Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-18 / 264. (1891.) szám
10 MMt—■^MBBBgEtBSaBMBSKWBB—■——■■!!! Ilii IIIUJUB 1928 norember 18, raetóraap. Nevetett egyszer Gyulai Pál is! Rozsnyó, november 1U. (A P. M. H. munkatársától.) A félelmetes nagy kritikus, akit mosolyogni sem igen láttak, nemhogy nevetni hallották volna, mégis csak beleesett egyszer abba a verembe, ahol a vidámság manói laknak s addig csiklandozzák az ember bordáit, mig kicsattan az örökké komoly ajkakról is a kacagás. Jól mondom, hogy beleesett, mert ő maga sem számított rá. ügy jött, — megkövetem szépen, — ahogy mondani szokás: mint a gutaütés. Nyolcvanas éveket Írtak. Gyulai a Franklin igazgatósági szobájában ült egy nagy, mély bőr- karosszékben a Franklin akkori igazgatójának, Jurányi Istvánnak dolgozóasztala mellett. Jurányi az asztalnál a maga dolgát végezte, Gyulai valami kéziratokba volt elmerülve, azokat böngészte, oda sem ügyelt, amint Jurányi a személyzettel tárgyalt, utasításokat adott, aktákat aláirt. Odakint pedig jó nehány helyiséggel távolabb Falvi bácsi tárgyalt az üzletvezetőkkel, nem kevéssé bűbájos ügy hozta ide. Volt akkoriban a Franklinnak egy nagy diszkiadványa, a „Kereskedők Lexicona". Falvi bácsi, akkor már önálló rozsnyói könyv- kereskedő, a Franklin utazója révén tizenkét példányt vett át ebből a ménkű nagy könyvből s még tetejébe egyet ajándékba kapott. Üsse kő az ajándékot, inkább ne volna, csak a többit lehetne eladni. De nagyon bajos volt ilyesmire vevőket találni, nem is adott el többet hat kötetnél. Hét a nyakán maradt, mert az ajándék példányt is odaszámitotta. Nem jó az ilyen „súlyos" ajándék. Quid nune? Ha valahogy vissza lehetne küldeni a könyveket? Levelezett is miatta, eredménytelenül. Felutazott maga Pestre s személyesen akarta rábírni az osztályvezetőt, hogy lássa be, ő nem károsodhatik ilyen nehezen eladható portéka miatt. Minek is küldik a nyakára azt a fránya utazót, aki leszedi az embert a lábáról. De az osztály- vezető szive nem lágyult, nem lehet kérem, nagyon sajnáljuk, de nincs rá mód, satöbbi. No, ha nem lehet a lábnál, menjünk a fejhez. Falvi bácsi bejelentette magát Jurányinál. Az mindjárt fogadta, jól ismerte és szerette a fiatal rozsnyói könyvárust. Letárgyalták az ügyet, a kedvező elintézés azon melegében megvolt, Jurányi csengetett s a szolgával maga elé hivatta az osztályvezetőt, kiadva neki kemény ordréba: — Falvi úrtól az el nem adott Kereskedők Lexiconait vissza kell venni, az eladott hat példányt elszámolni. — Parancsára, igazgató ur. El volt intézve a nehéz kérdés. Azután még elbeszélgettek mindenféléről, persze első sorban a szakmáról, mit hogyan s mennyit lehet elhelyezni, milyen az üzletmenet Rozsnyón, meg a többi. Gyulai csak beletúrta magát a kéziratba s böngészett tovább. Vagy mégis hallott fél füllel mindent? Dgy látszik. Jurányi kérdezte: — Aztán Falvi ur, még mindég egymaga van a boltjában? Nem tart segédet? — Nem én, kérem. — Nem jól teszi. Ketten mégis csak jobban győznék a munkát. Könyvelni is, kiszolgálni is, levelezni is, sok az egynek, ha az ember mindent rendesen akar elvégezni. — Már pedig én rendesen elvégzem mind. Győzöm, hál’ Istennek! — Hiszen, hiszen. Győzi most még, mert fiatal. De meglátja, jussak eszébe, úgy nehány év múlva érezni fogja, hogy már terhére van a sok minden, jó lenne valaki az oldala mellett s akkor nem nevelhet ki magának máról-holnapra egy jó segédet. Annak idő kell, mig a keze alatt betanul mindenbe! — Már én csak akkor is magam fogok mindent végezni. — Ugyan ne mondja már, miért olyan csökönyös? Mért nem hisz a tapasztaltabbnak? Nekem csak elhiszi, hogy jót akarok magának s tapasztalásból tudom, amit mondok? — Hogyne hinném, igazgató ur, nagyon köszönöm is a szives figyelmét, de másért nem fogadok én segédet! — Hát miért? — Hát azért, mert ha csak magam vagyok a boltban, akkor csak én magam lopok! Gyulai Pál mégis csak hallgatózott a kéziratok mögül s hallotta az egész diskurzust végig, mert Falvi bácsinak ennél a váratlan vallomásánál olyan hahotára fakadt, hogy a könnyei hulltak belé. Jurányi is hanyattvetette magát a székében s úgy kacagott, a fiatal könyvkereskedőn, aki ugyancsak megmutatta, hogy minden fiatalsága mellett neki is megvannak az üzleti tapasztalatai. Nem igen van már szüksége öregebbek tanácsára. Gyulai mikor már jól kinevette magát, jobban szemügyre vette azt a ritka embert, aki őt is meg tudta nevettetni, kedves beszélgetésbe is elegyedtek s ezt a pár becses percet Falvi Jenő ifjú cég- tulajdonos ur — bár láthatóan nem rossz üzletember volt, — nagyobb nyereségének könyvelte el, mint a Kereskedők Lexiconának hét gazdátlan példányától való szerencsés megszabadulását. Gyulai mély elméjébe az emlékezés is mélyen vésett. Valamikor tíz évvel később a Pannónia éttermében hozta össze a véletlen a nagy Komort és megnevettetőjét Felismerte s megint elbeszélgetett vele, megtudakolta, hogy hát azóta sem tart-e segédet? Bizony nem, akkor sem és azóta sem. fis ha húsz éves korától nyolcvanig kitartotta segéd nélkül. bajosan hiszem, hogy most nyolcvan után cáfolna rá a ropogós mondására. Tícliy Kálmán. Prága, november 17. A Prágai aMgyar Hírlap néhány nappal ezelőtt már beszámolt a legfelső közigazgatási bíróság egy honvédezredes panasza folytán hozott amaz elvi jelentőségűi döntéséről, amely kimondotta azt az elvet, hogy a magyar állam szolgálatában maradt tisztviselők és katonatisztek csak akkor veszthetik el csehszlovák állampolgárságukat, ha a kormány felszólította őket, hogy a magyar állam szolgálatából lépjenek ki. Most módunkban áll a szenzációs döntés indokolásának szó szerinti fordítását is közölni az érdeklődő jogászokkal és általában a közönséggel. Az indokolás igy hangzik: Már 1923. január 10.-én 20.363—22. Boh. A. 1825 sz. ítéletében — amelyre maga a panasz hivatkozik — a legfelső közigazgatási bíróság azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy egy idegen állam szolgálatába az 1879: L. t. c. 30. §-a szerinti belépéssel egyenlő az, ha az a személy, aki már az összeomlás előtt, tehát oly időben volt e szolgálatban, amikor az egész volt magyar királyság ennek az államnak a szuverenitása alatt állott, e szolgálatban az összeomlás után is megmaradt, feltéve, hogy tudatában volt csehszlovák állampolgárságának, hogy szabad akarata volt s lehetősége arra, hogy ezen akarata szerint cselekedjék és hogy tudta, miszerint az idegen állam szolgálatában való maradás nem felel meg a csehszlovák állam érdekeinek. Ha az idézett határozatot annak dacára, hogy igy szól: „belépett, illetőleg megmaradt a magyar állam szolgálatában" úgy is kellene értelmezni, ahogy azt a panasz értelmezi, azaz hogy a panaszos a magyar állam szolgálatában maradt, ez a határozat nem ellenkeznék a törvénnyel, hiszen a panaszos maga elismeri, hogy az összeomlás után is a magyar állam szolgálatában maradt és igy csak arról van szó, vájjon a panaszosnál a fentem- litett egyébb föltételek is fennforognak-e. A panasz tagadja e föltételek fennforgását, amidőn kifogásolja, hogy a panaszos nem volt tudatában csehszlovák állampolgárságának és ennek folytán annak sem, hogy a magyar állam szolgálatában való megmaradása nem felel meg a csehszlovák állam érdekeinek, mivel a békeszerződés megkötéséig állítólag nem tudta, hogy illetőségi községe melyik államhoz fog végleg kerülni. Ehhez meg kell jegyezni: A panasz nem is állítja, hogy a panaszos az önálló csehszlovák állam keletkezéséről mindjárt annak keletkezése után nem szerzett tudomást, a panaszosnak a közigazgatási eljárásbani előadásából és panaszából, ellenkezőleg az tünilf ki, hogy a panaszos tudott arról és már akkor is ismeretes volt előtte, hogy az ő eddigi illetőségi községe ennek az uj önálló államnak határain belül van. Nem lehetett tehát kétségben az ő uj csehszlovák állam- polgársága iránt. Ezen semmit sem változtat az, .hogy abban az időben a békeszerződést még nem kötötték meg, mivel a csehszlovák állam nem e szerződéssel keletkezett, hanem csak a már létező csehszlovák köztársaság ismertetett el vele nemzetközileg. Ezzel természetesen elesik az az állítás is, hogy a panaszos nem volt tudatában annak, hogy a magyar állam szolgálatában való megmaradása nem felel meg a csehszlovák állam érdekeinek, mivel azt az a panaszos éppen csak a csehszlovák állam- polgárság állítólagos nemismeretének megerősítésére hozza föl. Indokolatlan továbbá az a kifogás, hogy a panaszosnak nem volt elhatározási lehetősége, mivel a panasz nem állítja, hogy a panaszos szabad akarata és az ezen akarat szerinti cselekvés lehetősége valamilyen belső körülményekkel ki lett volna zárva. Ha a panasz azt állítja, hogy a panaszosnak mint hivatásos tisztnek ezredénél kellett maradnia, ez éppen azt jelenti, hogy akarata nem volt korlátozva, hanem hogy a panaszos egészen önállóan határozott, aminél teljesen jelentőségnélküli ezen elhatározásnak indoka, még pedig annál inkább, mivel 1924. julius 7.-én tett kijelentése szerint a háború alatt a csász. és kir. hadsereg szolgálatában állott, a forradalom után pedig előbbi honvédezredénél jelentkezett. A panasz végül kifogásolja, hogy a panaszos az idézett törvény 30. §-ának rendelkezései ellenére nem szólittatott fel a magyar szolgálatból való kilépésre. Ezt a kifogást a legfelső közigazgatási bíróság indokoltnak találta. Igaz ugyan, amint erre válasziratában a bepanaszolt hatóság rámutat, hogy a legfelső bözigazgatá- si bíróság egyik Ítéletében — Boh. A. 1329 — azt a jogi álláspontját fejezte ki, hogy amennyiben a hatóság az állampolgárságnak az 1879: L. t. c. 30. §-a szerinti elvesztését mondotta ki, ámbár az ezen rendelkezésben említett fölszólitás nem előzte meg, a határozat nem ellenkezik a törvénnyel, ha olyan időről van szó, amikor a csehszlovák köztársaság ellenséges viszonyban állott azzal az állammal, amelynek szolgálatába az itteni állampolgár lépett. Ebből azonban egyszersmind az is következik, hogy az ellenséges viszonynak a csehszlovák köztársaság és azon idegen állam között, amelynek szolgálatába az itteni állampolgár lépett, abban az időben kell fennforognia, amikor a hatóság az állampolgárság elvesztését ki akarja mondani, minthogy abban az esetben, ha a két állam között ebben az Időben, nincs ellenséges viszony, nem forog fenn olyan indok, amely a hatóságot felmentené az Idézett törvény 30. §-ában reá rótt kötelessége alól és a hatóság nem mondhatja ki az állam- polgárság elvesztését, anélkül, hogy az állampolgárt előbb fölszólitotta volna az idegen állam szolgálatából való kilépésre. (V. ö. az 1928. szeptember 25.-én 25.944—28 sz. kelt ítéletet.) A vitás esetben a bepanaszolt hatóság a panaszos állampolgárságnak elvesztését 1926. júniusában mondotta ld a panaszosnak a magyar állam szolgálatába való belépése miatt. Azt azonban, hogy a csehszlov.dk köztársaság ebben az időben a magyar állammal ellenséges viszonyban lett volna, az idézett határozat nem állítja és nem is állíthatná és igy a bepanaszolt hivatal ezért nem mondhatta ki az állompolgárság elvesztését, anélkül, hogy a panaszost az idézett törvény 30. §. szerint előbb fölhívta volna, ha a panaszos természetesen még e szolgálatban állott és előbb önként nem lépett ki belőle. Abból a körülményből, hogy a panaszos e szolgálatba 1918. október 28-a után lépett, tehát, amint az idézett határozat mondja, abban az Időben, amikor „a csehszlovák köztársaság a magyar állammal ellenséges viszonyban állott", a bepanaszolt hatóság — úgy mint az idézett Ítéletből kitűnik — csak azt következtetheti, hogy a csehszlovák állam a panaszosnak ezzel a lépésével nem értett egyet, ez a körülmény azonban önmagában véve nem elegendő a panaszos állampolgársága elvesztésének kimondásához, ha a panaszost nem szólitották fel e szolgálat elhagyására és ha az idézett határozat kibocsátásának idejében az ellenséges viszony már nem állott fenn. Ha azonban az állampolgárság elvesztése kimondásának alapvető feltételei közül egy nem teljesedett, úgy az idézett határozat ellenkezik a törvénynyel és azért azt a közigazgatási bírósági törvény 7. §.-a értelmében hatályon kívül kellett helyezni. * A legfelső közigazgatási bíróság indokolásából tehát kitűnik, hogy a magyar állam szolgálatában való maradás ugyan maga után vonhatja a csehszlovák állampolgárság elvesztést, de csak abban az esetben, ha a csehszlovák kormány az illetőket külön is felszólította a szolgálatból való kilépésre. Mindazok a magyar köztisztviselők, akiik 1918 október 28-án Szlovenszkó, vagy Ruszinszkó valamely községében illetőséggel bírtak, most is csehszlovák állampolgároknak tekintendők tehát, ha a kormány az említett felszólítást nem intézte hozzájuk. Az a furcsa helyzet áll tehát elő, hogy számos egyén, aki ma már egyáltalában nem helyez súlyt a csehszlovák állampolgárságra, még mindig ennek az államnak polgára, mig sóik ezer ember, aki évek óta a csehszlovák állampolgárság elnyerésére törekszik, azt semmi áron sem tudja megkapni. — Kibővítették a pozsonyi Szőlőmüves- egylet helyi,ségieit. Pozsonyi tudésiténk jelenti: A pozsonyi Szőlőmüvee-egylet a Feremtoiefc terén levő háza hivatali helyiségeit kiib ővitette és az uj lokalitá sokat tegnap este mutatta he a hatóságok és a sajté képviselőinek. A kedélyes vacsorán résztvett Okának Lajos dr. polgármester is, aM szintén poharat ürített az egyesület szépen gyümölcsöző munkájának eredményére. Szépségápolás! „IZA" speciális árjegr-éfe kivonata Bratislava, Stefániková 19., II. em. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják az intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatású szereinket kimerítő használati utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utánvét mellett. „IZA" Szeplő és májfolt elleni garnitúra, mely S kiváló szerből áll . K 37.— Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar bőr elleni ga ’itura K 37.— „IZA" Fonnyadt, száraz, sárg , ráncos aro elleni garnitúra ....................K 80.—(Ezen szerek 5 darabból állanak ’ és a legjobb anyagból vannak készítve.) ,.IZA“ Bőrujitó garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, miután 4 nap alatt megújul a bőr, anélkül, hogy "átolná a hivatásában, 6 drb. legfinomabb preparátum ............................ K 120.— ,IZ A“ Szőrtelenitő garnitúra, 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, avagy más nyomot hagyna vissza.....................................................K 37.— „IZA" Mellhizlalő és fejlesztő. 3 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni keli, hogy leány vagy férjes asszony részére lesz a szer. ■ Táplálko 'ü és légzési rendszert mellékelünk........................................K 77.— Te ljes kúra . . . , . . . . K 120.— (Ahol vízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA" Szemölcs, gríz és dudo-odásokat eltávolító ....................... . . K 37.— „IZA " Mindennapi toilefte-garnitura 4 kiváló szerből áll ..... K 47.— Dupla, minden rprósággal felszerelve, bálokat és estélyeket látogató hölgyeknek nélkülözhetetlen. Használati utasítással . K 120.— „IZA" Ha póló, hajhullás elleni jó gar nitura................................. K 37.— „IZA " Hajfesték. Kapható minden árnya latban minta szerint. Használati utasítással..........................................R 77.— Becses látogatás'1 és Cégünk Ismerősei körében való ajánlását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel „IZA * KOZMETIKAI INTÉZET lfánQ7QÍnn Kül- és belföldi mesterek eredeti alkotásai. n|lhn\fÍP7lMI Mlfitro I\G|JdlŰlUli Kívánságra kőrutamon bemutatás bárhol. UUUUVIliÉftJf, lljfllld. > A Prágai Magyar Miriap ezádei képes albuma iránt máris igen nagy érdeklődés nyilvánul meg előfizetőink részéről. Ez egészen tennészetes is, mert ami óta ujém meglepetésként albumunkat rendszeresítettük, közönségünknek alkalma ve It meggyőződnie arról, hogy albumunkat nagy gondossággal állítjuk össze és mindé n törekvésünk arra irányul, hogy előfizetőinknek olyan irodalmi értéket nyújtsunk, annely könyves asztalának díszére válik. Feltétlenül észrevette előfizetői gárdánk azt a tényt, hogy Jcülső kiállítás és belső tartalom tekintetében a Prágai Magyar Hírlap nagy képes szépireslafmi almanachja évröl-évre a fokozatos fejlődés jegyében á ll. Megszólalnak benne mindazok a kiváló magyar szépirók és publicisták, akik a Prágai Magyar Hírlap elismerten elsőrendűi gárdáját alkotják és akiknek írásait közönség ünk annyira megszerette, hogy szinte hiányozna neki, ha nem juthatna hozzájuk. A magyar szellemi kultúra reprezentatív csarnoka less ez az idei albumunk is, amely m ár a legközelebbi napokban, november hónap násodik felében hagyja el a sajtót és azután kiadóhivatalunk rendszeres expediálásában jut el mindazon elöfizetöinkhöz, akik az albumra refl ektálnak és csomagolási dij, meg postai szállítási dij fejében öt koronát beküldene k kiadóhivatalunk címére. Az expediálás a legnagyobb rendben, a beérkezeti előjeg yzések sorában történik. Ne mulassza el egyetlen előfizetőnk se a kínálkozó alkalmat újévi albumunk megszerzésére, mert biztosíthatjuk, hogy hasonló értékes almanach a magyar könyvpiacon az idén nem jelenik meg.. Az egyszerű tartalmi enumeráció is meg győzheti olvasóinkat 'errül, mert a magyar irodalma legkiválóbb művelőinek elsőren dü írásai vonulnak fel albumunkban. Az albumot nemcsak régi előfizetőink ka pják meg, hmem mindazok hozzájuthatnak a közölt feltételek mellett, akik most lépn ek be gárdánkba. I magyar szolgálatban való maradás tinye nem jelenti a isaliszliia! állampolgárság elosztásét fi legfelsőbb közigazgatási bíróság elvi Jelentőségű döntésének indokolása
