Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-14 / 285. (1912.) szám
rPSAGAI-/ v >ACYAR-H I RI*A£? 1928 dooomboT 14, pántok. A JÁTÉK Irta: Márai Sándor Wtí jáiszolt pajtás, ezen a karácsonyon, — azt majmolod, amit mi csinálunk, kirísz konzervatívon az évezredes játékok mellett, vagy kreáltál magadnak valami uj játékszert, omol csak te értsz s amiben hiszel? Az ólomkatona már évekkel ezelőtt megbukott, — jött a villamosvasút, a repülőgép s aztán, néhány éve, minden gyerek szív hűtlen lett a lovacskához s elkövetkezett az autó nagy ideje. Az 1928-as gyerek rádiót játszik és autót, a primitiv és spiritusszal fűthető gőzgép helyét a karácsonyfa aAztt apró, robbanó motor és j mikrofon foglalta el, — a gyerek uj játékot i tanult ebben a tíz évben s kiváncsi és ideges ! kézzel motoz áramok, hullámok és kémiai; reakciók között. A felnőttek kitaláltak ebben a pár évben egyelmást s a gyerek elfutott az j ólomkatona, a baba, a méla, Andersen meséi s a hinlaló mellül, nyugtalan kézzel motoz az uj játékon, Józsika leül a karácsonyfa alá, j forgatja a rádió gombját s ha szerencséje van, j elcsípi Moszkvát vagy Newyorkot. Mézesmad-\ za-ggcd se lehet visszacsalni a hinlaló mellé.! A felnőttek realizáltak a mese legtitkosabb' eleméből, a távolságból valamit, — az ezer- i egyéjszalca repülő szőnyege minden nap el-' repül a gyerek feje fölött, pislogva néz utána,1 megszokta s tudja, hogy a szőnyeg 6 óra 40 perckor indul Mátyásföldről és Bécsbe megy. ■ A gyerek nem álmodhat o'.yan nagyot a ti- tok:alósról, az idegenről és végtelenről, amit! a minden nap elébe ne hozna — a mozi ide-j gén tájak életét mutatja betétnek, a gyerek uj játékszert kapott, titokzatosat és mégis fog- j hatót: a távolságot, a mozgást, a Földet. A karácsonyi kirakat uj játékokkal van tele. Ember, kiváncsi gyermek, emeld fel gond- j farhes fejed s pillants kerül: a nap gondja őröl és morzsol, de ezekben a legrosszabb években inkasszóra indult az emberi szellem s behajtott az élet titkain néhány járandóságot, amit a kétkövér évszázadok kutatása hasztalan követelt. 1928-as ember, aki a gye-' rekednek nem tudsz karácsonyra cipőt venni, | engedd meg, hogy alázatosan figyelmeztes- j sünk a difterilisz szérumára., a sarlach szérumára, amit ingyen adnak porontyodnak minden klinikán, figyelmedbe ajánljuk a leAz osztrák-magyar rszérkar haditerve még a viiágháhom küszöbén az oroszok birtokában volt ? Szesszanav bizalmi emberének szenzációs háborús emlékiratai A némeíeh Paris elleni felvonulása ioszíotía meg az oroszokat a döntő győzelemtől? Prága, december 13. Ezekben a napokban adta ki háborús emlékiratai! Sadik R. Miidős, Szasza- nov volt cári külügyminiszter „cabinot noir"-já- nak főnöke. Sadik emlékiratai a szenzáció erejével hatnak, meri olyan közléseket tartalmaznak, amc.vekről eddig senkinek puszta sejtelme sem volt. Így a fekete kabinet főnöke határozottan állítja, hogy Oroszország még 1911 áprilisában kezébe kapta az osztrák-magyar hadsereg teljes haditervét. Eszerint ívanldevics ezredes bécsi orosz katonai attasé 1914 április 8-án n következő tartalmú siffrirozott táviratot küldte Péfervárra: ,.Készüljenek cl arra, hogy végtelenül lontos dokumentumot küldtem el, fényképezzék le s azonnal küldjék vissza!"' .Aznap éjszaka P étervárra megérkezett Ivankievics futárja, aki az osztrák-magyar hadseregnek Oroszország ellen való felvonulásáról készült haditervet hozta magával. Egy órán belül lefényképezték a dokumentumot s azonnal visszaküldték. Erre a sietős munkára azért volt szükség, hogy a bécsi hadügyminisztériumban ne tűnjön fel az iratok eltűnése s igv az árulásról ne szerezzenek tudomást A bécsi hadügyminisztérium nyilván nem tudta meg az orosz spionázs ezen tettél, kii'önben - írja Sadik — az osztrák-magyar seregek nem Vonullak volna fel az oroszok által ismert hadi terv szerint egeynesen az oroszok karjaiba. Nikolaj Nikolajevics nagyherceg, orosz generalisszimusz az osztrák-magyar haditerv birtokában pontos eHentervet dolgozott ki, ameVnek sikeres végrehajtása az osztrák-magyar haderőnek mind'árt 1914-ben való tel jes megsemmisülését jelentette volna. Dankl és Auffenberg tábornokok hadseregei ellen három orosz hadsereget. Everi, Pehve és Szamszo- nov seregeit kellett vo'na az ellenterv szerint felvonultatni. Keletről pedig Bruszilov és Ivanov tábornokok seregeinek kellett volna előtörniük, ame’yek háromszor olyan erősek voltak, mint Brudermann tábornok keleten operáló osztrák-magyar serege. Sadik szerint a felvonuló orosz had- í seregeknek ezen harapófogójában az osztrák-magyar hadsereg teljesen megsemmisült voitsa és szabaddá vált volna az ut Pest és Bocs felé. Nikoláj Nikolajevics haditervét azonban nem hajtották végre. Oroszország határtalan áldozatkészsége — Sadik szerint — olyan győzelemtől fosztotta meg saját magát, amilyenre a történe’emben nem akad példa. Mig ugyanis az orosz „gőzhenger" az ősz! rák-magyar hadsereget visszavonulásra kényszen'.ete, a németek Paris felé vonultak. Paléologue pétervári francia nagykövet ekkor, a Páris elleni csaknem feUarlőzhatatlan német támadás idején, azzal a kérelemmel fordult az orosz kormányhoz hogy Keletoroszország elleni támadásával valamennyire ellensúlyozz^ a németek nyu- jgnti nyomását. A haditanácson, amelyen tízaszanov ! küüigyminiszleren kiviil Szuchomlinov hadügymi- I niszler, Januskievics vezérkari főnök és Palóoio- ; gue francia nagykövet vetlek részt, elhatározást ■ nyert hogy í Franciaország érdekében Keletporoszország ellen jelentős katonai erőket vonulatnak fel I s ezeket a csnpattes'eket az osztrák-magyar keleti ! fronton harcoló orosz csapoktól vonják el. Tgy | tehát a császári és királyi hadsereg megsemnusi- ; lésére irányuló haditerveket nem hajtották végre, a porosz frontra több hadsereget vetettek, amelyeket azonfelül a németek meg is semmisítettek olyan győzelmeket aratva az oroszok felett, ami- lyeneket ezek akartak az osztrák-magyar hadsereg fölött aratni. Szaszanov akkor fogcsikorgatva nen- dogatta: — Ha Peléolcgue nem 'ép közbe, a háború még 1915 előtt Oroszország teljes győzelmével!?) befejeződött volna! * S lefonnak nevezett játékot, ami módot ad, hogy kedveseiddel a civilizált földrészek majd minden pontjáról beszélhess s más néhány ilyen játékot, ami gondterhes éltedet egészségesebbé és gazdagabbá tette ebben a nyomorban. A gyerek uj játékot tanult, vdlmni történik velünk. A gyerek keze játékszerekkel motoz s egy napon távolba látunk és térbe petitünk s a végtelenbe utazunk a fantázia és a valóság robbantó anyagából kevert rakétákon ... A játék majmolja az élet elemeit, de ez a tapogatózó, rakosgató, kísérletező játék, amit a Föld gyermeke mostanában játszik, lázasan csillogtatja a szemet, minden mesénél izgalmasabb, az uj táltos gyorsabb a mesebeli paripánál, a hétmérföldes csizma szegénygyerck-jálékszer a rakétmutó s a Zeppelin mellett . . . Valami van az uj kirakatban, amit a gyermek magáénak érez s elkér a felnőttől s közelebb áll hozzá, mint az ólomkatona s a hintaló. A mai gyerek wunschzeltlije min:jatür tükre az emberiség nagy wunschzeltlijének. A gyerek a távolság, a mozgás, a fény, a sebesség titkáé,vad akar játszani, — 'na igen, valami ilyesmihez szeretnénk odaülni mi is, játszani, valami keverék játékdühével a gyerekjátéknak és a hazárdnak, lehúzni néhány titokról a mindennapok matricáját, hátha felragyog alóla a mindennapok megoldása is, a csoda. Talán egy szérum lesz, talán egy pilula, talán csak egy érzés és felismerés. A kirakatban szép kartondobozban néhány uj társasjáték fekszik, amin nyerni lehel: a pszihoano. Hús, a kísérleti kémia, — a gyerek érez var lanvit, nyugtalanul ágaskodik az asztal felé, ahol a felnőttek bizonytalan kezekkel ilyen nagyban játszanak. Régi ruha — uj ruha — A „Szepes" és a ,,Poprád“ ősmagyar eredetű nevek. Budapestről Írják: A Magyar Nyelvtudományi Társaság tilé-st tartott. Az első előadó Zdrai Miklós a „hárs“ és a „nyárs" szavakról mutatta ki, hogy finn ugor szó mind a kettő. Azután a „ülik" madár név, moly a magyar tájszólásokban fordul elő és a vadludak egyik fajtájának a neve, szintén finn-ugor szó. A második előadó, Mclich János, a bizonyítás nagy apparátusával felszerelt értekezésében a „Rzopos" és „Poprád" nevek eredetével foglalkozott. Kimutatta, hogy „roprád" régi magyar név és a páfrány, régi magyar: „páprád" mai magyar nyelvjárásokban: „paprágy" névvel azonos. Szopósról pedig bebizonyította, hogy személynév ée a rrmgyar „szép" szónak „szip“ és „szép" alakjából származik. xx \z Uj' Ági Könyvtár az WtolaJ nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen köny• • oezfá 1 yunkxtál. A Ki* Pythogorae ára 12 K. Budapest, december 13. Tudjuk, hogy a divatban két irány küzdött éveken át egymással. Az egyik egyenes vonalú, ’ egyszerű, csaknem dísztelen ruhákat kreált, — ez a divat a fiusalaku, sportoló nőknek annyira meg- I íe'elt, hogy sokáig nem voltak hajlandók másféle ruhát is viselni. A másik irányzat hívei pedig ragaszkodtak mindahoz. ami régen oly sok diadalhoz segítette a női nemet: bővebb alj, változatosabb szabások, díszítések, csipkék, szalagok, csokrok, stb. Mondanunk sem kell, hogy ebben a küzdelemben az uj divathölgy, a sportoló, fiusalaku nő győzött, aki a praktikusság nevében nem 1 tett koncessziót a nőiességnek és utóbb már tudni i sem akart más ruháról és kalapról mint a leges- | legegyszerűbbről. Garderobjának legfonlosab ruha- ' darabja az a bizonyos jumperruha volt, amely este, ! a táncteremben alig volt díszesebb, mint délelőtt a sporlpályán. A „puritánság" volt a jelszó a divatban. A hölgyeken valóságos egyszerűség! hajlam tört ki, a szabók pedig még túlzásba is vitték az uj irányzatot. A Reboux-féle ka’apkreáció télen-nyáron nem volt már egyéb egy darab filcnél és a százezer frankos, évente visszatérő Patou-spori- kosztüra sem adott évek óta negyedóránál több gondolkodni va'-ót kreá’-ójának. Persze, ez az egyszerűség nem jelentette egyúttal a takarékosságot is, — óh nem! A szabók nemcsak abban versenyeztek egymásai, hogy ki lúd I dísztelenebb ruhát alkotni, hanem abban is, ki tud nagyobb árat számítani azért az egy-két motor anyagot magába foglaló egyszerűségért, amit ruhának nevezlek. így ment ez éveken át és utóbb már annyira leegyszerűsödött a divat, hogy a famnszler-ddus fenyegetett. Ekkor a másik irányzat, amelynek jelszava az volt: a női divat legyen nőies! — elérkezettnek látta az időt, hogy a vezc'ö szerepet ismét elfog’alja a divat birodalmában. És csodák csodája! — az idén. annyi sikertelen prőbá'kozás után. csakugyan győzött a nőies irányzat. Talán a hölgyek megunták már az örök jum- perruhát, a folytonos egyformaságot, talán rájöttek, hogy a túlzott disztelenség nem a legelőnyő- S sebb keret a női szépség számára, -- elég az hozzá, hogy az idén ismét divatos a harangszabás, a fod- | rok, volánok, csipke, szalag, csokor, egyszóval mindaz, ami a múltban is oly hatásosan dekorálta a nőt. A párisi szabók elég hosszú ideig pihentetett fantáziája a divatirányzat változására ismét működni kezdett. Annyi újdonságot már régen nem láttunk, mint az idei téli divatban. Az újdonságokat természetesen szívesen fogadták azok a höl- | gyek, akik megtehetik, hogy minden szezonban uj ruhát szerezzenek be. De annál nagyobb gondot okoz az uj irányzat sok polgári háztartásban, ahol nem ismeretlen ez a fogalom: ruhaátalakitás. Ezelőtt könnyű volt a helyzet ezen a téren, olyan vonalak és fazonok voltak divatosak, amelyekből ügyes változtatással nem volt nehéz egész újnak ható ruhát alakítani. Az idén azonban az egyenes vonal he'yét, — amely ma már csak sport- éa straparuháknál maradt meg — a gloknis szabás fog'alta el. A délutáni és estélyi ruhák mind glok- nisak. A változatosságra való törekvésen kivül szerepe van a harangos szabás kifejlesztésében az uj, lágy* simulékony selymeknek, bársonyoknak, csipkéknek is, amelyek kiválóan alkalmasak a gloknis szabáshoz, sőt valósággal megkívánják ezt a puha. hullámos vonalat. A helyzet azonban mégsem túlságosan aggasztó. Csinos és divatos lehet az i ’-m az a hölgy is, akinek vadonatúj ruhára nem telik, hanem a tavalyi vagy még régebbi ruháját szeretné átalakűani. Ehhez pedig az kell, hogy nagy figyelemmel kísérjük a divat ujit Ásókat és kipróbáljunk minden esélyt, vájjon az elérhetetlennek Látszó újdonság tényleg elérhetetlen-e? S ha gondosan áttanulmányoztuk nz uj divat- tudósitásokat és képeket, rájövünk — mint annyiszor — hogy a divatban nincs is elérhetetlen! Persze, most. nem azokról a fantasztikus újdonságokról beszélünk, amelyeket Párisban is csak egy amerikai doüárkirálynö tud megfizetni és amelyeket egy szezonban legfeljebb 2—3-szor lehet felhúzni, hanem azokról az általános irányú változásokról, amelyekhez alkalmazkodva. ízléssel, ügyességgel és kevés pénzzel is elérhetjük, hogy régi ruhánk ideinek, divatosnak, elegánsnak hasson. Az egyenesszabásu ruha átalakításának például egyik ügyes módja, hogy az aljat két oldalt gloknis betétiéi bővítjük, a derókvonnlat pedig magasabbra emeljük. Az ujjakrn és a nyakkivágás körül uj díszt alkalmazva: a tavalyi ruha ilymóMécs László. Hemerka M Szakmáry Magda szereltei a kassai magyar főiskolások jótékOBftéiu hangversenyéit vasárnap, immém Síé 16-án este Z mkm a Sdiattáz nagyterűében legyek elővételben kaphatók JastMtó >1é*a könyvkereskedésében Kassán dou teljesen divatossá válik. Néha a délutáni ru* hát ujjas baleróval készítik, amelyet, ha leves* nek, alatta tökéletes estélyi ruha marad. Ezzel &« alakítással nemcsak uj ruhánk van a régi ruhából, hanem ugyanaz a ruha egyformán megfelel két célnak. Igen alkalmas régi ruhák felfrissítésére a mostani divatos szalagdiszités, amely olyan kecses és fiatalos, hogy bizonyára hamarosan népszerű lesz. Ezeket a szalagból formált díszítéseket minden elképzelhető módon és minden toalettre alkalmazzák. Gyakran művészi rozetlákban dolgozzák fel a ruhára. Rendszerint keskeny szalagot használnak, amely különböző minőségű lehet. Fényes ke’méken jól hat a taft- és moaré-szatag, estélyi ruhákon az ezüst-aranyszalag vagy színes, aranyszélü szalag. Ez u'öbbiak a pasztellszínű selyem- és tüllruhákat pompásan dekorálják. Estélyi ruhák átalakítása már nehezebb, mint a délutáni ruháké, mert il! az asszimmeírikus szabás a divatos. Viszont itt könnyebbség, hogy a ruhákat szívesen kombinálják kétféle anyagból. Tehát régi ruháinkhoz keresünk a szekrényünkben elte't anyagokból egy hozzái'lőt; vagy ha nincs otthon, amit erre a célra felhasználhatnánk, vásárolunk egy kevés tíillt, csipkét stb., amivel a régi ruhát átalakilhatjuk. így is mindenesetre olcsóbban jövünk ki. mintha teljesen uj ruhát csináltatunk. Az es'élyi ruhákon igen divatosak a csokorba kötött széles szalagövek, amelyek nagyon alka'masak arra, hogy az áta’akitott ruha esetleges hibáit jótékonyan eltakarják. Persze, az efféle áta'aki'áshoz kell egy kis utánajárás, egy kis fejtörés, ízlés — és akkor épp oly csinosak, divatosak lehetünk akár 2—3 éves ruhánkban is, mint a legújabb divatlapok önérzetesen moso'ygó dámái. A divatra éppen azoknak kell legjobban figyelni, akik kevésből akarnak e'egánsak lenni, — mert minél gondosabban tanulmányozzák a divatot, annál biztosabban találják meg azt a fazont, amely legjobban fele! meg egyéniségüknek és — pénztárcájuknak. Azoknak, akik szaténokban válogathatják ki ruháikat, sokkal kisebb prob’éma a divat mert hiszen nek:k minden szénái és divatlapnál ékesebben mutatják be a legújabb modellok, hogy mi a divat. M. Bésnlajsirom Képromboíás Bégen volt egy kép. Sziklás, bozótos hahnoes- kán Petőfi ült rajta, a szeme olyan haldokló lánggá! fordult befele, mintha két mestersége# nap nyugodnék le egyszerre, melléből patakzott a vér és kétségtelenül abba a vérbe mártott ujjal irta maga elé, a földre ezt a szót: „Hazám!" Mert a vér, illetve a karmin lesték sxine egyezett a mellen és a földön. Egy másik kép is volt. Vörösmarty ült rajta, kezében a „Szózat" tekercsével, dús gabnnave- téshez hasonló szakálla!, olyan testtartással, mely inkább illett volna a diétás terem asztala molié, mint arra a kopár dombocskára. Mindakéí képen ugyanegy vonalban domborodtak a hajszálnyira egyező cifra stijtás alatt, & sarkantyus csizmában a lábak, ami természetes, hiszen a két kép pendantnak készült, tinsy is illenék hát össze, ha a baloldalinak a jobblába nem éppen ngy rúgna balfele, amint a jobboldali ballába rúg jobbra? A képek olyan elterjedtek voltak a polgári házakban, mint némely nyári virág, például a rezeda, vagy a törökszegfii. Az én szobámban is ott függtek, s az én megalkuvást nem ismerő, haladó fiatal Ízlésem merényletet kovácsolt ellenük. Az volt a szándékom, hogy óvatosan kiszedem a rámából, begöngyölve a padlásra viszem és az egerekre meg a molyokra bízom a gyilkosság végrehajtását. Az üveg alá valami mást teszek és az öregek, akiknek semmi kifogásuk sem volt a képek ellen, nem is fogják egyhamar észrevenni a turpisságot. De szörnyűség: azt kellett tapasztalnom, hogy a két fenkölt ember képmása valami titokzatos módszerrel s lo- vakarhafat’anul rá volt ragasztva az üvegre. Mindegy, legyen, aminek lenni kell: kalapácsot vettem és közönségesen kivertem a keretből a képeket. Akkor egész kellemes és diadalizü megnyugvást éreztem, de most, megvallom, néha bánt azért a képromho’ásért a lelkiismcrct. Talán mégsem úgy, talán valahogy másképp kellett volna... Talán óvatosan lcmo=ogatni az üvegről azokat a vérző kehieket, mintha igazi, fájó. eleven sebek volnának... y'ta’áu ki kellett volna menteni azt a darabkát, amelyre vérrel volt Írva: „Hazám" — bedugni valahová, kegyolctos, ócska holmik közé, hadd állott volna ott egyszerűen, mint a naptárban a szürke napok jegyzékében a piros betűkkel nyomtatott ünnep. — Egy hétéves orosz kisleány egyedül utazta át a fél Európát. Beilgrádbó! jelentik: Tegnap délelőtt a belgrádi pályaudvaron meghaló jellemet játszódéit le. Gnabovsziky Péter vel't orosz aktív tiszt s a Vrangéi hadsereg taig-ja, feleségével együtt Belgrádija vetődött s négyhónapos kisleányukat a krimi féi!szigeten lakó szüleiknél bagvták. Teljes négy évig tarlóit, mig megtudták, hogy szüleik a kia^ver ni okikéi együtt Moszkvába költöztek. G-nabovszky kérésére a Vöröskerocz.!- egyesület váltatta, hogy nemzetközi uiilovetet szeres, de mindem jóakarat mellett sem sikerült az Iratokat három évnél hamarább ősz- szeszedül A gyermeket néhány napra való életemmel! látták el, a V örösk ereszt egy let aeímzsTJk'özá útlevelét a nyakába akaszíeiák és útnak indítolitiék Lengyelországom át Jugoszláviáiba. A hétéves kisleány egyedüli tette meg a kótezerötszáz kilo méter ulaiL