Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-04 / 252. (1879.) szám
10 1929nOTetmjher 4, Az eimevitágcsodái Látogatás a Curie-intézetben Pária, október vége. A legtöbb nagy feltalálás véletlen müve. Az alchimista aranyat akart csinálni más ásványokból — és porcellánt égetett akaratlanul. Az ani- Inrfesték feltalálását egy eltörött hőmérőnek é« az indigóét egy laboráns rendetlenségének köszönhetjük. Hogy Galvani ismert mozgó békacombjairól ne is beszéljek. De a modern tudomány céltudatosan a feltalálásokra dolgozik. Bámulatos szorgalmú tudósok görnyednek a tudományos intézetek asztalai mellett évről-évre. Kísérleteznek. Egybeállitják hatszázszor és hatezer- szer ugyanazt a preparátumot, minuciózus eltérésekkel; az optikai műszert minden kísérletnél egy-egv századmilliméterrel változó szög alatt állítják be és nagy vívmány, ha sikerül a százezred milliméterekre beosztott hang- vagy szinrácson eggyel több fok ócskát elhelyezni, vagy megmérni a milligramnak egy milliomodét. Az újkor tudománya a parányoké és a mennyiségeké. A számoké mindenek fölött.. Milliomokkal dolgozik és miriádokkal; nagy a nagyokban és nagy a kicsinyekben. (A Broglie-intézet vezető tudósa egy alkalommal egy ezerdmilliméterekre osztott műszer fölött mutatta nekem: „Ugyanez a folyamat történik milliárd kilométerekre tőlünk, idegen napokban, melyek hasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a mi napunk. Ott roppant, embernek felfoghatatlan arányokban történik ugyanez. Itt egy csudálatos műszer finomsága foghatja csak fel: ott világrobbanást jelent."...) Elsőnek Madame Curie-t kerestem fel, a rádium halhatatlan feltalálóját, a Curie-intézetben, a Pierre Curie utcában. (Legkedvesebb, hogy Pária egy uj elemért cserébe egy uj utcát és egy uj intézetet adhatott!) A nagy tudósnő távollétében a kutatások vezetője, Olweck tanár (a rádiókutatók előtt jól ismert „Olweck-szivattyu" feltalálója) fogad. A rádiumot ma már külön ipartelepek termelik. Az egész világon együtt, közel 500 gramnyi van belőle, ebből negyven gram a Curie-intézeté. De kutatásaihoz az intézet nem a rádiumot magát, hanem annak egyes emanációit alkalmazza, nevezetesen a curite-t és torbenite-et, miket a Belga-Kongoban találnak. Az intézet derűs előadási termében nagy táblázatok előtt állunk Olweck tanárral. A nagyszerű tudós számokban, képletekben, chémiai formulákban beszél, de szavai mögött uj, döbbenetes világok tárulnak fel, regényesebbek, mint Wells fan- tazmavilágai. Mint ember, állat és növény: az elem is meghal és születik. Az ősatom egyenlő társunk a múlandóságban. Születése rejtély (csakúgy, mint a mienk), és halála tragikum, melyet enyhít, hogy minden halál uj termékenységet jelent. A múlandó rádium 3—4000 esztendeig ema- nálhat, mig teljesen meghal, elvész. Első emaná- ciója az uránium, már csak hat hónapot él, de elélhet sokkal tovább is, ha félévente megfelelő „kezelésben" részesül (egy Woronoff-kura öregedő elemek számára, Olweck tanár ur szerető gondjai alatt!) Más rádiumemanációk élettartama azonban mindössze 16 nap, sőt 8 nap, 4 nap; és van olyan is, mely csak órákat vagy perceket él. Az elemvilág tiszavirágai! — Atomok, mik keletkeznek, robbannak, enyésznek. A csillagok titkai mikroszkóp alatt. — A nagy titok — mondja Olweck tanár, amint együtt ülünk az intézet árnyas kis kertjében, idilli korpádon nyári bükk terebélyes lombjai alatt — a nagy titok az atomdestrukciő. Végtelen energiák felszabadulása, mely alapjaiban változtatná meg a világot. Istenné tenné az embert, beláthatatlanná képességeit. Feleslegessé tenne minden mai primitív energiaforrást: szén, villany; átalakifchatóvá tenné az atomokat, átva- rázsolhatóvá minden tárgyat, mint a legmerészebb tündérmesékben. Hogy a szociális és politikai forradalomról, melyet szükségszerűen magával hozna, ne is beszéljek... Ez az atomdestrukciő pedig titokzatosan és folytonosan történik a rádiumban. Hogy népszerűén beszéljek: a rádium olyan sugarakat bocsát ki, mintha húszmillió voltos villany telep lenne elrejtve benne, őbenne rejlik az atomdestrukció kulcsa: megfigyeljük, tanulmányozzuk, hogy rájöjjünk a nyitjára. Lehetetlennek tartom, hogy valaha is a rádium segítségével hajtsa végre az ember az atomok destrukcióját, de a rádium fogja megmutatni hozzá az utat. Messze jövő! — Ma a rádium praktikusan leginkább a terápiában használható. Főleg a rákos betegségeket gyógykezelik vele. A nyelv- és méhrákot gyakran igen jó eredménnyel. A rádium a mikrobákat rétegszerüen pusztítja ki. Magát a rádium-parányt vezetik be a rákos területre, tűkkel, vagy kicsiny csövekben ... Olweck tanár jelen kutatásai némileg összefüggésben állanak a rádiotherápiával A röntgensugarak hatását tanulmányozza az egyes testekre, főként azonban a bacillustenyészetekre. lládium- sugarakat bocsát a különböző fémek gőzeibe. A bacillusvizsgálathoz celluloidlapokat használ, mert celluloidból készíthetők a legvékonyabb lemezek és mert a celluloid kémiai összetétele felel meg legjobban a bacillusokéinek. — Ismernünk kell, — mondja a tudós — az egyes bacillusban rejlő energiát, hogy kiszámíthassuk, hogy a bacillus teste hány iont abszorbeál. És megmutatja nekünk kísérleteiben, hogy individuálisak még a bacillusok is. (ügy látszik az ideális kommunizmust még a bacillusvílághan sem lehetne végrehajtani: ott is minden egyén egy-egy külön világ!) Minden bacillus más és máa felfogó és abszorbeáló kéfte^ségünek mutatkozik. Mikor az egyenletes áram rég elpusztította az egész telepet, még csudálatosképen meg-ineg- marad egy-egy bacillus, az egyéniség rejtélyénél fogva ellentállóbb minden fajtestvérnél; túléli a röntgenokozta világromlást a telepen és rövid percek múlva újra benépesíti az elhalt részeket. (És mig a mikroszkóp fölött hajolok, a diluviália áradat jut eszembe, mely egész Földünket végig- pusztitotta ködös ősidőkben, mint ezt a bacillus- telepet az ikszsugár, s melyből mégis megmene- kedett az emberiség töredéke; elég, hogy ismét betöltse és uralma alá hajtsa a földtekét.) Átmegyünk a technikai osztályra. Hatalmas szerkezetek, röntgen és villanytelepek töltik meg a szobákat. — Röntgen és rádium légüres térben kell hogy működjenek és minden szerkezetbe bele van építve valahol a légritkitó készülék. Itt látom meg végre az Olweck-légszivattyut, tömör fémhengert, mely tiz perc alatt egy ezázez- redmilliméter ritkaságu vacuumot tud teremteni. Az uj tudomány a nagy számok és kis mennyiségek művészete. A csodás Curie-mérleg itt ez üvegbura alatt, egyidejűleg méri a kilogramot és a milligram törtrészeit... A könyvtárban francia és angol forrásmunkák mellet főleg német szakkönyvek ezrei. A tudomány nemzetközi. — Mind e kutatásokat — mondja Olweck tanár, — egyidejűleg végezzük mi itt Párisban, mások Bécsben, Londonban, Csikágóban, Varsóban, Moszkvában vagy Rómában. Az eredményeket gondosan összehasonlítjuk, hogy stimmelnek-e. És akkor vagyunk igazán boldogak, ha baj van valahol, ha az eredmény nem egyezik, noha a kísérlet gondos és egyenlő volt mindenütt. Akkor tudjuk, hogy egy ismeretlen szférájába akadtunk. Uj kutatás indul meg az egyes intézetekben és ilyenkor várható a Felfedezés... ly. Megvalósulás előtt a munkácsi nagy muzeum A Rákóczi-liget felerészét a város a muzeum céljaira adományozta — Geológiai, botanikai, zoológiái, etnográfiai, históriai és művészeti osztálya lesz az uj múzeumnak Munkács, november 3. (Saját tudósítónktól.) A prágai központ alosztályaként Munkácson létesített Muaeum-Egyesülőt kuratóriuma már régóta szorgalmazza a Ruszinszr kóban tevő régészeti, földtani, gazdasági, történelmi, művészeti és egyéb érdekességeknek egy nagy múzeumiban leendő összegyűjtését. Ez a terv értesülésünk szerint most a komoly megvalósulás stádiumába jutott, amennyiben Munkács városa a teljesen elhanyagolt Rákóczi-liget nagyobbik felét a létesítendő muzeum céljaira adományozta, sőt remény van arra, hogy méltányos ösz- szegért a liget másik felét is átengedi a Mu- zeunnEgyesületnek, mely magára vállalja az egész terület parkírozását s a közönség részére való megnyitását. A muzeum szervezési munkálatait Borostyányi Béla végzi, akit a prágai központ a napokban nevezett ki a munkácsi fiókhoz tisztviselőül. A központi igazgatóság jóváhagyásával a Muzeum-Egyesület munkácsi gondnoksága a gyü„. - inények ideiglenes elhelyezésére a Bocskay-utcában bérelt helyiséget, ahol hat osztályt, még pedig geológiait, botanikait, zoológiáit, etnográfiáit, históriait és prehis- tóriait, végül művészeti osztályt állítanak fel. A közeli napokban egyébként F. Saeh központi kiküldött Prágából Munkácsra érkezik s az itteni kuratóriummal együtt intézr kedui fog a Rákóczi-ligetben emelendő múzeumépület tervének elkészítéséről s az ösz- szes személyi, tárgyi iós egyéb költségek fedezéséről. Az uj múzeumban helyezik el ezidó- szerint a Lehóczky-muzeumon kívül a Bo- rostyányi-Péte gyűjteményt, továbbá Jesatkó Károly állattani és MaTgittay Antal tanár növénytani gyűjteményét. Folyamatban vannak ezenkívül a tárgyalások a ruszinszkói tanügyi referátus által összegyűjtött néprajzi osztály átvételéről is. Az ungvári erdőigazgatóság az erdészeti alosztály, a munkácsi gazdasági egyesülőt pedig a gazdasági alosztály felállítását fogja elősegíteni. Hogyan jósolta meg Tompa saját halálát Apró epizódok a sokat szenvedett költő utolsó éveiből — A P. M. H. munkatársától — Rozsnyó, november eleje. Megint a Falvi bácsi emlékezetének tarsolyából veszem a tudományomat. A tarsoly szívesen adta, de az én figyelmem nem fogad- te be mindjárt, mert ott volt történetesen a Falvi bácsi szépasszony-lánya is, akiéhez fogható kék fényű sötét haját, egybefolyó szemöldököt, fekete tüzű szemeket nem sokat láttam miég s ez legalább is kissé szórakozottá teszi a riportert. De aztán felüli tünk a Wells féle időgépre, beállítottuk az eméJökart 1865-re s egyszeriben ott voltunk megint Kármán Samu rimaszombati könyvesboltjában. Az ajtóban feltűnik a jól ismert barna diákköpeny: jön Tompa a rendes napi tereie- rére. Szives adjon Isten, fogadj Isten, szervusz, Kármán mindjárt megkérdezi: — Hogy vagy mostanában, Miska? Tompa mély keserűséggel felel s közben rámutat a könyves polcok közt foglalatoskodó kns Falvira: — Hogy vagyok? ügy, barátom, hogy mire ennek a fiúnak a bajusza kiserdül, én a földben rothadok! És mogorván, nagy sóhajjal ült le a fonott karosszékbe, melyet mindég kikészítettek neki. . A kis Falvi ismerte már Tompa minden panaszát, a fájós lábait is, hát hogy kedvében járjon, odavitt neki egy kis zsámolyt s a lábai alá akarta igazítani, kényelmesebb elhelyezkedés okáért. Hüh, nagyon mérges lett ám a Nagytiszteletü ur, mert nem szerette, ha igy öregesen babusgatták. Olyat rúgott a zsámolyon, hogy csiak úgy repült s utána repültek pattogva a mérges szavai: — Eriggy azzal a zsámollyal, te gyerek! Nem vagyok én dajka, vagy mi az ördög? Hát persze, dajkának szoktak zsámolyt adni a Iáiba alá, miikor szerződéses kötetességét teljesiti . . . Hanem azért a halragos szemek is kiolvasták a kis Falvi hűséges és tiszteletteljes tekintetéből az őszinte szolgábatkészséget, mert kis várhatva megszólalt újra Tompa; — Hozz csak egy pohár vizet, ihatnám. Jenőke repült a korsóval a kúthoz, hogy Rimaszombat legfrissebb vizét hozza a nagy kői tőnek. Mihamar visszajött, pohárba töltött s tálcán kínálta. Tompa csak nézegeti, letéteti vele a tálcát s azt mondja: — Most hozz még egy poharat! Hozott. A teli pohárhoz tette. — Most abba is töflts! Töltött. — Most idd meg! Jenőke megitta, utolsó cseppig, pedig ugyan nem kívánta se teste, se lelke, de Tompa ellentmondást nem tűrő bangón parancsolt. Mikor aztán Jenőke legyűrte az utolsó kortyot is, ő is a pohárhoz nyúlt s kiiitta fenékig. Szegény, betegségektől sanyargatott poéta. Szenvedett s nem szerette, ha ápolták. Mindenki szeretettel s gondossággal vette körül s ő gyanakodott, még egy pohár vízre is. A lelke szelíd, érzékeny poéta-lélek volt s a szava mégis sokszor indulattól torzult. Erről is tud íjaivá bácsi. Egy folyóirat szállítmánnyal tért ki egyszer Halmvárai, a parókiára. Nlagytiszteletü urék éppen vacsoránál ültek. A kocsisnak kellett volna jönnie, valami dologra, de nem jött s Tompa rettenetesen mérgelődött, szidta, mint a bokrot. Végre aztán jött a kocsis és a tornácra felvezető lépcsőkön elcsúszott, nagyot esett. Tompának olyan érzése lehetett, mintha az ő felgyülemlett mérgét a véletlen bosszulta volria meg a szerencsétlen kocsison s a kielégített harag utolsó mordulá- sávaíl, ami olyan, mint a távozó zivatar hangja, — szólt oda: — Üsd agyon magad! De azért ha a kocsisnak komoly baja esik, ő lett volna az első, aki segítségére siet. A vacsorához egyébként Jenőkét is meginvitálták szép szives szóval, de Jenőke célirányos fin volt s jobban szerette a pecsenyét az aludtejuél. Nagytiszteletü urék ugyanis aludttejet vacsorázlak éppen, a Hanvay portán pedig finom pecsenyék szoktak kijárni a A magyar intelligencia nélkülözhetetlen barátja a Képes Bét friss Gauteulaubék, Über Land und Moerek kiszállítójának, Jenőke tehát szépen megköszönte a meghívást, azt mondta, hogy még igen sok dolga van, szedte a paksamétát s át- orieu/tálódott a Hanvay kúriához. Sokat szenvedő embernek nem lőhet rossz néven venni sem mogorva kedvét, sem índulatosságát, sem kétségbeesett kapaszkodását a szabadulás reményéin. Tompának ís lehettek pillanatai, mikor elmarta maga mellől a segíteni vágyó kezeket, máskor meg ö maga esengett utánuk. FlaLvi bácsi emlékszik a költő levelére, melyet 1868-ban, már halála évében irt Hamváról Kármánnak s 'kétségbeesett hangon kéri, hogy dr. Cseszno- kot, dr. Marikovszkyt, dr. Paczeket és dr. Riókért, az akkori legnevesebb rimaszombati orvosokat, de azonnal küldje ki hozzá és .mind a négyet, mert ő mór haldoklik. Ugyanakkor másik két jóismerősének is irt, Szöl- ‘lösi regem chorinak és Széplaki Lajos földbirtokosnak, ugyanannak, akinek felesége 'valamikor a Petőfi szivét is megdobogtatta. 'Nekik is azt irta, hogy küldjék menten a 'négy orvost, hátha tudnának még rajta segíteni. Bizony, már nem tudtak. Bevált a próféciája: mire a Falvi Jenőke bajusza kiserdőit, akkorára az ő halandó testét magába ölelte a föld. Rimaszombat főteréről pedig most 'bronz képmása hirdeti halhatatlanságát. Ezt már nem próféciái ta, de talán megenyhült lélekkel látja, figyeli odafentről, hogy annyi szenvedés árán is érdemes volt ezt a földi pályát befutnia, La holta után bronznál is maradandóbban él egy hálás nemzet szivében. Mert ez az igazi emlék. A szobor csak ennek a kegyeletnek testet-öltése. Tichy Kálmán Egy szeánszon versei irt a halott költő szelleme Berlinben a kerületi bíróság most egy olyan irodalmi perben fog ítélkezni, amelynek valóban nincs párja. A per tárgya a következő: 1920 január 29-én spiritiszta saéanszot tartottak. A transzban lévő médium Ludwig Uhlanddal, arM több mint száz év előtt elhunyt nagy német költővel megteremtette a szellemi kapcsolatot. Uh* land hajlandó volt manifesztálódni, visszautasította a felajánlott ceruzát és papirost, zsebéből sárgult ivet vett elő, majd kinyitotta a médium aktatáskáját, ceruzát választott ki és írni kezdett. Három percig tartott a varázs, Uhland eltűnt és a médium kezében ott maradt Uhland kézirattá. A széánszon résztvevők azonnal megvizsgálták az írást. A foltos papír 11 centiméter széles és 19 centiméter hosszú volt. Rajta Uhland jellemző írásával egy vers: Wiederkehr. Aláírás: Uhland, 1920. A verset és az Írást valódiságára megvizsgálták, kétszáz szakértő elismerte, hogy a vers valódi Uhland. Ugyanannyi hogy a papír Uhland korából származik. Johansen médiumot is próbára tették. Egyszerű ember, akit soha sem foglalkoztatott irodalom és TJhlandot hírből sem ismerte. Az első széansz után njra elaltatták és transzállapotban pontosan elmondta Uhland életét, leírta szülői házát, a dolgozószobáját, majd minden részletkérdésre pontosan megfelelve elmondta mikor és hol halt meg a költő, milyen volt a betegszoba berendezése, a temetési gyászmenet, majd a sírjánál elhangzott gyászbeszédeket szóról-szóra megismételte. Uhland a széan- szon kikötötte, mondják a peT aktái, hogy erről az esetről senkinek semmit sem szabad elárulnia. Egy Georg nevii iró azonban elárulta a titkot és most perli a médiumot, azt állitván, hogy az Uhland-kézinat őt illeti, mert Uhland neki adta át, de Johansen médium kivette a kezéből. Rajta kívül a ház tulajdonosa, egy A. R. Mayer nevű költő, valamint még egy spiritiszta is igényt tart a kéziratra. A berlini bíróság feladata., megállapítani, kit illet meg jogosan a kézirat. Mondjuk, hogy a bíróság dönt ebben a perben, ami nem per, hanem bolondok és maniákusok játéka. Mondjuk, hogy nem kergeti szét ezt a kis társaságot és vaLaki a biró kezéből átveszi a kéziratot mint őt megillető jogos tulajdont. Németországban akadt 200 „szakértő", aki elismerte, hogy ez a vers tényleg Uhland verse. Akadt több mint 200 „szakértő", aki a papír valódiságát elismerte és megállapította. Németország, az „uj tárgyilagosság" hazája ezt a pert is meg fogja úszni. Komolyan veszik a dolgokat ezek a németek: a papirost, a verset, a spiritizmust, mindent. Veszekednek egy Uhland-versért, bírósághoz mennek vele, miközben az a százezernyi Uhland-kötet porlepte polcokon szunnyad, a bennük levő valódi Uhland-vorsekröl ma senki sem vesz tudomást, senki sem akarja olvasni Uhland valódi verseit, de a bíróság Ítélete után tízezer német folyóiratban és százezer német napilapban hctvenmillió német ezt az egy hamisat áhítattal fogja falni. A valódiakat Uhland szelleme irta, de mert hus- vórben manifesztálódott, nem hitték, hogy szellem. Ezt az egyet biztosan nem Uhland irta. de mert szelleme ogy szeánszon manifesztálódott, elhiszik, hogy tényleg hns-vér volt az iró. „ Különös világ az ,,nj tárgyilagosság" német világa.... ■*1
