Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-16 / 287. (1914.) szám
1938 iwemfar W, Tas&mxp. Letartóztatások a HicSia!us-botrány ügyében 100:63 a francia-olasz tengeri haderő aránya Milánó, december 15. Hogy a nép atíiakozó kedvét a ifíottaéipitósre fefllendiitse, Mussolini lapga, a Porpoio d-ItaMa, hivatalos adatok a3«p(jáai a«t irtja, (hogy Franciaország 1922 óta berek 100.000 termával növelte te<ng>eri (haderejét, agy (hogy nmet a számefrő aránya Olaszország és Franciaország között 63:100, az olasz flotta (hátrányára. Iiy-en körültrné- nyek között legalább is szemfényvesztés, ha Franciaország ianperializmussa 1 és militam- mossal vádolja Olaszországot. mtmm ... mi ....... ww^iwTf'7'n iiim?riww ~ i kormány válasza tenor Gyiria képvisel interpellációjára Prága., december 15. Koczor Gyula, magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselőnek a Turisza- kállas község közlegelő-igénylése és a lakosság földigénylése tárgyában benyújtott interpellációjára a kormány nevében Sramek miniszterelnökhelyettes az alábbi választ adta: „Turiszakállas községben lefoglalt földbirtok az összeírás szerint kisebb terjedelmű (684 Irat. h) nagybirtokot képez. A Hodzovo-telepitésnek a földreform által életbeiüvott mezőgazdasági izéméit azok önelégültségének elérése céljából feltétlenül ki kellett egészíteni, s e célra a nevezett telep számára a lefoglalt turiszakállasi földekből 80 kát. hold hasittatott ki. Az állami földhivatalnak azonban az adott lehetőségekhez képest a lehető legnagyobb mértékben az apró földkiosztásra is volt gondja, a rövidített földosztási eljárás számára nevezett birtokból 40 - kát. holdat szánt s a lefoglalt birtok tulajdonosait arra kötelezte, hogy a további 30 kát. hkdaí a helyi igénylőknek hat évi időtartamra bérbeadják. A kis terjedelmű turiszakállasi nagybirtokból 564 kát. hold Nagy Vilmos dr. és négy társa javára a földleíoglalási törvény 11. §-a értelmében & lefoglalás alól feloldatott. Á földreform a nevezett birtokon ezzel végre van hajtva. Az ügy vázolt állapotához képest a kormánynak bármiféle intézkedés megtételére oka nincsen". Ugyancsak Koczor Gyula képviselőnek az 1921. évi 304. sz. törvény alapján eszközölt lakáslefoglalások tarthatatlan gyakorlata ügyében benyújtott interpellációjára Spina közmunkaügyi miniszter a következőket válaszolta: „A 304/1921. sz. törvény értelme szerinti lefoglal ás i ügyek külön miniszterközi bizottság ülésein tárgyaltainak meg, amelynek elnöke a közmunkaügyi minisztérium képviselője s amelyben a többi érdekelt minisztériumok egyrészt rendes, másrészt esetről-esetre delegált tagokkal képviseltetnek. A nevezett bizottság, amelynek határozatai jóváhagyás végett a minisztertanácsnak terjesztetnek fel, ama kérdés megbirálásánál, vájjon adott esetben az idézett törvény szerinti eljárás foganatosításához előirt feltételek fenforognak-e, minden egyes esetben a lehető .legszigorúbban jár el s a lefoglalást csak egészen kivételes esetekben eszközli, nevezetesen ott, ahol az a közérdek szempontjából feltétlen szükséges s ahol egyéb megoldás egyáltalában nincsen. Legjobban igazolja ezt azon körülmény, hogy pl. az 1927. év derekától a mai napig, tehát egy egész esztendei időszak folyamin, nevezett bizottság csupán 13 feltétlenül szükséges lefoglaláson állapodott meg, mig müPrága, december 5. Az elmúlt héten — amint a cseh laipoh is Írják — Michalus Vince aláíráséval a napilapok szerkesztőségei egy úgynevezett „dekrétumot" kaptak, amelyben többek között az állt, hogy Trencsénben ülést tartott a „szlovák általános nemzeti gyűlés" és megalakította az „állami tanácsot", amely a maga köréből egy állami kormányzót választott. Ennek az „állami kormányzó"-nak feladata volna békés utón Szlovenszkónak a csehszlovák köztársaságtól való elszakadását a prágai parlamentben megvalósítani. Ennek az egész ügynek annyira nem tulajdonítottunk semmilyen komolyságot és azt egyenesen nevetségesnek találtuk, hogy ezt lapunkban megemlíteni sem tartottuk érdemesnek. A Berliner Tagéblatt azonban Michalus írásának beugrott és azt mint nagy szenzációt tegnapi számának első oldalán közölte. A csehszlovák hatóságok a tegnapi napig ugyancsak nem sokat törődtek ezzel a Michalus-üggyel, de tegBécs, december 15. A rendőrség ma kiadott egy közleményt, amely szerint a Práter-rakparti hajó- vámosztálynál december 12-én lefoglaltak egy „nyersolajmotor" jelzéssel ellátott ládát, A rendőrség megállapította, hogy a ládát egy bécsi cég Popper József szállítóvállalat utján hat más ládával együtt egy budapesti cég címére adta fel. A ládában gépfegyveralkatrészekeí találtak, Erre több láda tartalmát is megvizsgálták. A* egyik ládában ugyancsak gépfegyveralkatrészeket, a többi öt ládában gépfegyverhevedereket találtak, azonban lőfegyver egyik ládában sem volt. A nyomozás során megállapították, hogy nem a feladóként megjelölt cég adta fel a rakományt, hanem Riesz József, a Popper cég cégjegyzője, aki kihallgatásakor bevallotta, hogy a feladóként jelzett bécsi cég a szállítmánnyal semmi összefüggésben nem áll és ő irta rá a szállítólevélre a szó- banforgó cég nevét Kijelentette, hogy a gépfegyveralkatrészeket tarködésének java része a már fenállő lefoglalások megszüntetésében merült ki. Iván Lajos tornaijai lakos esetét illetőleg a közmunkaügyi minisztérium Ladányi Árpád által saját háza helyiségeinek a csendőrállomás céljaira eszközölt lefoglalásával szemben emelt panaszának már az 1928. V. 8-án kelt 25 b-375/5.-24.504. sz. határozatával eleget tett, amiáltal Iván Lajos panasza is tárgytalanná vált. Ami Angyal József Hodejovó-i lakos esetét illeti, e tárgyban a Feledinec-i járási hivatal jelentette, hogy a postahivatal Angyal József házában már 1918. óta van elhelyezve, mig Angyal e házat előbbi tulajdonosától, Losek Józseftől csak két évgálatot. A cseh lapok értesülései szerint Michalus érezve a veszélyt, Becsbe szökött. Amint Pozsonyból jelentik, a Michalus-botrány ügyében a pozsonyi államügyészség utasítására erősen folytatják a nyomozást. Tegnap ez üggyel kapcsolatban államellenes tevékenység ciimén letartóztatták Tvarosek Domonkost, Deankó József és Brosek Ferenc nagyszombati lakosokat és bekísérték őket >a pozsonyi államügyészség fogházába. A nyomozás folyik és további le tart óztál ásk várhatók. A cseh lapok jelentései szerint Michalus Vince régebben kommunista volt, aki. különböző szabálytalanságokat, sikkasztásokat követett ell, mig végiül most Jehliicska szolgálatába állott. Á Lidové Novány azt is árja, hogy a szlovák emigránsok Bécsbőfl a Lugánóban ülésező népszövetségi tanácsihoz egy memorandumot küldtek, amely Szllovensizkő helyzetéivel Csehszlovákiára nézve sértő módon foglalkozik. taímazó két ládát egy Kemény Miklós nevű embertől vette át Budapestre való szállítás céljából, a többi öt ládát pedig Reiter Arliir mérnök, nyugalmazott tábornok adta át elküldés végett. Kemény Miklóst nem találták még meg. Reiter tábornok pedig azt mondotta kihallgatásakor, hogy a hevedereket egy Budapesten lakó kereskedő megbízásából vette és küldötte el, akinek állítása szerint kárpitosmunkák céljából volt erre szüksége. Reiter azonban nem tudta azt, hogy az ő küldeményét a gépfegyveralkatrészeket tartalmazó két ládához csatolták. Reiter nyugalmazott tábornok azt mondotta, hogy a hevedereket néhány nappal ezelőtt a még meglévő demobilizációs alkatrészek tömegéből vásárolta, Riesz József vallomása szerint a szállítmányt a Vogel Miksa cég üzletvezetőjének megbízásából kellett volna továbbítani, ezt azonban a Vogel cég tagadta. A nyomozást továbbfolytatják. Budapest, december 15. (Budapesti szerkesztővel ezelőtt, tehát oly időben vette meg, amikor a postahivatal a jelzett házban már létezett. Sőt Angyal a házvétel alkalmával kijelentette, hogy az épület hátulső részében (egy helyiségben) fog lakni mindaddig, mig a postahivatal más épületben nem helyeztetik el. A helyiséget, amelyben ezidőszerint Angyal József lakik, a Feiedinec-i járási hivatal kijelentése szerint „istállónak", amint az az interpellációban állítva van, nevezni nem lehet; a helyiség nem egyéb, mint lakószoba, amelyben még ő előtte bizonyos Nagy József két évig lakott s érte lakbért is fizetett." nap már közbeléptek és megindították a vizsMécsbem egy dunai vontatóhajó berakodásánál gépfegyveralkatrészekeí tartalmazó ládái fedeztek lei A láda állítólag Budapestre volt irányítva - Budapesten semmit sem tudnak a szállítmányról !RVpM!>jH ■r®** jl URG Szép- éz Dél' Hifii*#! Ifi jlf szes kikötőibe dez szórakozó és üdülő f icíen nagyobb városban | ségünk telefonjelentése.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Bécsi hírek szerint az osztrák rendőrség megállapította, hogy egy dunai vontató hajó berakodásánál gépfegyveralkatrésze- ket fedeztek fel. A szállítmány nyersolajmotor- alkatrósznek volt jelezve és a bécsi rendőrség jelentése szerint Budapestre volt irányítva. Az ügy Budapesten teljesen ismeretlen, ezért a magyar hatóságok bővebb felvilágosításokért Bées- kez fordultak. Hová csap a villám? Vájjon vannak-e olyan helyek, melyekbe a villám valószínűen becsap? Ha elolvassak két francia tudósnak: Dauziere-nek és Bouget-nek jelentését, melyet a párisi tudományos akadémiának nyújtottak be. azt kell hinnünk, hogy igen. Vannak magas hegyormokkal koszoru- zott völgyek, melyekbe a villám gyakran, következetesen beüt. A tüzetes vizsgálódás kiderítette, hogy a villám főképp azokat a helyeket választja ki, melyek talajuk földtani minemüségénéí fogva vonzzák őt. A mészsziklába szinte sohasem üt bele. Viszont annál gyakrabban sújt gránitba, palába s olyan területekbe, melyekben érc van. Főképp azokat a helyeket keresi, melyekben két földtanilag ellentétes réteg elegyül. Ezeken az érintkező pontokon a talaj meglazul, kevés ellentállást tanúsít a légkör, a viz pusztító hatásával szemben, behorpad, a villámot szinte húzza magához. Ezek a megfigyelésből származó tények. Miként lehet ma- gyarázatunkv A tudósok kétféle magyarázattal állnak elő. melyek nem is mondanak egymásnak ellen. Lehetséges, hogy a villám azokat a helyeket kedveli, melyek a villamosságokat jobban vezetik, mint a környező területek. De az is lehetséges, hogy a villám a levegőben arra halad, ahol legkisebb az ellenállás, vagyis arra, ahol legtöbb az elektromos molekula, az ion. Mindenesetre hosszú, fáradságos búvárkodásra van még szükség, mig a kérdésre végleges fény derül. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a IC @ f|& © ü írll ® H megjelenik minden hét csütörtökjén A FEKETE KATA Irta: EGRI VIKTOR Gyerekkorom óta úgy él emlékezet erűben, amint hosszú, riadt léptekkel átfut a főuccán, mindig a járda szélét topossá és ha idegenen akad meg a szeme, a keze kitárul és a nyomába szegődik: — Nagyságos ur, csak egy hatoskát! — és siránkozó kérőn cselessel addig lóg a nyakán, míg megkapja az alamizsnát. Sohase kéri többet, de kevesebbet se és ha az idegen csak krajcárral váltotta meg nyugalmát, rövid sóhajjal elköszönt. Hej, az élet nehéz, a pénz oly rettentően kevés, uramisten, milyen nyomorúságos, krajcáronként összerakni a forintot! Városbelihez csak később, a szükség éveiben közeledett és szombaton német köszöntésével, tört barangkangján már a főucca boltjaiba is betért, mint a többi ké regető. Bolond Katának is hívták. Különös volt azonban, hogy gyerekhad sohase ücsörgött körötte, sohase kisérgették uszító csúfolódással, mint az öreg Szerszent, vagy az esernyővel hadakozó, száraz kóróképü Jotíkó ParazoM, az egérrágía vörhanyes bajuszával és Laptanát, alkán ok hóráhorgas alakja a longajáték labdaverőjére emlékeztetett és a (kisváros többi különcét, nyomorékját és íélkegyellmü- jét, akik olcsó szeszeik mámorát koldulhatták és dolgozgatták össze az uccáikon, vagy az el- zü lőttek, legíkülönbjét, a fekete harcsaiba ju- szos Bitesük fiilozooterít, amint dülömgve a házak alatt, régi nyelvtudománya maradványait keveri részeg motyogásába. A fekete Kata diáinőssága neon izgatta eléggé a gyerekek fantáziáját, nem tartották haknidnak: idegenkedtek fekete ateikjjáffcái ép olajbarna cigányos arca merev komolyságától, amelyen a szaporodó ráncok hovatovább elmosták egykori szépsége nyomait. Inkább a fölnőttek emlegették, mint bolondot, mindig sietősen nyomva markába a pénzt, mintha ragályt terjesztene és a boltosok nem mu- riasztották el valami kesernyés megjegyzéssel küldeni útjára: — Az ördög érti, hogy maga koldul! És mikor eltűnt az ajtóban, megpróbálták kimaigya rázni ingerülte égőiket, ami előttem még jobban növelte a fekete Kata rejtélyességét. — Bolond némber, a műit héten háromezer koronát találtak a szalmazsákjában. Később, ahogy kopni és szakadozni kezdett a nyúlánk alakjára simuló fekete ruha és kötényt kötött maga elé, mint a munkás- asszonyok, igém, később, mikor a szeme sarkának legyezőráncaá sötéten az áMiig ereszkedtek és hervadni, fomnyadozmi kezdett a bőre és a szeme ideges íriszére mindig több homály borult, akkortájt megtudtam egyet- mást az életéből, tüneményes asszonyéveiből és a katasztrófáról, mely rögeszméje szálait szövögette. Sokan emlékeztek a férjére: itüzérszázados vollt, daliás .germán alak, pompás ellenit été fekete szépségének, aiki egy lovasünnepélyeu, gátugratásnál a nyalkát szegbe. Az özvegy szomorú napokra virradt. Három fia neveltetésére a gazdag rokonság adott pénzt, a sovány nyugdíjból erre nem [telített. Még jóval a háború előtt volt, mikor egy francia tanár, m ősz jő Pelilier jött a városba és az özvegynél vett szállásit Moszjő Pelilier filigrán gyerekember vollt, kényesbőrü, haló vány és d édesgetésre szoruló. Az özvegy a negyvenéves asszonyok szenvedélyével beleszeretett, megszédült és mikor viszonyuknak követikezmé- a£:ei mutatkoztak, moszjő Polilier jobbnak látta visszatérni a Lac du Léman mellé. A rokonság azonnal megvonta az asszonytól a segélyt és „ledér" életmódjára hivatkozva, intézetbe adatta gyerekeit. Pelíláer gyereke halva jött a viliágra, az özvegy a gyerekágy után visszanyerte ugyan testi egészségét, azonban az utolsó hónapok lelki válságai, családja szakítása, Peiliier szökése, gyerekeitől való erőszakos megfosztása annyira felőrölték idegeit, hogy rettentő ethagyaíofteá- gában rögeszme vert fészket agyában. Attól kezdett rettegni, hogy nem lesz betevő falatja és koldulnia kell. Később a pénzéhség annyira elhatalmasodott rajta és annyira vakká tette, hogy élére vert minden garast, esztelen félelemmel zsugorgatott és minden értékét pénzzé tette, hogy egész vagyonát váazonzacsfcóba rejtett bankókban saját testén hordhassa. Vannak emberek, akik aura emlékeznek, hogy hosszú ődöngés után megáll itotta az első idegent: — Nagyságos ur, csak egy hatosfcat. Nehéz idők járnak, nagyságos ur! így koldult végig néhány esztendőt. Közben megemberesedtek a fiai. Az idősebbek megtagadták, csak a legfiatalabbat húzta néha a szive a városba. Ilyenkor a fekete Kata narpofcig nem mutatkozott az uccán, a fin meleg ruhával látta el, jobb ikvártélyt bérelt és naphosszat beszélt a lelkére, hogy hagyjon föl a megalázó kéregetéssel. Az asszony bólogatott, sirva flafcad't, a fia lába elé esett és hálálkodva csókolgatta, ahol érte, de aztán egy reggel megint az uccán volt, mint valami gyászfátyol lobogott az emberek után s a fiú kétségbeesetten menekült. Ebből a kolduló korából már élénlkebben él emlékezetemben az alakja, ami pedig ezután történt, arra egészen tisztán visszaemlékezem. A háború alatt egy ezredben szolgáltam a legfiatalabb fiával. Tizennyolc nyarán súlyosan megsebesült a fiú, valami gerinclövése volt, menthetetlen, hazavitt ék meghalni. A fekete Kata életében nagy változás történt. Most késő estig ácsorgott az uccákon, tízszer is megátiMíotta az embert és az össze- koldult pénzből ajándékot vett a kórházi betegnek. Bemenni nem mert hozzá, addig ődöngött a kapunál, mig a portás kijött tte átvette csomagját. A kórház a főucca sarkán állt, sárgára vakolt, hosszú, emeletes épület volt, furcsán odaragasetett görög oszlopokkal, melyek a kiugró ereszt tartották. Szemközt Filep ur füszerbölitjiániak fantasztikus (kirakatai csat > gattó'k a vevőket Fiilep ur maga, pókbasán keresztberakott kezeivel, az üvegajtóban állt és a kórházat flgyelgette. Egy idő óta jobban érdekelte a kórház, mint a járókelők, kiket hajlongó udvariassággal csalogatott boltjába. — Nézze, Márton — szólt izgatottan a segédéhez —, a bolond Kata megint a kórház előtt ácsorog. És az a szemtelen portás, iumv a nyavalya törje ki, elfogadja a csomagját. Tiszte lopás, tiszte gazemberség! Fölrántobta az üvegajtót és oly sebesen, ahogy apró lábai bírták, á'tvágtetolí az uccán. Az asszony már túljárt ekkor a sarkon. — Hallja, kapus, álljon meg, — hadonászott Fiüep uor. — Hová megy azzal a csórna g- gail? Kinek az ajándéka? Á Katáé? Hát persze! Hát én megmutatom magának, igen is, meg fogom mutatni magának... A portás visszafordult: — Mit alkar nekem megmutatni az ur? — Mé|g pofázik is! Maga tolvaj! Igenis tolvaj! Tudja meg, hogy hetek óba figyelőin, te- mikkail figyelem, hogy nem sül le a bőr a pofájáról, meglopni azt a bolond teremtést! « Ilyet ne, mondjon az ujj It
