Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-14 / 285. (1912.) szám

rPSAGAI-/ v >ACYAR-H I RI*A£? 1928 dooomboT 14, pántok. A JÁTÉK Irta: Márai Sándor Wtí jáiszolt pajtás, ezen a karácsonyon, — azt majmolod, amit mi csinálunk, kirísz konzervatívon az évezredes játékok mellett, vagy kreáltál magadnak valami uj játékszert, omol csak te értsz s amiben hiszel? Az ólom­katona már évekkel ezelőtt megbukott, — jött a villamosvasút, a repülőgép s aztán, né­hány éve, minden gyerek szív hűtlen lett a lo­vacskához s elkövetkezett az autó nagy ideje. Az 1928-as gyerek rádiót játszik és autót, a primitiv és spiritusszal fűthető gőzgép helyét a karácsonyfa aAztt apró, robbanó motor és j mikrofon foglalta el, — a gyerek uj játékot i tanult ebben a tíz évben s kiváncsi és ideges ! kézzel motoz áramok, hullámok és kémiai; reakciók között. A felnőttek kitaláltak ebben a pár évben egyelmást s a gyerek elfutott az j ólomkatona, a baba, a méla, Andersen me­séi s a hinlaló mellül, nyugtalan kézzel motoz az uj játékon, Józsika leül a karácsonyfa alá, j forgatja a rádió gombját s ha szerencséje van, j elcsípi Moszkvát vagy Newyorkot. Mézesmad-\ za-ggcd se lehet visszacsalni a hinlaló mellé.! A felnőttek realizáltak a mese legtitkosabb' eleméből, a távolságból valamit, — az ezer- i egyéjszalca repülő szőnyege minden nap el-' repül a gyerek feje fölött, pislogva néz utána,1 megszokta s tudja, hogy a szőnyeg 6 óra 40 perckor indul Mátyásföldről és Bécsbe megy. ■ A gyerek nem álmodhat o'.yan nagyot a ti- tok:alósról, az idegenről és végtelenről, amit! a minden nap elébe ne hozna — a mozi ide-j gén tájak életét mutatja betétnek, a gyerek uj játékszert kapott, titokzatosat és mégis fog- j hatót: a távolságot, a mozgást, a Földet. A karácsonyi kirakat uj játékokkal van te­le. Ember, kiváncsi gyermek, emeld fel gond- j farhes fejed s pillants kerül: a nap gondja őröl és morzsol, de ezekben a legrosszabb években inkasszóra indult az emberi szellem s behajtott az élet titkain néhány járandósá­got, amit a kétkövér évszázadok kutatása hasztalan követelt. 1928-as ember, aki a gye-' rekednek nem tudsz karácsonyra cipőt venni, | engedd meg, hogy alázatosan figyelmeztes- j sünk a difterilisz szérumára., a sarlach szé­rumára, amit ingyen adnak porontyodnak minden klinikán, figyelmedbe ajánljuk a le­Az osztrák-magyar rszérkar haditerve még a viiágháhom küszöbén az oroszok birtokában volt ? Szesszanav bizalmi emberének szenzációs háborús emlékiratai A némeíeh Paris elleni felvonulása ioszíotía meg az oroszokat a döntő győzelemtől? Prága, december 13. Ezekben a napokban adta ki háborús emlékiratai! Sadik R. Miidős, Szasza- nov volt cári külügyminiszter „cabinot noir"-já- nak főnöke. Sadik emlékiratai a szenzáció erejével hatnak, meri olyan közléseket tartalmaznak, amc.vekről eddig senkinek puszta sejtelme sem volt. Így a fekete kabinet főnöke határozottan állítja, hogy Oroszország még 1911 áprilisában kezébe kapta az osztrák-magyar hadsereg teljes haditer­vét. Eszerint ívanldevics ezredes bécsi orosz ka­tonai attasé 1914 április 8-án n következő tartalmú siffrirozott táviratot küldte Péfervárra: ,.Készüljenek cl arra, hogy végtelenül lontos dokumentumot küldtem el, fényképezzék le s azonnal küldjék vissza!"' .Aznap éjszaka P étervárra megérkezett Ivankievics futárja, aki az osztrák-magyar hadseregnek Oroszország ellen való felvonulásáról készült haditervet hoz­ta magával. Egy órán belül lefényképezték a dokumentumot s azonnal visszaküldték. Erre a sietős munkára azért volt szükség, hogy a bécsi hadügyminiszté­riumban ne tűnjön fel az iratok eltűnése s igv az árulásról ne szerezzenek tudomást A bécsi hadügyminisztérium nyilván nem tudta meg az orosz spionázs ezen tettél, kii'önben - ír­ja Sadik — az osztrák-magyar seregek nem Vonul­lak volna fel az oroszok által ismert hadi terv szerint egeynesen az oroszok karjaiba. Nikolaj Nikolajevics nagyherceg, orosz generalisszimusz az osztrák-magyar haditerv birtokában pontos eHentervet dolgozott ki, ameVnek sike­res végrehajtása az osztrák-magyar haderőnek mind'árt 1914-ben való tel jes megsemmisülését jelentette volna. Dankl és Auffenberg tábornokok hadseregei ellen három orosz hadsereget. Everi, Pehve és Szamszo- nov seregeit kellett vo'na az ellenterv szerint fel­vonultatni. Keletről pedig Bruszilov és Ivanov tá­bornokok seregeinek kellett volna előtörniük, ame’yek háromszor olyan erősek voltak, mint Brudermann tábornok keleten operáló osztrák-ma­gyar serege. Sadik szerint a felvonuló orosz had- í seregeknek ezen harapófogójában az osztrák-magyar hadsereg teljesen megsemmi­sült voitsa és szabaddá vált volna az ut Pest és Bocs felé. Nikoláj Nikolajevics haditervét azonban nem haj­tották végre. Oroszország határtalan áldozatkész­sége — Sadik szerint — olyan győzelemtől fosz­totta meg saját magát, amilyenre a történe’emben nem akad példa. Mig ugyanis az orosz „gőzhenger" az ősz! rák-magyar hadsereget visszavonulásra kényszen'.ete, a németek Paris felé vonultak. Paléologue pétervári francia nagykövet ekkor, a Páris elleni csaknem feUarlőzhatatlan német táma­dás idején, azzal a kérelemmel fordult az orosz kormányhoz hogy Keletoroszország elleni támadá­sával valamennyire ellensúlyozz^ a németek nyu- jgnti nyomását. A haditanácson, amelyen tízaszanov ! küüigyminiszleren kiviil Szuchomlinov hadügymi- I niszler, Januskievics vezérkari főnök és Palóoio- ; gue francia nagykövet vetlek részt, elhatározást ■ nyert hogy í Franciaország érdekében Keletporoszország el­len jelentős katonai erőket vonulatnak fel I s ezeket a csnpattes'eket az osztrák-magyar keleti ! fronton harcoló orosz csapoktól vonják el. Tgy | tehát a császári és királyi hadsereg megsemnusi- ; lésére irányuló haditerveket nem hajtották végre, a porosz frontra több hadsereget vetettek, ame­lyeket azonfelül a németek meg is semmisí­tettek olyan győzelmeket aratva az oroszok felett, ami- lyeneket ezek akartak az osztrák-magyar hadsereg fölött aratni. Szaszanov akkor fogcsikorgatva nen- dogatta: — Ha Peléolcgue nem 'ép közbe, a háború még 1915 előtt Oroszország teljes győzelmével!?) befe­jeződött volna! * S lefonnak nevezett játékot, ami módot ad, hogy kedveseiddel a civilizált földrészek majd minden pontjáról beszélhess s más néhány ilyen játékot, ami gondterhes éltedet egész­ségesebbé és gazdagabbá tette ebben a nyo­morban. A gyerek uj játékot tanult, vdlmni történik velünk. A gyerek keze játékszerek­kel motoz s egy napon távolba látunk és tér­be petitünk s a végtelenbe utazunk a fantázia és a valóság robbantó anyagából kevert raké­tákon ... A játék majmolja az élet elemeit, de ez a tapogatózó, rakosgató, kísérletező já­ték, amit a Föld gyermeke mostanában ját­szik, lázasan csillogtatja a szemet, minden mesénél izgalmasabb, az uj táltos gyorsabb a mesebeli paripánál, a hétmérföldes csizma szegénygyerck-jálékszer a rakétmutó s a Zep­pelin mellett . . . Valami van az uj kirakat­ban, amit a gyermek magáénak érez s elkér a felnőttől s közelebb áll hozzá, mint az ólom­katona s a hintaló. A mai gyerek wunschzeltlije min:jatür tük­re az emberiség nagy wunschzeltlijének. A gyerek a távolság, a mozgás, a fény, a sebes­ség titkáé,vad akar játszani, — 'na igen, vala­mi ilyesmihez szeretnénk odaülni mi is, ját­szani, valami keverék játékdühével a gyerek­játéknak és a hazárdnak, lehúzni néhány ti­tokról a mindennapok matricáját, hátha fel­ragyog alóla a mindennapok megoldása is, a csoda. Talán egy szérum lesz, talán egy pilula, talán csak egy érzés és felismerés. A kirakat­ban szép kartondobozban néhány uj társasjá­ték fekszik, amin nyerni lehel: a pszihoano. Hús, a kísérleti kémia, — a gyerek érez var lanvit, nyugtalanul ágaskodik az asztal felé, ahol a felnőttek bizonytalan kezekkel ilyen nagyban játszanak. Régi ruha — uj ruha — A „Szepes" és a ,,Poprád“ ősmagyar eredetű nevek. Budapestről Írják: A Magyar Nyelvtudomá­nyi Társaság tilé-st tartott. Az első előadó Zdrai Miklós a „hárs“ és a „nyárs" szavakról mutatta ki, hogy finn ugor szó mind a kettő. Azután a „ülik" madár név, moly a magyar tájszólásokban fordul elő és a vadludak egyik fajtájának a neve, szin­tén finn-ugor szó. A második előadó, Mclich János, a bizonyítás nagy apparátusával felszerelt érte­kezésében a „Rzopos" és „Poprád" nevek eredeté­vel foglalkozott. Kimutatta, hogy „roprád" régi magyar név és a páfrány, régi magyar: „páprád" mai magyar nyelvjárásokban: „paprágy" névvel azonos. Szopósról pedig bebizonyította, hogy sze­mélynév ée a rrmgyar „szép" szónak „szip“ és „szép" alakjából származik. xx \z Uj' Ági Könyvtár az WtolaJ nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen köny• • oezfá 1 yunkxtál. A Ki* Pythogorae ára 12 K. Budapest, december 13. Tudjuk, hogy a divatban két irány küzdött éveken át egymással. Az egyik egyenes vonalú, ’ egyszerű, csaknem dísztelen ruhákat kreált, — ez a divat a fiusalaku, sportoló nőknek annyira meg- I íe'elt, hogy sokáig nem voltak hajlandók másféle ruhát is viselni. A másik irányzat hívei pedig ragaszkodtak mindahoz. ami régen oly sok diadal­hoz segítette a női nemet: bővebb alj, változato­sabb szabások, díszítések, csipkék, szalagok, csok­rok, stb. Mondanunk sem kell, hogy ebben a küzdelemben az uj divathölgy, a sportoló, fius­alaku nő győzött, aki a praktikusság nevében nem 1 tett koncessziót a nőiességnek és utóbb már tudni i sem akart más ruháról és kalapról mint a leges- | legegyszerűbbről. Garderobjának legfonlosab ruha- ' darabja az a bizonyos jumperruha volt, amely este, ! a táncteremben alig volt díszesebb, mint dél­előtt a sporlpályán. A „puritánság" volt a jelszó a divatban. A höl­gyeken valóságos egyszerűség! hajlam tört ki, a szabók pedig még túlzásba is vitték az uj irány­zatot. A Reboux-féle ka’apkreáció télen-nyáron nem volt már egyéb egy darab filcnél és a száz­ezer frankos, évente visszatérő Patou-spori- kosztüra sem adott évek óta negyedóránál több gondolkodni va'-ót kreá’-ójának. Persze, ez az egyszerűség nem jelentette egyút­tal a takarékosságot is, — óh nem! A szabók nem­csak abban versenyeztek egymásai, hogy ki lúd I dísztelenebb ruhát alkotni, hanem abban is, ki tud nagyobb árat számítani azért az egy-két motor anyagot magába foglaló egyszerűségért, amit ruhá­nak nevezlek. így ment ez éveken át és utóbb már annyira leegyszerűsödött a divat, hogy a famnszler-ddus fenyegetett. Ekkor a másik irányzat, amelynek jelszava az volt: a női divat legyen nőies! — elér­kezettnek látta az időt, hogy a vezc'ö szerepet ismét elfog’alja a divat birodalmában. És csodák csodája! — az idén. annyi sikertelen prőbá'kozás után. csakugyan győzött a nőies irány­zat. Talán a hölgyek megunták már az örök jum- perruhát, a folytonos egyformaságot, talán rájöt­tek, hogy a túlzott disztelenség nem a legelőnyő- S sebb keret a női szépség számára, -- elég az hozzá, hogy az idén ismét divatos a harangszabás, a fod- | rok, volánok, csipke, szalag, csokor, egyszóval mindaz, ami a múltban is oly hatásosan dekorálta a nőt. A párisi szabók elég hosszú ideig pihentetett fantáziája a divatirányzat változására ismét mű­ködni kezdett. Annyi újdonságot már régen nem láttunk, mint az idei téli divatban. Az újdonságo­kat természetesen szívesen fogadták azok a höl- | gyek, akik megtehetik, hogy minden szezonban uj ruhát szerezzenek be. De annál nagyobb gondot okoz az uj irányzat sok polgári háztartásban, ahol nem ismeretlen ez a fogalom: ruhaátalakitás. Ezelőtt könnyű volt a helyzet ezen a téren, olyan vonalak és fazonok voltak divatosak, amelyekből ügyes változtatással nem volt nehéz egész újnak ható ruhát alakítani. Az idén azonban az egyenes vonal he'yét, — amely ma már csak sport- éa straparuháknál maradt meg — a gloknis szabás fog'alta el. A délutáni és estélyi ruhák mind glok- nisak. A változatosságra való törekvésen kivül szerepe van a harangos szabás kifejlesztésében az uj, lágy* simulékony selymeknek, bársonyoknak, csipkéknek is, amelyek kiválóan alkalmasak a gloknis szabáshoz, sőt valósággal megkívánják ezt a puha. hullámos vonalat. A helyzet azonban mégsem túlságosan aggasztó. Csinos és divatos lehet az i ’-m az a hölgy is, aki­nek vadonatúj ruhára nem telik, hanem a tavalyi vagy még régebbi ruháját szeretné átalakűani. Ehhez pedig az kell, hogy nagy figyelemmel kísér­jük a divat ujit Ásókat és kipróbáljunk minden esélyt, vájjon az elérhetetlennek Látszó újdonság tényleg elérhetetlen-e? S ha gondosan áttanulmányoztuk nz uj divat- tudósitásokat és képeket, rájövünk — mint annyi­szor — hogy a divatban nincs is elérhetetlen! Persze, most. nem azokról a fantasztikus újdon­ságokról beszélünk, amelyeket Párisban is csak egy amerikai doüárkirálynö tud megfizetni és amelye­ket egy szezonban legfeljebb 2—3-szor lehet fel­húzni, hanem azokról az általános irányú változá­sokról, amelyekhez alkalmazkodva. ízléssel, ügyes­séggel és kevés pénzzel is elérhetjük, hogy régi ruhánk ideinek, divatosnak, elegánsnak hasson. Az egyenesszabásu ruha átalakításának például egyik ügyes módja, hogy az aljat két oldalt glok­nis betétiéi bővítjük, a derókvonnlat pedig maga­sabbra emeljük. Az ujjakrn és a nyakkivágás körül uj díszt alkalmazva: a tavalyi ruha ilymó­Mécs László. Hemerka M Szakmáry Magda szereltei a kassai magyar főiskolások jótékOBftéiu hangversenyéit vasárnap, immém Síé 16-án este Z mkm a Sdiattáz nagyterűében legyek elővételben kaphatók JastMtó >1é*a könyvkereskedésében Kassán dou teljesen divatossá válik. Néha a délutáni ru* hát ujjas baleróval készítik, amelyet, ha leves* nek, alatta tökéletes estélyi ruha marad. Ezzel &« alakítással nemcsak uj ruhánk van a régi ruhából, hanem ugyanaz a ruha egyformán megfelel két célnak. Igen alkalmas régi ruhák felfrissítésére a mostani divatos szalagdiszités, amely olyan kecses és fiatalos, hogy bizonyára hamarosan népszerű lesz. Ezeket a szalagból formált díszítéseket min­den elképzelhető módon és minden toalettre al­kalmazzák. Gyakran művészi rozetlákban dolgoz­zák fel a ruhára. Rendszerint keskeny szalagot használnak, amely különböző minőségű lehet. Fé­nyes ke’méken jól hat a taft- és moaré-szatag, estélyi ruhákon az ezüst-aranyszalag vagy színes, aranyszélü szalag. Ez u'öbbiak a pasztellszínű selyem- és tüllruhákat pompásan dekorálják. Estélyi ruhák átalakítása már nehezebb, mint a délutáni ruháké, mert il! az asszimmeírikus szabás a divatos. Viszont itt könnyebbség, hogy a ruhákat szívesen kombinálják kétféle anyagból. Tehát régi ruháinkhoz keresünk a szekrényünk­ben elte't anyagokból egy hozzái'lőt; vagy ha nincs otthon, amit erre a célra felhasználhatnánk, vásárolunk egy kevés tíillt, csipkét stb., amivel a régi ruhát átalakilhatjuk. így is mindenesetre ol­csóbban jövünk ki. mintha teljesen uj ruhát csi­náltatunk. Az es'élyi ruhákon igen divatosak a csokorba kötött széles szalagövek, amelyek nagyon alka'masak arra, hogy az áta’akitott ruha eset­leges hibáit jótékonyan eltakarják. Persze, az efféle áta'aki'áshoz kell egy kis utánajárás, egy kis fejtörés, ízlés — és akkor épp oly csinosak, divatosak lehetünk akár 2—3 éves ruhánkban is, mint a legújabb divatlapok önérze­tesen moso'ygó dámái. A divatra éppen azoknak kell legjobban figyelni, akik kevésből akarnak e'egánsak lenni, — mert minél gondosabban tanulmányozzák a divatot, annál biztosabban talál­ják meg azt a fazont, amely legjobban fele! meg egyéniségüknek és — pénztárcájuknak. Azoknak, akik szaténokban válogathatják ki ruháikat, sok­kal kisebb prob’éma a divat mert hiszen nek:k minden szénái és divatlapnál ékesebben mutatják be a legújabb modellok, hogy mi a divat. M. Bésnlajsirom Képromboíás Bégen volt egy kép. Sziklás, bozótos hahnoes- kán Petőfi ült rajta, a szeme olyan haldokló lánggá! fordult befele, mintha két mestersége# nap nyugodnék le egyszerre, melléből patakzott a vér és kétségtelenül abba a vérbe mártott uj­jal irta maga elé, a földre ezt a szót: „Hazám!" Mert a vér, illetve a karmin lesték sxine egyezett a mellen és a földön. Egy másik kép is volt. Vörösmarty ült rajta, kezében a „Szózat" tekercsével, dús gabnnave- téshez hasonló szakálla!, olyan testtartással, mely inkább illett volna a diétás terem asztala molié, mint arra a kopár dombocskára. Mindakéí képen ugyanegy vonalban dombo­rodtak a hajszálnyira egyező cifra stijtás alatt, & sarkantyus csizmában a lábak, ami természetes, hiszen a két kép pendantnak készült, tinsy is illenék hát össze, ha a baloldalinak a jobblába nem éppen ngy rúgna balfele, amint a jobbol­dali ballába rúg jobbra? A képek olyan elterjedtek voltak a polgári házakban, mint némely nyári virág, például a rezeda, vagy a törökszegfii. Az én szobámban is ott függtek, s az én megalkuvást nem ismerő, haladó fiatal Ízlésem merényletet kovácsolt el­lenük. Az volt a szándékom, hogy óvatosan kiszedem a rámából, begöngyölve a padlásra vi­szem és az egerekre meg a molyokra bízom a gyilkosság végrehajtását. Az üveg alá valami mást teszek és az öregek, akiknek semmi kifo­gásuk sem volt a képek ellen, nem is fogják egy­hamar észrevenni a turpisságot. De szörnyűség: azt kellett tapasztalnom, hogy a két fenkölt em­ber képmása valami titokzatos módszerrel s lo- vakarhafat’anul rá volt ragasztva az üvegre. Mindegy, legyen, aminek lenni kell: kalapácsot vettem és közönségesen kivertem a keretből a képeket. Akkor egész kellemes és diadalizü megnyug­vást éreztem, de most, megvallom, néha bánt azért a képromho’ásért a lelkiismcrct. Talán mégsem úgy, talán valahogy másképp kellett volna... Talán óvatosan lcmo=ogatni az üvegről azokat a vérző kehieket, mintha igazi, fájó. ele­ven sebek volnának... y'ta’áu ki kellett volna menteni azt a darabkát, amelyre vérrel volt Ír­va: „Hazám" — bedugni valahová, kegyolctos, ócska holmik közé, hadd állott volna ott egysze­rűen, mint a naptárban a szürke napok jegyzé­kében a piros betűkkel nyomtatott ünnep. — Egy hétéves orosz kisleány egyedül utazta át a fél Európát. Beilgrádbó! jelentik: Tegnap délelőtt a belgrádi pályaudvaron meghaló jellemet játszódéit le. Gnabovsziky Péter vel't orosz aktív tiszt s a Vrangéi had­sereg taig-ja, feleségével együtt Belgrádija ve­tődött s négyhónapos kisleányukat a krimi féi!szigeten lakó szüleiknél bagvták. Teljes négy évig tarlóit, mig megtudták, hogy szü­leik a kia^ver ni okikéi együtt Moszkvába köl­töztek. G-nabovszky kérésére a Vöröskerocz.!- egyesület váltatta, hogy nemzetközi uiilovetet szeres, de mindem jóakarat mellett sem sike­rült az Iratokat három évnél hamarább ősz- szeszedül A gyermeket néhány napra való életemmel! látták el, a V örösk ereszt egy let aeímzsTJk'özá útlevelét a nyakába akaszíeiák és útnak indítolitiék Lengyelországom át Jugo­szláviáiba. A hétéves kisleány egyedüli tette meg a kótezerötszáz kilo méter ulaiL

Next

/
Thumbnails
Contents