Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-15 / 261. (1888.) szám
Berzeviczy Albert olaszországi útjáról, találkozásáról Mussolinival és a magyar-olasz barátságról el is érhettem, azonban máskülönben időm fölött vajmi keveset rendelkezhettem azért, mert — amire egyáltalában nem számítottam — any- nyi meghívásban, látogatásban, intervistában, sőt ünnepeltetésbeh is volt részem, hogy minden időmet majdnem egészen igénybe vette. — Hangsúlyozni szeretném azt, ha mostani olasz- országi látogatásaim széles körökben nagyobb visszhangot, figyelmet és rokonszenvet keltett minden eddiginél, azt egyáltalában nem személyemnek tulajdoníthatom, mert hiszen én most is azt teszem, amit évek során át teszek a magyar-olasz érintkezések terén, hanem tulajdonítom annak, hogy ma Olaszországban a magyarok iránti barátság eleven valóság, amely lépten- nyomon megnyilatkozik, szinte keresi az alkalmat az érvényesülésre. A fasizmus hatalmas áramlatával, amely ma az olasz nemzetet magával ragadja, jár a barátság amely mélyen gyökeredzik a lelkekben s nem frázis, nem üres demonstráció, meggyőződésen alapul, politikai érdekeket is szolgál s amint arról alkalmam volt meggyőződni a nemzet legszélesebb rétegeit athatja. Ma már elmondhatjuk, hogy ezt a barátságot nemcsak mi hangoztatjuk, ápoljuk és érvényesítjük, de hogy az teljes mértékben viszonzásra talál olasz részről is s remélhetőleg hosszú időre szilárd alapja lesz a két nemzet érintkezésének és megszünteti azt a teljes elszigeteltséget, amelyet eddig el kellett szenvednünk s amely külpolitikánkban is károsan éreztette hatását. E tekintetben a legjobb benyomásokkal tértem haza, amelyet, azt hiszem, minden magyar, aki Olaszországban megfordul, igazolni fog. A koalíció végre beismerte, hogy a birák dotálása tarthatatlan Budapest, november 14. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Többizben beszámoltunk érdekes és fölemelő részleteiről annak az utazásnak, amelyet Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Olaszországban tett. A magyar-olasz barátság illusztris ápolója, ezúttal is gazdag eredményekkel tért haza, a tudományon és művészeten keresztül újabb kapcsolatokat szerzett az értékes barátság nagy müvéhez. Háromhetes útjáról most tért haza az Akadémia elnöke, aki tegnap fogadta a sajtó munkásait s az olasz napokról a következő nagyérde- kü nyilatkozatot többe: — Olaszországi utazásomnak ezúttal tulajdonképpen három feladata volt. Az első az, hogy Mussolini miniszterelnöknek átadjam a Korvin Mátyás Társaság megrendelésére egy magyar művésznő, Kuzmik Lívia által készített emlékérmet, amellyel őt mint tiszteletbeli elnökünket kívántuk megtisztelni, s amelyet most az országban terjesztünk. A második az volt, hogy római követségünkkel és az ott alakult Olasz- Magyar Egyesület vezetőivel megbeszéljem a Monti Sándor bárónak, az 1849-iki magyarországi olasz légió parancsnokának emlékére, az olaszok részvételével rendezendő emlékünnep idejét és módozatait. Végül a harmadik az, hogy a nápolyi Academia Pontania-ban, amely tavaly külső tagjai sorába beválasztott, székfoglaló előadást tartsak. — Mind a három feladatot sikerült teljesítenem, Mussolini nagyon szívesen és melegen fogadta emlékadományunkat, amelyet, mint képmást, természetesen már ismert és nagyon jónak talált, s amelynek hátsó lapja, amely a fasizmus jelvényét a Korvin Mátyás ambrémáival egyesíti, különösen! megnyerte tetszését. A Monti-emlékünnep tavasszal lesz, valószínűen májusban, előreláthatóan az olaszok élénk érdeklődése-és részvétele mellett. Már most megtörtént a szimbolikus átadása annak az antik oszlopnak, amelyet ez alkalomból Róma városa Magyarországnak ajándékozott Budapesten való felállítása végett s amelynek talpazatán két nagyon meleghangú és lelkes felhívás emlékeztet egyfelől az olasz légió j részvételére szabadságharcunkban, másfelől a magyar-olasz barátságra. A talpazatnak még üresen álló két oldalára majd mi fogunk megfelelő magyar felírást alkalmazni. Az oszlop maga a római Traján-fórum mellett legújabban eszközölt nagymérvű ásatásokból került elő s a római dekoratív építészet java korából való. Elküldése már folyamatban van, elhelyezése fölött most fogunk tanácskozásokat tartani. Az Academia Pontaniaban megtartott előadásom minden várakozást felülmúló érdeklődést keltett s az Academia évkönyvében fog megjelenni. Tárgya a Nápoly és Magyaror-_ szág közötti történelmi vonatkozásokat ölelte föl az aragóniai királyok idejében, tehát főként Mátyás király korában. Római érintkezéseim módot nyújtottak arra is, hogy a Korvin Mátyás Társaság mostani, téli évadja számára olasz előadókat toborozzak, ami, azt hiszem, sikerrel is fog járni, mert többen fejezték ki előttem készségüket az eljövetelre, s azt hiszem, még e hó folyamán lesz szerencsénk egy érdekes előadást tarthatni. — Miután ezek a feladataim Rómában és Nápolyban csak bizonyos szükebb körökkel hoztak összeköttetésbe, megvallom, azt hittem, hogy bárom hétre terjedő olaszországi időzésem nagyobb részét a megszokott műélvezeteknek, benyomásaim felújításának és az újabb nagyérde- kü ásatások, feltárások és helyreállítások, megtekintésének fogom szentelni. Ezt az utóbbi célt Esi angol egyetemi tanár tragikus tűzhalála London, november 14. Megdöbbentően tragikus körülményeik között Lelte halálát Mait Alexander, az edinburghi egyetem tanára, aki a klasszifcafilológia világszerte elismert tudósa volt. A professzor este rendes szokása szerint bezárkózott szobájába s mert a villa magányosan állt egy kert közepén, a szomszédok körtil senki sem vette észre, hegy a tanár dolgozószobájából lángok fénye és füst szűrődik ki. Reggel az inas talált rá gazdájára, aiki léiig szénné égve hevert a dolgozószoba üszkös romjai között. A tűzvész, amely el- dolwtt cigarettáitól keletkezhetett, önmagától elszigetelődött s csak az előszoba és a dolgozószoba berendezése esett martalékául a lángoknak. A görög nyelvész tragikus halála az egyetemen ég a tudományos világban óriási részvétet keltett. Mair tanár 1875-ben született ég 1903 óta tanítja a görög nyelvet az edinburghi egyetem katedrájáról. Számos tudományos munkát uméá ki, amelyekben főképpen az ógörög *r<9króa, tudósokról, az ógörög társadalmi Prága, november 14. A magyar nemzeti i és az országos ker es ztényszooialista párt törvényhozói számtalanszor rámutattak parlamenti beszédeikben arra a lehetetlen helyzetre, amely Szlorenszkón és Rn- szinszkón az igazságszolgáltatás terén uralkodik s különösen hangsúlyozták, hogy a bírák jelenlegi dotálása a függetlenség elvének egyenes cáfolata. A magyar nemzeti párt törvényjavaslatot is nyújtott be a szenátushoz s az országos keresztényszocialista párt is hasonló kezdeményező lépést tett ebben az irányban. Az ellenizék több oldalról induló kezdeményezése végül is megmozgatta a kormánykoalíció lelkiismeretét és tegnap a koalíciós pártok hosszasan tanácskoztak az igazságszolgáltatás anomáliáiról. A koalíció pártjai határozatot is hoztak oly értelemben, hogy szükségesnek találják a birák fizetésének mielőbbi rendezését. Félő azonban, hogy a koalíció hirtelen felébredt lelkiismeretének eme megnyilatkozása nem egyéb, mint üres hangulatcsináló választási gesztus, melyet megint csak a régi halogató politika fog követni. A statisztikaihivatal népszámlálási osztályának vezetője nem tudja azt a vádat, hogy Losoncon egész uccáh kimaradtak a népszámlálásb Rádl Emánttel dr. a támadások pergőtüzében — Viharos ,JilozóHaii( vita a cseh egyetem álattani intézetében Prága, november 14. Rádl Emánuel dr. cseh egyetemi tanár: „Csehek és németek háborúja" cimü könyvének megjelenése alkalmából a cseh filozófiai társaság vitaestélyt rendezett, hogy módot nyújtson a saját álláspontjuk kifejtésére és Rádl állításának a megdöntésére azoknak, akik Rádl professzornak a kisebbség kérdésében elfoglalt álláspontjával nem értenek egyet. A vitának tisztán akadémikus jellegűnek kellett volna lennie, azonban attól az egy-két komoly felszólalástól eltekintve, amely a nemzetiség fogalmának meghatározása körül forgott, inkább személyes éle volt. Rádl dr. a könyvében a többi között azt a vádat emelte, hogy a népszámlálást végző statisztikai hivatal inkrorekt eszközök igénybevételével hozott ki egy olyan statisztikát, mely alkalmas volt arra, hogy a kormány ennek alapján bizonyos városokban, községekben és járásokban lényegesen korlátozza a német kisebbségnek százalékszámhoz kötött nemzetiségi jogait. A statisztikai hivatal érdekelt tisztviselő, a tegnapi vitaestélyt fölhasználták arra, hogy koncentrált támadást indítsanak a szókimondó cseh tudós ellen. Boháé dr. miniszteri tanácsossal, a népszámlálást lefolytató bizottságok vezetőjével az élükön vonultak föl Rádl állításainak megdöntésére, amit személyes izü támadásokkal és a büntető eljárás megindításával való fenyegetéssel akartak elérni. Boháö dr. miniszteri tanácsos másfélórás beszédében védekezett az ellen az állítás ellen, hogy a népszámlálási statisztikából kimaradtak volna egyes németek és hogy cseh nemzetiségüeknek tüntettek volna fel olyan egyéneket, akik magukat németeknek vallották. Hallani sem akart arról a vádról, hogy cseh nemzetiségű katonákat és állami tisztviselőket vezényeltek a népszámlálás idejére olyan községekbe, ahol arról volt szó, hogy a németek százalékszámát a mértékadó 20 százalék alá kell csökkenteni, vagy a cseh kisebbség százalékszámát keli a 20 százalék fölé emelni. Azt állította, hogy ha történtek kísérletek a statisztikai adatok megmászására, akkor azok mindkét részről történtek. Állításának bizonyítására a hohenelbei esetet hozta föl, ahol a németek műsoros estét rendeztek a népszámlálást megelőző napon s erre az alkalomra a környék egész lakossága bejött Hohenelbere. Ezek a németek másnap ÍTohenelbén kerültek népszámlálás alá s ezr zel a város erősen német jellegei kapott. Bot. ***** M nfewowfr ’ ©gy tisztára német községbe a népszámlálást megelőző napon egy cseh tanító nagyszámú növendékeivel kirándulást rendezett. A társaság az éjszakát a községben töltötte és jelenlétével előidézte, hogy a másnap megejtett népszámlálás alkalmával cseh kisebbséget állapítottak meg a színtiszta német községben. A vita, akár csak Rádl dr. könyve, csupán a történelmi országok adatai körül forgott s Szlovenszkót csak érintette. Számunkra azonban mindennél érdekesebb, hogy Boháé miniszteri tanácsos lényegében nem tudta megcáfolni azt a vádat, hogy a nép- számlálás alkalmával Losoncon egész utcasorokat hagytak ki a népszámlálási biztosok, természetesen olyan uccákat, ahol magyarok laknak. Megengedi, hogy egyes házak kimaradhattak a népszámlálásból, de ennek — azt mondja — nem a népszámlálást végző bizottság, hanem a régi magyar rendszer az oka(?), mert Szlovenszkón nem látják el a házakat községi házszámokkal, mint a történelmi országokban, hanem csak egyszerű házszámokkal. (?) Lehet, hogy kimaradtak egyes házak — mondja — de ez nem szándékosan történt. Viszont elismeri azt a tényt, hogy a csehszlovák d épszámlálás és az azt megelőző magyar népszámlálás adatait összehasonlítva Losonc lakosságának száma mintegy háromezerrel csökkent, amit azzal indokol, hogy a magyar népszámlálás idején Losoncon nagyszámú katonaság volt. Ennek a katonaságnak a távozása adja meg azt a hiányt, amit a vádlók kifogásolnak s amelyről azt állítják, hogy nem merült volna fel, ha a népszámlálási bizottság lelki- ismeretesen végigjárt volna minden losonci uceát. Boháí miniszteri tanácsoson kívül Mráz miniszteri tanácsos, Anerhahn osztályfőnök, Ho- ráőek dr. egyetemi magántanár és Tvrdon dr. vettek részt a vitában, melynek befejeztével Rádl tanár kijelentette, hogy replikáját sajtó utján jelenteti mag. T. L. Hasonlóság — Ön úgy találja, hogy ez a fiatal leány az anyjához hasonlít? — Persze. Most még nem fetSümő, de várjon esVt.UÓr ézáü, Mnö a bajusza. 1928 november 15, csütörtök. Kocsis András képviselő uram esetei ii. Kocsis András a klubban Ez is szárul-szóra megtörtént. Ezt is Kocsis András beszélte el nagy bizalmasan, igaz hogy erősen borközi állapotban, azt akarván festeni, hogy milyen tapasztalatlan még az ilyen falusi ember abban a nagy Babilonban. Együtt voltak a klubban, az agrárok klubjában, ahová Kocsis András bácsi is feljár. Vígan folyt az eszmecsere, melyből persze Kocsis András egy szót sem értett. Nagy vastag szivarokat szívtak az agrárok, várták az ülés megnyitását jelző csengetyüszót. Egyszer azután megszólalt a csengő. A képviselő urak letették a vastag, drága szivarjaikat (volt köztük 3—4 koronás is). Melyik hogy volt el- száva. Volt olyan, amibe csak éppen belekezdett a gazdája, volt, amit már félig is elszitt, no de csak nagy könnyelműen kioltották és beledobták a hamutartókba. Kocsis András egy zsölyéből nézte a jelenetet és csóválta a fejét. — Nohát ilyen pusztítást, ilyen pazarlást már régen nem láttam. Nem lehet ezt csak úgy elnézni. — Azzal kissé hátramaradt s megvárta mig a képviselők mind elszállingóztak. Mikor azután egyedül volt már, kivette a kék zsebkendőjét és a vastag drága szivarokat egymásután belerakta s a duzzadt zsebkendőt zsebébe helyezte. Nagy elégülten hagyta el a klubot s mig a folyosón a házba jutott, ilyesfélét motyogott: — Nem lehet eme pusztítást elnézni, az államra is kár, mikor ilyen drága szivarok semmivé lesznek, mikor még használhatók is. Tehát az emberre is kár. A helyére ült. Az ülés javában folyt, éppen Déirer szidta a magyarokat. — ügy van, úgy van! — kiabálták a szociáldemokraták az agrárokkal együtt. Némelyik a kendőjét is kivette és úgy integetett Dérer felé. Kocsis András a beszédből semmit sem értett, de úgy gondolta, hogyha már az agrárok is integetnek, helyeselnek és lobogtatják a zsebkendőjüket, ő is agrár, neki is ezt kell tenni. A kendője után nyúlt, de már akkorra elfelejtette, hogy mi van benne. — ügy van, úgy van, — kiáltotta ő is és a padsorok között állva egy hősi mozdulattal kirántotta a zsebkendőt, de abban a pillanatban az alig vagy félig kiszitt szivarok egész garmadája ömlött szét a padok között. Olyan konsternáció, olyan megrökönyödés a képviselők sorai között, hogy csoda. Csak a grófi szalonokban lehet ilyen orrfintor- gatás, mint amit az ujdonsölt demokraták között lejátszódott. Ezt az esetet is maga mondta el Kocsis András. Igaz, — hozzátette: — Ez egyszer igazán elszégyeltem magam, de nem gondol át egyszerre az ember mindent. Másképpen kellett volna csinálnom, nem a zsebkendőbe kellett volna rakná a drága szivarokat. De ezt aztán senkinek se mondja el. ügy is volt, mert Borsikán azt szokták mondani: „Köztünk legyen mondva, falu teljék vele!" Legújabb közgazdasági hírek Elkészültek a nemzetközi magkereskedelmi szokványok. Ez év tavaszán Bolognában nemzetközi kongresszust tartottak Amerika és Európa magkereskedői. A kongresszuson elhatározták, hogy nemzetközi magkereskedelmi szokványokat fognak létesíteni a nemzetközi forgalom biztonsága érdekében. A szokványok tervezetének kidolgozására a kongresszus bizottságot küldött ki, amely most elkészült munkájával és a szokványok tervezetét a nemzetközi magkereskedelmi szövetség utján megküldte a különböző államok magkereskedői egyesületének. A jövedéki büntetőjog reformja. A jövedéki büntetőjog megreformálására kiküldött bizottság folytatja munkáját a jövedéki büntetőeljárás, valamint az anyagi rész reformjára és egységesitéséra vonatkozólag. A törvény valamennyi állami adóra és jövedékre fog vonatkozni. Uj szeszgyár Morvaországban. A morvaországi Unicsovban szövetkezeti szeszgyárat akarnak’ létesíteni. Az nj szeszgyár egy már fönnálló szeszgyárnak a kontingensét venné át, amedy szlovenszkói burgonyát dolgoz fel. Siessen előfizetni a Képe»H4|re 6 __
