Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-25 / 270. (1897.) szám

4 1928 noTMribCT 25, TPJOTGM-MAd^i-TírtaiSP .(.*ot, az az ország súlyos gaadaMgi heily- *ete miatt van s éppen úgy panasza a ma­gyaroknak, mint nekünk. — A vagyoni helyzet jó — folytatja [Asataloö Aaiiduás wairn — hiszen a GOÖ tót- kom] ősi szlovák gazdáé és a szlovák törpe- birtokosoké az c-gész határ. Prancisív Já­nos az első gazda a maga 400 holdjával, utána Lehoczky György következik 150 holddal, majd Fábry Péter Pál és Le- hoezky Pál 120—120 holddal. Isíeamek hála, jómódú nép vagyunk, van köztünk virilista is jé néhány, meg aztán a kép­visel őftestületben is mi vagyunk az urak. — Ezt értéit ol a szorgalommal és jázau- esággal — álilaipifija m*eg a tapasztal! jószág- direktor. — Hiszen ha erényeink nem lennének — fűzi 'tovább Asztalos András uram — aligha ment volna a dolog. De nagyon helyesen mondotta nekünk egyszer Kovaesicg főispán ur, hogy abban a népben van csak igazi ér­ték, amely megtartja ősi erényeit. — Nálunk mindenki és mindig dolgozik. ■Itt vannak az asszonyaink, lányaink. Amikor véget ér az őszi munka, szövőszékhez,, kézi­munkához ülnek és ott szorgoskodnak ta­vaszig. Fiaital asszonylánya éppen ekkor hozta be a lámpát. Kérésünkre (kinyitotta az e>gyik pH orvért, amely szinültig volt szebbnél-szefbb faáziszőttesset, az asszonykéz, meg a szövő­szék népművészeti csodáival. Rejtett kincseik az am úgyis viruló gazdagságú tiszta szobá­ban ... Elmem őbeu megemlítem, hogy kerestiük Beinyót, de nem találtuk. Hallom, nyugtáién ember. — Neki „aggályai" vannak — így fejez­te ki magát. — De megmondottam neki, hogyha nem szegyeuli az alföldi jó fehér­kenyeret enni, akikor becsülje is meg. Mert ha nyáron porban járunk is, télen a jó tótkomlósi szalonnát és kolbászt esszük. Ezzel a kemény, magyar akkorddal vett bú­csút tőlünk Asztalos András uram, aki etrni- gyen megbizonyitotta, hogy: „nyelvében szlovák, szivében magyar". Tomka Judit, a bomlási szlovák múzsa és húsz színdarabja Tomka Judit a város másik végén lakik. Hosszú volt az ut odáig, de ez a látogatás is megérte a fáradságot Törékeny, kicsi testében a müvészlélek láza, hervadó, vékony arcában rajongás, a Szép olthatatlan szomjuhozása. Ismertem ezt a típust már a falunkban is, de primití­vebb kiadásban. Ott oltárt díszített, koszo­rút font, dekorált. Tomka Judit alkot. Alkot — egész hervadó leányélete belémeneikulié- sévél, álmait eltemetett szive nagy ezene'te- tével, törékeny ereje heroikus koncentrálá­sával. Már az otthona is stiluso-s keret. A széles nagy kályhán magaifestette álmok, mesebeli •tájak. A szekrényét eziisttel-arannval rakta be és a pünkösdi rózsa pír óságával rózsá­kat lehelt az arany és ezüst mezőidbe. Tótkomlós legszebb kézimunkái az 5 va- ráz-os ujjjai alól kerülnek ki. Félnap alatt csodálatos darabokkal készül él, mintha egy sereg tündér segítene neki. De igazi eleme a színpad, amelynek való­ságos kultúráját teremtette meg Tótkomló­son. Mikor a szinielőadásai iránt érdeklődöm, lázasan kezd tipegni a szobában s csakha­mar óri'ási halom tablófényképet tereget elém. Boldogan, szinte a földtől elszakadva, magyarázza, hogy melyik milyen darabról készült. Próbálom jegyzékbe foglalni a Tótkomló­son a köz/elmultban előadott ~-'’n ' ....bokát. ím e: Kríz pod 1 ipami, Syn marnotratny, Svedomie, Krístovo narozenia, Martinl’uba, Tóbiás ki ehető, Kamenny chodníeek, Sedliaoka n evesta, Mudrci od Vfchodii, Mari Sa, Prvé vohl’ady, Lebo nebe lebo peklo, 8tary zal’úbenee, Sfcraí tílla, Cfl ma uí nikdo napozná?. Bludár, áriatok, Hroh lá^ky, Gubo, 8'iryga. Ez még nem az egész repertoár, ariprl most is „előkészületén" van egé«z mr uj szlovák ■zín'darftb. Megtkérdezem Tomika Judiitot, hogy a ha-' lóságok neon csinálnak-e néki a szlovák elő­ad ásóiknál nehézségieket. — Nem, kérem; eddig még mindig megengedték. j Buosuzunk' De Tomka Judit még mindig mutatni akar valami szépet. Erővel átvisz szomszédja, Korim Mihály házába, be a tiszta szobába. Amulva álltunk meg benne. A faliak, a mennyezet, a nagy kálytha mind telefestve kedves és hangulatos képekkel. Hinni nem alkarjuk, hogy három nap afiiatt hozta életro Tomka Judit, akinek az a vá­gya, hogy széppé tegye maga körül a vi­lágot. Késő este volt, amikor nekiindultunk a nagy útnak az „efeiyomott" Tótkomlósról. A Komló-bán már javában állott a lakodalom. ! Dzupáfiyi Uásztó. j Alapítva 1833. Telefon 38. **■■■**: (Bszofl A fiwgr, porcellán Ra^ykek-űskedésa g A ■ . KOSI CE, Fő-utca 19. N»ífy válaaarfók. Jbui&nyom árak.- - ............................................ .................................................................................................................................................. CASSOVIA (METSZET, 1928) A spájzban szőUő lógott ée dió A Hradován méterre állt a hó Egyszer Rákóczit hozták haza reggel Apám vitt kézenfogva a menetben A dóm úszott a ködben, mint egy várrom Valami nagy, biztos Vér a világon Kapuja fénye ködös s opálos, Körötte él halkan a kicsi város 8 a püspök egyszer kis, puha kezével Megsimogatta arcomat a Réten Egyedül sétált, vagy egy kanonokkal, Bojtos kalapban és egy görbe bottal Mini egy igazi pásztor, aki kémlel Hogy báránykái nem futnak-e széjjel? Jaj, hol a pásztor már, és hói a nyáj is 9 Júliusban a Bankón volt majális, — (Csak igy tudom már, rímbe rakva, miéit a Vén játékkockám képberakoti minta, Kirakni rajzod, régi Kassa, álom Fakult kis rajz e vad, színes világon) Fakult kis rajz, a száné mit se hoz ki Itt baktat o sánta kovács, Kulcovszky, Aki varjakkal él a műhelyében, Füstben, szilárdban, pernyében, szemétben S kovácsol, Vulkánná, valami titkon, Záron, mi zárjon, vagy kulcson, mi nyisson. A Szerkesztő köszön, La Valliére Nyakcsokra leng és pókhasára ér ó, első vers! Borgis, cursiv! Az ólom Szaga a régi nyomdában, az ódon Udvar szobában hetük neve, férce A zsenge gondolatnak, lélek érce (Budapest.) A zászlóharc Ilyen néven nagyon komoly közjogi vitát jelöltek a régi életben. Arról volt sző, hogy a magyar nemzet szinei milyen elhelyezést nyerjenek a monarchia közös zászlajában. Lényegesebb ponto­kon a nagy alku, a hatvanhetedik évvel kezdődő 'hosszadalmas adás-vétel sokkal simábban ment, mint az Ijyen látszatra bagatell jelentőségű dol­gokban. A kiegyezést aprópénzre váltani sokkal nehezebb volt, mint megteremteni annak a nagy­bankóját. Mint ahogy idő kellett ahhoz is, hogy a katonai sapkarózsák F. J. I. monogrammja a ma­gyar köztudat szimpátiájába ugyahogy átmenjen s az Alföld Kossulh-szakállas barna férjfiai speciális diszilő jezők nélkül, sőt idővel bizonyos jószándék­kal ejtsék ki a Ferenc „Jóska" nevét. Nagy rossza­karat mondhatja csak ránk, hogy hajlithatatlan, makacs nép vagyunk. Inkább szép szóval nagyon is mindenre rá lehet venni bennünket. Nagyon is mindenre! 1 A zászlőharc abban az időben, századunk első éveiben tehát divatban volt. Egyik derék palóc vármegyénk fővárosának vonatkozó évfolyamú hetilapja szintén Ilyenről számol be. A sárga olda­lak egy képviselőválasztás korteehadjáratáről 8 c hadjárat borzalmairól beszélnek. A nemes függet­lenség e szócsöve szerint a kormánypárt jelöltje fekete-sárga zászlókkal lenne köteles felvonulni, hogy a nemzet szent trikolórja beszenfiyezetlen maradjon. Nem tudjuk, hogy az ellenfél mit vála­szolt, csak sejtjük. A függetlenségi párt főkortese, foglalkozásra ^raikvizgyároa" vette a kezébe a zászlóügy ren­Garmond, az ünnepély! petit, a játék! ó, furcsa játék, szörnyű és hazárd tét! Mindig van ba.nqve és mindig az egészért! Egész hitet, egcsz kételyt, egész véri! Az első Kassán, a Ligetben Mikor egy verssor fölött sírni kezdtem S baktattam hasa, föl a Malomárkon Mert egyedül maradtam a világon A Schalkházban a bálra el se mentem, Azóta se, s nem jártam a Ligetben S mint kínai piktor müvén a képnek Tájába a festő is beléphet S elindul a magaraj zol t-a tájba Otthonosan s mégis les a csodára Úgy járok én e hanyag rajzban, kedves, A rajz még tusétól, s könnyeimtől nedves Hová kallódott is, szín, illái, emlék? Van is, s már nincs is, élet még, s már emlék Ami iz volt és ittat, annyi már csak Valami szédült és gonosz varázslói Félsz áthajolni párkányán e könnyű Toronynak, miben élsz, mert lenn a szörnyű Lomtárban, mini ütött szemét, hevernek Kedveseid, emlékeid, s a dermedt Távolban úgy néznek, mint régi képen A hatoltak, —­szörnyű penész a képen. Evek penésze, piszok és szemét! Már elfeledtem barátom szemét. Ennyi- maradt csak, mint marad a vesztett Birtokról néha egy együgyű metszet. MARÁI SÁNDOR. dezéeét* A híradás szerint 300 darab zászlót készít­tetett. A lobogók nyelének szállításával megbízott becsületes ácsmester, a párt másik kortese azon­ban akkora vastag zászlőnyeleket készített, hogy két marokkal is alig lehetett átérni. Valóságos dorongok voltak ezek a zászlórudak. CipelŐik csak minden erejük latbavetésével emelhették azokat és akkor is csak kínnal. A rudak végében az elspőrolt terjedelmű, zászlók alig érvényesül­hettek. Az ellenfél a zószlónyelek durva kivitelét jelszónak használta fel, mondván, hogy az erőszak nem győzhet a nép igazi akaratával szemben. Ez a párt a maga számára szörnyű hosszú és ijesztő vékony bambusznád-rudakat szerzett be és ezekre tűzte zászlóit. A „bambuszpárt" igy tüntetett a „dorongpárt" ellen. A küzdelem döntő nagy nap­ján azonban iszonyú szél kerekedett, kisebbfajta vihar, a palócok városában. Az a bambuszrudakat mind Összetörte, míg a dorongok az izzadó legé­nyek kezében vígan ellen-állottak neki. A válasz­tás eredményét ez a sorscsapás erősen befolyá­solta, ha a* egykorú feljegyzésnek hinni lehet. — Nem hiába izzadtatok, zászlóink dorong­nyeleinek derék cipelő! I — irta a győzelem után az orgánum, — mivel kiderült, hogy nemcsak színe fontos a zászlónak, azaz az Igazságnak, ha­nem erős volta az öt tartó rúdnak íel A bambusz­pártot, a hencegőket, a szellemeseket, elsöpörte az istenítélet, amely segítségére sietett a nép Fizessen elő a mr Képes Héf-re akaratának. Lobogóink erős nyele gyökeret hajt­hat, már a földbe, hogy ott, mint nemzetünk erős tölgye, kiviruljon! Ha jól meggondoljuk, nem is volt Szerencsé? öt­let bambusznádra magyar zászlót illeszteni! A vélemény Bodor néni az ípoly völgyének egyik hajdani főpolitikusa. Módos, terjedelmes, szókimondó, szn- vahallató gazdaasszony. Jelent valamit, ha egyik képviselőjelölt mellé ő kiállott. Ismervén értékét, a korteshadjáratok vezérei versenglek a kegyeiért. A néni azonban szemrevetle a két párt jelöltjét Os visszavonhatatlanul döntött az egyik, a szimpaii- íikus mellett. A faluban körülbelül minden továb­bi korfesfogás céltalanná vált ezzel. Egyszer egyoldalú döntéssel majdnem vesze­delembe sodorta magát a néni. Az első jelölt, aki belépett a faluba, úgy megtetszett neki okossága, fiatalossága és egyéb kellemel miatt, hogy meg sem várta a másik jelentkezését. Látatlanban el­marasztalta ez utóbbit az első javára, mondván erre, hogy ez az igazi! De a következő napokban megjött a másik jelölt is, az ellenjelölt s a piacra kiállítóit, asztal teleié­ről elmondta a magáét. Gyönyörűen beszélt. Ha- gyógőan Szavalt. Okos volt, szép volt, ügyesen ígért. Mindezt még jobban csinálta, mint az első. Bodor néni csak hallgatta. Az emberek elis­merően csóválták a fejüket, biccentettek az arany- szájú ember szavaira, rápíslogtak Bodomé asszo­nyomra. Akinek szintén nagyon tetszett a jelölt ur, jobban i« tetszett az elsőnél. Hanem amannak már eligérkezett, szívben és szándékban, voksban és a többieknek szóló magyarázkodásokban ? az asszonyság soha életében nem hagyott cserben ha­sonló ügyekben senkit. Azért volt politikus létére asszony, vagy asszony létére ilyen ritkafajta po­litikus. Most is bólintott elismerően és harsányan kiál­totta a választó tömegben: — Jaó beszél, de azér Ipőba vele! Mármint hogy az aranyszájut be kell lökni az Ipolyba, ha nem érdemli is. Az emberek erre va­lóban neki is támadtak az aranyszájunak. leránoi- gálták az asztalról és kiadták az útját. Közben Bo­dor nénivel az élükön élénken sajnálták szegényt. A vezényszó K. városában volt, egy Mizérkápítáfly. aki pályát tévesztett. A polgári társadalom ügyes-bajos dol­gaiban szeretett forgolódni ez a tüzérkopitány. Feletteseit* a mord katonákat természetesen sokat bosszantotta ezzel. A kapitány ur előadhatatlan drámákat is irt s a helyi lap szerkesztőjének a kezébe Htokban novellákat csúsztatott. Pölltizá-t is, horribile dictu. A háború végén már szocialista pártvezérként szerepelt, érthetően, mivel katona volt, aki szereti a támadó taktikát s a fegyelmei. Lipót Szalvátor főherceg, a tüzérség főfelügyelő­je látogatta meg egyizben a k-.f tüzéreket. A kap;- tány ur várta a nagyurat a főőrség élén, a kaszár­nya kapujában. A kapuban újdonsült, kekszemül gyetvai legény állott. A többiek benn drukkoltak a vártán. Az ucca végén porfelhőben vágtató lovascönpat, a nagyur jelent meg lovastisztek élén. A szőke gyetvai tüzér reszketve súgta be a kapu alá: Gewehr heraus! Erre a varázsigére a többieknek ki kellett volna rohanniok, de hogy rohanjanak ki. mikor legé­nyünk hangját elvette az ijedelem. A lovasé-nnat pedig már ijesztő közelségbe jutóit n kapuhoz, Ha a gewehrheraus elmarad, a föld összedől! Kapitányunk szerencsére az utolsó pillanatban jött ki a kapuba szétnézni. A remegő katona .odn- sugja neki Is: gewehrheraus! Igen, a tüzérség mindenható ura már ott is láncolt nyugtalan paripáján a kapu előtt. Kapitá­nyunk elborzadva súgja vissza a legénynek: He­lye ráz! ..Mégegyszor"! Azazhogy mégégyszer hívja fegyverbe a daliá­kat, de hangosan, nz Ég szerelmére! No semmi baji KékszemII katonánk széni •> fel­csillan, összeszedi minden erejét és beorditja a kapu alá: — Estyeráááz! I A főherceg kegyelmesen nem hallja crA pedig már ott áll. Csak azt láljn, hogy n fogadás nem ér semmit, a gewehrheraus a szemeláttára szühviik meg, s az egész nem ér semmit. Egyetlen lesújtó szempillantással elintézi! Hanem persze a* ezredes veszt elő a kapitányt: — Ml volt ez, az Atyára és a Fiúra?! Kapitányunk, nem jő katona, de civllbálorságu, civllpolítikáju férfi, egyenesen a szeméb'1' mondja: — Ez annak volt n bizonyítéka, ezredé? ur. h <ty a katonákat a saját nyelvükön kell vezényelni!! — Pszt! — Inti le ijedten a* ezredes, maga is magyar ember. — Megbolondul Iáj ■■mnMnBHmmHmnmmanBmmHmaBMnmaHana ELSÁRGULT NOTESZ Irtó! DARKÓISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents