Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-17 / 263. (1890.) szám

'P&AGM'J V 1028 november 17, lonribat gyón ártalmas befolyását, már most is egész mérvben érezzük. A forgalmi, szállítási és szénadó sehogy sem felelnek meg az állam közgazdasági szerveze­tének. Útjában állanak a gazdasági fejlődésnek és a nemzetközi konkurrenciának. Ezidőszerint eze­ket az adókat nem nélkülözheti az államház­tartás és senki sem tudja megmondani, hogy mi­kor következik el az az idő, amikor ezeknek az adóknak akárcsak fokozatos megszüntetésére sor kerülhet. Az adóterhek csökkentésére ala­kult állandó bizottság, amelynek feladatkörébe tartozik a kereskedelmi adók kiküszöbölésének a problémája, még meg sem kezdte munkáját! Most már a helyzet úgy alakul ki, hogy vagy eltávolíttatnak a gazdasági fejlődést akadályo­zó kereskedelmi adók és akkor teljesen felbo­rul az államháztartás egyensúlya, vagy megma­radnak ezek az adók és akkor a közgazdaság fejlődésével, úgyszintén a nemzetközi verseny életképességével számolni nem lehet, hanem mind a két életbevágó követelmény! ől le kell mondani. Olyan probléma ez, amellyel szemben tehetetlenül áll a pénzügyi kormány. A szlovenszkói ipari viszonyok A harmadik akadályt, amely a. közgazdasági helyzet konszolidációjának útjában áll, a szlo­venszkói ipari viszonyok legyengülésében lát­juk. Gyakran rámutattunk erről a helyről is Szlovenszkó iparának bajaira és sérelmeire. Ez alkalommal főkép azokat a forgalompolitikai bajokat és nehézségeket emelem ki, amelyek a szlovenszkói ipar fejlődésére még akkor is visz- szaszoritólag hatnának, ha egyébként megvolná­nak ennek a fejlődésnek összes feltételei. Azok a kedvezmények, amelyeket a minisztertanács az állami szállításoknál a szlovenszkói iparnak adott, 1928. végével hatályukat vesztik. Ipa- [ runk képviselői már évek óta követelnek híva- j talos kimutatást az állami szántásokról, mert csak teljes és számszerű összeállítás segítségé­ve! lehet a szállításokat arányosan és az állam érdekeinek megfelelően elosztani. A magánbecslések szerint az egész szlovenszkói gazdaság, tehát: mező­gazdaság, erdőgazdaság, kis- és nagyipar mindössze öt százalékkal részesedik az állami szállításokban. * A szlovenszkói gyáriparosok országos szövetsé­gének forgalmi és kereskedelmi bízott-ága ez évi julius 28.-án tartott ülésében szabatosan kör­vonalazta azokat a forgalompolitikai követelé­seket, amelyek a szlovenszkói ipar fejlődése szempontjából elsőrangú fontossággal bírnak. Szükséges a köztársaság egész vasúti hálózatán a tarifák átszámítása, a tarifareform sürgős ki­dolgozása, a hiányos hálózatok kiépítése, olcsó autóbuszösszeköttetósek létesítése különösen te­herszállításra s ennek megfelelően az ország­úinknak jókarban való tartása. A termelési év végén leginkább érezhetők azok a hátrányok, amelyeket a szlovenszkói szállítóvállalatoknak kell elszenvedniük az egyenlőtlen vasúti tarifa miatt. így például a szlovenszkói malmok sokkal drágábban szállíta­nak, mint a csehországiak, úgyhogy a különb­ség vaggononkint átlag 900 koronát tesz ki. A vasúti miniszter ur a vasutiigyi központi tanácsban bejelentette, hogy Szlovenszkón a jö­vő évben 13 helyi érdekű vasutat végleg álla­mosítanak. Ugyanakkor a miniszter ur bejelen­tette azt is, hogy a handlova-felsőstubnyai vas­úti vonal előmunkálatai tovább folynak. Ezt a vonalat a kormány lassan és vontatottan építi, pedig ez a vonal Szlovenszkó gazdasági érdeke­inek szempontjából rendkívül nagy fontosság­gal bir. A helyiérdekű vasutak államosítása he­lyett inkább ennek a vonalnak gyors kiépíté­sére kellene az állam pénzét fordítani. 1 magyar „rabszoSgaság*1 mesél® és a vaiiság Politikai szempontból a csehszlovák közélet­nek legkiemelkedőbb eseménye volt ez évben a köztársaság tiz éves fenállásának jubileuma. Bár úgy múlt volna el ez az emlékünnep, hogy nem törtek volna pálcát igazságtalanul azon múlt felett, amely a szlovák nép igényeit nem elégítette ki, reményeit nem valósította meg, de nem is volt olyan rideg, olyan zord és ke­gyetlen, mint aminőnek az államfordulat után és most is a jubileum örömmámorában sokan mondották. Nagy tulzás és bántó Igazságtalanság az, ha arról a múltról csak mint elviselhetetlen já­romról, embertelen rabszolgaságról beszél­nek. És ilyen igazságtalanságot követett el a szlo­vák jubileumi bizottság is, amikor a szlovákok­hoz és a csehekhez intézett felhívásban azt az állítást kockáztatta meg, hogy: „Emlékezzünk meg ebben a hónapban arról, hogy mi voltunk és mi vagyunk. Tiz év alatt kultúra tekintetében többet fejlődtünk, mint ezer év alatt a rabszolgaságban.44 Mindig könnyű dolog volt nagy frázisokat pa­pírra vetni és világgá ereszteni. Hogy a szlovák nép az államfordulat óta nagy fejlődésre mu­tathat rá, az kétségtelen, de lehetetlen lett vol­na ez a fejlődés, ha a szlovák népnek nem lett volna meg az ereje erre a fejlődésre. Ez az erő megvolt. A szlovák nép bírta az ő nyelvét és pedig azon a kuliurfokon, amelyet a szlovák nyelv addig elérhetett. Megvolt nemzeti öntudata, megvolt a vagyona, amelyet a régi Magyar- országon az ország más nyelvű nemzeteivel egyenlő feltételek alatt szerezhetett meg! Volt kenyérkeresete, s ennek viszonyai évről- évre javultak, voltak népiskolái, amelyekből a szlovák gyermekek csak kis mér­vű ismeretével a magyar nyelvnek, de annál tökéletesebb ismeretével a szlovák nyelvnek kerültek ki. Szeplőtlen tisztaságban, háboritat- hatatlanul bírhatta és gyakorolhatta vallási éle­tét, erkölcsi érzései és nemzeti sajátságai tiszte­letben részesültek a más ajkú lakosság és ha­tóságok részéről. Gyermekei előtt meg voltak nyitva az egy­házi és világi pályák, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig! Voltak egyházi hivatalok és minisztériumok, amelyeknek vezető állásaiban több volt a szlo­vák, mint bármely más nemzetbeli. Nyelvét nem vétették meg, hanem szerették és szívesen ta­nulták meg a> ^Felvidék többi lakosai. Faját nem gyűlölték, nem bántalmazták, hanem jóindulat­tal felkarolták és igazságos oltalom alá helyez­ték. Ha voltak panaszai, ha igazságtalanságot szenvedett, az nem volt nagyobb, mint aminő egyes rossz kormányok alatt az ország egész népességét érte. Ezen feltételek nélkül a szlovák nép nem érte volna el a kulturális fejlődésnek azt a fo­kát, amelyet most büszkén emleget. Már ha egy nép kulturális fejlődésének feltételeit meg tudja szerezni, és azokat meg is tudja őrizni, akkor az az állapot, amelyben ez a szellemi és anyagi erőszerzés lehetséges volt, minden lehetett oí-ak elnyomás, rabszolgaság nem! A csehszlovák közélet mai vezetői gúnyosan nevetnek, ha a szlovenszki magyarok azt áPit- : ,k, hogy olyan sorsot kívánnak masuknak, mint aminö részül jutott a szlovák népnek az ezer éves „rabszolgaság44 alatt. Mi pedig teljes tudatában annak, amit mondunk, nem habozunk újra állítani, hogy a mai Szlovenszkó magyar lakossága, ha olyan helyzetben élhetne itt, mint aminőben élt a szlovák nép a régi Magyarország terü­letén, elégedettebb tudna lenni, mint voltak a szlovák nép vezető körei a magyar uralom alatt Nem volnának középiskoláink, az igaz, de hi­szen most sincsenek elegendő számban és a meglevők megszüntetésére céltudatosan törek­szik a kormány tanügyi politikája. De megvolna a vagyonunk és az anyagi erőnk! Kenyórkere- ső népünk nem ténferegne kétségbeesetten azo­kon a birtokokon, amelyeken azelőtt dolgozha­tott, kenyerét maga és családja számára meg­kereshette. Most ezek a birtokok feldarabolva, idegen telepesek és maradékbirtokosok kezén nem szolgáltatnak többé létalapot a magyar munkásnépnek. Ezren és ezren állanak itt a megélhetés súlyos gondjaival terhelten a legbi­zonytalanabb jövő előtt. Ha felélik azt a kis összeget, amit vógkielégités címén kaptak, ho­va forduljanak, hol találnak munkát és foglal­kozást? Fiaink előtt nyitva volnának a közpályák, a szülőknek nem okozna emésztő gondot az, hogy hogyan biztosítsák gyermekeik jövőjét, amikor a szabad pályák száma manap kevés és ezek között is alig találkozik olyan, amely nem volna alárendelve a kormány befolyásának. Ahol pe­dig a kormány gyakorol befolyást az állások betöltésére, ott az ifjúság vétóval találkozik és olyan akadályokra bukkan, amelyek eltorlaszol­ják előtte a közhivatalok ajtajait. Nyelvünket nem használhatnánk a parlament­ben és a hivatalos beadványoknál, de a ható­ságok megtanulnák azt, hogy magyarul érint­kezzenek a magyar néppel, az iskolákban elfo­gadnák kisegítő nyelvnek, nem üldöznék, nem büntetnék gyermekeinket azért, mert magyarul mernek beszélni, amint a régi Magyarország magyar iskoláiban senkit sem büntettek anyanyelvének haszná­lata miatt. Az iskolai és más hatóságok nem kémlelnék, hogy milyen nyelven beszélnek otthon a szülők vagy a tisztviselők gyermekeikkel vagy csa­ládjukkal és nem éreztetnék haragjukat azzal, aki az ő családi körében magyarul mer beszélni. Egyházi és iskolai ügyeinket nyugodtan intéz­hetnénk, nem kellene a magyar lelkésznek és tanítónak kemény küzdelmet vivniok, hogy meg­tarthassák a templomokban és az iskolákban a nép nyelvét, ha azt a hívek számaránya is kö­veteli. Magyarország nem volna az államunk akkor sem, de szabadon utazhatnánk a világ minden tájára, így Magyarországra is és nem vonnának minket felelősségre, nem büntetnének bennünket polgári jogaink korlátozásával azért, mert részt vettünk Sz. István király napjának megünneplésében. Olyan szabadon járhatnánk át Magyarországba és vehetnénk részt az ország ünnepeiben, amily szabadon járhattak a szlová­kok és megülhették a cseh nép minden ünnepét! Nem venne minket körül gyűlölet, fenyegeté­sek, szitkok és bántalmak nem hangzanának fe­lénk a sajtó hasábjairól, a hivatalok szobáiból és a fórumok szószékeiről! Sokaktól szeretett, mindenkitől tűrt nemzet volnánk! Ismételjük, ha nekünk, szlovenszkói magya­roknak, a csehszlovák törvényhozás ós kor­mány anyagi jógot és igazságot adna, amennyit bírtak a szlovákok a régi Magyarországban, rnegelégedettebbek volnánk, mint volt a szlovák intelligencia a magyar uralom alatt. Amit ez az intelligencia rabszolgaságnak mond, az nekünk a mostaninál több jogot és szabadságot jelentene! Tisztelt Szenátus! Igazságot kérünk mindenben. Annak a múltnak a megítélésében is, amelynek becsmérlése nekünk fájdalmat okoz és szitja az ellenünk úgyis erősen égő gyűlölet tüzét Igazságot kérünk a felsorolt panaszaink és sérelmeink orvoslása tekintetében. Egy demok­ratikus államban teljes jogegyenlőségnek kell lennie, a jogegyenlőség alapja pedig a szigorú és teljes érvényű igazságosság! Minthogy ezt a mai kormány politikájában gazdasági és kultu­rális tevékenységnek rendszerében fel nem ta­láljuk, a költségvetést meg nem szavazhatjuk! ' Horvátországban továbbra is hartias a hangulat A politikai feszültség fokozódik — Mi! mondanak a harcias kép­viselik! — „Mos! már az egész S. H. S. királyság Macedónia" — A békéi Belgráditól csak Ra&s tudta volna helyreállítani — Zágráb, november 13. (Alkalmi tudósítónk­tól.) A belgrádi politikusok optimizmusával szemben éles ellentétben áll a horvátok el­keseredett elszántsága, mely már végsőkig fokozza a feszültséget. A horvátok fővárosá­ban, Zágráb szép egyenes uccáin, az élet most sem ver nagyobb hullámokat, mint máskor normálisabb időkben. A nagy harc tulajdon­képpen a pártklubokban, kint a vidéki nagy­gyűléseken zajlik le, amelyeken a vezérek fáradhatatlan energiával számolnak be az események legújabb alakulásáról. A belgrádi véleményekkel ellentétben itt kilátástalan­nak mondják a helyzetet, a békés megoldás szempontjából. Igen előkelő politibnsok jelentették ki, hogy Belgrád megszűnt részükre létezni és oda csak egyszer fognak elmenni, ha majd alá kell írni az önállóságra vontakozó megál­lapodásokat A horvát parasztpárt klubjában azt az infor­mációt kaptam, hogy még a december elejére tervezett Racsics Punisa-féle tárgyalásra sem mennek el, sem mint vádlottak, sem mint ta­nuk, mert egyedül a horvát bíróságot tartják magukra nézve illetékeseknek. Szerintük ez a per abban a percben váll részükre érdek­telenné, amikor a vád csak három emberre terjed ki, holott ők a junius 20-iki merényletet nagy összees­küvés következményének mondják, amely­ben Racsics Punisa csak eszköz volt. Alkalmam volt Pernár képviselővel beszél­ni, a merénylet egyik súlyos sebesültjével, akinek a browninggolyó most is ott fekszik a szive fölött, közvetlenül a főütőér mellett. Pernar képviselő atléta termetű, érceshangu ember és igazán csak a csoda mentette meg a haláltól. "Tudvalevőleg ő folytatta a skup- stinában azt a szóharcot Racsics Punisával, amely a feszült légkört teremtette és 5 kiál­totta ismételten, hogy Racsics Punisa számol­jon le azzal a pénzzel, amit a bégektől elvett. Mikor megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mire alapítják azt a véleményüket, hogy ju­nius 20-ika tényleg összeesküvés következ­ménye, a következőket mondotta: — Tény és való, hogy Racsics, ez a komi- tácsi, csak végrehajtója volt egy összeeskü­vésnek, mely a horvát képviselők és vezérük ellen irányult. Ezt bizonyitjuk a következők­kel, s amit most elmondok, az benne van a Radics-család vádiratában is. Huszonnégy órával a szkupstinűban történt merénylet előtt Racsics Punisa táviratot kapott Üszkübből, hogy feleségét és leányát autóbaleset érte. Racsicsot ez a hir nagyon megdöbbentette, arca elborult, s majdnem megtört hangon mondta: nem mehetek oda, rám holnap igen komoly feladat vár. Ehhez az elszóláshoz, azt hiszem, nem kell bővebb kommentár. Pernar képviselő most egyike azoknak, kik a legnagyobb ■elszántsággal küzdenek Belgrád ellen, ennek illusztrálására egy itteni oyüté­sen elmondott beszédéből a következő rész­letet jegyeztem fül: „A horvát nép jelenleg börtönben van, olyan börtönben, amilyenben még sohasem volt, még a török idők alatt sem. A helyzete olyan, hogy szabadságról szó sem lehet. Ahol a törvényeket nem tartják meg, ott nincs ha­ladás. Eddig ez csaik Macedóniára vonatko­zott, ahol minden lehetséges volt, még a leg­nagyobb terrorizmus is, még képviselőkkel sem tett kivételt, akikkel épp oly könnyen elbántak, mint másokkal, természetesen bal­káni módszer szerint. Ma az egész S. H. S.-királyság Macedónia, ahol az ország képviselői ellen, akik törvé- 'nyes eszközökkel küzdenek nemzetük egyenjogositásáért, a legbrutálisabb eszkö­zöket alkalmazzák.44 Ezek után Pernar dr. fölvetette a kérdést: „Lehetséges-e ma békés megállapodást léte­síteni a szerbek és horvátok között? Igen! De csak úgy, ha mind á két szerződő fél sza­badon élhet saját területén. A magunk ré­széről teljes politikai és gazdasági szabadságot követelünk. Azt mondják, hogy a horvátok elleni erősza­kosságok tulajdonképpen csak szórványos esetek. Erre én azt felelem: ezek nem egye­dülálló esetek, hanem egy rablóbanda garázdálkodása, mely csak erőszakkal és gyilkossággal tudja hatalmát föntartani. Mi azonban nem félünk tőlük. Mi, horvátok, nem ismerjük többé az alkot­mányt és nem ismerjük a határokat, mi csak példátlan erőszakot ismerünk, ami ellen a legélesebb harcot hirdetjük addig, mig jogunkat ki nem vívjuk.44 Pernar képviselő mindenesetre a párt leghar- oiasabb tariiaá közé tartozik, tény azonban, hogy az ő beszédei tükrözik vissza leghíveb­ben az itteni hangulatot. Erre a hangulatra különben azt mondatták nekem, hogy annyira elkeseredett, hogy ha akadnának is békére hajló egyének, azok nyomban elvesztenék hi­telüket a nép előtt, amely dühében talán meg is kövezné őket. Egyetlenegy ember volt, aki erre a föladatra vállalkozhatott volna, ez az ember azonban már halott és ez — Rádiós István. A nép bizalma olyan nagy volt hozzá, hogy ha ő ma azt mondaná, legyen béke Beigráddal, annak nyomban hatása volna, mert az emberek ezt mondanák: — St'ipica tudja, mit csinál! Rádiós azonban meghalt, meghalt a függet­lenség hangoztatásával az ajkán és a nép az o utolsó szavait meg nem másítható végren­deletnek tekinti és talán ez a legnagyobb akadálya annak, hogy a horvát vezérek amúgy könnyedén békejobbot nyújtsanak Beáradnák, még ha meg ás volna bennük a hajlandóság. Szinte érthetetlen, hogy ilyen éles hangulat után Belgrádban azt hiszik, hogy várakozó po­litikával és igen mélyreható engedmények nélkül a horváltókkal M tehet békülni. Maga Ma esek elnök mondotta nekem: — Ha meg akar győződni róla, hogy a bel­grádi urak mii ven tévedésben ringatóznak, jöjjön velünk Goezpicsba, ott hü kénét kap a írói, milyen a hangulat Horvátországban. Vasárnap ugyanis Goszpicsban n&ervgyüléB lesz, az ünnepi szónok Pribicsevics Szveto- zár, de ott lesznek az összes horvát vezérek, mert állítólag igen fontos határozatokat hoz­nák a további harcra vonatkozólag. RÁDIÓMŰSOR VASÁRNAP PRÁGA: 9.00 Templomi zene. — 11.00 Schubert ünnep Bécsből, matiné. — 16.30 Hangverseny. — 18.00 Német előadás. — 18.30 Sporthírek. — 20.00 Cseh népdalok. — 21.00 Lett zenei est Braunból. — 22.20 Cigányzene Pozsonyból. — POZSONY: 9.00 Templomi zene. — 16.30, 19.00, 21.00 Hang­versenyek. — 22.20 Pihik Jőzska cigányzenekara. — KASSA: 9.00 Istentisztelet a Dómból — 18.50 Vig est — BRÜNN: 9.00 Templomi zene. 16.30 Hangverseny. — 18.00 Német előadás. — 18.30 Sporthírek. — 19.00 Szórakoztató hangverseny. — 20.20 Zongoraelőadás. — 21.00 Lett zenei est. — 22.20 Cigányzene Pozsonyból. — BUDAPEST: 9.00 Újsághírek, kozmetika. — 10.00 Református istentisztelet a Kálvin-téri templomból. — 12.00 Déli harangszó. 12.15 Szimíónikus zenekari hangverseny. —, 15.00 Földmivelésügyi miniszté­rium rádióelőadássorozata. — 15.30 A filharmó­niai társaság hangversenye Dohnányi Ernő veze­tése mellett. — 17.30 Rádió-szabadegyetem. — 18.40 Sporteredmónyek. — 19.00 Vásárhelyi Gyula dr. előadása: Furcsaságok hires emberek életéből. — 19.30 Előadás a Stúdióból. Lampertb Géza költeményei, novellái és egyfelvonásosai. — 21.10 Sport és ügetőverseny-eredmények. — 21.25 Gramofonhangverseny. — 22.20 Pertis Jenő cigányzenekari hangversenye a Britannia kávó- házbóL — BÉCS: 11.00 Schubert ünnep. — 17.30 Énekhangverseny, tt- 18.30 Schubert életéből. — 19.30 A bécsi Schubert szövetség ünnepi hang­versenye. — 22.30 Esti zene. — ZÜRICH: 16.00 Hangverseny. — 20.00 Vig est — 22.10 Gramofon- zene. — BERLIN: 11.30 Schubert ünnep. — 20.00 Salamaca barátai, Schubert kétfelvonásosa. — 22.30 Tánczene. — STUTTGART: 16.00 Schubert hangverseny. —« 20.30 Egykor és most, táncok. — LEIPZIG: 19.30 Kedvelt operettekből. — 22.30 Tánczene. — BRESLAU, MÜNCHEN és FRANK­FURT: 22.30 Tánczene. — HAMBURG: 20.00 A strand szépe, Holaender zenéje. — RÓMA: 17.00 ós 20.45 Szlmfónikus hangverseny. — MILÁNÓ: 17.15 Cigányzene. — 20.50 Hangverseny. — KATTOWITZ és KRAKÓ: 11.00 Schuberl-ünnep. — 15.15 A varsói filharmonikusok hangversenye. —• 18 00 Kabaré és revü. -- 23.30 Táncigene. — LONDON: 22.05 Sohubert-üunep. -— 23.30 Epilógus.. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents