Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-30 / 274. (1901.) szám
1928 november 30, péntek. 5 NEMZETISÉGI „ELNYOMATÁS“ MAGYARORSZÁGON v. Kéíegyháza romániai, Etek németiéi között Gazdag románok, szegény magyarok—Az itletoségnélküli pápa —120 repatriált román visszakönyörgi magát Kétegyházára — Etek dúsgazdag stfábfaí — Hogy tesz 348 hóidból 24.000? — Fellett kultúráiét - kuttm'házzal — Epilógus szemében a zempléni kék hegyek nosztalgiája • •. # Betoje'Zt'em. Talán nem volt hiábavaló, aimit végeatem. Nem vagyok szotgialétek és nem homúlyo- sítotfáik el a saeinein vélt politikai ig.ar/M- goflt, aimikor az élet igazságát kerestem. Ab igazságkeres ők útja nem könnyű és nem hálás, de szükség van rá. És nekünk, magyaroknak kiváltképpen, mert hiszen a mi igazságainkat egyéb .sem éri, mini giu- nyoros gáncs és gonosz torzítás. Föl kell hát őket emelnünk a sápból és magaslata rtanuinlk a napfényben. Mert ezek a mi erősségünk, a mi legtisztább fegyverünk. # Cikksorozatom nyomán a cseh-/lovát- sajtóban támadt visszhanggal és a támadásokkal, amelyekkel megtiszteltek, küllőn fogok foglalkozni. DzuráRvri Há$z5ó. KótegyháBa—Elek, november. Az utolsó exknrzdó. Röviden végedbe-tek veié, mert távolabbi vonatkozásokról: a román és német kisebbségekről lesz szó. A dolognak annyiban van jelentősége, hogy kiegészíti a magyarországi kisebbségek sorsáról eddig megrajzolt képet. Gyulán A megyeszékhely is érdekes konglomerátum. Alighogy beérünk a városiba, rögtön rámiköszönt egy román cégtábla: az Aburdán szabóé. A görögkeleti templomiban a románok mellett szerbek is imádkoznak, akik már 1717iben gyökeret eresztettek a városban. A nemzetiségi konoertet a németek teszik teljessé, akik szintén elég jelentős számiban vannak, » Miivel azonban Gyulán nem jelentkezik éles formában a nemzetiségi kérdés, beérjük a város külső megtekintésével. Különösen a kétszáz esztendeije álló vizivárpak szem Lelünk figyelmet, amely már a tatárán fáskor nagy szerepet játszott s később otthona volt a boldogtalan Korvin Jánosnak, száz esztendeig meg a török basák és bégek ■voltak benne az urak. A n-etmesfonmáijn s a régi maigya r megye- székhelyekre oly jellemző, szép középületek megszemlélése isorán kalauzom megemlíti, hogy Gyula volt >a magyar reformáció egyik főtfószike s gimnáziumába még Abauj- bó'l is jöttek a protestáns diákok. A nagymultu város ma kétségtelenül háttérbe szorul ifjú testvére, a lüktető életű Békéscsaba mögött. A kélegyházi románok SzeríOiSzétbuilő porták, nagy tágasság és nagy-nagy csönd, mintiha a ..lármás, ezen védelméé románság imán téli kiírnál aludna. A községháza hirdetőtábláján Számiíira Péter és Tulkán Flóra reménybeli házasságáról olvasok adatokat, míg a főjegyzőire várok. (Érdekesebb, hogy a kétegyházi románok között ilyen magyar nevek is előfordulnak: Mészáros, Mogyorós, Szántó, Sajtos, Bálint, Lengyel. Nyilvánvaló, hogy elrománosodoit magyarok.) Összegyűl, lassan az egész községháza e a készséges információkból osaikhaimar kirajzolódik az alábbi helyzetkép az ötezer lakost számláló Kéiiegyházáród': — Se titkos, se egyéb olyan rendelkezések nincsenek — mondották —, amelyek bennünket a nemzetiségekkel szemben különleges elbánásra utasítanának. Libeiráli- eaibbain nem lehet kezelni a kisebbségi kérdést, mint ahogyan azt mi -tesszük. — Vegyük elsősorban a vallási kérdést. A lakosság 65 százalékban görögkeleti és baptista. A görögkeletieknek két papjuk van: az egyik pap, aki 44 esztendeig működött a községben, most halt meg, a másik pap, Borza Juon, két év előtt került ide Romániából, megnősült, sőt házat is vett. Sem idevaló illetősége, sem magyar állampolgársága nincs és mégis békén él köztünk. — A hivatalban ,mindnyájam tudtunk roanánul s a románokkal: anyamyeDvükön érintkezünk. — A gyer mekek az áll ami és a római katolikus iskolába járnak. Azelőtt volt Írét iskolájuk a románoknak is. Az egyiket eladták az állami iskola céljaira, a másikait pedig nemrég hagyta el az utolsó román tanítónő s azóta, bár az egyház nagyon vagyonos, nem akarj ák fembairtani. — A románok alkotják általában a vagyonos osztályt míg a magyarok a fain szegényei. A lakosság által birtokolt 8000 hold határból több mint 70 százalék a románoké. — A népesség, ia románok és a magyarok között a legteljesebb az egyetértés. A rom ánoik nemi szenvednek sehol sem rövidséget. A földreform áldásaiban éppen úgy részesedtek, éppen úgy kaptak földet és házhelyet, mini a magyarok. Sőt Almáey Dénes gróf kakao«puj^tai aradalmábél még több jutott a románoknak, mint a mieinknek. — A község elöljáróságában és képviselőtestületében a románok alkotják a többséget, mig a bíró fölváltva román és nnagyar. Már az utcán álunk, amikor Schauer főjegyző edmondija a kétegyházi románság helyzetére s az egész magyar kisebbségi politikára legjellemzőbb adatot: A forradalom után íajtestvéreá biztatására 120 kétegyházi román a hatalmasan megnagyobbodott Romániába repatriált. Tej- jel-mézzel folyó Kánaánt ígértek nekik. Ma mind a 8*á»husf könyörögve akar visszajönni... A boldog Eleken Nem is tartott sokáig a futás s már betn- jártunk Aradimegyében, Eleiken. Nagy rend, a .germán organizáció nyomai lés kulturáltság jellemzik ezt a kálencedlfél- ezer lelket számláló nagyközséget, amely kótszázhároméves település. Harruckem báró hozta ide 1725-ben Würziburg és Ge>- rolzhofen németjeit- A lakosságból ma 71 százalék a német, 16 százalék magyar és 13 százalék román. Az egyházi életben a német nyelv dominál. Hétköznapon csak német istentiszteletet tartanak, vasárnap pedig két németet és egy magyart. Az iskolák államiak. A kisebbségi rendie- 1-etet annyiban hajtották végre, ahogyan kívánták. A községi képviselőtestület, amelyben a németiek vannak hatalmas többségben (52 tagiból 48 a német), a C. tiipusn •elemi iskola nieHett döntött. A .német oktatást két szaktanító látja el (mellesleg: eleid sváb fiuk), még pedig egy bizottság megállapítása szerint — kitünően. Az iskolák 24 tanítója közül 21 német. A vallásban! csak német nyelven tanitiják a hitoktatók, úgy hogy a Miatyánlkot a magyar gyerekek is csak németül tudják. — Tiszta sváb falu vagyunk — mondotta Elek egyik vezetőembere — de az országban a legboldogabb. 1725-ben 174 zsellértelket, tehát 348 holdat kaptak az eleid német telepesek s ma 24.000 holdat mondhatnak a magukénak. A lakosság föMvagyona csak az utolsó négy évben mintegy 3000 kait. holddal gyarapodott A német birtokosak közül az ezerh oldás WittnMnn György áll az első helyen, a két kiskorú Mahlerünk szintién 1000 holdja van, Striifer Miksa a 400 holdjával a következő a sorban, majd újból egy Wittmann 350 holddal. Az efeki agriíkultura messze híres. Minfagazdlálkodás folyik a dús földeken s meg is van hozzá minden eszközük: 60 traktorról, 3 kettős gőzökéről é$ 25 csépiőgairnituráról tudnak Eleken. A vagyonszerzésnek ihal'aTmais forrása a ser- t-éöhizíalás is. Évente 20—25 ezer hízót szál- litanak el Elekről; ma i* egyedül Wittmann swrtésbiadaiójábívn 1134 hteó van. A mmesíe&enefcnől1 w gondodkrwfár történik. Legutóbb 500 házhelyet osztottak azét köztük s ezekből körülbelül 470 németeknek jutott. De nemcsak házhelyeit kaptak, hanem az építkezésre is kölcsönt adott nekik az állam, latmély más tekintetben (is szívesen kedvez a derék eliefci németségnek, így például a hódmezővásárhelyi kerületben a légjobb mének Eteknek jutottak. A közigazgatási hatóságok mindenkivel saját nyelvén érintkeznek. E tekintetben panasz sohasem volt. A főjegyző magyar, a többi tisztviselő helybeli német fiú. Fejlett kulturális igényeiket ma már saját maguk építette kulturháznkban elégítik ki. Ebben székel a Kristtverein, a Baiuenniver- eiin é,s a KrMliche Bánik is. Itt rendezik jóformán hetenkánt gazdasági ismeretterjesztő, 'tudományos és kulturális előadásaikat, nagyolbbára nőimet nyelven. Sűrűn vaun'ak e^teflöadáepk w. Fejtet* kultnrálB étebükne jellemző, hogy az egyik katolikus német káplán kizárólag a népművelés ügyével foglalkozik. Már esteledett, amikor beköszön:Lőttünk Hajra József főszolgabírónak nem a hivatalába, hanem — a derűs, meghitt otthonába. Sokáig muzsikáló emlékem marad ez az óra: magyar sorsok és fájdalmak' különös találkozása és egy létekasszooy könnyes Madrid, november 29. A spanyol sajtó kép-! viseletében több száz spanyol szerkesztő és újságíró beadvánnyal fordult a kormányhoz és a cenzúra megszűnteit estét, vagy legalább enyhítését képbe. A spanyol sajtót piililanaitnyi- lag rengeteg rosszakaratú zaklatás és fölösleges keílOiemeltfeuség érd, ami működését tetemesen megnehezíti. Előfordultak például olyan dolgok, hooy bizonyos cikkek hetekig hevertek a cenzúrán, mig végre leközölhették őket. Vagy az is megtörtént, hogy egyes Lapokat olyan cikkeikért büntetitek meg, amelyeket a cenzúra átengedett. A hatóságok több riporterit a irözetimulltbao arra akartak kényszeríteni, hogy elárulják műhelytitkukat és ieHepleizzék, honnót szerezték anyagúikat. Az újságírók hevesen tiiílihakoznak az ilyen és hasonló visszaélések eliten. P rimo de Elv éra válaszában az el őzetes cenzúra szükségeseégét hangoztatta. A kor-; mány nem engedheti meg', hogy a Lapok a közönséget állandó izgalomban , tartsák és a hatóságok működését zavarják. Az újságíró épp oly poiígiár, minit a többi és semmiféle privilégiumot nem élvezhet. Helytelen dolog, hogy a szabad pályán lévő újságíróit semmiféle fegyelem, vagy szabály ne kötelezze. Kétségtelen, hogy a diktatúra alatt a sajtónak tartózkodnia kellll sok mindentől, de a helyzet ma ugyanezt minden embertől megkövetelik Primo de Rivera is nagy áldozatokat hoz — mondja a miniszterelnök —, amennyiben folytatja a diktatúrát, holott alkalmait!annak és gyöngének érzi magát a diktátora teendőkre. Ennek dacára állásában marad bízik Istenben és a spanyol népben. Szerelmi bánatában a kassai City-bárban sziventőtte magái egy fiatal zsolnai Pezsgés dóridét rendezett a bárban és a szaxofon hangja meiletí mondott búcsúi az életnek Kassa, november 29. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Ma reggel fél négy órakor a City barban az ügyeletes rendőrtiszt- viselő jelentette a mentüknek, hogy a bárban egy fiatalember öngyilkosságot követett el. A mentők gyorsan a helyszínre érkeztek s 'az öngyilkos fiatalembert beszállították a kórházba, ahol öt perc múlva meghalt. ’Az öngyilkos fiatalember zsebében hat gyász- keretes levelet találtak, amelyek közül az egyik a rendőrségnek, egy másik hozzátartozóinak szólt. Megállapították, hogy az illető Immerbínm Sándor huszonhétéves zsolnai fajkereskedő. Immerbínm tegnap éjjel 11 óra tájban jött 'be a barba. A jómegjelenésü, elegánsan öltözött fiatalember mosolygós arccal telepedett az egyik asztalhoz. Mikor a -pincérek meglátták a fiatalembert, összesúgtak, ment az egész városiban elterjedt a híre, hogy ec a fiatalember az előző éjszaka tizennyolc üveg pezsgőt fogyasztott el artistanők társaságában a Maxim-bárban. Immerbínm kitűnő vacsorát és azonkívül pezsgőt rendelt, magához intette a légcsőno- sabb táncosnőket és a zenekar vezetőjének kiadta az utasítást, hogy játszóin a PiHangókisasszonyból. A bár egész közönsége érdeklődve figyelte a fiatalembert, aki pazar jókedvvel bontotta fel a legdrágább francia pezsgőket, azonban önmaga keveset ivott. Vacsorát és finom italokat rendelt a bár összes táncosnőinek, szivarokat és konyakokat rendelt a zenekarnak és bőségesen megvendégelte a pincéreiket és az egész .személyzetet. Rövid félóra múlva paTázs jókedv kerekedett a bárban. Itíiimeirblum szenvedélyesen táncolt a legszebb táncosnőkkel charlestont és tangót. Zokogott a szaxofon, sírtak a hegedűk, mintha előre érezték volna, hogy micsoda szörnyű vége lesz a nagy mulatozásnak. Hajjal felé Immerblum a torsaságcíbfto lévő artistanőhöz így szólt: „Nagyszerűen érzem magam. Hívja csak ide a karmestert, valamit szeretnék ajándékozni neki.“ A karmester odajött és Immerblum valósággal ráerőszakolta ezüst cigarettatárcáját. Hajnali fél 4 óirakor Immerblum észrevétlenül kisieteít a teremből és a félreeső helyre ment. Néhány perc múlva revolver durran ást hallottak a bárban. Mindenki azonnal kirohant a bárlielyiségből. Immerblum mosolygó arccal a falhoz támaszkodva állt és úgy látszott, hogy semmi baja sem történt. Kezében füstölgőit a revolver. Csak mikor az ügyeletes rendőrtisziviselő hozzálépett, vette észre, hogy melléből hosszú csikókban csorog a vér. —< Nincs semmi bajom, :— mondotta Immerblum és tiltakozott az ellen, hogy a mentőikért telefonáljanak. De több ereje már nem volt. Hangtalanul rogyott össze. Gyorsan lefektették egy pamlagra. Ekkor még esziné- letnéuél volt. — Hat levél van a zsebemben, kérem, juttassák a megjelölt címekre, — suttogta gyenge hangon. Nemsokára megérkeztek a mentők. Im- merbluimot, akit a lövés a szive fölött ért, befektették a mentőautóba. A fiatalember elhaló hangon ez suttogta: — Milyen sötét van egyszerre . .. Meghalok ... Isten vele, édes ... Immerbluui Sándor öt perc múlva meghalt. Immerblum gavallér volt. Mielőtt giolyót röpített sziveire, kifizette az egész cechet, mindenkinek fejedelmi borravalót adott. Az a táncosnő, aki majdnem egész este vele mulatott, elmondotta, hogy Immerblum egyszer említette neki, hogy semmi kedve sincs az élethez, mert annak a leánynak, akit szeret, vasárnap lesz az esküvője Zsolnán, de azt ő már nem fogja megélni. Immerblum beváltotta ígéretét és revolver golyóval pontot telt halálos saearelmiéttek végére. Piiüi de Rfvera „aMüstiimtili és győRiének" érzi magát A spanyol slslsirífc memoranduma — A cenzúra mégis megmarad
