Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-30 / 274. (1901.) szám

4 1928 november 80, pántok ♦p^gAiAWfcvR-mraiap hí 11 iiiiwiiiMMBTWM[niTmr^g,"ll™"™JJllLM™cr,ninnMMMBMaMaG Kihalt a Reuss uralk dinasztia, ahol minden Henrik­nek kereszteltek A nagyapa LXX» Henrik9 az unoka 1. Henrik herceg Poroszország és Bismarck leghonokahb ellenzéke — A M oháosy-LuJkoívi<»-'íél© párt a Ganam- völgyön is igyekez/edt fél re veaeíni -egyes jó- itisnamü emíbereik-et. Füssy képviselő föivilá- gositásai után azonban ez a vidék teljesen elfordult a magyarság megbontóitól. Leg- besaédesíeibb bizonyítéka ennék az a táv­iirat, melyet ma intéztek Hölvény községből lapunkhoz, A távirat szövege a következő: Nyilatkozat. Alulírott ezennel kijelentem, hogy én a Mchácsy-féle kisgazdapárttal ezentúl sem­miféle összeköttetést nem tartok fenn. Aláírásom téves információn alapult Bajkay József e. k., Hölvény. Fedor Miklós Szereden Szered, november 29. Fedor Miklós nemzet­gyűlési képviselő a hatalmas sikerű privi yei népGryülés után Szeredet látogatta meg. Az itte­ni fényes sikerű gyűlést Chlapaty Pál helyi el­nök nyitotta mem Fedor Miklós hatalmas be­szédben fejtette ki pártja programját. A helyes­lés vihara kisérte minden megállapítását. Ra'ta kívül Szabó Vince taksonyi gazda és Fuula- nich Aladár titkár mondott beszédet nagy siker mellett. Alany Gyula választási körútja Komárom, november 29. Az országos keresz­tényszocialista párt komáromi körzetében moz­galmas élet uralkodik. A lefolyt két hét alatt annak minden szervezetét felkereste Alapy Gyu­la dr., a párt országos képviselőtestületi jelö’tje, aki a legkisebb községekben is gyűlésre vagy pártértekezletre gyűjtötte össze a párt híveit. Sikeres gyűlések voltak Örsujfalu községben, ahol Takács Ferenc pártelnök mondott buzdító szavakat Hétfőn Dunaradvány köz: égben volt pártértekezlet, ahol Sándor Géza elnök is buz­dította a választókat. Tgen sikerült gyűlés volt a szomszédos Vért pusztán, melynek főleg gaz­dasági munkás lakossága tömegesen vett lé zt a párt értekezletén, ahol Reviczky István föld- birtokos mondott lendületes, szép szavakat a vá­lasztókhoz. Kurtakeszi községben Nagy Péter plébános is felszólalt a pártértekezlcten, mely igen lelkes hangulat mellet folyt le. Ke'den Megyercs községben tartott a párt sikerült gyű­lést, ahol Závodszky Ferenc községi biró szólt az esrybegyült választókhoz. fr Mindezeken a gyűléseken Alapy Gyula fej­tette ki az országos keresztényszocialista párt politikai álláspontját és az érvek gazdag tárhá­zával bizonyította, hogy egyedül az ellenzéki politika az, amely ma az adott helyzetben he­lyesnek bizonyul és ez az egyetlen ut, ahol ma az őslakosság a kormányzattal szemben célt érhet. A szobránci Járásban is erősödik a ker.-szoc. párt Szobránc, november 29. Az országos keresz­tényszocialista párt szobránci szervezete a já­rás valamennyi községében választási gyűlése­ket rendez. A gyűlések mindenütt a legnagyobb siker jegyében folynak le, s azokon a szlová­kok is tömegesen vesznek részt és úgy a Hlinka­Beriin, november 29. XXVn. Henrich, Reu's hercege, aki Sudermannal egykorú volt s ugyan­az nap ugyanazon órájában halt is meg, mint a német drámairó, egyike volt a letűnt német kor­szak legjellemzőbb figurájának. A múlt évben az idősebb ágból való XXIV. Henrik herceg tért meg őseihez, most pedig XXVII. Henrikkel az utolsó, még uralkodó Reuss herceg dőlt ki, mert a legfiatalabb Reuss ezidő szerint színigaz­gató és hivatása sokkal jobban elfoglalja, sem­hogy ideje, kedve volna politikai ambíciókra. Az európai uralkodó dinasztiák közt elég gya­kori szokás, hogy a fiú, vagy az unoka föl. eszi az elődök keresztnevét Franciaországnak volt XVIII. Lajosa, de a Reussok megdöntik a rekordot, mert az imént elhunyt XXVII. Henriknek veit egy unokaöccse, aki már a XXXL sorszámot kap­ta a családi galériában, nem szólva a régen letűnt s már a C sorszámot is meghaladt Henrikekről. Ez a 31. Henrik a vi­lágháború kitörése előtt sokat beszéltetett ma­gáról: beleszeretett egy polgárlányba és nagy­bátyja, XXVII. Henrik, megadta neki az enge- delmet arra, hogy elvehesse ideálját, feltéve, hogy előbb lemond a hercegi jogokról. A ro­mantikus hajlamú fiatalember la is mondott rangjáról és beérte az egyszerűbb Hohenleuben grófi címmel. Henrikek — a végkimerülésig A két iker Reuss-családban egy furcsa, de kötelező hagyomány uralkodott: a család minden fiutagját Henriknek keresz­telték. Ez a szokás még a dinasztia megalapítójának, Erkenbert lovagnak idejéből származik, aki VL Henrik császár hű embereként hatalmas bitoko­kat kapott az uralkodó jóvoltából. A lovag, hogy a császárja iránt érzett háláját örök idők­pártnak, mint a cseh agrároknak politikáját élesen elitélve a keresztényszocialista párt lel­kes híveinek vallják magukat. A gyűlő ek szó­nokai Csuha Sándor földbirtokos, járási listave­zető és Ganyó István gazdatiszt, a párt szob­ránci titkára. A kormánypártok részéről folyó hallatlan, ter- rorisztikus korteskedésre jellemző, hogy pld. az agrárpárt Szobráncon ingyen mozielőadást rendezett, ahol képeken mutatták be, hogy „a magyarok miképpen szántottak a szlová­kok hátán", hogy „miképpen korbácsolták a grófok a szlovák zselléreket" és hasonló marsbeli rómregéket. Chorvat nagy­re bebizonyítsa, kikötötte, hogy minden fiu- utódjának a neve Henrik legyen. Századok múltak el, de a Reuss-fiuk csak Hen­rikek lettek. A 16. században egyszerre három testvér örö­költe a birtokokat, de mivel egyikük meghalt, a család vagyonát a másik két fiú közt o: ztották föl. Ez a két ág — az idősebb és fiatalabb Reuss­ág — elhatározta, hogy a Henrikek beláthatatlan légiójában rendet csinál. Az egyik ág úgy döntött, hogy mihelyt a tör- zsebeli Henrikek elérték a százas számot, újra kezdi a számozást; a másik ág pedig azt a meg­oldást választotta, hogy minden évszázadban el­sőnek született fiú lesz az I. Henrik, és igy to­vább,a következő évszázadig, amikor a számozás megint az elsőnél kezdődik. Énetek a furcsa számtannak persze igen furcsa, anakronisztikus következményei voltak: a nagy családi tanácskozásokon megesett, hogy ül. Henrik herceg, akinek fehér szakálla a melléig ért s akit esetleg tolószéken vittek a családi konferenciára, rokoni szeretettel Jóbázfca meg karjaiban LXX. Henrik herceget, aki még pólyá­ban gügyögött, vaary XL. Henrik * keserve en panaszkodott unokájának, L Henriknek tékozlá­sa miatt... A Reussok, mint adófizetők A Reuss-dinasz ti a gazdaságáról főleg a amit század utolsó évtizedeiben sokat beszéltek, ami­kor a Reussok visszakapták azokat a birtokokat, amelyeket az 1848-as forradalmi évben elvettek tőlük. A' herceg sokkal gazdagabb volt, mint alattvalói, és korrekt eljárására vall, hogy adó címén ő maga körülbelül 360.000 csK-át fizetett be saját pénzügymi­niszterének kasszájába. Lemondott a civillistáról, viszont újabb földbir­tokokra támasztott igényt, Amelyeket szépszeré­mihályi gazdasági felügyelő dühösen magyaráz­ta a képek „érteimét44 a kirendelt bírásból és jegyzőkből álló közönség előtt. Az ezeken kívül véletlenül betévedt érdeklődők mélyen megbofc- ránkozva hagyták ott az „előadás14 színhelyét. Amint az agrárpárton nem segíthetnek az ilyen fölháboritó választási kortesfogásrk, ugyanúgy a szlovák néppárt „ellenzéki4* áljel- szavaivaí itt sem tudja helyrebillenteni a válasz- tótömegek megrendült bizalmát. Hiába falazik itt már harmadik hete Matyik képviselő. Ezzel szemben a keresztényszocialista párt itt is a leg­fényesebb kilátásokkal tekinthet a választások eredménye elé. vei meg is kapott. Ennek fejében azonban bő áldozatkészséggel karolta fel fővárosa színházát, követve a szomszédos weimari nagyherceg pél­dáját, aki Németország egyik elismert bőkezű színházi mecénása volt. Egy Reuss hercegnő — Frau Schmidt A Reuss-dinasztiáról sok, többnyire ízléstelen tréfát csináltak mindenha és állítólag az együgyü „Serenissinms" figuráját is ebből a családból vették. Pedig akadt köztük egynéhány egészen eredeti, meggyőződéséhez hü egyéniség is, például XXII. Henrik herceg, aki kis német potentát létére nem átallotta szembeszállani a hatalmas Bismarckkal, sőt a német államok szövetségíanác&ában ülő kép­viselőjének szigorúan meghagyta, hogy min­dig Poroszország ellen szavazzon, még akkor is, ha egyedül maradna az összes államokkal szemben. A Reussoknak ez a nyakassága okozta azt. h°gy Bismarck híres szocialistaellenes javaslata nem ment egyhangúlag keresztül. 'Utójára a Reussok akkor keltették fel a világ érdeklődését, amikor Hermina hercegnő, a múlt évben elhunyt her­ceg nővére, férjhezir.ent Vil nos excsászárhoz, akit doomi számkiveté3ébe is követett. Az uralkodói hercegi rangról való lemondás kö­vetkeztében a család tagjai szétszóródtak s kü­lönféle sorokban helyezkedtek el. Legnarycbb részük magánzó, a legfiatalabb színigazgató, az egyik Reuss-hereegnő pedig Berlinben egy sze­gény lakásban él, mint „Frau Schmidt44. Nem mentem a Hungáriába Irtai Farhas Imre „Jöjjön el kedves Farkas, holnap, Lakásom a Hungária." Egy színes emlék gyűlt föl bennem. „Sietni fogok ... ©kveteden Várjon meg, édes Mária." Egy édes emlék gyűlt ki bennem. Piazetta — Venezia. Lampionok a gondolákon, Szivünkben élénk, spines álom S egy dal: a Santa Lucia. Egy ifjú irr g egy ifjú asszony. Egy csdk előtt egy kis tusa. Amott a rózsaszínű város S körülöttünk dalos, virágos Szép ifjúságunk májusa. Egy ifjú nr a egy ifjú asszony — Kék tenger, halk melódiák. Húsz év előtt volt, mindhiába — S nem mentem a Hungáriába, Hogy viszontlássam Máriát. BALESET írtai MÁRM A gavallér délután hat órakor ébredt Az éjjeli szekrényén egy pohár tej és egy*alma ál­lott, a tejet megitta, az almát megette. Aztán kikelt az ágyból, nagyon lassú mozdulatokkal, s vándorolni kezdett a szobában, az ablakok között, a legszélső utcai ablaknál megállt és nézte az ismeretlen utcát. A hotel előtt egy kis, fogyott városi park tárta föl sovány rajzát, mint valami félbenhagyott japán grafika, né­hány kusza tussvonal az olvadó hó fehér sely­mén. Nehéz és sötét madarak repültek az ide­gen tájban. „Baljóslatú madarak44, — gondolta a gavallér, mert szerette az ilyen kevéssé min­dennapi szavakat. A varjak az idegen tájban valami különös faunának hatottak, amik ello­bognak egy áldozati oltáron, ahol füst helyé­ben köd gomolyog föl az égre. Ezt föl akarta írni, de lusta volt a levetett ruhákban megke­resni a noteszét, tétován állt az ablak előtt, ke­zét a gőzfűtés meleg csöveire fektette, meg­borzongott, átment a fürdőszobába és tussolni kezdett. Lassan öltözött, mint egy színész előadás előtt. Felgyújtotta a villanyt s minden darabot megnézett kétszer, a harisnya fényét közelről vizsgálta, a frakk hajtókájának vastag sely­mét végigsimitotta, aztán felgyújtotta a fürdő­szoba összes lámpásait, a tükör elé lépett, so­vány arcát két tenyérbe fogta, s aprólékosan, gonddal, türelemmel és szakértelemmel végig­ment arca minden vonásán. Az orrát két ujjal fogta, s ide-oda hajlította, hogy nem akad-e a cimpák mögött valami újdonság, egy ránc, egy rnitesser, ahol sürgősen akcióba léphet. Dör­zsölte a pofacsontokon a húst, a borostás hu t. valami idegen és különös anyagot, amit reája bíztak, s amivel naponta kénytelen foglalkozni, kenni,nyesni és hegeszteni, mert változó és múlandó kincs, az ember nem lehet elég óva­tos. Két ujjal felhúzta szempilláit, megnézte szemei színét, ahogy az ékszerész megnézi reg- gi;] drágaköveit, hogy nem lankadt-e fényük az éjszaka. Egy angol szerrel kimosta a száját. — Halkan gurgulázva járkált fel és alá a szobá­ban, halk és dallamos torokhangokkal gurgulá- zott, külön repertoárja volt erre a célra két régi operából, legtöbbször az „Undine44 bevezető nyitányát gurgulázta, s egy scherzot a larmrer- moori Luciából. Szépen gurgulázott, ezt tudta magáról, s szívesen gurgulázott. Aztán rövid szemlét tartott a szappanok és kenőcsök fö­lött, megfente a kéá, és egy könnyű sóhajjal ne­kikezdett a szappanozásnak. Szappanozás közben szigorúan csr,k franciá­ul gondolkozott. A fegyelem, amivel beosztotta életét, mikor az első gyanús jeleket észrevette, a mániákusan aprólékos napirend, amivel a legkisebb akciót is beállította egy órarendbe, ami kegyetlenebb és precízebb volt, mint a bör­tönök és iskolák órarendje, a legjobban talán a kórházi élet órarendjére emlékeztetett, ez az órarend, ahol séta, mosoly, étkezés, spleen, sport, versolvasás — már évek óta csak verse­ket olvasott, francia és olasz verseket egy négykötetes kiadásban, amit ö válogatott ösz- sze, nyomatott egyetlen példányban s állandóan magával hordott —pénzügyek, szemelem és tér- mészeti szépség, a művészet behatásai, bevásár­lás úgy lógtak benne, mint egy múzeumi vit­rinben, megrögzitve és lajstromozva, egy kissé az utókor részére,— ez a fegyelem automati­kusan kapcsolta idegeiben azokat a nyelveket, melyeket a nap különböző óráira előirt magá­nak. öt európai nyelvet ismert, s ezt az öt nyel­vet úgy párosította össze a nap bizonyos akció­ival, mint a nyakkendőket a ruháival. Bérét* válkozás közben franciául gondolkozott. Megha­tározott és előirt témákat gondolt át ilyenkor franciául, azt, hogy az ember jószándéku-e, van-e tulvilági élet a mint lehetné megoldani azt a problémát, hogy esős időben, fékezésnél, ne csússzon az aszfalton az autó? Háromnegyedhét­re végzett a beretválkozással, bekente az arcát egy kenőccsel, leült a telefon elé és várt. Ezt körülbelül hat esztendeje csinálta, min­den este háromnegyed hét és hét óra között, hogy leült a telefon elé és várt valami hívásra. Stockholmban és Szevillában, Weimarban ó < Bombayban, Popiti szigetén és Bosztonban, Szó­fiában és Tokióban, minden este leült a tele­fon elé a hotelszobában, borét válkozás után be-: kent arccal, komoly, szigorú és várakozó arccal s várta a hívást. A dolog azzal kezdődött, hogy hat év előtt egy nő hívását várta ilyenkor, aki a hívásokat bizonyos, nem éppen méltányos és igazságos okokból, mint hitte, beszüntette egy napon. Egy hónapig a nő hívását várta, aztán egy barátja hívását, aki ismerte a nőt, aztán általában csak valami hívást, abban a feltevés­ben, hogy a földön közel két milliárd ember él, s nem teljesen lehetetlen, hogy legalább egy kö­zülük felhívja őt, közöl valamit, barátságba ajánlja magát, s akkor, sok minden megváltoz­hat még. Mikor a hívás esztendeig nem jött, utazni kezdett, a nyomdákban a nevét, ami éve­ken át állószedés volt, beöntötték ólomnak, a manchesteri bank félretette a postáját s csak a bankhivatalnok kapta fel a fejét a világ kü­lönböző városaiban, ha a pénztárnál prezentálta a hitellevelét. Egyideig a telefonra is gyanako­dott, hogy talán rossz. De meg kellett győződ­nie róla, hogy a telefon kitűnő s elvégzi a kap­csolást, ha egy ember akar a másik embertől va* lamit, a telefon egyformán kitűnő az egész vi­lágon, s a hivás mégsem jött, bár betartotta az előirt várakozási időt. Akkor rájött, hogy elsza­kadt az emberektől, s már nem az emberek hí­vását várja, hanem Isten hívását. Mikor ezzel tisztába jött, határozottan megnyugodott Isten­nek sok a dolga, gondolta türelmesen. A kre­atúra türelmével ült a telefon előtt, ahogy az állatok várják a tavaszt s a héringek a Golf­áramot, úgy váfta Isten hívását, figyelmesen és türelmesen. A hite mély volt és rendíthetetlen. Tudta, hogy a csengő minden pillanatban meg­szólalhat s Isten közöl vele valamit, talán sze­mélyesen, talán valamelyik teremtménye vagy alkalmazottja által, közli vele, hogy miért szü­letett, miért él és mi a halál? Érre a három kérdésre várta nagyjából a választ Mikor ezen az estén megszólalt a telefon, néhány perccel bét előtt, semmi csodálkozást nem érzett. Nyugodtan felállt, két kezével hát- rasimitotta a haját, kissé kihúzta magát. Aztán közelebb lépett az asztalhoz, megfogta a készü­léket, lassan felemelte a kagylót Hogy ő az? kérdezte a hang. Lassan bemondta a nevét. Itt az Else barátnője beszél, mondta a hang. Micsoda? Hogy téves a kapcsolás? Dehogy, ép­pen őt keresik. Figyeljen ide, az Else barátnéja. Else most itt van és este fel fog lépni. Látták tegnap este az operában. No ne vicceljen! Ha mondja, hogy Else megbízásából beszél — a leg­komolyabban, semmi tréfa, megkérdezheti a portást— Else őt kérte meg és ne legyen gye­rek. Else nagyon boldog, hogy látta. Persze, itt van ö is a szobában, csak nem mer a kagylóhoz jönni. Hogy vacsorázzanak együtt előadás után. Nézte a kagylót. — De ez tévedés, — modta aztán nyugod­tan. — Én nem ezt a hívást vártam. \ Csend. Aztán suskálás és duruzsolás, — megint a hang, idegesen és tolakedóan. — Mire jó ez? Ez a barátság? Nehogy azt higvje, hogy bárki is —■ Else csak barátságból, tiszta barátságból, e mert éppen látta, hát gondolta. Na? — Ez egész biztosan tévedés, — mondotta most udvariasan. — Én tudniillik az Isten hívá­sát vártam. Bocsánatot kérek. Figyelt, mereven tartotta fülénél a kagy­lót; a másik oldalon most mély és rekedt női hang nevetett. Egész testével előrehajolt, a hang felé. Aztán, mikor nem jött válasz, letette a kagylót. A fürdőszobába ment, arcát megmosta köl­nivízzel, fölvette a frakját, a capet, fejébe nyomta a tükör előtt a cilindert, keztyüjót és botját kezébe vette, s a boyok és portások kö­zött lement a lépcsőkön. Mikor a hall forgóajta­ján kiért, megállott és mélyen beszivta a nedves estét. Egy boy odaugrott, hogy autót hozzon, de leintette a keztyüjével. Ebben a pillanatban kez­dett el nevetni. A boy is nevetett vele, udvari­asan és tanácstalanul, s a forgóajtóban élesen arcára esett a fény. Nem lehetett azt állítani, hogy elesett, az egész olyan váratlan volt, hogy percekig senki sem sietett hozzá. A boy, a soffőrök, a portások mozdulatlanul néztek, ahogy leül a lucskos hóba, cilinderét és kez- tyüjót eldobja, s arccal a földre veti magát, arcát a lucsokba és a hóba temeti, s közben rázta testét a nevetés, ahogy egy dhányra veti magát az ember, ha valami elmondhatatlan mulatságosat hall s nem bírja visszatartani $ nevetést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents