Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-18 / 264. (1891.) szám
/ rán mutatlkozáik, de az. állami és magánédet minden egyéb vonatkozásában is. így példáiul az uj adótörvény alapján az adózás terén mutatkozó sóik igazságtalanság, zaíktatás megszűnését vántuik. Az eredmény azonban a gyakorlatban az, hogy az adó/kivető bizotitságoik Saloven.sz'k6ii és Ruszinszkóban ri/tika kivételiként fogadják él az adózó félnek ínég óly lelkiismeretes bevallását is és az adóalapok önkényes fölemelésével nemcsak a föllé éhezések 'ezreit zúdítják a falöt les pénzügyi hatóságok nyakába,” de az adózók elkeseredése mellett az adómorált is a miná- mumra szállítják le. Megismételjem-e további bizonyításul, hogy a kongruának a magyar papoktól való ötletszerű megvonása és lisszatajrtása elkeseríti a nép vezetésére hivatott lélkészi kart; — beszéljek-e arról, hogy Kéletszlovensz/kón a csehszlovák hadseregnelv 19.19-ben történt vissza vonulásakor igen jelentékeny hadikáro- kat szenvedett magyar károsultak kártérítés hlányában egész elmerültek az adósságban és minden sürgetésük a kormánynál süket fülekre talált; — vagy a tízéves gazdasági ..fejlődés" (?) igazolására Mvatkozzam-e Korompára, Nyustyára, Zólyomra, Losoncra, Rimaszombatra, Dobsinára, Sztracenára, Po- horelára stb.; — liogy még „a szlovák kezekben lévő bőripari csoport munkásainak egy harmada is kenyerét vesztette és a szlovák gyárosok itthon megélni nem tudván, közülük egyesek Magyarországra tették át gyárukat"; — hogy a „textiiliparban is átlag a munkások egy harmada marad kényéi' nélkül"; — vagy további részletezés helyett ösz- szefoglalva az eredményt: hogy az utóbbi tíz érben „Szlovenszkó mintegy százezer gyári munkása közül kereken annak egyharmada maradt kenyér nélkül, ami mintegy 250 millió korona évi munka- bérvesztcséget jelent számunkra4* — és mindez azért, mert hozzá nem értő párt- emberek kiadták a ..magyarón és zsidó kezekben" lévő szlovenszkói ipar leépítésének jelszavát, — és hogy mindezek következtében nő a munkanélküliség és a kivándorlás?! A magyar ifjúság sorsa A pusztulás c >zomoru képénél a jövendő itteni magyar intelligencia sorsa azonban uicg reménytelenebb. Ha fiatalságunk tanulmányait belföldi egyetemeiken is'végzi, elbolyezkedni alig tud. Állami alkalmazásra épp aly kievés a íkilátása, mint lehanyattó gaadasági életünkben. Ha pedig külföldön, vagy — Isten bocsássa meg!! — Magyarországon végezte iskoláit, akikor legújabban még a reménységről is le kell mondania. Fiaink egvrésze egész más tantarv és rendszer mellett megkezdett tanulmányait kezdetiem úgyszólván kénytelen volt, anvanyelvén folytatva Magyarországon befejezni. Az ott nyert érettségi bizonyítvány alapján beiratkozhatik a párisi, berlini, római, genfi stb. egyetemekre, csak a pozsonyi, brünni, prágai egyetemekre nem, sőt még a szlovenszkói papnöveldékre sem. A Budapesten nyert diploma mindenütt kvalifikál, csak itt nem lehet mt a választások idején és tartama alatt újra földosztást ígérő és ezzel párthiveket toborsani akaró, de eddigi tapasztalataink szerint csak az ígéretnél maradó „Hodzsa apánk"(!) jóvoltából még csak iiosztrifilválni sem, — pedig az iily fia- talember is itteni állampolgár, szülőföldjét óhajtaná csöndesen és szerényen szolgálni, de mert magyar a nemzetisége, magyar a műveltsége, nem lelheti „honját e hazában!44 Minekünk nemcsak általános emberi jog, de a .mindig elibénk tartott békeszerződések alapján is anyanyelvűnkön való tovább művelődésünkhöz kétségtelen jogunk van, ám nemcsak, ho^v erre ailtkajümas főiskolánk nincs, de ki van zárva innen a magánúton való továbbképzéshez szükséges magyar könyv, a magyar újság, a magyar művészet, — hacsak meg nem tagadja önmagát! fi magyar színészet állami „támogatása** Thespis kordája pedig újra az ország utján nyikorog. Keservesen küzködött itt a magyar színészet mostanáig is, de Szlovenszkó Bőéit nagyobb városa: Pozsony és Kassa a kis — vidéki — kátyúikból kirántotta. Most megosztották úgy, hogy a téli, színház járó szezonban falu zhatnak, és a deficitet nem hozhatják be soha. Ennek eredménye a magyar szán észét lassú sorvadása, majd. a magyar szónak a színpadról való kihalása volna, ha magyar társadalmunk ebbe bele tudna nyugodni! Ha az áLlam a szín ikerülletek jelenlegi megosztását igazságosnak és a művelődé® te»rje«zt)éee szempontjából ki vánaítosnak tartja, aikkor legalább úgy kellene a magyar színészetet is szubvencionálnia, mint a szlovákot, vagy a németet. (A csehrőJ nem is szólva!) Aon, amikor linter- veniáltunk abban az irányba®, a referens ur valami olyat mondott, hogy „majd ha szarvból lojálisak leszünk!44 fi jobb belátás a másik oldalon hiányzik Vájjon mikor hinnék el ezt nekünk, miikor az apró tűs/.lírásokkal odáig mennek, hogy a nyomorúságos régi nyugdíjasok egyrészét az állítólag fölöse® kiutallit nyugdijaik viser^lize^bősével sanyargatják, máikor a magyarok ejteni gyülölfködós ma is fölhangzik egy szlovák tölkiész ajkán, — mikor a jubileumi ünnepségek idejében a magyar Komárom nemzeti érzését durván, kikezdik, máikor például saját tapasztalataimról is szólva, a csekélységem címére. küldött levetek borítékainak tömegével igazolhatom, hogy ilttt a levéltitok sem létezik, a múltból Másolt cabinei nőit nem nyíltam cenzúrázza, de, titokban fötnyitja és ügyetlenül ragasztja vissza a postám hozzám intézett Írásokat is. Bizonyára nem egyedül részesülök ebben a kitüntetésben, bizonyára nem is felelhetek azért, hogy elmemre ki, mit ir, — ám bizonyára ucm nekem kell szégyenkeznem ez állapotok fölött. Ily atmoszférában ne várják tehát tőlünk a lojalitásnak azt a formáját, hogy mri csúszómászók, — síró kverulánsok, — odadobott morzsákért nemzetiségünket megtagadók, — sőt amint azt a közelmúltban egyes túlzók a Rothermere-akció elitélésére állásuk, vagy szegénységük által lenyűgözött egyénekből kikényszeinitett aláírásokkal kikövetelték, azt meggyallázók is legyünk. A békeszerződések — amelyeknek meg- dönthetlenségére kormányunk támaszkodik — minket meghallgatásunk, népszavazás nélkül tettek ugyan át egy uj államba, súlyos megpróbáltatásokat és kötelezettségeket róttak reánk, — de mégsem szolgáltattak ki kényre-kegyre! Annyiva/l is inkább nem, miért mi ez állammal szemben való kötelezettségeinknek elegét teszünk. Nemcsak adóinkat fizetjük — ha verejtékezve is —, nemcsak becsülettel, állják meg fiaink a katonai szolgálati k öt eless égtél- jesilbés terén helyüket, — hanem népünk higgadtságának és politikai érettségének tóz nehéz esztendőn keresztül állandó bizonyítékát szolgáltatta azzal, hogy jogait törvényes utakon és eszközökkel önérzetesen követelte és követeli ugyan, de az állam rendjét és nyugalmát meg nem zavarta soha! Nem érdemeljük meg tehát azt a fölényes semmibevevést, — a«t a csaknem ellenséges bánásmódot, amiben az előbb elmondottak szerint, ma is, állandóan részünk van. A jobb belátás tettekkel való kezdeményezése tehát a másik oldal föladata, — ne csodálják azonban, ha mindaddig, amiig ez ■tényleg be nem következik, és így a most megtartandó tartományi választásokon is, Szlovenszkő őslakossága, különösen magyarsága, az ilyen kormányzással való elégedetlenségét, — az ellenzéki pártokra és hitem szerint jelentékeny számban reánk adandó szavazataival — kifejezésre fogja juttatni. — ne csodálják, hogy sorsunk türelmes viselése dacára, uépünk szivében nincs ünnepi hangulat, — ne csodálják, ba a hozzánk ilyen változatlanul mostoha kormányzással szemben nincs bennünk, magyarokban — ma már pártkülönbség nélkül — semmi bizalom! BEKE-LELK1 ISMERET Mii: DARKÓ ISTVÁN — Vonások a békemii vázlatához — Embert, ölni a tizenegy évnek abban a sorában már a kisebbik bűnnek tűnt fel, mondotta B. Gábor. Az ember mindazt megcsinálta ott, amikből a gyilkosság összetevődik. Mert ám a gyilkosság hatszáztizenöt bűnből tevődik össze. Mennyiből?! Hatszáztisenötből, ismételte. Történetünk szereplője a végén meg akarta gyónni a* „alkatrészeket*4, s azért hiven számolta. Kívánságra elő is sorolja. Tyúklopástól a hitvesgyalázásig, bagócsenéstől a gonosz faniázia minden fermikén keresztül egészen addig... Ne is emlegessük! Az ember edzetten, óh egészen alapos edzettséggel .ön onnan haza. Ott az utolsó héten még kitesz magáért. Kenyéradó gazdáját, a aivár öreg parasztot félig agyonveri, középkorú feleségét egy pár csizmáért asszimilált fogolytársának elszerzi, egészen fiatal lányával apjának javapénzét ellopatja * a lány egész hozományát is magához veszi. ígéretek hátrahagyása után kopasz reményekkel, homályos meggyőződéssel, de továbbra már egy percig sem tiporható belső vágy ösztönzésére hazajön. ígéreteket mondtunk. Különösen persze házassági ígéretet. A lány, miután mindenét odaadta, csodás bizalommal várt. A muszka lányzó nem kis útra engedte a foglyot. A. zálog, az Ígérő szó pedig meglehetősen nehezen értékesíthető, bajjal beváltható biztosíték. — De ugv hitt nekem, mint az Istennek. Mindenét ideadta. — így mindenesetre el kel! hinnünk B. Gábornak. Azon a tájon talán tulkönnyen is hisznek. Nem ie sok jóbeszédü ember lehet ott, pedig B. Gábor mindenesetre az. Itthon volt. A nehezén túlesett. Már itthon élt. Egy darabig nem mondott még le róla, hogy a lányasszonyt is maga után hívja. Aztán lassan kezdett lemondani erről. A faluban szép lányok konkurráltak Szibéria lankáinak bizakodó teremtésével. Ez ugylátszik testi külső szempontjából is kívánnivalót hagyott már hátra. Emberünk levélben tudatta messzi menyasszonyával, hogy mást gondolt. A Ígéret váltóját nem fogj®, nem tudja beváltani. Válasz erre uióg nem jött Ismételten irt és megint semmi. Közben eljegyezte magát egy falujabeli módos gasdalánnyal. Mégis megint irt a távolinak, hogy a pénzt részletekben visszafizeti. Ebben a megoldási ajánlatban már az elkeseredés nyilvánvaló motívumai is jelentkeztek. Dehogyis gondolt volna eddig arra, hogy a magával hozott pénz kötőerejének, vagy figyelmeztetésének valaha engednie kell. Hanem most válasz is jött, rövid és velős. Annyi, hogy B. Gábor e»3lő, hitszegő, loivaj. A kilométerek ezrei sem moshatták le a szavak súlyát. Az itthoni lagzival a nyakában, egyre sak- latottabb lélekkel irta a feleletet, ismételten, hogy a pénzt visszafizeti. A szovjet postáját érheti a dicséret, mert a levél visszajött, az agyonpecsételt levél, rajta sértő jelentésű orosz Írás: „A cimzett nem vette át! Fel sem volt bontva. B. Gábor azonban itthoni eljegyzését erre már felbontotta. Már gyűjti is a pénzt, a kapzsi paraszt ellopott s a távoli lány kölcsönbevett pénzét. Mihelyt együtt lesz, emberi számítás szerint egy éven belül, visszamegy vele Szibériába. Itthon nincs nyugta. Megpróbálta, de a próba nem sikerült. A pénz égeti, az ígéret szijjas korbá<*csal korbácsolja, az itthoni dolgok taszítják, a távoliak kohéziója nagy. Úgy őrzi, hogy emberi mivolta hiányt szenved. A magyar falu határa édes munkát kinálgat, a helyrejöít élet békéje tiszta hangokkal töltené meg zaklatott lelkét, kristály-szeretetet kaphatna feleségben, gyerekekben, az ősi élet megszokottságaiban, az ismerős Istenben. Nem tud maradni! Itthon e? a béke szótmarcangolja a Szibériában elkövetett bűnökért. Gyűjti a pénzt, bolondnak tartják érle. A városba azért jár be, hogy a visszajutás módját megtudakolja. Útlevelet fog kapni. Visszamegy es viszi magával az Ígéretet, a pénzt, inficiált életét. A tizenegy év nyomait itthon nem tudja őseini „Terra»oH Márványmozaiklap-mükö cs Cementárúgyár SCHMIDL és NAGY LuNsemec Fiók és eladási iroda: Bratislava, £t®ffamk a. 1/51. Gyártr Márványmozaik és cementlapokat , MükölépcsökeL Márványzuzaíékol minden szinben és nagyságban, Miivakolatot ,,KristafiíM néven. Készít: Terrazzo és Xylolilh padlókat. magán. Soha meg nem szabadulhatna az uj gyökerektől, a kin és a bűn uj gyökereitől. * B. Gábor tizenegy évi hadifogság idáo jött haza. Szibéria, egyik nehezen megnevezhető pontján töltött tizenegy esztendőt. Tizenegy agyafúrt esztendőt, ahogyan különleges ízzel gaziagodótt magyar nyelvén maga mondja. Hogy mit ielent ez a szokatlan jelző a tizenegy év előtt, nagyjából el tudjuk képzelni. Erről a jelzőről szól a ,salmári Markovics Rodion kiváló, •— a regényirodalom termékei közül is kiváló — regénye, a „Szibériai garnizon44. Azonkívül ezt a jelzőt magyarázza a „Szibéria44 c. dráma is, Zilahy Lajos lélegzetünket elállitó munkája. Máskülönben erről a jelzőről beszél a tökéietetesség fokán is szegényes művészi alkotásokon kivül az érdes felülete és nehéz darabossága mellett is hasonlíthatatlanul gazdagabb, bár egyszerű élőszó, az „agyafúrt" évek embereinek az elbeszélése. A jelző ebben az eset- j ben azt a k Bundái tan hibátlan és kiterjedt gondossággal összeszerkesztett szenvedés-tömeget jelenti, amelyben a hadifogoly élet-drámák emberei kap^ tak sokféle, megragadó, felejthetetlen szerepköröket Sok mindennek kellett velük történni, amíg egyetlen egy ilyen kifejezően helytálló jelzővel tudta egyik ük-másikuk megjelölni azt az életei- EHJbb szétzüllött tervszerűséggel egymás számára ravasz kint, meglepő gyötrelmeket, eeelfogásos bánta lm aha t, a test hűvel ykszori tóit e a lélek spanyolcsizmáit agyalták ki az emberek, aztán * dolgokkal ismerős B. Gábor egy szóval összegezte mindezt Azonkívül eeseiekedetével is szeretné összegezni a békébe visszatéri háborús bűnös egy fajtájának a lélekállapotát ♦ Van több eset te. A törvényszéki biró nem tud „azóta44, itthon, a polgári élet ügyeiben nyugodt ítéleteket mondani. A háborút hadibiró szerepé- ben „küzdötte44 végig. Halálos Ítéleteket mondott szökött katonák felett, akik életük féltésével dezertáltak. A bírónak most remeg a keze. Nem bízik magában, nincs meg a biztonsága. Nyugdíjba ment. A vezérkari őrnagy kockázatos nagyvállalkozás élére került a háború után- Egvideig minden nagyszerűen ment. Az őrnagy ur üzleti zseninek bizonyult. Kitűnő stratégiával irányította a vállalatot. Egyszer eszébe jutott, hogy négy évig ugyanezzel a higgadsággal vezette halálba az emberek ezreit A céltudatosság fundamentumán álló magabízó ereje erre megingott. A következő nagy üzleti lépésnél már arra kellett gondolnia, hogy ha most rosszul lép, ha ez a húzás most nem sikerül, akkor száz, vagy' százötven család elveszti a kenyerét s ennek a számnak az egytizede a vagyonát. Megizzadt a tarkója, amig határozni tudott. De máskor és újból máskor megint csak le kellett folytatnia ezt a küzdelmet. A vezérigazgatói iroda bőrfotőjjében átélte a felelősségérzés borzalmait, amit a vezérkar vonatján soha sem érzett. Visszavonult az uj foglalkozástól, menekült a teljes szellemi összeroppanás elől. Ha elfogadjuk, hogy az emberi jövőt nemcsak a technika fejlődésében bírjuk, ha megjegyezünk abban, hogy a szellemi és lelki fejlődés az abszolút etika törvényei szerint, a békés emberi élet vágányain fog végbemenni, reszketve kell ■ látnunk, hogy a háború nemcsak önmagában véve rossz, de inficiálja és igazi békés munkára képtelenné teszi résztvevőit a rákövetkező békekorszakban is. A baj csak elaludt, de nem gyógyult meg. Nem lehet, tudni, hogy mikor jelentkezik váratlannl. J928 november 18, rjurfraap. 6- —— ' —“ w.w-ranrir.m U. iTWrPimui' ■ I ■ w w "WV.II MURI*. IJ l. HIÚI IU t, JLj«JP I rvx IHUIFV1.' - ^ .NR I ü ElsSszloválí ékszer*, arany-és ezSstaiár B lMiaJd«nosok( F&OSTSC5 TESTVÉREK \ ; Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. ||P^ Bratislava, Mihály-utca ő. Telefon: 16—02. Égiig Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás —- Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon t átdolgozását a legolcsóbb árak mellett $ vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával ^ M| a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak mÜÜ Javításokat azonnal eszközlünk HM A Képes Hét előfizetési dija Praha II., Panská 12. sz. 111. emelet címre küldendő V W PPAea fi., íll VeHKkovi u BAR 1 NagvsMra uJ barandtsAiMl^^
