Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-03 / 251. (1878.) szám
2 ere 1928 november 8, szombat. Englis az agráriusok és nemzeti demokraták miatt mondott le A decemberi választások után nevezik ki az uj pénzügyminisztert Prága, november 2. Englis pénzügyminiszter lemondása előtt Masaryk elnöknek terjedelmes memorandumot nyújtott be, amelyben jnegindokolja lemondását. Elsősorban megállapítja, hogy állást foglalt az állatvámok és az elemi károk biztosítására vonatkozó javaslatok ellen, mert szerinte ezek tisztán pártpolitikai célokat szolgálnak. A memorandumot Sramek miniszterelnökhelyettesnek is elküldte. Englis szerdán szülővárosába utazott ós rövidesen megkezdi előadásait a brünni egyetemen. A lapok, a Venkov kivételével, sajnálattal "veszik tudomásul Englis távozását. A cseh néppárti sajtó nyíltan az agráriusokat és nemzeti demokratákat vádolja, hogy lehetetlenné tették Englis munkáját. A szocialista lapok viszont azt jósolják, hogy Englis távozásával megkezdődik a koalíciós pártok garázdálkodása az állampénztárban. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetését még szerdán Novák kereskedelemügyi miniszter vette át. Gazdasági körökben attól tartanak, hogy Englis lemondása káros hatással lesz a gazdasági konszolidációra és szerintük idejénvaló lenne, ha ezt a bizonytalanságot egy végleges megoldással eltüntetnék. Általános a vélemény, hogy Englist főképpen az a meggyőződése bírta lemondásra, hogy a mai kormányrezsim úgy sem fog sokáig fennmaradni s jobbnak látta a távozást, hogy egy esetleges kormányváltozás esetén újból átvehesse a pénzügyminisztérium vezetését. Az uj pénzügyminiszter kinevezésére csak a decemberi választások után kerül sor s akkorára kormányrekonstrukció is várható. Svehla miniszterelnök állapota még mindig nem olyan kedvező, hogy rövidesei átvehet- né a kormány vezetését és valószínű, hogy decemberben az uj kormányelnököt is kinevezi az uj köztársasági elnök. Acsehiparot és heretkedfipárt saülinka-párt képviselőtagjai nem szavalták meg a kassal városi alkalmazottak jubiláris segélyét A zsidópártok nem tudnak megegyezni Prága, november 2. A Lidové Noviny jelenti: Tegnap egyes zsidó politikai csoportok Uingváron gyüllést tartottak, amelyen részt vett Fenhetem dr., Eperjes alpolgármestere, aki azzal a küldetéssel jatt Ungvárra, hogy a zsidó pártokat az agrárpárttal való együttműködésre bírja. A gyűlés igen élénk volt, mert egyes cionista delegátusok ezt az együttműködést elutasították, úgy látszik azért, mert Kroó dr. jelölését az agrárpárt diktátumára határozták el. A gyűlésről küldöttség ment Rozsypal országos elnökhöz is, aki azt ajánlotta, hogy a zsidók „zsidó republikánus párt*4 elnevezéssel vegyenek részt a választásokon. A gyűlés többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy a listavezető Juszkovics dr. Ungvárról, vagy pedig Stembach dr. Munkácsról legyen. Juszkovicsot azonban nem akarják az agráriusok, viszont Sternbach a jelölést elutasította. A gyűlésen tehát nem jött létre döntés a jelölés ügyében. Tsiimbics Siorvái képviseld francia és angol urakkal tárgyal Belgrád, november 2. Trumbics horvát képviselő, volt jugoszláv külügyminiszter pár nap óta Parisban francia politikusokkal tárgyal, akiket meggyőzni igyekszik arról, hogy a nyugati hatalmaknak okvetlenül be kell avatkozniok a jugoszláv politikába, mert különben a szerb-horvát konfliktus sohasem ér véget. Párisi rövid tartózkodása után Trum- hics Londonba utazik, hogy ezekben a kérdésekben angol politikusokkal is tárgyaljon. A demokrata párt központja Vázsonyi fiát a kerületi szervezetek Rassayt akarják elnöknek Budapest, november 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonálja;) Rassay Károly kilépése a demokrata pártból alkalmat adott arra, hogy a központi demokrata pártban a vezetést Vázsonyi özvegye és fia, Vázsonyi János dr. vegyék át. Vázsonyi Jánost rövidesen meg fogják választani a központi demokratakör elnökének. A legközelebbi községi választásokon már úgy Vázsonyiné, mint fia is fel fognak lépni. A demokrata párt lipótvárosi, erzsébetvárosi, józsefvárosi, ferencvárosi és kőbányai pártszervezetei tegnap este üilést tartottak, amelyen foglalkoztak a demokrata párt válságával é segyihaugulag állást foglaltak Rassay Károly országos párt-, vezérsége mellett. Kassa, november 2. (Kassai szerkesztőségünk 'telefonjelentése.) Kassa város képviselőtestülete szerdán délután közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgysorozatának egyik legfontosabb pontja a városi tisztviselők, alkalmazottak és nyugdíjasok kérelme volt egyszeri drágasági segély folyósítása tárgyában. A kérdés tárgyalása nagy viharokat vert ■feft és közel kétórás szenvedélyes vitát ront maga után. Elsőnek, Maxon Milán, a pénzügyi bizottság elnöke szőttált fett, aki hivatkozott a város nehéz helyzetére és erre való tekintetted a kért segély helyett azt javasolta, hogy a városi alkalmazottaknak csupán a költségvetés keretében előirányzott kétszázezerkoronás segélyt utaljanak M. Utána Blanár Béla dr. magyar nemzett pánti képviselőtestületi tag szólalit főtt, aki sajnálkozásának ad kifejezést, hogy a takarékosságot a robotoló munkával agyonterhelt tisztviselőkön, munkásokon és nyugdíjasokon kívánja elkezdeni a pénzügyi bizottság elnöke. Maga is a takarékosság híve, de elsősorban takarékoskodni kell a fölösleges kiadásoknál, a mindenféle ünnepségeknél és reprezentálásoknál. A pénzügyi bizottság megállapította, hogy fedezet van, a fedezet folyósítását el is határozták, azt méltányosnak találja és ezért javasolja, hogy a tanácsi határozat értelmében hatszázezerkoronás segélyt folyósítsanak a városi alkalmazottaknak. Rác Gyula kommunista képviselőtestületi tag kifogásolja, hogy a jubileumi kivilágítás költségei 82 ezer koronát tettek ki. Erre a kijelentésre nagy zaj támadt a kormánypárti képviselőtestületi tagok sorában és a közbeszólások Özönét zúdítják Rác fejére, aki a fülsiketítő lármát alig tudja ttilkiabálm. Javasolja, hogy a közgyűlés ne a hatszázezer, hanem a kért kétszázéegyvenezer koronáit folyósítsa a városi alkalmazottaknak. Ezután Grosschmid Géza dr. keresztény- szociattistapárti szenátor szólal fel, aki előadja, hogy a pénzügyi bizottságban ő javasolta, hogy a tárgyalás alatt lévő segélyra hatszázezer korona fordittassék. A segély ellenzése és fölemelése tárgyában itt elhangzottakra való figyelemmel erkölcsi kötelességének tartja, hogy ezt a javaslatát a 'közgyűlés előtt ás megindokolja. Osztja mindenben az előtte felszólalt Blanár Béla dr. bizottsági tag azon nézetét, hogy ő „a váróé alkalmazottaiinaik meg akarja adni mindazt, amit lehet és a módokat keresi, hogy adhassunk.44 Már a pénzügyi bizottságban tett javaslat tánál is ugyanez az elgondolás vezette. Ott azt a felvilágosítást nyerte, hogy a kérelem teljesítésére fedezetül szolgáltatnak a költ- ségvetésileg előirányzott karácsonyi segélyek, összesen 200.000 korona, továbbá más címleteknél elért megtakarítások címén a város rendelkezésére álló 180.000 korona, végül a közmüveknél eddig más célra tartalékolt, de közben felszabadult mintegy 480.000 korona. Ugyancsak a pénzügyi bizottság szakelőadói kifejtették azonban azt is, hogy a városnak a legközelebbi napokban a kötött egyezség értelmében a vagyondézsmatartozás törlesztésére legalább 200.000 koronát kell fizetnie, melynél eddig az utóbbi tétel igénybevételére gondoltak, figyelemmel továbbá a város adófizető, lakosságának teherbíró képességére, mely folytonosan újabb és újabb kölcsönök felvételét” nem engedi meg, ez utóbbi szempontot összeegyeztetni kívánta a méltányosság követelményeivel é® ennek a lehető legmesszebbmenő hon órái tatás a céljából tette a rendelkezésre álló pénzforrások mikénti felhasználására vonatkozó ismeretes javaslatát, amelyet a pénzügyi bizottság nagy többsége is magáévá tett. Ez ellen ismerte kötelességének itt is rávilágítani arra, hogy az elmondottak szerint meddig tart az e oéLra ezádősze- rint felhasználható fedezet, ha azonban a közgyűlés úgy találja, hogy a mutatkozó egyéb szükségletekre máshonnan, vagy másképpen is elő tudja teremteni a fedezetet és a közmüveknél mutatkozó tartalékot a segélyezés céljaira nagyobb mérvben kívánja igénybe venni, sem pártja, sem ő ezt ellenezni nem fogja. Grosschmid beszéde után Farkas Zoltán dr. szociáldemokrata városatya szólalt fel, akinek az a megjegyzése, hogy választások előtt lévén, a pártok ezt a kérdést pártpolitikai agitáció céljaira akarják felhasználni, újabb nagy viharokat idézett elő. Végül is a tanácsi javaslat elfogadását javasolta. Misik József kommunista képviselőtestületi tag Maxon Milánnal polemizált és 6 is kifogásolja a jubileumi kiadásokat. Yáityay István keresztény szociali sta képviselőtestületi tag felszólalása után Ocenásek dr. tiltakozást emel a* ellen, hogy a képviselőtestületi tagok felszólalásaiban a jublláíis üuu épségek költségeit kifogás álá vegyék, miután erre á költ- ■ iségvüiésbeu Iede*et ia van. Végül arra való hivatkozással, hogy a® országos hivatal úgysem fogja jóváhagyni a segély folyósítását, a kért segély ellen szavaz. Maxon Milán személyes kérdésben való felszólalása után Srarz elnöklő alpolgármester névszerinti nyílt szavazást javasolt, A közgyűlés impozáns szótöbbséggel megszavazta a hatszázezer koronás tanácsi javaslatot, csupán Maxon Milán, iparos és kereskedőpárti városi képviselőtestületi tag, az iparkamara elnöke, Ocenásek dr., a nemzeti munkáspárt képviselőtestületi tagja és Rubes dr. Hlinka-párti képviselő- testületi tag szavaztak a javaslat ellen. MINNEHAHA („RACAGÚ VÍZ") REGÉNY. Irta: EMIL DR00NBERG (55) — És terveid a sionx-torzs jövőjéről? — kérdeztem, remélve, hogy ez kizökkenti levertségéből. — Már nincsenek terveim — rázta a fejét szomorúan. — Úgy érzem, hogy mindennek vége. Népem sorsa meg van pecsételve. Elhallgatott és láttam, hogy a lettke tragikus fájdalomban, vonaglik. Szent megrendülését tiszteletiben tartottam és jóidéig neon szóltam öemrnrt. Csak sokára, amikor befejeztük utolsó ebédünket, mondtam neki: — Látod, Minnehaha, én ezt előre láttam, de nem tudtam kegyetlen lenni, hogy őszintén felvilágosítsa lak. Ehelyett csupán arra törekedtem, hogy Esős Ajtc gyalázatos szándékainak útját vágjam és legalább tőle megszabadítsalak. Ez azután sikerült is. — Sikerült — mondta Minnehaha és némán lehajtotta a fejét, mintha egy szerencsétlen népnek minden balsorsa az ő vállait, nyomná. Bronzos arca (h’alovány volt, hosszú, selyempillái lezárták nedves szemét. Úgy üJt elfőttem, miimt maga a megtestesült fájdalom, akit szeretettel kell megsiirnogatni, hogy megenyhüljön finom, nemes arcának merevsége. Nem tettem ezt — nem tehettem meg —, csupán a tekintetem simogatta végig meghatott gyöngédséggel. Amint egy pillanatra lopva rám nézett, ebből a vigasztaló wzeretet- ből -jutott neki -egy kkusi, — annyi csupán, amennyi betöltött egy röpké piJttanatöL Csak egy pillanat volt az egész, azután komolyan megkérdeztem: — És most miit akarsz csinálni? — Vissza szeretnék menni Lébredbe. T alán visszafogadnak ... — Oh, feltétlenül visiszaifogadnak. Már várnak ás, Minnehaha. Hogyan? — kérdezte csodálkozva. — Előre tudtam, ml vár reád törzsednél — mondtam neki — és nem akartam elmenni innen addig, amig nem gondoskodom a jövendődről. Még Graysoníból sürgönyözbem Lebredbe s holnap Rocamvíllleben már ott lesz az apáca, aki elvezet uj otthonodba. — Köszönöm —mondta Minnehaha, azután reáim emelte nagy szemeit és olyan különös hangon, ahogyan még sohasem hallottam beszélni, megismételte a találkozásunk első napján már egyszer feltett kérdést: Azt akarod talán, hogy apáca legyek? — Nem akaróik semmit, csupán azt, hogy biztonságiban tudjalak — feleltem... és most én nem bírtam állami a, leány tekintetét.... Másnap Rocanvillében voltam, ahova a farmer elszállította megszaporodott málháimat. Minnehaha, aki köziben végleg elbúcsúzott falujátót, már várt reám az állomási épületben az elébe érkezett apáca társaságában. Az apáca fiatal, szép nő volt; előkelő arcát sápadttá és szinte légiesen finommá tette az egész lényét betöltő lemondás. Melegen megráztam Minnehaha kezét, az a páca azxmban csak csendes fejhajtással fogadta üdvözléseimet, de a kezét — mintha fogadalmát sértené ezzel — nem nyújtotta oda. Minden hűvíöffsőge mellett is rokonszenves volt ez a fiatal apáca, mert láttam, hogy már az első találkozás után szivébe zárta Mamnehahát. Mintha ezzeíl uj kötettességet teljesítene, gyöngéd gondossággal, de bizonyos szigora eltökéltséggel vigyázott az indián leánynak minden mozdulatára és egy percre sem távozott az oldala intettől. Ilyenformán csak közömbös dóig okról beszélgettünk, bár a buosu pillanatának közeledéssé mind a kettőnk lelkére 'borús árnyékot vetett. Nemsokára előáttUott a szán, amelynek Minnehahát és kísérőjét el ikettleft vinnie. — Isten vetted, Minnehaha f — búcsúztam tőle eMogódva. — Isten vetted1! — hangzott a válasz fojtott, szomorú hangon. — Köszönöm mindazt, amit értem tettél. Szomorú, szép arcát ibeletemiette bundájának gallérjába és fellépett -a szánba. Utána felszáll lőtt az apáca ás, a lei eau Mail sem fogott velem kezet, hanem osalk fejbólinfáesal búcsúzott A kocsis a lovak (közé csörditett és a szán megindult a havas utón. Sima eurranással távolodott tőlem mindjobban. Én pedig álltam egy helyben, némán, mozdulatlanul és sajgó részvéttel néztem a karcsú leány-alak után. Még mielőtt a szán a fehér végtelenbe veszett, — láttám, amint Minnehaha átölelte az apácát. Uj testvért talált, aki vitte egy uj világ felé!... Talán egy év telt el a válás óta, amikor egy napon levelet kaptáim régi barátomtól, Amerhórst bárótól, az egykori diragonyos hadnagytól, akit azóta már pappá szenteltek és anost Lehledben él a missziós állomáson. „ ... Meghatóan szép ünnepély folyt le nemrégen nálunk — irta többek között levelében. — A legutóbbi avatáson egy indián leány ás felvette a fátyol! A kis Minnehaha, tudod, akit te is ismersz. Nagyon szép volt az ünnepség, amelyre eljött maga a püspök is. Minnehaha, aki a Mária nevet kapta, az ettső vörösborü apáca.. Mária nővér... Hát idie vezeteti az ut, amelyet a eons Mimtehaha számára kijelölt? Milyen egészen más ut, mint ajminőt ő maga képzelt el, amikor síkra akart ezállani népének jövendő nagyságáért! Szegény, szegény, kis Minnehaha ....... „Kacagó Ví z4' — fejeden az örök lemondás fátyola! — Vájjon megtalaltad-e a boldogságot, amelyre nemes lelked, gyöngéden finom emberi érzésed annyira érdemessé tett?... Soha sem tudlak elfelejteni. Magányos kóborlásaim közben, az erdők misztikus csendjében, vagy a tüzek imbolygó fénye mellett, sokszor megjelenik előttem karcsú fiatalságod, drága, nemes arcod, mély tűzben ragyogó és mégis olyan szelíd gyermek- szemed ! ».. Hallom dalodat a szerelmes indián leányról, aki beszállt a nyirfa-kanoeba és eltűnt, — de holdfényes éjszakában megjelenik néha a folyón, beleolvadva a ködbe, mihelyt valaki feléje közeledik... — A Kacagó Viz is beszállt a nyírfában oebía ... „Kacagó Viz.. Most Mánia nővér'. Egy egész világ választ el tőlem! Mi köze tehetne egymáshoz ennek a két világinak?..!. «> — &
