával még szinte gyermek. A fiú hosszú, egyenletes léptekkel halad. Egyenesen néz maga elé. csak mikor ogy árokhoz érnek. á'l meg és segíti át szótlanul a leányt. Ahogy megfogja kezét éF erősen ée mégis gyöngéden átemeli, már majdnem férfi. Azu'án sietnek tovább, mert az ötödik gimnáziumba járnak mind a ketten. fiirt OlI-llii; a hajbetegségek és kopaszodás tökéle- | tes gyógyszere. I Úiujüg! isii ss Sí iiPxlP ^Ul‘aS^’ “■.SÍ lllllliif n ■ ffRiiR S 8 19. bedör- HliH Sljfll z öéi után KÖZPONT! ’ P Pl ÖHíiHIH rnrgmdita a tvuzr i: j tg ha;ncvest DROGÉRIA SS ISI Kapható minden droíjé- I | fa riáoan, pyógvszertárban KOulCE-KíSSA j |J tíitMe és paríümér ában. va!a- Fö-ucca 23. mint a iöképviselelnél. 4 B—íbmeh a vitÉDinárkis M S&H W BEf ^ A ÜS zons©rag»ér Ksvaüifásu SnB B ■ Ir IS ■ W w ^ gyári raktára Jp^SSil KoSice-Kassa, F&»nfca 40. szám, Ifl. emefefi SffZ-, ' r!vV^!gtóS88fi|ffl Eladás kis havi részletre. Kérjen díjmentes árajánlatot. Minőségét 65-éves fennállása és 56000 eladott hangszer garantálja
