Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-21 / 266. (1893.) szám
1928 november 21, saertLa. 4 *ww<M:Mag4íar.-hirla]? AZOK A VÖLGYEK... — Egynéhány szó a veszendő inielíigenciárót — Eltűntek, mintha egy hatalmas forgószél kabátjuk szárnyába kapott volna és az idők irreális ködében szórta volna szét őket. Valahol, a múlt Lapjaira fölragasztva, még ott foszlik fakó színük, az illatuk föl-íölleng ezekből az ódon emlékkönyvekből, fényképek hirdetik emléküket: csoport- és vadászfoto- grafiák, kirándulási fölvételek, amelyeken kedélyesen koccantják össze a poharakat és nevetnek a. Kodak-gépbe. Régi divatu a ruhájuk, asszonyaik, leányaik frizurája kontyos, aminthogy furcsa egy kicsit rápillantani azokra a képekre, melyeket műkedvelői előadásukról vettek föl magnézium melllett, amely műkedvelői előadásra a meghívókat Kner Izidor szállította Gyomáról. A farsangi mulatságra Kertész Tódor küldte a Kristóf- térről a meglepetéseket és a karácsonyi ajándékot a Párisi Nagy Áruház albumszerü árjegyzékéből válogatta ki a kis gyerek, mialatt a hó csöndesen hutlongott, és a megyei sajtóorgánum már jelezte, hogy három hétre jönnek a színészek. Mondjuk: Rácz Dezső, Bányai Lajos. Állítsunk emléket ezeknek a régmúlt színi direktoroknak, akik a Gül Babával, meg a Vig Özveggyel végigjárták a vöWeket, városokat rendületlenül. Singer és Wolfner elküldte árjegyzékét, Könyves Kálmán az utazóját: igy aztán könyvet, képet nyugodtan lehetett már választani a téli időkre, gyűltek a könyvek, hete akin t bekopogtatott a Vasárnapi Újság, meg Az Én Ujságo í s ha Pesten Justb Gyula éppen veszekedett a dunaparti Parlamentben: apáink fülükre húzták a nyugodt békéivel készült újságot és legyintettek tempósan. Nyugodt tempóban döcögött a világ. # S ezek a völgyek! Mint egy nagy család: a völgyek. Hatalmas familiáris szakaszok, egy-egy gyűjtőpont körül. Egy-egy járási székhely, egy-egy intel- ligencia-Iakta < falu úgy magához vonzotta nagy körzetek családait, mintha valami kije- gecesedési pontja volna a kultúrának, s e ponton kívül mintha már nem is számítana a világ: szinte külföld már és elvárható volt, hogy egy-egy kalandosabb kedvű utazó könyvet ir a szomszéd völgyről, ahol vendégségben, vagy hivatalos ügyben megfordult. Itt van a Rimavölgye, a Sajóvölgye, a Ga- ramvölgye: büszke és öntudatos lokálpatriotizmussal szinte tudomást sem vettek egymásról, mindnek megvolt a maga nagyszerű intim, családi élete, akár a Vágtól a Felső- tiszáig menjünk is, megvolt, melyen belül család, patriárkális szövetkezés, mondhatnám törzs voltak, törzse az intelligenciának, az együttérzésnek, együttartásr.ak, a közös örömnek, közös bánatnak. Ismerték egymást, szerették egymást s e pillanatban, ha utolsó Mohikánjait kérdezed meg ennek a kedélyes, utolérhetetlen vidéki magyar életnek, mindegyik völgy lelkesen tőr lándzsát egyedül boldogító hajdani szépsége mellett: Vágvölgyi, Ipolyvölgyi, Garamvölgyi; ha említed a nagy, patriárkális együttlétet, csillogó szemmel kiáltja, — sose olyan szép, családias élet nem volt sehol, csakis az ő völgyén. Ezek a völgyek szinte determinálták az akkori intelligenciát. Megvan még a régi fényképalbumotok? ő, kinek ne volna ilyen: vadászok, halászok ülnek a söröshordó körül, Pista bácsi haTci állásban szalonkázik, Mali néni japán kosztümben és Kner Izidor szorgalmasan száliitotfa a meghívókat, mert divat volt akkortájt Gyo- mán rendelni nyomtatványt, és a Körjegyzői Nyomdából, Trencsénben. Csillag Anna pompájában volt, Hotzer szállította a női divatot, Szepesség a kelengyét. Divatba jött a szmo-1 king és dalt költöttek a hosszuszoknyáról, mialatt titkon rebesgették, hogy orosz kémek járnak az országban ... # Akkor jutott mindez eszembe, mikor a múltkoriban, hosszú keresésre a dobsinaiak nagyon kedves társaságában találtam meg ezeket a régi momentumokat. Persze, nagyon magmásul! állapotban, megváltozottan, de a régi kedv, a föltétien patriarkális élet lüktet még, amit ezekben a német városokban uj jelszóval, de kissé tévesen: megvalósított demokratizmusnak mondanak, holott ez sokkal több és sokkal masabb, mint demokratizmus. Ez patríciusok patriárkális élete, amelyhez mindenképpen ragaszkodnak. Minden riportnál jobb téma volt: egy német- magyar város, szent tradíciókkal, a komolytól egészen az éjjeli törökverő-harangszőig, melyekhez oly tiszteletre méltóan ragaszkodnak, amily következetesség és szívósság sokkal- inkább a mi németjeinkben vau meg, mint mibennünk. Mindenre őszinte lélekkel büszkék, nemeden lokálpatrióták. Vannak örömeik: az uj ut, az autóbusz, a jégbarlang, vannak panaszaik: a vasút, amelyet nem akarnak megépíteni, az adók, az idegenforgalom hiányos volta: mindezekkel az örömökkel és panaszoik- kal azonban ők azok, akik legkevésbé engedtek a mi vidékünkön a régi, szép tradícióból. Meggyökeresedtek és nem engedik ki maguk alól a talajt # Hanem hol vannak a többiek? Hol vannak a völgyek piknikjei, a kedves mükedveiőtársaságok, az álarcos japáni hölgyek, a régi szmokingok? Hol vannak? Én hiszem, hogy vannak! De mórt olyan hallgatagok? A fénykép, a régi szmoking, Máli néni árvuló japánlegyezője, a kitömött fajdfcakias kötelez! Noblesse obiig®. # Az egyikkel 'találkoztam a múlik ór. Csöndesen húzódott meg a személyvonat deszkalócáján. Újságolta, hogy a könyvtárát nemrégen adta el, a ruhatára bizony elég kopott s a szmokingot házikabátnak viseli, de nem fényűzésből. Az arca megnyúlt, szép bajusza, melyet egyszer egy szépasszony kedvéért levágott egy báli éjszaka vigalmában, őszen csa pódott a szá jászéi éré. Régid! vatu gamásiMt viselt. Nagyon melankolikusan beszélt. A másikkal is 'találkoztam. Anyagi jómódja teljes. Könyvei is vannak, Az irodalom az élet tükre. Együttélő, egynyel- vüek irodalma az együttélő egynyelvüek életének tükre. Olyan tükör, amely hamarább megmutatja a képet, mint ahogy a kép egészen kialakul. >— Olyan tükör, amelyik jobban megmutatja, hogy milyen, mint amilyen. Ne is kalandozzunk el az irodalom kerítésein túlra. * Ha valami érdekelheti az embereket, a saját sorsuk az. A saját sorsuk, és minden, ami azzal összefügg. Úgy látszik, minket is kezd megint érdekelni a saját sorsunk, amelyikkel eddig sokáig megint nem törődtünk b ha törődtünk, rosszul törődtünk. Kezdődnek a kérdések: Miért? Hát miért? Miért: hogy-----Az az, itt álljunk meg, mindenki az kérdezheti, amit akar, amit szeretne, ami érdekli, ami izgatja, amire kiváncsi, ami fáj, ami éget, ami öl, ami hiányzik, — amit tud. De én nem sorolhatom föl a kérdéseket, jobb, ha nem sorolom föl. Hiába ül le Bartók Béla a legszebb tudásával az olyan zongorához, amin hiányzik minden harmadik húr, játszhat úgy, mint még soha, játszhatna azt, ami mindennél Bzebb és tökéletesebb, a zongorán nem jön ki az, amit játszik, s ahogy játsza, a zongorán hiányzanak a hurok, s a művész kéz a klaviatúrán hiába brillíroz, a huro- zatlan zongorát nem tudja úgy megszólaRatni. Hiába a művész, ha nincs húr a zongorán. Ezt régen megmondták ipár, de sokszor elfelejtik. A miértek azonban állnak és a gléda előtt muszáj elvonulni. A miértek glódája előtt. * I Magunkról van szó. Élünk? Nem élünk? ' Ha élünk, miért élünk? — olvasni nemigen szokott, — van vadászkutyája, egy kis erdeje és autót fog most venni magának. Hivatva volna arra, hogy maga köré gyűjtsön egy kis társaságot, hangadó legyen. Ha nem is vezér — Istenkém, ma mindenki vezér —, csak irányító. Gyűjtőlencse. De nem. Szerényen mosolyog, elhárítja magától a kitüntető bizalmat. Hogy nem. Ho^v nem foglalkozik semmivel, neki hagyjanak békét, a világ menjen a maga módja szerint, ő visszavonul, elvégre van elég gondja az embernek. Meg igy. # Nem is tudom, az első mivel foglalkozik most. Vannak emberek, akik csak élnek egy- napról-másnapra. Ezekben maradt az idealizmus. Semmi egyéb, de önzetlenség, idealizmus: igen. Az elcsüggedésen kívül. Hogy a másik fajtának mért keli visszavonulni, nem értem. Völgyek, fényképek, hajdani társaságok, kötelezettség? ...Istenem! Annyi ember van a világon, miért éppen ő? Ez marad nagy kérdésnek, ugy-e? Miért éppen én? így aztán a völgyekből szép lassan elfolyik a víz. Szombathy Viktor. És miért, ha ez nem élet? Azt a feleletet, ami erre megfelelne, még nem mondták ki azzal a varázserővel, ami feleletté tenné. Nem tudok szabadulni attól a képtől, amit ugyan csak az újságokban láttam, de biztosan jobban megrázott, mintha az életben láttam volna. Különben is: nálunk külömb ember, Flaubert maga megvallotta, hogy sokkal erősebben érzi azokat a fájdalmakat, amiket könyvben ol- vas, mint azokat, amik az életben érik. Nem vagyok Flaubert, de engem is jobban megrázott az északisarki katasztrófa, amiről csak olvastam, mint sok más, ami velem megtörtént s ami bizonyára mégis csak jobban érintett, mert a saját bőrömről és saját szivemről volt szó. Az északisarki katasztrófában, amit most megint elénk idézett Mussolini parancsa, amivel Nobilét eltiltotta minden nyilvános helyen való megjelenéstől, írástól és interjuadástól, sőt megfosztotta tényleges katonai minőségétől is, az északi drámában volt egy mozzanat, ami a bor- zadály erejével hatott rám, s biztosra hiszem, hogy ez volt a legrettenetesebb része: az, hogy az a pár isten háta mögé kivetett, közös bal- sorsban, közös pusztulásnak kivetett, közösen szenvedő hajótörött, akik haláltmegvető bátorsággal, egymásban is az önmaguk sorsát tisttelő bajtárssággal, testvéri sorsközösségben védték, harcolták, segítették egymást és egymásban a közös menekülésük és visszatérésük útját, az a pár nyomorult ember, mikor a jógsziget, rabjai lettek, egymásnak estek és egymás ellenségeivé állatiasodtak: veszekedtek, marták egymást, keserítették egymás életét s a másikunk ( hajszíne, bajusz állása, lélegzése, megspórolt cigarettája, vagy csak egyszerű kézmozdulata miatt is Idegesen, irigyen, gyülölködvo upgor- kodtak egymásra, mint a komisz ebek. A hőtök és a bajtársak a katasztrófa legkritka-. FEKETE TÉLI ESTÉKEN Ne nézzetek a szemeinkbe: bennük raasztaiMuk a nem Jtóg múlt igazi mosók: mi dnltuk fel a napos mezőket. Ne nézzetek a szemeinkbe: az orosz muzsik kunyhójára mi vetettünk csóvát, mi gyújtottak lángra a megrettent szivek végső menedékét. Meg ne csókoljátok a szárakat: a mi szánk trombitáit e!őr*é-t, hipp-hipp-hurrá-t. A mi színkon tajtékzoít vérizu mámor, eszelős harci röhej s a mi szánk köpött a Kárpátokban a magyar leszületre.. Ne nevezzetek édesapánknak: eze b gyerekek gyomrát mi bieskáztuk ketté Sabácon... Sabacon!... Mi dög?esztettünk n.v*ryar bakákat dermedt mezőkön Szibériában s csendes Csikországban mi csúfítottuk meg a szép bimbós-kelyhii székely szüzeket. Erdőirtás után akik megmaradtunk: tönkök, csonkok, a megtépett lombok fájdalma van bennünk: ne nézs&fcek a szemeinkbe... Átok jól tenné, ha fekete hal'gaiással némitacá örökre a szánkat, hogy ne tudnánk álmokat megrontó véres mesét mondani téli estéken unokánknak . Erdőirtás után napra, csókolt dús hajtásai a mának ntálkozzatok rajtunk, hogy tegnap egy békésen szánté lengyel parasztot — a esunya emlékű Volhyniában — egy féü?dög!ött srapnel össjjotépett. —- ó, ©kés lengyel paraszt, aki termetté! késett aratásra, utál kozzál rajtunk: a magvetők mi voltunk; táncban mi bokáztunk hirtelen halálkor a hideglelős este ölelő karjában Százezer nagyátku, jó maszkja anyának mi fojtottuk álmát sápadt Iápvirággá a ma*úri tavakban. S akik ott megholtak » akik itt megholtak: mennyi-mennyi testvér: scenviink gyűlöltek, kezeink gyilkoltak és Akik gyilkoltunk magyarok, németek, muszkák, talianok; é, emberek, emberek csókás messzi tájról: mi voltunk... mi róttunk... Jaj, ne nézzetek a szemeinkbe testvéreink, gyermekeink és unokáink, mer' akik öltek: mi voltunk... mi voltunk!!... Átok jól tenné, ha fekete ha’Jgatással némitaná örökse a szánkat, hogy ne tudnánk álmokat megrontó véres m-vsét mondani téli estéken unokáknak. —- — — Újvidék. HÁT MIÉRT? Irta: GYŐRY DEZSŐ Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén sabb napjaiban és a lehető lógközösebb ha- lálraitóltségben marakodó, vicsorgó senkik lettek, — azaz hogy nem is egészen, inkább csak fogságuk napjai alatt annak mutatták magukat. Mert hogy hősök? ki vitatná el tőlük, hogy mártírok? ki vonná kétségbe, hogy jó barátok, — utólagos nyilatkozataik nagyrészénél igazolta ezt és mégis? Miért? * Nem a tudományos magyarázatra vagyok én kiváncsi. Van egy magyarázat, ami több, mint a tudományos magyarázat, olyan, amihez a tudományos magyarázat csak olyan, mint Kanthoz a betűvetés oktatása. Erre a magyarázatra vagyok kiváncsi. És ha a magunk állapotát és bajait nézem, ahogy ellépdelnek a nekem sortálló miértek glé- dája előtt, az jut eszembe, hogy: nini, milyen rokon helyzet ez azzal, amit az előbb .idéztem, a Nobileékkal, csak épp hogy kissé többen vagyunk s kissé nagyobb a jégsziget s ezzel távolabb a halál. Más semmi. Miért? Hát miért? Nincs két kéz barátkézben, nincs két szem szerető szemben, iróbarátaim, mi van velünk? Rettenetes az, amit a tükör mutat, hisz itt csak rólunk s tükörről akarok beszélni. A kettős felelősség, amit ránk rakott a sors — az egyik a jelen és a praktikum, a másik a jövő és a megálmodás felelőssége — ott hever a földön, mellettünk, mint az összezúzott gépmadár roncsa, úgy hever, pedig nincs is összezúzva, csak a. mi vállaink motorja hiányzik alóla. Szembe állok a kérdések gládájával: s őszintén, nyíltan visszakérdezem a kérdést: Miért? Hát miért? A tükör a jövő. S a tükörért felelősek vagyunk. E. A. E. Bácsbeit már évek óta tartja közgyűlését az E. F. E. (Elvált Férjek Egyesülete), ahol a női nemről nem a leghizelgöbb vélemények alakulnak ki. Az egyesület célja visszatartani a férfiakat a nősüléstől, mert a modern nő nem méltó arra, hogy feleség legyen. Természetesen a bécsi nők sem maradtak adósak és megalakították a kontra egyesületet, amelynek hivatalos címe: E. A. E., azaz Elvált Asszonyok Egyesülete. Mindjárt az alakuló közgyűlésen egyhangúlag kijelentették, hogy egyetlen férfi sem méltó arra, hogy egy asszonynak élettársa legyen, mert : 1. A férfi lusta és kényelemszereiő, elvárja, hogy ebéd, után a felesége mosogasson, ahelyett, hogy ezt maga végezné el. 2. A férfi udvariatlan. Reggel, ha felkel, eszébe sem jut felesége ágyához hozni a reggelit. Sok asszony éhgyomorral kénytelen a másik oldalra fordulni, hogy reggeli álmát folytassa. 3. A férfi smucig. Megköveteli, hogy felesége beossza azt a pénzt, amit elsején kap és lármázik, ha az asszony kétszer annyit költ, mint amennyi a fizetése. 4. A férfi brutális. Paláliát csap, ha a felesége a kártyaklubből éjfél után jön haza, ahelyett, hogy kezet csókolna neki és megvigasztalná, amiért minden pénzét elvesztette. 5. A férfi ömző. Rossz szemmel nézi, ha felesége más férfit is kitüntet kegyeivel. Megköveteli, hogy csak őt szeresse: Egyedül csak őt. Senki mást. 6. A férfi gyanakvó. Ha a felesége egy idegen férfival a moziba megy, képes utána lesni és benyitni a páholyba anélkül, hogy előbb kopogna. Tehát azonkívül még tolakodó is. 7. A férfi ostoba, emlékezőtehetsége kritikán aluli. Mindig elfelejti, hogy mikor van a felesége születésnapja. A legtöbb asszony ezen már lulteszi magát és még idejében megrendeli az ékszerésztől az ajándékot, hogy férjét meglepje a - számlával. 8. A férfi nem tud számolni. Ha a felesége húszéves korában ment férjhez, sehogy sem fér a fejébe, hogy tiz évi házasság után az asz- szony még csak huszonöt éves. 9. A férfi nem tudja kellően méltányolni az igazi nőiességet. Kifogásolja, ha felesége a korzón cigarettázik, ha szmokingban jár és monoklit visel. Sőt attól sincs elragadtatva, ha borotválkozik és nullásgéppel ny'raija a haját. 10. A férfi lehetetlen követelésekkel áll elő. Azt akarja, hogy a feleségének gyereke legyen. * Az utolsó pont általános megbotránkozást kelleti a közgyűlésem Az egyik választmányi tag felháborodva, kiáltotta: — Hallatlan! Hát még ezt is fölünk várják a férfiakig ! a-* j
