Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-11 / 258. (1885.) szám
8 Egy éjszaka Bolognában Irta: PÉTERFI JENŐ mellett. Van Bolognának újabb, modern egyeteme is. A matematika tudósai Í3 'i4it jöttek össze a nyáron világkongresszusra. Az archíginnasio, az ősrégi egyetem nyolcszáz esztendős és itt boncoltak először emberi bullákat. A tudomány e nevezetes városában emlékeztem kegyelettel vissza En- rieo Bossira. A nagyszerű orgona művész, zeneszerző és tudós, a bolognai hires zenekonzervatórium egykori igazgatója Budapesten sokszor koncertezett. Szerencsém volt vele megismerkedni. Marcond is itt született. A Palazzo di Giustiziát tartják Bologna legnagyszerűbb palotájának, de mire ezt a remek épületet teljes pompájában, nappali világításban megláthatnám, már akkor Venezia nem kevéssé nagyszerű palotáiban óhajtok gyönyörködni. Sötét uccákon, kivilágított népes tereken mentünk vissza a Dom-térre. A meleg nyári éjszakában Bologna vidám olasz életet élt. Zeneszó, ének mindenfelé. A pincérek alig győzték hordani a hűsítőket, limonádét, trappét és fagylaltot. Emlékezem még a főuccán (a nevét nem is tudom) egy San Pietro nevezetű nagyon szép zenés kávéházra. Kellemes hangulat. Jói esik álmodozni ebben a barátságos, középkori olasz városban. Már-már nekiadtam magamat a históriai ábrándozásnak, amikor megszólalt mellettem a doktor ur: — Ne felejtsünk el mortadellát venni. Ez bolognai specialitás. Mire Ferrarában derengett a hajnal, álomnak véltem, hogy Bolognában voltam. Imbolygó árnyékok csupán, amit én ebből a kedves városból láttam és mégis olasz- országi utamnak egyik felejthetetlen emléke fűződik ehhez az éjszakához. A XlX-ifc század vizitkártyái Irta: 3(rúdy Qyuía — Kornél öröksége — Későn délután indultam el a villamos- xflótoros vasúttal, amelyik két esztendő óta Firenze és Bologna között közlekedik, Vene- ziába. Azt reméltem, hogy közvetlen összeköttetést kapok, de nem nagyon bántam, amikor megtudtam, hogy hajnali félkettőig Bolognában kell vesztegelnem. Közel kilenc óra volt már, amikor befutottunk az impozáns bolognai pályaudvarra. Ilyenkor nyáron is olyan sötét van, hogy csupán a város körvonalait láthatja az idegen. Az éjszakának nagy a varázsa ezekben az ősi olasz városokban. Hányszor suhantak el előttem holdfénynél a Canale grande tündér! palotái. Sokszor vándoroltam a hajnali órákban egymagámban Venezia zeg-zugos uccács- káiban, ahol rajtam kívül csupán a kóbor macskák osontak a sötét házak árnyékában. Róma, Firenze, Pádua és Genua sikátorait jól ismerem holdfényben és hajnali szürkületben, miért félnék éppen Bolognától? Nappal mindenfelé lüktet a színes, meleg, elragadó élet. A kíméletlen, indiszkrét napfény erősen rávilágít a múlandóságra és a. nyomorúságra. Az éjszaka kegyesebb. Mindent elsimít, mágikus fénybe von. Megeleveníti az elmúlt századokat a romantikus álmodozók előtt. A római Colosseumban sokszoT ültem igy holdfényes éjszakákon. Azt hittem, kétezer esztendővel fiatalabb és egyedül vagyok, amikor közvetlenül mellettem árnyékok elevenedtek meg. Modern római szerelmesek. Nero korában is ilyenformán lehetett, mert hiszen a szerelmesek minden időben egyformák voltak és ugyanaz a hold árasztotta szelíd sugarait az ókori Ölelkező párokra. Fin, a huszadik század megőszült gyermeke, nem restellem bevallani, ezen a bolognai estén eszembe jutott, hogy Bolognát az olaszok „la grassa!‘-nak, a kövérnek nevezik. „La dotta“-nak, a tudósnak is hívják. Kövérsége és jól tápláltsága valószínűleg onnét ered, hogy a bolognaiak nagy élet művészek. Ez a kitűnő konyha hazája. A legizletesebb ételekkel Itáliában bolognai szakácsmüvészek örvendeztették meg az emberiséget. Utitársam, a jeles jogász nem tudott tanácsot adni, hogy melyik trattoriát tiszteljük meg látogatásunkkal. Bolognából csupán a pályaudvart ismerte, de azt azután alaposan. Néhány nappal azelőtt ugyanis ingujjban, pénz és vasúti jegy nélkül lemaradt a Velence—firenzei gyorsvonatról, de azért nem haragudott Mussolinira. A pályaudvarral szemben levő szálló éttermiében nemsokára a párolgó Tagliatelle allabo- lognese mosolygott reánk és ezt követte a Cotelette alla bolognese, a pompás tojásos, sonkás hús, amivel a stilszerü lakomát befejeztük. Most hát vágjunk neki az éjszakai Bolognának. A Baedekert elő sem kell venni, mert hiszen mindegy, hova jutunk. A tágas piazzákon és az álmos kis középkori tereken homályba vesztek a házak, Itt- ott egy templom vetett nagyobb árnyékot, vagy' egy hatalmas középület masszív falai tűntek fel a robogó villamosból. Az olasz városok forgalmi középpontja mindig a város főtere. Az árkádos főuccán áthaladva, ahol már ilyenkor lüktetett az éjszakai élet, nemsokára a Dom-téren fejeztük be az érdekes utazást. Bologna jellege, amint ebből a rövid és homályba vesző útból is megállapítottuk, a palotaszerü épületek sorozata, a végtelen árkád, mely minden ház alatt elvonul. Az eser- nyőkészitők aligha találnak aranybányára az ősi Bolognában, mert aki az árkádok alá menekül, meg van védve a záportól. A város főterén, a Neptun-kultal szemben, egyszerre megláttuk Bologna három igen nevezetes épületét. A San Petronio székesegyház külső méreteivel és nemes olasz gótikájával este is imponált, mert kapui a késő esti órákban természetesen zárva voltok, ügy jártuk körül, akár a macska a forró kását. A 13. században épült Palazzo Comunaler szomszédságában emelkedett egy hatalma^ középkori tornyos épület, a Palazzo dél Po- desta. Ebben volt casknem egy évtizedig elzárva Enzio király, az utolsó Hőbenstaufen. Fogságát egy gyönyörű leány, Lucia Viadagola szerelme édesítette meg, amint azt a költők megénekeltók. Nem értünk rá ezt a szánalomra vagy IrigylésreméHó királyt sajnálni, mert tovább vándoroltunk a híres ferde tornyok irányában. Már messziről feltűntek a Tőrre Asinelli és mellette egy alacsonyabb, csonkán maradt, Tőrre G ári seri da. Ferdeség- ben csak a pisai hires torony állja velük a versenyt. Elmegyünk, úgy hogy a sötétségben alig vesszük észre, a világ legrégibb egyeteme — Hiszen, ha nem volna köhögés a világon, az öregemberek tán örökké élnének. — mondta Böszörményi Kornél nyugalmazott vármegyei árvasaéki ülnök és emeritált diák- majális-vezér 88-ik évében, amikor szóba- fceríilt bizonyos Örökség, amely örökség némi részében a 88 év és gavallért is illetné. Mert az örökség mindig jókor jön, akár a 88-ik esztendő telében is. — De, — tette hozzá az egykori négyesrendező, akinél fürgébb lépte ma keveseknek van Szabolcs vármegyében. — De egyik esztendőben kevesebbet köhögnek az emberek, mint más esztendőiben. S eTre alapítják a halálozási statisztikákat. Pedig, mondom, csak köhögés dolga az egész. Ha nem volna köhögés: talán általában nem halna meg senki., aki egyébként testileg és lelkileg egészséges. De... „Igen, 1928-ban megint sok a köhögés, Kornél tán mégis hozzájut valaha örökségéhez", — mondta egy medveküissejü, vörös- arcú, bozontos feketeszakáilas, őszmentes, nagyerejü úriember, aki hatvanadik éve felé nem fél egyébtől, mint ugyancsak a köhögéstől. — Csak a, töknek, meg a tengerikorónak nem árt az idei ősz, a mezőiknek ezek a hitvány árva gyermekei még mindig nagyon jól érzik magukat kint a szabadban: a tök pirosabb, mint más esztendő'ben, a fán Mejtett lomb is tarkább, cigányosabb szinü: a vásáros csizmadiák még nem tartják érdemesnek az időt a teljes kirakodásra, mert az őszi szántás mögött mezítláb jár a napsugárban a föld népe. De ez a napsugár már tele van •betegségekkel. Soha arnnnyi köhögés, fájós, influenzás ember nem volt Szabolcs megyében; még az is valami nyavalyát érez a derekában, aki általában nem szokta a derekát érezni, még ha reggelig táncolt vagy udvarolt is, a hölgyvilág mulattatására. Azért van Kornélnak némi kilátása, hogy megkapja az örökségét., Elgondolkozva hallgattuk a bozontos úriember szavait, aki az idei vinlkót sötét görög aszuborral kevergette, amely művelet bizonyára ha>sznál az őszi betegség ellen. S igy folytatta: — Élezembelenediek az őszi legyek és a betegségek. Vannak ilyen esztendők, abnormális időjárások. A régi, -becsületes rnusz- kanátha, amelybe okvetlenül bele kellett halni minden öregembernek, ha néhányszor már kiáltotta is, azzal vigasztalgaita magát, hogy kitanulta, megszokta, megba rá tkozta a betegségét: ez a régi becsületes betegség nem mert előbb jönni mint ítél elején, zordon, mocskos, ki állhatatlan Időjárásban, amikor az embernek amúgy ás jólesik az otthon való tartózkodás. Az embernek volt kedve a kúráihoz. „No, ez csak a negyedik mnszlmnáthám, — mondta még ki le ncvenesziendős korában is az ember magában.. — Jósa doktor azt jósolta, hogy hátra van még egy. Ha azt is kibírom: örökké megmaradok". Az ember tehát nyűgöd tan nézett a kedvetlen időjárás elé, tudta, (hisz a osa Ihatatlan doktor mondta), hogy még két influenzája van hátra. — De most nem lehet semmit se tudni előre. Csak reggel nem látni az óramutatót a katolikus tornyon, de napköziben napsugár van városon, erdőn, mezőn, itt-oft még a répát ás a főidőin hagyják, a téli cickát pedig csak a szőlőben hallani, ahol már senkinek nincs keresnivalója. Azt unond'ja Szilk-szay Páll nyugalmazott alispán, akit a legöregebb, körülbelül 90 és 100 év közötti úriembernek mondanak Szabolcsban, hogy az ő fiatalkorában gyakorink voltak az ilyen hosszú őszök, azért nem szökött el innen a lakosság. — 1 Lehet, — mondtuk Szákezay Pálinak, —- de régeikben nem voltak őszi betegségek. — Nem emlékszem, — feliéit Sziksaay PáL. — Hát ezért van az, kedveseim, hogy ezen az őszön most már sokan hisszük, hogy Kornél 88 esztendős korában hozzájut végre törvényes örökségéhez. Elég ideje drukkol mellette a vármegye. Halat evett elbeszélőnk, még pedig kecseg-ét, mert közel a Tiszához nem érdemes más halat enni. — Általában azt mondják, hogy a halnak az ize is megváltozott. Nem merném állítani, hogy attól a tízezernyi csíktól van, amelyet a Tiszába öntünk esztendőnkint, hogy ott sza- poi'odjamak, nevelkedjenek, esztendőnk int egy-egy kilót hízzanak, ami szokása a halnak. Bár ezt az ujjnyi nagyságú halacskát, amelynek kölyök korában nem több a súlya, mint tíz deka, a Hortobágvról hozzák. Amelyiket meg nem eszik a nagy halak, az esztendőre el is éri a kilót. A potyka-féle különösen szereti megtartani a szabályt. A hold- világos őszi halászatoknál, amikor tűzrakás melle bt jó üldögélni a Tisza parton, minden hálóba 'került polykáról meg lehet állapítani, hány esztendeje került a Tiszába. Csak a csuka szokott néha csalni. Kifogtunk egy-egy kétméteres csukát, amely kétmázsányi súlya után ítélve: kétszázesztendős volt. De ime, amikor felbontottuk, legalább tizenöt kilónyi undorító ételmarad'ékot 'találtunk benne, amelynek szagára még a legvénebb halászok is befogták az orrukat. Ezt a vizipatkányból, döglött kutyából való csukaeledelt nem bírta megemészteni az öreg. Amikor kidobtuk belőle: csak százhatvau kilósnak bizonyult. így vagyunk az emberekkel is. Élősúlyban sókkal többet nyomnak, mint holtuk után. Nem kell tehát attól félni, hogy az emberek elérik a kéfcszázesztendős kort. Mire koporsóba kerülnek: kiderül, igazi életkoruk, amelyet fejfájukra Ír Erdélyi Farkas, aki a mi vármegyénkben a sir versek legfőbb paiTónusa. Ö majd megírja vagy megír alja az igazat a holtemborről. Meddő dolog az, ha a nagyon öregembernek is „megjavul az írása", ha ■például sürgönyt küld ide vagy aimoda, Ihogy ekkor vagy akikor megérkezik. A sürgönyt szép olvasható betűikkel hozzák el a falusi postáról, ahol az ilyen dolgokat többnyire fiatal k'Lsasszonjmk írják. De a sürgönyt küldő öregember azért csak öregembe# marad. Ez is amellett szól, hogy Kornél dlőbb-utóbb megkapja az örökségét. Nem hiába támogatjuk őt a Töménységben. Mikor idáig értünk a beszélgetésben: ekkor már alkonyodéit és köhögés hallatszott az uocóról. — H.-a! — kiáltott fel az elbeszélő. — Ez nem 1928-as köhögés, — ez imég valódi békebeli, Ezt a köhögést harminc esztendeje ismerem. így csak I/övey Miklós köhögött, aki 90 esztendőt ért e köhögés segítségével és soha se maradt el olyan helyről, ahol jóbarátok azzal vidították kedvüket, hogy egykori ideáljaikról beszélgettek. Egyszer aztán nem köhögte tte meg többé sem az önfeledt nevetés, sem a sűrű pipafüst, amely a régi hölgyekről. beszélgető férfiakat körülveszi: szegény Lövey Miklóst. Elhagyta a köhögés, meghalt, így volt régen. De a mostani köhögés nem hasonlítható ehhez. Aki mostanában köhögésre adja imagát, annak elöbb-ulóbb padra teszik a csizmáját. Ezen az őszön mindenki köhög a vármegyében, furcsa esztendő furcsa (feze, Kornél örökséghez jut az idéu vagy pedig várhat megint vagy busz esztendeig, amíg újra ilyen, időjárás lesz Magyarországon. Ezenközben kitudódott, hogy békebeli köhögésnek az ■eflőidécao'je égy nyugalmazott huszárkapitány volt, aki ugyanjaikkor a szobába lépett. — Mit csinál, Jucink? — kérdé főnökünk. — Szeret Juci, örökké szeret, — fejelt a régi kapitány szembunyoritáesal. — Hallom. Még mindig köhögsz tőle. — Hiába irigykedsz, Juci már csak engem szeret. (Ki volt ez a Juci? Egy képzeletbeli, álomviilágbeli, elérhetetlen hölgy volt, akit körülbelül egy negyedszázad eliötit ^találtak ki“ egymág muLaftatására az idevaló úriemberek. Anni asBzonyi szépség, erény és csalfaság volt valaha a világon: az mind Jucié volt, Lám, most az egykori kapitányt szerette.) Elbeszélőnk darab ideig lehajtott fővel, elmerengve hallgatott, mintha bozontos szakáiéval tanácskoznék. — Te. kapitány, mondok én neked valamit, — szólt felvetve a fejét, — Elhiszem, mert szavahihető ember vagy7, hogy ebben a furw..i októberben Juci hozzád pártolt. Nagyobb csodák is történnek a világon. Nem csoda, hogy most rád is sor kerüli a sok régi szerető után. Juci szeretett mindenkit valaha ebben a vármegyében, csak kérdezd meg a legöregebb embereket, akiknél Juci szolgált. Szobalány volt a 88 esztendős Somogyi Gyulánál, — elhiheted, mert kunsági köz- jecvző. De szakácsnő volt Megyei y Géza íő- rendnéí is, aki szép vagyont költött el Jucira. A jól ugró lovat ma is, 82 esztenős korában véle vizsgáztat jak barátai. Ismerte Jucit Wolkenstein gróf, aki mig nem lakott Kálló- Semijóben, fő vad ászmester volt Ferenc József mellett. Hát tán a kálvinisták fokú rá tora: Jánmy Miklós, bár a legöregebb szabolcsiak közül emlegetik: ne ismerte volna Jucii? Udvarolt neki Darvas István Búiból; Gencsy Berti az agárversenyékén most is, nyolcvan esztendős korában az ő kedvéért száll nyeregbe. Nozároviczky Kázmór ismerte Jucit. Hogy most rád került a sor, kapitány: az ee jelent többet, mint csak annyit, hogy beléptél az öregemberek soraiba. Fogadjunk egy Tömör y-ebédben, amilyent Szabolcs községben szokott főzetni a református pap, hogy tudjuk mindnyájan, 'ki lesz utódod Juci kegyeiben! A kapitány elgondolkozott, de elbeszélőnk nem soká hagyta tűnődni: — Ha Kornél megkapja az örökségét.. < Szépségápolás! „IZA" speciális árjegyék kivonata Bratislava. Stefániková 19.. II. em. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják az intézetünket, közöljék levélben velünk árcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatású szereinket kimerítő használati ntasitással a pénz előre való beküldése vagy, postai utánvét mellett. ,.IZA“ Szeplő és májfolt elleni garnitúra, mely 3 kiváló szerből áll . K 37.— Mitesser, pattanás, zsiros. puro- zos fényes ar bőr elleni ga Ttura K 37.— „IZA" Fonnyadt, száraz, sárg . ráncos arc elleni garnitúra ....................K 80.— (Eze n szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vaunak készítve.) ,.IZA“ Bőrujitó garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, miután 4 nap alatt megújul a bőr. anélkül, hogy "átolná a hivatásában. 6 drb. legfinomabb preparátum ........................................................K 120 — ,IZA" Szőrtelenitö garnitúra, 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vágj’ izgatná a bőrt, a^agy más nyomot hagyna vissza .....................................................K 87.— „ÍZA “ Mellhizlaló és fejlesztő. 3 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni kell, hogy leány vagy férjes asszony részére lesz a szer. Táplálko ’sl és légzési rendszer! mellékelűrV . . ........................R 77.— Te ljes kúra........................ . . K 120.— (Ah ol vízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA" Szemölcs, gríz és dudo-odásokaf eltávolító . , . ,..................K 37.— „IZA " Mindennapi toilette-garnilura 4 kiváló szerből áll............................K 47.— Dupla, minden r-írósággal felszerelve, bálokat és estélyeket látogató hölgyeknek nélkülözhetetlen. Használati utasítással . . K 120.— „IZA“ H? póló, hajhullás elleni jó gar nitura .......... R 37.— „IZA" Hajfesték. Kapható minden árnya latban minta szerint. Használati ntasitással ............................................K 7^— Be cses látogatás5* és cégünk ismerősei körében való ajánlását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel „IZA" KOZ ETIKAI INTÉZET Ebéd közben Feleség: Szent Isiéit, leejtettem a sertéskarajt, most megeszi a kutya. Férj: Ve félj, hamar ráléptem. (Journal am osont.) A népes Hét If ári07o!nn KÜS-ésöei?őTdi mesterek eredeti alkotásai. ílsshlHIinTlflI Nuitrft előfizetési dija Praha 1L, Panská ji\opa£dftili Kívánságra kantámon bemutatás bárhol, ötlUI!wsU£S\Jj, SvJI&iGs 12. sz. III. emelet címre küldendő - 1 1928 &<rr«an:b«r 11, n^árn#. mmmmvrnimimumammmmmmmmammmmm
