Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-16 / 287. (1914.) szám
1W8 tfeeetnber 16, vasárnap. Egy többszázezer koronás adomány megveieííe biztos alapját a szlownszkói református árvaháznah Az egyetemes református konvent kassai ülése — Elismerte a kormány a losonci teológia nyilvánossági jogát — Laszkáryné Tornatlyay Margit fejedelmi adományával megteremtik a református árvaház intézményét Kassa, december 15. (Kassai szerkesztő sédünk telefon jelentése.) A szlovén szkot és ru- szánszkói egyetemes református egyház kotn- ventje a kassai református egyház tanácstermében ima tartotta ez évi rendes ülését. A kenven<t közgyűlésén ez alkalommal Balogh Elemér, a dunameiléki református egyházkerület püspöke és Szilassy Béla dr. egyházkerületi iőgondnok eln.kőitek. Az ülés mégnyi- tífcsa előtt Balogh Elemér püspök megható, magasszámyalásu. imádságot mondott. Ezután Szdlassy Béla dr. világi elnök az egyházi élet minden terére kiterjedd mélyba- tásu beszéddel nyitotta meg az ülést. Beszédében rámutatott az egyházi élet számos sebére, egyúttal rámutatott azokra a lehetőségekre is, amelyekkel ezek a sebek orvosolhatók. Beszéde nagy hatással volt a jelenlevőkre. A kiküldöttek leigazolása után hozzákezdtek a tárgysorozat nyolcvan pontjának letárgyal ásához. A tárgysorozatban fontos helyet foglalt el az országos lelkésznyugdijiintézeti pénztár igazgatójának, Idrányi Barna esperesnek pénztári jelentése és az évi zárszámadás bemutatása. A kon vént végtelen sajnálkozásának adott kifejezést amiatt, hogy csak a legminimálisabb nyugdijat utalhatja ki a nyugdijjogo- sultak számára, igy egy nyugdíjas lelkésznek évi négyezer koronát, egy özvegynek évi 1500 koronát, egy árvának pedig legfeljebb éri 4—500 koronát. A beregszászi Kálvin-nyomda ügyével kapcsolatosan kimondotta a konvent, hogy a Kálvin- nyomdát saját tulajdonának tekinti és az erkölcsileg és anyagilag támogatja. Ezaitán. Söröes Béla, a losonci református teológia igazgatója terjesztette elő a teológia évi történetét, referált a növendékek számáról és előrehaladásáról, örömmel jelentette, *»gy a kormánnyal folytatott tárgyalásainak eredményeként a losonci teológiát nyilvánosnak ismerték el, ennek folytán a teológiai növendékek minden szemeszt. rét elfogadják. Előterjesztette azonkívül úgy az alapvizsga, mint pedig az iskolai év végén elkövetkezendő első papi vizsga szóbeli és Írásbeli anyagát. A konvent a vizsgáztató tanárokon kívül kijelölte az egyetemes egyház képviselőit, azonkívül egyöntetűen tette magáévá Söröss igazgató előterjesztéseit, akinek háláját és kő-1 szünetét fejezte ki eléggé nem értékelhető munkájáért. Megemlítésre méltó, hogy a losonci református teológiának ez évben i már három növendéke tanul külföldi egye- j temeken, akik azonban itthon is tartoznak ollokválni és levizsgázni. A külföldi egyetemeken levő növendékek, akik a teológusok legkitűnőbbjei közül kerülne ki. részint itthonról kapnak támogatást, részint külföldi ösztöndíjakat élveznek. A konvent erű tán a református á vaház ügyében hozott végleges dönti Kknondottaj hogy az árvahá- *at 1529. évi ss j tember elsején megnyitja a gömörnu-gyei Jterocke községben, ahol Laiszkárym Te nailyay Margit örökös adományul nagy kastélyát ajánlotta fel erre a célra és a szükséges átalakítási munkálataira egyúttal százezer koronát is adományozott Ezzel, a hatalmas ajándékozással a református áram ház régóta vajúdó ügye végleges elintézést nyert. mseim EüiWIG-HARTLEY Rokonok, ismerősök, orvosok, ápolónők íeitek terhelő vallomást az Erdélyi-per mai tárgyalásán Budapest, december 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az Erdélyi-per mai tárgyalásán kihallgatták Stefániái Richárdot, aki együtt nyaralt Erdélyivel. Elmondja, hogy Erdélyin Anna halála után semmi különösebb emóciót nem lehetett észrevenni, azonban a szobalányt szigorúan utasította, hogy a vendégeket tartsa távol. Amikor Gáldy berohant Erdélyihez és felszólította, hogy sürgősen menjen vele, Erdélyi a paplant egészen a feleségére húzta. Ez feltűnt- a szobalánynak. Anna halála után Gáldy vörösre sírta a szemét, Erdélyi ellenben közömbösen sürgette a temetést A szálló irod akis asszony a panaszkodott, hogy Erdélyi nem fizette ki a számlát, hanem ehelyett egy gyöngysort és cigarettatárcát deponált. Mindkettőről kiderült, hogy hamisítvány volt. Klar Dezső, Forgács Anna rokona azt vallja, hogy Annának eleinte antipátikus volt Erdélyi, aki 1916-ban a Tátrában mint rövidnadrágos vásott kölyök, villanylámpával világított be a nászutasok ablakán. A tanú nagy derültség között elmondja, hogy Erdélyinek Polnayval volt egy párbaja, amelynek során Erdélyi Polnay fejéről egy haj darabkát a bőrrel együtt kivágott. Ezt azután Erdélyi egy staniclihan megőrizte. A tanú elmondja, hogy többször figyelmeztette Erdélyit, hogy életmódja könnyen a Markóuccába juttathatja. a legideálisabb háromcsöves rádiókészülék, gramofonátvitelre is berendezve. | Ara három csövei, összekötözi mórokkal és szabadalmi díjjal együtt KI ®@®’— j Kapható mindec jobb rádióiizSetben | /mmm ❖ va^»G! j Biatislawa, Gr$ssling a- 1© 2€©ii€©5 S5© u. és Forgács Anna egyszer revolvert kért tőle * azt mondotta, hogy valakinek becsületszavát adta, hogy bizonyos határidőig öngyilkos lesz. Természetesen nem adott revolvert neki, amire Anna ezt mondotta:-— Úgy látszik, te sem tudod, mi az a becsületszó. Ezután az Erdélyi házaspár ismerőseit, rokonait, továbbá pincéreket és ápolónőket hallgatták ki. Kubala Sándorné ápolónő azt vallja, hogy a szanatóriumban Anna kijelentette, hogy Bélától kapta a veszélyes orvosságot. Ezután több orvost hallgatnak ki. Az orvosok egy része azt vallja, hogy Anna beteg volt, morfiumot, Veronáit szedett, az orvosok másik része ennek az ellenkezőjét vallotta hogy tudniillik Anna teljesen egészséges volt. A tárgyalást kedden folytatják. — Feltalálták a gázágyut! Párisbói jelentik: A Chicago Tribüné kopenhágai jelentésé szerint egy Kriszt nevű dán mérnök uj gázvető készüléket talált fel, amely csaknem biztohs sikert nyújt a repülőtámadások ellen. A készülék nagymértékben süritett gázgyürü- ket lövel a magasba, percenként 100 méter sebességgel. A gyűrűk mindent összezúznak, ami beléjük kerül. Repülőgépszakértők szerint a készülék gyakorlati jelentősége rend-" kivül nagy. A TÚLSÓ OLDAL Irta: FALU TAMÁS Dódi néni kerék busz esztendeje járt utoljára Pesten. Akkor a boldogult Juliska lányának vásárolta össze a kelengyéjét. Azóta szegény fiatal teremtés -már régen nem nyüvi a fehérneműt s egy selyem csipke szemfedő takarja el látását a földi hiúságok elől. Dódi néni sohasem imádta Pestet. Ki nem állhatta a fülsiketítő lármát, a iótásfutást, a lóvonatok tülkölését, a társzekerek dübörgését Nem lakott messzire a fővárostól, de a múltban is csak akkor ment fel, amikor már nagyon kellett s ki nem bújhatott alóla. A Jóska bácsi, a férje ura, amíg élt, már valamivel fiatalosabban gondolkozott Nem egyszer felment biz ő különböző fontos címek alatt s összes emlékei mindannyiszor abban sűrűsödtek össze, hogy ezután ebbe a vendéglőbe megy spriccert inni s abba a kimérésbe sörözni.' Dódi néni annyi mindent hallott mostanában, az utolsó óvek alatt a világvárossá fejlődött Budapestről, hogy egyszer mégis vágyat kezdett érezni a felrándulásra. Ez a vágy úgy keletkezett benne, mint a búza a földön. Az őrök emberi kíváncsiság elvetette benne a magot. A mag lassan csírázni kezdett. Akkor a sarjat túlságosan erősnek találta s az ellenkezés, a megfontolás, a ko- molyküdás nyáját szabadította rá, hogy ie- esipdessék a hegyét. A csira azonban életképes volt, szárba szökkent s jobbra-balra lengedezett abban a szépecskében, mélyet az utazás gondolatának árnyékába szegődött hiúság fujdogált. Mert a többiek is utaztak. Az öregebbek is. Egyik sem maradt halva a kövezeten, a villamos alatt, a lovak patái alatt. Hazajöttek szépen, elfáradva, lelkendezve és sok gyönyörűséget tapasztalva. *— Felmegyek, határozta el erélyesen. Felmgeyek, no. Mielőtt meghalnék, megnézem Pestet, hogy milyenné lett És egy kis szemrehányást érzett a sorssal szemben arra a gondolatra, hogy az idők múltával az emberek megöregszenek, a városok pedig megfi atalodaruk. Mert Pestről mindenki azt mondta neki, hogy a régi városból csodaszép uj város lett, fiatal, nagyra- törő. Tervét nem közölte előre senkivel. Félt, hogy esetleg szégyenben marad. A vetés is elfogyhat egy éjszaka alatt. De a kalász kiállta az éjszaka viharának kegyetlenkedéseit, ha hevert is a földre'hajolva, de megint felvágódott éretten, ruganyosam Dódi néni hajnalban kiugrott az ágyból. Alaposan megmosakodott, mint ahogy ünnepnap szokta, amikor a templomba ment Tetőtől talpig tisztát vett magára, mintha ma lett volna vasárnap s nem tegnapelőtt. Gyorsan kávét készített, jó forrón felhajtotta, pénzt varázsolt elő a fehérnemüek közül, négy zsebkendőt a zsebébe gyömöszöli, a cselédet kioktatta a teendők iránt, de mégis mosolyt erőltetve az arcára, kilépett az uccura. Korán reggel, volt még. Félhat. A kondás az ökörszarvhoz tapasztott szájjal csőditette az uccára négylábú hadseregét. A boltosok még aludtak, csak a nagykocsin a ajtaja volt már nyitva, hogy a hajnalba is szomjazőtk szomjúságára megadhassa az üdítő nektárt. — Hova, hova? Dódi néni? — szóltak Dódi néni után a vonathoz sietek. — Csak be egy kicsit Pestre, — mondta Dódi néni olyan egyszerűen, mintha csak aludni járt volna haza Pestről. — Csak be egy kicsit Pestre, lelkem. — Régen tetszett már benn lenni, — jegyezte meg a tanító felesége a váróteremben . — Bizony régen, lelkem. De az ember nem ülhet otthon örökké, egyszer mégis muszáj félkerekedni. Nem szeretem azt a Pestet, megválthatom, A vonatot se szeretem. De most már mégis rá kellett szánnom magam az utazásra, bár öreg embernek otthon a helye. — No, no, nem olyan öreg még a Dódi néni. —. Hatvannyolc, lelkem. Hatvannyolc. Szép idő az. Sokat megér az ember annyi idő alatt. A vonat berobogott az üvegkupola alá. Úgy tódultak kupéikból az emberek, mint a kéményéből a füst. Hordárok kiabáltak az utasok után, az utasok a hordárok után, két- és négykerekű kézikocsik nyikorogtak az aszfalton, a pogyászok hir telemében heggyé tornyosultak, egy nagy emberhullám zajlott végig a vonat mellett, hogy pár perc alatt szépen elsimuljon s a kijáratok zsilipjein lecsapolja a dagályt. Dódi néni egyedüli maradt az állomás előtt. Az ismerősök elköszöntek tőle s mindegyik szaladt a maga dolga után. — Sok dolga vau, Dódi néni? — kérdezte meg tőle a tanitóné, miikor elváltak. — Nincs lelkem, — mondta Dódi néni. — Csak átmegyek a túlsó oldalra, sétálok egy kicsit, veszek valamit, megnézem Pestet s azután megyek vissza. Mikor Dódi néni a villaüiosmegálióhély- hez ért, gondolkozott. Kiszámította, hogy itt lesz a legjobb átmenni a másik oldalra. De épp ebben a pillanatban jött egy automobil, nagy zajjal, benzinbüzzel s Déxli néni visz- sza réti ént. Várt egy percig, hogy ha majd az autó messze lesz, akkor fog megindulni. De most a másik sínpáron jött egy villamos, sebesen, nagy csengetéssel. Mintha rá ákart volna csengetni. Megint elhatározta, hogy vár. Ezt meg is tette s mikor célbavette a túlsó oldalt, egy fiakecr vágtatott el előtte, j tele is fröccsen tette sárral, jó, hogy vissza-' kapta magát, mert el is gázolta volna. Váltó- < zatosság kedvéért a következő percben a lég-; különbözőbb jánmüvek tartottak felvonulást, j mintha összetartoztak volna, szinte kézeníog- J va egymást. A villamost egy autó követte, az autó nyomában két biciklista száguldott, a biciklistákat egy kétfogatu és három egyfogatu üldözte s ezek mintha előfutárai lettek volna egy hat ló által vontatott butorszállitó kocsinak. A menet még el sem haladt, lélekre- megtető trombitálással közeledtek a piros- zászlós tűzoltók, hatalmas gőzfecskendővel, emeletekkel packázó létráikkal s úgy repültek el a megdermedt emberek előtt, mint a veszedelem. Dódi néni még fel sem ocsúdott rémületéből, már a mentők kísérteties szirénáját hallotta velőkbe sikoltani, valószínűleg a tűzhöz siettek ők is. Dódi néni megkapaszkodott a lámpakaróban. Nekidaiitöíte a hátát. Szédült. Egy pillanatra lecsöndesült az ucca háborgása. Most át lehetett volna veszélytelenül menni. A sárga villamos még a sarkon csengetett, a kocsis még jő messze nógatta lovát, a biciklista gyalog vezette biciklijét s az autók másik irányba vágtattak. De Dódi néni ki voit merülve a sok átmenni akarástól. S most már félt is, elveszi tette önbizalmát, s elveszítette bizalmát az ucca iránt.. Egy középkorú ur régebben figyelhette habozását, udvariasan megszólította, s felajánlotta, hogy átvezeti. — Köszönöm, köszönöm, — hálálkodott Dódi néni meghatót tan. — Nem megyek át. Nem is akarok átmenni. Csak egy kicsit nézelődöm. És átnézett a túlsó oldalra. Úgy találta, hogy odaát csupa fiatalok futkosnak s az öregek mind az ő oldalán ballagnak, félénken, a fal mellett botorkálva. A túlsó oldal a merészek, a világgal megbirkózók oldalának látszott, a győzelmesek oldalának, ahova fényesebben süt a nap, s ahová dalolva ér az élet ordítása. Dódi néni elsírta magát gyámoltalanságában s visszament a váróterembe. A Prágai Magyar Hírlap 1929-évi nagy képes naptárát a jövöhéten küldjük szét előfizetőink- és olvasóinknak 5
