Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-09 / 256. (1883.) szám
Hoover utjai (sp.) Prága, november 8. A félszeg Hoover, aki két sort nem tudott a rádióba mondani anélkül, ihogy jegyző beiből föl ne olvasna, aki nem elragadó szónok, nem népszerű ember a szó tömeg- értelmében s aki élete nagy részét külföldön 'töltötte, megverte a lángoló Alt, Amerika legnagyobb népszónokát s legnépszerűbb emberét, akinek „barna pimcse“ legendássá vált, mert ha meglebegtette, nem maradt szív nyugodtan, nem maradt szem csillogás nélkül, és ez a szélesvon alu híres kalaplen- getés kezdett valami olyanná válni, amiben benne van „Amerika". Mindazonáltal Hoover győzött s a newyoxki lapok büszkén jegyzjk föl, hogy az Unió népe a lelkesedés és a józanság közül az utóbbit választotta. Smithént rajongott mindenki, amíg beszélt, s az agitáció nem volt más, mint revü és operett, ahol szellemes színészek lépnek föl a nép mulattatására, de amint dűlőre került a dolog, az amerikai nép bebizonyította, hegy szellemmel, irodalommal, utópiákkal mégsem lehet megvesztegetni és a számokat választotta. Tegnap fölemlítettük, hogy Hoover bűvös köve a „prosperity" fogalma volt, ez a fogalom, amit a nagy és néma Calvin Ooo- •Jidge vetett az amerikai köztudatba a legnagyobb európai nyomor és visszaesés időjén. Berbert Hoover az agitáció alatt egyszer bátor kiegészítéssel használta a nagy francia királyok hires kormányzási elvét és kijelentése azóta a köztársasági párt és a prosperity jelszava maradt. „Azt akarom — mondotta —, hogy minden amerikainak tyuk főjön a fazekában és autó álljon a garázsában^ így akarja, s az amerikai nép bízik benne, hogy így lesz, egyrészt azért, mert a republikánus párt csaknem megvalósította már ezt az elvet, másrészt, mert Herbert Hoover élete garancia arra, hogy meg tudlja valósítani, amit mond. A legnagyobb dolog,, amit egy boldog ország elérhet, ha népe megelégedését fejezi ki a kormányzattal szemben. Az amerikai nép helyesnek és megfelelőnek találja mai rendjét, húsz millió szavazó azonosítja magát vele s tizenöt millió szavazó csupán árnyalatokban különbözik tőle s oly, európai szempontból jelentéktelen tételekben, mint .az alkoholkérdés, a személyi kérdés és a vallási különbség. Bízvást elmondhatjuk, hogy a tegnapelőtti elnökválasztás az amerikai népet történelmének delelőjén mutatja. Még a világtörténelemben is ritkán fordult elő, hogy egy hatalmas világbirodalom oly külső és belső egyensúlyban élje gazdag életét, mint az Unió manapság. Nincsen mélyreható politikai ellentét, ami a népet szétválasztaná, nincsenek elkeseredett osztályok, melyek minden eszközt megragadnak a meglévő rend elsöprésére, nincs akkora elégedetlenség, hogy politikailag kifejezést tudna ölteni — pedig a legnagyobb szabadság országában vagyunk —, nincs olyan lényegesebb probléma, ami megoldásra várna, az ország jóléte vagy balszerencséje függne tőle. 1924-ben La Föltette kis elégedetlen pártot tudott még összehozni, amelyről Európában nyomban . megállapították: ime ,az elégedetlen amerikai tömegek pártja! Nos, La Föltette kezdeményezése önmagában széthull! és négyévi fokozott prosperity és jólét még a hírmondóit is kiölte. A titkos szavazás és szabad vélem énynyilvánitás klasszikus birodalmában most Berger, az egyetlen szocialista is kibukott a kongresz- szusból, pedig nem demagógia és szuggesz- tfrr macionális hév harcolt ellene, hanem a Poincaré helyett Briand? A francia kormánykrizis újabb fejleményei — Nemzeti kensenSrécié helyett köztársasági koncentráció- Poincaré hajthatatlan marad - iriand Tardieu-Clementel kormány? — A kibontakozás hamarosan megtörténik Prága, november 8. A francia kormány- válság megoldása igen lassú léptekkel haliad előre. A helyzet annyiban tisztázódott, hogy az általános nagy zavarban lassan egy vezető tendencia kezd kikristályosodni, amely legalább a kormány válság megoldásának módjaira vonatkozóan némi kibontakozással kecsegtet. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy tegnap csökkentek Poincaré kilátásai, nem azért, mintha a miniszterelnök személye váratlanul nélkülözhetővé vált volna, hanem azért, mert Poincaré mereven ragaszkodik elutasító álláspontjához és igy Dou- mergue elnök kényszerűségből másfelé orientálódik. Poincaré kitart régi álláspontja mellett és minduntalan ki jeleníti, hogy a nemzeti egység kormán vénáik vezetésén kívül semmiféle más kormányban nem vesz részt. Mivel a megoldás tendenciája a nemzeti egység koncentrációja helyett egy nagy köztársasági koncentráció felé irányul, Poincaré személye nélkülözhetővé válik és a baloldali pártok más államférfiut keresnek az uj tendencia vezetésére. Eleve meg kell állapítani, ha Poincaré akarná, nehézség nélkül helyreállíthatná a nemzeti egységet, de természetesen nem számíthatna a baloldal nagy vezéreinek: Herriotnak és Sarrautnak támogatására, hanem a másodrendű radikális csoportokat kellene megnyernie s másodrangu, kis elszigetelt frakciókkal képviseltetné a baloldalt a nemzeti koncentráció kormányában. Poincaré ebbe a kombinációba nem egyezik bele, mert érzi, hogy az ilyen kormány álkoncentrációs kormány volna s tülajdonképepn egy leplezett jobboldali kormányt jelentene, amelytől a megváltozott mentalitású kormányelnök a jelenlegi helyzetben szinte irtózik. Tegnap számos politikus jelent meg Poincarénáil és minden ékesszólásáit összeszedte, hogy Poincarét a kormányalakításra megnyerje. A demarsok azonban eredménytelen üli végződtek. Marcell Pulin, az Echo de Paris munkatársa, aki Franciaországban Poincaré nagy félhivatalosának számit, kijelenti, hogy Poincaré méltóságán aílótinak tartja, bármilye jellegű engedményt tenni és eredeti programját megváltoztatni. Különösen költségvetésének alapjaiból nem enged a lemondott miniszterelnök, épp úgy, minit nem tűr ellentmondást a 70. és 71. cikkely •terén. Ezenkívül annyira megutálta a parlamenti intrikákat és annyira fáradtnak érzi magát, hogy nemcsak politikai, hanem személyes okokból is vissza szeretne vonulni vidéki magányába. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a radikális kamarai frakció tegnap nem dezavuálta az angersi párthatározatot, mint azt Her- riot és Sarraut tegnapelőtt kilátásba helyezte. A radikális parlamenti frakció ülésén Boréi képviselő határozati javaslatot tett ugyan az angersi határozatok ellen való tiltakozásra, de nem merte e határozatokat nyíltan semmisnek béhe»^zn» t a frakció még Boréi aránylag enyhe javaslatát is elvetette. Ugyanígy járt He9se képviselő is, aki a radikális frakció nyílt állás- foglalását követelte. A tegnapi radikális ülésből kitűnt, hogy ha Poincaré újra kormányt alakit, a radikális párt nyilvánvalóan megingathatatlan ellenzéki gátat vet eléje. Egy kis része talán leválik és Poincaréhoz csatlakozik, ami ugyan elegendő volna a megfelelő kormánytöbbség biztosítására, de a másik rész a szocialistákhoz csatlakozna és legalább az ellenzékben megvalósítaná a baloldali kartell eszméjét. A radikálisok továbbra is a 70. és 71. cikkely visszavonását követelik, amibe Poincaré nem egyezik bele. A baloldali pártok „érdekközdssése** felé Poincaré híveinek és barátainak törekvésein kívül egy másik érdekes tendencia kezd kialakulni a francia kamarában. A baloldali pártok a baloldali érdekközösség megteremtésén fáradoznak s ennek az akciónak Franciaországban általában óriási jelentőséget tulajdonítanak. A köztársasági szocialisták csoportja (Briand—Painlevé) fölhívással fordnlt a baloldali pártokhoz, hogy azonnal állítsák föl legkonciliánsabb programjukat, amellyel a krízisből való kibontakozásra uj alapot adhatnának és eest- leg egy közös baloldali programot teremthetnének. A szocialista párt, a radikáls párt, a radikális baloldal csoportja (Lou- cheur) és a független radikálisok (Le Tro- cquer) azonnal beleegyeztek az érdekközösségi tárgyalások megindításába. Minden a legszebb reménnyel kecsegtetett, amikor ma délben újabb nehézség támadt. A kezdeményezők természetesen a baloldali republikánusokat (Tardieu) is fölszólították, hogy tegyék meg ajánlatukat. A baloldali republikánusok csoportja nélkül a tervezett baloldali érdekközösség, amelyből esetleg egy újfajta kartellkormány támadhatna, nem rendelkezik a szükséges többséggel. Nos, a baloldali köztársaságiak hajlandóknak mutakoztak ugyan a tárgyalásokra, de csak azzal a feltétellel, ha a kezdeményezők Maginot csoportját is meghívják. Máginot párttagjai erősen belenyúlnak a jobboldali csoportba, úgyhogy a radikálisok és a szocialisták részvételükről hallani sem akarnak. Ezek után nem lehet megjósolni, vájjon a baloldali pártok érdekközösségére irányuló s tegnap oly szép sikerrel kecsegtető tárgyalások folytatódhaínak-e. Ennek ellenére a köztársasági szocialisták kezdeményezésében a köztársasági koncentráció megalakítására vezető első lépést kell látni. Ha a nemzeti koncentráció kormánya nem jöhet létre, a krízist csakis ezzel a köztársasági koncentrációval lehet megoldani, mely tulajdonképen usrvanolyan egységet jelentene, mint az eddigi volt, csak mig az eddigiből a szocialisták hiányoztak és Marin reakciós csoportja helyet foglalt benne, addig az uj koncentrációból a jobboldali elemek válnának íe és helyüket a szocialisták foglalnák el. Ha a baloldali pártok úgynevezett legkonciliánsabb programjukban tényleg megállapodnak és a republikánus koncentráció létrejön, akkor a jelenlegi francia parlament olyan állandó többségre tesz szert, amely esetleg a legisztratura végéig megmaradhat. Ha Poincaré hajlandónak mutatkozna ennek a köztársasági koncentrációnak a vezetésére, akkor „Franciaországban fölfedezték volna a kör négyszögesítését", mint jólét tespedésébe evező Amerikát s az olcsóbb külfölddel szemben nem lehet örökké' lepipálhatatlan védvámokkal küzdeni, mert piac kell és piac nem igen lesz. A pillanatnyi, jóllét mögött Hoovemek gondolni kell a jövőre is. Mindezek olyan mérlegelések, melyek előbb-utóbb megtörik Hoover büszke bejelentését a „semmi közünk Európához" jelszavát. Előbb-utóbb állást kell foglalni, s mi lesz akkor? A demokraták föltétlenül belekeverődtek volna az európai ügyekbe, Hoover mégkevésbé teszi ezt, mint Goolidge tette. Borah aligha lesz külügyi államtitkár s az európai államok Hoover elnökségétől épp úgy nem várhatnak semmit, mint nem vártak Coolidgetől. Hoover a maguk útjára engedi az európai problémákat s még a rokonszem, vagy az antipátia kritériumai sem igen fognak beleszólni állásfoglalásába. Egyelőre igy lesz, de nem rémlátás, ha megjósoljuk, hogy a szegény és olcsó Európa előbb-utöbb még gazdasági konfliktusba keveredik a drága és gazdag Amerikával. Ma! udimánk ©?«Sa! iífcSl'* ^ VUévf. 256. (1883) szám » Péntek 1928 november 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi és rUSZtTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága iL, PanskA ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: , _ Dolitikai nanilcwia ......................... b'Ti év ente 450 félévre 226 neavedévre 114 FősxerfeafSi JWIUIKOI napilapja hivatal:PrágamPanskául12/Hl. — Tehavonta38Ké. Egyes szám ára 1-20 Ki DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Iefon:30311—Sürgönyeim: Hírlap. Praha amerikai kereskedelemügyi államtitkárt, akiről tudják, hogy a világ egyik legzseniálisabb organizátora, Európa élelmezési főbiztosa és jótevője. Csodálatos életút áll e kovácsiiu mögött: Kína, Ausztrália, Oroszország, Mexikó, Belgium, Anglia, Franciaország, s ahová csak betette lábát, szervezett és teremtett. Tüneményes siker kísérte, akár a kínai felkelők ellen harcolt az első vonalban a boxer- lázadás alatt, akár Délamerikában gründolt bányákat, akár Franciaország harcterein szervezte a szövetségesek élelmezését, vagy a háború után három év alatt kilenc milliárd dolláros forgalmat ért el Európában huszonhárom ország teljes élelmezésével. Egyetlen egyszer tört le Londonban, a század elején s akkor egy szép gesztussal önmagára vállalta a terheket, amit más okozott és öt évig törlesztette adósságait. Organizátor napóleoni méreteikben, — vájjon hová fogja vezetni hazáját 1933-ig, mint az Unió harmincegyedik elnöke? A jövő nehezebb lesz, mint a múlt volt, a prosperity nem végtelen, a szegény Európa s elsősorban az intern ál is dühhel dolgozó németek, hamarosan lekonkuxálják a megtestesült rideg józanság, egy materiális-1 ta párt és gazdasági princípiumok. Még csak iSmith temperamentuma sem kellett Amerikának, hanem Hoover föltétien szárazsága, tárgyilagossága és gazdasági pártprogramja. Az amerikai nép a gazdasági konzervativizmust választotta, és gazdaságilag konzervatív csak az lehet, akinek jól megy a sora. Egyszóval az elnökválasztás azt tanítja, hogy Amerika meg van elégedve mai életformájával és sorsával. Boldog, gazdag, nyugodt s Hoovertől sem vár mást, mint eddigi életének folytatását. A „solid south", a szolid Dél, amely az amerikai polgárháborúig megrögzött rabszolgatartő volt, utána pedig Észak- | kai való ellentéte kifejezéseképpen megrögzött. demokrata, tegnapelőtt először törte át a tradíciót, megadta magát Washingtonnak, mert saját sorsán tapasztalta, hogy onnan jöai az üdv. Soha annyian nem szavaztak az Unió- j bán, mint tegnapelőtt és soha annyi ,ybol- í tér" nem volt, aki a demokratáktól átfutott a | republikánusokhoz, mint tegnapelőtt. Smifh- j nek a személye volt szuggesztiv, Hoovernek i a tettei. A* európai népek jói ismerik a volt
