Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-11 / 258. (1885.) szám
csaik egy kormány, thaineim 'egy egész rezsim tűnik el. A román liberális párt egész Európának legroakciósabb pártja volt, amely minden törvényes és törvénytelen eszikőzt megragadott arra, hogy magát hatalmon tarthassa. Ezután íog csak eldőlni, hogy a j árt bukása mennyi re vonja maga után a különböző liberális parasztibankok és -egyéb hatalmi eszközök összeomlását. Egy ilyen kifejezetten keleti rezsim nem tarthat örökké olyan országban, melynek a békeszerződés olyan óriási uj területeket adott, amelyek az osztrák-magyar monarchia aránylag demokratikus eszméihez voltaik szokva. Tagadhatatlan, hegy ' Bratianu Jonel azáltal hogy Parisban sokkal többet követelt Erdélyből, mint amennyihez tényleg joga lett volna, tulajdonképpen ön gyük osságba kergette pártját és egész rendszerét. A News Stateeman Románia jövőjét nagyon bizonytalannak latja, > A szabad választások Romániában váratlan eredményekhez vezet beinek. De ha Mariin győz, is, nagyon nehéz dolga lesz, mert a gazdasási helyzet igen su-vos. A kölcsöntár- gya’árckal előliről], kell kezdeni. \ hivatalos korruneló mélyen magsy&kerezeitt és nem lesz könnyű dolog Románia tarka foltjait egy emberötiőh kérésziül eltüntetni. Az Dékánon: irt uTv véli. hogy a román probléma azon fordul meg. vallon a kötcsöní árnyalások é’ém.' előrehalrdtáke. vagy pedig egy uj kormányúo.k nrndeui éviből kell kezdeni. Isi Ilii EsslsiSii 8lf®i!ál! Bukarest, november 10. A ma reggeli búimresii lapuk nagy szenzációként közilik azt. hogy Kun Bélát Románia területtén elfogták. A konsianzsi állaimbiztoasági hivaí-al tegnap este nagyarányú, razziát tartott. A razzia alkalmával az egyik szállóban letartóztatlak egy férfit, akinél gyanús iratokat és nagy összegű pénzt találtak. Ez a férfi állítólag Kun Bélával, -a volt magyar népbiztossal. azonos. A bukaresti lapok valószínűnek tartják, hogy a szovjet a kormányválság Iliiére agitátorokat küldött Romániáiba és biztosra veszik azt, hogy a letartóztatott férfi tényleg Kun Béla. ^na:ő.u-A^c,k^-HiRLAi> ,M8_.nnoehLil-„n^:t Prága, november 10. [ Kevés tudományos mü átkötött olyan fel- 1 tűnést, mint Rádl Ernáiméi dr., cseh egyetemi tanár: „Csehek és németek háborúja"* cimü ‘könyve. Az ismert cseh tudós müvében magáévá teszi a német kisebbség nem egy panaszát, elismeri, hogy a németeknek iskolaügyi, kulturális, nemzetiségi és egyéb téren sok sereimül-: van és kíméletlenül kimondja, hogy a népszámlálástól kezdve egészen az állami hivatalok betöltéséig megröviditettók őket. Rádl a mi álláspontunkat fogadja el, amikor úgy vélekedik, hogy a csehszlovák köztársaság nemzetiségi és nemzeti állam és tökéletesen igaza van, amikor követeli, hogy a német kisebbségnek minden téren adják meg az őt megillető jogokat, mert csak a nemzetiségi béke és a köztársaság nemzetiségeinek együttműködése válhat az állam javára. A terjedelmes mü, sajnos a csehszlovákiai magyarság problémáját csak érinti és nem foglalkozik a magyar kisebbségnek a németekét jóval fölülmúló sérelmeivel. Minthogy a magyarságnak nem lehet, közömbös az, hogy egy ilyen bátor tudós miként vélekedik az ő nagy problémáiról, felkerestük otthonában Rádl professzort, aki, mint beszélgetésünk folyamán kitűnt, csak kevéssé ismeri a | csehszlovákiai magyarság helyzetét, de a lég-1 nagyobb megértéssel fogadta azokat az in-1 formációkat, amelyeket neki adtunk. Az ér-! dekes beszélgetés igy folyt ie: —Professzor ur „Csehek és németek liá- borúja“ című müvében bizonyságot tett arról' hogy egyik legkiválóbb ismerője a köztársaság német kérdésének, engedje meg, hogy a magyar kisebbség helyzetéről alkotott véleményét kikérjem. — Innen, Prágától — hangzott a válasz | — olyan messze esik Szlovenszkő, hogy már j csak a földrajzi távolság következtében sem ! nyílik az embernek alkalma ahhoz, hogy j megismerkedjek a magyar kisebbséggel. Beismerem, hogy keveset tudunk a magyarokról, pedig a cseh köröknek a szlovenszkói helyzettel meg kel ismerkedniük. Nem ismerjük a mentalitásukat, szokásaikat és kultúrájukat. Én magam alig ismerek valamit is a magyar irodalomból, csak annyit tudok, hogy tehetséges írok, művészek, tudósok és orvosok vannak a magyarok között, azt azonban már nem tudom, hogy munkásságuk milyen mértékben szerves része az egyetemleges magyar kultúrának. Már pedig nálam is az lenne az első, hogy megismerkedjem a magyarsággal s csak azután tudnék állást foglalni a magyarság kisebbségi kérdéseiben. —• Nem halott, tanár ur, a szlovenszkói és rusztinszkói magyarság panaszairól? Nem tud arról, hogy Szlovén szkon és Ruszinszkón mintegy százezer hontalan van, akik illetőség és állampolgárság hijján a legbizonytalanabb helyzetben élnek? — Csak nagyjából ismerem a kérdést és tökéletesen meg tudom érteni, hogy a magyarok ilyen körülmények között nem lehelnek megelégedve sorsukkal; azonban — úgy vélem — ez a helyzet az erősen feszült csehszlovák-magyar viszony következménye. A 1 egeélszcrütöb lenne ezeket a kérdéseket kivonni a politika köréből, mert mint politikamentes kulturális kérdések könnyebben volnának megoldhatók. — Vannak a magyarságnak tisztán kulturális sérelmei is. Itt van például az iskolaügy, azután a kulturális határzárlat. A csehszlovákiai piagyarság előbb soha sem élt önálló kulturális életet, mint például a szudéta- németség, hanem szerves része volt az egyetemes magyarságnak, melytől nemcsak politikailag választották el, hanem kulturálisan is, aminek legeklatánsabb példája, hogy a hatóságok néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve nem engednek be semmiféle olyan nyomtatványt, mely az állafordulat óta Magyarországon megjelent. A határállomásokon a legszigorúbban elkobozzák az utasok úti olvasmányait is. — Ez tény. Erről magam is meggyőződül J&n E J&3 s 1 avISág fcögnagy&tob asc.rakas©|a ; | ii!■ imi ii r snscosiaaeesacJ-tu.nBüttsnmr.; uhií ;:ír7jax?am'xnanrr...xu icaav imunaoiBm tem, amikor külföldről Magyarországon keresztül tértem vissza Csehszlovákiába. Elismerem, ez visszás helyzet, de olyan politikai okai lehetnek, melyek ismerete nélkül nem nyilváníthatok véleményt. Általában présen hangoztatott álláspontot, hogy a magyar kérdés megoldására a szlovákok inkább hivatottak, mint a csehek, mert jobban ismerik őket. Én azonban mégis azt hiszem, hogy úgy cseh, mint magyar részről keresni kellene a közeledés ■ módját. Kulturális tevékenységre kellene módot találni. Irodalmi estéket kellene rendezni és a programba be kellene kapcsolni az ifjúságot is. — Azt hiszem, hogy e program megvalósítása éppen cseh részről ütköznék a legnagyobb akadályokba. A magyarság nem zárkózik el a cseh irodalmi termékek elől. Bizonyság erre cseh szerzők darabjainak a szlovenszkói magyar színházban és a sajtóban aratott sikere, pld. a „Külváros** cimó cseh dráma os- rozaios előadásai Budapest egyik legelőkelőbb magánszínházában. Cseh részről ellen- ban bizein és azt sem várom, hogy magyar szerzők iránt. Világsikert aratott magyar darabokról tudomást sem vesznek az előkelő prágai színházak, mert — amint azt nekem egy színházi beni'entes mondotta — „a magyar szerzőknek jelenleg nincsen árfolyamuk Prágában.*' — Pedig a nemzetiségi béke szempontjából mindenekelőtt hangul átváltozásra van szükség s szivesen vállakozom rá, hogy én készítsem elő ezt a hangulatváltozást. Természetesen kell, hogy magyar részről is támogassanak ebben a munkában. Nem akarok akciót szervezni, mert csak magamba bízom é sazt sem várom, hogy magyar részről szervezzen valaki akciót, mert tudom, hogy támadásnak teszi ki magát, aki ilyen hálátlan munkára vállalkozik.- Ismét hangsúlyozom, hogy a kérdés politikai jellegét le kell tompítani s a kulturális oldalát kell kidomborítani, akkor sokkal könnyebben leket a problémát megoldani. t. 1. jm m m m fi Prágai Slaggar Hírlap eregeti regénye Irts; mnm iözse? (7)-- De ha mégis találnak valamit? ... — Hát olyankor elveszik a szénát és kihallgatásra viszik a foglyot. Szerencsétől függ, hogy ki hogyan ússza meg. — Leket, hogy szidást kap, lehet, hogy sötétzárkát. — A szalmazsákot nem szokták átkutatni? — Csak ha hipis van. Olyankor, — ha megbolondulnak, — felforgatnak mindent. Néha még a szalmazsákot is kirázzák ... — Mi az, hogy kipis? — Az a hipis, mikor átkutatják a zárkát. — Gyakran szokták csinálni? — Mikor hogy ... Nem lehet előre tudni... Azért attól se kell félni: én látom előre, hogy mikor lesz hipis: ha nagyon sok fogházőr gyülekezik össze a középesül ágnál. Olyankor majd mindig bejövök s elviszem a szénát, a fluzit, meg a gerendát. Ha mégis megtalálnak valamit, az ur még azt Ls mondhatja, hogy nem a magáé. Hogy biztosan már azelőtt is ott volt a szalmazsákban. Az urnák talán még elhiszik ... A legény hirtelen elhallgatott, majd suttogva szólt Szenteseinek: — Tessék vigyázni: jön a smaszer ... Nagy igyekezettel látott neki, hogy a lavór piszkos vizet kicipelje a zárkából. Az ajtóban majd összeütközött a fogházőrrel. Szentesei elmosolyodott; tetszett neki a legény primitív csel fogás a, — megjátszotta a fogházőrnek, hogy észre se vette az ő jövetelét. Kíváncsian nézte az őrt: az arc barátságosan mosolygott rá a kék sapka alól. — Az urnák jó doVn lesz. — szólalt meg barú'nívós hangon a kékruhás, — akkora csomag érkezett az irodába, hogy csak. Alig győzik átvizsgálni. — Csomag, — örült meg Szentesei, — hát ide csomagot is lehet beküldeni? — Hogyne: a vizsgálati fogolynak lehet. A gondnok ur néha még elítélteknek is megengedi, —- nagyon jó ember... Maga kintről íog ebédet kapni. Mondták az irodában. — Ebédet? Hát hány óra van? — Nyolc elmúlt, — nézte meg az óráját az őr. — Ma már nem kapok ebédet? — Dehogy nem. De majd csak délben. — Délben? — Hát most — most — most csak reggel nyolc óra van?... — Persze. Hát már este legyen? — csodálkozott az őr, aki nem tudta miié vélni ez| a kérdést. Szentesei hitetlenkedve nézett körül. Nem tudta, bolondot járatnak-e vele, vagy komolyan ‘beszélnek ... Már azt hitte, hogy elmúlt egy nap és még meg se kezdődött... — Reggel nyolc óra van, — révedezett, -i- persze, hiszen csak most kaptam mosdóvizet ... s még egészen világos van ... Megborzadí: reggel nyolc óra... Nem tudta elképzelni, mikor ébredhetett, hiszen már egy örökkévalóság múlt el azóta... Nyolc óra ... Odakint ilyenkor szokott kelni. — Hiszen itt semmit se múlik az idői A házimunkás visszajött: tele veder vizet hozott magával s ezt leállította az egyik sarokba. Szentesei pillantása az őr arcára tévedt: az arc már viss zakó mórodért rideggé. —- ügy látszik — állapította meg magában — nem akarja megmutatni a legény előtt, hogy ő is ember. De akkor miért barátságos — hozzám?... Hiszen én is fogoly vagyok ... — A Kiszolgálj a! — köszönt el a házimunkáé és kiment. A fogházőr nem is köszönt: behúzta az ajtót. Néhányat még csörömpöltek a kulcsok, aztán újra csend lett. Szentesei az ajtóhoz ment: a cirklit néz-' te. Megszámolta a lyukakat: egy — hét — tiz — tizenhat — Le a lázónak érezte a gondolatot: egy perce, egy pillanata sem lehet, mely terjesen az övé lenne. A figyelő nyíláson bármelyik percben benézhet a fogházőr... Észrevette, hogy az ajtón is vannak feljegyzések: számok, hosszú sorban egymás alatt. A számsor: egytől harmincegyig... A számsor felett, vízszintesen ugyancsak számok vannak: egy — kettő — nyolc — tizennégy — Percekig gondolkozott: nem tudta megfejteni a számh i er oglifek mirevalóságát. Érezte, hogy a számoknak ez a pedáns rendje szórakozás lehetett valakinek, aki előtte lakta ezt a zárkát. Később észrevette, hogy az ajtón még ! másik három ilyen számhieroglif van, — de egyik sem egészen ugyanilyen... Harmincegy szám lefelé, — ez mind a négy táblázatban egyezett, — de a vízszintes számok sora hol hosszabb, hol rövidebh volt. Az egyik sorban tizennégyig jutott el a vízszintes számsor, a másodikban huszonhatig. A harmadik és negyedik sor rövid volt.: az egyik négy, a másik csak három számból állott. — Értelem biztosan van bennük, — állapította meg, — de mi? Az ajró előtt állt s gondolkodott. Halk neszre lett figyelmes, — önkéntelenül i,s felnézett a cirklire. Most kinti világosság szűrődött be a lyukaeskákon s valamennyire ki is lehetett látni rajiuk. Nagy barna szemmel találkozott a pillantása. A szem kutató figyelemmel nézett be reá. Kényelmetlenül érezte magát, — mintha ketrecben lenne... A barna szem mereven, hosszasan nézett. Nem bírta elviselni ezt a pillantást: hátat fordított a kémlelőlyuknak s megindult az ablak felé. ... Négy lépés ... Mire visszafordult, a barna szem már eltűnt a drkli nyílás mögül, — távolodó nehézkes léptek kopogtak a folyosón. - *> Visszament az ajtóhoz s a íigyelőnyilás- hoz hajolt: egy percig abban reménykedett, j hogy az őr elfelejtette visszatolni a nyilas j fölé a vaslemezt. Nem látott semmit: a nyi- i lás el volt zárva ... Szeme újra rátévedt a számoszlopokra. Hirtelen gondolat villant át az agyán: már értette a számoszlopok titkát! Szinte trikó’toll örömében: — Hiszen ez naptár! Most már egyszeriben mindent megértett: a függőleges sorban felirt harmincegy szám a hónap egyes napjait jelenti, mellettük a pontok azt mutatják, hogy hányszor múlt el az illető nap, a vízszintesen irt számok pedig az elmúlt hónapokat jelzik ... — Négy naptár, — négy ember... Az egyik huszonhat hónapot töltött el itt, a másik tizennégyet... A rövid sorok három és négy börtönben eltöltött hónapot jeleznek. Most észrevette, hogy egy ötödik naptár is van az ajtón, — egy korcs, mely mindösz- sze nyolc napból áll... — Boldog ember! — sóhajtott fel s irigykedve gondolt arra az ismeretlen emberre, aki nyolc nap múltán abbahagyhatta már a naptár írást, — szabadult... Megint vágyakozva áhítozott egy ceruza után: naptárt szeretett volna inni ő is. Elnyújtott kiállást hallott s aztán ajtő- csapódást. Aztán megint, kiáltás s megint becsapódott egy ajtó. Gyors egymásutánban sokszor hallotta a kiáltást s utána az ajtóceapódást. Felfigyelt: most már a szót is kiértette a Itt Etáiból: — Séta! Megörült: — Megyünk sétálni! (Folytatjuk.! 2 iádi EménueE ifr. azt hiszi, hogy a magyar kisaMsig Mtifáiis pr@S)Iináii politSStamentesea hall msgoídani — Beszélgetés a neves tseh tudóssal — WMlí. mi — ......................... * ........................................ ... —7 - .............— j ü fcsstvflwii | \ és b é i i i s z t § t é ti a t á s a páráit ak \ l Az íGKiáiL\\i no tévessze össze másfajta keserüvizzeü Kapható mlnáenfíit kin és ragy üvegben. Scbniidütaiier kfttváltalat Komárom, jj mmmarzwT!rx7iiK*m*xT.'-mmr~:aM:r*, iimum i mi wbiwhw nimnai i iáirar-aa iK.WíiMWMaiMMnMi
