Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-08 / 255. (1882.) szám
1P3Ö uov ember Ö, ©sitóorUMí. eosa, s mig % demokraták bizonyos emberiességek és szociális gondolkozások jegyében néha lemondanak a prosperity {öltétien érvényesítéséről, addig a köztársaságiak mást nem látnak Isten és ember előtt, csak az amerikai nép felfelé Ívelő pályáját és a pálya régén a világhatalmat. A prosperity fogalmához fűződő rideg qnaker-morál, amely puritanizmusában még a katolicizmust is túl liberális, tnl engedékeny, vagy legalább is „könnyelmű** életfelfogásnak tartja, nagy mértékben hozzájárul a középamerikai államok nyárspolgárságának és az északi quakc- rek, főleg a középkorú nők állásfoglalásához a republikánusok oldalán. A demokraták életfelfogása túl ideális, túl bohémszerü és túl „európai**, úgyhogy a sűrűn lakott északon nem igen szuggesztiv. Mindehhez történelmi mérlegelések is járulnak. A demokraták a világháborút és Wilson kudarcát jelentik, a köztársaságiak viszont a háború és az 1919-es első dekonjunktúra után hirtelen megindult általános fellendülést és gazdagodást. A legtöbb amerikai polgárnak nincs meg az a bátorsága, hogy egy más pártra való szavazással esetleg elvágja ennek a biztos mederbe ért és nagyszerűen körülbástyázott haladásnak az útját. Mindenki tudja, hogy Hoover a megtestesült józanság, akiben nincs lendület és nincs túlzott lelkesedés, de akinek megállapításai és munkái száz százalékosan megvalósíthatók és megbízhatók. A virginiai csapás A demokratákat a legnagyobb csapás kétségtelenül Florida, Virginia és Texas elvesztésével érte. Alfréd Smifch jelölése — mint említettük, a déli államokban a demokrata párt katasztrófába vereségét jelentették. Virginia állam hatvanhárom ér óta a demokraták bevehetetlen várának számit s most mégis köztársasági elektorokat választott. Néhány bosszús demokrata újság gúnyosan nevezi Alfréd Shmithet az „Egyesült Államok demokrata pártja sírásójának4*. Nem csoda, hogy amikor Smith tegnap éjjel tizenegy óra után utoljára felkereste newyorki választási központját, az örökké mosolygó és kifogyhatatlan humora ember szófukaran, busán vette tudomásul a nem várt csapást. Egy órával előbb kilátásai még korántsem voltak oly kedvezőtlenek, mint ebben az időben, amikor a mozgásba jött lavina már teljes sebességgel gördült alá s maga alá temette a demokraták reményeit. Hiába töltötte meg a Broadway t a vége lát- j hatatlan Smith-párti embertömeg, hiába éltették szakadatlanul a nagy Alt, s hiába foS osztottak esen as estén Newyorkban több koholt, mint a prohibició kihirdetése előtti idők legviharosabb politikai napjain, a ragyogó newyorki hangulat ellenére a vidék megbaktatta Newyork állam demokrata kormányzóját Smith kilátásainak kulminációs pontját az a hir jelentette, amikor kilenc órakor köztuNewyork, november 7. Az United Press legutolsó jelentése szerint Hoover győzelme a leadott szavazatok számából is kiviláglik. Reggel négy órakor amerikai időszámítás szerint (délelőtt 10 óra középeurópai időszámítás szerint) a leadott szavazatok száma a következőképpen oszlott meg: Hoover 9,924.238, Smith pedig 7,701.503 szavazatot kapott. Természetesen még nagyobb lesz a győzelem képe, ha az elektorok szavazatainak számát hasonlítjuk össze. Mig Hoover- re 444 elektor adta le szavazatát, addig A1 Smithre csupán 82. Ennek az utóbbi nagy különbségnek elsősorban az amerikai választások elavult választási rendszere az okozója. Minden állam választási egységnek számit, ami azt jelenti, hogy csak egyféle elektort küldhet Washingtonba az elnökválasztásra. Ha például Texas államban ötvenezer szavazat jut a köztársasági elektorokra, 49.000 pedig a demokratákra, akkor Texasban mind a harminc elektor köztársasági lesz. Ha tehát Hoover csak jelentéktelen fölénnyel győzött az egyes államokban, az összes elektor mégis az ő megválasztására küldetett ki. Smith esak Massacgussets Rhode Is- land, Alabama, Arkansas, Georgia, Loui- sana, Mississippi és Délkar öli qá államokban győzött. A többi negyven állam elektorai Hooverre szavaztak. A ma reggeli lapok keríelés nélkül bevallják, hogy Hoo- | ver győzelme minden várakozást felülmúlt j s egjike a köztársasági párt legnagyobb i elnökválasztási győzelmeinek, ami éppen azért szembetűnő, mert a választások előtt | úgy látszott, hogy a népszerű demokrata je- S Iöítnek komoly kilátásai vannak a győze- j lemre. Amerika továbbra is a konzervált- < vabb színezetű köztársasági párt uralmát kívánja s elveti a demokrata eszméket, amelyek Wilsonnal egy Ízben csaknem katasztrófába sodorták. Természetesen a két párt között a politikai ellentétek nem túl nagyok s inkább csak a személyes különbségek, az érzelem és az értelem szembehelyezése döntötték el az ütközetet. Hoover programja Washington, november 7. A köztársasági táborban óriási a lelkesedés a váratlanul nagyarányú siker következtében. Mindenki tudta, hogy Hoover győz, de ilyen arányú diadalt senki sem várt. A tegnapi választásokon számos, eddig ismeretlen faktor nagy szerepet játszott, így a prohibiciós kérdés és a vallási ellentétek problémája, s igy a legöregebb politikai rókák sem tudtak elfogadható jóslásokba bocsátkozni, de a köztársaságiak komoly aggodalommal figyelték az eseményeket. A választásokon való résztvétel aránytalanul nagyobb volt, mint eddig bármikor s ez a körülmény szintén kiszámíthatatlan faktort jelentett. Mindenki ugyanolyan váratlan finistől tartott, mint amilyen 1916-ban Wilsont a köztársasági Hughessel szemben hatalomra segítette. Az uj köztársasági elnök programját és állásfoglalását több ízben kifejtette. Föltétlenül a védővámok mellett foglal állást, a bevándorlási kérdésben pedig az eddigi kvóták megtartását kívánja, legföljebb az amerikai polgárok bevándorló családtagjaival szemben engedélyez majd némi enyhítést. Amerika külpolitikája szempontjából Hoover elnöksége nem jelent változást. Az Unió a népszövetséggel szemben talán még ridegebb álláspontra helyezkedik, mint Cooíidge elnöklete alatt A háborús felelősség kérdésében Hoover ugyanolyan álláspontot foglal el, mint Cooíidge, azaz! a kérdést nem akarja firtatni és nem tartja' fontosnak. A háborús adósságok kérdésében szintén ismeretes álláspontja. Mint az adósságokat rendező bizottságnak egyik legfontosabb tagja, nagy része van a szövetséges hatalmakkal kötött adósságrendezö szerződések megteremtésében és semmiesetre sem egyezik bele az adósságok elengedésébe, vagy újabb csökkentésébe. Épp igy azt is a leghatározottabban ellenezni fogja, hogy a szövetségközi háborús adósságok kérdését a jóvátételi adósságokban összefüggésbe hozzák. Nehezebb előre meghatározni, ho^v milyen állást foglal ed az uj elnök a jóvátétel revíziójának kérdésében. Németországgal szemben továbbra is megőrzi a barátságos politikát, amelyet Cooíidge kezdeményezett. Kérdéses azonban, vájjon beleegyezik-e a német adósságok kommerciatizálásába olyan alapon, mint azt a legutóbbi időben Amerikában tervbevették. Áz európai államoknak folyósítandó kölcsönök tekintetében az uj elnök ezentúl gondosabb vizsgálat tárgyává akarja tenni, hogv a kölcsönöket az európai államok milyen célokra fordítják. A leghatározottabban tiltakozni fog a kölcsönzött pénznek flotta-, vagy hadseregfölszerelésekre való fordítása ellen. Belpolitikai szempontból Hoover a szocializáló és nacionaiizáló tendenciák legélesebb ellenzőjének számit és valószinüleg minden téren a magánvállalkozások prosperitását fogja támogatni. A mezőgazdaság, amelynek Hoover a választási kampány alatt a legtöbbet ígért, valószinüleg el fogja érni céljait és a farmerek rendki vilii támogatásban fognak részesülni. Összefoglalóan az nj elnök politikájáról annyi máris elmondható, hogy tisztán gazdasági belátások fogják vezetni és elsősorban az amerikai termelők, iparosok és mezőgazdák érdekeit fogja elősegíteni, mig az amerikai bankvilág esetleg némileg háttérbe szorul. A köztársasági párt az európai politikába való be nem avatkozásnak a bive. Hoover Ugyanúgy távol marad az európai ügyektől, mint 'távol maradt Cooíidge. A demokralák győzelme föltétlenül az amerikaiak megnőtt európai érdeklődését jelentette volna. Ez a veszedelem most nem fenyeget s a köztársaságiak továbbra is magánügynek fogják tekinteni az európai népek problémáit, az európai ellentéteket, a békeszerződések körül támadt vitát, a revíziót, sőt talán még a kommunista-kérdést is, amelynek Amerikába alig ér el egy-egy jelentéktelen és enyhe hulláma. Köztársasági többség a kongresszusban Newyork, november 7. As elnökvá-i lazításokon kívül tegnap a kongresszust is njra megválasztották. Megválasztották a szenátus egyik felét ié, &zas harminckét szenátort A reprezentáns bárba 220 köz- társasági, 1&4 demokrata, 1 szocialista és 1 farmer került. 42 mandátum sorsa még nem dőlt el, de a köztársaságiak ebből a számból legalább 12—15-ot föltétlenül megszereznek, ugy hogy abszolút többségük biztosítva van. A szenátusban, amely az amerikai unió legfontosabb kormányzó- szerve, a republikánusok fölénye még számottevőbb. A 32 választásra kerülő szenátort mandátumból eddig 14 mandátuma volt s most 13-at máris risszaszorzott, mig a 18 demokrata szenátor közül eddig csak hetet választottak meg. Az uj szenátusba valószinüleg 52 köztársasági szenátor kerül be. A régi szenátusban a köztársaságiak csak egyszavasatnyi többséggel rendelkeztek, mig most a feléjük hajló inzurgensok WS <Ö> »X €& IW A Prágai Hagyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARNO JÓZSEF (4) Megállt az ablak alatt, melynek csak bizonytalan körvonalait látta a sötétben. Az ablak magasan a feje fölött volt, — ezt ugy építették az épibőmesterek, hogy kinézni ne lehessen rajta ... Régi könyviilusztráció jutott eszébe, melyet a diszkiadásu. Petőfiben látott: a rab sóvárogva néz fel a kéttenyérnyi lyukra, melyet ablaknak csúfolni se lehet... ... Megint sétálni kezdett, — most számolta a lépéseket: egy... kettő ... hat... tíz... ötven ... száz... százhuszonhat... Elunta ezt is s végighevert az ágyon. Aludni nem tudott s a folyosóról egyre hangzott a bakkancsok monoton kopogása. Az ajtót nézte: — Ez is olyan alaktalan feketeség, mint a falak... Észrevette, hogy egy kis nyilason fény szűrődik be. Felugrott az ágyról s az ajtóhoz .rohant: ki szeretett volna nézni a nyilason, mely beengedte a kis fénysugárt. A szeme éhes volt: látni szeretett volna, valamit, akármit, — akár egy kékruhás fogházőrt... Mire az ajtóhoz ért, már el is tűnt a fény 6 Szentessi azt hitte, hogy csak képzelődött, mikor fényt látott. — ő még nem tudta, hogy a fénysugár a figyelőnyilásón szűrődött be, mikor belesett a fogházőr, hogy megnézze: rendiben van-e minden? nem készül-e szökés? nem dohányzik-e a fogoly?... Élőiről kezdődött a séta: négy lépés.... négy lépés ... Sokáig járkált fel s alá, végre elfáradt ? khoveredett az ágyra. Le se vetkőzött. Végtelenbe nyúltak a percek: nem tudott aludni, — a reggelt várta, a Messiást, ki megváltja majd a sötétségtől. — Legalább tudnám, hány óra van, — morogta félhangosan. ... Az időből s térből kiszakított épületben semmi sem mutatta az időt, — itt nem volt szükség arra, hogy a perceknek s óráknak nevük vagy számuk legyen . •. Hajnal volt már, mikor Szentessi elszunnyadt a kemény vaságyon. A folyósón még ekkor is egyforma, egyenletesen kopogó léptekkel járt az őr. in. Különös ébredés volt: csörömpölés, szaladgálás zaja szűrődött keresztül a zárka vasaj iáján. Szentessi bódult - csodálkozva figyelt fel álmából: különösnek érezte az élet moraját itt, a csend rideg épületében. Felnézett az ablakra e megint csodálkozott: hol jöhet be ennyi világosság ezen a kicsi lyuk-ablakon?... A ruhája gyűrött volt, — csak most vette észre, hogy az este elfelejtett levetkőzni. Lassú, tempós (mozdulatokkal szedte rendibe magát, — a nagy ráérés erőtlenné, energiát- lanná tette a kezeit. Idegennek érezte magát a négy fehér fal között e valami különös érzés vett erőt rajta: mintha ez az egész fogház, a fehér falakkal, a vasajtókkal, a kék ruhás őrökkel és a rosszkülsejü csirkefogókkal, csak átmenet, csak ideiglenesség lenne... Az ajtóhoz lépett, — hallgatózott, lépések kopogása, edények csörömpölése és emberi beszéd zaja. Szeretett volna kilesni az ajtón, de ezen semmi rés sem volt. Az ajtó közepén, szabályos köralakban kis lyukacs- kák voltak, — de ezeken nem lehetett kilátni. Találgatni kezdte, mire szolgálhatnak ezek á lyukacskák, de nem tudott rájönni. Szokatlanul különös érzés vett rajta erőt: reggel volt s nem tudta, hogyan kezdje el a napot. Az egész nap, az egész elkövetkezendő idő ugy állt előtte, mint valami végtelen üresség. Négy fehér fal között volt s nem léphetett ki a négy fehér fal közül: olvasni neon lehet, mert nincs mit, beszélni nem lehet, mert nincs kivel. Száraznak érezte* a torkát s a gyomra is kavargott: kínlódva érezte a cigaretta hiányát. Fel s alá szaladgált a zárkában s csak akkor nyugodott meg valamennyire, mikor eszébejutott a házlmunkás tegnapi ígérete: „Cigarettát is hozok!" ... Egyszeribe elmúlt mellőle a végtelen üresség: most már várni lehetett valamire: Andrisra, a házimunkásra, — a cigarettára ... Eszébejutott: — Ez az ember négy évre van elitélve! Vájjon mit követhetett el? Rabolt, lopott, — vagy talán betörő? ... Émelyegni kezdett benne a polgármoTál: a betörő, a társadalomból kivetett salak az ő cinkosa, barátja, akivel összeesküszik a társadalom képviselői, helytartói, — a börtönőrök ellen ... Megborzongott. Heeegette magától a gondolatokat, mint a mételythozó legyeket szokás, de ezek a gondolatok nem hagyták elűzni magukat: — A börtön ... Uj társadalom .., A társadalom kivetettjeinek, kitaszítottjainak társadalma ... Földalatti világ ... A bűn ... S itt van ő, a becsületes ember, akit csak félreértések és tévedések juttattak ide, akit csak a véletlenek ostoba összejátszása tett „bünös“-sé s a börtön már ráfekszik a gondolataira, az érzéseire: ő, a becsületes ember elfogadja a csirkefogótól a cigarettát... Ki- játsza az őröket... Talán a cigarettát lopták, amit neki hoznak, talán a pénzt, melyen a cigarettát vették .,. A cigaretta, melyet még el sem szilt, melyet még meg sem kapott, felkeverte benne a gondolattengert, mely mélyen élt •benne, messze a tudatos gondolatok alatt. Martinnak érezte magát, kit a társadalom igazságtalansága kény,szerit 'bele a züllésbe és az az érzés vett rajta erőt, hogy nem lesz képes megküzdeni azokkal az erőkkel, melyek feLhullámzanak körülötte, hogy elborítsák és besározzák őt. Nagy hősi gesztussal fohászkodott fel: — Nem kell a cigarettája! Megörült ennek az elhatározásnak s most hirtelen egyszerűnek, könnyen megoldhatók- nak látta a dolgokat: felszabadult volt és erős. — Nem kell a cigarettája, — ismételte meg diadallal, mintha legyőzte volna a kísértést, — semmi .közösséget nem vállalok vele! Tettnek érezte á gondolatot s nekifeszülő elhatározással tüzelte magát: — Szóba se állok vele. Ha ezzel az emberrel kint találkozom, — átadom a rendőrnek. Most sem viselkedhetek másként, — nem szabad, hogy engem is megváltoztasson s bőrt ön levegő ... Nem, nem változom meg: ha a házimunkás cigarettát hoz, — szólok a fogházőrnek! Nagyon becsületesnek és nagyon komolynak érezte ezt az elhatározási # Az idő végtelenje elterpeszkedett a zárka felett A folyósón elhalkult az élet s a hatalmas zárkaépületre ráereszkedett a zavartalan csend, melyet csak mélyebbé, kínosabbá tett az őr bakkanosainak monoton kopogása. Szentessi kínlódva figyelte ezt a gépiesen egyforma kopogást és ugy érezte, hogy a hangok egyre közelebb jönnek $ a fülein keresztül ráömlenek az agyára. Már ugy érezte a monoton zörejt, mintha valaki a tejét kalapálná szabályosan ismétlődő kalapácrüté- sekkel. Gondolatai megálltak és figyelme teljesen a kopogás köré koncentrálódott. Régen olvasott detektivregény jutott eszébe: ugy vallattak egy vádlottat, hogy a feje fölé egy dézsa vizet, helyeztek el; a dézsából fél- percenként, kinos pontossággal, egy-egy vízcsepp esett a vádlott fejére, — a szerencsétlen emlter néhány perc múlva már üvöltött kínjában s aztán vagy vallott, vagy — beleér ült a kínzásba .. „ ifc ________ A pontos eredmény Nyugalom mindenfelé A választások a* országban aránylag minden zavaró incidens nélkül folytak le. Általános feltűnést keltett, hogy Csikágó- ban semmi sem történt s még csak jelentősebb uccai lövöldözések sem akasztották meg a szavazás zavartalan menetét. Igaz, hogy több mint húszezer detektív, rendőr és katona vigyázott a rendre és már előző nap megtisztította a legveszedelmesebb kerületeket, mindazonáltal a polgárság nagyobb mozgalmasságot várt. domásuvá vált, hogy a Conectitut állambeli Harford, amely eddig örökké köztársasági elektorokat választott, a demokrata pártra szavazott. Ezzel azonban a felfelé törő vonal véget ért és csakhamar beállott a katasztrófa. A newyorki eredmények sem hangzottak oly kedvezően, mint a demokraták az első pillanatokban remélték, azután megjött a virginiai hióbhir és Smith reményeinek bealko-i nyúlt. A New York Times a "World, a két vezető demokrata orgánum már este tiz órakor kénytelenok voltak bejelenteni, hogy jelöltjüket megverték.
