Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-20 / 265. (1892.) szám

1928 aorember SO, kedd. 'mm-mmsameh* Sziillő Géza és Szent-lyány József a választások jelentőségéről és pártjaik politikájáról — Nagyszabású választási gyűlések Kassán és Pozsonyban — Pozsony, november 19. (Saját tudősitónk- t<5L) Vasárnap délután öt órakor, a Savoy- szálló télikertjében tartotta meg a magyar nemzeti párt pozsonyi választási népgyülését A zsúfolásig megtelt te remiben ott láttuk Po­zsony város őslakossága minden rétegének a képviselőit. A gyűlést László Zsigmond nyitot­ta meg s üdvözölte a párt csaknem teljes számban megjelent törvényhozóit. A gyűlés első szónoka Szent-lvány Jó­zsef nemzetgyűlési képviselő, a párt vezére volt, aki hatalmas beszédben fejtegette, hogy a tartományi választások határozottan politi­kai jelleggel bírnak. Maga a képviselőtestü­let nem fogja Szlovenszkó lakosságának de­mokratikus akaratát szolgálni, hiszen a kine­vezett tagok nagy száma folytán ez a köz- igazgatási szerv is a kormány rendelkezésé­nek egyszerű végrehajtó közege lesz, mégis van egy momentum, amely részünkre érték­kel bir és ez MILYEN IDŐ VÁRHATÓ Egész Középeurópában esés, szeles időjárás ural­kodik alacsonyabb hőmérséklet mellett. A köztár­saságban a hőmérséklet maximuma Kassán 12, minimuma Ótátrafiireden —1 fok Tolt. — Időprog- nózis: Vátozékony, helyenként kevés csapadékkal, valamivel melegebb, délnyugati széllel. Pozsony város jelentőségének emelkedése Ez nemcsak a város lakód szempontjából bir jelentőséggel, de magasabb általános szloven- szkói és magyar-német szempontból is. Foglalkozott az okokkal, amelyek szüksé­gessé teszik a párt pozsonyi szervezkedését Első helyen említette a Pozsony közönségé­nek köréből kifejezett kívánságot, azután azt a körülményt, hogy a községi választások al­kalmával a keresztényszocialista párt orszá­gos vezetőségével a városi közös listára vo­natkozó írásbeli megállapodást a helyi keresz­tényszocialista szervezet nem respektálta, vé­gül, mert a mostani tartományi választásokra sem volt lehetséges a közös választásban va­ló megállapodás. Ismertette a párt politikáját, amelynek közvetlen cél ja * a „magyarság gazdasági, kulturális és politikai egysége*'. A magyar egység gondolatát tiszta szemmel való meglátásnak nevezi, mert ez az ut ve­zethet a bajok és sérelmek pozitív megszün­tetéséihez. Ezért összpontosul a párt prog­ramja az egység gondolata körül és ezért nem köti dogmákhoz politikai tevékenységét. Hisz benne, hogy a nemzeti ideál képes lesz egyesíteni idővel a magyarokat és meg van győződve, hogy személyi szempontok is hát­térbe fognak szorulni. Vonatkoztatja ezt el­sősorban önmagára, aki sokszor kijelentette, hegyim a* 5 személye akadálya az egység létrejöttének, az első lesz, aki a magyar ügy közkatonái közé fog állani. Ezt most is állja. A reálpolitika értelmezése Szüksége volt annak a magyar nemzeti párt megalakulásakor, hogy a magyar nemzet egysége közé csoportosítsa a magyar munkát és politikai tevékenységet egy számottevő nagy magyar párt és ezt az eszmét, ha még annyi vihart is kel átélnie, magasra emelje. Most, hogy az a sajnálatos helyzet áll fenn, hogy a két párt külön-külön veszi fel a küz­delmet, ismét szükség van bizonyos kimagya- rázásokra, tekintve, hogy a mi politikai tevé­kenységünk, mint ahogy az már szokás, sok­szor minden tárgyilagosságot nélkülöző kri­tikában részesült. A magyar közvélemény előtt leginkább az én reálpolitikai tevékeny­ségem és felfogásom kipellengérezése folyt. Szeretném, ha a magyarság mélyére nézne ennek a felfogásnak és meglátná, hogy a nagy és kis, győztes és legyőzött államok po­litikusai a mindennapi gondok, bajok orvos­lását tekinti fontos feladatoknak és például a nacionalizmus modern művelője, Klebels- berg gróf magyar kultuszminiszter is reálpo­litikus. De voltak már a magyar történelem­nek nagyjai között sokan ilyen felfogásuak. Tisza István méltóan foglal helyet a monu­mentálisán nagy magyarok galériájában. Nem tartozom — úgy mond — a követői közé, de szellemi és jellembeli nagyságát mindig elis­mertem. Azt mondta róla a legutóbbi Tisza- vacsorán az ünnepi szónok, egy régi hive: „A hétköznapi bajok felé fordult s az álomvilágból fokozatosan a reálpolitikába akarta vezetni a magyar nemzetet.14 Ezért volt borzasztó nagy, ezért volt nyíltszívű és bátor, mert, amit mon­dott és amit tett, az nem csillogott, nem ra­gadta el a fantáziát, nem gyújtott könnyen ellobbanó lángolásra és nem csak megmutatta a sebeket, de gyógyította is. Nem elég meg­mutatni a sérelmeket, de gyógyítani is kell valóságos munkával, akkor is, ha ez a munka nem csillog és ak­kor is, ha ez a munka nem népszerű. Én büsz­kén vallom reálpolitikai felfogásomat. Ez nem érdemli meg a behódolás és megalkuvás használt jelzőit és a mi magyar közvélemé­nyünk megengedi nekem, hogy az érvekre, tehát a tárgyilagos kritika ellenvetésére a sze­mélyeskedést figyelmen kívül hagyva, eb­ben a, remélem, higgadtabb atmoszférában válaszoljak. A személyeskedéseket figyelmen kivül hagyom, mert az régi dolog, hogy ezt az érvek hiánya okozza és egyenlő a gyengeség­gel. A nemzet épületének pozitív építése lehet legfontosabb teendője minden magyar politi­kának. Mindazt, ami ezt az építést zavarja, el kell hárítani az útból. Szükséges, hogy a nem­zet kiélhesse a maga nyelvét, kultúráját, nemzeti hagyományát, hogy megtarthassa és megerősítse gazdasági erejét. Adva van a cél: a reálpolitikai cél éles ellentétben azzal a felfogással, amelyik azt mondja, hogy csak vérezzen, hozza a nem­zet az áldozatokat, mert így az egyéniben fel­gyülemlett keserűség kirobban és megszerez­heti a nemzet minden jogát. Kérdem, nem eleget vérzett a magyarság 1000 esztendő alatt? Van-e oly bőségesen a javakból, hogy újabb és újabb áldozatokat követeljünk? Azt hiszem, hogy, hála Istennek, kevés magyar politikai vezetőnek bírná él ezt a lelkiismere­te, de hódítani sem tudna véle sokáig. Csak bele kell tekinteni a hétköznapokba: a nyomorgó, munkája vesztett magyar mun­kás, a nyugdíjas, az állampolgárság nélküliek élete égbekiáltó, vagy a barázdákon verejté­kező magyar föidmivelő gazdák koraősz fe­je, vagy az iparosok, kereskedőik gondokba borult tekintete: súlyos parancsokat oszt ne­künk és követel tőlünk. Százszámra, valóságos hősiességgel szívja fel a tudományokat a magyar ifjúság — a nemzet büszkesége— a neki idegennyelvü fő­iskolákon és százszámra ténfereg kétségbe­esett erőfeszítéssel keresve, bármilyen ki­csiny és alacsony exásztenciát és nem talál. A magyar Géniusz nagy papjai éheznek, vagy mert élni kell, rubrikákra görnyedve veszítik el fizikai energiájukat a nemzetmen­tés munkájához, mert nincs a magyar társa­dalomnak ereje, hogy felemelje őket. Ezek nem jelszavak, ezek a csillogó ünnepi nyilat­kozástól távoleső hétköznapok. A magyar élet hétköznapjai. Minden nap ezer kiáltás a se­gítségért. A magyar nemzeti párt és a Dérer-törvény Azt mondották, hogy itt Csehszlovákiában, vagy ott, ahol a magyarok politikai fölül­kerekedése ki van zárva, minden reálpolitika sikertelen lesz. Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy éppen itt, emellett a sokféle párttagozódás mellett egy nagy magyar és egységes politikai csoport már számottevően tudna adandó alkalommal reálpolitikai akció­kat kezdeményezni. Hiszen a magyar nemzeti párt és a szepesi német párt, bár együttesen csak hat képviselője van, már képes volt ma­gára hagyóttan is kierőszakolni például a ré­szünkről csak jogfentartással elfogadott lex Dórért. Ezt a törvényt a mi szégyenünknek ál­lították oda, most mégis Szüllő Gézával és az összes magyar törvényhozókkal együtt köve­teljük a végrehajtását. Ha oly szégyenteljes, akkor a végrehajtást miért követelni? Gyenge, erőtlen csoport voltunk, mégis, ha nagyon szerény lépéssel is, de előre lép­tünk. Hétköznapi munka Vájjon nem a nemzet építő reálpolitika-e az, amit a magyar nemzeti párt a magyar tár­sadalomban végzett. A magyar diákok prágai menzája szorosan Törköly dr. szenátor sze­mélyéhez fűződik, aki a saját elhatározásából, felelősségére és költségére kezdette el és a $o$gy)ar társadalom nem hagyta cserben. I1 •'-l- »v '• i*í 1 , . ■ 'r/r ,r Az egész világon az emberek milliói hordják évről-évre a jó „BERSON 750*4 sarkot* Emberek, kik a korral haladnak, nem hordanak már börsarkot. Az okosok és haladószellemüek Berson 750- en járnak. Berson 750 az idegekre jótétemény, tartóssabb mint a bor és ma már nem képez pénzkérdést. Amit az emberek milliói jónak tartanak, azt Önnek is meg kellene próbálnia Ön is viseljen Berson 750-t. Okosság- és takarékosságból. Francia sarka női cipőre kérje a vékony Berson-Cnban sarkot. BERSON 750 Az első nehéz év után a kersztényszocia- lista párt is részesedni óhajtott benne: meg történt. Mi végeztük évekig a magyar földművelő nép rendszeres szakoktatását és egy éve máT a keresztényszocdalista párttal együtt folyik az építése a nemzet épületé­nek. Meggyőződésem, hogy a mi reálpolitikai tevé­kenységünk habili’tációja be fog következni és a gondolat győzedelme is biztat. Fanatikusa vagyok annak a meggyőződés­nek, hogy csak egészséges és szilárd gazda­sági alapokon élő egyének összessége képes a nemzetfen tartó szellemi és lelki értékeket a nemzeti gondolat szolgálatában megtartani. A gazdasági nyomor, a kenyérért; való küz­delem, a fizikai szenvedések, a nemmagyar pártok, vagy a vörös internacionálé szélső­ségeibe vetik magyarjainkat. Azért hóit erős gazdasági vértezettségre kell szert tennünk. Bízni kell és lehet a jobb jövőben, de dol­gozni érte muszáj, úgy, ahogy a magyar sors rendeli. Itt kapcsolódik bele a párt irányába az ag­rár gondolat nemzetmentő jelentősége. E köré gondolja csoportosítani a gazdasági erő kü­lönféle szerveit. A németek és magyarok egymásrautaltsága Ez az agrárizmus borzasztó távol áll a régi és sokféléi kikezdhető agrárizmussal. Ez a modern nemzeti politikának el nem választ­ható része. Kitekinteni a falura! Mert ott az őszi ködbe tűnő apró házak környéke, a ma­gyar föld, a mezőgazdasági termelés nagysága s minősége adja a magyar nemzeti életben a legtöbb gazdasági, pénzügyi szociális nagy kér­dés megoldásának lehetőségét. Mert ott van egy nagy magyar tömeg, a földművelő fiatal­ság tudásra éhesen, kultúrára vágyón. A föld népének nevelése, felemelése azé, amelyik­nek nipes módjában hozzáférni a ©agyar fő­iskolai ifjúság világos és energikus lelkületé- hez és a magyar génius borát nem ihatja. Ez a magyar nemzeti párt agrárizmusa. Azután a szlovenszkói németség kérdéséről beszél. — Régi hive vagyok a német orientá­ciójú magyar politikának, eurózai vonatkozás­ban is — mondja. — A szepesi németekkel régóta együtt dolgozunk. Természetes, hogy ugyanez áll a szlovenszkói németségre. Nincs és nem lehet oly jogos kívánsága az ittlakó németségnek, amit a magyar nem­zeti párt ne támogatna. Ennek nem egyszer adtuk bizonyságát, nem is lehet elképzelni másként. És én nem tu­dom elhinni, hogy a szlovenszkói németek ne hasonlóan gondolkozzanak a magyar kérdése­ket illetően. Hiszen olyan világos, különösen most, a tartományi választásoknál, szemmel- láthatóan mutatkozik ez a helyzet. A szlovem- sakód németség kizárólag a magyarsággal ha­ladhat kéz a kézben. Szent-lvány Józsefnek dörgő tapsviharral fogadott beszéde után Holota János dr. képvi­selő ismertette a magyar nemzeti pártnak a közalkalmazottak érdekében kifejtett mun­kásságát, majd Koczor Gyula képviselő a szlo­venszkói kisiparosok sérelmeit ismertette. Törköly József dr. szenátor, a magyar nemzeti párt országos el­nöke kioktatta a közönséget abban a kérdés­ben, hogy senki se üljön fel a kormánypárti tényezők ama fenyegetésének, hogy amennyi­ben valaki ünnepies alkalmaikkor nem díszíti fel lobogóval a házát, vagy ha nem szavaz kormánypártra, úgy a nyugdiját megvonják. Szlovenszkón ugyanis ma is az 1912-es évi magyar nyugdíjtörvény van életben s eszerint a nyugdíj elvételét csakis a bíróság mond­hatja ki, ha a nyugdijat élvező bünteti miatt lett jog­erősen elítélve s a bírósági Ítélet a hivatal- vesztést is kimondotta. Végezetül Richter János a. szlovenszkói ma­gyar őslakosság együttműködésének szűkéé-? 3

Next

/
Thumbnails
Contents