Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-23 / 268. (1895.) szám

2 1028 november 28, péntek. Románia kérésére december 15-ére halasztották az optánspör tárgyalását ül autonómista mozgalom Elzászban Pária, november 22. Az Oeuvre mai szántában bejelenti, hogy Elzászban az autonomista mozgalom az utóbbi időben ismét óriási léptekkel terjed. Az autono- mista mozgalom terjedésének oka a Rik- lin és Roos mandátumának megsemmisí­tése után kiirt pótválasztásnál megindult propaganda. Ezenkívül a második auto­nomista pör szintén tápot ad a mozgalom ujjáébredésének. A „veszedelemére való tekintettel párisi illetékes körök ismét komoly megfontolás tárgyává tették, váj­jon nem volna-e célszerűbb, ha Strassburg székhellyel elzászlotharingiai főbiztost ne­veznének ki. Állítólag francia illetékes kö­rök máris komolyan gondolnak a francia főbiztos kinevezésére s feltűnő jelenség, hogy Millerand örökét Lyautey marsai venné ái Rozsypal megalakította a ruszínszkói Országos Közművelődési Tanácsot r Ungvár, november 22. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) A prágai 'centralizmus ruszínszkói exponense, Rozsypal országos elnök legsürgősebb feladatai közé Iktatta a közigazgatási reformtörvényben elő­irt Országos Közművelődési Tanács megalakí­tását. Az alakulást a szerepek kiosztása előzte meg, úgy hogy , a ruszínszkói magyarság egyetlen független taggal nem szerepel ebben a tanácsban. Hasonlóképpen járt azonban a ruszinság is, ügy hogy' az egész tanács a Rozsypal-rezsimtől ezázegy százalékban függő hivatalnok-, tanitó- és tanáré miberekből tellett ki. Az egyébként jószándéku, köztünk élő ta­nácstagok ugyanis állásukkal, hivatalukkal és esetleg jövőjükkel játszanak akkor, ha bármi­lyen ügyben a RozsypaMéle nagyhatalom el­len mernek fellépni. íme a névsor: Elnök Fen ezik István dv., teológiai és gimnáziumi tanár, első aielnök Karéi Hajek iskolaügyi referenshelyettes, má­sodik aielnök Szörényi Ferdinánd dr. gimná­ziumi tanár, harmadik aielnök Hadzsega Ba- zil dr. kanonok. Ügyvezetők a következők: Pa- vel Fedor tanfelügyelő, Miehael Brascsajiko dr. ügyvéd. Kormos Gerö igazgatótanitó, N. Neígl tanár. Pénztáros Ignáczy István tanár. A fel­ügyelő bizottság tagjai: Iván Medgyessy, H. Curkanovics, J. Racek. Számvevő Maly Hynek. A képviseletet nyert egyesületek a követke­zők: Szokol, Munkás akadémia (kommunista), Matica, Központi munkásiskola. Őrei, a cseh- agrár közművelődési egyesület. Proszvita, Duchnovics egvesület, Skolnaja Pomoscs, Bó­ján, Irodalmi és Müpártoló Esésűiét, Mozaik, Országos Szinpártoló. Bukarest, november 22. A román kor­mány kérést intézett a magyar kormány­hoz, hogy arra való tekintettel, hogy csak nomrégen alakult meg és hivatalbalépésc óta kevés idő telt el, igy nem tudta még az optánspör részleteit áttanulmányozni, a magyar kormány egyezzék bele abba. hogy halasszák el az opíánspörbcn való közvet­len tárgyalást, amíg azt megfelelően átta­nulmányozhatja. A román kormány egy­szersmind az ahhoz való hozzájárulást is kéri, hogy ezt a pontot levegyék a népszö­vetség decemberi ülésszakának napirend­jéről. Budapest, november 22. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Félhivata­losan jelentik, hogy a magyar és a román kormány megállapodtak abban, hogy az optánspörben a közvetlen tárgyalásokat december 15-én kezdik meg. OROTVA • P í MQ Ej f Ne ítéljen re»'ám, innabb minőség után. fc ■ Kérjen díjmentesen próbapénzét. Eg kapható szakOeleiekben. Csehszluv»kic.l kép­viseleti K eln M., Bra Islava, ScbneewcISuvá 4. értők, a német kívánságnak megfelelően, tel­jes cselekvési szabadsággal indulnak a kon­ferenciára és újra fölgöngyölithetik az 1924- es problémát, amely Németország fizetéskép­telenségének megállapítása körül mozog. Ugyanekkor a párisi sajtó közli, hogy min­den résztvevő hatalom két-két delegáltat ne­vez ki a szakértői bizottságba. A francia delegáltakat a mai kabinetülés nevezi ki. Egészen bizonyos, hogy az egyik delegált Morreau, a Francia Bank kor­mányzója lesz. A második francia megbí­zott személyében még nem történt megál­lapodás 9 a kormány egyelőre Sergeant és Allix személyei között ingadozik. Az amerikaiak részivé téléit a konferencián úgy szabályozzák, hogy a német és a szövet­séges kormányok kölcsönös megállapodása után két amerikai pénzügyi nagyságot ma­gánemberként meghívnak Berlinbe és ma- gánszakéntökikéní meghallgatják őket, sőt esetleg követik is tanácsaikat. A Rajnavidék kiürítését illetőleg az Excel- slor tudni véli, hogy a második rajnai zó­nát a szövetségesek a szakértőkonferencia megnyitása után, valószínűleg még ez év­ben kiürítik. Gtiandi ismét átveszi az indiai nacionalista mozgalom vezetését Páris, november 22. A Newyork Héráid londoni értesülése szerint valószínű, hogy Ma- hatma Ghandi ismét átveszi az indiai naciona­lista mozgalom vezetését, hogy ezáltal elhárít­hassa a küszöbön álló nacionalista forradalom kitörését. Az indiai néphangulat igen elkese­redett és amióta a múlt héten meghalt Lajpat Ray, a mérsékelt irányú nacionalista vezér, Északindiában a forradalom minden pillanat­ban kitörhet, hacsak Ghandi nem áll a nem­zeti mozgalom élére. Ghandit India minden részéből küldöttségek keresik fel, valamint táviratokban kérik a vezetés elvállalására. Ghandi azonban súlyos feltételeket szab mű­ködésének megkezdése tekintetében. Csakis úgy lép akcióba, ha erre egész Indiától felszó­lítást kap és ha megbizonyosodik arról, hogy elegendő számban vannak Indiában azok, akik feltétel nélkül hajlandók az ő erőszak nélküli és passzív ellenálló módszerét, az úgy­nevezett „Non Cooperation‘‘-t elfogadni. Evég- ből Ghandi a nemzeti kongresszusoknak egész sorozatát szándékszik összehívni és ott a kí­vánságokat meghallgatni. A kormánytöbbség szabotálja a magánalkalmazottak nyugdij­biztositását — A koalíció mai tárgyalásai is eredménytelenek voltak — Prága, november 22. A reggeli sajtó egyöntetű elégedetlenséggel állapította meg, hegy a kormánykoalíció szándékosan elnyújtja a magánalkalmazottak nyugdijbiztesi- táisáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az elszabotálás egyik eszköze az, hogy a kormánykoalíció tagjai nem jelennek meg a képviselőház szociális bizottságának ülé­sein, mely igy nem határozatképes. Tegnap emiatt halasztották el keddre a 17. szakasz fölötti szavazást. Ma a koalíció nyolctagú parlamenti bizottsága a koalíció szociális bizottságával együttesen tárgyalta a javaslatot, hogy a képviselőház szociális bizottságának keddi ülésére prccizirozzák a koalíció álláspontját. A tárgyalás azonban nem vezetett ered­ményre, úgy hogy a koalíció eme két szerve holnap is összeül. A koalíció halogató eljárásából egész biztosra jósolható, hogy a magán alkalmazot­tak nyugdíjbiztosításáról szóló törvényjavaslatból karácsonyig nem igen lesz törvény. Még ezidén kiürítik a második rajnai zónát! Tyrell és Briand párisi tanácskozásai - Anglia a francia állásponthoz közeledik - A szakértő konferencia francia delegáltjai London, november 22. A Mormog Post párisi tudósítója Sir William C. Tyrell pá­risi angol nagykövet és Briand tegnapi hosszú tárgyalásának óriási fontosságot tu­lajdonit a rajnai kiürítés és a jóvátétel kérdéseinek szempontjából. Stresemann hétfői beszédével kapcsolatban az angol nagykövet biztosította a francia külügymi­nisztert, hogy a Forreign Office, mint ed­dig, ezentúl is a legtökéletesebb egyetér­tésben akar működni Franciaországgal a Németországgal meginduló tárgyalásokon. Páris, november 22. Az angol nagykövet Bniandnád telit tegnapi látogatását a francia lapok egyhangú lelkesedéssel fogadják és a politikai éltest legnagyobb jelentőségű ese­ményének tartják. A Petit Párisién szerint Tyreli megkoncipiália Brianddal a Németor­szágnak adandó közös német—-francia jóvá- tételi váiaszjegyzékeL Ugyanakkor megálla­podtak a szakértői konferenciákra kikülden- dő szakértők személyében is, a konferencia programjában, a bizottságokban és Amerika meghívásának módozataiban. Az Echo de Paris nem leplezi örömét afö­lött, hogy az angol politikai életben bizo­nyos eltolódás következett be és a túlzott németbarátságot újabb Franciaország felé való orientálódás váltotta föl. Ugyanekkor a lap azt is közli, hogy a szak­A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARNO JÓZSEF (17) Idegesen fűzte tovább most ezt a gondolat­sort: — De hogyan van az, hogy ez az ember úgy mozog itt a fogházban, mintha szabad ember lenne? . . . Bemegy a zárkába, diskurál, ci­garettázik, — cigarettákból még fölöslege is van, hiszen bizonyos, hogy nemcsak engem lát el szinivalóvaí . . . Hogyan lehet ez, hi­szen — ő is fogoly! . . . Kitüntetés lenne ez a fogházszabadság? . . . Nem! Nem lehet ki­tüntetés, hiszen ö maga mondta, hogy már ötödször van itt, — tehát rovottmultu? . . . Miért élvez 5 több szabadságot, műit a töb­biek . . . mint én? . . . Ezekre a kérdésekre nem talált magyará­zatot. Szuggerálni szerette volna magának, hogy ezeket a kérdéseket csak a kíváncsiság lökte elő belőle, de érezte, hogy gondolatai mögött letagadhatatlan bizonyossággal áll az — irigység . . . Irigykedett. Irigyelte a szabadságot, mely neki nem jutott osztályrészül ... A szabad­ságot irigyelte: a szabadságot, mely nem je­lent többet, mint azt, hogy ez az ember nem egy zárkába, de egy épületbe van bezárva..., önkénytelenül elmosolyodott: — Találkoztam a relativitással! . . . Sza­badságnak érzem a rabságot, mely egy fokkal enyhébb, mint az enyém . . . Rájöttem, hogy - át kell értékelni a dolgokat: ami kínt átkozott nyomorúság, az itt áhítozott jólét . . » VIII. Katonás sorban sorakoztak fel a kihallga­tásra a rabok. Fogházorök és fogházőrmecste- rek igazgatták egyneere a sort, melynek emberei kedvezményeket korai t vagy fegyei­J mi büntetéseket tudomásul venni jöttek a ! fogház gondnoka elé. Az egyik fogoly állandóan kiugrált a ka­tonás rendben álló sorból s mókázva derítette nevetésre társait és az őröket. Szentessi, aki a sor közepén állt, csodál­kozva nézte s nem tudta megérteni, hogy miért engednek meg mindent a szigorú fog- házőrmesterek ennek a fogolynak, mikor a többi fogoly feszesen vigyázz-állásra van kárhoztatva. A fogoly, aki ilyen kivételesen nagy „sza­badságot" élvezett, most egyenesen az őrpa­rancsnok őrmester elé lépett és ellentmon­dást nem tűrő hangon rendelte el: — Vedd le a sapkád! Az örparancsnok szemén meglátszott, hogy kevés kedve van a viccelődésre. Egy dara­big vad, nyársaló tekintettel meredt a fogoly­ra, s aztán — levette a sapkáját. A foglyok sorából halk kuncogás hallat­szott. A fogoly, aki az őrparancsnok előtt állt, figyelmesen nézegette egy darabig a kopaszo­dó fejet, mely az őrmesteri sapka alól került elő s aztán rosszalólag jegyezte meg: — Milyen nagy marha fejed van! A foglyok torkából nagy robbanással tört elő a mostanáig vi/sszaparancsolt röhögés. Szeutessiben elakadt a lélekzet, — szinte ma­ga előtt látta már a jelenetet, melyet elke­rülhetetlenül bekövetkezendőnek tartott: az őrmester ráveti magát a szemtelen fogolyra s kegyetlenül összeveri . . . Csodálkozva látta azonban, hogy korántsem ez történik: az őr­mester lehetetlen dühei bámult maga elé, ar­cát vörösre színezte egy vérhullám, — de a fogoly már egy másik őrrel „beszélgetett**... Az őrmester nem vetette utána magát, de a röhögök csojmrtiához fordulva kezdett üvöl- teni: — Mit röhögne a‘rí Banda! Csend legyen! V igy ázz! Szentesíti - bánísH maga elé: ki ez az ember, hogy ennek mindent sza­bad? . . . Elgondolta, hogy ez alighanem va­lami előkelő nagyur, aki párbaj vétségért, vagy hasonlóért került fogházba, — de ennek a feltevésnek határozottan ellentmondott a fogoly piszkos rabruhája, mely sehogyan se engedett titkolt előkelőségre következtetni. — Ki ez az ember? — kérdezte súgva a szomszédjától Szentessi. — Nem ismeri? Ez a Jóska! — hangzott a válasz. — Ennek itt mindent szabad? Egy őr üvöltése szakította félbe a beszél­getést : — Ne diskuráljanak! Jelenteni fogom a gondnok urnák! Ez nem kaszinó! Szentessi kényelmetlen szorongással vette észre, hogy a figyelmeztetés neki szól s igy bele kellett nyugodnia, hogy közelebbit nem tudhat meg a ,Jóská“-ról. — Mindenesetre, — határozta el magában. — előkelő ur aligha lehet, ha a fegyenoek csak per „Jóska" beszélnek róla ... De tó lehet akkor ez az ember, akinek még dor­gáló szót sem mernek mondani az őrök? . , , Mert, hogy nem mernek, az kétségtelen . . . A fogházgondnok megérkezése vetett vé­get töprengéseinek: megkezdődött a kihallga­tás. Szentessi figyelmesen nézte meg a gond­nokot: jóságos, szakállas arc, — mely sehogy sem illett a gondnok testén feszülő egyenru­hához. — Olyan ez az ember, — állapította meg Szentessi, mintha egy orosz regényből lépett volna elő . . . Csak orosz regényekben olvas az ember ilyen Krisztus-tekintetű emberek­ről .. . Elmosolyodott: eszébe jutott, hogy mióta börtönben van, milyen gyakran jár az eszében Oroszország, — odakint szinte úgy érezte, hogy csak Oroszországban vannak börtönök... So&fe olvasott orosz börtönökről • mindig nagy szánakozással gondolt ezeknek szomorú lakóira . , , Most különösnek érezte, hogy a „börtön" szó mindig jelzővel párosultan je­lentkezett agyában: orosz börtön, — mintha csak Oroszországban lennének börtönök . . . Érezte^az elgondolás groteszkségét s most eszébe jutott: sokszor olvasott törvényszéki tudósításokat az újságokban, látta az Ítélete­ket: négyhónapi fogházat, ötévi börtön, tízévi fegyház, — de sohasem gondolt a borzalmak­ra, melyek csendesen húzódnak níeg az egy­szerű szavak mögött. A börtönlakók iránt szánalmat, részvétet érzett — ha oro­szokról volt szó. A börtönlakók sorsa eszébe se jutott soha . . . Nyugodt megelége­déssel vette tudomásul mindig a bíróságok marasztaló Ítéletét, ha olvasott róluk: igaz­ságszolgáltatás: Figyelni kezdett a kihallgatás menetére. Az örparancsnok őrmester harsány hangon jelentette: — Nagyságos fogházgondnok urnák aláza­tosan jelentein, a kihallgatás előállott. Negy­venhat ember. Harminckét kérvényező, Ezen- egy fegyelmis és három fogházőr. A gondnok szalutált és a sor elé lépve meg­szólította az első foglyot. A gondnok mögött egy hivatalnokforma ember állt, aki nagy jegyzőkönyvbe jegyezgetett. — Nagyságos fogházgondnok urnák aláza­tosan jelentein: szeretnék dolgozni, hallot­ta az első kérdést Szentessi. — Mi a mestersége? — Szabó. —• Szabómühelybe! — hangzott a g n:hok válasza. A hivatalnok beirt valanvt a jog ző- könyvbe, — ekkor már a második ember előtt állott a gondnok. — Nagyságos fogházgondnok urnák a’áza- tosan jelentem: külön sétál kérnék. Tüdő-ba­jos vágyóik, napra vau szükségem. — Rendben van. Ufoly tatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents