Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-10 / 231. (1858.) szám
8 1928 ofcWber 10, wercRa. A KARVAU BÉKE Irtat SZILÁRD JÁNOS Nehogy háBtórifeus vissaapdfliLa-ntáflt várjon most tőlem vtalalká, mert egyrészt nem érteik hozod, máeróaBt, ha értenék, sean nyúlnék olyan darázs - lénsitbo, aminő a vdüégnak minden békekötése volt. A győteő tanácsod osat, a másik elfogadja éfi tat olyan termóeaedeB, minit amiilyen kézenfekvő a®, hogy kisbiiró Dallos Misa is bank ón illette smám- adöjnMsa Vftción Zsigát, amiért olyan csúnyaságot lobbanfott a szemére a ko-rcsmn népe előtt, hogy... De kezdjük a® elejéről. Mert úgy indult a dolog — a békét ugyani* mindenkor hadakozás edőai meg —, hogy búcsú vök Karvalon. Búcsú volt, bangóé mulatozás, a falu jóoam népének egész esztendőn át egy napra leigyüiemílieti részeg nedcifenekedése kuirjogott az égre s az Ipoly völgyére szálló bt nyári éjszakában ÖsszjecsodalkozTtiak a more topolyáik. A korcsma udvarán ment a báné. Az eszterhéj alá szorult cigány előtt párokba öesaeeimulit legények, lányok tusakodtaik a hegedű nyakáért s a vadul megszaladt csárdás iával gó noszogatására szűk volt a vérnek a test— Tyu-hu-ihiu-ihjuuiuj 1 — csapkodta a kezét Pallos Vince, a kisbiiró fia, majd Vicáéin Jóska is nekáengedbe juhászosaa. a torkát, hogy: Vékony Juoi lóba szára. Kilátszott a lén-eára, Nágypál Andris hogy megtette, Háromnapos hideg rázta, Haj-haj-ibaj-baj! ... És forogtak, buktak, mókáztak, hogy csak úgy dők a veaáibék a páltytkés lajbira, Szoknya libbeni, patkó csaMogott, hátrasaegett délceg legén yiko potyáik üsioke rengett, majd mikor a gyors rezgőire lesújtott a prímás vonyogója é6 a föázeudJült cám- beicwn ztvataréíba a nagybőgő lüktetést adott, iihiaj, tyulhaj, olyan veszekedett porfeüleg támadt, hogy az italozó öregek éppen csak a szálasabb legények fejét láthatták imtLtt-«unott az ivó nyitott ablaka ©lőtt. És rúgták a port a fiatalok és pohara ztak a Vének, egyik a vérétől, másik a bortól hólyagos neMfeledkezéebein. .., Egyenor csak megszólal busán kítóbiró Dal- ios az asztal homlokán, hogy: —* Hej, bajt — Boezony, —> felölt rá esküdt TaLigás. — Mi- j bor még kend is ... — Hogy jártam-e?! — szegte meg fejét kényesem. a másik. Aztán, egy füttyre lebuzítla a tőle poharat. «— Mám én pegy aszondoim — vetette ellen Nagypél Misa az asztal végirül —, hogy ámbátor kend is fortéi yoean bagyigálta a liábált, de a ka- rancei osürdüngölőebe Vidám Zsigának mégse vöt párja! Vidám Zsiga felbámiult a nagy tenyeréből. — De nem ám! — morogta nagy tapasztalással. Majd rekedten maga elé ka cár aszott. — Bőméit is utánam, aká febércseléd a kis esziit tudta.... — Nono! — berzenkedett kásbirő Dallos. — Febórceelódje válogatja! Számadó juhász Violán rákén yököl't a másak kezére, hosszan hallgatott. Apró szemével kiibámuit az ablak ©lőtt tülekedő íareangos népire, de valójában a lelke tükrébe meredt, ahol csintalan dolgot láthatott, mert a harmadik pohár után Dallos Misa szemébe kacagta, hogy: — Görbére taposta a csizmája kérgét Utánam a kend asszonya is! A kisbixó kihúzta a derekát. A többi köhögött. Aztán ittak tovább. Négyszer íb ujrázott a cigány, ötszar is ürült a kancsó s az ivóban mindig nagyobb, feszültebb lett a csönd, mflmit mikor a hegyek taraján alantomban készül söprend az ég. Nagysokára kásbáró Dallos leszürcsőlte bajosáról a vinkót, ingujjában kétfelé m egtörülközött, KíáJit. — Hogy is mondta kend? Vidám az asztal alá nyúlt a görbe koefogő után. — Ha süket kend, nem hallotta. Ha meg hallotta, m/it kereetoegytíik?! Aztán, hogy-hogy nem, DbMo6 kezében meg- ooihogott a bot és a számad óijuihász zsinos tarkóján nagy CBaittemással' megpihent. — Jaaj... jaaj... jaaj... — sivalkodobt az ajtóban az egyházfiné, aM betért egy kortyra. — Öltik mán egymást, Ölik mán egymást! « — 6, ó, a vén szamarai! — csapkodta a kezét Mi mérne. — Még jó, hogy otf van az uram, a báró... — Hogy gyüjjön ré a netoezsig! — kiáltott a másik. — Miikor ippeg ő akaedkogyik! Ki? Dallos? A bíró? No lett erre fölfordulás! Még az ablakon is másztak be emberek. — Engedjetek! — üvöltött Vicíán. — Délre az útiból! — hörgöbt a bíró. De fogták már őket: — Ne okoskodjon kend! j Legyen eazí kendnek! Viliág csúfjára ősz fejjel bőd végre menni! Halilja kend? Nem hallja kend? Dallos Vince köröezitültörte magát, hogy apjó-, hoz érjeci. Nyomában az anyja, aki túl,rikácsolta a zenebonáit, mint sziltől tépázott erdő harsogását' az é'jlféli bagoly. — Vizei a fej'iire a gyalázatosnak! A hóhérnak, a szem-etek piszkának! Jajjaijya.j, hogy kaipacr- tam vóna ki szemem világát, mikor a házába mentem! — Gsiba te! — eipogott a foghiijjas ha rángó-; zómié Dallosmé fölé. — Még kend be&texkegyik ? | Hát ez a fizteW-g, amiért főtől rakott a böcsti- [ lettyíre?! — Kinek a bitesül ©ttyi-re? — De nem is az enyémre. Mer kenden köszörülte a*t a CP/ynya nyelvit a Vidám! — Mit mondott » gyalázatos? Milít? Ippeg csak annyit, hogy fcend Is sántára taposta Utána a lábát! j A MrtooA aiwzony májéi Murorte « hab. Oda-j FEKETE LAJOS MAGÁNOS EMBER ÁLL!.. (MÓRA FERENCNEK) Most minden alszik. Csillagos bölcsőjében aluszik az éjjel s a réten harmatos párájában a fii. — Most minden alszik; Zizegő almon fáradt állatok, ólálkodó árnyakban a fák s az erdők buvhelyén a horkoló vadak. Eszméletlenül forog kikopott tengelyén a Föld is: most minden alszik... Aluszik & Föld isi... Álomba sujkoló, nagy, nehéz szavakkal hadd mondom mégegyszer: most aluszik a Föld is. — — A leselkedő csendben némán szóttekintek: riasztó magosság, az ott a hegy; a lihegő, ezüst fénysáv az a folyó, tejszinü ködben amott a rét, hunyorgó szemekkel ott lapul a város s ahol én állok, — itt, az álmából felriadt magános ember áll!... S az éj köpönyege alatt, ez a szendergő minden, ez a világ. És minden alszik ... Éjben járó, tüzes talpaim alatt egyformán dobog a föld meleg szive.---------Né zem a holdat... az égen boruló lomha felleget, a felhőket, mik összegomolyodnak; majd villám csattan mint a karikás: (a csikók pányvája elszakadt!) Dühödt viharban kavarog az erdő, telitorokkal felbődült a vad; A város felett tüzcsóvák lengnek!... (A világ felett tüzcsóvák lengnek;) bőszült szavak vad jégesője ver: valami készül... Ne aludj ember!.,. Ébredj fel ember!! Teli kupából vérrel tivornya harsog az éji ég alatt, szurony is villan, — villám is villan, égharag dörren, — — fegyver is dörren; folyók kiköpik vizüket libegve, (ébredj fel ember!) Kakas szólalj meg!... Támadj fel hajnal!! Nagy a setétség!... lélek hol jársz?... lélek?!!............. .. .Ferde tengelyén a Föld egy nagyot zökken s a feszület leszakadt földult otthonomban!... Hat évi légy házra Hétté a rimaszombati esküdtszék a gÖm&ri gyilkos Don Jtmnt KáiiDaszoTnibat, ©Mát) tor 9. {DélözfiOTemlsEibói szer- lce&3lŐ3étg|ÜTi/k (llávúiraiíá jteCianJ'.ióse.) A arimoszciimlbiatá itiöTtvémiyisaSk -eeikűdiiteiziéfkíe ttiqginap gyiüTJt -ceiazie, hagy IleMlrigyailjja őszá dMueámiaik első bünpiirót, ajneIjTi®k rádIoltja Kásoeli Béla 25 éves gazdasági munkás volt. Kiiiszedd a gömiGirimiegyeá Viiigyiarigiő-pusatáia dfciLgioziobt Közös házlairfiáslbain éT.it egy leánmytad, die azérlt tiin- teaieév érdieikfllődicsit imiulMatit a mái miem más kép- vdlsalöí dtnácQJt is. A faílluíb-e-Ili 'lieigiéwyeik nieim nézltiék jó szJeimiöieil, hogy itáreuik, akii miár léllebpárt váillasa- itJoltt, toviálbibira dis á 3teláai(}iak (közeliit tfargidliáddík. Ötssze- toem&fodk és miegiüziefnittéik Kiiazef’iiirueik, hogy jó Let® öttühan. ülmtiie,, kffllanban megigyiülllheit vellüik a halja. A (liegiónyeík aueim cieek üBemgtedleWk, haoetm ezéiltlóheiii- ihassaáhEBn táirgyailitáik Kiifizefliisnetk szemeflimi éliedénieik liüliliimiiitásaiilt. A sok pletyka fülébe jutott a fiatalembernek, aki felelősségre akarta vonni a legmagyobibszáju legényt, Ambrus Istvánt. Február 2-án felkerekedett az®al a szilárd elhatározással, hogy megkeresd a legényt és kérdőre vonja. Beaxézieltlt. a. Soarcsmófba, die oüt mieim teiálWia s aimáiait tovább (keneegiédit. ea együk ieimienőise háizáfbein ímeg- tudta, hogy Amibnus -éppen a szotmiszédlbiam tJairitózIkoidiilk. Bekicpogtaiíioíit a esoimisEédiois -portába s ö'lt ibéraylieig ini-cgtiaiiáiiba, aíkliit ikeineselilt. F-elleli&égirie vonta Ambrust s a szóvaOiíá® hec-óben kezet emieü't rá. V-eireikieidlés (közben egyszerre csak ae udivTairam ta- 'lálttálk magukat, ahol tiovább folyt a biirkóoáa. Kiszeli tagbaszakadt erőteljes fiatalember volt, mellenragadta ellenfelét és teljes erejével arcába vágott. Ambrus védekezni próbált, de mert testi erőben gyöngébben állott, egy tégla- darabot kapott fel áz udvarról. Bf közben megcsúszott, elesett s á földön héverő ember most már menthetetleniH ki volt szolgáltatva ellenfele bosszújának. Kiszeli villámgyorsain kést rántott és rávetette miagát. Az egyik döfés nyakát érte, egy másik szúrás szivén találta. A szerencsétlen ember egy óra múlva orvosi segély nélkül elvérzett. Ab esküdtszék Küszobi Béfliáit halMOlbdkoraó súlyos testi sédbésbera fflaíMta bűnösnek s a® ©sküdlbelk verdliikfltj© aülapjiáni a bíróság hat évi fegyházra ítélte. Ktaibonia Jámog d-r. ügyiétsa a mriiruősitás mlilalbt, Stenn Jakab dir. védiő az enyhilbő paragmaifus meim aflkialli- műBása imtíjaltit iéOt eeananriisógii pamissBalI), .maga a vádlott a büntetés suílyossáiga miiialtlt feifebíbeaebL állott a dulakodó VMán elé. csípőre tett k-eoek- kél, mdinden szava perzselt — Ki? Én? Te kód’tus! Hát én Leselilcedteou utánad a kertek alattit? Hált én csipkedtelek mise után a sekrestye faránál? Te kondás, te senki, te... phi, pbi! — és tiz éles körmiével a számadó- juhász araáiba kapott A fölhorkamt Vicáén úgy rázta le magáról, a népet, mint kutya a fürdőt és talán egy öiköloea- pással lesújt ja a® asszonyt, ha elébe nem áld a tulajdon fia, hogy: — Esői legyen, apám! TyuJkkaparás csak va- karkodás, his® tudd kend! — Hogy mondtad?! — csaibtiant föl Vince a® anyja háta mögött. Majd Jóska elé dobbant és ki- f-eszfitetit mellétt odadomboíritotta a másik orra alá. — Jajjajjaj, fogják le! — rimánkodtak a vért szimatoló fehiémiépek. De a harangozónié letorkolta őket. — Igaza van! Én se hagynám szárazon a csúf besz-'ggyöfeet! — No bizony! — vihánooit föl az egyházfimé, — azár, mer kendet is lelte a hideg Vdaián után! — Lelte a te hód világképedet minden bajusz után, te világ rusnyája, be! Viöi'ánmé legjobbkor érkezett. — Hogy Még tagadja! ? — gi-valikodott. — ö, ó, lahnzudnó az égről a napot, aki világánál niem átallofta fényes dél idején a legelőre járni ... — Nem is a sitiétbe, mint a számadómé asz- szony — nyelvelt a mástik —, mikor a szérűk alatt kenőitekre lestünk! — Tehette, mer az asszonya lett! — csattogott az egyházfinó — Ami igaz, az iga®, — szólalt meg néhány öregben, a® igazság. — Zsiga logi-ny volt a talpán, oszt neon is csoda, ha bomolbafc érbe. Dalloané-ban megszaladt a vér. — Ki bornolt? Le is verte véna az apám a derekamat, ha telkes lyány mii voltomra Összead om magom egy gyüttme-nt cs-rléével! No de már erre Borbollyá major orgazdában sem fórt meg a szó, mehlen-ged-te a nagy tüdejét, hogy csőik uigy rengett a fal'* — Hn olyan nopyra van kend a te-lfcív©], ml- i raelk élt vele bagó-Mt-en? — Nem igaz! — ordiitotiták ionéin. — Igaz! — harsogták onnan. És a tébolyult zsongást átsuhogta Vlioiánué görcsös vihogása, amint kinyújtott, diadalmas karral Dallos Vincére muitatett: — A® is fattyú a! ... A másik pillanatban. Vinoe bicskája miegvillo- go-tit, d-e Vioián Jósflca jubásafortélya megelőzte őt, véres fejjel terült el a pádon. Aztán nem volt töbíbó haragos és békéltető, csak megdühödt, -pártm embereik. A búcsú népe két táiborra szakadt, botok zuhantak, orr törött, késpenge járt, konty, kendő röpült, egymáson fet- ren-gő, halálos gyülölet-ben a® egész falu népe olyan akkurátusam helyhehagyta egjmnást, hogy két álló hétig élő emberfia nem volft a határban. Az orvo6, ha -biz felé szakad is, kevés lett volna és a helyszíni szemlére kiszállott tekintetes vizsgálóbíró ur külön szekéren vitte haza a jegyzőkönyveiket. De ez lett volna a bajnak a kisebbik fele, — mert palóccsont könnyein összeforr, orr lohad — ha kialusszák a mámort és szemeíihiunynak a részeg szóbeszédnek. Am nem igy történt. Aki- megfigyelte akkoron a faluit, különöseket észlelt. Mogorva népség járt-kelt az utcán, szemre lehúzott kalappal a férfiak, kendőjük árnyékaiból alattomosan fürkésző fehércselódek és duzzogó kamaszok. Nagy volt a harag. A DaHos-párti gazdag íalvégiek a Vioién-pártd szegény ad végi ekkel szóba sem álltak, viszont a szegények fertályába fölvégi embernek — kivált sötétben — kódorogni neon volt kívánatos. Még a kémények füstje is elvált az égéin. Ha pedig megtörtént, és niem volt ritkaság, hogy veres kakas röpült a nád fedél alá, hiúiba fiirt a félrevert harang, a falu egyiik fele még a bámiészkdd-áfiról is elmaradt. S az uj aratás hogy elérkezett, minden asztagon sttázsa aludt. Mert nagy volt a harag. Aztán egyszer csak arra eszmélt a nép, hogy nyakán a bucwu évfordulója. Nosza, femeked-elt, készült teljes erejével mind a két tábor. A felvég ládafiából előkerült a kövér forint, az alvég zseben 1 iáról a keserű garasok. Mart egyik eem maradhat a másik virtusa mögött, ha mindjárt egy esztendő koplalása leflz is nz ára, mtert la a köt nwnftege*, már mint ■ txAbanraony MILYEN SDÖ VÁRHATÓ A* időjárás továbbra is kedvező. A köztársaságban a hőmérséklet maximuma Pozsonyiban 17 fok volt. —- Idöprognózis: Változékony, melegebb, helyeaiként csapadékra és zivatarra hajló. ■———ÉÉÉBÉMaBBa— é's a sirásó Flórián, akikre fölvégen, alvégem egyaránt szükség vagyon, szorgalmatosán hordták a hirt. Halloták kentek? ó, ó, hogy gyomrozná ki azt a kevély nyivet minden telkesből a belzebub maga! Még hogy mér? Hát nem Istentől való elrugaszkodás, hogy a szondi, kiárendálják a Rosszember aopáját, oszt cselédembernek coki!..... Miiit? Kend azt hiszi, hogy az a gyfittment zsellérnép veszteg marad? Nincs pézök? Hát a hitel, meg az a sok lopott tyuk ára mire való? Én mondom kendnek, hogy a Lufej kocsmájában márig tizenöt akő áll csapon, oszt még el is mellőzik kenteket, mer a városból hozzák a muzsikát! Úgy is lett akkurátusán. Mire a nyári ünnep rekkenésébe beleáóhajtott a szellős napáldozás, a két kocsma udvarán: plimplam, cini-cini, hangolt a cigány. De Rosenberg és Laufer is kitett magáért betyáfosan, mert soha olyan búcsú Karvalon nem volt! Virágfüzérek, harmonikára járó papiros-lámpás, átalkagyigált mérföldes pántlikák a fákon, ital a javából, hitel rogyásig, sej, haj: Eltörött az imok lába, Nem mehet az irodába! Itt Viczián Jóska verte a csizmáját, ott Dallos Vince rúgta a port, s a két farsang lármája elől az Ipoly füzesei közé menekült öreg verebek csőre leesett az álmélkodástól. No, de ilyet, ncy de ilyet! Hát még mikor a hegy mögé csúszott nap barna estéjébe innen is, onne’? is süstörgő tűz szántott az égre és, mint az ég ellopott csillagvilága, ezer és millió sziporkába törve hullott, hintázó pásztás esőben a szemfényvesztő, pompás- komédiától kőtyagos üvöltők fölé. Aztán ment tovább a tánc, a józan bilincsét lerázott agy elborult tombolása, zengett a banda, kurjogott az ének, folyott az ital... és messze, ahol a szunnyadó fák közé, mint bús szunyogzü-tnmögés szivárgott el a nagy dáridó, a poros országúton két habosra vert ló bomolt vágtája csattogott Karval felé. A lovak bőrét ostor hasogatta: gyié! gyié! és repült a tajték a rágott zaboláról, surrogva maradoztak a fák, a kerekek kattogásából pedig szükölő kutyák, sirő asszonyok, gyerekrimánkodás' és Istennel pörbeszállott duzzadt férfikáremkodás lármázott a holdfényes, szelid éjszakába. A kocsis és utas szemében a rémület, zöld lidérce ült, leesett szájjal, előrehajoltan meredtek az útra, mint, a téboly veszett csillájától hurcolt gondolat. Gyié, gyié!... már a keresztnél kanyarodtak a léjtre, a fplvert porfelleg elfeküdt fátyola már az alvég' viskói fölött csillogott, a szekérzaj és zene-bona egymásba ölelkezett: Eltörött az írnok , lába, Nem mehet az irodába, Haj — haj — haj — haj! ... A kocsi odaért a csárda kapuja elé, nagy robajjal megállt. Egy öreg ember ágaskodott fel benne és bosszús ököllel fenyegetett a táncolok felé. — Mi az? ... Ki az? ... Ha nem látták volna, hogy a göröci kaszmár, a kóbor kisértettől talán szétszaladnak. Az arca vértelen volt, fehér üstöké a homlokába lógott s á szeméből rémület tüzelt. — Háború!... Há—bo—ru!... — ordított a kasznár. Azt-to elcsuklott a hangja s a dermedt csöndben csak egyes szavakat lehetett érteni: o — Szerajevó... trónörökös ... kozák ... Csupa vórszagu réme egy titokban napról- napra várt beteljesedésnek.... Aztán zuhant az ostor: gyié... s a kocsi, mint rossz álmok hírnöke, elkarikázott a fölvég felé... ... A kocsi elkarikázott, s a föleszmélt al- végiek, hogy magukra maradtak, idegen szem nem látta, idegen fül nem hallotta, nagy sötét sírásban oszoltak széjjel. Kiki a maga módja szerint. Az asszonyok a falut végigsivalkodták, keszkenőjük mögé szipákoltak a lányok, a legények egymásba karolva, hetyke danaszóval és elfojtott káromkodással az öregek. ... Számadójuhász Viczián, mint elszakadt foszlánya a sötét borúnak, egyedül ballagott. Görbe kosfogőját odaverte a földhöz, lekők- kadt, nagy, kerek fejét hintázva lépés szerint ment, haladt cél nélkül, akarat nélkül, éppen csakhogy j'-jon, vagy tán, hogy gyászoló házát kerülje el... a fölvég felé. S amint igy lézengett, ballagott, vonszolta magát a soron, egyszerre csak látja, hogy kisbiró Dallos, — de mintha árnyéka lenne tulajdon magának — fáradtan csoszog, bokándozik ... az alvég felé >.. Viczián megállott. Dallos is. Egyik a torkát, köszörülte, a másik köhögött. A hold csúszott a házak mögé, nz égről peregtek a csillagok és úgy hallgattak a fák, olyan békés, olyan szent, olyan szomorú volt minden, a falak mentén lopakodót, árnyak, a kiskertek kapujában fölcsukló beszedi, hetyke legények és tántorgó anyák... Istenem,! teremtőm, hát csoda, ha megtörtént, hogy aj goromba juhász jóestét köszönt?... — Adjék Isten, — felelte Dallos. Aztán hallgattak. Nézték a holdat. — Viszik a Jóskát, — mondta nagysokárai Viczián. Dallos szemére húzta a kalapot. — Viszik, viszik, — sóhajtotta. Majd loppálí elfordította a fejét, hogy: — Készül Vince is..., — No majd megsegélik egymást! szakadt? föl a juhász melléből a reménykedés. — Meg, — hagyta rá a biró. És kezet fogtak.
