Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-21 / 266. (1893.) szám
2 ♦pI^yaTA^VACitoR-HIRIiAP Németországtól nagyobb jóvátételt nem követelhet, mint amennyit a német közgazdasági élet valóbaji elbír. A közeljövőben a hatalmak talán megtalálják a jóvátétel kérdésének megoldását, aimi föltétlenül a világ békéjének megszilárdítására fog vezetni. Stresemann után Westarp gróf, a német nemzeti párt parlamenti frakciójának vezetője emelkedett szólásra és hosszú beszédben polemizált Stresemann politikája és egyáltalán a locarnói szellem ellen anékül azonban, hogy az általánosan ünnepelt külügyminisztert hevesebben vagy bántóbban megtámadta •volna. A gáláns franciák ’ Pár is. november 20. Stresemann dr. külügyminiszter tegnapi beszédével nemcsak a birodalmi gyűlésen és Németországban éri el nagy sikert-, hanem Franciaországban is, ahol a sajtó nagyrésze ma udvariasan és kedvezően kommentálja nyilatkozatát. A párisi lapok cikkeiket ma egyöntetűen lovagias gesztussal kezdik és kifejezik őszinte szcrencsekivánataikat Stresemann fölépülése alkalmából. Egyúttal fölhasználják az alkalmat, hogy néhány udvarias hókot mondjanak a nagy és békeszerető ál- Iamfcrfiunak, aki eddigi működését méltóképpen egészitette ki a minden tekintetben sikerültnek nevezhető tegnapi beszédével. Stresemann ismét utánozhadattan ügyességgel beszólt s ámbár eleget tett a németek várakozásainak, külföldi partnereit sem ijesztette meg iuierös szavaival és egyáltalán nem nehezít ette meg a küszöbön álló jóval ételi tárgyalásokat, holott a német álláspontot a íewkétszmütlenebb határozottsággal képviselte. A francia sajtó föltűnő udvariasságát természetesen elsősorban taktikai okok diktálják. A Journal szerint Stresemann beMzonyitotta hogy a locarnói ,.li,ra“ ideje elmúlt és a szép szavakat tetteknek keli követniük. Francia- ország semmi mást nem követel, mint hogy saját álláspontját szintén határozottan és nyomatékkai képviselhesse. A Petit Párisién agy véli, hogy Stresemann a német álláspontot szántszándékkai domborította ki oly élesen, mert így lehetővé tette a küszöbön álló iárnyalásokon az engedékenységet. Ha másként volna, a jóvátételi tárgyalásokat eleve el kellene vetni. Az Excefetor szerint a német külügyminiszter elmondotta az összes érveket a rajnai megszállás megszüntetésének érdekében, amire a válasz nem lehet más, mint hogv Franciaország is elmondja érveit, amelyeknél a rajnai megszállást a béke és a jóvátétel zálogának állíthatja be. A* Echo de Parisban Pertfnax kijelenti hogy a német követelések annyira távolesnek a francia állásponttól, hogy Francia- ország érdekében a legjobb volna, ha egyáltalán eltekintenének a jóvátételi tárgyalások megkezdésétől. A nemzeti sajtó szerint Stresemann nem lojális Franciaországgal] szemben és föl akarta izgatni a Poinoairé-ellenes francia pártokat, hogy megkezdjék rohamukat a minisztereiBÖRTÖM A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARNO JÓZSEF (15) ... S aztán beszélni kezdett a pap: szerétéiről beszélt, de szavaiban nem zengett az .apostolok embertölevö szeretete. — Szeressétek egymást felebarátaim! — •kiáltotta a pap, de a hangján érzett, hogy nagy megtiszteltetésnek szánja, nagy leereszkedésnek érzi a „felebarátaim“ megszólítást. Szemein keresztül 'belefájt szivébe az aranypalást: felebarát! szeretet, — de mi lesz mise után? ... A 'kékruhás őrt látta, ki két marokra fogta a puskát és Ugyanúgy nem figyelt a papbeszédre, mint a fogoly, ki az imént szólásra nyitotta a száját s most buzgó, remegő igyekezettel mímelte az ájtatos embert. Szentesei is megfeledkezett mindenről: a pap még beszélt, de a rafetemplom nem volt már Istenháza, csak fogház, melyben őrök és foglyok vannak ... Elgondolkozott: — Emberek!... „.. Már nem tudta felébreszteni magában a hitet, ami előbuggyant belőle az imént: már nem érezte biblikus gyülekezetnek a rabtemplom népét, — már csak a meleget s az emberi lehelletek szagától terhes levegőt érezte ....... Szeme végigszánkázott a sűrű em ber so rokon: — Milyen kevés közük ven az Istenihez ■— kínlódott elő belőle a kételkedés. Vezényszó rázta fel az álmodozásból: v — Harmadik, negyedik emelet felfelé! A pocakos őrmester a temptoirnzárka közepén állt e csípőre tett kézzel vezényelte vissza a rabokat a vasajiók mögé. A háta mögött hallotta a fogházőr szavát: —- M;»e alatt beszélgetni! Mi?! Holnap' kihallgatásra megy! A Masaryk-interju és a csehszlovák távirati iroda Prága, november 20. Masaryk elnöknek a Sunday Times részére adott nyilatkozata kapcsán jelentettük, hogy a hivatalos csehszlovák távirati iroda vasárnap azt a jelentést adta ki, hogy az interjút Benes adta. Hétfőn a berlini Ullstein-ügynökség távirata szerint kitűnt, hogy az idézett interjú Masaryk köztársasági elnöktől származik. A távirati ügynökség tévedése Prágában kínos föltiinést keltett s még a kormány- sajtó is „igen kínos elnézésnek44 minősítette. Az agrárius Vccor inai száma csodálkozásának ad kifejezést, hogy a külföldi propagandával megbízott hatóságoknak sejtelmük sem volt előzetesen az államfőnek ilyen jelentős megnyilatkozásáról. A Ve- cerni List úgy jellemzi az esetet, hogy a „csehszlovák távirati iroda elkonfiskálta Benes részére Masaryk nyilatkozatát44. A lap a következő szavakkal zárja cikkét: „Mindez arról tanúskodik, hogy a hivatalos hírszolgálat terén nincs meg a kontaktus és hogy az illetékesek nem tudnak arról, hogy az állam feje kinek ad nyilatkozatot.44 A távirati ügynökség azzal menti elnézését, hogy a Reuter-ügynökség jelentése alapján adta ki közlését és a Rcuter-ügy- nökség kimondottan Benesről emlékezett meg. nők ellen s támadásaik alatt mindenkor számíthatniuk Stresemann és Németország támogatására. Locarno erősebb mint Versailles! London, november 20. A londoni sajtó feltűnő helyen és szenzációs ktu**Jeégek között nyomtatja le berlini munkatársainak beszámolóit Stresemann beszédéről. A lapok kiemelik, hogy a német külügyminiszter nemcsak a rajnai kiürítésről, hanem az angol- francia ffottakompramiöszuimről és a jóvátételről is kimeri tőén megemlékezett, miközben megóvta Németország teljes semlegességét A Daily Ghroniele jogosnak ismeri el a német külügyminiszter követeléseit a rajnai kiüritésre vonatkozólag. Ugyanez a lap azt is természetesnek találja, hogy Cushendun és Baldwin beszéde után, amelyet az angol államférfiak az angol-francia flottakompr ami aszúmról mondottak, bizonyos nyugt "lan ság iámadf a külföldi kancelláriákban. El végié Angliát is kötik Locarno általános kötelezettségei. A locarnói szerződések rendszere a legerősebb érv a rajnai kiürítés követelésére. Locarno erkölcsi alap és talán még vitathatatlanabb, mint a vcrsaillesi szerződés alapja. Az angol kormánynak latba feedJ vetnie befolyását/ hogy Franciaországot a Rajna vidék azonnali kiürítésére bírja és megóvja az egyre erősbödő és helyét becsülettel megálló Németországot az újabb megaláztatástól. A francia Jóvátételi szakértők Páris, november 20. Doumergue köztársasági elnök vezetése alatt ma minisztertanács volt az Elyséeben, amelyen elsősorban a Dawes-jíivaslat revíziója ügyében összeülendő szakértőkonferenciával foglalkoztak. Illetékes körök értesülése szerint Franciaország már kinevezte szakértőit, ámbár az utolsó pillanatban komoly ne- hé-égek merültek fel. A francia delegációt föltétlenül Morreau, a francia bank kormányzója, vezeti, de két eddigi kísérője, Sergeant és Permantier, személyes okokból nem fogadta el a megbízást. Valószínűleg tehát Quesnay és Allix, a Sorbonne tanárai kísérik el Morreaut a konferenciára. Az udvarias néuszóvetség Bécs, november 20. A Neue Freie Presse értesülése szerint illetékes diplomáciai körökben komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a népszövetségi tanács kü^eöbön álló ülését Berlinben tartsák meg. Az elhatározáis oka elsősorban az volna, hogy a betegségéből alig felépült Stre sámánt kim élni akarják a genfi ut fáradalmaitól, másodsorban az, hosrv Briand visszaadhassa Stresemannak párisi látogatását, amely, mint ismeretes, a Kellogg- javasfat aláírásakor történt. Amamillah reformtörekvéseinek következménye: forradalom London, november 20. A Daily New* kalkutta! jelentése szerint Amanullah afgán király reformtörekvései India északnyugati határán a félvad törzsek felkelését eredményezték. A lázadás egyre nagyobb méreteket ölt. A Dákká és Jalalabad közötti fonton a forgalom szünetel, mert a lázadók eddig már több karavánt kiraboltak. A törzsek két angol alattvalót a hegyek közé hurcoltak. Az afgán király nagyarányú büntető expedíciót tervez a lázadók ellen. Egy fogoly csendesen megjegyezte: — Ebből sölélzárka lesz!... Szentessi mór az ajtóban állott, de visszanézett: a pap már aranypalást nélkül, fekete reverendában állt a fogházteimplom (közepén és egy fogíháztisztviselővel beszélgetett. Szentessi még megkereste szemével a foglyot, akinek meg ig ér tetett már a sötét- zárka s megsimogatta egy pillantással: — Szegény... Ismét becsapódott mögötte a vasajtó. Kávéházi cinizmussal gondolt vissza a templomra e Istenhivő ellágyulására. Fel-alá járkált a zárkában: — Részvétet érzek a bűnösök iránt — ez kétségtelen ... Sajnálom őket, mert ketrecbe zártan élnek... A házimunkás szavai jutottak eszébe: „én már ötödször vagyok itt!44 — Talán ők ezt nem is érzik olyan borzalmasnak, mint éin ... Náluk a börtön ugyanúgy tartozéka a „mesterségnek44, mint a katonáknál a frontszolgálat... Igen ... de vájjon nem kejl-e sajnálná a frontszolgálatos katonákat is? ... Most nagyon világosnak HáMa a dolgokat: részvét, sajnálat... — De csakugyan csak részvét, amit érzek — tolakodott fel a gondolat — s nem szolidaritás?... Szabad-e, lehet-e sajnálatnak nevezni azt, mikor a velem egysoreu emberek sorsát panaszlom?... Nem a magara megkínzott sága lázadozik csak? A vas-ajtó felcsapódása vetett véget töprengéseinek. —- Beszélő! — ki áttolt be zárkájába a kulcsár. — Mi tetszik? — tanácstalankodott Szentesei.-- Gyorsan, .gyorsan, látogatója van ... — Igenis — szedelőaködött Szentessi a ki-1 sietett a folyosóra. Itt már másik fogházén várakozott rá. Megindultak a lépcsőn lefelé. — Szabad itt meglátogatni a* embert? — érdeklődött a fogházőrtől. — Minden második vasárnap. — Ki vár reárn? — Azt én mér nem tudom. — Meddig szabad beszélgetni? — öt percig. De én ezt nem veszem nagyon szigorúan... — Köszönöm — mondotta csendesen Szentessi, pedig ujjongani szeretett volna: ember a kékruha alatt! # Sugárzó anyaszemek vártak Tá a gondnoki irodában. Szentesei szemrehányást várt, hogy „látod, látod, idejutottál!44, de édesanyja kék szemeiből, melyek alá pedig már árkot ástak a könnyek, nagy ölelések szaladtak feléje: — Fiam! Gyámoltalanul, félsaegsn állt az anyja előtt. Szeretett volna mentegetőzni, szeretett volna gyónó szivet nyitni az édesanyja szemei elé, de a beszélőszobában levő idegen emberek tekintete visszafojtott beléje minden igazi hangot Hideg, közömbös dolgokról beszélgettek, csak a szemük ölelkezett szent, nagy szeretettel. Az anyjából minduntalan felszakadt a féltés? — Elég volt az ebéd? Nagyon sötét a szobád? Mit küldjék holnap? Vigyázz nagyon magadra! Naiv, gyerekes kérdések voltak ezek, de mögöttük ott sopánkodott a szeretet, mely még a börtönzárkákat is féhérbutoros gyermek szobákká szerette vöPua varázsolni. Az őr félbeszakította beszédjüket: — Letelt az ötperc. — Ne még! — könyörgött az anya. Az őr vállat vont: 1D28 november 21, szerda. Pesszimista hangok a lengyel közgazdaságról Fáraó, november 20. Dewey, Lengyelország amerikai pénzügyi biztosa, most tette közzé harmadik negyedévi jelentését a lengyelor- szági gazdasági állapotokról s a lengyel adórendszer alapos reformját követeli. A lengyel kormány túl nagy adót vetett ki az iparra, mig a mezőgazdaság alig két százalékát törleszti az állam kiadásainak. Á lengyel parasztok, akik között számos gazdag és nagy jövedelmű ember van, még ma is mentesek csaknem minden adóié- hertőL Dewey jelentése a lengyel adórendszer súlyos kritikája ellenére optimisztikusan záródik. Sokkal pesszimisztikusabban nyilatkoz.k Krzynanovszky tanár, a sejm költségvetési bizottságának előadója. Krzynanovszky, aki a parlamentben a PH- susdszky-blokhoz tartozik, jövőre nagy gazdasági krízist jósol Lengyelországban. A pénzügyminiszter hevesen megtámadta a pénzügyi előadót szerinte indokolatlan pesz- szimizmusáért és rámutatott a Lengyel Bank rendkívül erős pozíciójára, amely egymagában is elegendő minden krízis kikerülésért?. — Én nem bánom: tudom én, hogy már tizperoe is beszélnek, de mindjárt az őrmester ur fog szólni... Az anyaszájból újabb kérdések patakzottak elő s Szentessi érezte, hogy hiába is válaszolná meg ezeket — százezerszámra öm- lenónek újak s az igazi kérdések azok, melyeket az anyaszáj ki se mer mondani. — Minden nap küldök majd csomagot — vigasztalta az anyai hang, mintha mondani akarná: „ne hagyd el magad, fiam, nagyon szerellek!44... Szentessi gyámoltalan jófiuskodiáseal simogatta meg az édesanyja kezét. Köszönni akart ez a simogatás, de csak könnyéket parancsolt elő. — Mikor jössz végre haza? — buggyant elő a kérdés, mely már a beszélgetés kezdete óta ott tétovázott a szájon, de nem mert szavakká szilárdulni. — Hazajövök... hazajövök ... — motyogta Szentessi e nem merte kimondani a kegyetlen igazságot, hogy ő tudja legkevésbé, hogy — mikor ... Aztán búcsúzni kelleti Szentessi megindult a vasajtó felé. Nagy ürességet érzett: — Megint egyedül leszek — végtelen időkig... Az őr mondotta: jöhet látogató — minden második vasárnap... Kétségbeesés markotászta a torkát: — Tizennégy nap múlva megint bejöhet az anyám ... De mikor lesz vége ennek a tizennégy napnak? . , . Három nap múlt el eddig s már esztendőknek érzem a kőfalak között eltöltött Időt . . . Felsóhajtott: — Szegény anyám! Még vigasztaló szavakat se tudok mondani neki . . . Nagyon szegénynek, nagyon ügyefogyottnal érezte magát és a fogházlépcsőn fellel/ menve arra gondol!, hogy milyen kegyetlenül kinos .dolog lesz egyedül lenni . . , Megint egyedül . s , /
