Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-08 / 255. (1882.) szám
0 5 VISSZAHÍV a fold — A MAGYAR DIAKOKNAK — Mai GYÖRY DEZSŐ Csodálatos komoly dáiátfabarátságiba n éltünk, Nagy Pál János, Ivancsó Feri meg én. Megfogadtak, hogy mindig szeretni fogjuk ormáét. Ivancsó Feri mozgékony, eleven, mondhatnám szemfüles városi gyerek volt, Nagy Pál János elleniben faluról került, tömör, kemény gazdag kiébirtokosfi. Csak egyben egyeztünk nagyon: kknondhatatla-nul saer&t- tüik az életet. Hatodikosak voitunk, mikor nekiültünk, hogy megcsináljuk életcéljainkat: — Én költő akarok lenni, — mondtam áhítattal. — Én életmüvész, — jelentette ki fölényesebben Feri. Nagy Pál János hallgatott Nógattuk. Lassan szólt: — Én boldog akarok lenni. * 'Egy év múlva meghalt Ivancsó bácsi. A Feri anyja szegényen maradt. Haza kellett hívni a fiút, Feri kétségbe volt e«sve. A nagybátyja, aki a városnál volt, azt mondta, hogy adják el a házat, abból kitanul a Feri s akkor 5 állásba juttatja, csak az érettségije meglegyen. A kis kétszobás házat elkótyavetyélték. — ígérd meg, — szólt az anyja, — hogy ha törik, ha szakad, jövőre megszerződ az érettségit, 'különben oda a ház és ki tart el ■engem aztán? — Esküszöm, édesanyám — zokogott Feri. * így kezdtünk (bele a nyolcadikba. János ás, mink is, itt találkoztunk először az uj támlással, Egy különös, fiatal tanár jött a gimnáziumba s ez csodálatosképp nem a leckékre és a magolásra, de a lelkünkre fektette a fősulyt. Csodálatos eredményeket produkált az osztály eelejtjőből, a szegényekből, a lenézett diákokból. De velünk is sokat foglalkozott és nekünk is ugyanazt tanította : — A mai embernek a lelke rossz, azt kell először megváltoztatni. Ti egy uj generáció vagytok, tanuljatok a bűnökből és a hibákbóL A ti történeti feladatotok az uj honfoglalás: a lélek felszabadítása és a föld birtokba vérfele. Csak éltünk ezen a földön, de nem szerettük, csak birtokoltak, de nem uraltuk. Uj idők szele nyögött a fákat, véres az ég, készüljetek föl a borzasztóságra. Másszor meg azt mondta: — Millió embert láttok magatok körül. A városokban, a falvakon, a gyárakban millió testvéretek buzköd, váltsátok meg ezeket: ti vagytok a lélek, ők az elhaszmálatlan erős Kést Ti legyetek a tudásuk, lelkiismeretűk, jószellemük, ők lesznek nektek engedelmes barátaitok, terveitek végrehajtói, álmaitok megvalósítói. Áldozzátok magatokat ezek megmentésére és rúgjátok föl az egyéni boldogságot, hogyha akadályoz a nagy muníka keresztülvitelében. Ez az igazi férfiélet. Nézzetek szét, mennyi gazdagság, mennyi erő, mennyi lehetőség virul körülietek a gaz közt: menjetek közéjük e úgy legyetek pásztora, írva nyájaitoknak. * * Bónis tanár «r cKákszobájában, ahol Ivancsó lakott, éjfélekig elrágódtunk ezeken * furcsa beszédeken, amíg úgy gyűltek belénk lassanként, mint az érő gyümölcsbe a édes édesség. De mdre egész megéredMnk volna, a tánoórán Nagy Pál János beleszeretett Drágába, Drága ősszel jött haza külföldről, ahol nyelve* tanult — és most már tudom, — egy kicsit el ás romlobt. Drága bámulatos nagy- Wjmy volt, eszes, villogó, kacér és merész. Csak nézni is csodálatosan jó volt. János beleesett Drága káprázatos vermébe: — Megtaláltam az életem oólját: a boldogságot — lelkendezte egyszer nekem, — tudod ki az: Drága. Csakhogy a szép Bónistóny nem csak Jánost sodorta el, de Ferit is, aki valósággal orvosságként szívta be sebes szivére a Drága kegyeit, amikből neki több is jutott s Bónis ház kertjében. A legnagyobb bajba én kerültem. Feri is, János is eskü alatt elmondtak mindent. Má r tavaszod ott és a szerelem még lángo - sabbra gyulladt, mikor az öreg Nagy Pál meglátogatta Jánost: Jánoskám, komoly szavam vau hozzád: öregszem, fáradok, ne menj le jövőre sehová: j gyere htrzm * fjvkrtw, olt a btrtrdr vezetője j leszel jó pór ezer gazdának, hidd el örömömre lesz, az a legszebb élet: a földé. Csakhogy János már jövőre Drágával akart együtt lenni, a külföldi egyetemen. Drága fogja őt tanítani a nyelvre. Este osztón panaszolta ás: — Épp most, épp mikor megtalálom a boldogságom, akkor akar hazavinni? Borzasztó. Ha erőszakoskodik, nem jó vége lesz. A Drága fénye elmosta a fiatal tanítás erejét, Nagy Pál János elrúgta a tanítást és a földet Másnap délben leíkendezve, magából kikelve rohan hozzám a fiatal tanár: akit Ghánáiról, egyszerűen Gandinak neveztünk. — Gyere, nagy baj van. Az öreg Bóatetői, ellopták a gyámpénzt. Rohantunk. Az öreg ki volt kelve magáiból. Épp a lányát kereste: — Hol van Drága? Keressétek meg Drágát. Hátha ó tette el. De Drága nem volt sehol. Ivancsó sem. Rosszat sejtettem. Ivancsó nem volt az iskolában sem. Futottam keresni, őt, meg Drágát Mire hasztalan keresés után visszajöttem, már ott volt János is, Gandi, meg orvosok. János megragadta a karom: — Te, Drágának kitört a tóba, benn fekszik, kötözik, a Fenyves sziklánál lezuhant, ngy hozták haza. — S Ivancsó? — Nincs elő, de azt sejtem, együtt voltak. Jaj lesz neki. — Csak Istené a büntetés, — szólalt meg Gandi — János, ne feledkezz meg magadról. ♦ A rémhír gyorsan ter jedt az egész város erről beszélt Reggelre se jött élő Feri. Már akikor tudtam, hogy ő csinálta a bajt Drágáról rossz birek 'jöttek. Roppant láza van, görcsök vették ébő. Az orvosok a fejüket csóválták. Mint a bolondok jártunk Jánossal Este, mikor Bónfeéknál settenkedtem, egy bokorból rám szól egy hang. A Perié. — Csitt, az Istenért, mai van Drágával? Rettenetes! Éb elmondta az egészet. Drága kSréndn- lásra hívta. A Fenyves-szikián akartak fölmenni a Kilátó-vendéglőbe. Ferinek nem volt pénze, elvitte a gyámpénztárt: mulatni akart Drágával Drága a szikláiknál lecsúszott s eltörte a lábét. Az öreg Bónis nem tudhat semmit, Drága azt mondta, hogy egyedül volt —■ Jaj, az anyám, jaj, az anyám, — jajgatott föl Feriben a bűntudat — mi lesz most mér vele, ha engem kicsapnak. — Eredj a lakásomra. Várj ott, — parancsoltam rá. * Elmentem Jánoshoz. Revolvert babrált — Ha meghal Drága, utána megyek. El kellett mondanom mindeaí. Azt is, hogy Ferivel voltak. — Akkor Féri hal meg! Gyerünk hosoádL Mint a bika ugrott föl, a ktrofeamt. A felcsapott ajtó meglökte az asztalt, a lámpa fü£borult. Utána ugrottam. A sarkon elértem. Erőszakkal vonszoltam vissza. A szoba füstőlgött, a feldőlt lámpa tüzet csinált. A sarokba szórt könyvek már égtek. János rábámult, mint a téboiyodott: — A könyveim te elégtek. Ott ültünk komoran az elfojtott tűz nyomai között, mikor bejött Gandi. Csodálkoztam, hogy nem szól a piszokról, felfordulásTÓl. — János, — mondta —- komoly szavam van hozzád. János mordul nézett föl — Tanár ur, ma nem fog a «wó. Ma nem fog. Hiába. — Nézze János, egy rossz hírt kell közölnöm, — kezdte mélyről jövő szelíd erővel. Otthon valami baij van. — Édesapám? — ijedt föl János. — Ne ijedjen meg, nincs nagyobb baj, sürgöny jött, menjen azonnal haza, szükség lesz magára a gazdaságban az édesapjánál a pLncejávitá'skor ráomlott a föld, de remény van a megmentésére, csak egy kicsit maga alá temette a föld. — A föld? Rossz volt ránézni, úgy meredt maga elé. — A föld.? Az. éjfélivel hazamehet. ♦ Csomagoltunk. A két fájdalom kiegyensúlyozta egymást. De a Drága nevét többé nem ejtettük ki. Feriről csak ennyit mondott: — Szegény Feri, ki fogják csapni, mi lesz az anyjával? Épp indultunk, irfíkor Gandi visszajött. — Drága rosszul van, a fenyves föld, ha merevgörcs, nincs segítség. Kelten álltunk a vonat mellett. Nagy Pál János indult a földhöz. Tovább már ő ee bírta. Könny lépt© el a szemét. Prága, november 7. A szlovák és cseh sajtó bőven foglalkozik a szlovák néppárt kényes helyzetével azon viszonylatban, hogy a néppártnak egyszerre úgy az országos keresztényszocialista párttal, mint a cseh néppárt szlovenszkói csoportjával kell megvívnia választási harcát. Az agrárius lapok becslése szerint a Hlinka-pártot különösen Trencsén vidékén és a Nyitra-völgy ében veszélyeztetik Micsuxáék előnyomulása. Ebből a nézőszögből ítélik meg a szlovák lapok Hlinka legutóbbi cikkét, mely a Slovák hasábjain látott napvilágot. — Sosem szűntem meg erősítené azt, — írja ebben a cikkben Hlinka, — hogy sem a forradalom hulláma, sem Farsky és Zakradnik szektájának mozgalma nem okozott annyi kárt az egyháznak és a szlovák nemzetnek, mint Srámek, a nagyravágyó Miesura s ezek pretoriánusainak mozgolódása. Fenntartom és ma is állítom, hogy Szloven- szkón a katolicizmus rombolói nem a kommunisták lesznek, sem a progresszivisták, hanem saját eretnekeink és strébereink. Hlinkának ezen szavai eléggé sejtetik, milyen komoly ellenfelet látnak a néppártiak Micsuráékban. Hlinka cikkének további részében rátér arra a panaszra, melyet egy egyházi férfi az oimützi püspöki konferencia elé terjesztett Hlinka ellen. — Röviden annyit válaszoltam e kérdésben az újságíróknak, — írja Hlinka — hogy a méltóságos püspöki kar, mely előttem érinthetetlen tekintély, nem hivatott és nem illetékes dönteni sem politikai, még kevésbé személyi kérdésekben. Ez olyan precedens lenne, amelynek a következménye az egyház és a hierarchia ellen való támadások kihívása lenne. A politikának meg van a maga kőre, épp úgy az egyháznak is, a kettő kooperálhat, de összeütközésbe is kerülhet. Nem volna helyes, ha a püspöki kar di- rekt politikai irányításokat adna. Még kevésbé volna helyes, ha politikumért vonnák felePrága, november 6. A Slovák egyik legutóbbi számában az amerikai szlovákság ju- biláris állásfoglalásáról számol be. Az amerikai szlovákok régebben elhatározták, hogy a hazai jubüiáiris ünnepségekre egy hármas- tagú küldöttséget menesztésnek Csehszlovákiába. A küldöttség föladatai közé tartozott volna, hogy az ünnepi kereteket fölhasználva, kihallgatáson jelenjék meg Masaryk köztársasági elnöknél és előtte is kérje a pitts- bourghi szerződés megvalósítását. A juMáiris napok azonban az amerikai vendégek részt- vétele nélkül mülitak ed. A rárvavárt delegáció helyett november 3-án a szlovák néppárt lemondólevelet kapott Amerikából, amelyben a szlovák testvérek leszögezik álláspontjukat. A levél olyan természetű, hogy a Slovák maga is megjegyzi, hogy teljes egészében nem közölhető le. Az üzenet befejező része a Slováik közlése szerint a következőképp hangzik: — A csehszlovák köztársaság fönnállásának tízéves jubileuma alkalmából az amerikai szlovákok szintén örömüket fejezik ki testvéreik államának sikerei fölött, de nincs okuk az ünneplésre. Ehelyett hazai véreinknek jubiláns ajándékot küldünk: a kezükbe adjuk a Pittsbourghi Szerződést, amely a csehszlovák köztársaság keretei közt a szlovák nemzetnek igazi és tényleg©* nemzeti szabadságot biztosit. — Tanár «r, tanár ur, a gyánapénzdafe pénzét én vittem ©1, mondja meg, Ferit os bántsák, otthonról elküldöm, én meg tófcép- tem, mondja meg. * Mentünk: Bónieéfkhoz, afeoí a boldogság^ virágot letörte a sors. — Valamivel javult, a láza k#*b arfm, talán megossza, — mondta a távozó orva*. Gandi te elköszönt. Azt mondta: — Talán így jó. Jánost visszahívta a fifli A másikból meg embert faragok. lősségre azt, akinek 'megengedték as akttv politikában való részvételt. Hlinka ezután cáfolja azt, mintha ellene valamelyik egyházi méltóság viselője panaszt emelt volna, mert az esak memorandum volt. Ezt a memorandumot a néppárti klub tagjainak is megküldték. A klub foglalkozott a beadvánnyal és Hlinka bejelentése szerint a nyilvánosság előtt válaszolni te fog rá. Hlinka az érdekes beadványból idéz s «z idézetben a panaszttevő lelkész elmondja, hogy jódarabig Hlinkával tartott, de kiábrándult 'belőle, amikor Srobár akkori teljhatalmú miniszterrel való találkozása alkalmával Hlinka a nagyszombati állomáson Rómái „hálátlannak*4 nevezte. Hlinka azért volt elégedetlen Rómával, ■mert nem tette meg püspöknek. Ugyanekkor kijelentette, hogyha bebizonyosodik, hogy Róma hiúsította meg püspökségét, akkor ez döntő befolyással lenne as ő jövőbeli állásfoglalására és pedig romboló irányban. Srobár még 1919-ben megvádolta Htónkát, hogy még egyházszakitás érán is Szlovénszkó patriárohája akarna lenni, a lelkész most kijelenti, hogy Srobár állításától függetlenül emel vádat Hlinka ellen. Hlinka cikkben csodálkozik azon, hogy ezen vádat az illető csak akkor vitte a nyilvánosság elé, amikor a 25-ös választásokon a néppártiban mellőzték a nemzetgyűlési jelölésnél, de határozottan tagadja, hogy Sröbár- ral a nagyszombati állomáson bármikor te találkozott volna, vagy a neki importéit kijelentéseket levélben tette volna. A szlovák lapok Hlinka védekezéséhez irt kommentárjukban elárulják, hogy a memorandum szerzője: Cvincsek, a nyifcrai káptalan kanonokja, aki szintén Miesura hívei közé tartozik. Cvincsek memoranduma erősen kompromittálja a szlovák néppárt vezérét a katolikus választók előtt, de még kellemetlenebb, hogy olyankor látott napvilágot, amikor a szlovenszkói érsekség kérdése aktuális problémává kezd válni. Az amerikai szlovákság sohasem mondott le erről a nagyjelentőségű okmányról, de életbeléptetését kiküzdeni a hazai testvéreink föladata. Az ő beleegyezésük nélkül nem széliünk harcba érte. De ha ők harcba indulnak a Pittsbourghi Szerződésért, amerikai testvéreikben a legerősebb támaszukat és segítőjüket fogják találni Szülőhazánkat soha nem feledjük el. Hazai testvéreink! Ha teljesen és minden tekintetben szabadok lesztek, miként mi, akkor készséggel jubilálunk majd veletek együtt Álékor majd mi is őszinte szívvel fogjuk kiáltani: Éljen a csehszlovák köztársaság! Ebből az üzenetből bét érdekes dolog viíláigli'k ki. Az etető az, hogy az a metrikai szlovákok, mini hü, rendithet-etteín s megalkuvást nem ismerő autonómistálk, elégedetHemek a szlovén szikéi kérdés meg nem oldombságával, a másik pedig az, hogy egyúttal teljes csalódottságuknak adnak kifejezést a Hlinka-párttal szemben Is. Az a gesztus, hogy az amerikai Kzskrvákok áthárítják a pitteburgi szerződésért való harc vezetését a hazai szlovákságra, azt jelenti, hogy a szlovák ttutemőniistálk, érted a szlovák néppárt, poiitilkájáit. megalkudjunk, az autonómia cserbenhagyásűnaik tekániták. Az ünnepi nyilatkozat tehát egyaránt -szemrehányás úgy a oeniralisrta szlovákok, mánft pedig a® éfl autonómásta szlovákok leké. Cvincsek nyitrai kanonok a püspöki kar előtt egyházromboló szándékkal vádolta meg Mókát Hlinka és a „hálátlan Róma** — Hlinka tagadja, hogy Srobár előtt kinyilatkoztatta volna igényét a „szlovenszkói patriarcha** székére Az amerikai szlovákság is elitéli Hlinkáék megalkuvó politikáját Niért nem jöttek el az amerikai szlovákok a jubileumi ünnepségekre?
