Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-07 / 254. (1881.) szám

Uráliim Mása (sp.) Prága, november 6. A Bratianuk világéletükben bankárok voltak, s most mégis bankárok és pénzügyek bulitatták meg Vintila Bratianut és talán nem csak őt, hanem az egész Bratianu-dinasztiát, amely úgy komázott sógoraival, szolgáival és kísérői hadával az országban, mintha a Ho- henzollern-király csak előkelő idegen volna s az'államot a Bratianuk jelentenék. Jonel te­hetségén és szívósságán semmi sem vett erőt, de Jonel Bratianu meghalt és öccse, a csen­des Vintila, képtelen volt a szizüuszi munkát eldégezni. Románia megszűnt a magábazárt regát lenni, ahol a különleges balkáni tör­vényeknek megfelelően zavartalanul élhetett s kormányozhatott Bratianu — s ahogy az or­szág egyrészt óriási arányokban megnagyob­bodott és komplikálódott, másrészt beleke­rült az európai rendbe és a Bratianuk nem maradhattak meg többé regáti egyensúlyi helyzetükben. Az ország sorsának kettős irá­nyú változásával két uj politikai irány és két uj politikai csillag jelent meg Románia egén. Az egyik csillag Titulescu volt, aki Románia nyugati orientációját és a nagy európai politi­kába való bekapcsolódását jelentette, a má­sik Maniu Gyula, aki a megnövekedett Romá­nia megváltozott mentalitásának volt a szim­bóluma és az uj népből jött, ahol még egész­ségesebb és természetesebb a vérkeringés, mint a bukaresti udvarban. Mielőtt e két faktor és név döntően bele­szólhatott az ország sorsába, előbb Bratianu teljes diszkreditálását kellett elérni. Egysze­rű dolog: Románia komoly és alig leplezhető gazdasági krízissel küzd. Amit minden' kö­zépeurópai kis nép, még a legyőzött is, játszi könnyedséggel megkapott nyugattól, az élte­tő nagy stabilizációs kölcsönt, Bratianu se- hogysem tudta megkapni. Ha a politikusok machiavellisztikus számításaiban minden ren­dű és rangú uralomnak skrupulus nélkül hely juthat, a bankárok és a közgazdászok már mérlegelnek és — Románia könnyűnek talál­tatott. Világbizalmatlanság környékezi a ro­mán gazdasági életet. A kiskereskedő nem mer csomagot küldeni Romániába, mert fél, hogy útközben elvesz, a nagykereskedő min­denkinek hitelez, csak Romániának nem: utánvétel arra felé nem létezik, vagonkiildés sem, még a szövetséges államok vasutai és postái is bizalmatlanok, mert félnek a román „rendszeritől s így érthető, hogy a londoni bankárok sem fogadják túlzott rokonszenv- vel a Bukaresttel kötött szerződéseket. A kölcsöntárgyalások elhúzódtak, még Titulescu sem tudott eredményt elérni. De Titulescu fölhasználta az alkalmat, hogy a saját érdeké­ben lehetetlenné tegye Bratianut. Megüzente Angliából, hogy a bankárok Bratianu diktatú­rájának nem adnak kölcsönt. Egyrészt az an­gol liberálisok és szocialisták néznek rossz szemmel a bukaresti kényuraságra, más­részt a konzervatívok is, „Magyarország bará­tai" — mint az indokoló londoni jelentés em­líti. Anélkül, hogy túlozni akarnánk, egysze­rűen a rendelkezésünkre álló adatokból meg­állapíthatjuk, hogy Bratianu megbuktatásában a magyar politikának is része volt, amennyi­ben a konzervatív City, mely jól felfogott gaz­dasági éredeke miatt is rokonszenwel te­kint Magyarországra, aligha vállalta volna a román kölcsön jegyzését, ha Bratianu hivatal­ban marad. így a román kormányválság né­mileg a magyar diplomácia nyugateurópai befolyásának emelkedését is jelenti. Természetesen Titulescu örömmel ra­gadta meg az alkalmat, hogy a nyugateuró­pai hangulatra hivatkozva elősegítse Bratia­nu leinondatását. Romániában kell a pénz s Paris, november 6. A francia parla­ment krízisei átlag sokkal váratlanabbal és rohamosabban jönnek, mint más orszá­gok parlamenti krízisei. Ha Németország­ban kormányválság van, hetekig, sőt hó­napokig tart, amíg aiz ügy dűlőre kerül, Franciaországban ellenben néha napok, sőt órák kérdése a kormányok megalakí­tása vagy kormányok megbuktatása. így volt a franfcbessz idején, amikor a leg­meglepőbb és legváratlanabb kombinációk valósultak meg órák alatt Párisban s igy volt ez most is, amikor a sziklásai lárdnak tetsző Poincaré-kormány néhánynapi je­lentéktelennek látszó ingás után egy európai viszonylatban alig számottevő bel­politikai kr»zi» nyomán beadta lemondá­sát Doumergue köztársasági elnöknek. A ma reggeli jelentések még optimisztiku- san ítélik meg a francia válságot, s dél­előtt tizenegy órakor a United Press azt jelentette, hogy a krízis elsimult, de dél­ben a rendkívüli minisztertanács után megjött a hír, hogy Poincaré lemondott. ÁT összk ormány lemondását a négy radi­kális miniszternek, Herriotnak, Sarraut- nak, Queillének és Perriernek lemondása előzte meg, ami természetes is a váratla­nul félbeszakított angersi radikális kon­gresszus szenzációs eseményei után. A krízis előzményei A krízist a radikális párt állási csalásá­nak megváltozása okozta. Mint ismeretes, néhány hét előtt a parlament pénzügyi bi-L j zotíságának jobboldali elemei a pénzügyi I törvénybe beillesztették a francia egyházi j vagyon részleges visszaadásáról és a szerze- jtesrendek visszahívásáról széló rendeleteket. í Ez a két rendelet, a pénzügyi törvény 70. és 71. cikkelye, amely jóformán a radiká­lis miniszterek tudtán kívül, szinte rejté­lyes módon került bele a költségvetésbe, annyira felbőszítette a radikális párttago­kat, hogy vad kampányba kezdtek a jobb­oldal ellen. A négy radikális miniszter és kivel mindent elkövettek á párt megnyugtatására, de a vé­djék, különösen a déli departeiment-ok tem­peramentumosán radikális választóköaönsé- ge, véres kardnak tekintette a jobboldal vá­ratlan előretörését, az évtizedes munkával kivívott laikus törvénykezés halálát látta benne és bejelentette, hogy nem azonosítja magát többé a nemzeti koncentrációs kor­mánnyal. így tehát Poincaré nagyszerű kabinetje, a „nagy kabinet", amely 1926 nyarának ve­szedelmes ideje óta uralkodott Franciaor­szágban, megmentette a frankot, szanálta a közgazdaságot, megvalósította a Német­országhoz való közeledés politikáját, külső és belső békét teremtett, kénytelen volt lemondani. Poincaré kormánya a nagy francia nemzeti koncentráció kormánya volt, amelyben a szocialisták, a kommunisták és a szélsősége­sen jobboldali elemeken kívül rraneiaor- ezóg valamennyi pártja (helyet foglalt. Az ügyes miniszterelnök személyes presztízsé­vel és nagyszerű taktikájával két évig ki tudta egyen!itemi az ellentéteket, amelyek a radikális baloldal és a konzervativizmus felé hajló jobboldal között felmerültek, s Dala- dier hívei sokáig megfértek egy kabinetben Marin reakciós elemeivel. Poincaré ügyessége legendássá vált, s akik kezdetben nem nagy jövőt jósoltak a francia nemzeti koncentrációnak, két év alatt optimistákká váltak s úgy vélték, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt a kormányon. Poincaré most egy kavicson mégis elbukott A 70. és 71. pénzügyi cikkely, valamint a ponsi szoborleleplezésnél lejátszódott véres események óta a hangulat valóban puska­porossá vált s az angersi radikális pártna- pon az ellentétek végleg kirobbantak. Caiilaux előtörése A radikális pártkongresszus első napján — mint tegnapi számunkban jelentettük — Daladier pártelnök közbelépésével sikerült az ellentéteket elsimítani. A második pártnapon azonban Caiilaux baloldali radikális csoportja uj rohamot in­tézett a pártvezetőség ellen. A rohamnak közvetlen élét sikerült ugyan letompitani, de végső konzekvenciáit nem lehetett töb­bé kikerülni. A siker mindeneseire azt mutatja, hogy Caillauxnak még mindig rendkívül nagy befolyása, vau a radikális pártban. mi egy kormány megtagadása és elsöprése, ha érte pénz jön, sok pénz és éltető pénz! Ámde a rendkívül ügyes román diplomata sakkhuzásai közben megfeledkezett egy olyan tényezőről, amelyről a diplomaták rendsze- | rint megfeledkeznek: a népben forrongó és ki-kitörő elmentáris erőkről, amelyek válto­zásokban és elgyeugült helyzetekben rend­szerint érvényre juttatják akaratukat. A ro­mán nép akarata pedig nem Titulescu, ha- j nem a másik csillag: Maniu Gyula. Hiába ! hozza magával a diplomata Párisból az illeté- {kés nyugati államférfiak aprobációját, hogy a szövetségesek a. legszívesebben Titulescu miniszterelnökségét és a koncentrációs, vagy legalább a koalíciós román kabinetet látnák, mert, lehet,, hogy a helyzet megoldása ez, Briand és föltétlenül Titulescu szerint, de az erdélyi, a dobrudzsai, a bánáti, a bukovi- nia, a besszarábiai, sőt a regáti parasztság és kispolgárság véleménye más. Ők tempera­mentumos és ügyes vezérüket, Maniu Gyulát akarják. Nem tudjuk, mit cselekedne Maniu. Gyu­la, ha hatalomra kerülne. Ebben az államfér- f inban sok van Rádiós tüzéből, Hl inka fana­A pártüléeen Hűim szélsőséges képviselő ha-i tározati javaslatot nyújtott be, amelynek zá­rószavai a következőképpen hangzottak: — A párt egyhangúan azon az álláspon­ton van, hogy programját a nemzeti egység alapján lehetetlen megvalósítani. Éppen ez­ért arra kéri minden hívét, hogy a párt pro­gramját minden körülmények között, akár « nemzeti egység ellen fordulva ás, igyekezzék diadalra segíteni. Caiilaux indítványára ez a veszedelmes mondat tényleg bekerült a határozatba, ám­bár az utolsó pillanatban Maurioe Sarraut közbelépésével élét le tompították. Sarraut és Daladier konferenciája után a mondat igy hangzott: — A radikális párt tagjai véleményének meghallgatása után arra a meggyőződésre ju­tott, hogy programjának keresztülvitele a; nemzeti egység formájának megtartásával nincs biztosítva. Csak a baloldali pártok uni<> ja tudná a párt programját és a demokrácia reményeit realizálni. A pártvezetőség egyúttal közli, hogy min­den kellemetlen meglepetés elkerülése végett a legjobb volna, ha a pártnapot azonnal be- rekesztenék. Ezt a határozati javaslatot a teg­nap éjjeli ülésen elfogadták. Kétezer delegált és ötszáz vendég szavazott a javaslat mellett. Viharos minisztertanács A minisztertanács ma délelőtt Doumer­gue köztársasági elnök vezetése alatt ülést tartott, amelynek kezdetén még meglehe­tős optimizmus uralkodott az Elyséeben. Legelőször a jóvátételt konferencia összehí­vására vonatkozó indítványokat beszélték meg, majd rátértek a parlamenti helyzet megítélésére. Az ülés el itt Herriot és Poin- earé magántanácskozást folytattak s a köz­vélemény úgy vélte, hogy ezen a tanácsko­záson sikerül az ellentéteket elsimítani és Daladier angersi offenzivája ellenére a nemzeti koncentráció kabinetijét megtar­tani. Később azonban, az ülés alatt, az an- gersi események és egyéb súlyos belpoliti­kai és pénzügyi problémák miatt, igy első­sorban az adók leszállítása és a katonai költségvetés csökkentése miatt ismét heves összeütközésre került sor a jobboldali és a baloldali miniszterek között, amelynek kö­vetkezményeként a négy radikális minisz­ter lemondott és otthagyta a minisztertaná­csot. A kabineti többi tagja délelőtt tizen­egy órakor Poincaré vezetésével uj tanács­kozást tartott az Elyséeben, amely után a miniszterelnök átment Doumergue köztáff­tizmusából, sőt Stambulijskij radikalizmusá­ból is s magatartását nehéz lenne előre meg­határozni. Ismeri a népet, tudatában van a román belpolitika nehézségeinek, ismeri a kisebbségeket és semmiesetre sem nézi a dol­gokat regáti szemüvegen. Egy bizonyos: Ro­mánia nem egységes nemzeti állam, sőt egyike a legnagyobb kisebbségekkel és szellemileg és gazdaságilag legfejlettebb kisebbségekkel terhelt birodalmaknak, — minden attól függ tehát, miképpeu oldja meg az uj román kor­mány, akárki alakítsa is meg, az eddig bűnö­sen elhanyagolt romániai kisebbségi kérdést, Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és niszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága n, Panská uiice „.ja, 7C . . 0<-i. .» 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­évente féié“ neavedévretl4 ****** Politikai napilapja felel* verteatö. hivatal: Prága II. Panská ul 12/111. - Te. havonta 38 Ke. E^e.f.z^TrfAo Kí’ DZUIÜUWLÁSZti lefon^OSH.-Sürgön^im: Hírlap, Praha Mai szórnánk is oldal A politikai ellentétek váratlan kirobbanása Franciaországban Poincaré lemondott Az angersi radikális pártnap határozatainak következménye — A négy radikális miniszter kivonul a kormányból—A ma délelőtti izgalmas miniszter­tanács — Optimizmus után váratlan krízis — Poincaré után Poincaré!

Next

/
Thumbnails
Contents