Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-06 / 253. (1880.) szám

2 MR Tm-CAt-AWAAR-HTRIiAP 1928 november 6, IpsíM. Megkezdődött a választási harc A csehszlovák pártok választási felhívásai—A szlovák néppárt zsákutcákén A cseh iparospárt program nélkül — kik választhatnak és kik választhatók Prága, november 5. Az országos és járá­si képviselőtestületi választásokat, minit je­lentettük, december 2-án ejtik meg. A termi­nusban a koalíció csak nagyon hosszas vajú­dás után tudott megállapodni. A koalícióban voltaik egyes pártok, a melyeik jövő tavaszra szerették volna halasztani ezt a választást, azonban a kormány már presztízskérdésből is (kénytelen volt most kiíratni a választáso­kat, hogy a közigazgatási reform a történelmi országokban december 1-én törvényesen is érvénybe léphessen. A reform életbeléptetése napján így is választott képviselőtestületek ellenőrzé­se nélkül kezdik meg a működésűket az országos hivatalok, nem beszélve Szlo- venszkóról és Ruszinszkóról, ahol már julius elseje óta áll az interregnum. A választások politikai jellegűek s eredményük minden bizonnyal, ha talán nem is uj nemzetgyűlési választásokat, de legalább kormányváltozást fog maga ntán vonni. A harc igen kemény lesz, elsősorban azért, mert az ellenzéki pártok be akarják bizonyí­tani, hogy a kormánytöbbség mögött nem áll a lakosság többsége, vagyis a választók ma már másképpen ítélkeznek, mint 1925-ben s éppen ezért erkölcsi és politikai kötelessége lesz a kormánynak a változásból eredő kö­vetkezményeket levonni és lemondani. A kormánypártok nagyon sovány válasz­tási programmal léphetnek választóik elé, mert hiszen az, amit 1925 óta végez­tek, a polgárságra nézve csupa nega­tívum. Nem javult a gazdasági helyzet,- a drágaság egyre nő, a szociális biztosítás reformja sen­kit sena elégít ‘ki, súlyosak -a következményei a községek pénzügyi gazdálkodásáról szóló törvénynek, amely válságba sodorta az összes községeket és eltemette az önkormányzati testületek autonómiáját. A kormánytöbbség egész idő alatt párt- politikát folytatott. Ezenkívül az ellenzék részére kitűnő vá­lasztási agitációs anyagot szolgáltatnak még az építkezés állami támogatásának hiányos­sága a a gyakori építkezési katasztrófák. A kormánytöbbség pártjainak helyzete egyál­talában nem lesz irigylésreméltó. A kormánypártok közül a legkényesebb helyzetbe jutott a szlovák néppárt, amely önző személyi érdekekért teljesen le­mondott Szlovenszkó autonómiájáról, a közigazgatási reform életbeléptetésével kaotikus helyzetet teremtett Szloven- szkón, a régi megyék székhelyeinek el­törlésével városokat gazdasági válságba sodort. A szlovák néppárt sok fronton kénytelen megvívni a választási harcát, így kénytelen felvenni a harcot az or­szágos keresztényszocialista párttal is, amely rohamosan növekszik és szervez­kedik szlováklakta vidékeken is, továbbá fel kell vennie a küzdelmet a kato­likus cseh néppárt Micsura-szárnyával, amely ugyancsak veszedelmes riválisa lesz Hlinka pártjának. A választási küzdelem minden bi­zonnyal a szlovák néppárt további nagyará­nyú gyengülésével fog végződni. A cseh néppárt a történelmi országok­ban munkásválasztőinak nagy részét igen könnyen elveszítheti, ami főleg a párt vezé­rének, Sramek népjóléti miniszternek rossz szociálpolitikájára vezethető vissza. A cseh iparospárt még inkább vereség előtt áll, mert a történelmi országokban teljesen elvesztette jelentősegét s igy megtizedelt sorait kétségbeesett erőlkö­déssel szlovenszkói és ruszinszkói szava­zatokkal szeretné kiegészíteni. Éppen ezért az iparospárt Szlovenszkóh és Ruszinszkóban szokatlanul nagy korteske­dést üz s teljesen hamis programmal félre akarja vezetni a politikailag tájékozatlan, vagy politikával egyáltalában nem foglalkozó szlovenszkói és ruszinszkói kereskedők és iparosok némelyikét. Itt azonban figyelmeztetnünk kell Szlovenszkó és Ru- szinszkó kereskedő és iparostársadalmát, hogy Najman, a cseh iparospárt vezére, mint vasutügyi miniszter mindezideig határozottan ellenszenvvel viseltetett Szlo- venszkóval és Ruszinszkóva! szemben. Semmit sem tett az irányban, hogy ennek a két országrésznek évek óta válságban levő kereskedelmét és kisiparát jobb vasúti ösz- szeköttetésekkel, tarifakedvezményekkel talpraállítsa, sőt ellenkezőleg, a történelmi országok kereskedelmét előmozdítva, ő aka­dályozta meg azt is, hogy a vasúti hálózatot Szlovenszkőn kiépítsék. Ugyanakkor azonban kassai exponense, Maxon Milán, aki az ős­lakos városi alkalmazottak drágasági segélye ellen foglalt állást, nem átall szlovenszkói kereskedőkarökben választókat verbuválni a Csehmorvaországban levitézlett iparospárt­nak. A pártok váluztási felhívásai A választások kiirasa előtt elsőnek a cseh agrárpárt bocsátotta ki választási felhívását, amelyben, mint már jelentettük, hangoztatta a decemberi választások politikai jelentősé­gét A csehszlovák nemzeti demokrata párt vasárnap bocsátotta ki Kramár aláírásával vá­lasztási felhívását, amelyben kiemeli az orszá­gos önkormányzat jelentőségét. Hangoztatja a cseh állam nemzeti jellegét, egyúttal megjegy­zi, hogy azok a nemzeti, kisebbségek, ame­lyek az alkotmány alapján állanak és a nem­zeti állammal szemben teljesítik kötelességü­ket, az államban megtalálhatják nyugodt fej­lődésüket. (?) ! A cseh nemzeti szocialista párt felhívása szerint a választások eredményétől függ az, vájjon meddig tart a „reakció" szocialista- és munkásellenes uralma. A cseh-német koalíció megszegte az alkot­mányt, rontott a választójogon. Megszüntette a megyei rendszert s jóllehet a legtöbb ország az állami egységre törekszik, addig itt az egységes csehszlovák államot da­rabokra tépték és Szlovenszkót s Ruszinszkói a Indáik ok és magyar „irrendentistáík" prédá­jául szolgáltatták ki. A cseh szociáldemokraták ugyancsak éle­sen elitélik felhívásukban a kormánytöbbsé­get, amelynek pártjai a felhívás szerint 1926- ban egyesültek a munkásság ellen és megerő­sítették a nagybirtokosok és a papság hatal­mát. A földbirtokosoknak nagyobb jövedelmet,, a népnek drágább cukrot, az osztrák generá­lisoknak magasabb nyugdijat, a népnek ki­sebb jogot, a kapitalistáknak kisebb adókat, a szegény népnek keményebb adósrőfot: ez a kormány politikája — mondja a szociálde­mokrata kiáltvány. A cseh iparospárt nagyon gyenge felhí­vással lépett a nyilvánosság elé. A párt nem hivatkozik semmiféle eredményére, hanem csak általánosságban mozogva jelenti be, hogy továbbra is a kereskedők és iparosok ér­dekében akar dolgozni. A német kormánypártok közül elsőnek a német keresztényszocialista párt lépett porondra fölhívással, amelyben bejelenti, hogy továbbra is harcolni fog az ittélő néme­tek jogaiért, a nemzeti önkormányzatért és hü maradt a szudétanémetek nemzeti politiká­jához. Az uj országos ‘képviselőtestületekbeu javulást lát s az országos iskolatanácsban a nmzeti önkormányzathoz vezető első lépést lát­ja elérkezettnek. Ki választhat, ki választható! Az országos képviselőtestületi tagok vá­lasztásánál az aktív választói jog nemre való tekintet nélkül megilleti a csehszlovák köztár­saság mindazon állampolgárait, akik a válasz­tói névjegyzékek összeállítása napján betöl­tötték 24-ik életévüket, a választói névjegyzé­kek összeállításának időpontjától visszamenő­leg számítva legalább egy év óta lakhellyel birnak az országrészben és pedig legalább az utolsó három hónapot ama községben töl­tötték, amelynek névjegyzékéről szó van, föl­téve, hogy a törvény által a választójogból ki­fejezetten nincsenek kizárva és nem tartoz­nak azok közé, akik az 1927. év április 8-án 56. szám alatt kelt és a védérő és a csendőr­ség tagjainak választójogáról szóló törvény rendelkezése értelmében nem választhatnak. A katonai szolgálatban eltöltött idő a helyben lakást nem szakítja meg. Minden polgárnak csak egy községben van választójoga s ezt személyesen gyakorolja. Az országos képviselőiestület tagjaivá a csehszlovák köztársaság azon állampolgárai választhatók nemre való különbség nélkül, akik a választás napján betöltötték 30-ik élet­évüket, az ország valamely községében a vá­lasztás kiírás,inak napjától visszamenőleg szá­mítva legalább két év óta laknak és választó­joguk gyakorlásából nincsenek kizárva. Minden választó köteles résztvenni a vá- Isaztásban. Ezen kötelezettségek alól azon sze­mélyek mentesek, akik: több mint hetvenéve­sek; akik betegség, vagy testi fogyatkozás miatt a választási helyiségben nem jelenhet­nek meg; akii-; hivatalukat, vagy foglalkozá­sukkal járó halaszthatatlan kötelességeik megakadályoznak a választáson való kellő ide­jű megjelenésben; akik a választás napján a választás helyétől legalább 100 kilométernyi­re vannak s a forgalom megszakadása, vagy más leküzdhetetlen akadály miatt íávoltart- nak. A munkaadó köteles a választás napján alkalmazottjának szolgálatát úgy beosztani, hogy a szolgálattevők szavazhassanak. . Pártszervezetik és választék figyelmébe A szlovenszkói ás ruszinszkói szövet­kezett ellenzéki pártok központi irodája felkéri a pártszervezeteket s * választó kö- wneéget, hogy országos és járási válasz- tásokat előkészítő eljárás és a választások alkalmával felmerülő törvénytelen ségek et és szabálytalanságokat a központi iroda crlmére (Prága I, Kaprová 14, III.) beje­lenteni szíveskedjenek, mert a központi irodának csak igy áll módjában, hogy ille­tékes helyen a panaszok orvoslása érde­kében kö'zbenjárjoo és azokat a bel- és külföldi sajtóban szellőztesse. MéüTéM A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARMO JÓZSEF (2) Tompa dübörgéssel csapódott ibe mögötte a nehéz vasajtó. A zárban megcsikordnilt a kulcs, lépések 'távolodó kopogása hallatszott s aztán csend lett. Megfeszülitek az izmai, szive a torkában dobogott, valami nyomasztó kétségbeesés nekiparancsolta az ajtónak: ütött. A keze az ütés után lehanyatlott: fájt. Öklével szerette volna szétzúzni a vasajtót, de érezte, hogy tehetetlenül gyönge a tömör vassal szemben. Néhány pillanatig még gyilkos dühhel nézte az ajtót, aztán fáradt, törődött léptékkel az ágyhoz ment s leheveredett n. Az idő állt: a négy fehér fial között sem­mi sem mozdult, semmi sem éli A folyósón egyhangú léptek kopoglak: az őr. Ez a kopo­gás jelentette az életet, — ezen a kopogáson túl nem volt semmi, csak maga a mozdulat­lanság, az időtlenségbe fulladit végtelen. Szentesei az ágy szélén ült és nézett A falat nézte, melyet kegyetlen precizitással meszeltek fehérre. Soha ilyen végtelen fehér­ség nem tárulkozott eléje, mint ez a harmad- fél méter hosszai s három méter magas fal. Sokszor látott már fehér falat: a falusi ház falait, melyek közt gyermekéveit töltötte, aiz iskola falát, melyre izgalmas felelések idején gyakran meredt ijedten a szeme e a kaszár­nya falát, melyet álmatlan éjszakákon bámult meg. De ezek más falak voltak: ezeknek fehérségét szeszélyes vonalakkal ragasztotta fel fütyürésző mázolósegédek ecsetje. A börtönjfal fehérségében seholse voltai# foltok s a hár omméteres végtelen sédben nem hagytak nyomot a anázolóeoselek vékony szála). Ez a fal gyilkosán,, kegyetlenül, fejbeverő remény- teleriééggel volt fehér: ez a fehérség nem tisz­taságot, de halált szimbolizált, — maga volt a börtön. Szentessi hosszasan nézte a falait s a komor fehérség, — mely olyan volt, mintha valami puritán mázolómesber a kiíe&tésnél óvatosan vigyázott volna, hogy a mész vég­telenségében sehol®© maradjon valami sze­szélyes vonal, melyen eAszórakozhataának a sémimibefáradt rabszemek, — gúnyosan né­zett farkasszemet vele. — őt óra, — szólalt meg hangosan s összerezzent. A hang idegenül csapott a fülé­re: itt, a csend házában, kontraszttá sikoltott a hangos szó. Elmosolyodott: — Már a saját hangomtól is félek! Régi, romantikusan ostoba regényrészek jutottak eszébe, melyek hátborzongató tör­téneteket mesélitek a középkor földalatti bör­töneinek lakóiról, akik éveken keresztül nem hallottak emberi hangot, csak a magukét és a porkolábét. Kényelmetlenül érezte ma­gát: vájjon igy van-e ez most is? ... Felkelt és körülnézett a zárkában: ez a nyolc négyzetméter az ő birodalma volt, — bizony talanul végtelen időkig .., Első látásra ^óvés néznivaló akadt: négy fehér fal, ráosozott ablak, mely alig mutat darabka eget, törődött faasztal, katonás vas­ágy, gy álra lattan szék, cipőd oboz nagyságú szekrényke a falon és — a va<sajtó, mely a maga falbapréeelbségében szimbóluma volt az életnek, mely a négy fehér fal közzé szorult. Később mégis észrevett valami nézni­valót: kinyitotta a szekrényt s meglátta, hogy a szekrényke falán kuszáit ceruza jegyzetek éktelenkednek. Feltörő örömei, érzett: betű!... Csak most jutott eszébe, hogy napok óta nem látott betűt r ez a betűvel valló találkozás 1 azonnal felébresztette benne az oítva sás­vágyat. Figyelmesen, szinte izgatotttan kezdte betűzni: Kovács Sándor 1908.... Glűck Ármin 1915 ... Fehérvári Ferenc 1916... Gyolcs Mihály 1916... Fülöp Rezső 1916 ... Hámori Dénes 1918... SdhwaTz ÁTpád 1920 ... Ko­mor Bertalan 1921... Pálosi és monoti Mo- nory Gyula 1922 ... — Az elődeim, — morogta gúnyosan, m'égegyszer végigolvasta a névsort s meg­számolta a neveket: — egy... kettő ... ölt... nyolc... Kiváncsian nézegette a szekrényt e raj­takapta magát, hogy ceruza'után kutat a zse­bében: ő is bele akarta jegyezni a nevét a szekrényajtó statisztikájába.... Elszégyelte magát e nagyon benső meggyőződéssel zsör­tölődött: — Ezek ifi csirkefogók. A társadalom salakja. Bűnözők. S fe, Szentessi István már annyira közéfjük tartozónak érzed magad, hogy be akarod írni a neved az ő sorukba ... Az ősi Szem tepsi nevet, — pedig te nem is vagy bűnös ... Nem, én csakugyan nem va­gyok bűnös, — csak a körülmények... Nagyon a magáénak érezte ezeket a gon­dolatokat, melyeket kintről hozott, a vasaijtón tűiről, dó máT őrült volna, ha ceruzát talál a zsebében... — Az írás szórakozás, — gondolta el, — ellop néhány pillanatot a bizonytalan vég­telenből ... A végtelen pedig már mellette állott és mázsás súllyal feküdt a gondolataira. ♦ Kulcficsörőmpiölés hallatszott a folyósóról s megcfiikordfU'l't a zárkaajtó. Szentessi hirtelen becsukta a szekrényt, mintha az ajtóra jegyzett listát akarná elrej­teni a fogházőr szemei elől. Szinte félt, hogy meglátják a névsort, s elviszik a szekrényt, — elviszik a szórakozást. Ez a szekrény már az övé volt, — szüksége volt rá: ez volt az egyetlen dolog a zárkában, ami nem tarto­zott a fogház szigorú rendjéhez, ami élet volt Az őrmester jött be a zárkába s mögötte egy irosszképü legény, aki egy koffert cipelt. A kofferben a sajátjára ismert rá Szentessi. — De sok mindent hozatott be magának az ur, — margótt az őrmester, -- csak rakja széjjel gyorsan a hómit, hadd látom ... Szentessi izgatottan látott neki a kicso­magolásnak: az édesanyja küldte ....... Nem tu dta elképzelni, mi lehet a kofferben: mire van neki szüksége itten, — mire szabad, hogy szüksége legyen ... Az édesanyját nem látta, mióta letartóz­tatták. Most egyszeriben síró szemekkel látta maga előtt az öregasszonyt, — végtelen hála buggyant fel a szivéből s ez a hála egy könnycsepp alakjaiban gördült le az arcán: nem feledkeztek el róla, nem hagyták magá­ra, pedig fegyenc... A kofferből sorra kerültek elő holmik, melyeket reszkető kezekkel csomagolt be az anyai gondoskodás: fehér kenyér, ruha, fehérnemű, párna, takaró, nehány könyv, cigaretta szipka e egy doboz cigaret ta ... Az őrmester megszólalt: — A ruhák maradhatnak, a párna is... Kenyeret itt is kap majd, — de ha ez jobban Ízlik... Ekkor meglátta a cigarettát, — felcsat­tant a hangja: — Hohó, nagyságos ur! Cigarettázni aztán nem lehet! Ez nem szanatórium, de fogház... Hivatalosnak szánt hangon tette hozzá: — A cigarettát elkobzom. Ez a paragrafusokat sejtető hang olyan groteszk ül esett elő a kunko rádió bajusz alatt húzódó paraszti szájból, hogy Szentessi mindenről feledkezve mosolyodon el: — .Buta paraszt... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents