Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-06 / 228. (1855.) szám
■3BHOSHBSP 'ifrák&úÁkrJl ? tAsui »' A <«{/.* "A i i<Iímít: íbüö október ö, «tamuat, BMBMwaMwmaar.KJi3a A BOR — Megjózamilás és irodalom — IrtatGYŐRY A kisvárosi állomásról a «aá!llóba. De onnan liorá? Kinn őszi ew. Kilenc óra felé van. Nincs más, csak az étterem. Két-három asztalnál emberek, fiaskók, szódás üvegek, már kopogtatnak valamelyik mohamedán meny ország kapuján. Á tkiabálnak a cigányhoz, szapora kortyokban isznak. Ezek nem mulatnak. Gsak isznak. Szokásból. Nem tudnak mást csinálni ... * Nem vették észre, .hogy mennyire meg- józanodoit a kor, a gondolkozás, a szokások és a mulatságok? Gyerekkoromban sűrűn forgott a szónkon a mámor, a bor, a kéj. a felied és., a vágy. meg más ilyen, az akkori irodalombau előszeretettel használt szavak. Nekünk igen tetszettek, de alig voltak több, mint tényleg csak szavak. Az egész élet igy volt beállítva. Mikor aztán a háború vég és a forradalmak potyává tették a pénzt és fölszabadi tolták a kiábrándulást és az elkeseredést. akkor lelj-es gázzal. — vágj* tán teljes borra] — megindult a tempó. Már szinte úgy voltunk vele, hogy aki nem mulatott, az gyanús volt: no. ennek sincs honfiúi bánata!... A kaszinóban ma is mutogatják azt a félezer golyónyomot, amit jobb ügyhöz méltó hévvel egv mulatság alatt bseriszfgettók a plafonba. Egy otthont jó cimboráinál, mikor már a rózsaszín és áradt vizeken úszott, elkapta a patrull. Rájuk támadt: — Engem hagyjatok békéD, erre meg amarra, nem tudjátok, hogy kettőn vesztettük él $ háborút: Vilmos császár, meg én! A tís'd hnzrá!é"'í‘t1 s csoneesir^ni próbálta. Nagy szó azokban a forró időkben. — Igazolja magát. Ki maga? Majdnem neki ment. aztán mégis inkább kieresztette a hangját: —- fin vagyok az ország koronázatlan királya! Az egész társaság az őrszobán ébredt, de ez mindenkinek tetszett akkor. Pezsgő a •lónak, autó a hetedik határba, és inni. inná, felejteni, magunkba nyelni a mámort., duhajkodni. táncolni, — muszáj volt mindig valami bolondét csinálni, hogy nagyobb bolondot ne csináljon az ember. ♦ Akkor végezték ki a régi tempót. Azóta szinte egész eltűnt. A világ meg józan odott s azok. akik azonidőbájt gyanúsnak találták a nem nmlato- zókab most helyeselnek a józanodé?’ folyamatnak, Tessék csak szétnézni. Még,a fia- tabág se használ olyan „nyugato-** szavakat. * Pista bácsi lépett be s leült, a sarokasz- talhoz. Pista bácsi valaha földesur volt. most valami tisztességes jó kenyeret keres, úgy néz ki. mint egy gróf és okos. mint egy zsidó. Van úgy negyvenes, délceg, csak épp a feje Pompás ember. Azt. mondják, az egyetlen, aki még tud mulatni és aki néha mulat is. Nem részletezem, láttam Pista bácsit bor mellett, úrim ód csinálta, de már egész másképp. mint régen. Három decit ivott. Ahogy kitöltötte, már újabb három deci volt •előtte, vigyázni kellett a pincérnek, hogy kinyújtott keze alatt mindig ott. legyen Pista bácsinak a három d-ecis nyaka. Az elsőnél rágyújtott egy cigarettára, a harmadik után evett valamit, a negye- diknéi jött egy -Avar s már igen közel voltunk a tizedikhez, mikor végre ránézett a folyton leselkedő, ügyelő cigányra, aki erre meghajolva előugroW. de Pista bácsi •szigorú szemöldökkel és mosolyogó? arccal visszaparancsolta. csak ugv ezó és mozdulat nélkül. A cigány lassan, csendesen rá tette, hogy: Szőke vize a Tiszának . .. Mikor aztán odaértek, hogy: nincsen olyan legény mint én..., akkor mintha Piéta bácsinak is megmozdult volna a szája széle, de az is lehet, hogy nem, és csak én képzelődtem. Másfél-óráig, vagy ha úgy tetszik újabb négyszer három-deciig Imént ez igy, akkor PisíaMcisi. letette a fejét ! az asztalra, ott tartotta vagy öt percig, fel- : nézett, a pincér ugrott, fizetett & elment. Már nem illik mulatni, csak igy. ♦ Pista bácsinak a bánata jogos. Mindnyájan helyeslünk a kijózanodási folyamatnak s annak a generációnak, amelynek magam is azt irtani dedikációba. hogy ..akikben a reálisabb, okosabb és életbiróbb magyar embertípust várom'*. És ez helyes is igy. A németek rettentő nehéz emberek. Nem lehet kibírni őket De mint tömeg. mint. nép, mint nemzet, elsőrendű. Éppen azért, mert sok ilyen nehéz egyéni tulajdonság van bennük, józanság, üzletesség, számítás, önzés, kevélység, ügyesség, pedantéria. Milyen más lesz a magyar élet arca is, ba az a sok. pénz bemarad és az a sok idő jobbra használódik. Ha az uj magyar fiatalság is reális, józan, szánni tó. ügyes, és űzi eles lesz. Tgv icraz. De: Milyen rettentő groteszk dolog az élettől. hogy ezt a józanságot nekünk, a nem józan művészeknek, kell és kellett eléjük álmodnunk, hogy a költészet verje őket józanabb utakra. Istenem, de sok-sok hiba lehetett a magyar életben, hogy az álmodóknak kell megálmodniok, amit a nem álmodásra való tömeg nem tud, a — józanságot, az okos józanságot, ami nem megtart, de szerez, ami nemcsak őriz, de gyarapit is. Mert a tömeg álmodik nálunk, a tömeg élt illúziókban, a tömeg a szertelen, a tunya, a rendetlen, a pazarló, a fantaszta, a költő. * Mi lesz velünk, költőkkel, akik álmodni születtünk és megálmodni rendeltettünk, mikor mindenki álmodik és senki se akar felébredni? Mi lesz velünk, mikor legerősebb fegyverünkből, a képzeletből, ásót, kapát. csákányt és vakoló-kanalat kell csinálnunk, hogy észreíéritsük a tömeget és megindítsuk a munkát? Mi lesz az irodalomból, ha nem maradhat meg irodalomnak, mi lesz a művészetből, ha alkudnia kell? A dilemma karjai között vergődő lélek nem talál megnyugvást nem lel nyugodalmat és nincs .ehol segítség, nincs sehol szabadulás, ha csak az nem, hogy jönnek az uj •seregek és kiveszik kezünkből az ásót, mondván, itt vagyunk, köszönjük, most már menjetek vissza a tolihoz és álmodjatok tovább utakat nekünk. jUjj | j Po Csúcsom: magányos ember-szegfef a kegyek közi — Kemény életharcot vivő szinmagyarok — Baptista imaház — Rossz talaj, sok adó, a motory mini konkurrens - Bajok a „passzus" ~sat Csuosem október eleje. (A P. M. Ií. munkatársától.) • Innen sem nyújtok be uiirzámlái a Bödakeióaak, hacsak a legyalogolt. dekáimat nem számítanám, de azt seru sajnálom. Nincs szebb week-end egy ilyen falujárásnál. Hátizsák némi harapnivalóval, meg valami meleg holmival estére, szál bot a kutyák irányában, szál ceruza és hlokk a jegyzetekre nézvést., kész, mehetünk. 1 Ttt ez a jé öreg ,,sáuc“, a rozsnvói kertek- alja, diákemlékek tárháza, diólopás, ilyesmi, 1— csak átvágok rajta s neki a Kálváriának. Három csúcsa egymás mögé áll: magas, magasabb, legmagasabb. Hosszában könyököl a rozsnyói völgybe, keleti oldalán a Drázus, nyugatin a Sajó. Ma egy nagy hurkot vetek rá e messze az utolsó csúcs mögött a hágón térek vissza. A „fürdői ut“ a keleti oldalon halad. Nem nagyon magas, de tarka, érdekes vedutákat ad a régi felvárosra. Elhagyott, régen bedőlt kis bányákat, tárnákat mellőz. Az erdő siralmasan száraz, ijesztően zörög még a moha is. A két malom ugyan fogdossa a vizet odalent. (A riport még az esőzések előtt kelt.) A fürdői tó még ringatja a pórázra kötött csónakjait, de nincs, aki beléjük üljön. Találkozom egy rozsnyói nimróddal, aki célbalőni volt a MannHoher-Schönaueréveh ..treníroz** a szarvasbőgésre. Mellőzöm a fürdőt, a hányatott, jobbsorsra érdemes szegény Rozsnyó- fürdőt. Fájdalmas csend, néptelenség. A főépület felső verandáján nagy meglepődéssel fedezek fel mégis egy vendéget, aki elkeseredett szorgalommá1 ir leveleket, alatta a földszinti verandán tabui a szobaleány — stoppol. Tovább a konyha- Kémény a legkomolyabbaü füstöl! Hát ez még élet, ha gyönge is. Valaha nem igy volt. Tovább. A hegyoldalban villák, meg a fák. cserjék közé bújó kicsi zsellérházak, színesen kikandikáló ablakkeretekkel. - Ez a tájék, a völgy ■ifZétágazásánál: a „huta”. Szűrcsapók voltak itt valiha, kopogott, kalapált a sok kalló, én is emlékszem meg párrá gyerekkoromból, meg a Seb 1 őssé rek szép kis családi uszodájára, ma inár romjaik is alig vannak. A jobbfelé ágazó völgy7 vezet a Gyuri-tauyához. Rozsnyó vadászainak kedvenc fészkéhez, a bal Csúcsom felé s az antimon bányákhoz. Az elágazás közepén az ék: vadregényes szírt s mellében egy nagy, tátongó hasa dók, a beszakadt „Csengő-bánya**, gyerekfantáziánk legizgatóbh problémája. Azt hiszem, a legtöbb rozsnyói diák hálát adhat az Istennek, hogy itt. nem törte ki a nyakát, ftn is. Még lesz róla sző később. Most mellőzöm messzi vidék leghatalmasabb cserfáját. Hatalmas koronája, kaliforniai méretezésű törzse ritkaság, egyszer kiránduláson megpróbáltuk, valami öten értük körül, ha jól emlékszem. Mondják, hogy ezer éves. No az nem, d? az Árpádházi királyok idején már biztosan suhogtatta a lombját. Kis legénykukacok, meg jány- csemeték játszanak a huta rétjén. Magamhoz intem őket, kérdem nem tudják-e valami meséjét ennek a fának, mert hallottam ilyesmiről. Bizony nem tudják ezek. A Csengő-bánya meséjét sem. Itt élnek alatta, de semmi közük hozzá. Azt mondja az egyik kis legény: — Csak azt higgyük, hogy van. Kérdem, hová járnak iskolába. Egy részük Rozsnyóra, másik Csúcsomba. Mert ez itt a vá- i 1 aszút. Kinek erre, kinek arra közelebb. Háromnegyedórája talpalok, mire elérem Csúcsom község tábláját Cuömának van keresztelve, de magyarul is melléiratta a kurátor, ami külön harminc kemény koronákba került .Néhány ház már lent a völgyben, sok-sok virág a kiskertekben, kevés, jól ismert vakolatdisz a nyolcvanas évekből való falakon. Aztán egy furcsa kis csűr, vagy mi? Jövők közelebb, nézem a frontját, apró, hármas ablaka alatt vakolatból betűk: Cs. B. IMAHÁZ f 1923. Most látom, fenn a tetőcsucson kis kereszt. Hát ez a falu egyik szenzációja, a baptisták imaháza. Úgy hallom, bent nenők duruzsolnak, de kicsit világias hangon, beszélgetősnek is beillik, nem még sem nyitok be, nem tudom, hogy kell baptistául viselkedni ilyen imaházban. A csucso- aii baptistaság 1023-ban tört ki, valami egyházi adóterhek miatt, meg lisztekért, ígéretekért, elégedetlenségből s mikor legtöbben voltak, gyerekekkel együtt valami húszán. Maguk temettek is, pap nélkül. Voltak prédikátoraik Jabloncárök meg Pozsonyból is, de nem nagyon erős szírt re építették egyházukat, lassan visszatiinedeztsk a Lut borán iához, ahonnan kiváltak, most még vannak vagy tizen. Ha kérdi az ember, vannak-e még, mondják hogy vannak, vannak, de olyan csendeskén mondják. Hát a birő, az nem baptista?- Nem de avvót, hanem mos mán kommunista, vagy micsoda. Szóval itt némi zavar van a fogalmak körül: hogy vagy a baptista is politikai part, vagy a bommenista is vallásfelekezet. ]\v> nem baj, lehet tovább menni. A „tűzoltó- főparancsnok urat** látom teljes díszben, fenn a faluban szól az összehívó kürt s ugyancsak jönnek ez egyenruhás legények. Rozsnyón sincsenek jobban kiadjusztálva. A „fejlődésnek** egészen különös dokumentumát láttam itt tovább, méreteiben nem nagy dolog volt, de elgondolásában egészen — ámen- kánus. Azt, hogy épül egy uj ház a régi fölé, úgy, hogy a régit egészen magába foglalja. Igaz, hogy a régi „báz“ — cigányputri volt, gallyból, agyagból, egy üstre, egy7 családra, testhezálló. De benne „laktak”, folyt az élet, Totyogott az üst, mászkált a rajkó, a dádé pedig már a rendes cserépzsindelytetöt húzta az uj házra, melynek j vályogfalai körülölelték az agyagvityi’ót s az uj palota még fel nem szerelt ajtaján át lehetett belátni a régire. Mikor aztán a tető is kész, a putrit kidobják az uj ház ajtaján. Ezt csinálja utánuk valaki —■ nagyban! A kis liegyipatak medre sok helyütt ki van Galbavy ismét Prágában! A legjobb cigányprímás Saikm Árpád 7-tagu zenekarával okt. 1-töl naponta a Boston Sárban, Hflstek árkolva keskenyre, mélyre, hogy a kevés vizet, ami benne csörgedez még, jobban kiadja. Bekuk- kanok völgyi Domik Mihál bá portájára, nincs-é otthon, szóm volna vele, Domikné asszont találom, babot rak le a szekerrül, a rozsnyói fődjeik- ró'l hozták, ott még terem valami. A kis kutya ezenközben annyira ugat, hogy oldalba kell rúgni, mert nem lehet tülle beszélni. Mihál bá feni* van a faluba, a kurátor házánál, uj csordást fogadnak éppen. No én is fel. Innnen-még alig látszik a hegyoldal cserjései közt bujkáló falu. Lassan kibontakozik. Házaiban semmi különös karakter. Soksok kő, eternit, kedvetlen szürke vakolások, semmi forma. Minden ház meredeken, vagy erre, vagy arra görbén. Keskeny tornácok. A falu közepén a torony, ezen láttam egyetlen kis cifrát, eredeti lapos oszlopfőt. Semmi több. Aztán torony? Ha nagyon kinyujtóznám, elérném tán az ereszét. Rajta túl sáros, békanyálas tocsogó, benne millió libanyom, fölötte a kút. Még csuda, hogy vize van. De hátranézni érdemes: az északnak nyíló völgyet méltóságteljesen zárja a Pozsálló, a mi havasunk. A hideg szele folyton a hátamban van. Keresem a kurátor uraimék házát. Egy kis lányt kérdezek, nem tudja. Az egyik ablak nyílik, rajta kiköhög egy szinte zöld-sápadt arcú bányász, — nehéz kenyéren élnek nagyon. — kérdez s eligazít. De addig a szomszéd ablak is nyílik s csudára néznek, hogy ki tévedt ide s minek. No itt az igazi tornác. Muskátli rajta végig, cseberben, fazékban, bádogban. A kis pitvar a konyhával egybe, jő meleg a déli tűzhelytől. Gyetek a sution, öreg pár fogad, ustort javít idős Ondréj gazda. A fiát a kisjány hozza menten. Aztán völgyi Domik bá is előkerül, betessékelődiink a cifra szobába, tornyos ágy, magas komód sok ihűniival, körül a falon magyar címeres cseréptányérok, jó hűvösség, a kis ablakon kilátni az őszi ragyogásu hegyekre. , Aztán volt itt panasz. Kemény hegyi rögön élő falu minden kínlódása, szomorúsága felszakadt, mikor kurátor uram kiértette a szómból, hogy újság mián volnék itt — Egyszóval mint költő teccik itt lenni, — ahogy7 ő mondta. Az a félszáz magyar, túlnyomóan evangélikus, aki itt él távol minden forgalomtól, nehéz harcot viv az életért. A hegyi talaj köves, szikár, rosszall termő, az a mag, ami Tornaiján 6—7 szemet hoz, itt legjobb évben kettőt. A meredek c*!« daiakon hat marha kellene ahhoz, amit a sikon keltő elvégez. Takarmány kevés, legelő kevés és rossz, igy marhát alig tudnak tartani. Soknak a fuvarozás adna kenyeret, de azzal is baj van, mert a Guttmann-féle fakitermelésnél, — ahol legtöbbet fuvaroztak, elütötték a csucsomiakat a rédovaiak, akik olcsóbb pénzért álltak be. Még az Odenhall-bányaknái akad fuvar, de erre is meghúztak a harangot, épp most mondja kurátor uram ■ — Jön két motor, elütik a fuvart! — No akkor mi mán mehetünk, — sóhajtja rá a nenő, ki csendesen hallgat minket. Aztán az adók. Mindennel úgy vannak megadóztatva, mint jótermő vidéken. Tetejébe az útadó a viciniális útra 30 százalék, ami békében legfeljebb 8 volt. Az állami útadó minden ,,cu- gosnT (akinek lova van) 4S korona, nem eugosra fele. Az útadó évente 5000 korona terhet jelent a falu népének. Erdejük, legelőjük is több és jobb volt valaha, de a 63-iki tagosításkor elvették a javát, kőszirt, meg tüske maradt a falunak. Keserű panaszuk az is, hogy az uj rend szerint a marhapasszust nem a biró. hanem az állami jegyző állítja ki. A jegyző Betlérben lakik, a hegyen túl, ha most, — megkövetem, — megellik egy tehén. eg. borjú passzusa miatt egész napot el kell vesztegetni, rossz időben, télvizben többet is. Már mc-g is kérvényezték, hogy adják vissza a passzusjogot a községnek, de semmi eredmény. A jegyzőre — ahogyan Sajóliáza, — úgy Csúcsom is panaszkodik. Sz'ovákul vezeti a jegyzőkönyveket, szlovák a pecsét, pedig azon is rajta kellene 'ennie a szinmagyar község magyar nevének is.- Ebben a kemény, makacs magyar talajban semmi igyekezet nem fog ám szlovák gallyakat hajtani. Az adók, de csak az adókra legnehezebb gond: 1- jij» A grula mán a földben elfonnyad, sarju alig volt, más itt a hegyen alig nő, — miből mán most a íok adót? Még forgalmi adót is, fuvarok után? Hej, a sok panasztól hátramaradtak az érdekesebbek. Stációt kell tartani, megkövetem a bóké? Olvasót, — majd folytáttyuk letközelébb. Tichy Kálmán. •texjYT7jríwyr,s*rvmmm<azwvts -nr wexitAvuiA.m I lg <1 H o j|^ ||b © ^ I nmi ^ I TEssteZetteü érftesltjilk igen HsiCeJí ilöfizetőínkei, a J&£s*«?s Mét szépirodalmi l&p előfizetési I a Prágai Magyar Hlríap előfizetési összegével együtt is SkeSkúitdífk&Ufc NiaddhiwaSsSurc&fcos, Kértük azonban a losp líálía^án teiexni a Képes iföét cSöf3aeféS8 dújáf. ^ntar-rnm 1 ............ 1 " ' ' -----------1 " " ~ - IIL —— ...........— -..........................— ------.................................. ... ....... .. ... .n—....
