Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-06 / 228. (1855.) szám

1928 október 0, swxmbat.

„Kétféle forradalom van, Felség/..."

Vázsonyi Vilmos eddig ismeretlen, hiteles közlése Tisza Istvánnal való kibéküléséről és két izgalmas audienciájáról

IV. Károly királynál

Irta: MOLNÁR JENŐ

Hogyan fest

a szlovák evangélikusok magyarszeretete

Sajógönw>:r, október 5.

iEgiy salicxvak lovtainigiéfllilkiue foefllrniiteeziiióii fó/pbam <Ev. Fosol 6. oaáim 103. oflldlaBf) ia (köveitíkeelő iwr je- len.it meg:

„A magyar parlaimentb en Vértes képviselő arra kérte a magyar minisztere Lnököt, gr. Bethlent, hogy kérje meg aa ország kormányzóját, Horthyt: tiltsa el Magyarországon a Mi atyánk imádkozását, mert a magyarok sohasem bocsátanak meg ellenségeiknek. Soviniszta őrültség/*

Vain égy ujj aiesopusú mese. A vaajiumik migycra fcsi\tmyia faairiigija voült s eelért, aikii már meseaiiriőil íeH- alsmierte SBürlkiéa-iíeikieitie iboUfliatzalbáinóíl — dkemüilte. Elámítottba ez a vairjnJti, giomdiofllt egyelt és böíeiatieitiíe toliltaizatáit sárgára, eillBerdliltietifce a tanmigijiát albbain a iramiániyben, hogy föd mám ismertük. A GsaOiaiSiinlbaság sikert!®), dle iceak adldlig, emuiig meg; merni feflietjitikie®etlt uj szerepéről és imieg meim szóltál! ilgtarai haftiigiján. Eaufóiü. még oiriMlbíb Qoeirüilitiék ...

A szlovák evamigáKkiuis legyiháizipodiiitdlkeii laipotk- bam ímietgtsBolkrtaiik már a gyüfllöleit felkidbe imiaidiairáiniak érdes • (hangiját, egy beJlmíisszttóá flfepnia/k azomibiam a szereiéit hiimmusziáit ttoeflCleme a Qflamári 'édes hamgtjiám zengemie. Atot hiiititieim, hogy az Ev. Poeol ezeirdcesz- ílajie ezt itieMmtii felladailiámiak, de úgy Hátam (a fembi ihtir iberudemcdózus 'llelkiötzflláse Ibnlzjcarynlbja), hogy a ka- náni ioüliső atollt érdles hangon károgó s'ölbét lléilíefli Mfloaifk.

Ma volt ö saertoeeeltlő számidóka?

Magyarországot és a magyarságot gyalázmi!

Böcsüdeibete dobog-e áfiiyten hint teiijeszibanii?! Ebben a kérdéidbein Magijnairoisaág egyöík 'legkiivállJóíbib püe- pókénielk: Kapd Béűláiniaik saarviaiivail okbalboim (kii a

azierlkesztiő urat: A Ifoeceüliet dgiazi kniitiéiriiuimiá't, a ezámdidk toöveihkieaeibes tófirtaiságátoain tadál(juk, 'beháit nőm a formai, ómiklább a lányiegfi Ibecsüdleit ©mieOli éniibemét az igiaai és sziép élieft maigaesáigtalifba.“

Ha már egiy hedimfeaiióá lapban MaigyaronsizJág- rott vám szó, miem az volmia-e femméísiaeties 'és üdvös, ha a ©zerlk'esztiő uir öeszelhasonltiitáBit ibesz a imaigiyair- onsziágli és szlioveniszlkiói bedimdiaszióii imicragBltonialk oélr Wíbiizés'eii, gyákarilaiti eszlközeíi és elért enedlmiéinydi közölt ?! Vagy altiból fél, hogy a mörüieg IMiaigiyainor- szág, javára. billlem? E'btoől az össaehaisoiiiliilbáslból oagjk baszom szánmiaziroéjk az egyházi közélietiar, miiig ilyen rteindenciózus hitnek közűé sével ofliyan liéléklamli légkörit teremik aimidlyben alehetelllOnmié váliilk mindéin közös,, békés épifbő miuinlkia.

iA diaip szieríliieszbőjie nem mievezibe meg azt a forrást,. aJhottimiam hímét vedbe, de -igy üfe afflkiaíllmiaim \no9fb uitiáoiiamiézmii és meigigyőzödimi aminak vBilóttoaiisá- giánól. Eehetölííem 'illjyein merutiatliiiHátít ifellbétleHleanl arról a népről, aimelyimek egiyiilk flleigfliámgolllólblb lelkű külleme 'is,Így Ír:

.."Miniket miegivieiritél Uramisten és megverted az 'ősseluiikieit.

De fíaimlknaík mliimdem irhás m>éip Miejlise el apái vdíké't,

— sok száimóliaiblam száiinadá&umik — miikiéippem ml ás megbocsáibumík a imi elleniümik vétkezőkmek.**- Mohács után törvénybe iktatták, hogy a mla- .gyairit biimei imiiá'bt biinitiebi az Isbem. Triómon ufóm a tmaigtayr próféták a szliivelklbe vétetik halié a bümbá- uialt szülk&égegsiégét. Azt a mépet, aimieily bádbámiatot hirdet 6 leam'ek laliaipjáai vér csak ücegyellmidt Iöbeníből, azt a tnié'pet meim lelbet a bosszúvágy pogány gon- dólátával sérteni!

A szarikieszbő orra is ráférme egy bümbámati nap. Lás-sa be, hcigy az Isten országát ’fenyészbeníi hLvaitóbt bellmiiesziói llápijálbam nem szeretet-imogob, de szeleit vetett. Nie higyje azt, hogy im'ent Aieoflms bartiamigjjábam tónona üleheitelttt vettnii a szélieket, a sZlo- vemfigíkói imagyar evamgéllikiusok liellíiéhem Hlyen diumva támadások álltai fidlka'vaint vilhairokiait lís hatallmi szó- vál.ivagy itennornafl; ól llelhet imaijd foiftainli. Ma még Jézussal fimádlkozuink: bocsáss miéig , miekiifc, mredt

niean tudják miit caeldkedraidk... die hdlinap már talán türeiimiebliemiül u'lgiy kliáitumik:

„Quo uisque fóm'dieim ... ? !

Egyed Aladár.

A szociális biztosítás

reformiavasiata visszatérői

a kőpviselAbázbez?

Prága, október 5. A szociális biztosítás reformjavaslatát, amelyet jelenleg a szenátus szociálpolitikai bizottsága tárgyal, minden valószínűség szerint visszaküldik a képviselőháznak. A szenátus bizottsága ugyanis a tárgyalás folyamán számos formahibát talált benne, igy többek között tiz sajtóhibát is. Ezek a formahibák arra vezethetők vissza, hogy a képviselőházban késő éjszaka még megváltoztatták a javaslatot s a nyomdában ezeket a javításokat hibásan szedték ki. Valószínű tehát, hogy a szenátus letárgyalja a javaslatot s azt a sajtóhibákat és formahibákat kijavítva küldi vissza a képviselőháznak, amely azt. minden vita nélkül elfogadhatja,

■ öltévé, hogy a szocialista ellenzék ebbe beleegyezik.

A magyar Intelben- flÜU

cla nélkülözhetetlen ff Ujj5J11 fut barátja a iiiiiiiiiüiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiii

Budapest, ototóber 4.

Pontosan öt esztendeje, hogy Vázsonyi Vilmossal a parlament folyosóján arról beszélnünk, milyen kár, hogy nem irta meg politikai pályafutása két legizgatóbb mozzanatának: Tisza Istvánnal való személyes találkozásának és IV. Károly királynál való egyik nagyjelentőségű audienciájának hiteles történetét. Tisza Istvánnal, akkor az ellenzékbe vonult munkapárti többség vezérével, We- kerte Sándor miniszterélnök hozta össze, hogy a választójog reformja dolgában valamelyes közeledés jöjjön létre, az uralkodóhoz pedig azért ment, hogy bizonyos köröknek személye ellen irányuló aknamunkáját leleplezze. Szájában az elmaradhatatlan szivarral, beteg lábát a másik alá huzva, hátradőlt a folyosó piros pamlagán és elgondolkozott. Pár percnyi csönd után megszólalt:

— Igaza van, fiam. Ezt meg kell írni. Tudja, mit? Most innét hazamegyek, úgyis unalom ásit a Házban és szépen elmondom magának. Csak egy kikötésem van. A közléssel várni kell, nem akarom most felizgatni vele a még mindig paprikás kedélyeket

Egylovas bérkocsin baktattunk Vázsonyi Lendvay-utoai villájáig. A dohányzóban vé- gigheveredett a pamlagon a demokrata vezér és beszélni kezdett. Tisztán, lágyan, nyomtatásra éretten peregtek szavai, de nem sokáig birta a magára erőltetett nyugalmat. Miikor az előadás egy-egy frappáns részletéhez ért, nagy erőfeszítéssel fölkelt és fel-ailá sétálva, kigyulladt szemeikkel, kipirult arccal, heves tagi ejtések kíséretében, sokszor retori pózban, mintha óriási tömegnek beszélne, ismertette háborús miniszterségének két emlékezetes epizódját. En hűségesen, szószerint jegyeztem ...

Öt év múlt el azóta. Az 1917-es események három szereplője: IV. Károly, Tisza és Wekenle már régen porladozoft, mikor Vázsonyi a velők kapcsolatos történetet elmondta. És halott, több, mint két esztendeje halott niaiga az elbeszélő is. A kérlelhetetlen sors ime feloldotta a titkot, a krónikái ró az indiszkréció gyanúja nélkül teljesítheti kötelességét.

— Mikor elkészültem a választójogi törvényjavaslattal — kezdte Vázsonyi —, We- kerle Sándor miniszterelnök azt az óhaját fejezte ki, hogy Tisza István gróffal személyesen vitassam meg a reform főbb pontjait. Wekerlénél találkoztam Tiszával. Nagy ellentétek alakultak ki közöttünk az idők során. A Désy-féle por, a margitszigeti játékbank (amelyet Tisza is keményen ellenzett) és a többi. Alig érintkeztünk egymással személyesen. Mikor szembekerültünk, igy szóltam:

— Szemben álltunk a múltban és én személyedben is megtámadtalak. Mielőtt leülünk, kérlek, tekintsd úgy, mintha soha meg nem történt volna. Mélyen sajnálom, hogy személyedben támadtalak.

Tisza meg volt lepetve, mert tudta, hogy spontán tettem ezt az ünnepélyes kijelentést. Úgy láttam, elérzékenyülf. Meghatódva felelt:

— Nagyon örülök, hogy ezt mondtad.

A most következő beszélgetés során kifejtettem, milyen kisebb engedményekre volnék hajlandó a választójog dolgában, de arról, amit ő (Tisza) kíván, nem lehet szó. Mi értéke vau — mondottam —, hogy ha rábírtok, hogy a ti választójogotokat fogadjam el? Amely percben ezt megteszem, én megszűntem érték lenni. Értsétek meg, forradalmi elemekkel szemben addig jelentek valamit, amig hozhatom a választójogot. Különben elvesztem. Iparkodtam megmagyarázni, hogy nem a választójog a fő, hanem az, hogy miként kormányoznak. Nem tudtam meggyőzni Tiszát, de ő kapacitálta Wekerlét és egyes minisztertársait. Wekerléélk azután a királynál kezdtek akciót, aki azonban velem tartott. A képviselőház feloszlatása körül forgott a dolog. Kihallgatáson jelentkeztem a királynál. Nagyon kegyes vollt hozzám. Mikor a többség nem akarta elfogadni a választójogi megoldást, ismét audienciára mentem. Ezúttal Szurmav báró honvédelmi miniszterrel mentem Badenbe az uralkodóhoz. Szurmay- riak az volt a feladata, hogy úgy informálja a királyt, hogy nem lehet kitűzni az országgyűlési választásokat, mert nincs elég katonaság idehaza. A honvédelmi minisztert Wekerle küldte ezzel az argumentációval őfelségéhez. Azután következtem én. Amikor a király a Wekerle—Szurmay-féle érvet hangoztatta

előttem, ezt mondottam:

— Katonaság? Minek kell katonaság. Felség? Hiszen mi az általános választójogot hozzuk! A nép ellen nem kell katonaság! — Majd igy folytattam: — Felség, kétféle forradalom van. Az egyik az urikaszinók forradalma. — ez nem veszedelmes —, a másik a valódi forradalom, ez már veszedelmes. A

választójogi mozgalom a király jegyében indult meg: ha a nép nem kapja meg, ezzel a király tekintélye fog szenvedni. Az a véleményem tehát, felség, hogy a képviselőházat föl kell oszlatni. Ha a munkapárt akar választójogot csinálni, csináljon maga, — én nem csinálhatom meg az ő választójogát.

Még azt kérdeztem ezek után, mi őfelsége kívánsága és felajánlottam lemondásomat. A király igy felelt:

— Kérem, nem fogadhatom el a Lemondást. Nem akarom önt nélkülözni. Egyetlen utasításom ez: kövesse nyugodtan lelkiisrae- retét és meggyőződését.

Míg Badenben ez történt, Windiseh- Graetz Lajos herceget sikerült ellenem bad- bavonuLtatni. Windisch-Graetz ugyanazt mondotta a királynak, amit Czernin gróf belügyminiszter és Tisza István gróf. Hogy lehetetlen az uj választás, mert valamennyi köztisztviselő a munkapárthoz tartozik, hogy a hadsereg ellátatlan marad ... tehát el kell ejteni a választás gondolatát, meg kell egyezni Tiszáékkal. Én gyors elhatározással a választójogi bizottságban megtámadtam Wekerlét és ezt mondtam:

— Lehet, hogy szükség van a választó- jogi megegyezésre, de ezt nem képviselhetik azok, akik nyilvánosan ellenkező ígéretet

tettek.

Ezzel nyíltan kitört a válság. Apponyi, Tóth János és Földes Béla miniszterek velem szolidárisnak jelentették ki magukat és ezzel megkezdődött a magyar közéletnek az a felvonulása, amely előidézte a forradalmat, mert a választójogi árulás megingatta a rend hívért.

Lemondásom után ismét megjelentem a királynál, még pedig két ízben. Először kemény szavakkal ítéltem el ama miniszterek eljárását, akik minisztertársaik háta mögött az uralkodót ellenkező irányban informálták. Őfelsége most őszintén elmondta, mivel bírták rá, hogy a kihallgatott politikusok a saját véleményükön kívül tnást nem jelentenek, indulatosan mondta: — Végre is azt csak megengedi, hogy azt fogadhassam, akit akarok!

Ezt feleltem:

— Felségednek ehhez joga van, nekem pedig kötelességem, hogy mindig az igazat mondjam Felségednek és büszkén vallom, hogy soha nem mondtam mást Felségednek, csaík az igazat.

A király igy szólt:

Elismerem, ön őszinte ember, de hát akkor álljon az őszinteség az őszinteséggel szemben! Milyen viszonyban van ön a Népszavával?

—■ Kétféle viszonyban, — feleltem. — Az egyik az, hogy a háború beszüntetését célzó általános sztrájk idején ón voltam az, aki az ultimátumot megszövegeztem, mert arra sohasem tettem Ígéretet, hogy általános sztrájkot támogatok. A másik pedig az, hogy nyilvánosan megígértem az általános választójogot s azt becsületesen be fogom tartani és megígértem, hogy az általános választójogért küzdeni fogok.

A király itt közbevágott:

— Nem erről van szó, kérem, hanem arról, hogy a Népszava húsvéti számában val- lásgyalázó cikk jelent meg.

Én most már tisztán látva a helyzet!, nyomban feleltem:

— Ebben ráismerek ellenfeleim stílusára! Azt persze nem közölték Felségeddel, hogy a cikk miatt vallásgyalázásért az eljárást rögtön megindítottam a Népszava ellen.

Ha kívánja, Felséged, áthozatom az aktákat az igazságügym iuisztériumból.

Őfelsége meglepődve, sápadt arccal kiál-1 tett fel:

— Kérem, akkor önt gyalázatosán meg- j rágalmazták előttem, ön becsületesen teljesítette kötelességét!

A második audiencián, a vasútnál, amikor a király elutazott, már csak azért jelentem meg, hogy bemutassam a Népszavo-ügy aktáit.

...Idáig tartott IV. Károly király igazságügyi és választójogi miniszterének ma már a történelem távlatán keresztül szűrődő visz- szaemlékezése a régi magyar államiság egyik legválságosabb korszakáról. Szabad-e időszerűeknek ható megjegyzéseket fűzni hoz^ zá? Nem. Mert az 1917—18. évek háborús- forradalmi készülődésektől átfűtött levegője azokkal a személyi harcokkal, amelyek még az ágyudörgéses csataterekre is elhatottak, ma már éppen ugv a történelem*, mint a-mV' a dokumentumok, amelyek e kor álHmfér- fiadt jellemzik.

xx Vidám és megható történetek, bájos leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első kötet már megjelent. Ára 12 korona. ;> ' ;

Brockway teherautók, autóbuszok

a legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat

■ : -iv' M -JlisVffól/V

MOTOR IMPORT, Bratlstava, Royko-u. 2/a.

"Hírek—

A PRÁGAI MOZIK MŰSORA

ADRIA: A bőrálaxc. 2-ife hétji (Bánky Vilma é» Rónáid Colman:) •; r

FLÓRA: Saxofon-Zsozsi. Közkívánatra megismételve. (Ondrák Anny.)

H'VEZDA: A borzalmak háza. (Gaston Leroux bűnügyi drámája.)

JULIS: Az orlov. 2-ik hét;

LUCERN Saxofon-Záuzsi, 2-ik hét.

LIDO: Királyok királya, a nagy Krisztus-film reprize. ■ ; 3 ■ ■■

METRÓ: Aa északi sark «ge alatt — Barátom, a maharadzsa.

SVETOZ0R: Imé, az Ember! (Eleona Boardmans és James Murray.) v

Roszner Ervin báró halálához

Megemlékeztünk ' mór röviden Roszner. Ervin báró, volt fiumei kormányzó, majd ki* rály személye körüli miniszter haláláról. Nóg- rádmegye nagy nevű szülöttjéről, s a gzécse- nyi választókerület egykori országgyűlési képviselőjéről, az egyik nagy budapesti lap* bán most a követkeik) megemlékezést ol* vassuk:

Mint részvéttel értesülünk, Roszner Ervin báró, belső titkos tanácsos, volt fin* mei kormányzó, majd király személye körüli miniszter a vasmegyei Telekesen, ahol utolsó éveit töltötte, 76 éves korában meghalt.

Roszner báró halálával ismét szükebbre szorult politikusoknak, államférfiaknak az á benső baráti köre, mely legközelebb állott Tisza István grófhoz és mely nehéz időkben osztozott Tisza István munkájában és államférfim gondjaiban. Roszner Ervin pályája töretlen ivet mutat; ennek a pályafutásnak kezdetétől az összeomlásig rendületlen hive vöTt a hatvanhetes gondolatnak és ezt szolgálta nemcsak köztevékenységében, hanem érdemes irodalmi müveiben is, melyek közül a legutolsót is annak szentelte, hogy Tisza István, politikáját és egyéniséget igazolja a kül■ föld,J előtt. .......... ’ 1

Ros

zner Ervin báró 1852-ben született. Jogi tanulmányainak befejeztével NaNgyvára- don jogakadémiai tanár lett. 1887-ben képviselőnek választották, de nemsokára kinevezték Hont, majd Máramaros vármegye főispánjának. 1903-tól 1905-ig fiumei kormányzó volt és a király ekkor nevezte ki belső titkos tanácsosnak, 1912-ben pedig a főrendiház tagjá-. nak. 1915-ben, amikor Burián István báró szemlélve körüli miniszterből külügyminiszter, lett, előbbi helyét, a személye körüli miniszterséget Roszner báró foglalta el és ugyanebben az évben a szentgotthárdi kerület* melynek mandátuma Széli Kálmán halálával megürsedett, képviselőnek választotta. A személye körüli miniszteséget mindvégig megtartotta a Tisza-kabinetben,

Az összeomlás után Roszner báró vissza-, vonult a közélettől, bár irodalmi munkás-, ságát folytatta. 1922-ben egymás után két. ifrancíanyelvü munkát is jelentetett meg, amelyekben a magyar ügyet szolgálta a külföld nyilvánossága előtt, és ezek egyikében Tisza István politikáját és államférfiul nagyságát ismertette. — Életének utolsó éveit telekesi birtokán töltötte, hanyatló egészségben. Halálát, mely hosszas begeskedés után következett be, felesége, Forgách Klotild. grófnő és két fia, István és Ervin, továbbá: kiterjedt, rokonsága gyászolja, amelynek kötelekébe tartozik Förgácfi János és Antal (grófok), Rosthy Flórisné. ' S'citovszky Béla belügyminiszter...feleségé, Baross Pál közigazgatási bi,ró, Baross Józséf nógrádi alispán.

S90F“T. Előfizetőink*és ölvnsóiuk figyelmébe!*^HQ Magyar, olasz és lengyel vízumok, illetve útlevelek meghosszabbítása- végett mól- (áztassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatalához. Brati- slava. Trösszüng-u. í. címre beküldeni. A többi ánanmkha szóló vjzímiok megszerzését a prágai ; Iciadóhivatai;

I’rahi II.. Panská iijiee 12. III., e,szközii.rtW2 iSv: ■■ivryrr jj® r/b■ — A kassái keréskedoimi grémium az adó- sérelmek ellon. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: A, kassái kereskedelmi -grémium ma ülést tartott, amelyen heves kifakadások hangzottak el a kereskedő-társadalmat ért sok súlyos; adózási sérelem <eüeu* A pénzügy igazgatóság kiméletle- ntií vezeti le az eljárást az adóügyi hátralékok mied a kereskedők- ellen és csaknem minden esetben árvereztek - A grémium meghízta Békefi Ödön titkárt, hogy a sérelmek ügyében interveniáljon. a péuziigyigaísgntőRágqno

■Mii—■WHI— III Ilii I II 1 I III III ■MMW1TTWBI