Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-01 / 250. (1877.) szám
1928 november 1, csütörtök. Az én etnográfiám Aki megvette az amerikai nagyhidat Mindenféle hihetetlen történetekről volt szó- Olt ültünk a kuglizó sőntése mellett, nyáridé ▼olt, aratási nagy munka éppen és igy, szombateste, jó volt lélekben szótkalandozni a világ minden tája felé, ha már a testet magához kötötte a helyi rög. Muszka Cseli János Szibériából jött ház, Nemes Gazsi meg Korzika szigetéről. Mint hadifoglyok, ők jutottak el a legmesszebb, no, el is húzták a szót, akár a moszkvai nagyharang. Csak Bónicz Pesta bá hallgatott. Pedig neki sok beszélnivalója akadhatna, nemrég még Amerikában, Picburkban, — ahogy ő mondja, — kergette a szerencsét. Valahogy kicsi szerencsemalac farkát fogdoshatta, mert nem valami súlyos zacskóval tért meg a vizes országból, ámde, ha pénz nem is: eszmélet annyi ragadt rá, hogy azóta mindig vagy uj kutat akar furatni a hegytetőn, vagy hányát észlel a községház pincéjében. Bő nadrágban jár s azt se szijj tartja már, hanem patent, sapkája bolyhos és Nevijorkot. is Nüjorknak mondja. Ennél fogva rettenetes műveltség terhe szakadt rá! Dicsősége azonban addig tartott, míg a múlt héten rokoni látogatóba haza nem érkezett Misz- ter Kólóm an Kocsis, — (a háború már Kleveland- ban találta s azóta már az Óhajó nevű államban farmja is van, igazi amerikai polgár, fölényes és gazdag), — Mister Kocsis aztán furcsa történetet mesélt Bónicz Pestáról, amit azonban nem mindenki ért meg. nem lévén az egész falu járatos az amerikai titkokban. Körülbelül az lenne a történet eleje, hogy Bónicz Pesta bá, amint leszállt a nagyhajóról Eiiszizland szigetén, s beljebb került a nagyvárosba. tehetetlenül kezdett ténferegni. — Már tén- iergett vagy két-három napja, de az a sokat emlegetett meggazdagodás seliogysem hullott az ölébe. Senki nem szólította meg: „Hé, Bónicz István, hát akarsz-e gazdag lenni ?“ Mondom, senki. Ott álldogált a nagyhid mellett, a brooklyni rettentő vashid mellett és nézegette. Szörnyű jószág volt a híd. Hát, ahogy álldogál, abban a minutában mégiscsak éli be toppant, a szerencse. A szerencse egy sunyiképü ember alakjában bolyongott, aki törve beszélte Bónicz István nyelvét, de rögtön ráismert Bóníczra, hogy csak magyar lehet Igen megörült ennek Bónicz Pesta, nagy elhagyatott- ságában. Beszéltek, beszéltek, végül is Bónicz Pesta Mnyőgi a nagy tervet: a gazdagodást s uram terem tőm, azonmód az idegen is kőzelebb- hajlih s felcsillanó szemmel mondja, hogy a nagy amerikai gazdagságnak éppen 5 a tudója. Bónicz István boldogan rendül meg álltában. Az idegen szótlanul felmutat a hidra. Azt mondja, nagy titokzatosan: — Ez a hiá eladói Most bíztak meg vele! Bónicz István sandán nézett a* idegenre. De az nagy angol írásokat húzott elő, még a hid képe is rajta volt. Nagyon olcsón adná el, — mondta hadarva, *— csakhogy minél hamarább tűhegyen rajta. A hídpénz sokat jövedelmez! Bónicz István ráállolt. Átvette az Írást jámbor feje, alá is irta s minden pénzét, valami kétszáz dollárt, az idegen markába nyomta. Az idegen hivatalos írást adott bilétásan s még asztalt, széket is hozott a hid elé, rá egy tányért s hatalmas felírást szerkesztett az asztalra. Ezt: WAR DISABLED! Azzal elment. Bónicz István beült a kasszához és várta a gazdagságot. Hát, uram teremtőm, lám, mégis igaz, hogy Amerikában csőstül hull a pénz, mert egyszerc-sak pottyanni kezdett egy-egy pénzecske, ki barna, ki fehér, a tányérra. Volt, aki nem adott, ennek utánakurjantott valamit a hid boldog őre, volt azonban autó, mely megállóit s bankót dobott bele a tányérba, ügy elsietett, hogy Bónieznak még ideje sem volt megolvasni és visszaadni belőle, noha maga se volt tisztában, hogy mennyi itt a törvényes hídpénz. Már harmadnapja szedte a hulló áldást a tányérkába. Szép, napfényes délelőtt volt, tekintetes nagy hajók imbolyoglak a Hudson vizén. Bónicz ült és melengette a hasát. A hid határozottan jó üzlet lett. Azt már meg tanulta, hogy Amerikában semmi sem szerencse: itt minden biznisz. Hát hullott a biznisz. Szép, kerek bizniszek hullottak. A hid lábánál már reggel óta állott egy kék- ruhás policeman. Newyorki csendőr. Állott és fü- työrészett. Délfelé egyszercsak hozzálépett a hid gazdájához és szőnélkül kezdte tapogatni. Lábát, fejét, karját, szemét. Egyre kerekebbre nyílt a rendőr ábrázata, egyre csudálkozóbb a Bóniczé. A rendőr a táblára mutogatott. Meg a pénzre. Bónicz is. Alighanem valami félreértés lehetett, mert a hid reményteljes gázdája egyszerre a rendőri őrszobán találta magát. Tolmács is előkerült s furcsa dolgot kérdezett. Azt., hogy: — Hol sebesült meg? Flandriában, vagy most, Mexikóban? Bónicz szigorúan nézett végig a kérdezőn. Nem értette a kérdést. A tolmács türelmetlenül intett: — Az van ráirva a papírra: war disabled, ha- Ülokkant! Hol volt a háború alatt? Bónicz Pesta kihúzta magát: — Albániába, a trónnál! Mostmár végképen megzavarodott mindenki. A rendőrkapitány, vagy ki, gyorsan megnézte a térképet a hosszas fejtörés után felfedezte Albániát, aztán kijelentette, hogy ott amerikai sereg nerm viselt harcokat. Ám, ugyanekkor kiderült, hogy hisz Bónicz Btefen nem is volt amerikai katona. Sőt! Csak trénkatona volt, az osztrák had- ff'regben. Uo! árbájtos, hol trén. Sorkatona soha. A kanitánv zscbrevügta a kczó^Jketlétaszitolta., Ruszinszkó tanügyi, közigazgatási és gazdasági helyzetképe Kurtyák genfi petíciójában Prága, október 31. Pénteki számunkban kezdtük ismertetni Kurtyák Ivánnak, a ruszin földmüvesszövet- ség képvise 1 őjének a népszövetséghez benyújtott petícióját. A peticiő további részeiben megcáfolja azokat az érveket, melyekkel a ra- szinszkói autonómia életbeléptetésének elhalasztását meg szokták okolni. Ha a kormány az első években arra hivatkozott, hogy a viszonyok konszolidálatlan volta akadályozza az autonómia életbeléptetését, úgy rá lehet mutatni arra, hogy Szlovenszkón sem volt nagyobb konszolidáció, mint Ruszinszkóban. A törvény szerint az 1924. évi parlamenti választások megejtése után 90 napon belül ki kellett volna írni a szojmi választásokait, de akkor arra hivatkoztak, hogy a szavazatok 45 százaléka a kommunistákra esett. Mikor pedig 1925-ben a kommunista szavazatok száma 30 százalékra esett le, azt mondották: „A ruszin nép nem érétt meg az autonómiára" és „Szlovenszkó és Ruszinszkó határa nincs még véglegesen megállapítva." Erre az abszurd érvelésre nagyon röviden lehet válaszolni. A határkérdés megoldása egyszerű technikai műveletet igényel és ez a pártatlan szavazás, Egyedül a prágai kormány felelős azért, hogy a határkérdés még mindig megoldásra vár. Circulus vitiosus ez: a kormány azt álitja, hogy a szojmot nem lehet összehívni, mert a határt véglegesen nem állapították meg, másfelől azonban a határok megállapítása lehetetlen, mivel nincs szojm, amely lefolytathatná a tárgyalásokat Junius havában törvényhozási utón december 1-ig halasztották el a kőzgazgatási reform végrehajtását, de csak a történelmi országokban, Szlovenszkón és Ruszinszkóban ellenben nem s ezt azzal indokolták, hogy „Ru- szinszkó lakossága eddig nem vett részt a közigazgatásban és igy az országos választások elhalasztásával az autonóm terület lakossága semmi sérelmet nem fog szenvedni" Ellentétben a történelmi országokkal, Szlovenszkón és Ruszinszkóban „a törvény intenciói és a lakosság közóhaja" egyáltalában nem akadályozták meg a kormányt a közigazgatási törvény végrehajtásában. Mig azonban Szlovenszkón az országos elnöki és alelnöki székbe szlovákokat ültettek, addig Ruszinszkó- ban úgy az elnök, mint az alelnök cseh, hasonlóképpen valamennyi osztályfőnök. Ezt a jubileumi ajándékot kapta Ruszinszkó. Mégért-e a ruszin nép az autonómiára? E kérdést a petíció tárgytalannak tekinti, mivel a csehszlovák nép 1919 ©lején csatlakozásra hívta föl a ruszinokat, a st. gerrmaini szerződés elismerte, hogy a nép érett az autonómiára és sem szerződés, sem az alkotmány nem jogosítja fel a kormányt az autonómia végrehajtásának évtizedekig való elhalasztására. A magyar államban a ruszinok községi és megyei autonómiát élvezlek, amely nagyobb volt, mint az uj közigaztási törvénnyel bevezetett önkormányzat. Hipokrizis, ha az autonómiát az állam érdekére való hivatkozással ellenzik. Nem az államról van itt szó, hanem a kormányzati politikáról, amely a csehszlovák eszmét még Ruszinszkó autonóm területén is meg akarja valósítani. a lábát s elrikkantotta magát. A rikkantáson kívül a tomács hűen esmételte: — Maga szélhámos! No, végre Bónicz Stefen is szóhoz juthatott. Kézzel-lábbal magyarázta a helyzetet. Megmutatta az adásvételi írást, a brooklyni hid képét, a szerződést, a nyugtát, mindent. A kapitány leült a székre és harsogott. A tolmács vihogott. Kacagott a Hudson, a policeman, Nevijork és Bruklin. Csak Bőnicz István nem kacagott. Most kezdte csak szégyelni magát. És szégyelte roppant erősen. —■ Ebatta amerikája, kifogott rajtam! — fordult ki a szobából. Ez lett a vége az amerikai gazdagságnak. S ezért hagyja beszélni Bónicz István a Szibiriai, Mandzsúriái kalandorokat. Ezért nem szereti, ha az amerikai szerencséről van sző. Mert minden embert máskép kólínt fejbe a szerencse. Szombati)y .Viktor. A petíció ezután a ruszinszkód viszonyokat ismerteti. I. Tanügy rÁiz elemi, polgári és középiskolák tannyelve a ruszin, de a vezetés cseh kezekben van. Ezzel magyarázható, hogy az ukránok befolyása annyira érvényesül és ukrán tankönyveket használnak, melyeket a ruszinok nem értenek. A polgári iskolák igazgatói csehek, a tanárak többsége galíciai ukrán. A három gimnáziumból kettő ukrán kezekben van. 1926 óta cseh iskolákat létesítenek. Jelenleg‘95 cseh állami iskola van. Húsz ruszin községben, amelynek iskolája a háború alatt elpusztult, ma sincs iskola. Számtalan olyan község van, ahol az állam nem gondoskodik tanítókról, úgy hogy 17.400 ruszin iskolaköteles gyermek nem , részesül oktatásban. A tanítóképzők száma csekély, hozzá még a kormány a numerus clausust is bevezette s egy-egy intézetbe csak 30—40 növendéket vesznek föl. Mig 2600 cseh gyermek részére majdnem 100 iskolát tartanak fönn, addig 76.000 ruszin gyermek részére csak 732 ruszin tanító van és közel 18.000 gyermek nem járhat iskolába. 1928 szeptember 1-e óta a ruszin iskolákban is alkalmaznak cseh tanítókat. A nyelvkérdés terén Ruszinszkóban kilenc év óta a legnagyobb káosz uralkodik. Bár a nyelvkérdés a st. germaini szerződés és az alkotmány értelmében autonóm ügy, a kormány mégis megszüntette a magyar rendszer alatt kifejlődött gyakorlatot, amely szerint az iskolákban az orosz irodalmi nyelv alapján készült nyelvtant használtak és ehelyett oly tankönyveket vezetett be, amelyek valamilyen galiciai-lengyel-ukrán keveréknyelven vannak megírva, A politika tőkét kovácsol a nyelvi zavarból és sem az orosz, sem az ukrán irányzatot nem fogadja el, hanem egy egészen különleges ru- szinszkői nyelvet igyekszik gyártani, amely „az orosz nyelvet a csehhez közelebb hozza". Ungvári jelenleg — a helyőrség nélkül — hatezer cseh él, akiknek gimnáziumuk, fiu- és leánypolgárijuk és elemi iskoláik vannak. Ez év januárjában a cseh nyelvet hivatalos nyelvként vezették be az iskolaügyi igazgatásban is. II. Közigazgatás E fejezetben a petíció mindenekelőtt kimutatja, hogy a Ruszinszkóban működő hivatalnokok legnagyobb része cseh. így a járási főnökök — ötnek kivételével — csehek, a pénzügyigazgatóságok tisztviselőinek 80—95 százaléka hasonlóképpen. A középiskolát és egyetemet végzett ruszin ifjak nem tudnak elhelyezkedni szülőföldjükön, mivel a kezdetben csak ideiglenesen kiküldött cseh hivatalnokokat véglegesen kinevezték és igy a ruszin ifjúságot egy nemzedékre kizárták a közhivatalokból. Ez a magyarázata annak, hogy az autonómiát folyton késleltetik. Mert ha az autonómiát egyszer életbe léptetik, úgy a szojm azt f^gja követelni, hogy a cseh hivatalnokoknak legalább egy része hagyja el a helyét és ruszinokkal, valamint más őslakőkkal pótolná őket. III. Gazdasági helyzet Ruszinszkó gazdasági helyzetéről Írva, a petíció mindenekelőtt megállapítja, hogy e terület gazdasági élete évszázadokon keresztül Galíciával és a Magyar Alfölddel állott kapcsolatban. Az uj határok ellenben szükségessé tették, hogy Ruszinszkó nyugat felé forduljon és itt szerezze be a szükséges árukat. Ámde Szlovenszkónak nincs szüksége a ru- szinszkói temékekre, a történelmi országok pedig messze vannak és azért nem vehetik meg azokat. Ruszinszkó ipari és kereskedelmi fejlődése föltételezi az utódállamok közti vámsorompók megszüntetését. A földreform során 260.115 hektárt foglaltak le a mszinszkói nagybirtokosoktól. Mindazonáltal 1927 végén a ruszin földművesek között csupán 19.000 hektárt osztottak föl. A síkságon ellenben 5000 hektárt adtak a telepeseknek és cseh birtokosoknak, mig a ruszin földigénylők 90 százaléka mit sem kapott. Az autonómia Ruszinszkó fejlődésének alaoföifétele Kurtyák Iván meg van győződve arról, hogy az autonómiának haladéktalan életbeléptetése a kis Ruszinszkó erőit megtízszerezné és uj életre keltené, majd elveti a kormánynak azt a tételét, hogy először gazdasági és kulturális tekintetben kell felemelni a ruszin népet és csak azután bevezetni az autonómiát. Véleménye szerint a gazdasági és kulturális fejlődés alá van rendelve az autonómia által hozott szabadságnak és az autonómia meggyorsita- taná a fejlődést. Benes egyik tanulmányában megállapítja, hogy a ruszinszkói bajok egyik oka azokban a küzdelmekben keresendő, melyekét a politikai pártok idéztek elő, akik a maguk különleges mentalitását hozták be Ruszin- szkóba és amelyek megosztották a ruszin népet. A ruszin autonóm földmüvesszövétségnek is ez a véleménye és éppen ezért követeli a rszin földhöz kapcsolt jogok biztosítását. Tragikus, hogy7- a ruszin nép, amely alkotmányos alapon küzd az autonómiáért, ellent- állásra talál annál a 40.000 csehnél, aki el- özönlötte ezt a területet és sajtója utján azt hirdeti, hogy az autonómia érdekében folytatott küzdelem merénylet az állam ellen. A cseh agrárpárt valóságos pártabszolutizmust teremtett Ruszinszkóban. Amikor 1927 februárjában és júniusában a ruszin nemzeti tanács a közigazgatási reform ellen tiltakozott, a cseh agrárpárt valóságos üldözési hadjáratot indított a nemzeti tanács tagjai ellen és az autonómista akciót államellenes mozgalomnak bélyegezte. Az 1927. évi községi választások alkalmával a cseh agrárpárt a legnagyobb terrort fejtette ki a ruszin autonóm földmüvesszővetség ellen. — A centralizáló politika — írja a petíció — a két legutolsó esztendőben ment legtovább. A cseh úttörők, aíkik a szerződés aláírása után azzal az ürüggyel jöttek be, hogy' „fel fogják szabadítani a ruszin népet", 9 év alatt megszerezték az uralmat a ruszin autonóm terület felett. Birtokukba kerítettek valamennyi közhivatalt, valamennyi intézményi, az iskolákat, a földet, az ipart, a kereskedelmet s az egész vonalon bevezették a cseh nyelv kötelező használatát. Ahelyett, hogy megszervezték volna az autonómiát, az uj köz- igazgatási rendszert vezették be, ezzel szabályozták a kilenc év óta követett kormányzati politikát és határozatlan időre igyekeztek biztosítani annak állandóságát. Parlamenti nyilatkozataiban a prágai kormányzat „még csak megközelítően" sem tudta meghatározni azt az időpontot, amikor az autonómiát meg akarja valósítani. A petíció befejezésében megállapítja, hogy az elmúlt évtized alatt a csehszlovák kormány politikája nem teljesítette a saint-germaini szerződésben és az alkotmányban vállalt kötelezettségeket. Minthogy a kormányhoz intézett különböző kérelmek, tiltakozások és emlékiratok hatás nélkül maradtak, a ruszin autonóm föld- müvesszövetség kénytelen a népszövetséghez fordulni. Újból hangoztatva tökéletes lojalitását az állam iránt, Kurtyák Iván úgy véli, hogy a népszövetségnek nem szabad tűrnie, hogy a saint-germaini szerződésnek rendelkezéseit még mindig nem hajtották végre. Sürgős intervenciót kér tehát és kérelmének indokolása során felemlíti a következőket is: Amidőn a ruszin nép 1919-ben a csatlakozást proklamálta, az nem történt egyhangúlag. Az eperjesi nemzeti tanács ugyanis' a Csehszlovákiával való egyesülés mellett foglalt állást, a huszti tanács Ukrajna felé fordult, az ungvári tanács a Magyarországhoz való visszatérés mellett szavazott. A megegyezés csak később jött létre, amidőn Zsatkovics tájékoztatta a központi nemzeti tanácsot arról, hogy az amerikai nemzeti tanács Masarykkal megállapodást kötött, amely szerint a csehszlovák köztársaság Ruszinszkónak „a legmesszebbmenő autonómiát" biztosította, melyet a szövetkezett és társult hatalmak is helyeseltek. így fogadták el a központi nemzeti tanácsban helyet foglaló delegátusok az uniót. 6 V w prAcsa II., Votíliková u BAR^S,. Nagyszerű ul berendeléssel^^
