Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-08 / 255. (1882.) szám
1928 hot ember 8, csütörtök. 4 "PRyGAI-A^ACi^AR-HIRLAP volna mindemképpen kerülni azt a lehetőséget, hogy a külön lis>ta megmutassa a párt voksai révén esetleg azt, hogy a magyar nemzeti párt voksamaik 1000-rel kevesebb a száma, mint az országos keresztényszocia- iista párt voksainak a száma. Nem kicsinyes pártérdekből akarta mindvégig a közös listát, hanem azért, mert halálosan komolyan akarta és akarja a magyarság egységes frontját, eröhalmozását és eredménjiöbbl'etet biztositó együttműködését! És akarta a közös listát, mert a külön lista a magyar egységes íront megszületését legalább is alaposan hátráltatja, messzire kitolja, amit semmiesetre sem lehet jó eredménynek nevezni. A magyar nemzeti párt erősen mérlegelte azt az időpoceékolást és energiaveszteséget, amit a két pártnak egymás ellen lefolytatandó választási küzdelme jelent. Az erre fordított időt és energiát jobban lehetett volna a magyarság érdekében hasznosítani. Az együttes föllépést tették volna szükségessé főleg azok a veszedelmek, amit jelentenek azok a magyarellenes kísértések, amelyek földet, tyúkot, kalácsot, judásbért ígérgetnek urbi et orbi. Ezt a veszedelmet legyőzni mindenesetre nagyobb eredmény lenne, mint a minden időt felemésztő átkos testvérharc megszületése. És ezzel szemben semmiféle kapcsolás nem segít. Mert a kap- cso’ás az elpazarolt időt, energiát és pénzt nem hozza vissza, a megszületett testvérvi- szá’yt nem öli meg, ellenben az ellenség diadalmas gunymoso’yát előidézi. Az országos keresztényszocialísta pártnak a magyar nemzeti porgramja nem igen különbözhet a magyar nemzeti párt nemzeti programjától; ez a tény is a közös lista mellett szólott. A szónok nem ért egyet azzal az indokkal, hogy külön listák esetében mindegyik párt képes felvenni oly elemeket is, amelyiket a másik párt felvenni nem képes. Véleménye szerint, ha csak egy közös magyar lista lenne, minden magyar ember csakis erre a listára szavazna; az is, aki nem igen szereti a keresztéuyszocialistákat, vagy a magyar nemzetieket. Nem szavazhatna másra, mert más magyar lista nem volna. Majd Törköly szenátor szószerint a következőket mondotta: A közös lista és a szlovákok „A külön listásoknak van azonban egy másik érve is. Azért kell külön menni az országos keresztényszocialísta pártnak, mert az a nemes internacionalizmus, amely a programjában megnyilvánul, lehetővé teszi azt, hogy a szlovákok is reá szavazzanak az országos keresztényszocialista párt jeiölt listájára, holott ha a magyar nemzeti párt magyar nemzeti programjával megterhelteu közös listán menne az országos keresztényszocialista párt a választásba, akkor a szlovákok a magyar program miatt erre a közös listára nem szavaznának. Ez az érv halomra dől egyszerűen az által, hogy a szlovákok tudják azt, hogy a magyar nemzeti párt nemzeti programja lényegében nagyon hasonlít az országos keresztényszocialista párt magyar nemzeti programjához és ha az nem zsenirozza őket a külön keresztényszocialista listára való szavazásnál, nem zseuirozhatja őket a közös listára való szavazásban sem. A szlovák szavazó nem is ezt nézi, de azt nézi, hogy van-e a listán olyan ember, akinek az országos képviseletben való működésétől Szlovenszkó sorsának a javulását lehetne várni. És ha van, vagy vannak ilyenek az ő megítélése szerint a közös listán, akkor azzal szavaz és ha vannak ilyenek a magyar nemzeti párti külön listán, akkor arra is reászavaz. A szlovákságnak a kormányhatalom által nem inficiált része látja, hogy Szlovenszkóban nincs elég világosság és kevés a kenyér. Az Amerikába való vándorlás borzasztó mérve bizonyltja ezt. És amikor ezek a nem inficiált szlovákok látják, hogy agy az országos kere&zlényszocialista párt, mint a magyar nemzeti párt a nemzeti szempontokon tulmenőleg Szlo^censzkó sorsának jobbra,fordulásáért küzd, amikor olyan jelölteket kíván az országos képviselőtestületbe küldeni, kiknek a kiválóságát és a kulturális és gazdasági téren való elsőrangú működését a szlovákság is ismeri, amikor tudják, hogy az autonómiát mindkét párt akarja és nagy súlyt helyeznek arra, hogy az évszázados szlovák-magyar népba- rálság a szeretet jegyében igazán hatályossá váljék és a megértésben és a közös munkákon kifejezést találjon, akkor nekik nem kell in steraégcs iránytű, mert a helyes útra ve- z.'.íi őket a józan belátás. Tévedés azt hinni, L'»gy az értelme.-, szlovákságnak szocializmus kell. A szlovákságnak jó emberek, jó szándékok, tiszta erkölcsök, a vallás boldogsága és nyugodt életlehetőség, szerény, de biztos megélhetés kellenek. És ebből a nézőszempontból egyforma bizalommal tekinthet úgy az országos keresztényszocialista, mint a magyar nemzeti párt jelöltjeire, mert tudja, hogy azok jövőbeli munkájától mit várhat és tudja, hogy mind a két tábort krisztusi erkölcs vezeti. A szlovák szavazók kérdése miatt tehát igazán nem szükséges a magyarságot a választási harcban a külön lista utján testvérharcra kényszeríteni.1' A magyar nemzeti párt — állapította meg a továbbiakban a szenátor — nem helyesli és nem kivanta a külön listát. S ha a magyar nemzeti párt a külön lista alapján bekövetkezhető küzdelem elől kitérni nem is tud, azt tisztességes módon fogja mindenképpen lefolytatni, xöyekezni fog minden indulatot fékezni és szenvedélyességnek korlátot szabni még akkor is, ha ennek az eljárásnak az lenne is a következménye, hogy az országos keresztényszocialista párt bejutó jelöltjeinél eggyel kevesebb jelöltje jutna be az országos képviselőtestületbe. És ezt főképpen azért teszi, mert. nem tartja erkölcsi lehetetlenségnek, sőt szükségesnek ée kötelezőnek véli minden külön lista dacára is azt, hogy a nemzeti önvédelmi munkában az országos keresztényszociális párt táborába tartozó magyar testvérekkel a választás után is egyiitt- munkálkodjék, helyesebben, hogy kulturális és gazdasági i téren velük együttműködjék. Az ellenség leküzdésére kell koncentrálni a választások alatt is mindkét tábor főerejét, mert különben az egész nemzeti küzdelem sikere kockára van téve. Végezetül Törköly József dr. a következőkben vázolta a magyar nemzeti pártnak a jövőben elkövetkezendő álláspontjait: A magyar politika célkitűzései A magyar nemzeti párt a maga célkitűzéseit tartalmazó programját, a nemzeti és emberi programját szóról-szóra be akarja tartani és attól, úgy mint eddig, semmiképp se hajlandó eltérni. Azt óhajtja, azt akarja, hogy a magyarság Semma.radjon az idők végtelenségéig, hogy a magyarok boldog magyarok legyenek. Ezt a célt azonban nemcsak szóval, de tettel is munkálni fogja. A nemz©lementő és alkotó munkával. A nemzeti programját senkinek és semminek se rendeli alá. És nemzeti autonómiát kivan a magyarság számára is. Emberi programját is igyekszik a lehetőség határain belül legteljesebb mértékben szolgálni. Halad tovább a nemzeti küzdelem sikere érdekében a magyar egység megteremtésének célja felé. Mindent elkövet még a saját önérzetének rovására is te’jes ön megtagadással azért, hogy a magyar egységhez való átmenethez szükséges magyar összefogás, együttműködés mielőbb létrejöjjön! Igyekszik a nemzeti termelés élére európai műveltségű vezetőik százait állítani és ezért mindent megteszünk, hogy a magyar ifjúság részére a művelődés, a tanulás lehetősége adva legyen és a tanulás végeztével a megélhetési lehetőségük biztosítva legyen, hogy népünk élére állva itthon vigyék a nemzetet a műveltség és a haladás utján előre. Meg fogjuk kísérelni azt a legnehezebb problémát is megoldani, hogy miként kell minden magyart, illetve érzelmi és szellemi magas műveltséggel bíró magyar tömegek százezreit a nemzeti termelés szolgálatába áhítani. Gondunk lesz a magyaT iskolára, a magyar templomokra és a magyar családi életre. A szlovenszikői németekkel való szoros testvériséget ápolni fogjuk teljes lelkűnkből és igyekezni fogunk a szlovák és magyar nép barátságát főként a mezőgazdasági fejlődés munkája által felfrissíteni és megerősíteni. Igyekszik a rendelkezésére álló szellemi, erkölcsi és anyagi erők felhasználásával lemérsékelni a magyar gondot és letörölni, felszántani a magyar könnyeket És mindezt csak azért, hogy megszülethessen a boldog magyar jövő. Ehhez a munkájához kéri a magyar nemzeti párt a választók, a magyarság bizalmát! Cserkelés a Hmmságbam Irtat MÓRICZ ZSIGMOND Földsziget, október utolja. Holtihalálos fáradtan kapíam baráti meghívást a Hanságba. Boldogan s azonnal mentem. Kirázlam magamból még az emlékét is minden munkának; a nyáron két színdarabot s egy regényt Írtam, rémiért néhány szabad nap. Jaj de szép a Hanság, vagy ahogy ott mondják, a „Hány". Délben érkeztem Csornára, onnan tizenkét kilométer Földsziget-puszta, ahol ebédre vártak. Ebéd után azonnal kocsiba ültünk s ki a mezőre. A szemem tágra nyílt s a gyönyörű napsütéses őszi délutánon teleittam magam a hajdani mocsárvilág hangulatával. Még ma is olyan, mintha a vizek világa élne itt. Él a táj, a lombos, bokros, tavi erdős rét.-ég, a vízi fák, füzek, nyárfák fajai sárgulnak riíkás levelükkel, öblös, óriásfáik s roppant kaszálók. A viz lefolyt róluk, de a táj ittmaradt, csak éppen meg lehet közelíteni. Lápvilág idejében bezzeg nem lehetett kocsin járni rajta, csak csónakon, úgy is keservesen. Milyen más valami ez a Dunántúl, mint az Alföld. Ugyanolyan sik terület, de a fa, a bokor, a vidám darabokba szeletelt táj egészen más jelleget, ad neki. Boglyák tömérdek erdeje, mint óriásgombák a réten, vidáman s rőtten mosolyognak, üt minden nevet, a zöld fii 6 a sárga fák. Hirtelen felkiált valaki: — Ott vannak az őzek! A sze mem lassan szokj a meg, hogy felismerjem a Izoglyák alatt a kis barna fáikét, őzek állanak, tizenöt, húsz darab, csoportban s szétszórva. Erreíorditják okos kis fejüket s meg se mozdulnak. — Mi ez, vadaskert? — Nem, csak mező. Itthon vannak. Szeretjük őket. Egyszer csak felcsiklik egy őzike s futni kezd, arra megzavarodik az egész kis sereg s fürgén futnak, de nem menekülnek. Játszanak, vidámak. Vadludcsapat kiált a fejünk felett. Törött V-betűben száll amak keletre, nem egyenes irányban, csak keringenek. Óriás nagy ívben körözik be az eget, mint egy mutatványcsapat, mint a repülővép-osztag. Itthon vannak, csak unják a legelést, fel repültek. Kis vizen meny át a kocsi, kicsi hídon. A viz keskeny tükre, két oldalt füzes és nádas, vadkacsokkal tele. A bukó kacsa ránknéz, aztán lebuk’k. Nézem, utána nézek, húsz métert elúszik. Újra fent vau a vizen, megrázza a fe‘ét. idepülant s újra lebukik. Óh, édes ősviláv. mikor egy ilyen úszók a megmentette az életét minden ellenségtől. Api ye n szép, ahogy itt mozdu l az #et s a A Képes Hét előfizetési di‘a Praha II., Panslcá 12, s:l. III. emelet címre küldendő lengő füzek alól nagy, lomha suhanással fácántyuk repül. Tovább, hirtelen a kaszálón barna ma- dá.„..oport rebben fel és surrogva egy fogói ycsapat az égbe száll. Rendetlenül, riadtan, s menekülve szállanáik, apró szárnyaikkal verdesve, szinte forogva a levegőben. — Mennyi madár, mennyi vad. — Oda nézzen, — mondja a szép fiatal- asszony s büszkén mutat a kocsiból a mezőre. Nézek, semmit se látok. Leveszem a kalapom s engedem, hogy a könyyü szél az arcomat jobban érje. — Túzok! Túzok!... Még sohase láttam szabadban. Mondják, hogy a Hortobágyon van, de nem sikerült még vele találkoznom. — Itt sok van. Nagy, barna madarakat látok a második boglyasornál. Csoportban állanak, legelésznek. Egy reánknéz, a többi oda sem figyel. — MHyen bizalmasak. — őrt állítanak. Ha az őr nem ad vészr jelt, akkor nem törődnek az emberrel. De biztosítom, ha a kocsi derekában volna egy puska, akkor már régen elrepültek volna. — M ingyárt megijesztem. Szeretném látni, hogy repül. Ráfogom a botomat, mint puskát. Meg •se mozdul. Bizonyára kinevet. Megrázza a fejét s azt kr ugat ja, hogy az neki nem imponál. A kocsi továbbiul, a túzokok oümaradnak. Másik helyein újra két túzokot látunk egész közel. Ezek is megnéznek, egy kőhaj;i~ fásra vannak. Ha a kocsi megáll, elrepül, — mondja a bakon a kocsis mellett ülő fiatalember. A kocsi megáll. A túzokok nem repülnek. — Ha leszállók, elrepül. Leszáll s feléjük megy. Átmegy az árkon, a túzokok szelíden s kíváncsian néznek. Eszükbe se jut felszállani. Aztán elunják az ok vetetten ked ést, kitárják nagy szárnyaikat, felvillannak a nagy fehér aljú szárnyak, magasra emelkednek s komoly, nehéz Íveléssel eltűnnek a rétek fölött. — Tudja, hogy nekem itnég sohase sikerült túzokot lőni? — mondja a fiatalasszony. — próbáltam már szénásszekérről, kukorica- j szár közül, ha puska van, azt mingyárt megérzi, s nem lehet lelőni. Pár éve lőtt egyet egy vadászunk, tizenhat kiló volt. Ritka is, általános vad ásztilalom van rá. Néni szabad lőni. De azért ő maga vigyáz magára. Volna csak egy puska, — hírét se látnánk. A puskát megérzi száz mérföldről. Tovább szarvasanyát Iátok egy kis nádas sarkán. Barátságosan néz felénk, nemsokára a fia jön ki a nádasból, szelídem, mintha otthon volna. Anyjához megy, reánk néznek, nem félnek. 1,*' ! ■ Volt egy öreg gulyásunk, az egyszer segédkezeti egy szaravasnál a (szülésnél. Mily megható. Kedves. Az ember és az állat őstestvérek. S fut a kocsi, fut, órák hosszáig s mintha az ősvilág egy ittmaradt sarkában volnánk, mindenfelé kiváncsiam néznek bennünket, idegeneket, az őslakók. — Úgy érzem magamat, mintha az Éde n kertben volnánk. A kocsis leugrik egy helyt. Megáll egy fa alatt e megrázza magát, az egész la mozog s tovább még a többi fa is, A talaj a régi viziélet talaja: tőzeg. Vadnövények gyökereiből félméteres réteg van a földszin alatt, ruganyos, mint a matrác. Egy marókkal kiszakítok egy árok partjából s hazahozom. Még a földje is máé, mint más világé. Ha megérik, szén lesz belőle. Pár ezerév múlva. Várjuk meg. Nem várja meg az ember, kitermeli s ezzel füti a villanytelepet. Viharos IcMsíi ¥©» a ruszinszkói tüzolíó- kensresszus Munkács, november 7.’ (Saját tudósítónktól.) A ruszinszkói tüzoltóegyesületek a napokban tartották meg Munkácson kongresszusukat, amelyen Uhlmann dr. elnökölt. A kongresszus első felszólalója Pozdena mérnök, prágai központi küldött volt, utána Slavicsek dr. a szamaritánusok országos szövetsége és Vöröskereszt nevében üdvözölte a kongresszust. Panulics munkácsi tűzoltóparancsnok és Simanovszky, a ruszinszkói szama”! tanúsok referense a tűzoltóság és a szamaritánusok együttműködéséről és szervezkedésének szükségességéről beszéltek. Reirch jegyző felszólalása után Spenik munkácsi rendöi tisztviselő, az önkéntes tűzoltó egyesület vezetője indítványozta, hogy a Ruszin- szkó lakossága által meg nem értett cseh szak- könyvek helyeit magyar és orosz nyelven adják ki a könyveket. Indítványozta továbbá az uuiformizá.ás egységesítését, uj erők felvételét, szaklap kiadását és tanfolyamok bevezetését. Blecha munkácsi rendőrfőnök kérte az elnököt, hogy Spenik indítványát, miután a tárgysorozatba nincs felvéve, utasítsa el. Blecha elvető indítványára kitört a vihar. Pajtás, a rahói tüzoltőegyesület elnöke Spenik indítványa mellett foglalt állást. Spenik kifejtette, hogy indítványait a tárgysorozatba felvették, Blecha azonban nem engedte Speniket szóhoz jutni. A kongresszus Spenik indítványát szavazás alá bocsátotta, amit egyhangúlag elfogadtak. Az indítvány megszavazása után Blecha rendőrfőnök ismét támadta Speniket, mire Spenik rendőrtisztviselő azt kiabálta rendőrfőn nőkének, hogy „itt ne terrorizáljon". Spenik- kijelentésére Blecha elhagyta a termei, az elnök pedig a nagy viharban a kongresszust berek esztette.
